Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-25 / 301. szám
Á Kert kapuja Beszélgetés Tokáts Gyulával A költö kertje a költészete. Takáts Gyula ouvre-jében a Kert szimbolikus erejű is ... Minden új vers. ciklus és kötet »vezérlő kalauz« ebben a kertben, amelynek kapujában beszélgetünk; túl huszonöt megjelent köteten, a huszonhatodik — Száz nap a hegyen címmel jelenik meg vagy a költészet vagy a könyv napján — küszöbén. Egy termő év szürete ez. A cím kérdésre ösztönöz bennünket: a költői kert miért hegyre »telepített«? — Mi vonzotta Takáts Gyulát Becehegyre, ismeretes ugyanis, az év szebb napjait ott tölti. — A hegy csak természetrajzi értelemben azonos Becé- vel, költői értelemben már szimbólum, ha úgy tetszik, az előbbi következménye. S a kettő nem választható el... — A földrajzi környezet milyen értelemben határozza meg a költészetet? S menynyiben valóságosak ezek a mediterrán vonások? — A földrajzi környezet természetesen nem abszolút értelemben meghatározó, de színt, sajátosságot ad a versnek, mint — mondjuk — ennek, a déli tüzű, de a fagy és a mész csípései miatt enyhén fanyar bornak, amely Batthyány generálisnak is kedvenc itala volt az okmányok szerint. Ez a táj szó szerint mediterrán: a mandulásai, a cserszömörcék, a fügefák mutatják ezt; megélnek itt, s néha nagyobbak is, mint Dél- Itáliában ... — Csak a fagy ... — Igen, a fagy. Arról nem szabad elfeledkezni e tájon. — S a hegy? Nem torony, amely magasba nyúlik ugyan, de egyben elzár a világtól? — Nekem nem elefántcsonttorony. Hanem távlatot ad, szemléleti pontot a távolságok és a szintek meghatározásához, költői értelemben elsősorban. A felderítő pilóta is a minél pontosabb meghatározásért emelkedik föl. A költészetnek is éltetője a pontosság ... Legfeljebb a 1’ art pour 1’ art költői zárták el ma. gukat a magasságba. A költészetnek meg kell szólítani a világot, kérdéseket téve föl, hogy titkait kivallassuk. Takáts Gyula új kötetében helyet kapott egy szép ivű versciklus is a Heszperidák kertjén innen címmel. Az első benyomások is igen megraga- dóak: lírai-filozófiai összegezés a természeti létről és a saját világát megteremtő ember vallomásai. A való világ a mediterrán környezet — fontos részletei és a gondolatiság tételei épülnek versekké. Bizonyságképpen olvassunk kettőt a ciklus eleiéről! III. ES MI TARTJUK szívünkben az időt! Es mi teremtünk bele a tárgyaknál szebb emlékeket! Kísérnek ... és ... kísértenek, mint Onnan — itt, e tüzes falon — az Echó: hogy érdemes!... és lehet! így fogjuk Egésszé a terel! Általunk és általuk igy teljesebb idő ... és ,.. világ. Élőbb az élet... Szivünk nélkül még halál sincs. Teremtői is mi vagyunk ... IV. IV. BORDÁIM RÁCSÁBAN ÁLL. . . És meszelt cellám előtt a másik kettő: a mészkőre hajló molyhos-tölgy árnyán: az egyetlen élet és az egyetlen idő ... És a tüzes hegyen, ahogy összenéznek, e villanásban egyszerre töltik értelmes egésszé az ellenünk végtelen teret. Értelmes időtlenné az éppen nem örök Világot. S már fénylik a szárazság fája. Világit a molyhos-tölgy. Nem az értelmetlen, az értelem zöld levelei, mint a versek ragyognak ágain ... A megtestesült idő! Mintha ragyogna itt, cellám előtt az élettől kézbe vett idő ... — Nem lenne hálásabb dolog, ha a költő a Heszperidák kertjének szépségeit ecsetelné, a mitológiai álomvilág útjait járva? — A Heszperidák kertje még a mitológiában is nehezen megközelíthető ... Herak - lésznek is nehezen sikerült csak az ott őrzött aranyalmákból szereznie. A keresztény hitvilágban ennek a paradicsom felel meg... Én arról írok verset, arról a teremtésről gondolkodom, ami a Heszperidák kertjén innen esik a mi világunkról. Amelyben nekünk meg kell teremtenünk a Heszperidák kertjének gazdagságát. Megküzdve önmagunkkal, a természettel s önmagunkkal is. S ebben a költészetnek hasznos, szép szerepe lehet, és vallom: kell, hogy legyen. — Igen sajátos a ciklus darabjainak a formája is. A vers kellemes megjelenési látványa Appolinaire, képverseit juttatja eszünkbe. S igen tetszetős mindez a ciklus füzérében. Miért ilyen formá- júak a versek s miért ciklusban foglalódnak össze? — Van egy zöld füzetem. Az a gondolatsor, amelyik végigvonul e cikluson, már évek óta gyűlt ebben a füzetben. Egyes versek már korábban megjelentek . . . Nem a rímek, ritmusok játéka vitt előre az írásban, hanem a gondolat. Sok helyütt találkozik az olvasó egy-egy nagybetűs kifejezés melett kipontozással, ilyen a NAP a KERT az IDŐ . .. Arra szolgál, hogy a prózavers folyamából jobban kimagasodjék, vagy éppen egy gondolat erejéig megállítsa az olvasót. Ezt a gondolatiságot tervezni, építeni kellett, éppen a már említett hasznos-szép jegyében. S ezt hevíti át aztán a mediterrán líra. A megszületett forma tehát nem véletlen e negyven versből álló ciklusban. Azt hiszem Takáts Gyula u szavaiból kitetszik, hogy a versalkotás »misztériuma« nem valamifajta varázslat hanem nagyonis racionális teremtés folyamata. A titkot — mint ez,t a ciklus is elárulja — nem a költő hordozza, hanem a Világ. S a kertkapuból lépjünk beljebb ismét, ezúttal a ciklus záróverseinek egyikével! XXXV. E BÉRC ALATT. amely úgy áll itt fölöttünk, akár a halál; a bérc alatt, amely a szőlők, erdők élő és békés kékjében az iszonyú csont-fehér; e bérc alatt mégsem a naptár írja elő AZ ÜNNEPET ... Nem a pontosan fölírt és mint a méz, kilóra kimért és rögzített Idő! Nem a piros betűkkel engedélyezett... E bérc alatt, ha egyre szűkül is a tábla, még itt a hon, ahol az ünnep kapuját oly érzés és olyan indulat nyitja ki, melynek szemében, itt tükröz az a kép, arcán az a mosoly, nyelvén az ének és az a vers, amely a zsarnok torkába kés ... Ha meg nem is ölheted, de pengélyük sugárzó csatornáján a meg-megállított Idő, a megkéselt HALÁL ere csepeg ... Egyre szükebb e tábla gyepűje. És pusztul a tábla sora is, de még a KERT ... A Véreseszirt alatt a területenkívüli, ahol az ÜNNEP, — a Heszperidák kertjén innen is —, mint az élet, mindennapi... — »... e bérc alatt mégsem a naptár írja elő AZ ÜNNEPET...« — olvashattuk a versben. Tehát az Idő, a Halál és más, a lírai anyagból kimagasló, erős filozófiai töltésű kifejezések mellett egy újabb, az ÜNNEP. Az ember ünnepeit gyakran a természet feletti Heszperidakert-teremtés örömnapjaira alkotta s rögzítette naptárba piros betűkkel. A vers Ünnepe ennek mondana ellent? — A költészetnek másmilyenek az ünnepei, de nem függetlenek az előbbiektől. Hanem az ünnepibb ünnepekért valók, hogy több legyen az ünnep és morzsáiból minden napra jusson. Minden napra jusson harmónia. Hogy az ünnep gazdagabb legyen, mint egy tányér jó étel vagy egy üveg jó bor élménye. Hogy megtestesüljön az, amiről egy másik versben így írok: »A kerek é: fénylő ürességből / már velünk világít és velünk a Szó: / a teljes tükör.« Az igazi költészet tükrében az ember valóban megpillanthatja önmagát és a teljes. világot is. Takáts Gyula Kertjének kapujából bizalommal távozik a vendég, szép hasznú szavakkal a tarsolyában és a fanyar tüzű bor ízével. A kertkapu a teljes kötetben nyitva várja majd az olvasót. Tröszt Tibo Ünnep. Szabados János festménye. Fccskp C'öba KARÁCSONY | Dérrel ondóiéit erdőben '■ karácsony-szuszog zsú szél j A hó saru sóhajaiban j gazdátlan őzike-bánat Betlehemi csillag a szivem hogy rzycj juj hogy ráírjon Két apró tenyerecckc done Aj nem álmodon: havai sir az ég Viszlek kicsi 'fűm zpgr úgy mint vittek hajdún e ige nst pásztorok szerecsen-ki X yok Tjmjén-szngn a bodz.J.is: Torkig süppedve hóban prüszkölve jár a busz — A szél nagy csillagpel'jhnket kavar Karácsony lábán hópapucs I Bárány Tamás Karambol T e, szívem, mi nagyon lentről kezdtük. Akkoriban úgy mondtuk: csórón: Gábornak egy szál fekete ruhája volt, abban járt vizsgázni; nekem egy szoknyám, két blúzom. De szerettük egymást, a többi nem számított. Gábor másodéves volt, amikor megismerkedtünk, én végzős gimnazista. Azaz, igen, az a bizonyos, nagy, halálos diákszerelem; a miénk aztán igazán az volt! És gyönyörűvé talán épp a reménytelensége tette: hogy még csak el sem tudtuk képzelni, hogy is lesz ebből valaha házasság. Gábor szülei vidéken élnek, ő valamelyik kollégiumban hányódott, én meg a szüleimmel, a józsefvárosi szobakonyhában. Oda nem mehetünk, természetesen, Alsóvagy Felsőbürökpusztára, az ő szüleihez, hisz azok is csaK a szoba-konyhában, és hozzá hol, te jóságos isten! A legközelebbi kisvárostól is vagy harminc kilométernyire... Nálunk meg szintúgy csak a konyha várhatott volna ránk: de az anyós konyhájára mégsem mehet az ember az orvosi diplomájával. No nem igaz? A kuporgatás, a hihetetlen lemondás esztendei jöttek. Spóroltunk, szívem. A szájunktól vontuk meg, de szó szerint értsd! Te, mi olyan szegények voltunk ezekben az években, hogy ha nagy ritkán elvetődtünk színházba, hát kettőnknek legföljebb egy jegyre telt. Az első részt rendszerint Gábor nézte vé- ■ gig, a szünetben ideadta jegyét, s a második részben én ültem be. Előadás után aztán elmeséltük egymásnak, ’ amit a másik nem látott, s csak kikerekedett bennünk az egész darab... Mosolyogsz? Mi akkor inkább sírni szerettünk volna. És Gábor, képzeld, még ezek közt a körülmények közt is tudott takarékoskodni ! Az ösztöndíjából kuporgatta félre a száz meg kétszáz forintokat, s mire a diplomáját kézhez kap., V«-' í Falu a Duna partján. Kertész Sándor grafikája. ta, tizenkétezre volt a bankban ... De ötvenkilenc kilónál nem is nyomott többet szegénykém, elképzelheted. Akkor már én is évek óta dolgoztam, és magam is szaladgáltam minden elsején fele fizetésemmel a takarékba, így aztán mire Gábor diplomázott, nekem is volt félretéve huszonegyem; vagyis kettőnknek összesen harmincezrünk. Ezzel már lehetett egyet-mást kezdeni... No, nem az élettörténetem akarom mesélni, elég itt annyi, hogy a diploma után szépen megesküdtünk. Gábor a kórházban kapott egy szobács- kát, én laktam tovább is az anyáméknál, és a szabadnapjain éltük a házaséletünket... M ilyen volt? Fogóddz meg: életem legszebb esztendeje! Az a ful- lasztó izgalom mindig, a találkozások' előtt! A felsurraná- sok, hol hozzánk, ha a szüléimét sikerült leráznom, hol - meg hozzá, a kis kórházi szobájába . . . Férj és feleség voltunk, szívem és olyan túlfűtötten éltünk, mint egy jegyespár. .. Hiszed vagy nem: én el sem tudtam volna képzelni azelőtt, hogy ilyen boldogság egyáltalán van a világon! No, aztán elkészült a lakásunk — szövetkezeti, igen —, és valahára beköltözhettünk. Lakás tehát már volt. két és fél szoba, vagyis tizenkét csupasz fai. Az első év: az egyik szoba és a rádió. A második év: a másik szoba berendezése Harmadik év: a gyerekszoba és a függönyök. A negyedik év: porszívó, televízió, jégszekrény. Ötödik év: Andriskánk. A gyerekkocsi. A Mózes-ko- sár, a babakelengye. Hatodik év: egy-egy szőnyeg a két szobába, és a készülődés a másik gyerekre. De ember tervez. Gábor épp akkoriban kezdett egy kissé jobban keresni: új helyre került, és alakulgatott a magánpraxisa. Igen. szívem. A nyolcadik és a kilencedik év azzal ment el, hogy kocsira gyűjtött a drágám. S a tizedik év meghozta a kocsit. És hozott még valamit, mert a baj mindig együtt jár: hozta szegény anyám súlyos betegségét. Én újra bejártam már"áz intézetbe, amikor ő kidőlt mellőlem, nem volt hát más, mint az, hogy a gyerekeket óvodába adjam. Mi az intézetben hétkor kezdünk, Gábor nyolckor a rendelőben. Én tehát ‘ ötkor kelek, elkészülök, keltem a gyerekeket^ reggelit adok, sietve, mert hatkor ki kell lépnem a kapun, hisz ha nem érek velük fél hétig az óvodába, elkésem az intézetből. Tehát kelek, ötkor.. Igen, szívem, ez így fest elméletben. Az elején még lábujjhegyen jártam, és a kicsiket Suttogva költögettem, fel ne verjük az apjukat. Pihenjen csak szegény, dolgozik eleget. Ja-ja, de ez csak az elmélet, szívem, és hidd el, más a gyakorlat! A gyakorlat úgy fest, hogy én a fogvacog- tató hidegben elindulok a két gyerekkel a hajnali sötétben, fölvergődöm velük valahogy a degeszre tömött buszra, tipródunk, reszketünk, hogy le ne rúgjanak róla, aztá.i ugyanezt másodszor is, és amikor az óvoda kapujában elbúcsúzom tőlük, akkorát sóhajtok, hogy néha már lelkifurdalásom támad: nem bántam én meg valójában . ezt a két gyönyörű gyereket? Eleinte csak áísu- hapt bennem, meg-megkísér- tett, később már követelődzőén dörömbölt agyamon a gondolat: az apjuk most fordul a másik oldalára ... De még ez is csak elmélet volt, szívem. A gyakorlati próba most jön. Egyszer csúnya baleset történt, gázolás, ilyesmi, és a forgalom elakadt az utcánkban, a villamosok, buszok megtorlódtak, csupán a gyalogosok mehettek tovább, s a fürge, mozgékony kiskocsik kerülővel, a mellékutcákon. Hát ott állunk, szívem a percek múlnak, negyedórákká, majd félórákká állnak össze, s még mindig semmi. Hatkor indulunk, mondtam már, de fél nyolc: és még mindig nem mozdulunk. A gyerekek* fáznak, nyöszörögnek, türelmetlenkednek, sírni kezdenek. Végre jó hír fut végig a hosszú-hosszú kocsisoron: talán most már majd indulunk. Fél nyolc is elmúlt már: kinézek az ahlnkon, és ké pzeld, a kocsinkra hull a oil- lantásom! Ördög tudja, hogy is van ez: Moszkvics. Moszkvics, de én ezer közül is nyomban megismerem a miénket. A gyerekek sírnak üt, melletfem a hidegtől, nekem merő jégcsap a lábam, és Gábor zakóban ül a fűtött kocsiban. és épp most sívűitVrá, lassú, ráérős mozdulattal az első cigarettájára. Te, ha az ember nagyon akar valamit, sikerül! ír tózta tó erővel szuggerálom és képzeld, Gábor fölnéz, rámpillant. Kétségbeesve intek a a két gyerek felé. s mutatom. hogy leszabunk, várjon s vigyen tovább bennünket. Derűs arcán egy pillanatnyi felhő, órájára pillant, majd udvariasan fejet ráz. és már kanyarodik is be az első mellékutcába. Én meg magamhoz húzom a két reszkető csöppséget, és átkozom, . átkozom magamban azt a gazembert... Kilencre értem be aztán az intézetbe, csontig fagyva. A znap határoztam el, hogy elválok tőle. Nem rögtön persze, hiszen az ilyesmi igazán nem könnyű dolog; millió szálat kell az embernek eltépnie. S nekem különösen sokat kellett, hisz meséltem róla, mennyire szerettem. Eltartott vagy másfé' évig, amíg végképp elszántam magam ... Most lesz nemsokára a második tárgyalásunk. Hidd el. nem tehettem másképpen. A házasság végül is közös vállalkozás, nem? Én legalábbis ezt tanultam a szüleim házában. Ha nyomor- gunk: együtt nyomorgunk. Ha jól megy sorunk: együtt élvezzük. De hogy az egyik fillé- reskedik, gondok közt él. a munkában megszakad, vállán a két kisgyerek és egy négytagú háztartás minden terhe, a másik meg ezalatt vígan éli világát, kényelemben, fűtött kocsiban s gond nélkül urizál — ez tarthatatlan! Mondd, szívem, nincs igazam? Somogyi Néplap 0