Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-10 / 288. szám

Könyv a somogyi munkásmozgalom kezdetéről Káli ny in—emlékmúzeum Gyökereink „Azzal a meggyőződéssel bocsátjuk útjára ezt a tanul­mánykötetet, hogy hasznos se­gítője lesz a megyénk múltja iránt érdeklődőknek, a propa­gandamunkát végzőknek. Jó szolgálatot tesz a történelmi múlt tanulságainak hasznosí­tásához és állandó ébren tar­tásához« — így ajánlja az MSZMP Somogy megyei Bi­zottságának Oktatási Igazga­tósága az olvasók figyelmébe A munkásmozgalom kialaku­lása és fejlődése Somogy me­gyében, 1870—1918 című köny" vét, mely a napokban jelent meg egy nagyobb vállalkozás első egységeként. A gondolatot s a tettet kö­szöntjük most e sorokkal. Múltunk ismerete kötelező. Minden, ami jelenünkben kö­rülvesz bennünket, következ­mény is, melynek gyökereit az elődök legjobbjainak cseleke­deteiben, az akaratban, a példában találjuk. Rest ember az, aki nem szakít időt ma­gának a múlt megismerésére. S közhelyéletet él az, akiben még igény sem támad erre. Mert egymásra épülnek az élettéglák, s nem áll még az az épület, melynek nincs alapja. A könyv nem historiográ­fiai előzmények nélkül szü­letett. Egy-egy részletet már olvashattunk nyomtatásiam is. De utalhatnánk különböző — a témakört érintő — anto- lógiajellegű kiadványra, a le­véltár évkönyveire. vagy egyéni szerzők munkáira is. Jó, hogy egyre több és egy­re sokoldalúbb a közkinccsé tett, rendszerezett anyag. T. Mérey Klára munkája képezi a könyv első részét. Tanulmányának címe: A gaz­dasági és/ társadalmi viszo­nyok fejlődése Somogy me­gyében, a dualizmus korában. «•Somogy megyét a dualiz­mus korszakának elején még joggal nevezték a kortársak Somogyországnak. Azzá tette ezt a területet elzártsága, ki- terjedeítsége, lakóinak büszke lokálpatriotizmusa« — írja» Munkája alapos elemzése a korszak tulajdonviszonyai­nak. Ismerője az egészségte­len agrárhelyzetnek: a lakos­ság háromnegyed részét ki­tevő parasztság birtokában a földnek csak huszonhat, szá­zaléka volt. Viszolyogtató arány. Proletarizálódási folya­mat kezdődött. T. Mérey Klára szakértőnek bizonyul a munka- és jövedelmi viszo­nyok vizsgálatában is. Sokat­mondó általánosítások sorára bukkan az olvasó a könyv e részében. Az ipar csírái — ez is a témakörhöz tartozik. A szerző a széles körű forrásanyag fel­dolgozásával. publikálásával tanulmányának értékét még magasabbra emelte. A lenini [ igazságot bizonyítja munkájá- I I nak azon része, melyben a | robotgazdálkodásról a tőkés j I gazdálkodásra való áttérést szemlélteti. Kitűnően megírt { fejezet — a legfontosabb — pedig elsősorban kritikai szemlélete; az előremutató és a rossz irányú tettek szétvá­logatásáért, nagy értékű a pontosság mellett. egység a Kaposvári Cukor- | gyárral foglalkozó rész is. Ér- í dekesebbnél érdekesebb ada­lékokat idézhetnénk. Hely hiányában csak ezt az egyet most: »Már 1915-ben a So- mogyvármegye című lapban megállapította az egyik gazda, hogy a megyében a cselédek 70—80 százaléka bevonult. A mezőgazdasági munkások, ) cselédek és szegényparasztok j alkották a zömét a híres so­mogyi ezrednek.« • Bírálatként legföljebb egyet róhatunk fel, de erről nem­csak ő tehet. Nagyon nagy tömbökből áll tanulmánya. Levegösebbé — tehát köny- nyebben olvashatóvá — kel­lett volna tördelni, akár több alcím beiktatásával. S talán nem ártott volna többször ( viszonyítani más megyék ada- | taihoz, vagy az országos szá- j mokhoz egyes témakörökben; úgy vált volna teljessé a kép. Tanulmányát egyébként el­igazító táblázat egészíti ki. szerencsésen. Dr. Kanyar József A szocia­lista munkásmozgalom kiala­kulása és fejlődése Somogy­bán 1918-ig címmel írt. Szel­lemi izgalmat csiholó munka. »Titka«: illusztratív -példák tucatjaival támasztja alá a mondanivalót. A sok »fűszer« teszi oly életessé. ha szabad tudományos értékben gazdag tanulmányáról írni ezt. Dr. Kanyar, gyakorlott publikáló lévén, tudja, hogyan kell az érdeklődést felkelteni az ol­vasóban. És ez egy ezeröt­száz példányban kinyomtatott könyv esetében — ismeretter­jesztés!, — kötelező, s csöppet sem degradálja a kiadványt, mint historiográfiai — esz­metörténeti értéket. A betyá­rok »elszaporodásától«, mint jellemző jelenségtől indítja tanulmányát, a szerző, s az ösztönös »mozgolódásokkal«, a 48-as eszméket nem felöl­tők esv-eav tettével folytatja. Epv tanulságos részlet a mar­ii c°li járás főszolgabíró iának j 1869-ben kelt jelentőséből: i » ... tanasztaltam azt. hogy a \ commnnlstiC’S eszmék . . . hi­hetetlenül pl.hara'vóri róttak és oh/ mértékű nnökemt vertek, miszerint azokat pa-ikennven j kiirtani sem a tisr+viseiéknek, sem más. józan eondolkodású egyénnek nem lehet. ..« De az »elötörténetné1« is fontosabb fejedet A szocialista munkásmozgalom kialakulása és fejlődése (1870—1890) című. rp »Ívben hamis hemmólás né’kül körvonalazza, értékeli a korszakot, s a mozsatóerőt képező szem éi veket. A Szo­ciáldemokrata Pártról szóló Az egyes tanulmányok szinte egymásra épülnek, s ez a szerkesztői munkát is dicsé­ri: Suri Károly tevékenységét. Bizonyítja az előző mondató^ igazságát dr. Kávássy Sán­dor A szegényparasztság har­ca és mozgalmai Somogybán, 1879—1907 című tanulmánya, mely szoros egységet alkot T. Mérey 'Klára és cir. Ka­nyar József írásával, mintegy kiegészítve azokat. Ha szabad egy kevésbé objektív véle­ménytöredéket is leírni; azt mondhatnám, hogy a cseléd­sors. az embertelen életmód megrajzolásával bizonyos mértékig szépírói erényeket is felmutató írás ez. Vajon milyen élet lehetett az, mely még egy őrgrófnak is szemet szúr, 's kénytelen-kelletlen be­ismer egyet-mást a hátrányai­ból? Dr. Kávássy tanulmánya választ ad erre a kérdésre. És nyomon követi az agrár­munkásság, valamint a sze­gényparasztság reakcióit. Ok­okozati összefüggéseket tár fel; részletesen elemzi az agi­tátorok tevékenységét. Tanul­mánya legsikerültebb részé­nek a hácsi aratósztrájk ábrá­zolását tartom.• Valóságos dráma ez. Az események éré­sének és kirobbanásának le­írása jó alapanyaga lehetne irodalmi műnek, színpadi fel­dolgozásnak is. Terjedelemre az előzőkhöz viszonyítva rö­vid tanulmány ez; szellemi súlya azonban nagy. Akárcsak Andräßsy An­tal Az agrárproletariátus és a parasztság helyzete, mozgal­mai 1908—1918 között című munkája, mely nagy nyeresé­ge a könyvnek. Mindaz, amire értékként utaltunk az előző tanulmányoknál, megtalálha­tó e részben is. Sietünk le­szögezni. hogy jobb tagoltsá­gával, összefoglaló jellegű táblázataival szinte olvastatja magát írása. Alapos elmé- lyüitségről, tudásanvagról ta­núságot tevő első fejezetét — »Az utolsó »békeévek« ideje: 1908—1914« — társadalomtör­téneti vonatkozásokban szin­tén nem szerény rész követi az első világháborúról. Megrázó erejű például a veszteségeket idéző tartalmi egység, vagy a hátországban uralkodó álla­potok ábrázolása. A könyvet a négy szerző által válogatott dokumentum­publikáció és fényképes anyag egészíti ki. A név- és helymutatót, valamint a bib­liográfiát Tóth Ilona állította össze. Várjuk a folytatást! Leskó László A fonyódi iskola ünnepe Magyar Bálint nevét vették lel Amikor 1868-ban megjelent a kötelező népoktatásról szóló törvény. Fonyód 'mindössze 332 lakost számláló település volt, s Lengyeltótihoz tartozó pusztaként tartották nyilván. Az itt lakó, szőlőművelésből élő zsellérek azonban igényel­ték már gyermekeik oktatá­sát. A téli időszakban vándor iparosok, íródeákok vagy más írástudók tanítgatták a gyere­keket egy-egy házban, koszt és szállás fejében. 1874 táján épült meg az első földes is­kola 24 gyerek részére. ahol a pad karókra vert deszka volt. A Balaton-kultusz állandó nö­vekedésével, majd a szocialis­ta közoktatáspolitika valóra váltásával ma 400 tanuló tanul 27 pedagógus vezetésével a modern, jól fölszerelt általá­nos iskolákban. Kezdet és jelen, közte 100 esztendő. Erre emlékeztek 7-én, szombaton a Tungsram- üdülőben, Fonyódon, s ez az esemény egybeesett a község felszabadulásának a 30. .évfor­dulójával. A Himnusz hangjai után Fáró József, az iskola igazga­tója köszöntötte a megjelente­ket, az elnökségben helyet foglaló Honfi Istvánt, a ihe- gyei pártbizottság osztályve­zetőjét, dr. Bagó Gyulát, a já­rási hivatal elnökét, Tóth Jó­zsefet, a nagyközségi pártbi­zottság titkárát és Varga Gyu­lát, a megyei tanács művelő­désügyi osztályának csoport- vezetőjét. A büszkeség örömé­től felcsattanó taps köszöntöt­te az iskola régi tanulóinak képviselőit, elsőként Szentpáli János bácsit, aki 71 évvel ez­előtt, Babina Lászlót, aki 50 évvel ezelőtt volt első osztá­lyos. Eljött dr. Bazsika Mária Magdolna szemész adjunktus. Szabó Géza kétszeres kiváló dolgozó fiatal vájár, dr. Bán István kutatómérnök. Németh Zsolt, a Budapesti Rendőr-fő­kapitányság tisztje és KISZ- titkára, valamint az iskola ré­gi tanítója, Csutorás László. Ünnepi köszöntőt Honfi ift- ván mondott. Méltatta az isko­la. három évtizedes eredmé­nyes nevelőtevékenységét, és napjaink legfontosabb nevelé­si feladatai közül kiemelte az igaz haaafiságra való nevelést. Az ünnepi beszédet követő­en a volt tanulók közül Szent­páli János és Németh Zsolt emlékezett iskolás éveire. Az évforduló alkalmából az iskola — elsőként a megyében — kiemelkedő eredményeiért miniszteri dicséretet kapott, s ezt Varga Gyula, a megyei művelődésügyi osztály iskolai csoportjának vezetője adta át az iskola igazgatójának. f^ovács Béla, a nagyközségi tanacs elnöke a tanács által adományozott új zászlót átad­ta az úttörőcsapatnak. A szép élményeket csak to­vább fokozta a tanulók mű­sora. Az úttörők és a kisdobo­sok irodalmi-zenei összeállí­tásban idézték fel Magyar Bálint korát, és a magyar nép sorsfordulókban gazdag útját. A kettős évforduló alkalmá­ból az iskolában kiállítás nyílt, ahol tablókon mutatják be a község 30 éves fejlődését, az iskola történetének dokumen- tuijiait, az iskola oktatási esz­közeit, a tanulók munkáit és a sikereket megörökítő okle­veleket, dijakat N. E. Tizennégyszer tartóztatták le a forradalmárt ! Verhnyaja Troica Kalinyin j születésének századik évfor­dulójára készül. A település fejlődésében ez az évforduló határt szab időben, de — | mondjuk így az egyszerűség kedvéért — a térben is. Verh- nyája Trojca, Kalinyin szülő­faluja a centenáriumra meg- újhodik. s ebben a változás­ban. — jövőre ezt bárki tapasz­talhatja — megfogalmazód­nak, alakot öltenek a nagy politikus elképzelései, tervei is. No, nem szó szerint, hanem annak rendje szerint, ahogy az élet fejlődött. Csupán egy ház j marad a helyén »őrségben«, ! Kalinyin szülőháza, melyet a hálás utókor emlékmúzeum­nak rendezett be. A település fejlődésének a makettjét is elhozták ide. Az egyszerű fa­ház előtt Kalinyin mellszobra várja az érkezőket. Aki a me­gye vendége azt föltétien el­hozzák ide, hogy találkozhas­son Mihail Ivanovics Kali- nyinnal... Vszevolod Vaszilievics And­re jev igazgató fogadott ben­nünket az emlékmúzeumban, s nyomban magyarázatba kez­dett. A földszinten Kalinyin gazdagon megrajzolt, doku­mentált élete elevenedik meg az emlékmúzeum igazgatójá­nak a szavai nyomán. Kalinyin forradalmi munkásságának a bölcsője; Pétervár. Tizennégy éves volt, amikor vasesztergá­lyosként itt kezdett dolgozni. 1896 — Putyilov. Ez a gyár nevélte párttaggá. Egyenes hogy a lenini »Szikra« című lap munka­társakéig. tol­lat fogott. 1906-baii sze­mélyesen is megismerke­dett Leninnel. 19Ö7 — részt vett a negye­dik pártkong­resszuson, Nyi- konorov álne­vet használt ezúttal, külön­ben elfognák. A rendőrség jól ismeri, rész­letes nyilván­tartást vezet­tek róla —• mutatja a ki­állítás anyaga is. Tizennégy­szer tartóztat­ták le. A Nagy Ok­tóberi Szocia­lista Forrada­lom előké­szítésében komoly szerepe volt Kalinyin- nak, cikkei a Pravdában erről is tanúskodnak. A győztes vá­ros. Pétervár első tanácselnö­kének Kalinyint nevezték ki. A szobájában őrizte Lenin arcképét. berendezések. 1929-ben Kali­nyin hozzáépíttetett a szülő­házhoz, ahol azonban pihenni alig jutott ideje. Gyakran föl­keresték a parasztok, a ház 1938—1946 között a Legfelső I előtt együtt teáznak, beszél­folytatása pályafutásának, getnek, tervezték a szebb jö­vőt. 1930-ban itt alakult meg az első kolhoz. Jeszenyij, a költő is a ház vendége volt ezekben az években. Eljött most a múzeumba kedvünkért Praszkovja Ja- voklevna, Kalinyin egykori iskolatársa is, hogy az élő Kalinyinról beszéljen. Szíve­sen időznénk még az emlék­múzeumban, de más program is várt még ránk. A volt kony­hában még egy történet bú­csúzásul: a szamovár, ha tud­na beszélni, emlékezne arra az esetre, amikor — 1912-ben — rendőrök csöngettek be Ka- linyinhoz,' és iratokat keres­tek. Kalinyin ezeket jól elrej­tette, ide a szamovárba, erre senki sem gondolt. Az emlékmúzeum vaskos emlékkönyvébe mi is beírtuk, hogv itt jártunk; somogyi úi- ket a műveket | ságírók. akiknek kötelességük, a Szovjetunió- j hogy ismerjék Kalinyin életét ban a viln* ** rnnkásságát, hiszen mai ‘ " kapcsolatainkban gvakran más tajam hu- , idéz2Ük a2 ő neVét. tevékeny­ST.onot ország- | s£gét s hogy minél többet ban olvassák, tudjunk róla, a. múzeum igaz­Tanács Elnökségének az elnö­ke volt. A szocializmus építé­séből idős ember létére is ki­vette a részét. Utolsó fényké­pe 1946-ban készült, halála előtt egy hónappal — úttörők között Bugyo- nijjal együtt látható. Az emlékmú­zeum vitrinéi­ben Kalinyin művei' sora­koznak. Külö­nösen figyelem­reméltóak a nevelésről írott cikkei. (A szovjet er­kölcsről, A kommunista nevelés kérdé­sei.) Negyven­két nyelven adták ki eze­A szülői ház előtt. Kalinyin egyszerű éle­téről valla­nak a kiállí­tott tárgyak, gatója egy orosz nyelvű mú­zeumi ismertetőt is a kezünk­be nyomott. Horányi Barna „Keljen dalra minden ember...” Jubileumi hangverseny 1 adott C7 r a Munkáskórus A HÁROM HÉT alatt há­rom kórushangversenyt ren­deztek. a megyeszékhelyen: e hét végén a Vikár Kórus tart önálló estet. A múlt szombaton a tizen­öt éves fennállását ünneplő Kaposvári Munkáskórus kon­certjére szólított a meghívó. Az énekkar történetét ismer­tető füzetecske sikerekben gazdag múltról adott számot. A Latinca Sándor Megyei Művelődési Központ Munkás­kórusának másfél évtizedét azonban a sikerek mellett cél­tudatos. áldozatos munka is jellemzi. Ezt tükrözte ünnepi hangversenyük is. amely is­mét meggyőzött bennünket az együttes és karnagyuk, Klausz Róbert zenei igényességéről. A madrigálokat a kórusmu­zsika népszerű műveiként tartják számon. A 14—17. szá­zad e rendkívül kedvelt vo­kális zenei műfajának a mű­sorra tűzése azonban koránt­sem veszélytelen feladat. A madrigáléneklés a kórustól biztos intonációt, kiegyensú­lyozott hangzást, a kórusve­zetőtől gondos zenei megfor­málást igényel. E felelősséget átérezte Klausz Róbert és kó­rusa is. A műsoron szereplő madrigálok közül'» Azzajolo, Arcadelt, Ancrio és Monte­verdi legszebb darabjait szó­laltatták meg. A viszonylag egyszerűbb feladatot jelentő hangszerkíséretes Mozart- művek interpretálása ugyan­csak tetszett. Farkas Ferenc Rózsamad­rigálját és Hajnalnótáját — Weöres Sándor verseinek ze­neiségét jól felismerve — ki­tűnően mutatta be a kórus. Az együttes hangzásának új színeit fedezhettük fel Kodály 114. genfi zsoltárának előadá­sában. Ezt a fényes tónust ko­rábban hiányoltuk a kórusnál, remélhetően a jövőben a mű­vek megválasztásánál is ar­ra törekednek, hogy ez az erény mind gyakrabban érvé­nyesülhessen. A Kodály-mű­nél éreztük legtökéletesebb­nek a szólamok biztonságát, kiegyensúlyozottságát. A mai magyar szerzők mű­vei csak fél sikert hoztak. Lendvay Üj kor nyitánya c. műve még nem érett be a kórusnál, a Cserháti-mű ak­tualitását elismerve meg kell jegyezni, hogy zenei értékét tekintve, ennél jobb darabot is választhattak volna. Karai József—Gfirai Gábor Emléke­ző táj című kórusraűvének előadásával az együttes • kitű­nő teljesítményt nyújtott. A koncert hangszeres köz­reműködői közül Horváth Anikót a Liszt-szonett és Kardos Kálmánt Takács Jenő Toccatájának kitűnő előadá­sáért kell kiemelnünk. Pallós László — Kardos Kálmán zongora kíséretével — gordon­kán Kodály szonátáját szólal­tatta meg kifejezően. A MUNKASKÓRUS jubi­leumi koncertje megfelelt a várakozásnak. A kórusest kö­zönsége is meggyőződhetett. arról, hogy az együttes méltó a fesztiválkórus minősítő fo­kozatra. G. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents