Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-25 / 301. szám
Ott készült a Kreml csillaga MINTHA az elvarázsolt kastélyba léptünk volna. Aranyozott, vörös és zöld, kék és sárga, a szivárvány minden színében pompázó, különböző alakú és nagyságú alkotások üvegből. Lámpák és vázák, tálak, boros-, teás-, ká- véskászletek. Olyan üveg, amelybe egyszerre'hatféle bor tölthető. 1— Ennek Téli táj a neve. Ezt Orosz nyírfának, azt Vizezésnek nevezte áz alkotója — halljuk a magyarázatot. A Kaünyin megyei Vörös Május Üveggyár házi múzeumában vagyunk. — A gyárat 1859-ben alapította Balotyin földesúr, aki egyúttal kereskedéssel is foglalkozott. Üvegeket, s főként í>oharakat, különböző petróleumlámpákat, köztük nagyon szép, díszes asztali és függő- lámpákat is készítettek. Akkoriban a 12—14 éves apróságok naponta tíz óránál is többet robotoltak, mert foglalkoztatásuk olcsóbb volt a földesúr vámára, mint a felnőtt munkaerő. Ma többszáz terméket készítünk, csupán pohárból évi 40 milliót. Csak mi gyártjuk a Szovjetunióban a több réteges, színes üveget. A pa- nelüvegböl, amelyből egy-egy évben 300 000 négyzetméter készül, Angliának, Ausztráliának és több más országnak szállítunk — tájékoztatott Leo- vyid Dimitrejevics Sariko igazgató. ö is az üveggyári dinasztiához tartozik: édesapja munkásként kezdte itt, majd igazgató 'ett; ő pedig előbb technikus, majd főmérnök. Amikor nyugdíjba vonult az édesapja, követte őt az Igazgatói székben. Velünk együtt szemléli a múzeum gazdag anyagát, a különlegességeket Vjacseszlav Pavlovics Uerozkin, aki a gyár 3100 dolgozója közül egyedül büszkélkedhet a Szocialista Munka Ho.se kitüntetéssel' és a Lenin-renddel. Üvegkohászként kezdte munkáját, elvégezte az üvegipari technikumot, s ma az egyik nagyobb üzerhnek a vezetője. Üvegdarabot mutat: — Nézzék, rubinból készül. Ezt az üvegfajtát még a századforduló táján kezdték gyártani, de később tovább fejlesztettük. Ma négyrétegesen készül, hasonlót egyetlen gyár sem készít a Szovjetunióban. Ebből készült a Kreml üvegcsillaga. Moszkva vezetői bennünket bíztak meg ezzel a megtisztelő feladattal, s amikor elkészültünk a munkával, levélben mondtak köszönetét. A rubin üvegdarab mellett ott a levél, felsorolva azoknak a gyári vezetőknek, munkásoknak a neve akik ezt a feladatot elvégezték, s elismerést szereztek a gyárnak. Megismerhetjük a gyár legjobb» tervezőinek alkotásait, s megtudjuk, hogy a főiskolát végzett tervezői gárda évente mintegy száz új alkotással jelen* kezik. Az 1968-ban létesített múzeumban olyan különlegességeket állítottak ki, mint az Oroszország—Ukrajna egyesítésének évfordulójára készített hatalmas váza, amelv nvolc részből áll, vagy a Lenin szüMagyarországért harcoltunk Párbaj a Ferdinándokkal Készlet múzeum anw> Vjacseszlav Pavlovics Beroz- kin, a Szocialista Munka Ilöse. letésének századik évfordulójára alkotott rubin- és kris- taiyváza. Ezekből csak egyetlen darab van. Alig van ország, ahol termékeiket ne állították volna ki: Tokió és New York, Brüsszel, ahol a világkiállításon bronzérmet nyertek; díjat szereztek a Moszkvában rendezett nemzeti kiállításon is. Közben az igazgató meg az egykori üvegfúvó, Nyikolaj Grigorjevics Valenkov, a gyári pártbizottság titkára arról beszélt, hogyan élnek az egykori gyermekmunkások mai utódai. — A Vörös Május 1 nevel még 1929. május 1-én vettük fel. Nagyot fejlődött a gyár azóta, küLönösen a második világháború után. Automata sorokat helyeztünk üzembe, van saját iskolánk, zeneiskoláink, üzemi kórházunk, az ipari tanulók számára internátusunk, üzemi klubunk, úttörőtáborunk. Évente 70 lakást építünk dolgozóink számára. Elmondták azt is, hogy, 40 millió rubelből tovább korszerűsítik a gyárat, új automata sorokat helyeznek üzembe. Már csinálják az új épületeket, ahol 1975-ben indul a mesterek iskolája. Az itt tanulók technikusi bizonyítvá”yt kapnak. A bővítés után a Vörös Május lesz a Szovjetunió legnagyobb üveggyára, termelése megtöbbszöröződik, dolgozói száma pedig 5600 lesz. > A MÚZEUM közelében, a gyár kijárata előtti hatalmas táblákon fényképek sora. — Azoknak a képeit helyeztük el itt, a dicsőségtablán, akik élen járnak a termelésben, a munkaversenyben, s az ötéves tervet négy év alatt teljesítették. Sokan vannak ilyenek. Nálunk az is becsületbeli ügy, hogy gyárunkból csak kifogástalan minőségű termék kerülhessen ki — mondták a gyár vezetői. Sz. L. Másnap átvezényeltek bennünket a Balaton és a Velencei-tó közötti területre. A hitleristák ott indítottak új támada-st a 3. Ukrán Front csapatat ellen. Újabb harckocsikat es Németországból átdobott friss erőket vetettek be. Elkeseredett harcok bontakoztak ki, melyekben az ellenség sokszor 500 páncélosa is részt vett egyszerre. A következő kis epizód csak egy volt a naey csatábap, méghozzá akkor, mikor a fasiszta támadás kezdett kifulladni, és a 3. Ukrán Front csapatai védekezésből támadásba lendültek. Az út a nádas szélén vezetett, mögötte már süppedékes láp és viz, jobbról meredek part. Megkerülni sehol sem lehet. Két önjáró, Ferdinand típusú fasiszta löveg tűz alatt tartotta az útszakaszt. A gyalogságot a földhöz szegezték tüzűkkel. A szovjet páncélosok nem tudták fedezni a kalám, végighasított a levegőn a pánecéltörő lövedék. Válaszul négy lövedék csapódott be a löveg mögött. Újabb torkolattűz a bokrok mögül és a válasz. A megfigyelőállásból jól láttuk, hogyan találta el az egyik ellenséges lövedék ágyúnkat, magasra vetvén a földet. Még füstölgőit a lövedék vágta tölcsér, de a légvédelmiek egy kicsit följebb, újabb ágyút vontak lőállásba. Erre is ugyanaz a sors várt. Csak két lövést tudott leadni, és eltalálták a németek. A megfigyelőpontra megérkezett a hadosztály- parancsnok. Arca sápadt volt, és feszült. A helyzet kritikus. A két Ferdinánd egész hadosztályunk támadási tervét veszélyeztette. A tábornok felém fordult: — Idefigyelj, főhadnagy, te tüzér vagy! Ott, a domb mögött van még egy 17 mnres ágyú. Kilőhetnéd ezt az átkozott két Ferdinándot! hogy még néhány pere, és éppúgy semmivé válsz, mint a légvédelmi tüzérek; az út szélén újabb tölcsért vág a lövedék robbanása, és legjobb esetben vérbe fagyva visznek sátorlapon a kötözőhelyre. De hogyan tudtak olyan gyorsan kilőni az ágyúkat? Ez a gondolat kinzott. A titkot gyorsan meg kellett fejteni. Lázasan • dolgozott az agyam. Hirtelen, mint a villám, újra magam előtt láttam az ágyúk torkolattűzét. A torkolattúz alapján lőtték be magukat a németek, ezért találtak szinte tévedés nélkül — világosodott meg az agyamban. Megkönnyebbültem: be kell csapni a németeket. A megfigyelőállasról távozóban magammal vittem Viktor Duskínt, Elküldtem az ágyúért, én meg az égő páncélosok felé indultam. Ott, a harckocsik mellett, pontosabban mögöttük, a sűrű füst fedezetében akartuk felállítani az ágyút. Tolbuhln, a Szovjetunió mar Ralija (jobboldalt), nagy a dunántúli harcok idején. Zsoltov vezérezredes és Ivanov altáborA lakosztályokról Megbénulva nézi a ci,> »met. linden IBUSZ-szobának megírnak a ma >a szokásai. Én i lenézek. Állunk, teljesen .genek egymással szemben, ;y ötvenen túli asszony meg ■ Közöttünk a cipőm, benne lábam. — Vizes — néz fel döbbenni aranykeretes szemüvegén — Nem is értem — mon■m. — Pedig szakad az Nincs pardon. Három pár apucs van kikésziive, egyik- i bele kéne bújnom. Csak kor mehetek be a hatszáz rintért bérelt szobába, Elő- iszem a magamét. Nagyka- it, sál, fekete utazótáska és ipucs, így festek szigorú te- iniete előtt. Német nyelvű 'lírás bizonyítja, hogy nem igyok kivétel. »Kérem, szí- ískedjék papucsot húzni!« A -üdőszobában is német szö- eg: melegvíz-szolgáltatás von 7. bis 22«. Budán más. Már a lépcső- ázban szembejövő — ugyaniak idősebb, s mint később . iderült, egyedül élő — hölgy megkérdezte: — Véletlenül nem IBUSZ- v'odég ? Megmutatta a szobát, aztán ■Imént. Itt, a Népközársaság üi lakásban azonban minden- ova elkísér a háziasszony. El is mesél egy-két tanulságos történetet olyan fiatalemberekről, akikről senki sem tudja, »honnan szalasztották SÍ Somogyi Néplap őket«, s az ember — mármint 5 — sohasem lehet elég óva- os. Egészen zavarban vagyok, amikor a pizsamámat — egyszer már volt rajtam! — az ágyra dobom. Még a végén a gyűröttségéből von le rólam következtetéseket. A mese — ez minden szobához hozzá tartozik. Férjekről, akiket »az a cafka meghülyített«, a meg nem értő rokonságról, a világ legbajosabb unokáiról. Meg az ingatlankezelésről. Meg a régi jó vendégekről. Meg a .. meg a ... A kék színű húszforintos az IBUSZ-szobák korlátlan »császára«. Olyan ember, aki egy százast hagyna az asztalon — ezt én mondom, nem a háziasszony! —, nincsen. A húszas az arany középút, ezt emlegetni is lehet, az asztalon hagyni is. Húsz forintért a következőket lehet kapni (vagy elérni) : hat nap alatt három tö- rökös kávét, naponta friss vizet — éjszakára és nappalra — a szoba kis asztalára, öt esetből kétszer túl lehet lépni a háromperces telefonbeszélgetési időt, s még néhány apróságot. például a zsemle ket- tévágásához konyhakést Az IBUSZ-szobák metamorfózisa a következőt jelenti: a lefoglalt — Egyedül szeretnék lenni! — jelszó esetén — szobát lakosztállyá nyilvánítja a háziasszony. Ez azt jelenti, hogy van hideg és meleg víz, de meg fűtés is. Ez utóbbi — eddigi tapasztalataim szerint — azonban nem feltétlen kelléke a lakosztálynak, ezt a kifejezést egyébként is mindig óvatosan kell kezelni Nagyot csalódtarn, mert nekem mind járt a Hotel Intercontinental jutott az eszembe, s azt hittem, hogy külön előszobám is,lesz. a süllyeszett fürdőkádról. az ágyba hozott reggeliről nem is beszélve! Ám a lakosztály — IBUSZ-mérce szerint — azt jelenti, hogy nem kell a szőnyegen aludni, lehet az ágyban is, a friss vízzel telt kancsó társaságában. A férj — aki válófélben van a háziasszonytól mert az a ... — ugyancsak »valahol« a lakásban van. — Egyelőre! — mondja a háziasszony, mert tudja, hogy a bujócska nem kenyere a vendégnek. — Maga csak érezze nyugodtan otthon magát! Az »érezze nyugodtan otthon magát«, ez megint budai kifejezés. A Duna másik oldalán ezt mondják: olvasgasson szépen . .. — Nem azért mondtam! — szalad utánam, amikor észrevette a húszast az asztalon. Előző este ugyanis éjfélig a jó vendégekről mesélt, meg a kék színű bankóról. Jó pali vagyok, otthagytam én is, a vizeskancsó alá csúsztatva. Per sze nem veszem vissza. Így elérem viszont, hogy MEGHÍV! — Téli szünetet szoktam tartani. De maga mindig jöhet! Bizony, kérem. Meghívott lettem egy lakosztályba! Pedig vizes cipővel érkeztem, s az egyik gomb a kabátomon nem egészen oda volt varrva, ahova a szabály szerint kellene... Mészáros Attila tonákat, mert ezen az útszakaszon nem jutottak át. Három harckocsinkat már eltaláltak, fekete füsttel égtek. Az égő tankoktól néhány száz méterre légvédelmi ágyút állított fel a legénység. Két- három perc, és megkezdődik tüzéreink és a Fendinándok párharca. A lövészezred meg- figyelőállásáról mindent világosan’ láttam. Figyeltem a légvédelmi tüzéreket, de nem tudtam segíteni, mert. elfogyott a lőszerünk, és az utánpótlás csak 2—3 óra múlva ért oda. Csattant az ágyú első lövése. Kék villanás vakított egy pillanatra, s mint a vil— Megpróbálom, tábornok elvtárs. — Sok szerencsét! — mondta a hadosztályparancsnok, és barátian hátba veregetett. Egy pillanatra megálltam a gránáttölcsérnél, ahol nem sokkal ezelőtt ágyúk voltak. Neki támaszkodtam az úlszéli fiatal fának. Kutyául éreztem magam. Nem hiszem, hogy megijedtem volna: 20 éves korban ritkán gyáva az ember. Ma bizonyára jobban megijednék, hiszen az évek múlásává' az ember egyre inkább óvja magát. Nem arról volt szó, hogy inamba szállt a bátorság, csak — gondolom, megértik — szörnyű volt arra gondolni, Duskin 15 perc múlva megérkezett. Óvatosan odakúszott hozzám: — Látja? — kérdezte súgva, mintha meghallhatta volna valaki. — De még mennyire —* feleltem. — És minden álcázás nélkül állnak! — Egészen elszemtelened- tek!. Na, majd egy kicsit megpiszkáljuk őket. — Vagy ők minket — gondoltam magamban, de az őrmesternek azt mondtam: — Itt állítjuk fel az ágyút. Az út mentén fútóárkot kell ásni. Érted? (Folytatjuk.) Antonio Mingole (Mexikó) Karácsonyi mese A vacsora a vége felé járt, amikor belépett az inas, és jelentette a ház asszonyának: —' Szenyora, egy tolvaj lopózott a házba. A könyvtárban van. Halálos csönd támadt. Elsőnek Gomez úr tért magához: — Disznósag! Ezen az éjszakán ... — Hihetetlen, hogy karácsony szent éjjelén valaki otthagyja az otthonát, és betör egy idegen házba! — prüszkölt Felita Pierredos. — Igen, drágám. Azonnal tisztázni kell, miért nem tölti ez az ember a karácsonyt a családjával. — Igaza van! — kiáltott fel Tostado úr. — Gyerünk, kérdezzük meg! Mindnyájan fölkerckedtek a könyvtárszobába. A páncélszekrénnyel babráló tolvaj hátra fordította a fejét, és elégedetlen arcki fejezessél pillantott a váratlan jövevényekre. Mintha csak azt akarta volna mondani: »Amíg maguk szórakoznak, én itt gürcölök, mint egy állat.« Valamennyien a betörő köré sereglettek, és mivel senkinek sem troli gyakorlata a bűnözőkkel való érintkezésben Gomez úr, akárcsak egy karmester, fölemelte a kezét, és dalra fakadt: »Mennyből az angyal...« A többiek is dúdolni kezdtek, és lábukkal ütötték a taktust. A betörő abbahagyta a munkát, és ekkor valameny- nyien meglátták. hogy egy könnycsepp gördült le az arcán. De nem szólt egy szót sem. — Az a fő. hogy jól érezze magát a körünkben — mondta a ház asszonya. — Ha már nincs otthona, ahol a karácsonyt tölthetné, mi azon leszünk. hogy minél kellemesebbé tegyük az ittlétét. — Ki mondta magának, hogy nincs otthonom? — szólalt meg sértődötten a tolvaj, és kabátujjával megtörölte az orrát. — Ilyenkor mindenki otthon van . . Ügy gondoltuk .. . A betörő félretette a szerszamait és így szólt: — A meló mindenekelőtt, uraim. Holnap is vigadhatok. — Azért talán iszik egy pohárkával? — Attól félek, hogy nem. Minimum három órara van szükségem, hogy kinyissam ezt a mackót. — Ne gondoljon most erre. üljön le egy kicsit közénk, utana majd megmondom, konyán kell kinyitni — fordult ozzá a ház asszonya. Negyedóra múltán a ha :i- ( asszony sajátkezüleg nyitotta ki a széfet, és az ékszereket is elővette. A betörő villám gyorsan belegyömöszölte a zsebébe. Ezután eldúdoltak még néhány dalt, majd a tolvaj hálásan megköszönte a vendéglátást. kinyitotta az ablakot, és kiugrott az utcára. — Értesítem a rendőrséget — emelte fel a kagylót a ház asszonya. A vendégek megborzongtak. Képes lenne feladni azt az embert, aki velük töltötte a karácsonyestet?! — Rendőrség? Ellopták az ékszereimet... A tettes? Magas, sovány, szőke ... — Rá- kacsintntt a vendégeire, akik alig tudták visszafojtani nevetésüket. A tettes alacsony, kövér, fekete férfi volt! A háziasszony visszatette a kagylót a villára, azután mosolyogva mondta: — Valamennyi ékszer hamis volt. A valódiakat a bankban tartom __ F ordította: Zahemszky László
