Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-22 / 18. szám

ÖRDÖGÖK Késsel, géppel Z enés darabot láthat a közönség a kaposvári színházban, jóllehet az ördögök színlapján nem Sze­repel sem zeneszerző, sem karmester. A díszlet tervezője a komponista. Ugyanis az elő­adás egyik legfontosabb »kel­léke«, az eső zenél. A csituló ! csepegés, majd a vigasztalanul i rákezdő zuhogás, a nappali sö­tétség, az ég tompa morajlá­sai nemcsak aláfestik, hanem | kiteljesítik, okosan lehangolva meghatározzák a színpad at­moszféráját ... Asher Tamás következetes rendezői fogása: a néző nyitott játékteret talál, s már szereplőt is lát a színen. Egy szó sem hangzik el, csak a cseppek kopognak, de máris megérkezünk Oroszországba, visszaérkezünk a játék idejé­be, érzékeink hozzáidomulnak a fájdalmasan unalmas, szo­morú kilátástalanságot idéző esőzenéhez. Pauer Gyula szín­padteremtése — ez a kifejezés tükrözi talán azt a többletet, amennyivel szervesebb a mun­kája a szokványos díszlet- és jelmeztervező tevékenységnél — éppoly következetes, mint a rendező darabépítése. Egy le­veleit hullató fa mellé, egy pislogó utcai lámpa alá, a víz­parti kerítés sziluettje elé a fi­gurák is sötéten érkeznek. Sö­tét arccal, sötét lélekkel. Egy­hangú szürkében, jellegtelen kékben, riasztó feketében. A színtelenség teljes koloritjából bomlik ki a sápadt fehérség és a matt csillogás is — mind fe­ketébe hajlón. Dosztojevszkij világa ez. Nyers és sejtelmes. Varvara Sztavroginát kivéve szinte valamennyi figura mö­gött félelmetes titok lappang, a várható kitárulkozás nyo­masztó érzésével. Egyedül az ő asszonyi jósága a szikla, amelyről egy ideig visszave­rődnek a szennyes hullámok, majd őt is elborítják. »Szívemből téptem ki ezt az alakot« — vall a főhősről, Nyikolaj Sztavroginról — Var­vara fiáról — Dosztojevszkij. És valóban, édestestvére bűn­tetteiben és a bűn tudatában Raszkolnyikovnak. Az író sa­ját sorsmozzanataiból költötte ezt az intelligens, de mégis patologikus, indulataitól kor- , mányzott figurát. Egy valóban, megtörtént politikai gyilkos­ság históriájába szövi alakját, egyben pontos képet adva ar­ról, hogy a fecsegő, titkos tár­saságot játszó gyülekezetből miként lesz agresszív csoport a hatalomvágytól fertőzött, központi kiküldött szerepét játszó »Übermensch« taktikái nyomán. A fecsegők, a jobb Oroszor­szágról álmodok, a tettre kép­telenek találó tablója volt ta­lán az egyik döntő motívuma annak, amiért Andrzej Wajda elkészítette az adaptációt. Mintha a Menyegző című filmnek révedve álmodó, me­lankolikus hősei léptek volna színre itt, a sokkal sötétebb tónusú dosztojevszkiji világ­ban, ingadozó, de mégis nagy léptekkel tartva a teljes meg­semmisülés felé. Közismert a Dosztojevszkij- művek meghatározó, száza­dunk művészetét megtermé­kenyítő hatása. Figurái nem tiszta képletek, hanem lelkű­ket kitáró, önmagukkal vias­kodó alkatok. A nagy belső monológok — ilyet a színpa­don Nyikolaj Sztavrogin gyó­násában látunk megjelenítve — jellegzetes, szerves részei regényeinek. Ezek a pszichi­kai tünetek tevődnek át poli­tikai érdekek, eszmék körébe. A regényben és a regényből készült színpadi játékban mindenki az emberségért pro­testál, ki aljas szándékból, ki prófétikus elhivatottságból, a legteljesebb embertelenség közepette. Visconti az Elátko­zottak eltökélt fasiszta SS tisztjében és a bűnös-beteges, neki kiszolgáltatott gyárosfiú­ban rajzolta újra Pjotr Ver- hovenszkij és Nyikolaj Sztav­rogin kettősét. E darabban a hatalomszerzéssel való tragi­komikus játékot látjuk, meg­rázó és szánalmas figurák részvételével. Patkánymódra elmenekül Pjotr Verhovensz- kij, cinikus nihilizmusának nem is volt más célja, mint a pusztítás, de más történelmi szituációban diktátor is lehet, egy beteges bábvezér rossz szelleme ... A darab valósá­gos alapjául szolgáló politikai gyilkosságban pontosan ez játszódott le, s az Internacio- nálé hágai kongresszusának készített jelentésben Mara: és Engels tisztázta e társaság sze­repét: "■Bűnük az volt, hogy egy titkos társasághoz tartoz­tak, amely bitorolta a Nemzet­közi Munkásszövetség ne­vét .. .«■ A társaságot éppen a »küldött« által szervezett gyil­kosság kovácsolta egymásra- utaltá. »Az ideális az olyan előadás lenne, mely a könyv valódi történetét mutatná be ...« — mondja Wajda. Az evangéliu­mi mottó ugyanis az, hogy a disznónyájat az ördögök szán­ják meg, és a nyáj a tengerbe zuhan. D osztojevszkijt kétségte­lenül jobban érdekel­ték az események hor­dozói, mint maga a politikai ügy. Az adaptációban s a ka­posvári előadásban is a jelle­mek és az események, az ala­kok ábrázolásának az élménye és a história valamennyi ta­nulsága szerves összefüggés­ben jelenik meg. Ez Asher Tamás Dosztojevszkijt jól ér­telmező, következetes, a darab félelmetes ritmusát megterem­tő, a regény alapszituációit pontos drámai helyzetekké építő rendezésének legfőbb erénye. Megrázó, sokáig kísér­tő színházi est élményét adja a nézőnek. A lélektan analí­zisébe, a gonoszság logikájába, az eszmék kinyilvánításába hangulatok, őszinte fájdal­mak szövődnek. Az együttes játék kiváló karmestere volt a rendező, mindössze a darab befejezésekor elhangzó, lánc­ra verve vonuló rabok egyiké­nek narráció jellegű »összege­zését« érezzük fölöslegesnek. Reviczky Gábor — Nyiko­laj Sztavrogin —, Olsavszky Éva — Varvara Sztavrogina —, Verebes István — Pjotr Verhovenszkij »háromszöge« az előadás három pillére. A leikével, bűneivel, a világgal viaskodó gyermek, a jóságos és naiv módon rendet terem­teni kívánó anya, meg a hát­térből félelmetesen előrelépő intrjkus. Három kiváló alakí­tás. Reviczky kerüli a dühön- ! gős külsőségeket, betegségé- nek megnyilvánulásai meg- jhökkentőek, egész játékában a j belső vívódást hordozza. Szin­te végig lázban ég, a lefojtott egzaltáltság és a torz tisztes­Közművelődési feladattal Otthont kap a múzeumi baráti kör A hónap végén adják át a somogyi múzeumi baráti kör központját a La tinea Sándor u. 3. számú házban, ahol a 19-es mártír lakott és dolgo­zott. A baráti kör központján ban olvasótermet és tudomá­nyos klubot rendeztek be. Az olvasóteremben az általá­nos muzeológia, a honisme­ret, közművelődés legfonto­sabb szaklapjait tanulmá­nyozhatják a baráti kör tag­jai. Számuk eléri a kétszázat. Az olvasóteremben, mely hét­fő kivételével mindennap délután az érdeklődők ren­delkezésére áll, a somogyi múzeumi és levéltári kiadvá- j nyok is megtalálhatók lesz- 1 nek. Vasárnap délelőtt ügye­letet tartanak az olvasóte­remben. A baráti kör központ­jában tudományos klubot is alakítanak, ahol elsősorban előadásokat tartanak. Ebben az évben három előadássoro­zatot rendez a múzeum, a letűnt korok művészetéről, a magyar őstörténetről. Egy vallástörténeti előadássorozat szerepel még a programban. Havonta kétszer más régé­szeti, néprajzi, képzőművé­szeti előadásokat is tartanak. A január 31-i megnyitóval egybeesik dr. Kalicz Nándor előadása, melyben az újkő­kor és a rézkor művészetét jellemzi. ségtudat heveny lélekingado- zásainak változatait éli végig a színen. Verebes a Tartuííe- jében is megismert elemi go­noszság eszközeiből építette félelmetesen hideggé, valósá­gossá a figurát. S Olsavszky Éva megint új arcot mutatott, a darabbeli legtisztábbat, leg­emberibbet rajzolta elénk. Az ő erkölcsi megsemmisülése, sárba esettsége, kiszolgálta­tottsága talán megrendítőbb, mint a valóságos pusztulás. Az együttes játékot említet­tük fentebb a Dosztojevszkij- rúűben ugyanis a mellékala­kok nem szokvány epizódfi­gurák. Itt mindenkinek — le­gyen a szerep nagyobb dialó­gusba épülő, vagy pár szavas — azt kell eljátszani, hogy honnan jött, mitől terhes a múltja, és miként hull a meg­semmisülésbe. Pogány Judit és Andai Kati alakjai és ala­kításai — úgy vélem — ezt példázzák. Igen kiváló alakí­tások sorozatát láttuk, őszin­te, teljes azonosulásokat pár szóban éppúgy, mint nagyobb monológban. S ahol nem raj­zolódott ki a portré, csak ott vált a figura hangsúlytalan epizódszereplővé. Ha valaki a jellemteremtés folyamatát, a színészi alkat szerepre hangolódását kívánná figyelemmel kísérni, érdemes végignézni még egyszer, ho­gyan építi fel Breznyik Péter Kirillovot, Kun Vilmos Szte- pan Verhovenszkijt, Koltai Róbert Lebjadkin kapitányt, Molnár Piroska Dását, Vajda László Satovot, Kiss Jenő Ga- ganovot, Csákányi Eszter a diáklányt, és e sorban még egy igen figyelemreméltó ala­kítás Lukács Andor Sigaljov- ja­T ermészetesen még több nevet is említhetnénk, kevés kivétellel az egész alkotó közösséget, amely ezzel az előadással Doszto­jevszkij művéhez méltó mó­don példázta a regény és a színpadi változat sok szem­pontból azonos értékeit. Tröszt Tibor Varrni tanulnak az általános iskolás lányok. Ötödik osztályban a hímzéssel ismerkednek a tanulók, felsőbb osztályokban már a gépi varrást sajátítják cl. Képünkön: Kálmán Jó- zsefné ötödikes tanulói között. Közösség, közérzet, te Nem véletlen, hogy manapság oly gyakorta téma a munkahelyi közérzet. Hi­szen a közérzet és a teljesít­mény között összefüggés van; rég felismertük ezt. Termé­szetes az az igyekezet, mely a jó üzemi légkör kialakítá­sára irányul. Egymással és a vezetőkkel jól megférő em­bercsoportok produktuma ha­marabb születik, s minőségi­leg is más, mint ott, ahol a széthúzás, a meg nem értés uralkodik. A munkahelyi közösségek általában heterogén összeté­telű csoportok. Így van ez már a legkisebb üzemi, gyá­ri sejt — a brigád — eseté­ben is. Mi tart össze egy-egy ilyen embercsoportot? Amikor Siegmünd Freud vizsgálta ezt a kérdést — természete­sen nem »brigádügyben«! — arra a következtetésre jutott, hogy »a tömeget valaminő hatalom tartja össze. De va­jon milyen hatalom számlá­jára írhatnánk ezt, ha nem Éroséra, aki a világon min­dent összetart?« Szó se róla, ma megmosolyogjuk ezt az álláspontot! Mert valóban nevetséges lenne, ha bármely csoportra, közösségre próbál­nánk is alkalmazni. Hiszen annyi és annyi szál fűz össze embereket! Érdekeltség, anya­gi haszon, barátság, megbe­csülés, ésszerűség, s a legfon­tosabbat még nem is említet­tük: eszme. Közös eszmeiség. Közösséggé a legkülönfé­lébb egyéni tulajdonsággal rendelkező emberek különfé­leképp érthetnek, összeková­csoló erő a közös tevékeny­ség, a mindennapi munka. Van olyan tapasztalat, mely azt mutatja, hogy igazi, ösz- szetartó csoporttá akkor fej­lődött a brigád, amikor az el­ső sikert elérte. Mert a siker­élmény kohéziós erővé válik rendszerint. Máshol meg — csöppet sem furcsa — a ri­Az Ezüstpart brigád pártfogolt jai Az IBUSZ siófoki irodájá­ban akadt dolgom. Egyszer csak két kisfiú nyit be, otthonosan leteszi kabátját, iskolatáskáját. Fel­könyökölnek az ügyintéző puljára. A pult túloldalán Peresa Rózsa papírokat csoportosít. Föl se néz, úgy kérdezi: — Mi a lecke? — Semmi. — Semmi? Az hogy lehet? — Csak olvasás — árulja el Feri. — Neked — dünnyögi Laci. — Mert amíg te egy oldalt elolvasol, addig én ötöt. Feri nem hagyja megtorlás nélkül az árulást, könyöké­vel oldalba löki testvérét. Az vissza, s megint vissza, míg Rózsa rájuk nem szól. — Szedjétek elő a füzete­ket — órájára pillant —, azonnal végzek. Kérdő pillantásomra dr. Kynsburg Béláné válaszol. — A szocialista címért küz­dő Ezüstpart brigád kézbe vette egy hatgyerekes család három gyermekének sorsát. A harmadik, Ági később jön ki az iskolából. Az ebédlőnk­ben felváltva foglalkozunk velük. Sőt, Peresa Rózsa egyáltalán nem jár ebédelni, ehelyett a kicsikkel foglalko­zik. Édesanyjuk szépen rend­ben tartja őket, mindig tisz­ták, gondozottak. A hat gye­rek mellett azonban arra már nem jut elég ideje, hogy a leckét számon kérje tőlük. Ezért Ferinek és Lacinak osztályt kellett ismételnie. — Hogyan kezdődött? — Az ablaküvegen keresz­tül gyakran láttuk őket az utcán nyargalászni. A város külső részén, az állami gaz­daság közelében laknak, s oda busszal járnak. Amíg a buszra vártak, valami ürügy­gyei be-benyitottak hozzánk. Egyszer az egyik megkérdez­te »Naptárgya van?« »És ha van?« — válaszoltam. »Ak­kor adjon!« Erre megkérdez­tem: mi lenne, ha köszönés­sel jönnél be, és máshogy kérnél? így, fokozatosan ta­nítottuk meg őket arra, hogy köszönjenek. Minket tegez­nek, csak az iroda vezetőjé­nek köszönnek csókolommal. Használják a kérem-et, kö- szönöm-öt, sőt már azt is el­értük, hogy a zebrán közle­kednek. Egyszer megbántot­tam az egyiket, mert távozó­ban a lelkére kötöttem, hogy aztán a zebrán ám! Feri sér­tődötten végigmért, hogy mit gondolok én, ha egyszer már megígérte ... Kiderült, hogy a kolléganőm is így búcsú­zott el tőlük. — A tanév elején kezdtünk velük foglalkozni — veszi át a szót a brigád vezetője, Vö­rös Erzsébet. — Azelőtt az árokparton írták a leckéjüket. Nem csoda, ha csúnya volt, s a füzetborító is elszakadt. Az ellenőrző könyvecskéjükbe beírta a tanító néni: »Kérem újra átkötni a füzetet.« Akar­tunk adni pénzt, hogy men­jenek az írószerboltba, de öntudatosan kijelentették, hogy kaptak már az édesany­juktól. Meg is hozták a kék papírt. Másnapra gyönyörű volt minden füzet, minden könyv. No persze, egyelőre csak kívülről. De fokozatosan belül is szépült minden. Igaz, hogy egyszer megsértőd­tek, mert kiradíroztuk, s új­ra írattuk az egyik leckét. Akkor egy darabig ránk se nyitották az ajtót. Először Ági jött, utána a két fiú. »Van ám lecke!« — rikkan­tották. Mi úgy fogadtuk őket, mintha tegnap mentek volna el. Soha nem említettük az elmaradást. Azóta is jó bará­tok vagyunk. — Lali a példaképük, ö az egyik nagyobb testvér. Jó ta­nuló, s mert ötödikes, a mi védenceink is ötödikeseknek mondják magukat — kapcso­lódik ismét a beszélgetésbe Kynsburgné. — Most hogy tanulnak a gyerekek? — Szaporodnak a piros pontok. Rá kellett jönnünk: melyiket mivel lehet megfog­ni. Például, ha Feri lusta, megkérdezzük, hogy mi sze­retne lenni. A válasz: sofőr. Rápirítunk: hogy fogsz kitöl­teni egy fuvarlevelet, ha nem tanulsz meg írni? Vagy mi­csoda szégyen lesz, ha még a saját autód rendszámát sem tudod majd! — Már a fogukat is mos­sák! — dicsekszik a másik brigádtag. — Karácsonyra ajándékcsomagot kaptak és fogkeféket. Másnap hatalmas szatyor almát küldött a ma­ma. Azt sem tudtuk, hogyan szabadkozzunk. Apjukról büszkén mesélnek. Szorgal­mas, dolgos ember lehet. Ha­marosan megismerjük, mert készülődünk hozzájuk meg az iskolába is. A gyerekek közé ülök. — Miért szerettek ide jár­ni? Feri rendületlenül rágja a rágógumit, úgy dünnyögi: — Otthon csak játszani le­het, leckét írni, olvasni nem, mert a kisebb testvérünk mindig lököd. Gombos Jolán valízáciö siettette a közös­séggé érést. A másik mü- szakDán dolgozó — őket vál­tó brigád — nagyobb telje­sítményre sarkallta őket is arra; hogy megkeressék a lemaradás okát. A közös ter- vezgetések, az együtt átgon­dolkodott órák hozták köze­lebb őket egymáshoz. És a siker nem maradt el. A ver­sengési. szellem élesztője le­het a barátságnak is. Befolyásoló tényező az: ki vagy kik köré csoportosul­nak az emberek a brigádban. Abban a brigádban, ahol H. Géza a vezető — nincs jó szellem. Körülötte keringenek a Ids »bolygók«. G. bácsi, aki mások rovására elkövetett csínyeivel igyekszik a »kis- főnököt« vidítani. B. Zoltán, aki a »parancsnok« minden szavára buzgón helyesel. G. Ferenc kisebb szolgálatokkal igyekszik megnyerni a bri­gádvezetőt, míg V. László — ravaszul — gyenge lábon álló ellenvéleményével »játszik alá« főnökének. Kialakultak a szerepsémák. Ám ezekből vi­lágos: H. Géza nem lehet jó vezető. Valószínű, hogy akar- nok, zsarnoki hajlamú ember. Szinte biztos, hogy nem tűr »ellenvéleményt«, ehhez szok­tak a többiek. Redl szerint a centrális személy típusai a következők: pátriárka, intézményes veze­tő, tirannus, szervező, »csá­bító«, hős stb. Egyszerűbben: vezetésre alkalmas vagy al­kalmatlan ember. Ha alkal­matlan kerül a brigád élére, rendszerint előbb-utóbb' ki­alakul egy másik mag is. S megindul a gyürkőzés ... Zavartalanabb, fel­hőtlenebb ott a légkör, ahol az üzemi demokrácia érvé­nyesül. Egyre több kis közös­ség tartja fontosnak, hogy el­érje a szocialista címet, mél­tó legyen a megtiszteltetésre. Nem kétoldalú, de nyolc-tíz oldalú lehet az ilyen brigá­dokban a rokonszenvkapcso- lat. Ahány emberből áll a kis közösség. Ezekben az igazi társközösségekben a szerep­sémák is emberibbek, rokon­szenvesebbek. Nem a vezető — vagy más esetben a vezető ellenfelének — körüludvarlá- sa dominál. Az egyéni érté­kek virágzanak ki. Az olyan egyéni jó tulajdonságok, me­lyek a brigád javára lehet­nek. S lesznek is, majdnem mindenütt. Tapasztalatátadás, tanulásban való segítségadás, kalákaépítkezés, közös műve­lődés; a legkülönbözőbb for­mákat ölthetik az egyéni ér­dekek közjóvá válásukkor. Közösség, közérzet, teljesít­mény: követelmény jellegű kapcsolatban áll egymással. Gondolni egyikkel annyit je­lent: a másiknál is előbbre lépni. L. L.

Next

/
Thumbnails
Contents