Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-04 / 3. szám

KOZMUVELODES Fiatalok, szombat este M ég az. ifjúsági törvény meghozatala előtt nap­világot látott egy mi­niszteri rendelet, mely szerint a művelődési házak fontos kül­detése az is, hogy az ifjúság szabad ideje eltöltésének, szó­rakozásának színterei legye­nek. Kissé meglepő, hogy erre külön utasításban kellett fel­hívni az illetékesek figyelmét. Ha meglepő is, nem alaptalan. Igen sajnálatos tünet ugyanis, hogy a fiatalok főleg másutt keresték a szórakozási lehető­segeket. Nemcsak presszóra vagy kocsmára gondolok most, hanem a pincékben, szabad irodaépületben kialakított klu­bokra is. A panaszokra, me­lyek refrénje állandóan az volt, hogy nincs megfelelő he­lyiség az együttlétre, a szóra­kozásra. Nos, ahol nem volt megfelelő művelődési létesít­mény, érthető és tiszteletre­méltó dolog a fiatalok klubte- teremtő, helyiségszépítő kedve. De ahol volt külön művelődé­si ház, ahol volt klubterem, nem értem, miért kellett kivo­nulni onnan... A fiatalok vagy »divatból« csináltak kü­lön klubot, vagy nem értettek szót a művelődési intézmény főállású vagy tiszteletdíjas ve­zetőjével. Az említett miniszteri ren­delet egyébként több mint léi évtizedes. Az ifjúsági klu­bok száma az utóbbi időben örvendetesen gyarapodott So­mogybán, köztük olyan klubó­ké is, melyeket a művelődési házak mellett — vagy ellené­re? — alakítottak ki. Mennyire otthonai tehát a művelődési házak a fiatalok­nak? A közelmúltban körútra in­dultam egy szombat estét ki­választva és az útvonalat is meghatározva: Tabtól a Bala- ton-parti településeken át Mar­caliig. Előrebocsátom, a »szú­rópróba« sohasem derítheti ki a teljes valóságot, de a frissi­ben szerzett tapasztalatok en­gednek némi következtetési a lényegbe-'is.* Nos — nem túlságosan szív­derítő a kép. Nem ártana ki­függeszteni a rendeletet vagy az ifjúsági törvényt a művelő­dési házak vezetőinek irodájá­ban is. Nem mintha esemény­telen lenne a művelődési há­zak élete: Tabon például a nyúltenyésztő szakcsoport tag­! jai jöttek össze azon a szom­bat estén, jóllehet tudom, hogy van a községben program sze­rint működő ifjúsági klub — mégis/ furcsa egy kissé, mikor 1 a kora délutáni órákban ér~ [dekiödésemre annyit mondtak: -'Ma este nincs program szérin- : ti ifjúsági rendezvény.« A ba- , latonboglári — körzeti felada- , tokkal felruházott — művelő- j dési ház szintén sötét volt, il­letve csak a fotólaboratórium- 1 ban égett a lámpa. Ketten vol- j tak a nagyító mellett, és sür- ! gősen a tudtomra adták: nem ! szakköri foglalkozás az, amit | látok. j Balatonszemesen az Amazo- í nas cirkusz várta estére a kö­zönséget. A művelődési ház | igazgatója elmondta, hogy van ; ifjúsági klub is, csak nem a J művelődési házban működik. ! Elgondolkodtató dolog ez, hi- ; szén a szemesi - művelődési ; ház a legújabbak közül való. j Egy kissé meghökkentett a ba- latonszárszói művelődési ház ablakának csendélete: üres bo­rosüveg, sörösüveg, egy kibe­lezett tévé és a felirat : BELÉ­PÉS CSAK KISZ-TAGOK­NAK. Azért ennyire mégsem kellene kisajátítani... Az itte- I ni művelődési ház igazgatójá- j val is beszéltem. Elmondta: a j tervei között szerepel, hogy ! jobban foglalkozzék a fiata­lokkal... »Optimista-« vagyok: jobb későn, mint soha ... Jm s volt, ahol lakodalmat P tartottak, volt, ahol nem sikerült a műve­lődési ház igazgatójának nyo­mára bukkanni, de hadd mondjam el, volt, ahol a fia­talok szórakoztak is a műve­lődési házban. Biztos progra­mét ígért a födvári művelődé­si ház klubja, szívesen gyülé- ! keztek szombat esti tereferére, j táncra Balatonszentgyörgyön, j fiatalokkal találkoztam Kéthe- lyen, s mikorra Marcaliba ér- j tem, ott már csak a művelő- 1 dési központ fáradt igazgatójá­val beszélhettem, aki elmond­ta, högy egész nap a fiataloké volt a ház, délelőtt a kicsiké. | délután pedig az egyik üzemi j klub tágjai tartottak összejö- I vetelt. J Legszívesebben arról beszé- I lek most, amit Balatonlellén ; láttam. Még zárva volt a mű- j velődési ház, csak az ablakon i szűrődött ki fény, belülről ze­Lemezfigyelő Tímár József hangja ne hallatszott. Titkos össze­jövetel felfedezésének remé­nyében lestem be az ablakon, de csak az igazgatót, Miklós Józsefet láttam a nagyterem­ben. És mégsem csalódtam. A zene még neki szólt, a színpad szélén barátságos karácsonyfa állt, ő pedig az asztalokra té­rítőt rakott ... A szokásos szombat este így kezdődik Lei- lén. A téli ifjúsági klub prog­ramjában ilyenkor csak tánc van, a nagyterembe bárvilá­gítást szereltek, s vagy a HBC együttes játszik, vagy amatőr disc-jockey keveri a muzsikát. A fiatalok, akik eljönnek ha­zulról szórakozni, itt is otthon vannak. Csak ehhez az a lelke­sedés, megértés kell, amely Miklós Józsefet jellemzi... Nincs külön klubterem, egyet­len nagyteremben is lehet ott­hont teremteni. S ha általában szólunk, akkor elmondhatjuk, hogy 1975-ben már nem ildo­mos a helyiséghiányra hivat­kozni, hanem az akaraterőre, a lelkesedésre kell apellálnunk. A közművelődésnek nem­csak befogadó részesei, hanem a népművelőnek szervező part­nerei is lehetnek a fiatalok. Minthogy azok Leltén is, Két- helyen is. Kéthelyen beszélgetés folyt, szombat este is a klub csino­sítását tervezték a községi KISZ-szervezet fiataljai. En­nek a klubnak a művelődési ház ad helyet. A népművelő elmondta, hogy még egy klu­bot kialakítanak a’ tsz KISZ- szervezet számára. Nos, ennek az igyekezetnek van azért egy kis szépséghibája. Érthető, hogy két KISZ-szervezét van, egy a tsz-ben, egy a községben a másutt dolgozó fiataloknak, nem értem viszont, hogy miért kell egy művelődési házon be­lül két külön klubhelyiséget kialakítani? Miért kell már most, még a szervezett klub­élet indulása előtt rivalizálni? A közművelődés alapjellege éppen az egység, s ha szerve­zeti életet külön élnek is, azért -közösen ■BBóváközhatnak, művelődhetnek a fiatalok. In­kább csinálnának egy klubot, de azt igen jót. A hamarosan induló szem­léknek, felszabadulási vetélkedőknek szereplői is többnyire fiatalok. Nélkülük a művelődési házakban igen foghíjas lenne a közművelő­dési munka. Az a közművelő­dési munka, amelyről nemcsak oly sokat beszélünk és magya- rázgatunk, hanem tetten is ér­jük ... Tröszt Tibor Infláció Dollárkirály elveszti a koronáját A legtekintélyesebb nyugat­német lapok erre az eszten­dőre egymillió munkanélkülit jósolnak. A francia, az olasz, az angol gazdasági szakembe­rek az infláció további növe­kedésével számolnak, az Egye­sült Államok közgazdászai pe­dig egyre többet írják le: le­hetséges, hogy a néhány éve tartó pénzügyi válság általá­nos — az egész tőkés világot átfogó — gazdasági válságba csap át. Ha ennek mérete nem is éri el az 1929—33-as nagy világválságét, minden­képpen nagyobb lesz (hacsak nemzetközi intézkedésekkel nem sikerül elejét venni), mint a második világháború utáni átmeneti visszaeséseké, az úgynevezett recesszióké volt. A hatvanas évek nyugati gazdasági szakértőit optimiz­mus töltötte el: állandó kon­junktúráról, korlátlan lehető­ségekről,' a küszöbön álló jó­léti állam megvalósulásáról beszéltek. Néhány esztendő alatt azonban számos olyan hatás érte a tőkés világgaz­daságot, amelynek nyomán helyzete meggyengült, s az ál­talános gyengeség olyan szembetűnő jeleit mutatta, mint amilyen a dollárválság, az energiaválság vagy a nyersanyagválság volt. Az egyik legnevesebb amerikai gazdasági szakértő így jelle­mezte az 1974-es évet: »majd­nem katasztrofális«. És hoz­zátette: könnyen lehetséges, hogy a következő esztendő mérlegének megvonásakor eb­ből az értékelésből a majd­nem szó is elmarad. Cikkso­rozatunkban megpróbáljuk végigkísérni azokat az okokat, melyek az elmúlt három év­ben a világ nyugati felén a mostani nehéz gazdasági hely­zethez, s ennek legszembetű­nőbb tünetéhez, a hatalmas méretű inflációhoz vezettek. A pénzromlásra jellemző, le­het az az 1974. végi statisjti- í ka, amely összefoglalta a ,leg- nagyobb tőkés országokban az j egy esztendő alatt bekövetke­zett inflációt. Ez az inflációs í tükör ezt mutatta: NSZK I 7,1 százalék, Egyesült Álla- I mok 12,2 százalék, Nagy-Bri- j tannia 17 százalék, Kanada ; 11.6 százalék, Japán 25,8 szá- j zalék, Olaszország 20.5 szá­zalék, Franciaország 14,7 szá­zalék. Hogyan jutottak ed- i dig? A nyugati gazdaságban be- I következett nehézségeket az I utca embere először az 1971— j 72. évi nagy dollárválságkor | | érzékelte. Egy-egv nyugati' I valuta helyzete már koráb­ban megingott, 1967 novem- | bérében például a font, 1969 j augusztusában a francia frank ; került válságba, de az így , támadt problémákat gyors leértékeléssel meg lehetett oldani. A két évvel ezelőt­ti nagy dolláringás ázonban az egész nemzetközi pénz­ügyi rendszer válságát jelen­tette. E válság legfőbb oka az Egyesült Államok volt. A második világháború után újjászervezett pénzügyi rend­szerben (1944-ben egy ameri­kai kisvárosban, Bretton- Woodsban állapodtak meg arról á valutarendszerről, amely napjainkig összekap­csolj? a tőkés országok pén­zeit) a dollárnak kulcsfontos­ságú szerepe volt. Az Egye­sült Államok így a nemzet­közi gazdasági életben is kulcsszerephez jutott. Hiszen kormánya szinte korlátlanul bocsáthatta ki az egész vi­lágon elfogadott, alapvalutá­nak számító pénzt, és saját gazdasági érdekeinek szolgái latába állíthatta. Az ameri­kai kormánynak módja volt arra, hogy bevételeit megha­ladó mértékben költsön, hi­szen egyszerűen megnövelte a dcllárkibocsátást. És az egymást követő USA-kor- mányok költöttek is. Tőkebe­ruházásra, gazdasági segé­lyekre és —; egyre növekvő mértékben — katonai célra. A kiáramló dollárok hatal- j más pénzbőséget teremtettek j a nemzetközi pénzpiacon. E pénz mögött azonban — a va- | lutáris rendszerek másik lénye, t ge a dollár aranyra váltható- : sága volt — nem állt már megfelelő aranyfedezet. A válság második, ugyan­ennyire fontos oka a nem- i zetközi gazdasági erőviszo- í nyak megváltozása volt. Ja- j pán és a közös piaci orszá­gok (mindenekelőtt az NSZK) gazdasági ereje, a negyedszá­zad alatt megsokszorozódott S ezek a megerősödött or­szágok egyre jobban lázadoz­ni kezdtek az ellen a meg­különböztetett helyzet ellen melyben az amerikai gazda­ság a dollár kulcsvaluta sze­repe miatt volt. A dollárválságot közvetle­nül az indította el, hogy az Egyesült Államok külkeres­kedelme — elsősorban a vi­■tpami háború gazdasági ha- ásai, valamint belső nehéz- iégek miatt — 1971-ben, elő­ször a XX. században, defi- útes lett. Ennek következté­jén megrendült a dollár irán- .i bizalom. Aki tehette, már íz év első felében aranyra, ragy más, stabilabb valutá­ba (elsősorban nyugatnémet márkára és japán yenre) vál­totta át dollárköveteléseit és dollárjait. A nyár a nagyarányú nem­zetközi pénzügyi manipulá­ciók jegyében zajlott le. A dollár pozíciójának megmen­tése érdekében Nixon — volt amerikai elnök — olyan időpontot választott átmene­ti gazdasági intézkedéseinek bejelentésére, amikor nem­csak a munkások nyaraltak, hanem a nyugati országok ve­zetői is. 1971. augusztus 16-án Nixon bejelentette: 10 szá­zalékos adót vet a külföldi árukra, azonnali hatállyal ár- és bérbefagyasztást rendel el, és ideiglenesen beszünte­ti a dollár aranyra való át­váltását. Ez az intézkedésso­rozat amolyan amerikai ön­álló kísérlet volt arra, hogy a válságból úgy kerüljön ki a dollár, hogy a következmé­nyeket más országok — az importadóval sújtott álla­mok — viseljék. Az amerikai mentőakció azonban nem éi> hetett el eredményt. Dollár­király trónja akkor már oly mértékben ingott, a gazdasági partnerek oly erővel köve­telték a valuták egymástíiz való viszonyának megváltoz­tatását, hogy ez a villámintéz- kedé.s csak néhány hónapnyi haladékot jelenthetett. Ez­után gyors egymásutánban a dollárt kétszer is leértékel­ték, és megváltoztatták a töb­bi nyugati valuta egymáshoz való viszonyát is. A föl- és leértékelések természetesen nem pótolták a^ új nemzet­közi valutáris rendszer ki­alakítását, amelyre pedig a helyzet megérett. A hosszú időn keresztül húzódó-halasz- tódó pénzügyi tanácskozások nem hoztak eredményt, és pillanatnyilag — ha a valuták j árfolyamai nyugodtabbak is ' — pénzügyi téren semmi sincs | megoldva. A világméretű ; infláció egyik oka feltétle- í nül ez. K. A. (Következik: Kimerül-e föld-űrhajó?) Hallgatom. Gordonkahang. A gordonka nem vad futa­mokra, csattogásra, fortissimó- ra született hangszer. Fuval- latnyi lágyságra, álmodozás­ba ringató muzsikára terem­tették. Tímár József hangja szenvedélyében sem harsog. Van-e hang, melyre jobban oda kell figyelni, jobban vonz, mint a csöndesen izzó? S Tí­már József minden szavára oda kell figyelnünk. Jelen időt használok — most veszem észre —, pedig múlt időt kellene. De, aki hallotta őt életében, az nem­igen tud mit kezdeni a múlt idejű igékkel. Mert alakítá­sainak emléke, hangjának muzsikája él bennünk. Most nagylemezt adott ki a Quaiiton . Hanglemezgyártó Vállalat Tímár József emléké­re a Magyar művészek emlék­könyve sorozatban. Ritka pil­lanatokat őriz ez a lemez: a színész — az »álomvilággal ügynöklő« — életéről vall. Gyerekkoráról, meg arról: ho­gyan kezdett benne csírázni a gondolat, hogy színész lesz. Szabatos, pontos mondatok, mégis meleg fényük van. Egy­szeri varázslat. Azután versválogatás kö­vetkezik. Négy költemény Vö­rösmarty Mihálytól, egy-egy Petőfitől, Tóth Árpádtól, kettő Swiburne-tő) Szabó Lőrinc fordításában. Számomra leg­szebben talán Vörösmarty ver­sei muzsikálnak Tímár elő­adásában. »Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég. / Zöld ág vi­rított a föld ormain« — zsong A repülés századai KOI Somogyi Néplap , az Előszó két kezdő dallama. I Majd brLan csapong, kesereg. | Siratja az elvesztett szabad- | ságküzdelmet. Hymnikus bán- | kódás — paradoxon — de van • ilyent ezt bizonyítja Tímár j József versmondása. "A bír- ! | hatót ne add el álompénzen« ! — int Vörösmarty szavával (A merengőhöz). Sok előadó­tól hallhattuk már a Gondo­latok a könyvtárban című fi­lozofikus költeményt, líránk ogyik legszebbjét így senkitől. A korabeli polgári társada­lom ellentmondásait ismeri fel a költő, s az öncélú tudo- | mány csődjét, az utópisták magyarázatainak meddőségét. «-Ment e / A könyvek által a világ elébb?« — teszi fel a kérdést Vörö6martyval együtt | Tímár. Ott érezzük a kimon­dott gondolat mögött saját töprengését is: adott-e vala­mit művészetével ő a világ­nak? S szinte könnyükén ve- j zet rá a megnyugtató Ígér?: j "Mi dolgunk a világon? küz- j deni / Erőnk szerint a legne- I mesbekért.« - j Tóth Árpád Jó éjszakát cí­mű versének hallgatásába be­leremegünk, olyan tökéletes. Hiányérzetet csak akkor ér­zünk, mikor a lemezjátszó ki­ábrándító csattanással leáll, a tű az utolsó barázdát is bejár­ta már. S hiányérzetünk mé­lyül akkor, amikor arra gon­dolunk: nem hallottunk egyet­lenegy részletet sem azokból a színpadi művekből, amelyek­ben olyan sok nagy szerepet játszott Tímár József. Talán majd egy másik nagylemezen ezekből jelentetnek meg válo­gatást. S azon — reméljük — rajta lesz Az ügynök halálá­ból néhány monológ... L. L. Illés prófétától Leonardo?« Alig múlt. hetven esztende-1 je, hogy az ember maga ké- I szítette repülőgépével, ame- ] lyet vezetni' tudott, először | szállt fel a földről. Ma már bái-ki válthat jegyet korunk legjobb konstrukciójú utas- szállító gépeire, amelyek ezer kilométereket zsugorítanak né­hány órányi repülésidőre. Megtanultunk repülni, hol las­sabban, hol gyorsabban a nagy kélí országúton. Erről szól cikksorozatunk. Az ember látta az állatokat repülni .. A repülés eszméje egyidős magával az emberiséggel. Az j ember látta a repülő állató- | kát, s érthető, hogy maga is j repülni kívártt. Alig akad*j olyan régi szájhagyomány, | monda vagy legenda, amely- j ben ne esne szó erről a rend- I kívüli dologról, s természete- sen az angyalok és az ördö- ! gök is repülnek. Nevezetes 1 fejedelmek, híres varázslók a j legendák szerint megjárták az I égi oi-szágutat. Egyés nagy I madarak hátán, mások csodá- j latos talentumuk segítségével. ! A bibliában említett Illés pró- í féta pedig már egy valóságos repülő szerkezeten — repülő szekéren — szállt fel az égbe. De a repülés eszméje a bib­lia megírása előtt is élt, hi­szen már a babilóniai Marduk isten, az egyiptomi Ré, a gö­rög Niké, vagy Hermész, vagy a föníciai Astarté is — a le­gendák szerint — akkor re­pült, amikor éppen hangulata volt rá. Az ókori Kelet kultúráiban már vadászni tanították a sólymot, és használták a pos­tagalambot. Aziz kalifáról pél­dául följegyézték, hogy egyik vezére hatszáz postagalambbal küldetett számára cseresz­nyét, 1 mert a kalifa nemcsak az asszonyokat kedvelte, ha­nem a hasát is ... Időszámításunk előtti 2300- ra tehető Etana mezopotámiai király sas hátán véghez vitt utazása, amelynek krónikása mai szemmel is meghökkentő realitással irta le, mit látott a király, miközben a sas mind magasabbra szállt: »A tenger olyan, mint egy kertész ásta árok, a szárazföld kicsinyke kalács...« Etana király megrettent a nagy magasságtól, és lezuhant, így talán őt tekinthetjük az első legendás repülőszeren­csétlenség áldozatának. Ez a legenda a maga idején nagyon is elevenen élhetett, hiszen már Hérodotosz írt ró­la, és egy előkerült babiloni pecséthengeren is ábrázolták a király repülését. Kai Ka'usz király f-aslogata Időszámításunk előtt 1700- ban Kai Ka’usz perzsa király joggal kételkedett az ilyen »egyhajtóműves«, egy sassal vontatott repülő szerkezet ere­jében, ezért több sasfiókát ne­veltetett udvarában, amelye­ket hámmal fogatott légi sze­kerébe. A sasok csőre előtt húsdarabokat húzogatott el, és ezzel a módszerrel a monda szerint repült is. A sasokkal való repülés még hosszú év­századokig kísértett. Macedó­niai Nagy Sándor is repült ve­lük, sőt, a középkorban is elő­fordult ez a variáció. Ennél már valamivel reáli­sabbak azok a legendák, ame­lyekben — mint Daidalosz és Ikarosz közismert esetében — az ember felöltötte a madarak tollazatát, szárnyakat kötött, és így próbálkozott a repülés­sel. Az első ilyen legenda Kí­nából származik: az időszámí­tásunk előtt uralkodó Sun csá­szár (i. e. 2258—2208) így me­nekült meg a fogságból. En­nek a legendának annyi az alapja, hogy a császár éit, va­lóban bebörtönözték, és a bör­tönéül szolgáló toronyból ejtő­ernyőszerű lepedő segítségéve] ugrott le. Repülésről a nagy indus eposzban, a Ramajaná- .ban is olvashatunk. Suetónius római történetíró is beszámol egy tragikus vé­get ért repülési kísérletről, amelyet Néró római császár­nak mutattak be. A középkor már sorozatban szülte a leg­különfélébb repülési kísérlete­ket, és a repülésről szóló el­méleteket. Vagy Je7uhaotak. vagv az inkvizíció végzett velük Jellemző, hogy egy pap, bi­zonyos Theben, 1330 tájékán kihirdette, hogy maga készí­tette szerkezeten repülni fog, de a csődületet csak arra hasz­nálta fel, hogy silány borát jó pénzért eladja a bámészko­dóknak, akiknek aztán beval­lotta, hogy ő bizony repülni végképp nem akar. III. Iván orosz cár már ukázt adott ki 1480 körül, amely egy szeren­csétlen repülési kísérlet kap­csán fej vesztés terhe mellett eltiltott mindenkit a repülés­től: Az ukázt kiadták, de aki repülni akart, annak legtöbb­ször már nem lehetett a fejét venni — a zuhanás után ugyanis ez már értelmetlen lett volna... Egy olasz udva­ronc szerencséjére a trágya­dombra esett és mindössze a lábát törte. így érkezünk el a középkor egyik legnagyobb művész- i mérnök-polihisztor egyénisé­géhez, Leonardo da Vincihez, aki a Tepülést már nemcsak és kizárólag mint vágyálmot és eszmét kezelte, hanem az abban rejtőző tudományos és technikai problémákat keres­te és találta meg. Leonardo repüléssel kapcsolatos mun­kásságával a következő rész­ben foglalkozunk. (Folytatjuk.) Kő Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents