Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-04 / 283. szám
A kóruséletben a szereplések mellett visszavisszatérő izgalom a minősítés. Itt dőlhet el, hogy az eddigi sok-sok próba meghozta-e a kívánt eredményt. A minősítés tehát a kóruséletben versenyt is jelent. Két vidéki, tízéves kórusunk vezetőjével a minősítő hangverseny előtt beszélgettem. Először vállalkoztak arra, hogy minősítő hangversenyt adnak. 1946-ban alakult a babócsai vegyes kórus, melynek vezetője Riedler László. — A tavalyi sikeres szereplés buzdított bennünket arra, hogy minősítő hangversenyre jöjjünk. A nyáron rendszeresen tartottunk próbákat. Tizenöt kórusművet tanult meg az együttes, köztük népdalokat, madrigálokat és mozgalmi dalokat. Az együttes a »tiszta harmóniákat« kedveli, a modern művek nehezebbek. — Kik alkotják a kórust? — Pedagógusok, szövetkezeti és tanácsi alkalmazottak, cérnagyári, vasgyári munkások. Gadanecz Kati Bolhóról jár be Babócsára próbára, tíz éve énekel a kórusban ZalaMinŐsítő hangverseny Fesztiválkórus a Munkáskórus vári Lászlóné, Protár Klára, I Böröcz Józsefné, András Zol- ' tán tanácselnök, Bukovics Mi- | hály, Karádi József. A kaposvári járás pedagógus férfikórusa szintén tíz éve alakult, minősítő hangversenyre először vállalkozott. A tizennégy tagú kórus ettől függetlenül jó nevet szerzett magának, kiemelkedő szereplésük mellett jelentős az a tevékenységük is, melyet a tár- | sadalmi szertartásokon végeznek. A kórus tagjai iskoláikban, falujukban is vezetnek énekkart. Zimre József, Egri Bálint, Pető Gyula vezényelte a kórust a minősítő hangversenyen. Talán az egyik legfiatalabb kórus a megyében a siófoki Kodály női kar, melyet a Háziipari Szövetkezet tart fönn, s az együttes támogatására ebben az évben tízezer forintot fordítottak. Kékfestő maxiszoknyában álltak a dobogóra a lányok, asszonyok. Műsorukból: Muradeli Buchenwaldi riadó. Karai Estéli nótákás, Purcell Pásztor, pásztor. A kórust Szerdahelyi Katalin vezényelte. A hangverseny után kerestük meg Klausz Róbertét, a kaposvári Munkáskórus karnagyát. A tizenöt éves kórus a minősítő hangversenyen fesztiválkórus címet szerzett. Soha jobbkor — mondhatnánk —, hiszen szombaton tartja első önálló hangversenyét a Kaposvári' Munkáskórus a zeneiskola Bartók-termében. A kórus történetét végigkísérik a hangversenybeszámolók, kritikák, ezekből idézünk: — És előretört a Kaposvári Munkáskórus is (1968.) — A kaposvári Latinca Sándor Megyei Művelődési Központ kórusa Klausz Róberttel az élén új színt hozott. (Kóta. 1972.) A Múzeumi séta Kalinyioban Beszélő „ 55 | kamarakórusok 1974. évi soproni országos fesztiválja után | a Kóta így számolt be a Ka- I posvári Munkáskórus szerepléséről: — Nagy sikert aratott ... a lágy, mégis biztos hangon éneklő muzikális kaposvári együttes. Klausz Róbert most az elért siker örömét a szombat esti önálló hangversenyre való készülődés lázával osztja meg. — Kikből áll a kórus? — A Kaposvári Munkáskórus többsége olyan lelkes amatőrökből áll, akiknek ez az együttes nyújtja az egyedüli kapcsolatot az élő zenével, a muzsikával. Ragaszkodunk a Munkáskórus névhez azért is, mert műsorunk összeállításakor figyelembe vesszük a mozgalmi dalkincsanyagot is, mint pl. a Latinca-ballada. Az első lemezfölvételünk Borgulya Gyárkémények mellett című kórusművének előadásáról készült. — A rádió második kategóriájú kórusa a Munkáskórus. — December 2Í-én stúdiő- 1 fölvételt készítenek a kórus j műsorából, tulajdonképpen ! most erre is készülünk. Tavaly először szerepeltünk a kőröshegyi Cantus Pannonius hangversenyeken. jövőre is kapunk szerződést a Filharmóniától. És készülünk a Bárdos Lajos 75. születésnapja alkalmából rendezendő kaposvári hangversenyre is. Beszámolónk végére kívánkozik, hogy elmondjuk a minősítő hangverseny további eredményeit: a berzencei KISZ-kamarakórus ezüst diplomát kapott, ugyancsak ezzel dicsekedhet a ladi Tinódi vegyeskar; a kaposvári járás pedagógus férfikara kranykoszo- rús elismerést kaposs, ezüst fokozatot érdemelt a siófoki Kodály női kar, s ugyanezt a babócsai kórus. H. B. Parádés fogadószobát rendezett be egy kalinyini kereskedő 1707-tíen I. Péter érkezésére. Nemrég került elő az a kétfejű cári, sas, amelyet erre az alkalomra készíttetett •a házigazda Oroszország első emberének a tiszteletére. Maga a múzeum, amely egy háromszáz éves épületben kapott otthont, nem régi. Négy éve rendezték be. Irina Di- mitrieva Sirokova huszonegy éves néprajzkutató mutatta be nekünk a kalinyini néprajzi múzeumot. Leningrád- ban szerzett diplomát, s azt szinte elmondani nem lehet, mennyire szereti a folklórt. A parádés fogadószobából indultunk el a múzeumi sétára. Egy francia festő munkája I. Péter arcvonásait idézi, s itt lett kiállítva néhány 17—18. századi dokumentum is, köztük a nagy uralkodó parancsa az adózásról. Az adózással kapcsolatos az úgynevezett szakálljelvény is, amelyet I. Péter vezetett be a szakállt viselők megadóztatására ... A gazdag viseleti emlékek az orosz nép életéről sok mindent elárulnak annak, aki ért »a ruhák nyelvén«... Egy 19. századi női parasztruha ujjhímzése arról beszél, hogy a kart takaró ruha díszítése munkára serkentette viselőjét. Hatéves karban kezdték el varrni a kislányok a lakodalmi kendőket. A díszes főfedőket a nők maguk készítették. S hogy ezek a főfedők mi mindenről vallanak? Elmondják, hogy egykori gazdájuk hol született, hány éves volt, amikor a főfedőt készítette, hány gyermeke volt... A színek, a motívumok mindent elárulnak. Képzeljük a korba magunkat, milyen könnyű volt beszédbe elegyedni két ismeretlennek is! — Hogy vannak a gyerekek? Csak rá kellett nézni a főfedőre, és: — Te is Torzsokban születtél? Nahát! A csipkeverésre nem lehetett elég korán elkezdeni tanítani a kislányokat. Négyéves korban már anyjuk mellett ültek, s kezükbe vehették a csipkeverő nők faeszközeit. Hat-hét éves lánygyermekek munkáit pedig már a piacra vitték! Ahogy a nőkről a sapkák a múzeumban mindent elmondanak ma is, a férfiakról az övék beszélnek. Az első övét tizennégy éves korban kötötték fel a fiúknak. Életkoronként más-más módon viselte a férfi az övét, szalagját nyolcvanévesen a jobb oldalon s a végét betűrve hordta. 16—17. századi arany- és ezüstedények. A nemes anyagot gazdagon formálták a kézművesek, díszítésüket ma is megcsodálhatjuk. Talán a 17. századi tveri zarándok- szentírás aranyból készült fedőlapja vetekedik velük. A könyv fedőlapja különböző drágakövekkel van kirakva. Későbbi időből való serlegek. Az egyik ötven centiméter magas dísztárgyat zománcképekkel díszítették. Hogyan élt az egyszerű orosz ember? — Ezt mutatja a kiállítás másik része. Teljes konyha- és szobaberendezéseket láttunk. Szinte mindent fából készítettek maguknak. Az evőeszközöket is. Általában egy fakanállal evett az egész család. A torkos gyerekek kobakját evés közben ezzel á fakanállal »simogatta« meg a szigorú apa, a ház ura. A faháncs is fontos volt, ebből kosarat, különböző tárolókat készítettek. Az orosz emberek is — mint a bárhol máshol élők — használati tárgyaikat kedvükre díszítették. S ezt a hagyományt örökségbe hagyták, apáról fiúra. Irina Dimitrieva Sirokova megígérte: mihelyt elkészül a kalinyini néprajzi múzeum anyagát bemutató tájékoztató, küld belőle. Addig is a fényképfölvételek emlékeztetnek erre a múzeumi sétára. Horányi Barna SOMOGYI NÉPLAP FÓRUM Közös kommentárunk Szinte közhely már azt mondani, hogy információáradatban élünk. S valóban — gondoljuk csak végig: egyetlen nüp a tömegkommunikációs források mellett hány meg hány helyről kap információkat az ember, utcán, társaságban, munkahelyen, és még családon belül is. A közélet különböző szféráival kerülünk közvetlenül és közvetve kapcsolatba nap nap után. Az emberi agytól megfeszített működést igényel az új ismeretek befogadása, értékelése, raktározása, újraidézése, egyszóval: feldolgozása: S most, rátérve az újságírói tapasztalatokra: mennyi téves információval is találkozik ,az ember! Tudjuk, sokan mosolyognak ironikusan: ebben része lehet a sajtónak is az időnkénti pontatlan híradásokkal. Most azonban nem erre gondolunk, hanem olyan információkra, melyekben a nem mindig jóindulatú »jólértesültség«, a vélekedés, az »úgy hírlik, hogy« alapon történik a tudtul adás. Hozhatnánk példákat is szép számmal. A szocialista hírközlő szerveknek korántsem az a céljuk, hogy az információk áradatával lehengereljék az embereket, hiszen tudjuk: az emberi agy megőrző, feldolgozó képessége is véges. Azt szeretnénk, hogy a kapott ismeretek közül a valóban értékes, a megőrzésre érdemes anyag kerüljön világnézeten alapuló, erkölcsi Ítélettel áthatott feldolgozásra. Éhhez azonban sokszor tudni kell azt is. hogy mi rejlik egy-egy hír mögött. Milyen »hátországa« van annak, ami egy-cgy akciónk sikerét, egy-egy létesítmény értékét megteremti. Vagy melyek azok a valós visszahúzó tényezők, amelyek időnként kudarchoz is vezetnek. Demokratikus közéletünk fórumai szinte éltetői a véleménycseréknek, az őszinteségnek. Mikor arról írtunk a minap, hogy nincsenek kényes kérdések, arra is gondoltunk, hogy nemcsak információkat, hanem véleményeket is szembesíthetünk a Somogyi Néplap fórumán az általunk — válaszadók — által ismert valósággal. Ha lehet így mondani: felkészültünk arra. hogy ott a helyszínen, szóban kommentáljuk azokat a tényeket, eseményeket, amelyek eredményességük vagy hiányosságük miatt erre érdemesek. Az újságíró, amikor ír, a láthatatlan olvasóval — tízezrekkel — folytat párbeszédet. Nincs okunk eltitkolni, ez a közvetlen szemtöl-szembeni párbeszéd bizonyára számunkra is tanulságos lesz. Ezért tértünk vissza a szombat délutáni Somogyi Néplap fórumra immár negyedszer, mert nemcsak mi szeretnénk — képességeink határán belül persze — információt és eligazítást adni, hanem ilyeneket is várunty. viszont. Kölcsönös hasznunkra. A lap első nyilvános belpolitikai fóruma — mint már megírtuk — december 7-én, szombaton délután négy órakor lesz a megyei könyvtár előadótermében. Olvasóink a fórum idején a Somogyi Néplap számán — 11-510 — tehetik föl telefonon a kérdéseket, a posta ugyanis átkapcsolja erre az időszakra a telefonvonalunkat. Reméljük, hogy állandóan cseng majd a fórum telefonja a könyvtárban, mindenki fölteszi a kérdéseit. Még három nap van a fórumig, hogy mindenki eljuttathassa kérdését a szerkesztőségbe levélben vagy telefonon. < Akik levelet írnak, kérjük, hogy kérdéseiket levelezőlapon vagy borítékban adják postára címünkre (7400 Kaposvár, Latinca Sándor u. 2’a). A borítékra írják rá: Somogyi Néplap fórum. Továbbra is várjuk jelentkezésüket. SZERKESZTŐSÉG Sieffedi mozaik A MÚLT HETEN a szegediek lépten-nyomon nevetgélő, . vidáman egymásnak kiáltozó piros nyakkendös gyerekekkel találkoztak. Először talán gyanakodva figyelték a nebulókat, megállapították, hogy »ejnye«, de később már megkedvelték ezt a szokásosnál* zajosabb lelkesedést, és még segítettek is az úttörőknek. Mert a kiáltozás nem volt öncélú. Minden szobrot megnéztek, jegyezgettek kis noteszeikbe. Ha a társ tíz méterre állt, hát kiabáltak: — Hé, ide!. Ezt nézd meg! — aztán silabizálták a feliratot. A bácsik és a nénik pedig odamentek, magyaráztak. A gyakorlott nyelvész a kiejtésről pillanatok alatt rájöhetett, honnan is érkezett a gyerekcsoport, amelyikbe épp belekeveredett. Az V. országos úttörőparlament küldöttei járták a várost, tárgyaltak, fogadásokon voltak, és jól elfáradtak a napok végére, amit maguk sem vettek észre. Egy karikás szemű, sápadt kislányt úgy kellett bezavarni aludni, mert még mindig »konzultálni« akart. Az egyik somogyi részvevő panaszkodott: — Nem tudok mit csinálni, éjjel kell dolgoznom. Tv-fel- vétel lesz, szerkesztjük az Üzenetet — a parlament újságját hívták így —, készülök a felszólalásomra. Nehéz az élet. — Az ügyeletes tanárnő mosolyogva oltotta el a villanyt. Cqyedi darab A feleségem tetszeni akar. Kérem, foglaljanak helyet, rögvest elmondom, miből vettem■ észre. Vasárnap vacsora után ezt mondta: — Tudod-e, mit tanácsoltak a latin orvosok? — Nem tudom. — Azt tanácsolták, hogy étkezés után tégy ezer lépést. — Ezt a mi körzeti orvosunk is mondja. És ettől kezdve hegyeztem a fülem, mire akar kilyukadni. Végül kibökte: — Menjünk sétálni. — Jó — válaszoltam. — És ha már megyünk; s mert úgyis közeledik a karácsony. üssünk két legyet egy csapásra. — És miképp? — Ügy, hogy a Belvárosban nézünk kirakatokat. — Jó — egyeztem bele ebbe is, bár tűnődtem, eny keveset.. hogy a kirakatokra! miért nem beszélnek a latin orvosok. Az ezer lépés úgy kezdődött, hogy autóbuszra ültünk és kikötöttünk az áruházak utcájában. Hirtelen megállított egy kirakat előtt. — Nézd — mondta gyönyörködve. — Nézd ezt a télikabátot. Egyedi darab. Ilyen senkinek sincs. Néztem. Püspöklila volt, hófehér szörmegallérral és pepita mintákkal. Ilyen valóban még a római pápa feleségének sincs. — Ezt akarom megvenni — jelentette ki. — Jó. És i’an rá pénzed? — Majd lesz. — Akkor vedd meg — mondtam. Tapasztalt férj úgyis tudja, ilyenkor minden ellenkezés hiábavaló. De agytekervényeim kerekei hirtelen sebesebben kezdtek forogni. Ehhez pepita csizma is kell és legalábbis püs- pöksiiveg. — És mikor akarod megvenni? — Még a héten. Amikor szabad szombatos leszek. A hét közepén, amikor az esti fürdetés után elszunyókáltak a gyerekek, csendesen megjegyeztem: — Délután találkoztam a télikabátoddal. Rám nézett. — Melyikkel? — Azzal az egyedi darabbal, melyet a Belvárosban láttál. — És hol? — Az autóbuszon. Egy szőke nő volt benne. Olyasfajta arcot vágott, mint Napóleon, amikor jelentették neki, hogy elvesztette a lipcsei csatát. — Akkor kell a fenének — jelentette ki. — Mást nézek, másik egyedi darabot. Hátha több szerencsém lesz. Tulajdonképpen itt befejezhetném, de a szerkesztő fintorogna a sovány csattanó miatt. Azóta az asszony a kirakatokat bújja és keresi az egyedi darabot. Arra kérem az áruházigazgatókat, hogy további közlésemig ne tegyenek közszemlére nyakatekert ízlésű téli- kabátot. Ne kényszerítsenek hazugságra. Különösen most ne, amikor az asszony félreérthetetlenül a tudtomra adta. hogy tetszeni akar nekem. Sz. E A somogyiakkal élményeikről beszélgettünk. Éles nyelvükkel kikezdték a szegedi .Virág cukrászdát. — Voltunk abban az öregek klubjában. Ettünk gesztenyepürét. Hát azt mintha babbal keverték volna. Gombos Anikó, a picur — egyetlen kisdobos — volt a mókamester. Kissé indiszkréten egyik rokonának terme- j tes növésével szórakoztatta j társait. Az illető van vagy | 130 kiló. Persze nemcsak vic- J celj. Szekciójában jól »leszed- ! te a keresztvizet« a nagyobbakról. — Elmondtam, hogy a Balatonnál csak .úttörőtábor van. Mert mindent maguknak akarnak. Legyen kisdobostábor is! Mint a pajtások elmondták, az ülések sem voltak merevek. A sajtótájékoztatón a húszon felüliek is kaptak egy fricskát: — Mi a tanácskozások közben énekeltünk, játszottunk. Csatakiáltásokat gyakoroltunk. Nem ártana, ha a felnőttek is egy kicsit szabadabban beszélnének. Az a sok koncepció ... Az újságírók elpirultak. A parlament egész hangulatára egy úttörőíány tudta a legjellemzőbbet mondani: — Kicsit rövid ez nekünk, mert a mi korosztályunk nagyon szeret vitatkozni. Aki nem hiszi, menjen a szüléinkhez, ők majd bizonyítják. KIFELÉ a városból csöndes volt a busz. Az utasok magukba mélyedtek. Gondjaik közé. Az úttörőknek is vannak gondjaik, mégis mosolygósak. Nem zárkóznak el, pillanatok alatt kötődnek a barátságok. Életkori sajátosság. öt napig a várős még így, kora télen is napsugarasabb volt. — L. P.
