Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-23 / 19. szám
\ Az idei tavasz a jubileum fényes napjait ígéri, s az ünnepségek szép tartalmához különösen sokat tehetnek, s tesznek is az amatőr művészeti együttesek. Több próbán tapasztaltuk, hogy ihletővé válik a felszabadulás óta eltelt harminc év, és József Attila születésének hetvenedik évfordulója. Gyökeres somogyi hagyomány immár az úgynevezett »felmenő« rendszerű, tavaszi amatőr művészeti szemlék sorozata. Bár nem szép kifejezés a felmenő, mégis igaz. Helyi, körzeti, járási szemlék követik egymást, s a »betetőzés« a megyei szakági bemutatón való fellépés, és más megyei, vagy országos jellegű rendezvényen való szereplés. Tömören így összegezhetnénk cikkeinket: a somogyi amatőr művészeti együttesek a szemlére készülnek. Általában. De nem mindenütt. S itt máris hiány mutatkozik ... Összeállításunkból is kitűnik, hogy a felkészülés, a várakozás — s tegyük hozzá a lelkesedés is — falun nagyobb, s mint ezt több fórumon joggal megállapították: kevés a munkásokat tömörítő együttes. 'Az idén sem hallgatjuk el a többször megfogalmazott igazságot: nem az együttesek vannak a szemlékért, hanem, a szemlék az együttesekért. Sok együltesveze- tő azon izgul, miként állják majd a sarat a mezőnyben, milyen a zsűri ízlése — és így tovább. Bár ez az aggodalom egy kissé természetes, mégsem ez a lényeg. A lényeg az, hogy az előadott színpadi játék, kórusmű, néptánc a szereplőknek okozzon örömet, hozza meg a siker élményét, s ne csak a zsűri döntésében, hanem elsősorban a közönség tapsaiban. Mert a közönségre, a közösségre kellene talán többet gondolni, mint eddig. Az elmúlt évi szemlék bebizonyították, hogy nő az érdeklődés, ha nem is mindenütt és nem is egyformán. Hogy a helyi közönség mennyire érdeklődik, ez nagyban függ magától az együttestől is. Összeállításunk korántsem a teljes felkészülés képe, erre nem is törekedhettünk. Riportjainkban inkább csak a kíváncsi látogató érdeklődése vezérelt bennünket, és valljuk meg a kedvcsinálás, a példaadás azoknak a községeknek, ahol a tétlenség a jellemző. Mozgalmas »kulturális tavaszígérkezik. Megtartják a szemlék mellett a Szabadság, tégy gazdaggá minket! pályázattal összekapcsolt vetélkedőt, a szemlékkel párhuzamosan a helikoni selejtezőket, és a Szóljatok, szép szavak hazánkról! verseny válogatóját. Bőven lesz alkalom a megméretésre tehát, s reméljük az arra illetékeseknek a válogatásra is, hogy a somogyi napok, vagy a tervbe vett balatoni művészeti hetek programja új együttesekkel színesedjen tovább. Tiszteletreméltó munka az amatőröké, az aktív önművelés szép példázatait reméljük tőlük ezen a tavaszon is. Mert egy minősítő jelzőt valamennyi együttes oklevelére odavezethetnek: megmérettek és lelkesnek találtattak. S már ezért is érdemes ... Öt porcos interiű Erzsi es a ver sei* Magyaratádi beszélgetés Várják a A dombtetőn, a szép környezetben levő iskola nemcsak a tanítás, hanem a művelődés központja is ebben a községben. A pedagógiai és a közművelődési irányítás egy ember kezében van. Schneider Antal, az iskola igazgatója és népművelési ügyvezető egy személyben. Maga köré gyűjti kollégáit, így együtt a község közművelődésének formálói is. Február végén lesz a körzeti amatőr művészeti szemle Somogygesztiben. Már folynak a próbák, palóc leánytáncot gyakorolnak. Évek óta Horváth Arpádné tanárnő a vezető. Tavaly a felnőttcsoporton kívül három úttörő-táncegyüttesük is volt; az idei a nagyokból, a végzett nyolcadikosokból áll az együttes gerince. Természetesen megmaradt a gyermekcsoport ,is. — Egyre nehezebb összefogni a fiatalokat — mondja Horváthné. — A tavalyi nagy együttes tagjai közül elég sokan elköltöztek. A diákok az iskolában KISZ-tagok, és ha nem az itthoni KlSZ-szer- vezetben vannak, az együtteste sem szívesen jönnek. Sokan mennek el Kaposvárra dolgozni; azok, akik három műszakba járnak, eleve nem tudnak részt venni a próbákon. Sajnos, még mindig érződik a régi falusi szemlélet; ha a leány elmúlt tizennyolc éves, menjen férjhez, és aki férjhez ment, már nem jön. Sőt, a vele egykorú barátnői is vonakodnak ... — Volt olyan kislányunk is, aki nagyon tehetségesen táncolt az általános iskolai évek alatt, az úttörőegyüttes kiválósága von. Amikor kikerült innen, szóltunk, hogy folytassa a nagy együttesben, de otthon az volt a vélemény: »Eleget táncolt már, nem kell, hogy odajárjon ...« — veszi át a szót az iskola igazgatója. — A helybelieknek hogy tetszik az együttes? — Nagyon szívesen meghallgatják, megnézik. A legtöbb szjyő örül is, hogy a gyereke ott táncol. Szívesen elkísérik az iskolásokat a környező községekbe szerepelni. Elég gyakran lépnek föl a táncosok a patalomi szociális otthonban, összeállítottunk olyan műsort is, melyben a legkisebbtől a leg- nagyobbig mindenki föllépett. Többször volt nálunk művészeti szemle, mindig nagy és érdeklődő közönséggel; az emberek várták, számon tartották, készültek rá. Mi sem jellemzőbb a »hazai színek« szeretetére, mint az, hogy ha bármilyen műsort szerveztünk hivatásos előadókkal, sohasem volt annyira zsúfolt a művelődési ház, mint amikor a mi együttesünk adott műsort, vagy művészeti szemlén lépett föl. — A tantestület milyen mértékben veszi ki részét a közművelődési munkából? — Csaknem teljesen az végzi. Tizennégyen vagyunk a tantestületben és két kartársunk tanít a tagiskolában. Sok a nem helyben lakó kolléga, akire az utazás miatt nem lehet úgy számítani, mint azokra, akik itt laknak. Magyaratádon nem gond a közművelődés, nincsenek ellátatlan területei. Működik irodalmi színpadunk is — igaz, nem rendszeresen, egy- egy műsort adunk a klubban. Ha állandó vezetőjük lenne, folyamatosán tudnának újakat készíteni. Jól működik a KISZ vegyes kórusa, Zimre .iczsef igazgatóhelyettes vezetésével. Mindig az élmezőnyben és mindig nagy sikerrel szerepelt a balatoníöldvári versmondó kislány: Nagy Erzsébet. Talán a kislány jelző ellen most már tiltakozna is, hiszen negyedikes gimnazista Siófokon, érettségi előtt áll. De amikor először pódiumra lépett, még valóban az volt. — A vers, a szereplés és a szemlék összekapcsolódnak nálam, ötödik osztályos voltam, amikor először indultam a szemlén, természetesen az úttörőkategóriában. Arra is emlékszem, hogy Váci Mihály költeményét mondtam. Vácit azóta is szeretem. Bosz- szant, hogy néhány versmondóversenyt úgy írnak ki: ma élő mai magyar költő verseivel lehet indulni. Váci most is mai magyar költő, és holnap is az lesz ... — Ez a szenvedélyes szeretet csak Váci lírájához fűzi? — Nem, dehogy Vannak kedves költőim, s ebben is sokat köszönhetek a szemléknek. Ugyanis a jobb szereplésekért mindig egy-egy könyv volt a jutalom, egy- egy verseske tét. S ezekben a kötetekben már benne volt a következő szendén való szereplés ígérete. Persze, nemcsak a szendén, hanem a Je» sei Atti'a szavalóverse- nyen, a helikoni elődöntőkön, és mindenütt, ahol verset kellett mondani! Tagja vagyok a-- iskola irodaim' színpadának is, de nem tartom magam olyan tehetséges színjátszónak ... I — ... mint amilyen tehetséges versmondó? — igen. Jobban szeretem egyedül mondani , a verset, 1 különösen Juhász Gyulát. I Egyedül, szemközt a ltpzön- séggel. — Az előbb mosolyogva említette a »hévvel és odaadással" mondot* gyermekkori verset. — Igen mer* r cnek kell eltelrd ahhoz amíg az emberben megéri’.; a vert Amíg ki tudja vá’acztr m a meg1 felelöt — Sokat beszéltünk arról, hogy a szemiekei: ^hiány- cikk« a szereim- s vers. — Ennek több oka van. Versrr.ondókka) sokat beszélgettünk erről. Van aki talán szégyenkezik jó szerelmes verset mondani, van. aki nem tud megfelelőt választani. — S maga? — Én? Én gyakran mondok szerelmes verset, és naI gyón szeretem ezt a lírát. Persze nemcsak vers, hanem i élmény is kell hozzá... Igen, csak az tud szépen mondani szerelmes verset, aki maga is tudja, hogy mi a szerelem. — S a versek szerelme elkíséri az érettségi után is ? — Igen. Indulok a szemlén is, a József Attila szavalój Versenyen is. Nagyon szeretem az irodalmat. Igaz, kül- j ko-eskedelmi főiskolára je- ! lentkeztem, de az idegen j nyelvek tanulása bizonyára I nem zárja ki a verstanulást. A falu közös nyelve Ladon nem volt nehéz énekkart alakítani. Megkönnyítette Stix József munkáját, hogy olyan hagyományt talált, amelyik ma is él. Ügy beszélnek róla, hogy a falu közös nyelve. A ladi Tinódi-kórus nemcsak a' megyében ismert, hírét többször kovácsolta a rádióban is. Rendszeresen részt vesznek a szövetkezeti kórusok szolnoki országos szemléjén. A régi, elhagyatott épületben költözésre várnak a serlegek, dísztárgyak, jutalmak. A tanács épületét művelődési célokra használják, itt kap helyet a kórus is. Stix Józsefről, az egyik leglelkesebb somogyi kórusvezetőről kevesen tudják, hogy matematika—kémia szakos. »Köze« csupán annyi van a zenéhez, amennyit a bajai tanítóképzőben tanult. De ez nem kevés! — A bajai tanítóképzőben rendkívül fontos szerepe volt a zenei képzésnek. Néptanítói hivatással mentünk falura dolgozni. Később szakosodtam, de ma sem tudom elképzelni, hogy pedagógus meglehessen iskolán kívüli munka nélkül. Szeretem a zenét. Egy kicsit talán jobban is szeretem, mint, amennyit értek hozzá ... Lad német nemzetiségű falu. Ennek nem kis szerepe van abban, hogy itt az emberek könnyebben énekelnek több szóiamú műveket, mint az egy- szólamű, magyar népdalokon nevelkedettek. — Mióta vezeti a ladi Tinóv di-kórust? — 1963-ban alakult meg a kórus, tagjainak a fele törzsgárda, az első próba óta kitartóan járnak énekelni. — A kórustagok az éneklésen kívül is tartják egymással a kapcsolatot? Levelezőlapokból olvas föl a kórusvezető.-Üdvözletemet küldöm a kórus, összes, felejthetetlen tagjának, egy félig már katona fiú, Jenő." A dal szeretete tartja öszsze őket. És — tegyük hozzá — még valami, amiről talán többet kellene beszélni, hiszen ez legalább olyan fontos, mint a szépen hangzó ének: közösen beszélik meg a falu gondját, örömét is. Együtt mennek kirándulni. Szereplésükre mindig' lehet számítani. Szépen szól a »Sej, tiszta búzát szemezget a vadgalamb. Szépen szól...« Tíz évvel ezelőtt még így énekelte: »Szépen szól az őr- tilosi nagyharang«. Mikéből hárman is részt vettek a tavalyi művészeti szemlén. Medeg Ágnes, Gura János és Kalló Jánosné hang- I jára ma is sokan emlékeznek. I Medeg Ágnest hiába keresnék j a községben, férjhez ment, l más községbe költözött. Kalló I Jánosnéhoz pedig átjön a szomszédasszonya is, hogy meghallgassa, miről beszélgetünk. Ügy láttam, egy kicsit büszke is a szomszédjára Bárdi Mihályné. Dalos asszony lakik szemben... A »Sej, tiszta búzát szemezget a vadgalamb« kezdetű dalt, mióta férjhez ment Kele Erzsébet, így folytatja: »Szépen szól a kis mikei nagy harang.« Büszke lehet a falu is, Mesztegnyői citerások Citeraszó hallatszik ki hetenként három este a mesz- tegnyői művelődési házból. A zenekar ' amatőr művészeti szemlére készül. A klubszobában egymás mellett sorakoznak a citerák, rajtuk gazdájuk neve. A citerások büszkék a hangszereikre. Joggal. A sán- dorfalvi nagy hírű citerakészí- tő és zenekarvezető rríűvei. A citerások idős meszteg- nyőiek. Egyetlen fiatal erősíti az együttest: Lönhardt Ferenc. a művelődési ház igazgatója köcsögdudával kíséri a pengetősök játékát. — Régen sokan tudtak ci- terázni a faluban — mesélik az együttes tagjait. — Volt a családban egy hangszer, azon aztán minden gyerek megtanult. A próbák alatt előjöttek a régi dalok, amelyeket húsz, harminc éve nem játszottak. Vannak olyanok is, akik negyven éve nem játszották cite- rán. Csak amikor tavaly megkeresték őket, hogy jó lenne újból fölújítani a régi tudományt, akkor illesztették újból a húrokra a pengetőt. Az ifjúsági klubból átnéznek néha a fiatalok, kezükbe veszik a hangszert, figyelik, hogyan, játszanak az öregek, de nem »száll be« egyik sem, pedig van, aki maga is penget. Igaz, gitárt. — Nincs ezeknek a gyerekeknek türelmük hozzá — mondják az öregek. — Pedig, úgy láttam, szívesen tanítanák őket. — Én otthon még sötétben is tudok eitoráni — meséli a legidősebb mesztegnyői cite- rás. — A múltkor szól az asszony: hát te sötétben is tudsz játszani? Az asztalon ott van a körzeti szemlére szánt népdalok listája. így próbálnak, ebben a sorrendben. Már jól megy együtt. — Öt nótát viszünk Böhö- nyére — köztük van a mesztegnyői is, de a legtöbb olyan, amit az egész megyében ismernek. — Eredeti mesztegnyői népdal nem nagyon van — mondt ja Lönhardt Ferenc —, ezért úgy válogattuk, hogy amelyik népdal jól összeilleszthető a másikkal, kövesse azt. I Pölcz István játssza a szóI lót. Játékán érezni, hogy az elmúlt években is eló-elővet- te a hangszert, ö a tánc- együttest is kísérte néhány évvel ezelőtt. Szépen játszik. — Csak a színpadon így menjen, ne legyek ideges, mert akkor elkapkodom. Hiába, no, lámpaláza van az embernek. hogy nevét így hirdeti dalban egy asszony. — Ezért nem becsülnek különösképpen — mondja Kalló Jánosné. — Biztosan hívják a művelődési házba. — Dehogy. — Gura Jánossal együtt... — A szilveszteri rendezvény is elmaradt... — Bálba csak járnál; a fiatalok? — Kadarkútra. — Hogyan fedezték föl magát? Egy fényképet vesz elő. Kele Erzsit ábrázolja tánclépésben. — Örtilosban kezdődött. Eljártam a nővéremmel a kórusba. Eperjesy tápár bácsi engem is »befogott«. Szívesen énekeltem. Aztán férjhez mentem és Mikére költöztem. Bruckner László tanító bácsi egyszer eljött hozzánk, s megkérdezte, van-e" kedvem énekelni. Azt feleltem, van. Oklevelet is kaptam tavaly. — A férje mit szól ahhoz, hogy szerepelget? — Nem ellenezte. Sőt, biztatott. Szívesen elhallgatnám az éneket. Olyankor szinte átalakul. Nemcsak a konyhát tölti be a dal, hanem az asz- szony szívét is, akiből úgy »hajt« ki a zengő hang, mint a földből a tarka virá"... I 4Mb U r « a rr ™ M Szemlek előtt I I I
