Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-13 / 291. szám
H eten vannak, a sorsuk azonos: mind a heten . állami gondozottként nevelkedtek. A négy fiú Lő- rincen, a három lány Lengyelben. Kertészeti szakmát I tanultak a nevelőotthonban, azután mind a heten elindul- j tak »szerencsét próbálni«. Bandi bácsi, azaz Mihályi András, a Siófoki Állami í Gazdaság személyzetise mondta : — A Siófoki Állami Gazdaság több tanintézettel tart állandó kapcsolatot szocialista szerződés keretében. Diákjaik hozzánk jönnek szakmai gyakorlatra vagy nyári munkára. A lőrinci és a lengyeli j nevelőotthonnal *is ilyen kap- j esoiatunk van. Az ott levő i diákok zöldségtermesztési ■ szakmát tanulnak. Itt meg- | szeretik a környezetet., és amikor az iskola után kikerülnek az életbe, kérik, hogy ismét ide jöhessenek. Mi szívesen fogadjuk őket, szükségünk van a fiatal szakmunkásokra. Az ide vezető út azonban nem mindig egyenes, legalább is erről vallott az egyik »vándor«, Frajsták Pista: — Amikor megszereztem a szakmunkás-bizonyítványt, sok helyen kerestem munkát: Hatvanban, a cukorgyárban és Sátoraljaújhelyen. Egyik sem tetszett. Fogtam magam, visz- szatértem Lőrincre, bementem az igazgatóhoz és tanácsot kértem. Azt mondta, jöjjek Siófokra. Eljötteip. Kiss Jancsi útja már rövi- debb volt. — Tavaly szeptember 4-én jelentkeztem itt munkára, másnap már dolgoztam. — Nem kívánkoztál más helyre? — Én kértem, hogy ide jöhessek, így hát maradok. Igaz, volt egy olyan időszak, amikor el akartam menni Pestre, a sifrgyárba. — Miért? — A bátyám Pesten dolgozik, ha elmegyek, közelebb lettem volna hozzá. Ö már megnősült, családja van. A szüléink elváltak. Apánk — mondjuk úgy — egy kicsit iszik. A bátyám mondta: j »Öcskös, ha szakmát akarsz tanulni, gyere az intézetbe.« Ö akkor már bent volt. Én is bementem az otthonba, így tanultam ki a zöldségtermesztő szakmát. — Voltál már nála? — Még nem. — Merre lakik Pesten? — Nem tudom. Igaz, megírta a múltkori levelében ... — Mikor találkoztál vele utoljára? — Tavaly meglátogatott az intézetben, de most karácsonykor én ákarom megkeresni. Valami fontosat kell megmondanom neki az otthoni dolgokról. Mihályi Andrástól kérdeztem, mi a véleménye a nevelőotthonból kikerült gyerekekről. 1‘ussuth László HIÚ TALÁLKOZÁS ESŐISTENNEL Irodalmi riport |||j|!||j||j|| De térjünk rá első napomra a fővárosban. November elseje volt, s a rákövetkező halottak napja Mexikóban sok-sok ősi rítussal összekötött kettős ünnep. Első napján a déli asztalról nem hiányozhat a »halottak kenyere«, a sokféle ízt egybeolvasztó kalácsféle, másnap pedig a sűrű fekete mártás, a mólé, amelynek elkészítésén az asszonyok már napokkal előbb szorgoskodnak. Minthogy az engem vendéglátó ház szakácsnője, Teresa, indián, minden megtörtént annak érdekében, hogy tiszteletben tartassák az ősi mexikói hagyomány. Házigazdáimról is illik szólnom, hiszen Fischgrund Jenő, az eperjesi születésű, s már 42, éve Mexikóban élő könyvkiadó keltette föl az illetékes körök érdeklődését személyem és könyvem iránt, abból az alkalomból, hogy az Esőisten eddig tíz nyelven látott napvilágot. Házigazdám felesége, a kedves Alicia viszont anyai ágon zapöték indián. s szép arca viseli ennek az örökségnek minden jegyét. A háziasszony egyébként érKetten a héthői — Közvetlen környezetük nagyon rövid idő alatt befogadta őket. A három kislány például a szocialista brigád tagja. De Frajsták Pistinek már fegyelmije is van. A mai napig sem tudjuk, miért adott rá okot, mert egyébként rendes gyerek... — Hogyan is volt a fegyelmi, István? — Lényegtelen, nem érdekes. — Á munkatársak mit szóltak? — Sokszor éreztették velem, hogy már nem vagyunk olyan jó viszonyban, mint régen. De ez már elmúlt. — KISZ-tagok vagytok? — Igen. — Ott mit szóltak ehhez? — Minden embernek van hibája és jó tulajdonsága is. Ilyenkor érthetően rossz szemmel néznek. — János, a KISZ mit segít nektek ? — A KISZ? A titkár megnősült, a családjával van el- ! foglalva. Ott vannak a tag- | gyűlések, hol szólnak, hol I nem. Néha nem is tudom, | hogy lesz. De most sok min- j den megváltozik. Lesz új klu- | bunk az új irodaépület alatt. Olvasni is többet lehet majd. A fizetésre terelődik a szó. j Pista néha zúgolódik: szerin- j te nem érdemes tanulni, mert aki szakmunkás, az csak j nyolcharmincas órabért kap, ! aki meg segédmunkás, az ki- | lencötvenet. Jancsi elégedett. Azt mond- í ja, be lehet osztani a pénzt. } Neki KST-betétje is van, ha- | vonta háromszáz forint. Hogy I mennyire tudja beosztani a fizetést? '— Néha elfogy, s ha venni | akarok valamit, kölcsön kell kérnem. Mihályi András ezt mondja: — A nyáron bizony csábítja az embereket a Balaton. Volt úgy, hogy az egyik fiú az ebédjét se tudta kifizetni. Ilyenkor jönnek hozzám, hogy: Band« bácsi, legyen szíves kölcsönadni. Most már leszoktatom őket erről. Tanulják meg beosztani a pénzt ! Mondtam nekik fizetéskor: tessék ideadni, amit zseb- j pénznek szánnak, s akkor én minden héten odaadom nekik azt, amit arra a hétre beosztanak. A fiatalok úgy kötődnek a gazdasághoz, mint az otthonukhoz: itt akarnak véglegesen letelepedni. Lehetőségek? Szövetkezeti lakás — pénz kell hozzá. Arra is van mód, hogy az állatni gazdaság lakásaiban kapjanak otthont, azonban sokat kell várni. Ök is tudják: elsők a régi dolgozók, a nagycsaládosok, s csak utánuk jönnek ők. Jelenleg megfelelő környezetben laknak az ifjúsági munkásszálláson. Lehetőségük van a tanulásra is: a hét fiatal közül hárman tanulnak a bogiári szakközépiskolában. A mesékben a hét mesehős elindult szerencsét próbálni, s végül megtalálták, amit kerestek. A siófoki hét fiatal is keresi a maga útját. Eddig megértésre — munkahelyre, otthonra — találtak, s ha tovább is ezen az úton haladnak, többet is elérhetnek ... Nagy Jenő Hangverseny — fél házzal Ha egy kritikus azt mondja a hangverseny után: jól -érezte magát, akkor bizonyára gyanússá válik. Egyszerűen azért, mert a közvélemény szerint amíg a közönség szórakozva művelődik, élvezi a zenei est hangulatát, addig a kritikus dolgozik. Van ebben igazság is, .ennek ellenére vallom: igazán jól érez-' tem magam a Kaposvári Szimfonikus Zenekar legutóbbi hangversenyén. És ez annak köszönhető, hogy fenntartás nélkül egyetértettem a mindig hálás — és sokszor elnéző — közönség vastapsával, ünneplésével. Szép koncert volt, hangulatában és stílusában egységes a program. A kiváló képességű vendégművész nem nevével, hanem produkciójával aratott sikert, s a zenekar — Merényi György vezényletével — korábbi élményeinket 'dézte föl. Az utóbbi időben ez volt az első olyan hangverseny, amelyben a műsorszeríkesztők anélkül, hogy engedtek volna az igényességből, a zeneirodalomnak olyan alkotásait választották, amelyekhez fel tudott •nőni a nagyon is megfiatalított zenekari együttes. Fura ellentmondás, hogy éppen ilyenkor van fél ház é színházteremben. De hát honnan erezhetné meg a közönség, hogy mi várható, milyen élményeket ígér a zenekar? Nem tartom valószínűnek, hogy a könyvtári rendezvény vonta el a közönséget. Egy hatvanhétezres városban különben sem sok egy estén két program. Inkább az a tanulság, hogy az egyenletes, felfelé ívelő produkciók teremthetnek csak tartós törzsközönséget. Haydn neve és művészete fémjelezte a hangversenyt, méghozzá nem is csak az egyik Haydné. Michael Haydnnak, a nagynevű zeneköltő öccsének — a fivér árnyékában természetszerűen elhalványuló zeneszerzőnek — B-dúr szimfóniájával ismerkedtünk, mely a barokk zene talajából táplálkozik, ha némiképp túlnövi is azt. Kis zenekarral, tömör hangzással, felkészülten vállalkozott együttesünk az ismeretterjesztő feladatra. Azért semmit sem tehetett, hogy a kompozíció harmadik tételének »íróilafe« töredezett és ötlet- telen dallamfoszlányait egységbe forrassza. Joseph Haydn már nem hagyhatott effajta kétségeket bennünk. Mező László gordonkaművész avatottan és energikusan szólaltatta meg D-dúr gordonkaversenyét, amely — ha jól emlékszem — 1969-ben hangzott el utoljára Kaposváron. A mű tolmácsolásában méltó partnere volt az együttes. Ezért van az, hogy nemcsak a csodálatos második tétel és annak mesterien megszólaltatott kadenciája emlékeztet a műre, hanem az egész gordonkaverseny is elismerésre késztet. Még így is kiemelkedő volt a barokk zene hagyományait idéző harmadik tétel interpretálása. A program Haydn megközelítően száznegyven szimfóniája .közül a londoni szimfóniával zárult. Ügy éreztem: volt ideje és energiája zenekarunknak ahhoz, hogy fölkészüljön, s a legapróbb részletekig kidolgozza ezt a nagy hatású művet. Igaz, hogy ebben és korábban is »-belehú- zogattak« ifjú és újdonsült zenekari muzsikusaink a szünetekbe, de ez is örömteli fölfedezés, volt, hiszen néhány évi pangás után az új, a jövőbe tekintő zenei vezetés bizonyítékát láttuk benne. Zenekarunk — anélkül, hogy a tételeket külön elemeznénk, — tisztességgel helytállt a szimfónia megszólaltatásában. Egységesebb hangzás, stílusérzék és hangulat, a művel való azonosulás jellemezte játékukat: Ebben elsősorban Merényi György érdeme vitathatatlan. A hangverseny számait Seres István kulturáltan, elmélyült tudással, hozzáértéssel ismertette, jóllehet bevezetőinek terjedelmét inkább egy lemezhallgatásos ismeretterjesztő előadáson tudnánk elképzelni, mintsem nyilvános hangversenyen. J. B. dekes közéleti tevékenységet folytat: számos asszonyszervezettel együtt most létesítik Mexikó első gyermekvárosát. Két leányuk van. Az idősebbnek,. aki kereskedelmi főiskolát végez, az arca elárulja az indián vonásokat, a kisebbik — aki ebben az évben kerül az orvosegyetemre — szőke szépség létére svéd kislánynak is beillene. Házuk nem túlságosan nagy, de kényelmes. Gazdagon berendezett, s köröskörül mindenütt a mexikóiak kedvenc kerti és kaput borító virága, a csodálatos lilaságú bougainvili.a virít a november elei napsütésben. A helyiek azonban dideregnek reggelente, a kényesebbek felöltőt is vesznek. Már nem a kedves, spanyolos udvaron, a patióban reggeliznek, hanem az ehhez hasonló üveges verandán. A terjedelmes nappali minden sarkát külön kell fölfedeznem. A belső falépcső mentén öt kitűnő Picasso-metszet a mester legjobb éveiből és Tama- yo-képek a falon. A szekrényen — látszólag csak úgy véletlenül odarakva — az a bizonyos »prekolumbián«, vagyis a spanyol idők előtti korszakból szárrnazó gyűjtemény, amely egyetlen mexikói otthonból sem hiányozhat. Kisebb-nagyobb agyagfigurák, a sokféle rétegezésű, ősi indián művészet szobrai, kerámiai, a, maguk nehezen meghatározó kronológiájával. (A múzeumokban a maya aranykorból maradt egyes tárgyakon ilyen dátumok olvashatók: készült i. u. 300— 900 között.) t A mexikói ház beosztása is hagyomápyhű. Mintha a három évszázad óta uralkodó koloniális életformát tükrözné, amely alatt az országban nem volt sem háború, sem polgárháború. A házak nagyságát csakis a hálószobák száma határozza meg. Természetes, hogy nappali, ebédlő stb. csatlakozik hozzá. Mivel Mexikóban általában ritkán kell fűteni, az egyszerűbb lakásokban nincs is fűtőberendezés. Közfelfogás szerint annak, aki a tengerentúlról repülőgépen érkezett Mexikóba, ajánlatos két-három napig önkéntes házi őrizetben maradni, míg szervezete meg nem szokja a mintegy 2200 méteres tengerszint fölötti magasságot. így kiheveri azt az időkülönbséget is, amely körülbelül nyolc óra Európa és Közép-Amerika között. Azt mondják, az első napokban a távoli utast szorongás fórja el. légszomja támad, esetleg szédül. Mindebből — szerencsére — semmit sem éreztem.. Az is nagyszerű élményt jelentett, hogy érkezésünkkor meghosszabbodott, illetve visszatért számomra a nyár. Júniusi idő volt, délben 24— 26 fok. Ottlétem alatt egyszer sem kellett felöltőt viselnem. A mexikóiak általában hajadonfőit járnak. Yukatanban — ezt mondták —, valamelyest osztálykülönbség is érezhető e téren: az indiánok, dej az »egyszerűbbek« is mindig J kalapot hordanak (rendesen! széles karimájú, szép szalma- # kalapokat), »úriember« vi-i szont nem fedi be a fejét. Haj csak nem ama két-három esős! hónap alatt, amikor szintéi klimatikus pontossággal hullj az eső, rendszerint kora dél-J után. j Néhány órai alvás után a# belső feszültség fokozódott: aj szép ünnepdélelőttön nyom-# ban látni kívántam valamit j Mexikóból. A fővárost a XIV. j században első azték uralko-j dói egy hatalmas tó lagunáij közé építették; gátrendszer- # rel, töltésekkel védték, s el-# tását, a katonaság mozgását* a vízi- utak tették könnyűvé.# A XVI. század elejére marj .fejlett, urbánus élet zajlott itt, j melyről Mexikó meghódítója,# Cortes rendkívül érdekes, szí- # nes képet ad V. Károlyhoz# írt jelentésében. De talán# még plasztikusabban ábrázol- # ja Cortes egykori hadnagva.# Bernal Diaz, világhírű »Való-# ságon alapuló Krónikájában--.# Hogy mennyi lakosa lehe-J tett Tenochtitlán-Mexikónak? 1519-ben, amikor Cortes elő-! szőr vonult be a városba .— J november 8-án — a maga öt- J száz spanyoljával, tizenhaté lovával s tíz ágyújával, in-! kább csak sejteni lehet. A* források százezer és félmillió! közöttire becsülik a lakossá-J got, amelynek csakhamar meg! kellett ismernie az európai! hadviselés minden szörnyűsé-J gét. J (Folytatjuk.) Barány új ss ín [oltja Új iskolát avattak felszabadulásunk harmincadik évfordulójának tiszteletére Darányban. Az új nyolc tantermes, egy előadótermes iskola mintegy tizAikétmülió forintba került. A barcsi TÖVÁL készítette. A. fiatalok már, birtokukba is vették az új létesítményt. A község új színfoltja a korszerű iskola. ■ -.».AModern előadóteremben folyik az oktatás. Ezenkívül még öt szaktanterem is a fiatalok oktatását szolgálja, ahol korszerű audovizuális berendezéseket szerelnek föl nemsokára. Hatezer kötetes könyvtár kapott helyet az épületben. Ez nemcsak az iskola tanulóinak, hanem á község dolgozóinak is rendelkezésükre áll. A körzeti községeket szintén innen látják majd el. Gyertyás László képriportja Kölcsönösen seg’tik egymás munkáját Együttműködési megállapodást kötött a Szombathelyi Tanárképző Főiskola és a jugoszláviai Maribori Pedagógusképző Akadémia. A megállapodás szerint a két intézmény kölcsönösen segíti egymás munkáját, főként a Szombathelyen folyó szlovén nemzetiségű tanárképzésben, illetve Mariborban a magyar nyelv oktatására készülő nemzetiségi fiatalok oktatásában- Mariborban szombathelyi, Szombathelyen maribori lektor működik. Rendszeresen sor kerül tanár-, illetve hallgató cserére. Somogyi Néplap \
