Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-16 / 13. szám

Vezetőségválasztás a Kaposvári Ruhagyárban Vetítés Kaposvárról, Darhanról Társadalompolitikai, gazdasági feladatok A Kaposvári Ruhagyár 3-as számú alapszervezetéhez a központ dolgozói és a kisegí­tő üzemek munkásai tartoz­nak. Vezetőségválasztó tag­gyűlésükön — amelyen részt vett dr. Farkas Gyula, a Köz­ponti Bizottság alosztályveze­tője is — Horváth Jánosné szervező titkár számolt be ar­ról, hogy a kongresszusi irányelveket- és a szervezeti szabályzat módosítására tett javaslatot a pártcsoportok megvitatták, s azzal egyetér­tenek. A tagságnak az a vé­leménye, hogy jól tükrözik azt a politikai vonalvezetést, melyet a párt folytat. Ponto­san jelöli meg azokat a tár­sadalompolitikai, gazdasági feladatokat, melyeket a kö­vetkező időszakban meg kell valósítani. Az irányelvekkel kapcsolatban egyetlen kérdés hangzott el: a kettes számú pártcsoportban fölvetették, hogy miért két variációban határozza meg a fogyasztás és a felhalmozás arányát? A kérdésre későbbi hozzá­szólásában dr. Farkas Gyula adott választ. Elmondta: a népgazdasági tervek is e két variációban készülnek. Sok mindentől függ, hogy a két határérték között miként ala­kul a fogyasztás és a felhal­mozás aránya. Egyebek mel­lett a beruházások megvalósu­lásának üteme, az átfutási idő csökkentésére tett erőfe­szítések eredményei határoz­zák meg. A munka termelé­kenységének növekedése, a munka- és üzemszervezés eredménye pedig befolyásol­ják ezt. A fogyasztás és a fel­halmozás arányára hatással lesznek a világpiacon leját­szódó jelenségek is. Várni János hozzászólásá­ban arról beszélt, hogy az irányelvek az elmúlt évek ta­pasztalatait felhasználva ha­tározza meg a következő idő­szak feladatait. »Helyesnek tartjuk — mondta —, hogy a gazdasági építőmunkában elő­térbe kerül a munka- és üzemszervezés további korsze­rűsítése, az ésszerű takarékos­ság. E célkitűzések valóra vál­tása az egyik alapja annak az életszínvonal-politikának, amelyről az irányelvekben esik szó. Az ésszerű differen­ciálás mellett azt tűzik ki cé­lul az irányelvek, hogy növel­ni kell az alacsony keresete­ket. Ez a megállapítás min­den bizonnyal a ruhaiparra is vonatkozik, hiszen bérszínvo­nala az országos bérszínvo­nalnak csak a 80 százaléka. A termelékenység ebben az iparágban nem ilyen arányú«. Hangsúlyozta, hogy a beruhá­zások átfutási idejének csök­kentése' rendkívül helyes cél­kitűzés. Az el nem készült be­ruházások ugyanis pénzt köt­nek le, de nem termelnek. A határidők csökkentését és szigorú betartását véleménye szerint kormányintézkedéssel is ösztönözni kellene. Müller László az irányel­vek kapcsán két témával is Javuló munkakörülmények az AFOR-nál Csakúgy, mint a múlt év­ben, 1975-ben is elsősorban az a cél az Ásványolaj-forgalmi Vállalat 3. számú tájegységi központjában, hogy az új be­ruházások segítségével javít­sanak a munkahelyi körül­ményeken, megfelelő szociális létesítményeket építsenek a telepeken dolgozóknak. Régi gondja a kaposvári központnak a megfelelő iro­dahelyiségek hiánya. Átmene­ti megoldásként — hogy a je­lenlegi szobák zsúfoltságán enyhítsenek — néhány részle­güket — bérelt helyiségekben szeretnék működtetni. foglalkozott hozzászólásában. Az egyik a túlzott bázisszem­lélet. Arról van szó, hogy azok a vállalatok, melyek az előző évhez viszonyítva je­lentősen tudták növelni ter­melésüket, sokkal kedvezőbb helyzetbe kerülnek akkor, amikor a bérfejlesztésről, a munkások anyagi megbecsü­léséről van szó. Ez a terme­lésnövekedés azonban nem mindig a sokkal jobb munka eredménye: része lehet benne az előző év alacsony termelé­sének is. — Az irányelvek szólnak az eddiginél jobb gazdálkodási fegyelemről, s ezt helyeselni kell — mondta. — A nehéz­ségeket azonban gyakran az okozza, hogy olyan tömegű rendelet jelenik ,. amelyek között a szakembernek is ne­héz eligazodnia. A sok rész­jogszabály tulajdonképpen bizonytalanságot vált ki. Itt vannak például az árszabályo­zással kapcsolatos jogszabá­lyok: tömegük, túlzott rész­letességük a legjobb szakem­bereket is bizonytalanná teszi állásfoglalásuk kialakításá­ban. 1 Kovács László a közösség szerepéről beszélt a szocialis­ta embertípus kialakításában. »A szocialista emberformá­lásban jelentős szerep vár — mondta — a gyárra, az üzem­re, s a hétköznapok kis és nagy feladatai segítik a jel­lem fejlődését. E vonások egyre erősödnek, s ezt a segí­teni akarás szép példáival le­het bizonyítani. A szocialista embert érdeklik az élet nagy összefüggései, s mindaz, ami környezetén kívül történik. Nemcsak szemlélője, hanem cselekvő részesé kíván lenni a fejlődésnek. E jellemvonások j erősítésében mint eddig, ez­után is jelentős szerep vár a szocialista brigádokra, a ki-, sebb és nagyobb közösségek­re.« A vita lezárása után a Ka­posvári Ruhagyár 3. sz. alap­szervezete héttagú vezetősé­get választott. Titkárnak Kiss Tibort választották meg. K. I. Továbbfejlődnek a testvérvárosi kapcsolatok A mongol vendégeknek nagyon etszett a Somogy Aruház. Egyre szorosabb a kapcsolat Kaposvár és mongol testvérvá­rosa, Darhan között. A kölcsö­nös látogatások hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban megismer­jük egymás életét. A mongol—magyar kapcso­latok további erősítését szol­gálta, hogy egy napra Kapos­vár: a látogatott Jadamyn i'i- rendev, a Mongol Népköztársa­ság budapesti nagykövetségé­nek ideiglenes ügyvivője, vala­mint Zsencangijn Sarzsa, a nagykövetség kereskedelmi ta­nácsosa. A mongol vendégeket Deák Ferenc, a városi pártbi­zottság első titkára, Rostás Ká­roly, a városi tanács elnöke fo­gadta. A tájékoztatás a tanács­háza vb-termében kezdődött meg, a két állam zászlóján kí­vül ott volt a megj eszékhely új zászlója is az asztalon. A város tanácselnöke alapos és érdekes áttekintést aduit Ka­posvár történetéről, társadal­mi, gazdasási, művelődési helyzetéről. A város életéhez az egyre bővülő nemzetközi kapcsolatok is hozzátartoznak. Rostás Károly elmondta: Darhan és Kaposvár testvér- városi kapcsolata az együttmű­ködési megállapodásban rögzí­tettek szerint alakul. Kiemel­te, hogy Jumzsagijn Cedenbal elvtárs tavalyi kaposvári láto­gatása nagyon emlékezetes marad a megyeszékhely lakói­nak, és jólesett, hogy a buda­pesti búcsúvacsorán is megem­lékezett erről. Mi sem természetesebb, minthogy a vendéglátók sze­mélyes tapasztalatai is szóba kerültek, hiszen a város ta­nácselnöke és első titkára ta­valy járt a Mongol Népköztár­saságban. Lenyűgözőnek tar­tották az ország fejlődését, a mongol emberekkel való talál­kozásokat pedig felejthetetle­neknek. Rostás Károly azt kér­te az ideiglenes ügyvivőtől, hogy támogassák a kölcsönös látogatásokat. Szeretnék, ha munkások és úttörők utazhat­nának egymáshoz; mongoi gyerekek pihennének a Bal i- ton partján, magyar úttörők utaznának Ulánbátorba. Na­gyon hasznos volna a szakem­berek cseréje is. Jadamyn Sirendev kérdése­ket tett föl a város vezetőinek, majd a testvérvárosi kapcso­latokról beszélt. Hangsúlyozta, hogy nagyon fontosnak tartja a két testvérváros még köz­vetlenebb kapcsolatát. Darhan és Kaposvár kapcsolata ter­mészetesen a két ország kap­csolatainak alapján fejlődhet tovább. Szerinte is foltos a magyar és a mongol emberek közvetlen találkozása, éppen ezért az elhangzott javaslato­kat továbbítja. A tájékoztatás végén levetí­tették a Kaposvárról készült színes filmet. Ebéd után a mongol vendé­gek a húskombinátba látogat­tak el a város két vezetőjének társaságában. Ostoros István igazgató tájékoztatta őket a múlt évi eredményekről. Ez­után Jadamyn Sirendev meg­köszönte a magyar állam se­gítségét, amelyet a darhani húskombinát felépítésében nyújtott, valamint a vállalat közreműködését a szakembe­rek képzésében, az új üzem megindításában Elmon lia, hogy a budapesti nagykövet­ség ezután is törekszik a két üzem közötti barátság fejlesz­tésére. Ez igen fontos a dar­hani húskombinát minél ered­ményesebb munkája szempont­jából is. Az asztalok körül ott ültek a már Darhanban járt kaposvári szakemberek, s igen élénk eszmecsere bontakozott ki közöttük és a vendégek kö­zött. Jadamyn Sirendev program­ja városnézéssel folytatódott, majd a városi pártbizottságon fejeződött be. Itt megtekintet­te azt a filmet, amely a Dar- harban járt kaposvári küldött­ség útját örökítette meg. L. G. Akcióprogram o szociális ellátás és gondozás fejlesztésére Mint Pósfai István műszaki vezető elmondta, a múlt év legfontosabb beruházásának a Tabon összeszerelt kísérleti szociális épületet tartják. Az előre gyártott elemekből rö­vid idő alatt, s aránylag ol­csón készült el a létesítmény, az országban az első ilyen. Az épület 480 ezer forintba került. Az ÁFOR 3. száfnú tájegy­ségénél nagy gondot fordítot­tak arra, hogy könnyítsenek a nehéz fizikai munkát végző dolgozókon. Számos kút be­rendezését korszerűsítették, s a korábban kézi erővel haj­tott kutakat elektromos ener­giával működő szivattyúkkal látták el. A tájegységhez tar­tozó négy megyében, Somogy­bán, Tolnában, Baranyában és Zalában 1974-ben összesen 2 millió 600 ezer forintot for­dítottak ilyen célú beruházá­sokra, korszerűsítésre. Csak­nem 900 ezer forintot költöt­tek szociális létesítményekre. Ebben az évben is a ko­rábban meghatározott célok alapján osztották el a rendel­kezésükre álló pénzt. A ■ so­mogyi beruházások közül ki­emelkedik a nagyatádi: beve­zetik a telepre a vizet, s für­dőt építenek az itt dolgozók­nak. Fölszerelnek egy nagy teljesítményű VALKA kimérő berendezést. Korszerűsítik azt az épületet, melyben a ház­tartási fűtőolajat árulják. Bár egyelőre »csak« javas­lat: a 3. számú tájegység eb­ben az évben 4 millió 210 ezer forintot tervezett a szinten tartás biztosítására; szociális létesítmények építésére, kor­szerűsítésére pedig csaknem 3 millió forintot. Akcióprogramot fogadott el legutóbbi ülésén a megyei ta­nács a szociális ellátás és gon­dozás fejlesztésére. Az átfogó feladattervet az egészségügyi s szociálpolitikai bizottság dol­gozta ki. Dr. Szekeres László balatonkeresztúri körzeti or­vossal, a bizottság egyik tagjá­val a program szükségességé­ről, s a benne megfogalmazott tennivalókról beszélgettünk. — Több mint 78 ezer nyug­díjkorhatárt elért ember él So­mogybán, vagyis a lakosság egyötöde — mondta. — Közü­lük minden negyedik egyedül él. Ebben — amint azt ajánló felszólalásomban is 'kiemeltem — országosan a második he­lyen állunk, ami általános né­pesedéspolitikai gondjainkra is rámutat. Igaz, vannak olyanok, akik még ellátják magukat, rendben tartják lakásukat, de .egyre magasabb azoknak a száma, akik mások — a kör­nyezet, az állam — intézmé­nyes segítségére szorulnak. — Pedig az utóbbi években nagyot léptünk előre az idős emberekről való gondoskodás­ban: különböző mozgalmak in­dultak megsegítésükre, hajdani munkahelyük és a társadalmi szervezetek is nagyobb felelős­séget éreznek sorsuk iránt. — Ez igaz, és mégsem mond­hatjuk, hogy a magukra ma­radt, jövedelem nélküli vagy alacsony nyugdíjú öregek tá­mogatását megoldottuk volna. Sőt, ahogy arányuk nő, tenni- válóink is sokasodnak. Elsősor­ban nagyobb szervezettségre, tervszerűségre és rendszeres­ségre van szükség; arra, hogy a velük való gondoskodás egy kézben összpontosuljon, ugy an­akkor mennél több oldalú le­gyen. Tudom, hogy a nyugdíj korhatáron felüli lakosság helyzetének segítése, a gondo­zásukkal kapcsolatos feladatok irányítása, szervezése a taná­csok feladata. Ezt azonban — így állapította meg bizottsá­gunk — eltérő színvonalon, in­dokolatlanul nagy különbsé­gekkel oldják meg. — Mi ennek az oka? — Elsősorban az, hogy az idősekről nincs olyan felmérés, mely a feladatok meghatározá­sának alapjául szolgálhatna. Ebből következik, hogy nem ál! rendelkezésre olyan átfogó terv. amely hűen és pontosan tartalmazná az igényeket és az azok kielégítésére szolgáló köz­ponti, valamint helyi — válla­lati, szövetkezeti, társadalmi — erőforrásokat. így nem lehet csodálkozni azon, hogy nem eléggé tervszerű az intézmé­nyek fejlesztése, kevésbé haté­kony az anyagi és társadalmi források felhasználása. Ráadá­sul szubjektív okok — a köz­ségi vezetők jóindulata vagy hanyagsága — is hozzájárulnak az időskorúak szociális támo­gatásában meglévő jelentős különbségekhez. A megyei tanács vb a fent1 körülményekből indult ki az akcióprogram kidolgozásának elhatározásában. E dokumen­tum a szemlélet formálását, a segítés társadalmi alapjának létrehozását, az állami, a tár­sadalmi és a gazdasági szer­vek anyagi áldozatvállalásának fokozását, szervezettebb» tété let — a gondoskodás hatékony­ságának növelését hí /atoíí eredményesebbé tenni. — Milyen fontosabb intézke déseket tartalmaz e program? — A rendszeres segélyezés­hez elsősorban ,a tényleges igények alapos ismeretére van szükség. Ezért első lépésként a helyi tanácsoknak fel kell mér­niük a területükön élő idősko­rúak helyzetét, és ennek alap­ján szociális ellátási tervet kell készíteniük. Szükséges, hogy a mezőgazdasági és ipari üze­mek vezetőivel együtt tekint­sék át a járadékban és az ala­csony nyugdíjban részesülők életkörülményeit, és intézkedő jenek jövedelmük kiegésziter sére, esetleges foglalkoztatá­suk biztosítására. Az eseten­kénti segélyezés .formáit, kere­teit is nekik kell megállapíta­niuk, természetesen a vállala­tok, a tsz-ek vezetőivel közö­sen. Részletesen foglalkozik a program az öregek napközi otthonainak helyzetével. Me­gyénkben 4,3 ilyen intézmény működik, sajnos nem mindig ott, ahol a legnagyobb szükség lenne rá. Elsősorban a barcsi, a marcali és a siófoki járásban kell fejleszteni az öregek nap­közi otthoni hálózatát. Ehhez megyei támogatásra is van le­hetőség. Ahol pedig ilyen in­tézmény nem létesíthető, a ta­nácsok más formában biztosít­sanak étkezést a rászorulók­nak. — Nagy gondot okoz az ön­magukkal tehetetlen, illetve mozgásukban erősen korláto­zott, egyedülálló öregek gondo­zása, akik nem juthatnak szo­ciális otthonokba. Ókét hogyan kívánják szervezettebben segí­teni? — Igen, az ilyen személyek száma állandóan nő. Elsősor­ban társadalmi támogatásukra számítunk. Szeretnénk elérni, hogy a község minden szerve­.zetének programjában szere­peljen az idős emberek meg­segítése. Itt elsősorban nem' az anj ági támogatásra gondolunk, hanem a magányosság enyhí­tésére, a törődés, az érdeklő­déi megannyi formájára. Perr sze itt sem nélkülözhetők bizo­nyos anyagi feltételek, melye­ket a tanácsoknak kell biztosí­taniuk. Egyébként a házi szo­ciális gondozás tervszerű fej­lesztése érdekében több öreges- napközi otthonát — mindenek glőtt a siófokit, a balatónlellei; és a fo.nyódit — gondozói köz­ponttá alakítják át. — Hogyan' fejlődik a szociá­lis otthoni ellátás? — Még az idén befejeződik a ladi, a drávatamási otthon bővítése ötven, illetve harminc hellyel. Tervben van a segesdi. a kálmáncsai felújítása, kor­szerűsítése és két intézmény vegyes típusúvá alakítása. Na­gyon fontos lenne Kaposváron egy 200 fős szociális otthon építése — ennek lehetőségeit még vizsgálják —, mely a szak_ feladatok ellátásában a megyei vezető intézmény szerepét is betöltené. — Végül hadd kérdezzem meg: milyennek ítéli saját kör­zetében a szociális ellátás hely­zetét, melyek a gyógyító mun­ka során szerzett közvetlen ta­pasztalatai? — Körzetem sajátos helyzet­ben van. Az átlagosnál több idős ember él itt. de elsősor­ban nem anyagi gondokkal küzdenek, hanem, az egyedül­léttel. A róluk való gondosko­dásban a Vöröskereszt négy alapszervezete jár az élen. Az öregek napjának évenkénti megrendezése mindig mara­dandó élményt nyújt az idő­seknek. A tanácsnál pontos ki­mutatás található a támogatás­ra szorulókról, sorsukat figye­lemmel kísérjük, szükség sze­rint anyagilag is segítjük őket. Régi tervünk az öregek nap­közi otthonának létesítése, most már rövidesen megvaló­j $ul. Hangsúlyozom azonban, hogy elsősorban szellemi ér- j deklődésük ébren tartásáért és i kielégítéséért kell többet len-. J nőnk nekünk is, hogy jobban ; érzékeljék a körülöttük zajio ! életet, tudjanak örülni az új­nak, a szépnek ' P. L. Somogyi Nép/opl 3

Next

/
Thumbnails
Contents