Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-17 / 14. szám

Izrael sorozatos provokációi Libanon ellen Elllf3ZOtf Páncélos rohamegységek támadták a kgst«tki! a határmenti falvakat Az izraeli rohamegységek csütörtökön hajnalban ismét behatoltak Dél-Libanonba, és megkísérelték, hogy eljussa­nak Kfar Chouba körzetébe. A szemtanúk szerint ezúttal páncélos és motorizált egy­ségekről volt szó. Előrenyo­mulásukat tüzérség fedezte, amely álandóan lőtte a falu környékét. A hírügynökségi jelenté­sek szerint a Palesztinái el­lenállási mozgalom csapatai­nak mintegy másfélórás harc után sikerült visszaverniük az ellenséget. Valamivel később izraeli naszádok behatoltak Libanon területi vizeire, és lőtték Ra- sidija Palesztinái menekült- tábor könyékét. A Libanon déli részén be­hatoló izraeli tankok Burdzs Al-Matalain határmenti hegység lejtőiről lőtték Kfar Choubat és há“rom más köze­li falut. A Reuter hírügynök­ség helyszínről tudósító mun­katársa azt jelentette: az jz­' raeliek csak dél tájban hagy- I ták abba a falvak lövését. Bejrutban a libanoni had­! sereg szóvivője azt közölte, hogy a falvak elleni támadás­ra válaszul a libanoni tüzér­ség reggel 20 percen át tüzelt egy izraeli gépesített egység­re Burdzs Al-Matalain .köze-, lében. A Wafa palesztinai hírügy­nökség jelentése szerint az iz­raeli agresszorok a heves tü­zérségi tűzzel le akarják rom- balni Kfar Chouba falut. A palesztinai ellenállók azon­ban mindeddig hősiesen tart­ják magukat, és megakadá­lyozták, hogy az izraeliek be­hatoljanak a faluba. A libanoni • kormány rend­kívüli ülésén úgy döntött: kérni fogja az Arab Liga vé­delmi tanácsának összehívá­sát. Mint a kormány tájé­koztatásügyi minisztere kö­zölte: a kabinetülésen meg­hallgatták Takla külügymi­, niszter jelentését a déli ha- [ tárkörzetekben az izraeli tá- ; madások következtében ki- ) alakult helyzetről. Ügy .hatá­roztak, hogy a libanoni kor- í mány kötelessége tájékoztat- j ni az Arab Liga tagországai­nak külügy- és hadügymi­nisztereiből álló védelmi ta­nácsot, s ezzel a tagországo­kat, hogy azok kiállhassanak Libanon és a közös arab ügy védelmében. Elutazott hazánkból Nyiko- laj Faggyejev, a KGST tit­kára. Fogadta őt Lázár György, | a Minisztertanács elnökhe­lyettese, a végrehajtó bízott- : ság soros elnöke, akivel a í KGST végrehajtó bizottsága I közeljövőben sorra kerülő | ülésének előkészítéséről tár- | gyalt. Ny. Faggyejev. búcsúztatá­sára a Keleti pályaudvaron megjelent Papp László, ha­zánk állandó KGST-képvise- lőjének helyettese. (MTI) PÁR>ZS A magyar nagykövet a francia államfőnél Az európai ties országok kommunista és munkáspártjainak közös nyilatkozata Giscard d’Estaing francia államfő az Elysce-palotában fo­gadta Veres Pétert (baloldalt), a Magyar Népköztársaság franciaországi új nagykövetét. (Telefotó: AP—MTI—KS) Párizsban csütörtökön dél­után nyilvánosságra hozták az európai tőkés országok kom­munista-. és munkáspártjai­nak közös. nyilatkozatát, amely a következőképpen hangzik: »Az Egyesült Államok elnö­ke megerősítette azt a kész­ségét, hogy a Közel-Keleten olyan háborút folytasson, amely rendkívül súlyos veszé­lyekkel fenyegetné e térség valamennyi népét, országai­nak népeit, a világbékét- Az amerikai elnök fenyegetése­ket hangoztat Vietnam ellen, s az amerikai imperializmus számára »az egész világ ve­zetését« követeli. A washingtoni vezetők — e vezető szerep nevében — új gazdasági és pénzügyi követe­lésekkel lépnek fel Nyugat- Európával szemben. Azt az akaratukat fejezik ki, hogy mindenáron fenntartsák a po­litikai status quo-t á világnak ebben a részében, a reakció és a konzervativizmus érdeké­ben. A vezető Imperialista és kapitalista körök saját osz­tályérdekeiket elébe helyezik népeink és érdekeinek. ; Ebben a helyzetben* kije­lentjük : — El kell torlaszolni az utat az Egyesült Államok tervezett közel-keleti katonai kalandja előtt, — Nyugat-Európának nem 1 szabad az amerikai birodalom j egyik térségévé válnia. — Népeinknek elidegeníthe- I teilen joguk, hogy maguk döntsenek arról, milyen gaz- ! dasági, társadalmi és politikai rendszert választanak, s hogy í a demokrácia és a szoeializ- ; mus felé vehessék útjukat, i — Felhívjuk a dolgozókat és népeket, hogy határozottan vegyék kezükbe függetlensé- | gük, szabadságuk és biztonsá- | guk ügyét, a béke ügyét. — Egyesülésre hívunk fel e j harcban minden demokratikus ■ erőt, aki hozzá akar járulni a j békés, demokratikus és füg- j getlen Európa felépítéséhez, az ! egész világra kiterjedő együtt- I működési politika megvalósí­tásához, tiszteletben tartva va­lamennyi nép szuverenitását ! és egyenlő jogait.« Az FKP párizsi székházában Jean Kanapa, az FKP Köz­ponti Bizottságának tagja is­mertette a közös nyilatkozatot, s hangsúlyozta annak nagy je­lentőségét. Kanapa kiemelte, hogy e kollektív kezdeménye­zés e pártok tavaly januári brüsszeli konferenciájának fo­lyománya, amelynek során az európai tőkés országok kom­munista pártjai elhatározták, hogy magasabb szintre eme­lik együttműködésüket. (MTI) az JL—18-as Egy régebbi vesztegetés Az amerikai kongresszus­nak azok a csoportjai, ame­lyek a szovjet—amerikai kapcsolatok sokoldalú fejlő­dése ellen oly makacs harcot vívnak — s ezzel voltakép- pén a békés egymás mellett élés egész politikáját támad­ják — méltó választ kaptak. Henry Kissinger amerikai külügyminiszter kénytelen volt bejelenteni: a szovjet kormány közölte az Egye­sült Államok kormányával, hogy nem tűrheti el a keres­kedelmi kapcsolatok olyan alapon történő szervezését, ami beavatkozást jelent a Szovjetunió belügyeibe, sérti szuverénitását és kísérlet a többszörösen csődöt mondott “diktátumpolitikához« való visszatéréshez. Ilyen alapon nem lehetséges az Amerikai Egyesült Államokkal 1972- ben kötött kereskedelmi egyezmény megvalósítása. Ezeket figyelembe véve ilyen szovjet állásfoglalásra természetszerűleg számítani lehetett. Mindenekelőtt azért, mert a szovjet állam elvi politikát folytat. A szovjet— amerikai kapcsolatok sokol­dalú fejlődése éppen ezeknek az elveknek alapján történt. 1972 tavaszán ugyanis olyan dokumentum született a szovjet—amerikai kapcsola­tok alapelveiről, amely vilá­gossá tette, hogy minden te­rületen a kölcsönös előnyök, a belügyekbe való be nem avatkozás és a szuverenitás elvének teljes tiszteletben tartása határozza majd meg a két ország viszonyát. Az amerikai törvényhozás egyes csoportjai viszont — amelyeknek nem volt elég erejük a történelmi folyamat egészének megtorpedózásá­ra — minden energiájukkal a szovjet—amerikai gazdgsá- gi és kereskedelmi kapcsola■ tok fejlődésének megbénítá­sára törtek. Nem kevesebb, mint húsz hónapig gátolták és akadályozták a kereske­delmi szerződés létrejöttét, holott annak alapelveiben a két ország vezetői már a leg­felsőbb szinten megállapod­tak. Végül e koncentrált tá­madás eredményeképpen olyan eltorzított törvény szü­letett, amely jóformán példa nélkül áll a nemzetközi jog és a nem­zetközi kapcsolatok tör­ténetében. A legnagyobb ked­vezmény elvének hozzákap­csolása a Szovjetunió belső állami létét érintő rendelke­zésekhez —^ az a példátlan feltétel, hogy másfél év múl­va »felül kell vizsgálni« az egész kereskedelmi törvényt Példátlan Tragédia a Ferihegyen — A vizsgálat folytatódik A Magyar Légiközlekedési Vállalat IL—18-as típusú re­pülőgépe — mint bejelentet­ték — Berlinből hazatérőben, .eszállás közben a Ferihegyi repülőtéren szerencsétlenül járt. A kilencfőnyi személy­zet életét vesztette: Szeren­csés András, 42 éves repülő­gép-parancsnok, Lengyel György 32 éves másodpilóta, Szatmári István 49 éves rádiónavigátor, Ágoston La­jos 47 éves rádiónavigátor, Pogány Béla 44 éves hajózó­szerelő, Benköné • Varga Ka­talin 28 éves légi utaskísérő, Vána János 23 éves légi utas­kísérő, Lichtblau Péterné Pál­jai Erzsébet 23 éves légi utas­kísérő, valamenyien buda­pesti lakosok. A repülőgépen utasok nem tartózkodtak. A szerencsétlenség okának fel­derítésére hatósági szakbi­zottság alakult. Ma délelőtt a katasztrófa részleteiről kaptunk tájékoz­tatást. A rossz idő miatt na­pok óta Berlinben tartózko- lott a MALÉV két IL—18-as spülőgépe. Ismeretes, hogy ét-három napon át teljes ödpárna borította a Kárpát- nedencét. Tegnapra valame­lyest javultak a látási viszo­Mcgyei vállalat telepőrzésre 6—18 hónapos farkaskutyákat vásárolna \z ajánlatokat 'rásban, írmeg j elöléssel,-Nagyvállalat« jeligére, a 369931. számra a hirdetőbe kérjük. (369931) nyolc, az ország több vidé­kén feloszlott a köd, s ezért engedélyt adtak a két berlini magyar repütögépnek a haza­térésre. Az egyik repülőgépet Debrecenbe irányítoták, a másikat Ferihegyre hívták. Az előző gép, fedélzetén 25 utas­sal rendben megérkezett Debrecenbe. A másik gép este fél 6 táj­ban érkezett a Ferihegyi re­pülőtér körzetébe, s megkezd­te a leszálláshoz szükséges manőverezést. Nyolcvan mé­terre lehetett a leszállóhely­től, amikor a repülőgéppel megszakadt a kapcsolat. Eb­ben az Időtájban a Ferihe­gyi repülőtéren változó köd zavarta a látási viszonyokat, a repülőgép a köd folyosóin érkezett a légi kikötőbe. Hamarosan megtalálták a gép roncsait, amelynek te­nyérnyi darabokra szakadt részei hatszáz méteres körzet­ben szóródtak szét. Minden valószínűség szerint tehát az IL—18-as leszállás közben felrobbant. Az már bizonyos, hogy nem a kifutópályán történt a sze­rencsétlenség, hanem a gu­rulópályán, s az is tény, hogy a gép propellerei forogtak, mert a nyomok ezt bizonyít­ják. Azt azonban nem tudják, hogy a futóművek kinyíltak-e vagy sem. Ma délelőtt a szakértő bi­zottság tovább folytatta a vizsgálatot, az ügyészség meg­hallgatta az irányítótorony és a gép között lezajlott párbe­szédet, s a levegőből lefény­képezték a repülőgéproncso­kat. Bizonyosra vehető, hogy a gép úgynevezett fekete dobo­za előkerül, s talán pontosabb képet ad, tulajdonképpen mi okozta az IL—18-as tragé­diáját. Thieu hétmillió dollárt kapott Saigoni ellenzéki körökben — Washingtonból érkezett dokumentumokra hivatkozva — bejelenteték: az Egyesült Államok gyakorlatilag meg­vesztegette Thieu elnököt. A két év múltán nyilvá­noságra hozott adatok szerint Thieu 7 millió dollárt kért washingtoni partnereitől a megállapodás aláírása fejé­ben. Egy meg nem nevezett amerikai tábornok két csek­ken föl is adta az elnök cí­mére a hétmillió dollárt — | hangzik a. washingtoni szék­hellyel működő tengerentúli vietnami- diákzsövetség do­kumentumára hivatkozó sai­goni ellenzéki bejelentés. Hi­vatalosan ebből annyit ismer­tek el Saigonban, hogy Thieu feleségének címére utaltak át ötmillió dollárt — jótékony­kodásainak honorálásaként. Tömegfelvonulás Lisszabonban az egység melleit Vörös zászlókkal és transzparensekkel több mint 100 ezer portugál dolgozó vonult fel Lisszabonban, hogy támogatását fejezze ki a szakszervezeti egység gondolata iránt A képen a felvonulók egy csoportja. _ (Telefotó: AP—MTI—KS) törvény a Szovjetuniótól igényelt lé­pések teljesítésének vagy el­maradásának fényében — brutális és megengedhetet­len támadást jelent a békés egymás mellett élés egész gondolata ellen. Nemzetközi gazdasági és politikai kapcso­latokat ilyen alapon nem le­het fenntartani, és a Szov­jetunió ezt jóelőre az Egye­sült Államok tudomására hozta- Andrej Gromiko kül­ügyminiszter — ebben a szel­lemben — már ' októberben levelet intézett Kissingerhez. Ezt a levelet decemberben — még a törvény megszavazása előtt — nyilvánosságra hoz­ták. És csaknem egyidejűleg a TASZSZ nyilatkozata fél­reérthetetlenül figyelmezte­tett arra, hogy a törvény el­fogadása »nyíltan ellentmon­dana a felek határozott köte­lezettségvállalásának«. Senki sem számíthatott arra, hogy a Szovjetunió el­tűri a nemzetközi kapcsola­tok elemi normáinak ilyen durva megsértését, a bel­ügyeibe való leplezetlen be­avatkozást. Az előzmények és figyel­meztetések világossá teszik, hogy itt kezdettől fogva az Amerikai Egyesült Államok politikai életében dúló belső harc tükröződéséről van szó. Az utóbbi években a Szov­jetunió és a szocialista világ gazdasági, politikai és stra­tégiai erősödése a nemzetközi erőviszonyok egész komplexumában rend­kívül nagy változásokat eredményezett. Ezek a vál­tozások kényszerítették tár­gyalásokra az Egyesült Álla­mok reálisan gondolkodó po­litikai köreit. Voltaképpen ez a folyamat hozta létre a kap­csolatok enyhülésének azt a rendszerét, amely a soroza­tos és eredményes szovjet— amerikai csúcstalálkozók­ban, a tömegpusztító fegyve­rek és rakéták számának korlátozása terén elért ered­ményekben, a gazdasági, tu­dományos és technológiai kapcsolatok sokoldalú fejlő­désében mutatkozott meg. Miután a változást létre­hozó okok történelmileg tar­tósak — és továbbra is fenn­állnak —, a kapcsolatok egé­szének fejlődése megállítha­tatlan. A nemzetközi enyhü­lést ellenző kongresszusi cso­portok mostani »kereskedel­mi torpedójára« adott hig­gadt és egyértelmű szovjet válasz hozzájárul ahhoz, hogy ezt világossá tegye az amerikai közvélemény és minden józanul gondolkodó amerikai politikus előtt. A szilárd elvi alapon tett szovjet lépésnek ez a jóté­kony hatása már jóformán órák alatt megmutatkozott, mégpedig az amerikai politi­ka legmagasabb szintjén. »Az Unió helyzetéről« mondott beszédében Geral'd Ford el­nök rendkívül éles szavakat használva azt mondotta, hogy a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország »megzsarolá- sával próbálkozó kongresszu­si csoportokra« bumerángként ütöttek vissza a kereskedelmi kapcsolatok­hoz fűzött diszkriminációs kikötések. Más helyütt arról beszélt, hogy az elnök cselek­vési szabadságával és a tár­gyalások vezetésével »nem­igen féf össze« az ilyen kor­látozások rendszere. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok elnökének ezekből a megjegyzéseiből kiderül: a reálpolitikai alapon gondol­kodó vezetők számára is gondokat, nehézségeket okoz az enyhülés ellenfeleinek ez az akciója. Ezeket a nehézsé­geket természetszerűleg az Egyesült Államok politikai vezetésének kell megoldania- A megoldás lehetősége és alapja advan van: hiszen a kapcsolatok széles frontján, számos politikai és stratégiai kérdésben tovább folytatódik az enyhülésnek az az irány­zata, amelyet a nemzetközi erőviszonyok tesznek vissza­fordíthatatlanná.

Next

/
Thumbnails
Contents