Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-05 / 4. szám

~:=—g Somogyi Néplap FÓRUM Infláció Kimerüi-e a föld-űrhajó? Dr. Németh Jenő, Barcs, Hő­sök tere 2.: Barcs vonzáskörzetének köz­lekedésszervezése és a közleke­dés tárgyi feltételei a panaszok állandó forrásai. Miijén lehe­tőséget lát a megyei vezetés a megoldásra 1917-ig, hiszen a telepítendő ipar ekkor lép be a termelésbe? BÖHM JÓZSEF: A megyei ipartelepítési politika egyik legfontosabb területe Barcs. Természetes, hogy a nagyköz­ség önállóan nem tudja ellátni az oda telpülö ipari üzemeket munkaerővel. Ezért a vonzás- körzetében* levő települések biztosítják a szükséges létszá­mot. Mivel a dolgozók munka­helye lakóhe'yükkel nem azo­nos, jelenleg is. az új létesít­mények belépését követően pe­dig fokozottan jelentkezik az ingázás, amelynek zömét a közhasználatú tömegközlekedé­si eszközök bonyolítják le. A jelenlegi foglalkoztatott­ság, a még meglévő kis for­galmú vasútvonalak fenntartá­sa és a Volán Vállalat eszköz- ellátottsága melleit Barcs von­záskörzetében a tömegközleke­dés kielégítő. Kivétel Homok- szeutgyörgy, Kálmáncsa, Szü­lők közlekedése. A Nagyatád- Barcs közötti kis forgalmú vas­útvonalat a közeljövőben fel­számolják, forgalma a közútra terelődik. Az autóbuszközleke- dés színvonalemelése várható.' Növekszik a Barcs térségében közlekedtetett járművek és járatok száma is. A kaposmérő-középrigóci kis forgalmú vasútvonal megszün­tetésének előfeltétele az, hogy megépítsék a szulok-középrigó- •i összekötő utat. Az említett ellátatlanság az út hiányából ■'akad. A vasútvonal területi i sgálata folyik. A vonal to- ábbi sorsát illetően a követ­kező években születik döntés. Az összekötő út megépítése esetén jó összeköttetés, lesz Barcs és a jelenleg be nem kapcsolt községek között. A jelenlegi lehetőségek javí­tása és a szervezettség fokozá­sa érdekében a Volán Vállalat­tal közösen megkeressük az rintett üzemeket. A mer.et- "end összeállításánál a vállalat Igyekszik messzemenően fi­gyelembe venni igényeiket. Takács Miklós, Segesd, Baj- csy-Zs. u. 21.: Miért különbözteti meg a nyugdíjtörvény az ipari és a mezőgazdasági dolgozókat? KLENOVICS IMRE: Az ipa­ri és a tsz nyugdíjtörvény kö­zött csak az öregségi korhatár miatt van lényeges különbség. Ettől eltekintve a tsz-nyugdij sok esetben — általában a rö- idebb szolgálati idővel ren­delkezőknél — kedvezőbb, mint az ipari. A nyugdíjtörvények között fennálló ellentmondások meg­szüntetésére és egységesítésére a közeljövőben fokozatosan sor kerül úgy, hogy az egységesí­tés egyik dolgozói réteget sem érinti hátrányosan. Pellérdi Gyula, Kaposvár, Géza u. 19.: A Latinra Művelődési Köz­pont jelenlegi körülményei kö­zött megfelelhet-e azoknak a közművelődési feladatoknak, melyeket a KB-határozat alap­ján elvárhatunk tőle? BÖHM JÓZSEF: A Latinra Megyei Művelődési Központ az SZMT székhazának egy épület­szárnyában kapott helyet. Nem közművelődési intézménynek épült, így helyiségei sem fe­lelnek. meg a művelődési ház követelményeinek. A színház­terem például tanácskozások, nagygyűlések céljára épült, és színpadtechnikai korszerűtlen­sége miatt csak részben elégíti ki a szinháztermi funkciókat. Az intézmény technikai felsze­reltsége sem megfelelő. 1972-ben a SZOT és a So­mogy megyei Tanács közös erőforrásból összesen 20 millió forintot biztosított az intéz­mény bővítésére és technikai fölszereltségének javítására, az ezzel kapcsolatos terv megva­lósulását azonban a beruházási korlátozások meghiúsították. Az intézmény — jelenlegi kö- rülményei ellenére is — a köz- művelődés egyes területein eredményesen tevékenykedik, néhány részterületét illetően azonban kevésbé tudja felada­tait megvalósítani. A művelődési központ nép­művelői apparátusának szak­mai felkészültsége megfelelő, a közművelődési párthatározat­ból adódó feladataikat ismerik, s azok ..megvalósításáért a ked­vezőtlen körülmények között is lelelősséget éreznek. Ennek el­lenére az intézmény tevékeny­ségében hiányosságok is ta­pasztalhatók. A művelődési központ irányító szerveinek magasabb követelményeket kell támasztaniuk az intéz­mény munkájával szemben, és különösen a munkásművelődés és a módszertani munka egyes területein jelentkező tenniva­lóit kell maradéktalanul szá­mon kérni. Tóth József, Fonyód, Ady Endre; u. 13.: Hogyan lehetne megoldani a Balaton-parti településeken, hogy a tulajdonnal rendelkező, de nem itt lakók mint állam­polgárok a helyi kérdésekről tájékozódjanak, és a velük szembeni követelményekről időben értesüljenek? BOHM JÓZSEF: A települé­sen üdülőtulajdonnal rendel­kező állampolgárral a helyi ta­nácsnak lazább kapcsolata van, mint az állandó lakossággal. Amelyik kérdésben viszont érdek fűzi össze a tanácsot az üdülőtulajdonnal rendel­kező állampolgárral, azokban a kapcsolatot illetően nincs különbség a helyi lakos és a másutt lakó üdülőtulaj­donos között. Az országos vagy a heiyi sajtóban közzé­tett információ, a település lá­togatott helyein kifüggesztett plakát, vagy a tanács hirdet­ménye útján értesülhet az üdü­lőtulajdonos a legfontosabb kö­vetelményekről. Névre szóló, levélbeli értesítést kell küldeni azokban a kérdésekben, ame­lyeknél a közlés tartalma ezt megkívánja. A társulati köz­gyűlésre ugyanúgy meghívót kell küldeni az üdülőtulajdo­nosnak, mint a helj'i lakosok­nak. Az üdülőtelek fekvése szerinti övezeti építésügyi elő­írásokról, a községrendezési előírásokról a tulajdonos ugyanúgy a helyi szakigazga­tási szerv félfogadásán érdek­lődhet, mint ahogy a helyi ál­lampolgár. A közszemlére ki­tett rendezési tervre ugyanúgy megteheti észrevételeit, mint a helyi lakos. Megállapítható tehát, hogy a kölcsönös közlésmódoknak a lehetősége az üdülő tulajdono­sa és a tanács között ugyan­úgy fennáll, mint a tanács és a helyi lakos között. Az, hogy ezek a közlések kellő időben és megfelelő módon történje­nek meg, az a szervezés és in­tézkedés színvonalával fücg össze. A kérdésben fölvetett körülményből természetes, hogy összetettebb feladatot je­lent a nem helyi lakos tájé­koztatása. Dr. Németh Jenő, Barcs, Hő­sök tere 2.: A megyei vezetés lát-c le­hetőséget arra, hogy Barcson az V. ötéves tervben a jelen tervciklushoz hasonló ütemű lakásépítés valósuljon meg. Különösen vonatkozik ez a te­lepszerű előkészítésre. BÖHM JÓZSEF: Mint arra a korábbi kérdések kapcsán már utaltam, most folyik az V. ötéves tervi előkészítés. Annyit azért elmondok, hogy a következő tervidőszakban a telepszerű lakásépítés az eddi­ginél nagyobb szerepet kap a programon belül, mint a ko­rábbi években. A fejlesztés mértékét a rendelkezésre álló pénzeszközök határozzák meg. Ezek területi felosztása a kö­zeljövőben megtörténik. Korunkban a világ gazdasá­ga sokszorosan gyorsabban nö- vek'7ik. mint a évszá­adokban, vagy akár századunk előző evtizeueiben. Az ipari termelés 15 évenként megdup­lázódik. Ez azt jelenti — egye­bek közt —, hogy egy 15 éves ifjú kétszer annyi új gyárt­mánnyal találkozik, mint amennyit szülei csecsemő ko­rában ismertek, és mire 30 éves lesz — vagy tán még előbb —:. még egyszer megkét­szereződik körülötte a tárgyak száma. Hetvenéves átlagos életkort figyelembe véve, ez a megkétszereződés ötször megy végbe életében, és hazájának ipara halálakor 30-szor annyi: terme], mint születésekor. Természetesen a termelés ilyen méretű növekedése ha­talmas nyersanyagigénnyel jár. Elég sokan teszik föl a kérdést: kimerül-e a föld-űrhajó, fel­használjuk-e rövid távon tar­talékait, természeti kincseit? A válasz rendszerint megnyugta­tó, hiszen a föld lehetséges energiaforrásainak még csak töredékét vesszük igénybe. (Alig használjuk például a napenergiát, és még csak el sem kezdődött annak az ener­giamennyiségnek a feltárása, melyet a tengerek óriási hidro­gén- és oxigánkészlete nyújt.) Az azonban mindenképpen fi­gyelmeztető, hogy az ismert nyersanyag- és erőforrásokkal pillanatnyilag óriási pazarlás folyik. Elsősorban az Egyesült Államokban. Ez az ország — ahol a föld lakóinak 6 százalé­ka él — a földön termelt ösz- szes nyersnyagok 40 százalékát dolgozza fel. A gyártmányok felhasználási ideje, elsősorban a gyors erkölcsi kopás miatt — rendkívül rövid. Más szóval: a gépeket, fogyasztási javakat jóval hamarabb selejtezik ki fizikai elhasználódásuknál. Igen gyorsan fogj' az ismert olaj- és íöldgáztartalék. Az iparilag fejlett tőkés országok nemcsak a saját területükön levő anyagokat dolgozzák fel és energiaforrásaikat haszno­sítják. hanem ephél lényegesen nagyobb mennyiségben a fejlő- j dő országok kincseit. És miköz­ben a fejlett ipari államok egy­re nagyobb mértékben falják e nyersanyagokat, megnő függé­sük is e nyersanyagok forrásai­tól. Az olajválság néven is­mert — de ennél lényegeseb- j ben átfogóbb — nyersanyag-i konfliktus ezt az újfajta füg­gőséget leplezte le. Az olajválság az 1973-as kö- j zel-keleti háború után robbant ki, de okai lényegesen korábbi időszakban keresendők. Miköz­ben a kőolajszükséglet és -ke- j resiet világszerte meghaladta I fiycnycrckészítő népművész Ma már a ritka népi hangszerek közé tartozik a tekerő­lant, ismertebb nevén a nyenyere. A tiszaalpári Bársony Mihály népművész nemcsak kiváló megszólaltatója, ha­nem készítője is a hangszernek. 1931-ben készítette az első nyenyerét, azóta több mint 40 darab került ki a mester keze alól. A repülés századai A legendák lassan szétfoszianak Az élet néha a legkegyetle­nebb sorsot szánja az embe­riség legnagyobb elméinek is. Ez a sors jutott a reneszánsz zsenijének, Leonardo da Vin­cinek is, különösen ha a re­püléssel foglalkozó művének sorsát idézzük fel. Titkosírással készült mű Leonardo da Vinci, akinek Hetútját a televízió nézői a i.agy sikert aratott olasz té- 7 ófiim-sorozatból jól isme- iák, 1452—1519 között élt. Re­püléssel foglalkozó műve 1505-ben készült el. Joggal félt az inkviziciótól, ezért műveit titkosírással irta. A repüléssel foglalkozó kézirat ily módon hosszú századokig nem került kinyomtatásra. Amikor Bonaparte Napó­leon 1796-ban betört Olasz­országba, több értékes re­mekművel együtt ennek kéz­iratát is hadizsákmányként Franciaországba vitette. Itt kezdték sajtó alá rendezni Leonardo eddig kiadatlan föl­jegyzéseit, munkáit, de így is csak 1893-ban\ ismerkedett meg a világ a madarak röp­tével foglalkozó művel. A Codice Sül Volo degli Ucelli kódex négy könyvre van osztva. Az első rész a mada­rak röptével, a második a siklórepüléssel, a harmadik a rovarok, más állatok és halak röptével, a negyedik pedig az ember készítette repülő szer­kezetekkel foglalkozik. Leonardo a matematika ta­laján állva egyetlen mozdulat­tal elvetette a korábbi legen­dákat, a képtelen föltevése­ket, a tollas szárnyakkal való próbálkozásokat. Nem hitt a madárbőr bűvös szállóképes­ségében. A repülésről szólva a következőket szögezte le: »Bizonyosságról csak akkor beszélhetünk, ha a matemati­kai tudományok egjrikét al­kalmazhatjuk, vagy olyasva­lamivel érvelhetünk, ami ezekkel a tudományokkal ösz- szefügg.« Zseniális meglátással, mint­> 200 évvel Newton élőt* kimondta a hatás-ellenhatás l törvényét, alkalmazva magá- | ra a repülésre: »A tárgynak a levegőre gyakorolt nyomá­sa egyenlő a levegőnek a tárgyra gyakorolt nyomásával. Hiszen láthatod, hogy a leve­gőbe ütköző szárnyak a súlyos testű sast a rendkívül híg levegőben is fenntartják. A denevér volt a uiiata i A mester repülő eszközé­nek mintája a denevér volt, mert annak bőre a merevíté- sek kötésére, azaz támaszté­kul szolgál. Elképzelése és vázlatai alapján a szárnynak hálót javasolt, amelyre borí­tóanyagot kell fesztíteni. Min­den anyagnak a lehető leg­könnyebbnek és a legszilár­dabbnak kell lennie — írta [ —, s ezzel tulajdonképpen a mai repülőgép-konstruktőr egyik alapelvét mondta ki. Készüléket szerkesztett a súlypont meghatározására, és csapkodó szárnyú repülőgépé­ben úgy tervezte meg az emelőket, hogy a repülő em­ber lábának izomerejét is íel- -s•.--’hassa. Arra is gon-1 dőlt, hogy a pilóta netán víz­re kényszerül leszáilni, ezért mentőeszközként hosszúkás tömlőt tervezett, mely a víz felszínén tartotta volna embe­rét. Leodardo megállapította, hogy a repülő testnek le kell győznie a levegő ellenállását | is. Följegyzéseiből kiderült, hogy nem bízott teljesen re­pülő szerkezetében, ezért megkonstruálta az ejtőernyőt. Számításai alapján később az ejtőernyőt elkészítették, és előbb bábuval, majd emberrel kipróbálták — teljes sikerrel. De ehhez még évszázadoknak kellett elmúlniuk... Leonardo emelőcsavaros re­pülőgépet is tervezett; a mai helikopter ősét. Ezt a kons­trukcióját a következőképp írta le: »... Azt tapasztaltam, hogy ha eme, csavaralakú szerkezetet jól készítjük el, vagyis, ha olyan vászonból csináljuk, amelynek pórusait csirizzel alaposan eltömítjük, akkor eme csavar gyors for­gatással a levegőbe emelke­dik.« A mester uem repült Évszázadokig tartotta ma­gát az a legenda, hogy a mester egyik szerkezetével re­pült volna. Ezt semmi sem valószínűsíti. Korának anya-1 gai. a leírt és szokásos meg­munkálási lehetőségek, az al­kalmazott eszközök ugyanis még nem tették lehetővé a nagy lépést az eszmétől a gyakorlathoz. Feltehető vi­szont. hogy a zseniális Leo­nardo fölismerte az elmélet és a kor technikája között tátongó szakadékot, és nem kockáztatta sem a maga, sem pedig mások életét. De akadt abban a korban szép számmal olyan fanati­kus kísérletező, aki nem mér­te föl az adott lehetőségeket. 1550 táján egy francia város­ban, Troyesben élt egy tem­peramentumos olasz órásmes­ter, bizonyos Bolori. aki szár­nyakat öltött magára, úgy ug­rott le a katedrális tornyáról. Életét vesztette. A portugál j Joao Torto magiszter a ha- | rangtorony tetejéről egy te­tőn át zuhant az ebédlő csa- I Iád asztalának közepére. Leonardóval a repülésben j új korszak kezdődött. Az em- j bér, ebben az újabb korszak­ban sem volt képes repülni, de már kezdett értően és re­álisan odafigyelni a természet jelenségeire. A természettudo­mányok és a matematika újabb felfedezéseiből — mint építőkövekből — azután las­sacskán felépült az a palota, amelynek neve: aviatika — azaz repülés. (Folytatjuk.) Kő Tamás I a kínálatot — részben a gyar­mati korszak hatásaként —, a kitermelt kőolaj ára alacsony volt, s ez az olajjal rendelkező államokat sújtotta. Lassanként azonban a kőolaj-exportáló or­szágok szervezete, az OPEC egyre erősebb lett. Első sikere az volt, mikor a dollár leérté­kelése és a tőkés valuták ár­folyamának változása miatt be­következő veszteségek fejében a szervezet elérte a kőolaj árá­nak emelését. Az igazi erő ak­kor mutatkozott meg, amikor politikai okokból az arab álla­mok néhány héten át, bojkot- tálták a közel-keleti konflik­tusban arabellenes politikát folytató államokat. Az olajku­tak csapjának elzárása felhívta a figyelmet: lényegesen meg­változott a termelő és a vásárló országok viszonya. A megnö­vekedett olajjövedelemből ugyanis az arab államok — mivel megfelelő ipari háttérrel nem rendelkeznek, és emiatt a beáramló pénzösszegeket csak lassan és fokozatosan tudják nemzetgazdaságuk szolgálatá­ba állítani — hosszú ideig képesek a bojkottot fenntar­tani. Ezeknek az államoknak ugyanis egyáltalán nem érde­kük a termelés fokozása, hi­szen a kőolajárak emelkedése révén 10—20 év múlva a je­lenleginél sokkal nagj’obb be­vételre tehetnek szert. De a fejlett tőkés országoknak — elsősorban Nyugat-Európának — már néhány napos bojkott is súlyos károkat oközhat. Az olajválságnak rendkívüli következményei voltak a nem­zetközi gazdasági helyzetre. Ebben azonban már nem a kőolajtermelő államok áreme­lése a ludas A nagy nemzet­közi monopóliumok hatalmas üzletnek tekintették az ár­emelkedést és a bojkottot, amelynek nj'omán hallatlan mértékben megnőtt a kereslet, és a hasznot teljes egészében e társaságok fölözték le. És nem is akárhogyan! Amikor például India közölte, hogy nem tudja kifizetni a nemzet­közi monopóliumok által kö­vetelt új ár egészét, csak anJ 1 nak 80 százalékát, az indiai kikötőkben álló és e Jcikötők felé tartó tankhajók teljes ra­kományát máshová irányítot­ták. Az energiára szoruló szubkontinens ki volt szolgál­tatva a társaságok kénj'ének- k ed vének, újabb áremelésnek. A nyugat-európai' olaj- és benzinhiány — amelynek nyo­mán kénytelenek voltak üze­meket leállítani, autók moz­gását korlátozni, házak, fűtését kikapcsolni — nem az arab országok embargójának követ­kezménye volt (a Le Monde kiszámította, hogy átlagosan 5 százalékkal kevesebb kőola­jat kaptak ezek az országok), hanem annak, hogy az Északi­tengeren nagyszámú tartály­hajó gyűlt össze. Rakományu­kat nem akarták addig partra tenni, amíg az ár tovább nem emelkedik. És ez be is követ­kezett. Rotterdamban például 1973 augusztusa és decembe­re között egy tonna nyersolaj ára 170 márkáról 613 márká­ra, egy tonna benzin ára pe­dig 170 márkáról 460 márkára emelkedett. Nem csoda, hogy a nagy olajtársaságok profitja 80—300 százalékkal növeke­dett. Az olajválság azonban poli­tikailag nagy tanulsággal járt. Ha anyagi előnyeit a nemzet­közi monopóliumok fölözték is le, felhívta a figyelmet a nyersanyagtermelő országok erejére és a tőkés világ bizo­nyos, korábban föl nem is­mert gyengeségeire. K. A. (Következik: Eleresztett gyeplő.) Boldog új évet kivan valamennyi kedves ügyfelének az Állami BIZTOSÍTÓ SOMOGY MEGYEI IGAZGATÓSÁGA (369716)

Next

/
Thumbnails
Contents