Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-21 / 17. szám
A népfront a járásokban A z elmúlt napokban tanácskozott a Parlamentben a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. Napirendjén az MSZMP Központi Bizottsága felkérésére a kongresszusi irányelvek megvitatása szerepelt. A parlamenti tanácskozáson a népfront jellegének megfelelően sok szó esett a nemzeti egységről és a tennivalókról. Ahogy ez a vitában megfogalmazódott: a szocialista nemzeti egység erősítése arra kötelezi a népfront- mozgalmat, hogy az együtt dolgozó, együtt élő, a különböző adottságok miatt más és más érdeklődésű és érdekeltségű emberek gondjaival, sorsával is foglalkozzon. Ezért fontos törekvés, hogy a népfront aktivistái, s képviseletükben maga a mozgalom eljusson mindenhová: a legkisebb településekre éppúgy, mint a társadalmi szerveken kívül állókhoz. A népfront főtitkára a tennivalók között említette: »Je- lentős azoknak az állampolgároknak a száma, akik még a beépített és fejlesztésre kijelölt településektől távol: tatükröződött a parlamenti tanácskozáson, s az irányelvek alapján is ez a törekvés jellemezheti a népfront . munkáját: eljutni mindenkihez, megteremteni az érdekeltséget a nemzeti egységben mindenki számára. Ebből a feladatból jelentős szerepet vállalhatnak a járási nép- froritszervezetek. A járási népfront tevékenysége kettős. A Hazafias Népfront megyei bizottságától kapott feladatokat, iránymutatásokat továbbítja a községnek, s emellett természet tesen önálló politikai munkát, népfronttevékenységet végez. Ez utóbbi a leglényegesebb a járási népfront munkájában. A járási népfrontnál ismerik a közigazgatási egységhez tartozó községek, települések gondjait, feladatait. Nyilvánvaló, hogy a tennivalók ellátásához: az egész területen hathatós segítséget tud nyújtani. Segítheti a tanács- nyákon, pusztákon, egyedül- j tagok területi, az országgyű- álló kisközségekben, vagy j lési képviselők választókerü- városi külterületeken laknak, j leti munkáját. De ugyanilyen Szükségesnek tartjuk, hogy j átfogó lehet a helyismerete, ennek a több százezer ember- j kezdeményezőkészsége az nek a jövőjével a népfront | élet minden területén, rendszeresen foglalkozzon, i menyeit javítani. Meggyőző-1 frontbizottságokkal. Ezenkfdésünk, hogy e vonatkozás- vül több tanyai bizottság is ban a Hazafias Népfrontnak működik területükön. A vég- a feladata a jövőben is a zett munka fölmérésekor a kezdeményező lépéseket j múlt év végén bebizonyosomegtenni.« Ez a törekvés »dott, hogy a járási népfrontTársadalmi összefogással és a helyi tanácsok e célra felhasználható eszközeivel lehet az itt élő emberek életkörülE gy-egy járási népfronthoz átlagosan 4—8 nagyközség, 15—20 község, illetve kisközség tartozik — mindenütt helyi népNevek ürügyén »Kaposvár első utcanevei spontán, népi elnevezések voltak, az utcák fekvését, alakját, irányát fejezték ki, tehát szemléleti alapon, az elnevezett utcával, a tájjal való szoros kapcsolat jegyében születtek« — írja Kaposvár utcanevei című tanulmányában dr. Király Lajos. Ezek a ne- ' vek hosszú ideig meg is maradtak, majd a rendezett ta- ■Jlnácsú várossá nyilvánítás után újabbak keletkeztek — ekkor a »névadásba« már beleszólt a város képviselőtestülete. Az 1873-as esztendő után keletkezett a Szigetvári, a Kálvária, a Lövész, majd a Honvéd utca. A földrajzi elnevezés továbbra is megmaradt, illetve a fekvés alapján nevezték el a Hegyalja és a Vár utcát. A Sétatér - utca onnan kapta a nevét, hogy a városi polgárok ezen az úton jártak le a Sétatérre, a mai Jókai ligetbe. A régi nevek később szinte teljesen eltűntek, mások vették át a helyüket. Ma már bizonyára kevesen tudják, hogy melyik volt a városban a Meggyes vagy a Dűlő utca. A nevek a város történetét is magukban hordozták, ezért is volt szerencsés éppen a centenárium évében például a Vár utca nevét ismét »visszaváltoztatni«, vagy arról dönteni, hogy a haladó szellemű polgármester, Németh István nevét ismét fasor viselje. A névadás ma is gond. Űj utcák épülnek, a városhoz csatolt községek utcanevei gyakran megegyeznék a már meglevőkkel — nem lehet egy városban két Kossuth, Petőfi vagy Jókai út. Űjak kellenek. Toponár utcanév — változtatásánál szerencsésen esett a választás a Meggyes névre. Jó, hogy a községnevek ezentúl mint utcanevek szerepelnek, ilyen a Toponári, a Füredi út. Ezzel azonban még nem zárult a sor, hiszen ott vannak a régi földrajzi nevek, melyek a régi térképeken is szerepelnek — Körtönye, Ballakút, Som-hegy —, ezeket is föl lehetne használni önálló utcanévként. A Donnerban épülő új sorok például kiválóan alkalmasak lennének rá. De nemcsak az utcanevekben lehet jobban támaszkodni a hagyományokra. Itt vannak például a termelőszövetkezetek nevei. Somogybán hat Béke tsz van, öt Egyesült Erő, öt Űj Élet és folytathatnám a sort. Nemcsak az azonosság zavaró; a gyakorisággal, a nem túl gondos névválasztással is koptatható a tartalom, melyet ezek a nevek hordoznak. Sokkal jobb lenne, ha a közös gazdaságok jobban támaszkodnának akár szűkebb tájegységek földrajzi neveire, vagy viselhetnék egy-egy környék híres személyiségének a nevét. Különösen mostanában nőtt meg ennek a lehetősége, hiszen termelőszövetkezetek egyesülnek, új név kell. Nem feltétlenül szükséges azonban az egyesült jelzővel kezdődnie. Arra, hogy több tsz közösen gazdálkodik, nemcsak ezzel az egy szóval lehet a névválasztásnál utalni. A Dráva menti Egyetértés, a Zselici Táj, a Magyar Tenger, a Sió, vagy a legutóbb alakult Aranyhomok nagyon jó példája az igényes névválasztásnak. Érdemes követni. S. M. bizottságok tevékenysége jelentős a közigazgatási egységben. Sok munkát pedig csak a járási népfront segítségével, irányításával lehet elvégezni. A járási népfrontok munkabizottságokban dolgoznak. A községpolitikai, a mezőgazdasági, a művelődéspolitikai, a béke és barátság bizottságok a maguk munkaterületén átfogóan ismerik az egész járás tennivalóit, s ha jól dolgoznak, akkor valóban hatékonyan segíthetik a községeket. Választások idején komoly szerep vár a népfrontra, de nem nélkülözhető a választottak tevékenységének segítésében sem. Napjainkban például a falugyűléseken adnak számot a helyi vezetők a végzett munkáról, a következő tennivalókról. És ezeken a fórumokon nyilvánít véleményt a lakosság, mondja el kívánságait. A járási népfront képviselője pedig ezt az alkalmat, nyílt fórumot használhatja fel arra., hogy megismertesse a helyieket a környék, a társközségek gondjaival, feladataival. Ha a járási népfront gondjai, feladatai tükrözik a járás gondjait, feladatait — jó úton járnak. Jelszavuk ezért nem is lehet más: együttműködés a lakossággal, a párt- szervezetekkel. a tanácsokkal. Ez a módja, hogy mozgósító erővé váljék, bizonyíthatja létjogosultságát, munkájának fontosságát. A z MSZMP XI. kongresszusára kiadott irányelvek így fogalmazta meg a népfront s természetesen a járási népfront szerepét, tennivalóit: »A párt szövetségi politikájának kerete a Hazafias Népfrontmozgalom. Mindennapos tevékenysége szemléletesen bizonyítja, hogy. a különböző világnézetű emberek, fizikai és szellemi dolgozók, idősek és fiatalok összefogása hazánk javát szolgálja... aktivitásával, javaslataival, bírálatával járuljon hozzá az állami szervek és a lakosság kapcsolatának erősítéséhez, a város- és községpolitikai tervek kimunkálásához, az országgyűlés, a tanácsok feladatainak jobb ellátásához.« Nem kevés tehát a feladat. Megoldása, teljesítése a népfronttól az eddiginél jobb, hatékonyabb munkát követel. Ebből pedig jelentős rész jut a járási szervezetekre. E. Gy. Határjárás I A valósás: iaréxetélien Szekulity Péter első, az Élet és irodalomban megjelent riportjaival meghatározója lett e műfajnak. Ennek legbiztosabb jele, hogy epi- gonjai támadtak. Mik3záthon, Móriczon »nevelt« hangja ma j akkor is szól, ha éppen nem | az ő írását olvassuk. Riportjai j mögött nagy élményanyag áll; egy hosszú életútrész hitele, j tapasztalatai. Hány nap a vi- \ lág? címmel gyűjtötte egybe s tette közzé írásait. Nagy sikerű riportkötet volt ez, a Szépirodalmi Könyvkiadónál 1973-ban megjelent gyűjtemény. Igazi irodalmi élményt adott. S az »irodalmi« szó kiemelése nem véletlen. Egyetlen aggodalmam volt csak: a témakört — ha nem akar az író beszűkülni — bővíteni kell. Határjárás címmel jelent meg a Kossuth Könyvkiadónál Szekulity Péter új riportkötete. Az első oldalak utáni szembeszökő különbség az első könyvéhez viszonyítva: míg azok irodalmi riportok! voltak, ezek — mi másnak is ! nevezhetném? — »munkari- j portok«. 1 Mit jelent ez? Azt, hogy Szekulitynak, a gyakorló újságírónak »hétköznapi« — s nem »ünnepi« — írásait olvashatjuk. A napilap megkövetelte gyorsasággal írott, az újságírói norma szorításában megszült riportok ezek. Így természetszerűleg mások, mint első kötetének remeklései. Mégis: van valami varázsuk ezeknek az írásoknak. Ahogy a krónikának is van. Ahogy a friss reagálásoknak is. És bizonyítékok arra, hogy egy vidéki napilapból kiemelt riportok is lehetnek értékes kordokumentumok. Megérnek egy kötetet. Szekulity hősei közül sokat személyesen is ismerek. Egyikük tanítványom is volt. Ám ha személyesen nem találkoztam volna velük, akkor is ki kellene jelentenem: ismerősek. Mert hasonló típusokkal találkozik az újságíró Somogybán is, mint Tolnában és Bács-Kiskúnban. Mert ezek az emberérlelő, emberségsugárzó idők egyforma jó tulajdonságokat plántálnak az emberbe minden megyében. Hány és hány olyan termelőszövetkezeti taggal találkozunk nap nap után, mint Szekulity riportalanyai! Ugyan ki ne ismerne olyan embereket, mint Mizsák Tibor,v aki ott állt helyt, ahová a sors parancsolja? És hány Tóth János él i e hazában? Hány olyan felelős beosztású férfi, aki puritán marad vezetői posztján is? És gond itt is, ami az ő gondja ott, Dombóváron: a régi emberek közül sokan kiszorultak a falvak vezetéséből, mert nem tanultak. Sokuknak idejük sem maradt erre. Ahány új ház, annyi történet. Annyi megörökítenivaló. Sze- kulityot azonban az is érdekli: az új lakóépület új szellemet is eredményez-e? S a szerencsés emberről is más az elképzelése, mint riportalanyainak. Egy cipőgyári munkás portréjában, egy idegen gyerekeket nevelő asszony arcképében az új embereszmény csírázását érzékeli. Nem a Hány nap a világ? élménye ez, de kétségtelen: elismerésre méltó gyűjtemény. Így hibáit sem hallgathatjuk el erényeinek sorolása után. Azt, hogy helyenként a felületen marad a szerző; pem sikerül mélyrétegbe ásnia. Azt sem, hogy párbeszédei néha a közhelyek dágványába fulladnak. Hogy imitt-amott nem ártott volna, ha csattog a szerkesztői olló. Hogy a gyűjtemény címe nem eléggé találó; a Határjárás cím csupa mezőgazdasággal, parasztemberekkel foglalkozó riportot sugall. Hogy ez a cím és a témák meghatározása — »kőzetminták a mai magyar élet mélyrétegeiből- — egymás ellenére vannak. S nem értjük — mert nem fejti ki bővebben —, hogyan volt segítségére e riportok megszületésénél két újságíró kollégája. Szekulity Péter a kor lüktető erén tartja kezét. Vérbeli újságíró, a valóságot papírra vető író. A valóságot idéző, azt ábrázoló írásoknál pedig számomra izgalmasabb olvasmány nincs. Csak örülni tudok annak, hogy a Kossuth Kiadó vállalkozott rá, hogy egy igényes irodalmi riporter mindennapi- munkájával s »hétköznapi termésével« is megismertet bennünket. L. L. Uj repülőgéppel gazdagodik a Közlekedési Múzeum Legyen-e barkácsklub Kaposváron? A KÖZELMÚLTBAN érdekes riportot közvetített a rádió. A főváros egyik kerületében az Ingatlankezelő Vállalat támogatásával barkácsklub létesült. Különböző szakmájú nyugdíjas kisiparosok vállalták a patronálást. És szerény beléptidíj ellenében igénybe vehetik a lakók nemcsak a helyiség berendezéseit, hanem az ott ügyeletet tartó szakemberek tanácsait is. Országszerte közismertek az ilyen gondok. Otthonunkba ízlésünknek és pénztárcánknak megfelelő apróbb berendezési tárgyakat szeretnénk készíteni. Elromlik a villanyvasaló vagy egy hangulatlámpa, s ilyenkor tanácstalanok vagyunk. A szerszámok viszonylag drágák, és nem is tudjuk kellően ' kihasználni őket. Szaktudásunk is hiányos. A szolgáltatás viszont elég lassú... Bizonyára e rokon gondok vezették a budapesti kerületet is, hogy lakóinak segítségére siessen. Hányszor látunk Kaposvár utcáin cipekedő embereket, frissen hegesztett virágtartóval vagy tv-antennával a kezükben. Es valljuk be: sok használati tárgy készül szabálytalan körülmények között, mert az emberek egyszerűen nem is tudják, hogy kihez forduljanak. — Bizony, városunkban is nagyon elkelne egy ilyen barkácsklub. De mi egyedül nem tudjuk megvalósítani. Megfelelő helyiségre, berendezésre és szakemberekre volna szükség — mondotta Németh Gyula, a Somogy megyei IKV igazgatója. — Mi szívesen vállaljuk a megszervezését, ha támogatást kapunk. Első és legfontosabb az e célra is alkalmas terem. — Tud-e segíteni és szívesen támogatná-e a város egy ilyen klub létrehozását? — fordultunk Fűzi Istvánhoz, ,a Kaposvári Városi Tanács v. B. termelés- és ellátásfelügyeleti osztályának vezetőjéhez. — A terv érdekes és nagyon időszerű. Már mi is foglalkoztunk a gondolattal. Végleges megoldásra azonban csak a következő ötéves tervidőszakban látunk lehetőséget. De ha érkezik olyan javaslat, amely egy ennél korábbi, megfelelő megvalósítást tartalmaz, mi szívesen támogatjuk. Megfelelő szakemberek segítsége érdekében a KIOSZ körzeti csoportjának titkárát, 1 Vikidál Gyulát kerestük meg. — A magunk részéről a legI messzebbmenő támogatást tudnánk nyújtani — mondotta. — Sok olyan nyugdíjasunk van, aki szívesen vállal társadalmi munkát. Azért is örömmel üdvözöljük ezt a kezdeményezést, mert a kontárkodást részben visszaszorítaná. Talán a helyiség kijelölése látszik a legnehezebbnek. Igaz, most több üzlet felszabadult; tudomásunk szerint a Március közepére elkészül a magyar repüléstörténet egyik legeredményesebb kisrepülő- gépe, a Lampich L—2 Róma, amely 1925-ben épült. Tervezője a 20—30-as évek kiváló repülőkonstruktőre, Lampich Árpád volt. A motort Thorotz- kai Péter készítette. A mindössze 18 lóerős gép 8 éves pályafutása alatt kategóriájában három világbajnokságot nyert. 1033 km-es távolsági rekordja még ma is érvényes. A gép 1944-ben, egy bomba találat következtében erősen megsérült. A Közlekedési Múzeum felkérésére a gép volt pilótája, Bánhidi Antal útmutatásai alapján — nagyrészt emlékezetből — készülnek a gép tervrajzai. Szaktanárhiány Honvéd utcában is áll üresen klub céljára kijelölt bérlemény. Tény, hogy megfelelő nagyságúnak kell lennie és szociális létesítményekkel is kell rendelkeznie. A város üzemeinek, ipari létesítményeinek összefogásával — gondoljuk — a berendezéseket és a szerszámokat is biztosítani lehetne. Sok helyen van ugyanis olyan szerszám és kisgép, ami már nagyüzemi termelésre nem alkalmas. Szocialista brigádjaink bizonyára szívesen vállalnák ezek felújítását, rendbehozatalát. Mint Németh Gyulától megtudtuk: az ingatlankezelő vállalat is rendelkezik több, hasznosítható berendezéssel. l BÁRHOL KOPOGTATTUNK tehát, mindenütt megértő támogatással fogadták a klub megvalósításának tervét, hiszen a lakoáság jogos igényeinek kielégítéséről van szó. Otthonunk gazdagodhatna, a drágán dolgozó »fusi- zók« száma csappanna, és bizonyára csökkenne a házi balesetek száma is. Most már csak az kell, hogy az érdekeltek mielőbb megbeszéljék: kinek mi a teendője. Hiszen ők maguk is hangoztatták, hogy ezzel hasznos ügyet támogatnak. Kaposvár lakói pedig biztosan érdeklődéssel várják a további lépeseket. Jutási Róbert Közművelődési témától in-1 dúlt el az a beszélgetés, I amelynek tanúja volt a mi- I nap. A kórusmozgalom további kiszélesítésének a lehetőségeit kutatva a részvevők megállapították: Somogybán nagy a szaktanárhiány. A közoktatás területén vizsgálódtam tovább a szaktanárhiányról. A somogyi általános iskolákban a felső tagozati énekóráknak az 58,7 százalékát — tehát alig több, mint a felét — tartják csak ének-zene szakos tanárok. Néhány járásban — tavalyi adatok birtokába jutottam — ennél is rosszabb a helyzet. A volt marcali járás területén működik a legkevesebb ének-zene szakos tanár, az énekóráknak alig több mint egynegyedét tartják csupán szakos tanárok. A barcsi, a nagyatádi és a siófoki járásban »már« 32 százalékról beszélhetünk. A kaposvári járásban pedig 69 százalékról. A három városban — erre is érdemes föl/ figyelni — a legmagasabb az ének-zene szakos tanárok száma: Kaposváron az énekórák 97 százalékát szakos tanár tartja, Nagyatádon 90, Siófokon 73 százalékát. Ifjúsági és felnőtt kórusaink élén többnyire általános iskolai ének-zene szakos tanárok állanak. Sajnos, a végzettek sem veszik ki a részüket egyformán a kóruséletből. A szaktanárhiány csökkentése az oktatásügy feladata elsősorban, de ezt sürgeti a közművelődés is, hiszen nemcsak az iskolában mutatkozik meg a szaktanár- hiány gondja. Kevés a rajztanár is a megyében, még az ének-zene szanosoknál is kevesebb; a rajzórák 52 százalékát tartják csak szakos tanárok. Es nemcsak a hiány kapcsolja össze e két tantárgy személyi ellátottságát, hanem az a szerep is, ami az ének-zene szakos, illetve a rajztanárokra vár a közművelődésben. A megoldást tehát két oldalról is sürgetik: az oktatásügyi és a közművelődés részéről is. Mi lehet a megoldás? Ez csak körvonalaiban látszik, de a tanítóképzők főiskolai szintre emelésével függ ösz- sze. Részmegoldás, csak viszont a helyi tenniakarásról meggyőzhet bennünket az, hogy az iskolák szorgalmazzák a pedagógusok továbbtanulását ének-zene és kiegészítő rajz szakon. A kedvcsináláshoz — tegyük hozzá — a tanácsok, művelődési házak is hozzájárulhatnak. II. B.
