Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-15 / 12. szám

Üdültetés egyenlősdi nélkül A szabadságot minden évben úgy várják a családok, mint az ün­nepeket. Ilyenkor nem a kö­telesség parancsol, több hétig ki-ki kedve, lehetősége szerint él. A kikapcsolódás legjobb formájának sokan a teljes környezetváltozást tartják: benépesülnek az üdülők, a családi nyaralók, tavasztól őszig csúcsforgalmat bonyo­lítanak le az utazási irodák. Ám nincs minderiki abban a kedvező helyzetben, hogy összhang legyen igényei és lehetőségei között. Az embe­rek többségének nincs telke, hétvégi háza, nem futja rend­szeres külföldi utazásokra. Még a vállalati és a SZOT- üdülőkbe sem kaphat minden­ki beutalót, mert kevesebb a hely, mint ahányan igényt tartanak rá. A szükségesnél kevesebbel legföljebb okosan lehet gazdálkodni, de a keres­letet nem lehet kielégíteni. Gyakran azok sem jutnak be­utalóhoz, akik legjobban megérdemelnék a' társadalom támogatását: a nagy családok, a gyermeküket egyedül ne­velők. Üj üdülők sokasága épült az elmúlt évtizedekben, a hely mégis kevés maradt. Jo­gos a kérdés: miért? Elég összehasonlítani a nemrég megnyitott, első osztályú szál­lodának is beillő üdülőket a régi, többnyire családi házak­ból átalakított épületekkel, hogy magunk is válaszolhas­sunk. Egyszerűen — igénye­sebbek lettünk. A városiak leszoktak a falusi rokonokról, beutalót kérnek, mint a vidé­kiek közül is egyre többen, akik szintén üdülőben szeret­nék eltölteni a szabadságukat. Kényelemben, teljes ellátás­sal, s nem is akárhol. Víz­partra, korszerű üdülőbe mindenki szívesebben megy, mint kevésbé kényelmes kö­rülmények közé. A SZOT éppen ezért az el­múlt években kénytelen volt több régi üdülőt korszerűt­lennek nyilvánítani. Ezek nem feleltek meg a legelemibb kö­vetelményeknek sem, nem volt folyóvíz, csatornázás, fő­zési lehetőség. Az új létesít­mények helyeinek egy része így csupán a bezárt nyaraló­két pótolta. A magasabb színvonal ter­mészetesen több pénzbe is került. Egyetlen hely létesíté­se a múlt évben megközelí­tette a 300 ezer forintot. Könnyű felfedezni, mekkora az aránytalanság a kéthetes beutalók 252 forintja és az építési költségek között. Még az önköltséges beutalók vala­mivel magasabb összege is csepp a tengerben, ha össze­hasonlítjuk az üdülők építé­sére, fenntartására »közpénz­ből« fordított összeget egy- egy beutaló árával. T ulajdonképpen az is ki­derül a számokból, hogy ilyen körülmé­nyek között szinte lehetetlen az üdülési rendszer további fejlesztése. Ha viszont marad­nak a régi állapotok, sokan Új magyar film Bekötött szemmel Robog a kórházvonat se­besültekkel, haldoklókkal a legénység vagonjaiban, a tisz­tek kupéiban. Légitámadás állítja meg a szerelvényt. Egy fiatal tábori pap imára kul­csolja kezét, a szentéletű Ka- szap István példázata nyomán fohászkodik az éghez, s a sze­relvényt nem éri találat. (Egy másik pap szerint azért, mert a szovjet repülők amúgy is kikerülik a vöröskeresztes vo­natot ,..) Kivégzéshez vezetnek egy katonaszökevényt, aki külö­nös, együgyű nyugalommal fogadja rossz sorsát, úgymond, ő nem akart katonaszökevény lenni, öt arról sem kérdezték meg, hogy akar-e katona len­ni, tehát nem bűnös. Bekötött szemmel — szintén Kaszap István példázata nyomán — fohászkodik, már felsorakozik a kivégző szakasz, amikor hirtelen bomba csap a lakta­nyaudvarba, leomlik a fal, s a halálra ítéltnek hűlt helye. (De az is lehet, hogy darabok- j ra tépte a robbanás.) Csodák és kétségek. Észérvek és vakhit. Bizalom és eltévelyedés. A különös események el­lentmondó tanulságai a fiatal tisztelendő lelkében csapnak össze, és oly súlyos a konflik­tus, hogy a szép egyházi kar­rier előtt álló pap valószínű­leg beleőrül az egyén által megoldhatatlannak tetsző el­lentmondásokba. De erre már nincs biztos válasz, mert a j morális kétkedést, az etikai \ megingást pszichopatikus krí- j zis követi — a végkifejletre már nem ad választ a film. i A »befejezés« előtt véget ér. ' És mégsem befejezetlen i film Kovács Andrásé, mert I választ ad arra, miként jut­tatja el a háború az értelmes embert, aki ráadásul küldeté­sénél fogva a lelkek pásztora is, aki nem elégszik meg a hit prédikálásával, hanem tenni akar a vérontás ellen — a kétkedésig. Keretét tekintve háborús történet, tartalmát nézve lel­ki konfliktusok sora, amely­ben nem a pszichoanalízis lát­ványos formái a lényegesek, hanem az egyénben betegessé burjánzó, társadalmi ellent­mondások összegeződése. Szó szerinti hitviták, racionálisan épített dialógusok követik egymást, szigorú logika ve­zérfonalára fűzve. Kozák András fiatal lelkésze, a film főszerepe, a színész maradan­dó teljesítményei közé tarto­zik minden bizonnyal. Ennek ellenére mégis szenv­telennek látszik ez a film. Kilúgozottan hat, olyannyira törekszik a sokat emlegetett »nemesen egyszerű tömörség- j re«, hogy már-már összecsapó í tételek absztrakciójának érez- j zük. Nem rázza föl eléggé a ! nézőt, nincs elég belső dina- ! mizmusa ahhoz, hogy a film lelki robbanásainak detonáció­ja betöltse a nézőteret. Kö­vetjük logikáját szükséges azonosulások nélkül. A valósá­gos háttér gyakran kulisszává szürkül. Vagyis: azt hiszem a prózai lényegre törő, tömören is kifejező realizmusának pár­huzamos stílusjegyei a film­ben erőtlen kifejezésmódhoz vezettek. Így csupán néhány alakításnak és gondolatnak kijáró tisztelettel állunk fel a film vetítése után. Ez ke­vés a sikerhez. T. T. ezután is hiába várnak évről évre a beutalókra. A SZOT ezért döntött a közelmúltban az üdülési költ­ségek megváltoztatása mel­lett. Az új térítési rendszer alaptétele helyes és igazságos: aki többet kap, fizessen töb­bet, tehát mindenki, aki má­soknál kellemesebb körülmé­nyek között akarja tölteni szabadságát. Az üdülőket ennek az elv­nek megfelelően, akár a szál­lodákat, »osztályba« sorolták. Első, másod- és harmadosztá­lyú minősítést kaptak, az árak á két első kategóriában emelkedtek, a harmadikban változatlanok maradtak. A besorolás azonban kizárólag az üdülők állapotát, helyét, fölszereltségét vette figye­lembe, a különböző összegek az épületek által nyújtott adottságokat fejezik ki. Az étkezésért ezután sem kell se többet, se kevesebbet fizetni, mint régen. Bármelyik osz­tályba sorolták az üdülőt, egyforma pénzből főznek to­vábbra is, a szakszervezet mindenütt a megszokott hoz­zájárulást fizeti. Naívság lenne azt hinni, hogy a január elsejétől érvé­nyes, magasabb térítések egy csapásra új üdülők építését, a mostaniak korszerűsítését teszik lehetővé. Még a föl­emelt költségek is csupán tö­redékét adják a szükséges fedezetnek. (Az első kategó­ria díja a kéthetes turnusra 504 forintra, a másodiké 336 forintra emelkedett. Az or­szágban az üdülők 30 száza­léka tartozik az első, 31 szá­zaléka a második, a fennma­radó 39 százalék pedig a vál­tozatlan árú harmadik kate­góriába.) Az üdültetés fej­lesztésének, fenntartásának gondja jórészt továbbra is az államháztartásra hárul. Mégis az a helyes út, hogy az üdülésben is megszűnjön az egyenlősdi. A realitás el­vének az üdülésben is ér­vényre kell jutnia — a jövő érdekében. A szolgáltatások színvonalát kifejező térítés az adott helyzéttel számol. A realitáshoz az is hozzátarto­zik, hogy a rendelet szigorúan kimondta: adott kereseti ha­táron alul a fölemelt költsé­geket a szakszervezet fizeti. Sőt: kötelessége, hogy megté­rítse a különbséget . megváltozott költsé­gekben is a szociálpo­litikai elvek érvénye­sülnek. A kis keresetűek, a nagy családot eltartók, a gyermeküket egyedül nevelők továbbra sem fizetnek többet egy-egy beutalóért, mint ed­dig. A régi és az új ár közötti különbség azokra hárul, akik eddig az üdülésben velük egyenlő módon élvezték a kedvezményeket, holott náluk jóval kedvezőbbek a körül­ményeiké V. E. H Megmondom, mint szinlignx... A garaboncás felhőn érkezett Nem törődünk a tyúknyi nagyságú, mezőt lepő kánya­haddal. A hamis téllel sem, arrtely talán az igazinál is rosz- szabb, hisz több a betege. A nyálkás, nedves levegővel, az ablakra szürkült párával sem. Idebent — Somogyszentpál varjaskéri részének utolsó előtti házában — jó meleg van. — De nem ám csak a tűz­hely melegít! A beszélgetés, a kedv. Az adja az igazi mele­get. Félig cserép, félig nád a ház teteje. A gazd§ viszont nem »félig ez, félig az« em­ber. Hosszú Lázár bátyó vi­lágéletében pásztorember volt, s a jószághoz a tsz-ben is ragaszkodott. A sok-sok év­tizedből tizenkét esztendőig kinnháló ember is volt. Most, hogy — így mondja — két he­tes lett, azaz a 77. évébe lé­pett, megülöbb ember immár. Éldegélnek kettecskén, hites feleségével, akivel először — haj, de régen! — az első há­ború idején találkozott. Lép­tetett a lován Balatonke- resztúr főutcáján, a gyerekek megdobálták kővel. Köztük későbbi felesége, az akkor még tizenegy éves kislány, Tóth Brigitta. Megdobták kővel, ő ke­nyérrel »dobott vissza«. Ma­gyarán kenyérkeresője lett annak a kislánynak jó né­hány keserves esztendővel ké­sőbb. Az ilyen történeteket csak kedvében meséli el az ember. S a kedv virága a nó­ta. »A Nyíri-pusztán ökör­gulyás voltam én, / De szép fó­Megülő ember lett az egykori kinnháló. minden őse pásztorember volt. Bujtár lett ő is, alig bújt ki a földből. Annak hét mérő gabona járt egy évre. A pász­tornak egy felöntő gabona, rozs, kukorica. Hogy mennyi volt az a felöntő? Búzából 112, rozsból 10 kilogramm. Du­kált egy kenyér is minden őr­zött állat után, no meg egy forint búcsúi pénz. Hát hiszen egészséges élet is volt ez, csakhogy közbeszólt az első háború. A 40-es tüzé­reknél szolgált Bukovinában, Horvátországban, Olaszor­szágban. Tizenkét ló húzta az ágyút; lőtték a srapnellt, amíg volt. A rohamisták, a gyalo­gosok és a 6-os bosnyákok nyomában haladtak. Először előre, aztán már mindig csak vissza. Azt mondja Hosz- szú Lázár bá­csi, fehér ba­juszát két­ágúra pödör­ve: »Meg­mondom, mint szintigaz: Hor­vátországban jó dolgom volt, mert tót származású vagyok, aztán beszéltem egy kicsit a -nyel­vet. Elszegőd­tem, míg pi­henőben vol- | tunk, egy kö- j zeli faluban ! egy özvegyhez ! munkára ...« 1 A Piavénái, i az olasz fron- ! ton életben [ maradt. Har-' minchatezred magával mór- j zsolta napjait j a hadifogoly- I táborban. ' A végére tizenkétezren ma­radtak életben. Itthon úgy folytatta, ahogy korábban ab­bahagyta. Pásztorember kezé­ben jobban áil a maga farag­ta bot, mint a fegyver. Elég is volt már a sok »alázatosan jelentemből«, bokacsattogta- tásból. Őrizte, gyógyította a teheneket. Mert akkoriban a pásztor volt az állatorvos. Most is őrizgeti az egykori gyógyító eszközöket. Az érvá­gót meg a többi szerzsámot. A füvek tudója. A kamillád bát­ran lehet adni állatbetegség­re is. A pirított gyökér embe­ri reumát gyógyít. »Fájt a de­rekam, mondom az asszony­nak; kenje meg erősen. Majd megevett a gyökér. Merthogy nem zsírral elegyítve reszel­tük meg ... « Biztonságot nem mindig ér­zett. A Nyíri-pusztán gyakran feltűntek a kóborlók. Tuda­kolták, mikor jártak arra a csendőrök. »Most már jön­niük kell« — ez volt a válasz. A leselkedő csőszt megker­gették ... Más idők voltak. Brigitta néni jól emlékszik rájuk. »Me­sélte az ipám — isten nyu­gosztalja —, hogy kinn őrizett. Gyütt egy nagy felhő, abb.an volt a garaboncás. Odament az ipámhoz egy nagy könyv­vel. Ehhez ne nyúljon! Lefe­küdt aludni. De az ipám el­vette azt a könyvet, és elkez­dett olvasni belőle. Egyszer csak azt érezte, hogy emel­kedik. Szerencsére a garabon­cás fölébredt és leimádkozia. Azt mondta búcsúzóul: — Vi­gyázz, gyün egy nagy felhő, ha meg tudok vele győzködni, ak­kor nem lesz vihar. Igaz lehe­tett ...«' Éaggatom, »szagot kapva«. Mesél: »Ügy mondták, ha a gyerek két sor foggal szüle­tik, akkor lesz garaboncás. Ha a bábaasszony nem mondja ki, akkor hétéves korában el­hagyja a szüleit. Megy a sár­kánnyal odafönt, a magam szemével láttam. El is vágta a jég Keresztárban a határt!« Kukor\cakenyeret. kását, gánicát »termő« idők voltak, hol vannak már! A faragott bot, a pásztortarisznya is hát­rakerült a volt istállóba az ütött-kopott katonakabát mellé. Elfoglalta a helyüket a gáztűzhely, a hűtőszekrény, a mosógép, a centrifuga, a vil- lanydaéáló. A régmúltat csak az emlékezet, a puszta-, meg a dűlőnevek — Cerja, Merku- ta; Sulimány — őrzik Somogy- szentpál varjaskéri részében is. Aki nem hiszi, járjon utá­na! I.eskó László Brigitta néni garaboncást látott. kát legeltettem én. ] Ergye btij- tár tereld meg az elejét, /Ne legeljék le a rózsa levelét!« Mondanom sem kell, hogy a fóka a falkának felel meg, ugye? Hosszú Lázár bácsinak ahányra csak visszavélekszik. Pedagógusok a napköziről t Az Egry-imízeum be re n cl ezésén iá radoz n ak Badacsonyban, ahol másfél éve nyitották meg az Egry József Múzeumot, á művész tisztelőiből kör alakult. A lelkes csoport — amelynek létszáma eléri a 250-et — azon fáradozik, hogy össze­gyűjtse azokat a dokumentu­mokat, tárgyi emlékeket, amelyek a Balaton nagy fes­tőjének munkásságához fű­ződnek. A gyűjtőmunka eredmé­nyeként egyre több régi bú­tordarab és használati tárgy került eredeti helyére az Egry-házban. A múzeum mel­lett rendezték be a művész alkotóműhelyét, Egry József festőállványával és munka­asztalával. A -közelmúltban a baráti kör tagjai megvásárol­ták azt az eddig magánkéz­ben levő, díszes faragású ka­rosszéket, amely Egry egyik kedvenc bútordarabja volt. A maradandó irodalmi él- ( mény, a jó könyv titka: át­élés, azonosulás. Ha ilyen könyv kerül a kezünkbe, megfeledkezünk a külvilág­ról, együtt élünk szereplőivel. A cselekmény sodrának várat­lan fordulataiban felszissze­nünk, nehéz megőrizni a kellő lélekjelenlétét, vigyázva hőse- j inkre, hiszen minden olvasó' egyúttal a könyv újraírója, felfedezője, ott áll a szerző jobbja mellett, és vezeti a tol­lát. A remekműveket ily mó­don sokan írják, száz és ezer . ember érzéseit, vágyait, gon­dolatait veti papírra az író, ettől nyeri a mű csillogását, ! balladás tömörségét. Aki kéz­be veszi Eric Knight Lassie hazatér című könyvét, és elol­vassa a gyönyörű, fekete-fe- hér-arany színű skót juhász­kutya történetét, az részese lesz ennek a csodálatos me­tamorfózisnak. Átváltozik, vagy inkább megtisztul, mert Lassie a hűség szimbóluma. A Lassie hazatér mégsem állatregény, mert míg Lassie Skócia hegyeiben vándorol, minden apró mozzanatában a legtisztább emberi érzéseket állítja elénk mércéül Eric Knight. Négyszáz mérföldes vándorlása során Lassie útja falvak, tavak mellett, folyókon, városokon át vezet. Hajszol­ják, űzik. kergetik, megköve­zik, baljós fenyegetéssel emel­kedik célpontot keresve egy fegyver, Lassie mégis hazatér. Amerre jár, nyomában csodás történetek születnek. A nép­mesék hősét nem lehet elpusz­títani, még az embernél hatal­masabb természeti erőknek sem. A Lassie hazatér egy sorba állítható a másik nagy álmo­dó, Saint de Exupery Kis her­cegével. A gyönyörű kisregény író­ját élete derekán szomorú sors várta, repülőgépe Hol­land-Guayana őserdeiben zu- hat le. Legnagyobb sikerű könyvét Thurzó Gábor fordí­totta magyar nyelvre, a re­gényt Balogh Péter rajzaival a Móra Ferenc Könyvkiadó ember nem járta tájakon, [ adta ki. Sz. Sz. Kétéves tanfolyamot szerve­zett a Somogy megyei To­vábbképzési Kabinet a napkö­zi otthonban nevelő pedagó­gusok számára. A továbbkép­zés befejezésekor záródolgo­zatban összegezték tapaszta­lataikat a hallgatók; ezek leg­jobbjait kiadványban jelen­tették meg. Nyolc írás kapott helyet a kötetben, mely ma­gában foglalja a napközi ott­honos nevelőmunka majdnem minden területét. Utalnak azokra az új módszerekre, amelyekkel ezt a munkát ér­dekesebbé, a foglalkozásokat a gyerekek számára hasznos- I sá, tartalmassá lehet tenni. A kiadvány jó támpont a kezdő nevelők számára. Mind­járt az első dolgozat jól hasz­nosítható tervet mutat be a i napközi otthonos munka ter- ! vezéséről. Bálint László me­gyei szakfelügyelő kitért írá­sában az iskolai munkát se­gítő feladatokra, ugyanakkor nagy gondot fordít az időbe-- osztás és a munka megterve­zésének taglalására is. Na­gyon érdekes témát válasz­tott Bán Sarolta barcsi pe­dagógus. A napközi otthon egyik nagy lehetőségére hívja föl a figyelmet: hogyan ne­velhet olvasóvá 6—10 éves korban? Fölsorolja a nevelő eszközeit, lehetőségeit, taná­csot ad, miként keltheti föl a gyerek olvasási igényét, majd vázolja a korcsoportok szerint ajánlott gyermekirodaimat, kitérve az egyes olvasmá­nyokban rejlő nevelési lehe­tőségekre. Jó, ha a gyerek megtanulja a könyvtár hasz­nálatát, ismer és rendszeresen olvas folyóiratokat — termé­szetesen a korának megfele­lően. A dolgozat szerzője ar­ról is ír, miként lehet össze­kapcsolni az olvasás és a televízió által szerzett ismere­teket. A babócsai Bernáth László- né a munkafoglalkozásról ír, azt fejtegeti, hogy a gyakor­lati munka — hasznossága mellett — mennyire jó esz­köz a gyerek különböző jó tulajdonságainak fejlesztésé­re is. Csúz Imréné az érzelmi ne­velésről készített összegezést. Francsi Mihály azzal foglal­kozik, miként segítheti a nap­közi a fizikai dolgozók gyer­mekeinek előbbre jutását. Kálmán Lászlóné a szabad idő jó kihasználásáról tájé­koztat, bemutatva a napközit, amely valóban otthonjellegű, j érdekes programot adva a gyerekeknek. Dr. Molnár La- josné a közösség kialakításá­nak módszereivel, a csurgói Papp Imréné az esztétikai ne­veléssel foglalkozik. 2323E230 y 4

Next

/
Thumbnails
Contents