Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-28 / 302. szám

Cél: az intézetek szakosítása Huszonöt év ÄNYOMDA ÜNNE A szakmunkásképzés fejlesztéséről tárgyait a megyei tanács vb — A megye 16 szakmun­kásképző intézetében mintegy j 70 szakmát oktatnak — ol­vashattuk a megyei tanács vb legutóbbi ülése elé terjesz­tett beszámolóban, melyben a szakmunkásképzés helyze­tét, fejlesztésének tennivalóit foglalta össze a munkaügyi és a művelődésügyi osztály. Ez a sok gondot okozó hely­zet természetesen nem öncé­lúan vagy véletlenül alakult ki, hanem a megye iparának fejlesztése, ágazati szerkeze­tének változása, elsősorban a foglalkoztatási gondok enyhí­tése követelte az oktatott szakmák ilyen nagyarányú bővítését. Jelenleg tíznél ke­vesebb szakmát sehol nem oktatnak, de van olyan inté­zet — a kaposvári, a siófoki, a nagyatádi vagy a barcsi —, melyben 17—22 szakmára ké­peznek. Egyáltalán nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy ilyen körülmények között az egyébként is megnövekedett képzési követelményeknek nem tudnak eleget tenni az intézetek: többségükben ugydnis még az alapfeltételek sincsenek biztosítva ehhez. A magasabb színvonalú ok­tatás egyik fontos feltétele az intézetek szakosítása. Az ille­tékes munkaügyi és művelő­désügyi szervek azt vizsgál­ták: a körülmények milyen változásával lehetne egyes is­kolákban a szakmák számát csökkenteni, és ennek megfe­lelően csoportosítani a tanu­lókat. Bár eddig is tettek erőfeszítéseket ebben az ügy­ben, az eredmények alig em­lítésre méltóak: csak néhány, egymáshoz közelebb fekvő iskolában sikerült ' valame­lyest előbbre jutni. Milyen akadályai vannak a továbblépésnek ? Elsősorban is a kollégiu­mok hiánya. Jelenleg a szak­munkástanulóknak nem egé­szen 16 százalékát lehet el­helyezni kollégiumokban, így a fiataloknak mintegy fele bejáró, méghózzá többségük viszonylag nagy »távolságból. Ennek nehézségeit is súlyos­bítja a nagyfokú tanterem- hiány, ami délutáni tanulásra kényszeríti a fiatalok jó ré­szét. Mindehhez még hozzá­járul, hogy kevés az intézeti és az üzemi tanműhelyek száma, emiatt a tanulók 35 százaléka csupán úgyneve­zett szórványképzésben ré­szesülhet. E meglehetősen súlyos hely­zeten csak hosszabb távon le­het változtatni. A tervek sze­rint a kaposvári szakmunkás- képzőben at oktatott szakmák száma náhánnyal bővülne, a többi intézetben viszont, több mint felére csökkenne. Ehhez Kaposváron és Siófokon kell elsősorban javítani a Keres­kedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézetben folyó munka feltételeit. Az 512-es intézet sem tud meg­felelni a jelenlegi helyzetben a követelményeknek; mivel bővítésre nincs lehetőség, a gond ésak kollégiummal ösz- szekapcsolt iskola építésével oldható meg. Feltétlenül to­vább kell bővíteni a kollé­giumi elhelyezési lehetősége­ket: elsősorban Barcson, Mar­caliban, Fonyódon', és Siófo­kon vár sürgős megoldásra a szakmunkástanulók elhelye­zése. A mezőgazdasági szakmun­kásképzés szakosításáról a vb úgy foglalt állást, hogy a gépszerelőképzést a csurgói és az ádándi iskolákba * kell összpontosítani. Ezekben az intézetekben ugyanis kedve­zőek a tantermi és kollégiumi feltételek. A színvonalas ok­tatáshoz természetesen szük­ségük van korszerű mezőgaz­dasági gépekre. A szakosítás végrehajtásá­nak1 ütemtervét az V. ötéves terv várható tárgyi fejleszté­seinek figyelembevételével kell kidolgozni. A testület ja­vasolta, hogy ennek során célszerű megvizsgálni: milyen lehetőségei vannak a szak­munkásképzésnek a szakkö­zépiskolákhoz való kapcsolá­sának. A szakosításhoz tehát végső -soron az intézetek teljes ki­építése — ezen belül is kollé­giumok, tanműhelyek kialakí­tása — jelenti az alapvető feltételt. A fejlesztési lehető­ségek azonban korlátozottak. Éppen ezért mindkét illeté­kes osztály fontos feladatá­nak tekinti a jelenlegi adott­ságok, ' szakosítási lehetőségek minél gondosabb kihasználá­sát. ' P. L. A viharkárok helyreállításáról Félmilliós segítség Megyénkben mindenki előtt ismeretes, hogy az idei rend­kívül gyakori és nagy meny- nyiségű csapadékot zúdító esőzések nemcsak a mezőgaz­daságban okoztak nagy káro­kat, hanem egyes települése­ken helyenként súlyosán megrongálták az utakat, hi­dakat. Ebből adódóan terjesz­tett interpellációt a megyei tanács szeptemberi ülése elé Büki János tanácstag: egye­bek között a Gamáscn levő hidak rendbetételéhez kért mégyei támogatást. A me­gyei tanács ÉKV-osztályának vezetője ezzel kapcsolatban tájékoztatta a tanácstagot ar­ról, hogy az említett község­ben a nagy esőzések követ­keztében az árkok eliszapo­sodtak, emiatt az utakra sok csapadékvíz folyt. Az elemi károk helyreállításának pénz­ügyi fedezetére fölterjesztett póthiteligényt a Pénzügymi­nisztérium elfogadta. A megyei tanács vb 500 000 forintot hagyott jóvá erre a célra, a Gamási Községi Ta­nács részére. A viharokat kö­vető időszakban egyes szaka­szokon az útburkolat támasz nélkül »lebegett«, a töltést el­mosta alóla a víz. Az ilyen részek veszélyessé váltak, el­zárták a forgalom elől. Az ősszel betonozták az árkokat, s az utakat is rendbe hozták. Az útépítés a betonozással együtt eddig 850 ezer forint­ban van, tehát 350 ezer fo­rinttal lépték túl a kapott félmillió forintot a gamásiak. Németh András vb-titkár el­| mondta, hogy jóllehet a mun­ka befejeződött — 1200 ton­nányi anyagot »bedolgoztak«, ebből körülbelül 400 tonnát a megfelelő szilárdság érde­kében kellett felhasználni —, a község belterületén levő néhány létesítményig, közcélú intézményig így sem juthat­tak el. Nagy költséget igé­nyelt mindaz, amit eddig tet­tek. Különösen akkor látszik magasnak ez az összeg, ha tudjuk, hogy egy olyan útnak a helyreállítására ment, mely az idén tavasszal készült el, csaknem egymillió forint ér­tékben. Amiről a vb-titkár beszélt: a kapott félmillión felüli 350 ezer forintos költ­ség olyan többletkiadás, mely a következő öt évben rend­kívül nagy terheket ró a köz­ségre — s ezzel még csak a mostanáig elkészült út anya­gi része rendeződött. Rosszak maradnak viszont továbbra is azok az utak, melyeden a környező településekről jár­nak ide. orvoshoz, gyógyszer- tárba, tanácshoz, > tsz-irodába, boltokba. takarékszövetke­zethez. Mindettől függetlenül, a viharkár helyreállítására ka­pott félmillió forint így is számottevő segítség, hiszen enélkül odáig sem juthattak volna el. ahol most tartanak. Ezért is kelf. megfelelően ér­tékelni, mint olyan támoga­tást, mely a lakosság érde­keit szolgálja, s enyhíti az elemi csapást követő gondo­kat. Könyvkötők. Ma ünnepelnek a nyomdá­ban. Ez az ünnep nem szok­ványos: évfordulót köszönt. Egy olyan évfordulót, amelyet bátran nevezhetünk történel­minek. Azért illik ide ez a pa­tinás jelző, mert az országban negyedszázaddal ezelőtt kibon­takozó történelmi változások­nak részét alkották az itteni események De a jelző azért is jó, mert 1949-ben, huszonöt évvel ezelőtt S szó legneme­sebb értelmében új vállalat született Somogy megyében. Kitaposatlan, rögös úton, nem ritkán csak tapogatózva in­dultak el, megfelelő vezetési, szervezési ismeretek híján. S hogy mégis oda jutottak, ahol ma a Somogy megyei Nyom­daipari Vállalat tart, az a dol­gozók szívós erejét, kitartó kö­vetkezetességét, s a létrejött vállalati keretek alapvető egészségességét fejezi ki. Nem az ünnepi alkalom kényszere diktálja a tolinak az elismerő szavakat, önma­gáért beszél a huszonöt év, amelynek munkájáról, fejlődé­séről bőségesen tudósítanak a számok. Az államosítás előtt a me­gyében tizenhárom nyomda működött. Szinte túlzásnak is tűnik a nyomda fogalmát hasz­nálni ezekre a szétszórt, apró kis üzemecskékre. De mégis fontos nyomtatványok, köny­vek és újságok készültek ezek­ben, s itt tanulták a szakmát, a mesterséget mindazok, akik később, az államosítás idején megalakult vállalatnál felelős­séggel, nagy tapasztalattal kezdték a munkát. Kaposvá­ron 44-en, Nagyatádon 14-en szedték a betűket, öntötték az ólmot, s folytatták Gutenberg mesterségét 1949-ben. Az államosítás után meg­szűnt néhány kisebb üzem, a többi pédig egybeolvadt. 1951- ben összesen hetvenen dolgoz­taiba somogyi nyomdaiparban, s mintegy négymillió forint értékű nyomtatványt állítottak elő. Az újonnan, megalakult nyomda kezdetben évekig szin­te semmit sem fejlődött. Nyo­masztó papírhiány volt az or­szágban, s a szinte grammnyi pontossággal évenként kiutalt mennyiség nem tette lehetővé, hogy az államosított nyomda­ipar tényleges lehetőségeinek megfelelően fejlődjék. Sokan elekor már a szakma jövőjét kezdték félteni. Az anyag­hiányhoz ugyanis egy újabb — mint kiderült még tovább el­húzódó — gond is társult. Az új üzem, szinte a megalakulá­sának pillanatától szűknek bi­zonylat. Már 1955-ben megin­dultak a tárgyalások egy új üzemcsarnok építéséről, de ti­zenöt évig kellett várni, míg a tervekből végre valóság vál­hatott. Közben visszafejlődött a szakmai képzés is. mert a nyomdásztanulók oktatását a fővárosba központosították, s így mintegy tíz-tizenöt évre megrekedt a fiataloknak a nyomdaiparba való áramlása. Gyökeresen megváltozott azonban a helyzet 1955 után. Tötjb papí^J kapottb a vállalat, s a gépek, berendezések kor­szerűsítésére is mind több A gépszedőteremben. I pénz jutott. Az ötévi egy helyben topogás után a válla­lat kimozdult a holtpontról. 1960-ban már csaknem nyolc­millió forint értékben nyom­tak újságot, könyvet, folyóira­tot és egyéb nyomtatványokat, öt évvel később már 12, 1970- ben 25 és az idén 50 millió forintra rúgott a termelésük. Csakúgy, mint a kisgyermek, amikor megtanul járni: előbb tétován botorkál, botladozik, de amikor biztosan áll a lá­bán, lépte már mind sebesebb, határozottabb lesz. A számok önmagukban azonban csak a fejlődés puszta nagyságrend­jét érzékeltetik, ha nem vet­jük össze őket. Mert a vállalat fejlődésének rejtettebb rugóit fedjük fel, ha ezeket az ada­tokat egymáshoz hasonlítjuk. Ma 310-en dolgoznak a nyom­daipari vállalatnál, pontosan négy és félszer annyian, mint huszonnégy évvel ezelőtt, 1950-ben. Termelésük viszont tizenkétszer több az ötvenes évekénél. Ez a nagymértékű fejlődés csak a műszaki szín­vonal korszerűsödésével, a jobb szakmai ismerettel és a hatékonyabb szervezéssel vált lehetővé. Nagy László egyike azok­nak, akik az államosítás óta a vállalatnál dolgoznak. Gép­szedő csoportvezető, s ma hat társával együtt ő is aranygyű­rűt kap a vállalattól. — Tanoncként kerültem még 1947-ben a Somogy me­gyei Nyomda Rt.-hez. Azóta szinte mindent csináltam itt. 1950-ben lettem szakmunkás, voltam normás, kéziszedő, tör­delő, gépszedő. 1956 novembe­rében ott voltam, amikor az első Somogyi Néplapot tördel­tük. — Akkor már nem sok újat lehet önnek mondani itt a nyomdában! — Lebecsüli ezt a szakmát. Negyvenhárom! éves vagyok, de alig hiszem, hogy ne akad­na itt új tudnivaló.. Mindig érkeznek gépek, berendezések, azokat tüzetesen meg kell ismerni. A gyerekeknek is azt mondom: ha tehetik, tanulják meg a kéziszedők munkáját is. — Hogyan lesz valakiből jó szedő? Ha minél behatóbban, — Csak ideiglenesen — ma­gyarázzák. — Nyáron erősen tűz a nap, s ez ellen véd a függöny. De jövőre már nem kell. Épül az új üzemcsarnok mellettük, júniustól már an­nak a fala véd a naptól, ösz- szesen 2500 íjiégyzetméter alapterületű lesz a nyomda új, központi üzeme. Ennek a fele kész, a . többi -átadását jövőre ígérik az építők. Farkas Béla igazgatótól kér­dezem: — Mit jelent a válla­latnak, Äa végleg ót tudnak költözni a Virág utcába? — Korszerűsíteni tudjuk egész tevékenységünket. Je­lent-agg ennek a folyamatnak csak részeredményeiről szá­molhatok be, de azok igen kedvezőek. Kliséüzemünket például sikerült a legkorsze­rűbb NDK-beli és angol gé­pekkel, berendezésekkel föl­szerelni. Így nemcsak az ott dolgozók münkája lett pon­tosabb és minőségileg kifogás- talanabb, hanem jóval gyor­sabban, termelékenyebben is dolgoznak. Ma már egy hónap alatt annyit képesek elvégez­ni, mint két évvel ezelőtt ja­nuártól decemberig. Ilyen irányban fogjuk korszerűsíte­részletesebben ismeri azt, ami, ni a többi üzemrészt is: ha Két év múlva már beköltözhetnek. itt történik, annál biztosab­ban. Azt hiszem, nem nagyké­pűség a munkánkat a zongora­játékhoz hasonlítani. Aki jól tud a zongorán skálázni, meg­felelő a technikai felkészültsé­ge, az nem lehet rossz zongo- | rista. Hogy lehetne hát bárki­ből jó szedő, ha nem tud kü­lönbséget tenni a betűtípusok között? Beszélgetésünk már az új műhelycsarnokban folyik. Űj gépek zakatolnak mindenütt, a termek világosak, tágasak. A régi zsúfoltságnak nyoma sincs. Az ablakon vékony kis függöny lóg: elkészül az űj épület, hatmil­liót szándékozunk gépvásár­lásra fordítani. A ‘ dinamikus fejlődésnek azonban nemcsak a műszaki feltételeit kell megteremteni. Egyre kedvezőbben alakul a helyzet emberi,, vállalat- és termelésszervezési szempont­ból is. A nyomda dolgozóinak korátlaga igen alacsony: a megye egyik legfiatalabb vál­lalata az övék. Sok ifjú em­bert, leányt tanítanak, foglal­koztatnak jelenleg is: az idén tett először szakmunkásvizs­gát 16 fiatal kéziszedő és gép­mester az új, emelt szintű oktatási kurzus anyagából. Az igazgató egy nagy gond­dal kidolgozott táblázatot tesz elém: a vállalat sémába sű­rített- szervezetét. Itt ponto­san meg vannak határozva az egyes feladat- és hatáskörök, ki miért felel, s milyen mun­kát tartozik elvégezni. Azt is kidolgozták, hogy milyen munkakörökhöz milyen" isko­lai végzettség-szükséges. Esze­rint készült el a beiskolázási ten’ is. Jelenleg ketten járnak a nyomdaipari főiskolára, ti- zenketten pedig a szakközép- iskolába. S készülnek a mun­kaköri leírások, melyek a vállalati szervezet olajozott, hatékony működésének az alapját vetik meg. Az eltelt huszonöt esztendő alatt tehát határozott karak­tert kapott a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat. Továb­bi sorsa, fejlődése immár biz­tos alapokon, jó hagyományo­kon nyugszik. Csupor Tibor Somogyi Néplap I 3 /

Next

/
Thumbnails
Contents