Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-31 / 304. szám

^öiszhfi ! December 17-én 11 órakor Szentgáloskér 5-ös tele­fonszámot kértük Pozsonyban. 14 órára elő is jegyezték. 13 óra 45 perckor már ott voltunk a postahivatalban, gondol­ván, hogy pár perccel előbb is, később is jelentkezhet Ma­gyarország. Többszöri sürgetésre 161 órakor jelentkezett Bu­dapest, újabb 15 perc múlva Kaposvár és közölte, hogy sajnos nem tudja kapcsolni a kért számot, vonalpróba miatt. Nagyon fontos ügyben szerettünk volna beszélni munkahelyünkkééppen ezért megkértük az illetékest (sajnos a nevét nem kérdeztük meg), hogy vonalpróba után vagy közben legyen szíves — ha már beszélni nem tudunk' — mondja be üzenetünket. Ö azonban mereven elutasította kérésünket és közölte, hogy 20 perc múlva tudja csak kap­csolni a kért számot. Mivel mi akkor már 2 órát vártunk, nem mertünk megkockáztatni egy újabb hívást, megint 2 órát (esetleg ismét hiába), mert már este volt, sötét, és mi egy idegen városban, nem ismerve a közlekedést, igyekeztünk vissza szálláshelyünkre, amely Pozsonytól 60 km-re volt. Hazaérkezésünk után tudtuk osak meg, hogy be sem jelentették Szentgáloskér 5-nek a pozsonyi meghívást. Arra szeretnénk választ kapni az illetékesektől, hogy az ilyen kérés valóban nem teljesíthető, vagy csupán ember­ségből vizsgázott elégtelenre a postai alkalmazott előttünk is és csehszlovák barátunk előtt is, aki szintén telefonköz­pontos? Tisztelettel: TCórüálh. &iaba Qiár Qózul Szentgáloskér Tisztelt Szerkesztőség! A keleti városrész (a vágóhidtól keletre) idős nyug­díjasainak nevében írom panaszomat. Mióta nem régi kéz­besítőnk hozza a lapokat, meg vagyunk fosztva egyedüli szórakozási lehetőségünktől. A jelenlegi kézbesítőnkre kü­lönösen sok panaszunk van. Például ma, 28-án délután 3 órakor még nem kaptam kézhez a lapot, de lehet, hogy nem is látom már. mert ez elég gyakran előfordul. Legföl­jebb két nappal később hozzák ki, akkor is sokszor az ud­var közepén, összetép re szedjük össze még ott is, ahol ren­des levélszekrény van. Kérem a T. Szerkesztőség segítségét. Tisztelettel: fpüJfifi. rD(nn 7400 Kaposvár Vörös Hadsereg útja 101. AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI B I ZO TTS A C A N A K LAPJA XXX. évfolyam, 304. szám. Kedd, 1974. december 31. Ügyeletes riporterünk megkérdezte Ki hol tölti a szilvesztert? Búcsúzik az óév, már 1975 ! rozta: kopogtat. Vajon a kaposvá- | évet. riak hogyan búcsúztatják az évet, , hogyan és hol köszön­tik az újat? Erre a kérdés­re 'kereste a választ ügyele­tes riporterünk. A vonal másik végén Bán­kúti Béla, a MÉSZÖV osztály­vezetője : — Otthon szilveszterezünk. itthon várjuk az új 1 falura. Rajtunk kívül még telnek meg a — És mivel poharak? — Természetesen éjfélkor pezsgővel. Egyébként a han­gulatteremtő villányi oportó lesz. Ez a kedvenc italom. Papp István, a Kefe- és Műanyagipari Vállalat segéd- I munkása nem otthon. de Tavaly a fővárosban voltunk, mégis családi körben ünnepli de nem éreztük jól magun- j az új évet. kát, így hát a család elhatá- 1 — Az anyósomhoz utazunk Üdvözlet Kali néninek Rádiójegyzet Dokumentumműsor Bajcsy-Zsilinszky Endréről Nagyon szép műsorral em­lékezett meg a rádió a har­minc évvel ezelőtt mártírha­lált halt Bajcsy-Zsílinszky Endréről. Az utolsó karácsony című dokumentumműsort va­sárnap este ismételték meg a Petőfi adón., Kivételesen izgalmas életű politikus volt Bajcsy-Zsi- linszky. s a polgári politiku­sok közül az egyetlen, aki el­jutott a németellenes fegyve­res ellenállási harc vállalá­sáig. A műsor fő erénye, hogy éppen csak felvillantotta éle­tének 1928-ig tartó szakaszát, melyben az Achim L. András demokrata parasztvezér meg­gyilkolásától az ellenforradal­mi erőkhöz való csatlakozá­sig, a nacionalizmustól az an­tiszemitizmusig minden meg­található. A dokumentumok, a kortársak visszaemlékezé­seit arra használta fel *Kab Nóra, Kaposi Kis István, a műsor összeállítója, hogy a jobboldali pálya és a politikai tisztánlátás közötti átmenetet minél meggyőzőbbén kibont­sa. Az ember, a politikus, a harcos, a szerkesztő portréja sok-sok mozaikból állt össze a műsorban. Idős parasztem­berek. -asszonyok idézték tel képviselőjük tetteit Derecské­ről, Tarpáról. Rájuk és még sok visszaemlékezőről el­mondható, hogy szinte az utolsó órában szólaltatták meg őket az ötven. negyven, harminc évvel ezelőtti ese­ményekről. Sok írásos anyag állt a szerkesztők rendelke­zésére, ők azonban csak a legszükségesebbeket használ­ták fel, s inkább a vele kap­csolatban álló embereket — választópolgárokat, újságíró­kat, hajdani ellenállókat, bör­töntársakat — szólaltatták meg. Ez tette igazán rádió­szerűvé a dokumentummű­sort, s a hitelességen kívül érzelmekben is közelebb hoz­ta a magyar függetlenségért folytatott harc kiemelkedő vezető egyéniségét, aki 1939 után felismerte a ■ baloldali antifasiszta erők tömörülésé­nek fontosságát. 1949-ben in­terpellálni mert az újvidéki vérengzés ügyében, tanúvallor mást tett a Schönherz-perben, 1944. március 19-én fegyver­rel szállt szembe a Gestapo- piibékékkel a lakásán, s a börtönből való októberi kisza­badulása után a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Megjelent közöttünk, letele­pedett nálunk. Könnyen oldó­dott fel társaságunkban. Pedig milliónyian, talán még többen is figyelhettük. Vagy — aki nem ismerte — először talán oda sem ügyelt. De aztán kénytelen volt. Mert Kali né­nire oda kellett figyelni. Egy­szerű, szép beszédére, mon­dandójára. Jött Erdélyből, Szék köz­ségből. Nagyon vártam már. Márciusban ismerkedtem meg vele, nehéz életével. Hadd te­gyem hozzá rögtön: ama rit­ka emberekhez tartozik, akik a bajt, a vészt is haszonná tudják tenni. Mert tanulság­ként kristályosodnak ki ben­nük, majd anekdotává válnak, bizonyságául, hogy az ember milyen nemes matériából ké­Bizottságának elnöke lett. Az j szült, árulás juttatta ismét börtön- [ A televízió jóvoltából lehet-1' be. 1944. december 24-én vé- j tünk tanúi a varázslatnak, i geziék ki Sopronkőhidán. Ak- Nem azokra a »mutatványok­kor is a hazájára gondolt. ra« gondolok, melyeket Kali j . . , , . , néni — Filepné Győri Klára Az utolsó karácsony, mely- | _ bemutatott. hanem egyéni­nek műsorvezetője dr. Vigh gégéte Gazdag ember ő. »A »mindig csak mint rossz ra­bot tartotta«. Hányszor és hányszor kellett éjnek évad­ján a szülői házba szaladnia a durvaság elől! Csoda, hogy nem fért meg egymással az életet sisteregve élni szerető és az életet közönnyel élő két ember ? Az életírása olyan, mint a beszéde volt a televízióban. Petőfi óta tudjuk: az egysze­rű. a mindenki számára érthe­tő a legíenségesebb. Ez a kis öregasszony Erdélyből most újra bizonyította nekünk. Pe­dig — ha utólag visszagondo­lunk — nem tett semmi külö­nöset. Beszélt az egykori tánc­házról, a szokásokról. De van-e izgalmasabb a valóság­nál? Nincs. L. L. biztosan jön néhány 'rokon. Remélem, a jó hangulat és a vidámság sem marad távol. Jó páran vannak, akik ott­hon töltik az estét. Néhány helyen a szilveszter már szin­te családi ünnepnek számít. De van. akinek az örömébe egy kis bánat is vegyül. Ezek közé tartozik Takács Jánosné gyermekápoló nővér. — Fiatal házasok vagyunk, sajnos, a férjem nem lesz ve­— lem az év utolsó napján, ugyanis katona Várpalotán, így a szüleimmel nézem majd a televízió műsorát. Talán jövőre már együtt lehetünk. Most csak gondolatban koc­cintok vele éjfélkor. Gáls Tibor, az ÉDOSZ Mű­velődési Otthon igazgatója, nemcsak azért tölti munka­helyén az év utolsó estéjét, mert neki illik ott lennie. — Jugoszláv vendégeket várunk, akik régi barátaim. Együtt búcsúztatjuk a régit és együtt kezdjük az újat. De nézzünk körül egy kicsit a házunk táján. Vajon mun­katársaink hol ünnepelnek? A legtöbben otthon. Néhánjan vendégeket várnak, mások főleg fiatal házasok — fele­ségükkel kettesben. Egyik munkatársunk a tv-ben bízik. I let ve: — Hogy hol töltöm a szil­vesztert? Hát a tv előtt. De lehet, hogy nem kapcsolom be. Jó szórakozást. dr. Károly történész volt, szer­kesztője pedig Rab Nóra, mél­tó módon tisztelgett a vér­tanúhalált halt Bajcsy-Zsi- linszky Endre emléke előtt. L. G. muzsikaszót mindig nagyon szerettem ...« — írta önélet­rajzában, mely a Valóság már­ciusi számában jelent meg. A hetenként megújuló forgatag, a tánc éltette. Hiszen a házas­sága nem volt jó, a férje őt A hétvége baleseti krónikája Súlyos motorszerencsétlenség Kapospula közelében Egy olyan közúti baleset | egy hétig titkolta a történte- ügyében nyomoz a rendőrség, ! két. Még december 25-én a melynek tettese majdnem Babona helyett műszer — Hisz a babonákban? — Nem. Pedig a kéményseprőket mindig együtt emlegetik a szerencsével, a babonákkal. Apropó! Elfelejtettem meg- nyálazni a kabátgombomat... Vagy szükségtelen? Úgyse lesz szerencsém? Szabó József, a fiatal kéményseprő csak mosolyog. Igaza van. A ké­ményseprő-babona már a múlté. — Ismeri a kéményseprés múltját? — Hírből, meg az iskolá­ban is tanultunk a régi szak­máról. Ma már teljesen más ez. mint régen. Hogy mi a jellemzőnk? A műszerezett­ség. A kémény »betegségé­nek« okát már műszerekkel is ki tudjuk mutatni. Persze, azért nem kell eldobni a ke­iét sem. — A fiatalok keresik ezt a szakmát? — Nem nagyon. Nem tart­ják szépnek. Azf mondjak, nem tudnak -kimosakodni a feketeségből. Az iskolai kép­zés sem a legjobb, csak Pes­ten van olyan ipari iskola, ahol kéményseprőket képez­nek. A fizetéssel azt hiszem mindenki elégedett lehet. Ne­kem havonta megvan a két- ezer-nyolcszáz forintom is. Bár néha hajnalban kell kel­ni. Olykor negyed négykor. Sok olyan hely van. ahol ko­rán kell végezni: iskolákban, éttermekben ... A számításai­mat megtaláltam, öt éve dol­gozom itt. a törzsgárdljioz tarozom. Egyébként az itt dolgozók nyolcvan százaléka törzs gárdatag. — Lenézett szakma? — Igen. Régen nem volt az. A hatvanas években kezdő­dött. azóta nem nagyon dicsá- ' rik. Pedig komoly munka ez. ! Sokat kel! tanulni, hogy va­laki lépést tartson a fejlődés­sel. Nesze neked romantika! A ■aptárukon még ott van Fló­rián. a kéményseprők és a tűzoltók védőszentje, de ők már nem hisznek benne. Mű­szerekkel dolgoznak. N. J. húszéves Hajcsár István alsó- hetényi gyári munkás Kapos­pula közelében motoron vit­te édesapját, az ötvenkilenc éves Hajcsár József postai kézbesítőt. A motorkerékpár fölborult, és Hajcsár József életveszélyesen megsérült, a dombóvári kórházban ápolják. Hajcsár István nem jelen­tette a szerencsétlenséget, először azt állította, hogy üzent valakivel, majd később azzal a mesével próbálkozott, hogy ő szólt egy rendőrnek. Tart a vizsgálat. Balatonföldváron Moszk­vics személygépkocsijával nem adta meg az elsőbbsé­get a huszonnégy éves Györfy Miklós budapesti gép­kocsioktató egy motorkerék­párnak és összeütköztek. A motoros, a huszonöt éves Ha- nyecz Miklós siófoki villany- szerelő megsérült. Az autós ellen eljárást indítottak. Ezenkívül több kisebb bal­eset is történt. Pogányszent- péteren egy francia állam­polgár borult az árokba autó­jával, Hetesen pedig egy álló autóbuszba rohant egy személygépkocsi. Szerencsé­re mindkét helyen csak anya­gi kár keletkezett. Kérjük az autósokat, a köz­lekedési szabályokról ma éj­szaka és holnap hajnalban se feledkezzenek meg. Az len­ne a legjobb, ha ezen az éj­szakán pihenni hagynák jár­művüket, így nyugodtan koc­cinthatnának a jövő esztendei balesetmentes közlekedésre. Mert ünnepi hangulat Ide, szilveszteri éjszaka oda, akit ittas vezetésen vagy más sza­bálytalanságon érnek, éppúgy megbüntetik, mint bármelyik másik napon. Tam <0B0K AZ ÉV VICCEIBŐL PÁRIZS — Kivándorlók Kanadá­ba — mondja Jean-Paul a feleségének, Yvorme asz- szonynak. — Olvasom az újságban, hogy ott vannak gazdag nőik, akik a férfiak­nak fizetnek. Minden egyes szerelmi szolgálatért húsz dollárt. — No, fiam, oda én is elmegyek — így Yvonne. — Szeretném látni, hogyan tudsz megélni havonta húsz dollárból... BERLIN Tavaszi séta Berlinben. — Apu, miért áll a győ­zelmi oszlopon mindig nő és nem férfi? — No6, fiacskám — só­hajt fel az apa —, majd megérted, ha egyszer megnősülsz... prAga % ■ — Szükségtelen ennyire kitátania a száját, asszo­nyom — mondja a fogor­vos. — De hiszen azt mon­dotta, hogy fogóval akar dolgozni. — Stimmel. De én Iónt maradok... BUKAREST Osztályfőnöki óra, a he­lyes és a helytelen maga­tartásról beszél a tanár: — Mit gondoltak fiúik, kit nevezünk álsze-nfcnek? Alexandra jelentkezik: — Álszent az a gyerek, — mondja —, aki reggel mosolyogva jön az isko­lába ... SZÓFIA Atanasz megkérdi szom­szédjától: . — Miért olyan, levert, Georgi? — Ne is kérdezze —só­hajtja Georgi. — Szép, fiatal feleségem van, de amilyen fiatal, olyan be­teg. — Maga panaszkodik? — legyint Atanasz. — Mit szóljak én? Nekem csú­nya, öreg feleségem van, és amilyen öreg, olyan, egészséges... LONDON Két lord beszélget a klubban: — Érdekes dolgokat ol­vastam a lélekvándorlás­ról — mondja sir Ches­terton a barátjának, sir Lowrynak. — Van hely, ahol az emberek azt hi­szik, hogy állat képében újra a világra jönnek. — Kész őrület! Tehát még én is lehetek például teve, John? — Nem hiszem, Hugh... Kétszer ugyanaz nem megy .. Semi/giMápluf Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Szerkesztőség: Kaposvár, Latinca Sándor u. 2. Postacím: 7401. Kaposvár, postafiók 31. •Telefon: 11-510, 11-511, 11-512* Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinca Sándor utca 2. Postacím: 7401 Kaposvár, postaitok 31. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrzünlc jneg és nem. küldünk vissza. Terjeszti a Magyar Po3ta. Előfizethető a helyi postahiva­taloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 20 ÍU Index: 25 967. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinca Sándor u. 6. . Felelős vezető: rarkas Bcla iaazcalő.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents