Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-03 / 282. szám

I Vasárnap a hadak útján Az elmúlt vasárnap még napfénnyel ajándékozta meg a Kapos mentét. Az utat — amelyen harminc évvel ezelőtt Kaposvár felé rohamoztak a felszabadítók. — mindenütt a béke kíséri: sárga kukoricá­sok, télre váró kopasz kertek, a falvak vasárnap délutáni nyugalmas csendje. December 1. — Dombóvár. Látványos szépírói feladat l^ine a kisváron kettős portré­ját, a harminc év előttit meg a mostanit egymás mellé rak­ni: jól tudom, a szemtanúk magukban meg is teszik. A nem szemtanúk, a fiatalok ünnepelnek. A járási műve­lődési központ előtt ifjúgár­disták tréfálkoznak és igazít­ják el a vendéget, hol tartják a dél-dunántúli ifjúsági talál­kozó rendezvényeit. Baranya, Somogy, Tolna KISZ-esei versmondói, nép­táncosai adtak randevút — két napig versenyeznek, vetél­kednek. Az idősebbek meg­szokott sétára indulnak a kis­városi korzón a modern Nap­fény áruház és a szálloda előtt. És innen indulunk vissza­felé ... A béke ünneplése kíséri I végig a látogatót a Kapos | menti falvakban is. Ki a lei | gény URH-ban? — a virtus j most is megvan a szomszéd- | községek fiataljaiban, csak- | hogy a versengő kedvhez lexi- f konok, szótárak, monográfiák | szolgálnak segítségül. A járá- I si pártbizottság, a KISZ-bi- zpttság és az MHSZ által szervezett URH-vetélkedő zaj­lik: Kapospula, Attala, Nagy­berki és Mosdós ifjúsági csa­patai versengenek a honvéd­ség által telepített rádiólánc segítségével. Kiskatonák, tiszt- helyettesek vigyázzák a vona­lak tisztaságát, ,a kapospulai művelődési ház ifjúsági klub­jában pedig nagy a verseny­láz. A közönség — szép szám­mal vannak érdeklődők — a színpadon ül és szurkol. A vetélkedőt Nagyberkiből irá­nyítják, itt van a zsűri is, és innen indulnak ki a négy köz: ség éterébe a kérdések és á feladatok. Kapospulában éppen cite- ráztak, Általában a megszer­zett pontokat írták fel a táb­lára. Mosdóson tele volt a műve­lődési ház, akkor hangzott ei egy megfejtés: »A somogyi születésű költö-fordító neve: Fodor András.« .Nagyberkiben pont a feladat közepébe toppantunk: azt kellett összegyűjteni, amit a Kapos menti földek teremnek. A tsz-elnök' Bernáth Ferenc kritikus szemmel figyelte, ho­gyan gyűjtik be szinte percek alatt a motorra, autóra kapott fiatalok a terményeket, a gyű- j mölcsöt, sőt meg néhány fürt i szőlőt is Kata-hegyről. A kü- í lönös ősz — amely nem sok j örömet adott a bortermelők- ' nek — segített a vetélkedők- I nek. Mindegyik községben ki­állítást is rendeztek. A versenyt Balogh Emil, a községi pártbizottság titkára nyitotta meg, a zsűriben pedig Tarr Gyula, a járási pártbi­zottság titkára elnökölt. A ve­télkedőt, melyből a nagyberki fiatalok kerültek ki győztesen, a József Attila versmondó verseny zárta Nagyberkiben. A járás másik »felén«, He­tesen, Csombárdon is ünne­peltek. Bank Lajos hetesi igaz­gató már hetekkel ezelőtt meghívott Csombárdra — ott a helybeli öregek mondják majd el, milyen volt harminc évvel ezelőtt. A faluban az egykori orosz hadifogoly, Lu­kács Ferenc bácsi fogadta a felszabadítókat, ő mesélte az unokáknak: — Egy major gyött velük... Olyan őrnagy. Kérdeztem tű­ié, nem baj-e, ha tegezem. Nem hát. fő, hogy megértsük egymást. Ü persze magázott... Civilben tanár vót... Csoda-e, hogy Feri bátyánk tiszta emlékei között a hábo­rúból legtisztábban egy békés beszélgetés maradt meg? S ezt mondta el a csombárdiak ünnepségén, a megtelt műve­lődési házban. Harminc évvel ezelőtt a hadak Kapos menti útjáról izgalmasabb bezsámolót küld­hetett a krónikás. Egy mon­datot a tollforgató elődök bi­zonyára elirigyeltek volna tőlem: a hadak útján három évtizede béke van már, nyu­galmas ünnepű béke. T. T. SZARSZÓ Áí a «31 sáli K lakótelepet Vasárnap avattáK fel Ka­posváron, a Kinizsi lakótele­pet. Ott, ahol a balatoni út a városba ér, 212 család kapott új otthont. Jövőre — a tervek szerint — újabb 160 lakást adnak át itt az építők. Az avatóünnepségen részt vett Sugár Imre, a megyei ta­nács általános elnökhelyettese, Kovács Béla, a megyei párt- bizottság osztályvezetője, Jlos- tás Károly, a városi tanács elnöke és Prievara Pál, a vá­rosi pártbizottság titkára. Ava­tóbeszédében dr. Ormosy Vik­tor, a városi tanács általános elnökhelyettese emlékeztetett arra, hogy a párt Központi Bi­zottsága a munkásosztály helyzetének . további javítása érdekében kezdeményezett munkáslakás-építési akciót. E határozat alapján a végre­hajtás tennivalóit a városi párt-végrehajtó bizottság 1972 őszén határozta meg. 197.3 ta­vaszán pedig — a megjelent állami rendelkezéseikkel össz­hangban — aktívát rendezett. A munkáslakás-építési akció Kaposváron ezen a tanácsko­záson indult el. A Kinizsi.la­kótelep 212 lakása közül 164- nek munkások a tulajdonosai. A munkáslakás-építési ak­ció kezdetével egyidőben ke­vés volt a városban az építé­si kapacitás. Ezért a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalattal kötött együttmű­ködést a tanács. Korszerű, alagútzsalus technológiáját azonban a Kalinyin városrész­ben lakásépítésre előkészített területen nem tudta használ­Balatonszárszó, 1937. decem­ber 3. A tragédia napja. József Attila, a munkásosztály nagy költője nincs többé. Hónapok óta úgy érezte, hogy a szegénység, betegség irigység, rosszindulat, közöny »hét tornyából« nincs szaba­dulás. Balatonszárszó, a testvérek gondoskodása sem hozta meg számára az áhított nyugalmat. Hol voltak már a csendes be­szélgetések a partőr Kovács Józsi bácsival, az egykori vö­röskatonával, cselédemberek kínjáról, falu-város gondjá­ról? Fájó emlék csupán a zon- gorahullgatás a Móra Ferenc utca (akkor Zöldfa utca) sar­kán; a vidám borozgatás Zsi- rai Sándor bácsi pincéjében. Hova tűnt az öntudatos fia­talember, aki így írt: »Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég! / Mit beszélsz? korai? Nem volt itt soha tél!« Bizony, tél volt Szárszón 1937 decemberében. A tó, mely a »hullámok lágy táncával« annyiszor ringatta, nyugtatta a költőt, szélkorbá­csolta hullámaival vadul ost­romolta a partot. A havas esőt hordozó felhők szinte a park fáinak a tetejére és a házak kéményére ültek. Néhány nappal a tragikus vég előtt a fát hasogató Dobos Józsi bácsival beszélgetve egy rézkrajcárt dobálgatott az ud­varon : — Nem ér az élet egy lyukas hatost! S azután december 3-án el­indult a végzetes útra. Egy te­hervonat elmetszette a cérna- vékony fonalat, mely az élet­hez kapcsolta. 1937. december 3-a: maga a melység. 1943. augusztus: A Soli Deo Gloria (Református Ifjúsági Egyesület) Pusztavölgyi sori (ma Petőfi utca) üdülőtelepén népi írók; szocialisták, kom­munisták, parasztfiatalok, ér­telmiségiek tanácskoztak. A cél: hogyan lehetne kivezetni népünket — a legkisebb vesz­teségek árán — a hitleri fa­sizmus mind erősebb szorítá­sából, a létünket fenyegető borzalmas háborúból. Erdei Ferenc, Nagy István, Veres Péter, Németh László, Darvas József, Féja Géza, Szabó Pál és mások előadásai, vitái nyo- nán tisztábban látott az a né- ány száz fiatal, aki részt vett i táborozáson. »Az első igazi uépfronttalálkozó« (ahogyan Veres Péter: Szárszó című könyvében nevezi) jelkép és reménysugár volt. Nem egészen hat évvel a tragédia után Szárszót ismét szárnyára vette a hír. A ta­nácskozás egy szebb, egy jobb élet óhajtott képét vetítette a népünk sorsáért felelősséget érző, a gondolkodó emberek elé. 1943 augusztusában Szárszó elszakadt a mélységtől és fel­lépett egy lépcsőfokra. 1944. december 3. A Vörös Hadsereg egységei bevonultak a községbe. Megfigyelhetjük, hogy a történelmi évfordulók néha úgy csendülnek össze, mint költeményben a verssorok. Fontosán hét esztendőnek kellett eltelnie — mint a me­sében —, hogy a tragédia napja Balatonszárszó részére - a szabadság, a szabadulás | napjává váljék. S ezzel Szárszó fellépett a ! második lépcsőre. »Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet...« — követelte a költő. S Balaton­szárszó lakossága — okos irá­nyítással — élni tudott a szabadsággal. Ezt ezernyi jei bizonyítja. Az alig 1900 lakosú község- j nek ma 64 utcája, 27 km-es j vízvezeték-hálózata, új óvo­dája, iskolája, szélesvásznú filmek vetítésére alkalmas művelődési otthona van. Jár­dája 10 km-nyi; utcai vilá­gítása korszerű. Állomása kettős vágányú, fénysorom­pós. Múzeumát évenként 10— 12 ezer látogató keresi fel. A 16 éven felüli lakosságnak csaknem a fele elvégezte a 8. osztályt. A felszabadulást megelőző 25 évben a falu fia­taljai közül érettségizett 18; főiskolát, egyetemet végzett 3. —■ 1948-tól 1973-ig érettségi­zett 207! Főiskolát, egyete­met végzett 42. ­Ma kenyérüzem. termelő cukrászda, tejraktár ad mun­kalehetőséget a lakosoknak. A község fogyasztási szövet­kezeti és takarékszövetkezeti központ. Mezőgazdasági ter­melőszövetkezete az ősszel egyesült másik hat községé­vel. A vállalati üdülők egyszer­re 1100 vendéget fogadhat­nak. Ifjúsági tábor, turista- szállás, sátortábor, csaknem 300 kiadó szoba, s a Balaton­part egyik legszebb strandja várja a hazai és külföldi nyaralókat. Minden utcában építkeznek. Gombaként nőnek ki a földből az új házak, üdülőépületek. A község fel­ébredt »csipkerózsika-álmá­ból« és sok ezer társával együtt elindult, hogy újabb lépcsőfokokra emelkedve haladjon alig remélt magas- i Ságokba. A költő — aki 32 évesen j távozott közülünk, s április- j ban 70 évesen együtt, örven­dezhetne, ünnepelhetne ve­lünk — a mai emlékmúzeum falai között írta:- »/me, háti megleltem hazámat, / a föl­det, ahova Revemet / hibát­lanul írják fölébem, t ha el- j temet, ki eltemet.-« Testét a \ szárszói temető fogadta be, s jobb jövendőről álmodó Szel­lemét, költészetét: milliók szíve. Azsóth Gyula 1 Páratlanul érdekes archív felvételek Dokumen t um kiállítás nyílt a Somogyi Képtárban Kaposvár felszabadítása címmel dokumentumkiállítás nyílt tegnap délután a Somo­gyi Képtárban. A Somogy megyei Múzeumok Igazgatósá­ga által rendezett kiállítást — sok érdeklődő és meghívott jelenlétében — Andrássy An­tal történész, az MSZMP me­gyei archívumának a vezetője nyitotta meg, felidézve a vá­ros életének harminc év előtti eseményeit. Ugyanezt teszik a kiállított dokumentumok és korabeli fényképfelvételek, melyek közül nem egyet elő­ször láthat a közönség. Az eredeti dokumentumok között található egyebek közt egy 1944. december 9-én kelt falragasz, mely a cukorgyár kampányának folytatását adja hírül. A dokumentumfotók között látható a szovjet em­| lékműről az 1945. augusztus | 20-i felavatását követően ké- ■ j szült felvétel, és több, a város I I felszabadításának hadmoz- j dulatait bemutató páratlanul érdekes archívfelvétel. A január végéig látható ki­állítás ünnepélyes megnyitó­ját a Klausz Róbert vezette Kaposvári Munkáskórus da lai foglalták keretbe. ni. Ezért kezdődött meg a Kinizsi lakótelep építése. E lakótelep tervezése és építése szinte egyidőre esett: előké­szítetlen területen kezdték I meg a munkát a kivitelező | vállalatok. A közművek és a [ tömbfűtőmű később készültei, mint a lakások. A városi ta­nács általános elnökhelyettese hangsúlyozta: »A megvalósí­tás során jelentkező összes gonddal, bajjal együtt helyes kezdeményezés volt az idegen kivitelezői kapacitás igénybe­vétele.« A Tolna megyeiek mellett ezen a területen lakásokat épített a Somogy megyei Ta­nácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat is. A mélyépítési és gázszerelési munkákban pe­dig a Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat, vala­mint a KÖGÁZ kaposvári ki- rendeltsége segített. Az avatóünnepségen arról is szólt dr. Ormosy Viktor, hogy a városi tanács — első­sorban a fiatalok építési igé­nyeinek kielégítésére — a Buzsáki utcában négyszáz la­kás építésére alkalmas, köz­művesített területet adott át. A közművesítéssel kapcsola­tos költségeket magára vállal­ta. Dr. Ormosy Viktor az épí­tésben részt vevő vállalatok képviselőinek emléklapot adott át. A lakótelep kulcsát jelképesen Hídvégi György, az ÁFOR munkása vette át. I Iá mán Kató em ékünnepsé^ek Heves megyében Heves megyében hétfőn ízámos helyen megemlékeztek Hámán Katónak, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő nőalakjának 90. születésnapjá­ról. Méltatták a megye kiváló szülöttének munkásságát, ér­demeit. az egri Hámán Kató Űttörőnázban leleplezték a névadó emlékét őrző dombor­műves Kormos Tibor faszob­rász alkotását. Az ünnepségen Polgár Miklós, a megyei párt- bizottság osztályvezetője mon­dott beszédet. Megemlékeztek névadójuk­ról a Hámán Kató nevét vi­selő úttörőőrsök, rajok, to­vábbá az üzemekben dolgozó ifjúsági brigádok is. Kompolt községben — Há­mán Kató szülőházánál — a helyi és a környékbeli fiata­lok rendeztek ünnepséget, megkoszorúzták az épület fa­lán lévő emléktáblát. i-iuu *

Next

/
Thumbnails
Contents