Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-24 / 300. szám

MAI KOMMENTÁRUNK Több mint kétmillió forint bevétel lenből Huszonöt ezer mázsa rostnövényt dolgoz fel a pádpusztai üzem Az iharosberényi November 7. Termelőszövetkezetben már hagyományai vannak a rost- lenierm-esztésnek. Az idén is csaknem 200 hektáron ter­mesztették. Aß. idei száraz ta­vasz nem kedvezett a növény­nek, a kelés egy kissé egyen­letlen volt. Ennek ellenére a vártnál jobb termést takarí­tottak be a gazdaságban. Az 1 millió 852 ezer' forintos terve­zett árbevétellel szemben több mint 2 millió 280 ezer forintot hozott a gazdaságnak. A szövetkezetben jelenleg annak a 199 hektáros földterü­letnek a mélyszántása folyik, ahol jövőre lent termesztenek majd. Három Dutra és három MTZ forgatja a talajt. Sajnos a mélyszántással lassabban ha­ladnak, mint tervezték. A csa­padékos, sáros ősz, a nehéz talajok tönkretették a gépeket, így most sok a hiba, gyakran meg kell állni a traktorok­kal. A mélyszántással egyidő- ben szórják ki a műtrágyát is. Két máíjrágyáző, és égy IFA tehergépkocsi juttatja ki a föl­dekre a nitrát-, foszfát-, ká­»Tankol« a műtrágyaszóró. liumtartalmú kombinált mű­trágyát. Ennek a fon­tos ipari nö­vénynek, a lennek a ter­mesztése nem» rég az egyik legmiínka- igényesebb te­vékenység volt. A termesztés­nek egyetiefi fázisánál sem lehetett nél­külözni a kér zi munkát. Ma azon­ban egyre inkább gépesítik a lenterrpesziést is." Ihar sbe- rényben a lenr.vűvés mar gép­pel történik. Tervezik egy szovjet gyártmányú kötözőgép behozatalát. A legnagyobb gondot azonban a yetés jelen­ti. Magyarországait kimondot­tan lenvetésre alkalmas, sűrű- soros vetőgép még nincs for­galomban. A November 7. Ter­melőszövetkezet azonban sze­retné ezt is minél előbb besze­rezni, így lehetőség nyílna ar­ra, hogy növeljék a rostlen t ermőt erület ét. Kötegelik a Jcnkórót. Hasznos kiadvány Gondolatok Somogy megye burgonya tér meszt ésér ől Ha szakirodalmat olvasunk, olyankor az a probléma merül föl, hogy nehéz az egyébként rendkívül megalapozott, előre­vivő szándékú megállapításo­kat, tanácsokat az adott hely­a lehetőségek kihasználásával ■ és a termesztők számára egy ­olyan jelentős tartalékok tár­hatók jel mezőgazdasági üze- meinkben még ma is, melyek­kel a jövedelmezőséget, a gaz­daságosságot jelentősen lehet színre alkalmazni, vagyis az javítani.« S egy rész dr. Nyéki általánost egyedi körülmé­nyekre értelmezni. Könyv, fü­zet, brosúra? Akármelyik ne­vet adnám is annak a kiad­ványnak, mely az íróasztalo­mon fekszik, s mely a Somogy megyei Tanács kiadásában, a Somogy megyei- Nyomdaipari Vállalatnál látott napvilágot- — a lényegen semmit sem változtatna: dr. Exner Zoltán­nak, a Somogy megyei Pártbi­zottság gazdaságpolitikai osz­tálya munkatársának műve ki­mondottan somogyi használat­ra, megyénk gazdaságainak se­gítséget adva készült. , A Gondolatok Somogy me­gye burgonyatermesztéséröl ' olyan problémakört ölel fel és részletez, amely ebben a me­gyében. a mindennapi, élő problémák közé tartozik. Tóth Károly, a Somogy megyei Ta­nács V. B. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetője egyebek között ezt írja a kiad­vány előszavában: »Azzal ad­juk közre ezt a munkát, hogy a Somogy megyében végzett kutatási eredményeket, tapasz­talatokat általánosítva felhív­juk a szakemberek figyelmét:----V------------------------•-------------­J enő egyetemi tanár (Keszt­hely) utószavából: »A szerző az ország burgonyatermesztése szempontjából jelentős tájegy­ségen, a somogyi homokháton végzi vizsgálódásait, olyan nagyüzemek eredményei alap­ján, melyekben a burgbnyater- mesztésnek múltja van...« Sokéves gyakorlati tapasz­talat, alapos elméleti kutatás gyümölcse jut a somogyi bur­gonyatermesztő gazdaságok szakembereinek kezébe. Csak sajnálhatjuk, hogy »mindösz- sze« 500 példány került ki a nyomdából, s nem több. Dr. Exner Zoltán a fiatal agrár- szakemberek képviselője, s nagyon jó ismerője annak a té­makörnek, melyet ebben a ki­adványban -feldolgozott. Ahol gyakorló főagronómusként dol­gozott, a dél-somogyi termelő­szövetkezetben jelentős terüle­ten termesztettek burgonyát. Szemtanúja volt az új fajták »vizsgáztatásának«, a helyszí­nen vizsgálhatta ezek erényeit és fogyatékosságait, s mindeb­ből levonhatott olyan követ­keztetéseket, melyek a kutatók aránt hasznosnak bizonyulnak. Magának a termesztésnek a története, hagyománya, továb­bá a burgonya üzemi és nép­gazdasági jelentősége, a ter­mesztés módszereinek fejlődé­se mintegy keretbe foglalja az olyan kérdéscsoportokat, mint amilyen az elővetemények megválasztása és hatása, a te­rületkiválasztás, a talaj- és táplálóanyag-gazdálkodás, a burgonyaültetések idejének alakulása. Külön fejezet fog­lalkozik a termesztett burgo­nyafajták értékelésével. A szerző összehasonlít — és bi­zonyít! Az a tény, hogy azonos körülmények, azonos termelé­si módszerek alkalmazása mel­lett a somogyi sárga fajta mindegyik rózsafajtánál na­gyobb termésátlagot ad, a jö­vőre nézve meghatározza, mi­lyen fajtákat érdemes termesz­teniük a gazdaságoknak. A So­mogy gyöngye 310 minősítése, fajtaleírása, agrotechnikai elemzései mellett ott található a Desiree fajtáé, mint az ösz- szes külföldi fajta közül az utóbbi években a legnagyobb termést adóé. Érdemes,elolvas­ni, megszívlelni a szerzőnek a burgonyatermesztéssel kapcso­latos javaslatait: sokat segít­hetnek abban, hogy ez a mun­ka gazdaságos legyen. H. F. A feldolgozás első főrisa a tsz-berf történik- A pádpusztai lengubozó üzemijén a növény magját választják el a kórótól. Nemcsak a helyben termesz­tett lent dolgozzák itt fel. ha­nem a dél-somogyi, sőt a Zala megyei tsz-ek egy részének a termése is ide érkezik. Évente mintegy 25 ezer mázsa rostnö­vényt dolgoz fel az üzem. A lenmagot Mikosdpusztára szál­lítják, az osztályozott kóró pe- di’g a fenékpusztai feldolgozó­ba kerül. A gazdaságban ma­rad a lenpelyva, melyet takar­mányozásra használnak, vala­mint az úgynevezett lenkusza, melynek egyelőre még nincs piaca. A lengubózóban két műszak­ban 35-en dolgoznak. Mint a tsz elnöke elmondta, ez a mel­léküzemági tevékenység külö­nösen a tsz-tagok foglalkozta­tása szempontjából jelentős. Elmaradt válaszok-1374. október 30-án újpóli kérelmet terjesztettünk elő- a fonyódi tanács elnökéhez, d)e választ sajnos nem kaptunk.«-Levélben érdeklődtem már, hogy mi ennek az okot. de a Nyugdíj folyósító. Igaz­gatóságtól sajnos nem kap­tam választ, és a pénz is ugyanennyi maradt.«-Augusztus 2-án panaszt tettem a megyei tzr.zcs épí­tési osztályán, de még ük sem intézkedteky-A nyáron mér többször fölhívtuk az illetékesek fi­gyelmet, de süket fülekre ta­láltunk.«-tycgksrestSk a Boglárt Ál­lami Gazdaságot a művolődc- si támogatás ügyiben,, de vá­laszt sem adtak.«. Idézetek a szerkesztőséghez érkezett levelekből, illetve az egyik falugyűlésen szóban e'h-i K;; zott tájékoztatóból. Egy részükkel találkozhattak már lapunk hasábjain, cs így talán fölösleges ismétlésnek is tűnhet a kirzgcíi'tt mon­datok eitálása. Szeretném el~rebocsztav.i: nem azért írtam most le a fenti pana­szos szavakat, hogy az illeté­kes hivatali szerveket nyo­matékosan felhívjam az il­lendőségre, illetve kötele­zettségükre. Arra próbálok választ keresni: miért for­dulhat élő egyáltalán olyan eset, hogy érdeklődő lelkie­ket, kérdéseket, panaszokat — leggyakrabban anyagi ter­mészetiteket — válaszra se méltatnak? Tanácsok, hiva­talok, gazdasági Vagy más szervek. Vajon hova kerül­nek a mellőzött észrevételek, felterjesztések, panaszok? El­kallódnak? Jó, tudom, ren­geteg érkezik a különböző hivatalokba, túlnyomó több­ségükben becsülettel eljár­nak, és erről értesítik is az érdekelteket. Az is ismeretes, hogy rengeteg a papírmunka mindenütt és az ügyintézők sem tudnak mindig eligazod­ni, j ..ben,, így azután melléjzgáisokból, fe­taleres i/rvtiéz kedésekből is •fcsstf böv-en. De hűt emberek vagyunk, tevedihutünit. &is ez más dolog, mert te&slibb a panaszos kap valami.lycn vá­laszt, amelynek birtokában közelebb jut a megoldáshoz, vagy. mis úton indulhat el igaza keresztsében. De az el­járásokban rendszerint járat- llm, igen gyakran kispénzű cMcm,polgár, aki hiába vár­ja ® postást, hagy. elküldött legeiére választ k :pjm. va­jon mélyen véleményt alakit ki az illetékes altom hatalmi i-jsgy más szervről? Messze­menő általánosítást fogalmaz meg —- természetesen alap­iéban igazságtalant, mert egyetlen esetből von le kö­vetkeztetést — arról a hiva­talról, intézményről, mely­hez ő bizalommal fordult, és amelynek — s- esetek túl­nyomó többségében — nem­csak illik rer/yr kelt r«lasset* nis, hanem jiogszaibályok kö­telezik az érécrni intézke­dés re. Persze, magtyamzatítí le­het fagtlmmvni ■ a válaszok elmarzdásán:’1: eki-ól, mint ahogy ez utólag, meg is tör­ténik. Ilyenkor ugyanis a címzett szerv főnöke alapo­san utánanéz Q mulasztások­nak. a vétkest figyelmezte­tésben részesíti — igaz, rendszerint csak szóban, hi­szen az ügyintéző is mindig talál mentséget. Ez azonban aligha segít — vagy csak ritkán — azokon, akik hóna­pokig feszültségben, bizony­talanságban élnek, súlyos te­herként cipelik megoldatlan gondjukat, amely számukra az adott időben természete­sen a legfontosabb. Meg kel­lene előzni ezeket az esete­ket. Szigorúbb f egyetemmel és nagyobb felelősséggel — a címzett szerv és az egyén, az állampolgár iránt. r. i_ Okos gazda módjára Ezzrekért milliókat Ezrekért tünk meg. milliókat menthe- Ez a mondat volt a fő gondolata annak a kor­rózióvédelmi tanácskozásnak, amelyet pénteken tartottak Bábodon a Nehézvegyipari Kutató Intézet Mezőgazdasági Kemizálási Szolgálata, az Ag- rotröszt, a megyei Agroker és a Lábodi Állami Gazdaság szervezésében. Nem véletlenül került ez a tanácskozás Lábodra. A gaz­daságban hosszú évek óta fi­gyelemre méltó korrózióvé­delmi munkát folytatnak. Eb­ben a munkában jelentős sze­repe van a kerület vezetőjé­nek, Pálfy vMiklósnak is, aki mint házigazda vett részt az ankéton. Valamennyi elhangzott elő­adás egyetlen gondolat köré csoportosult: mezőgazdas á ben jelentősen előrelépett a > lomban vannak, s a gazdasá gépesítésben. A zárt, ipar­szerű termelési rendszerek el­terjedése ugyan könnyíti a gazdászok munkáját, de újabb feladatokat is hordoz­nak magukban. Akár a CPS-t, a KITE-t, vagy a KSZE rendszert nézzük, vala­mennyi drága gépekkel dol­gozik. Például egy-egy John Deere kombájn több mint 2 millió forintba kerül, így bi­zony nagy Eigyelmet kell for­dítani ezeknek a gépeknek ,a védelmére. Néhány ezer fo­rintos ^beruházással — mert a korrózióvédelemnél erről kell beszélnünk — milliókat menthetünk meg. Dr. Bőd Magdolna, a NE- VIKI tudományos munkatár­sa, előadásában azokat a kor­rózióvédő anyagokat mutatta gunk az elmúlt néhány éu-lbe, amelyek jelenleg forga­gok számára — ha néha zök­kenőkkel is — hozzáférhetők. Ugyancsak ebben az előadás­ban ismerkedhettek meg a szakemberek a Katesillel. mely a legkorszerűbb magyar védőanyagok közé tartozik. Ör. Fehér István, a Kapos­vári Mezőgazdasági Főiskola tanára, az állattartás létesít­ményeinek korróziós gondjai­ról beszélt. Itt, a lábodi gaz­daságban, 1970-ben — a fő­iskolával együttműködve — kezdődött meg az állattartás gépeinek korrózióvédelme. Az előadások és a gyakor­lati bemutató bizonyította: a kórrózióvédelem nem nap­old hatatlan probléma. A le­hetőségek megvannak hozzá- Csupán élni kell ezekkel, s helyenként a szemléletnek kell megváltoznia. N. J. ff* ragadni az országgyű­lés kétnapos üléséről, különösen, ha a következő évi költségvetésről folyt a ta­nácskozás, nem tárgyilagos el­járás. Ha mégis ezt tesszük, annak oka nem az írás kívá­natos rövidségében, még ke­vésbé a téma egyszerűségé­ben keresendő. Sokkal in­kább a megközelítés egyfajta egyöntetűségében, amelynek a Parlamentben tanúi lehet­tünk. Mert szinte minden képviselő, aki az előterjesz­tés egyik-másik részletéhez, vagy a költségvetéssel kap­csolatban álló valamely kér­déshez hozzászólt, szükségét érezte, hogy a gazdálkodás, sőt, az azt megelőző tervezés takarékos voltának fontossá­gát hangsúlyozza, Takarékosság ... ’ Meges­het, hogy ez a szó vegyes ér­zelmeket kelt, hiszen sokféle­képpen értelmezhető, és volt már rá példa gazdálkodá­sunkban — erről az ország- gyűlésen is szó esett —, hogy a leegyszerűsített, szűklátókö­rűén alkalmazott »takarékos­kodás« a kívánttal éppen el­lenkező eredményre vezetett. Az egyöntetű megközelítés te­hát semmiképpen sem a ta­karékos gazdálkodás módsze­reinek azonosságát jelzi, ha­nem a szándékot, hogy anya­gi javainkkal, munkánkkal és időnkkel okos gazda és jó kereskedő módjára bánjunk. Példaképpen, a vitában el­hangzottak alapján, hadd utaljunk a behozatal kérdé­sére. Tudvalevő, hogy a vi­lágban tapasztalható nagy­mérvű áremelkedések „követ­keztében — kivitelünk és be­hozatalunk sajátos összetéte­le folytán — mi most rosz- szabbul járunk, mint koráb­ban. Amit ugyanis általában eladunk, annak az értéke ki­sebb mértékben nőtt, mint a rendszeresen importált anya­goké és árufajtáké. Külke­reskedelmi mérlegünk egyen­súlya érdekében tehát taka­rékoskodnunk kell az import terén, ésszerű módon csök­kenten ünk kell a tőkés orszá­gokból a behozatalt. Pazarlás — mondották az országgyűlé­sen —, ha drága pénzért im­portáljuk a szükséges cukor egy részét, hiszen a cukor­répa vetésterületének növe­kedésével és a hazai cukor- gyártás korszerűsítésével azt itthon fele áron, vagy még olcsóbban előállíthatjuk. Mégsem az a feladat, hogy most minden módon csök­kentsük a behozatalt (ami már csak azért sem volna célravezető, mert azzal saját kivitelünk elé is korlátokat állítanánk). Ugyancsak a me­zőgazdaságban jártasak a megmondhatói, mennyire szükségünk van bizonyos munkálatok elvégzéséhez egé­szen nagy teljesítményű, kor­szerű erőgépekre, traktorokra. V ásárolunk is ilyeneket, ami nem olcsó mulat­ság, és kívánatos lenne ezt a célt kisebb devizaáldo­zattal elérni. Konstruáljuk meg talán idehaza, majd gyártsuk le a különleges gé­peket? Nincs hozzá elég ta­pasztalatunk, többe kerülne a leves, mint a hús. Inkább megállapodunk tehát egyik­másik, a szállításban érdekelt céggel és — akárcsak az au­tógyártásban — »beszállunk« bizonyos alkatrészek, tartozé­kok, akár fődarabok gyártá­sába, netán összeszerelésére is vállalkozunk, tehát taka­rékoskodunk, ahol érdemes, és a kecske is jóllakik, s a káposzta is megmarad. Miután az építkezések min­denki szeme láttára folynak, ezekre majd mindenkinek van takarékossági receptje, l Szó se róla — ahogy az or­szággyűlésen is elhangzott —, kerülnünk kell a luxusmeg­oldásokat, még inkább a ne­tán szükségtelen építkezése­ket. De ez nem egyértelmű azzal, hogy minden jobb fal­burkolatra, ha az drágább valamivel a silány vakolatnál, rásütjük a luxus bélyegét. Lehet — és ezt csak gazda­ságossági számítás döntheti el •—, hogy a többletet sok­szorosan kiegyenlíti a kar­bantartás egyszerűsége, a mi­nimális tatarozási igény, mely utóbbira, jól tudjuk, mind kevésbé akad vállalkozó. Az »ésszerű« jelzőt tehát, amely ezen a tanácskozáson is állandó kísérője volt a ta­karékossági kívánalmaknak, komolyan kell venni. Ami azt is jelenti, hogy nemcsak a termelésben, hanem az elő­készítésben, a tervezésben és nem utolsósorban a hatósági előírásokban lehet megalapoz­ni a megtakarításokat. És azt is jelenti, hogy az időt ne felejtsük ki takarékossági -/ámításainkból. K ülönösen most. az új esztendő előestéjén, amikor mindenki ér­zékenyen mérlegeli legköze­lebbi jövőnk kilátásait, nem lehet eléggé hangsúlyozni a pénzügyminiszter figyelmez­tetését: nem egyszerűen a fel- használást kívánjuk korlátoz­ni, hanem az ésszerű gazdál­kodást óhajtjuk minden téren megalapozni! Ami az ország- gyűlés tanúsága szerint is megvalósítható, íőlag mert — mint ugyanitt 'mondották — a takarékosság a munkából élő ember számára egészen természetes valami! A költ­ségvetés megvalósítói pedig, kell-e mondani. munkából élő emberek. B. J. Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents