Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-20 / 297. szám

Somogyi Néplap FÓRUM Magyarországért harcoltunk Szilveszter riadóval Kékesi Jenő, a Somogy me­gyei Gabonafelvásárló és Fel­dolgozó Vállalat igazgatója kérdezi: A gabonaipar tárolási ne­hézségekkel, fejlesztési gon­dokkal küzd Somogybán. Hely­zetünk a legrosszabb az egész országban. Várható-e gyors változás? BÖHM JÓZSEF: A kérdés jogos, mindannyiunk által is­mert gondokról van szó. Akár vonaton, akár gépkocsival utazunk a megyében, látjuk, hogy , milyen körülmények között tárolják a szemes ter­mény nagy részét. Szeretném előrebocsátani, hogy ez a kényszerhelyzet miatt van így. A népgazdaságnak nincs elég anyagi eszköze ahhoz, hogy a jelenlegi tárolási módnál job­bat válasszon. Valószínűnek tartom, hogy egy ötéves terv ideje alatt ezt nem is lehet megoldani, véleményem sze­rint legalább tíz év kell hoz­zá. Foglalkozunk ezzel a té­mával különböző szinteken. De nem elég, hogy a Mező- . gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vezetőivel tár­gyaljunk erről, ezt már meg­próbáltuk. , Hozzáteszem: je­lentős sikerrel. Tudomásom van arról, hogy a kormány és néhány országgyűlési képvise­lő is foglalkozott vele az or­szággyűlés fórumain. Ennek még nincs látható eredménye. Kékesi elvtárs és valameny- nyiük türelmét kérem. A jobb tárolók építésében gyorsabb ütemet, mint amilyet az utol­só 3—4 évben tapasztaltunk Somogy megyében, nem hi­szem, hogy fel tudunk mutat­ni a következő ötéves tervek idején. Varga István, Kaposvár, Fácános: Mit kívánnak tenni az ille­tékesek a Fácános! út és a gyalogjáró rendbetételére, és azért, hogy a meglévő utcai lámpák világítsanak is? DK. OKMOSY VIKTOR: A városi tanácsnak több mint 100 km földút karbantartásá- sc ról kell gondoskodnia. Ezt a feladatot a költségvetési üzem útján látjuk eL Az üzem évenként legalább egyszer földgyaluval egyengeti az uta­kat. A Fácánosba vezető út állapota rossz, valóban indo­kolja a gyors karbantartást A költségvetési üzem még eb­ben az évben elvégzi ezt a munkát. Az áramszolgáltató vállalat figyelmét máris felhívtuk ar­ra, hogy mielőbb pótolja a közvilágítást biztosító — je­lenleg hiányzó — égőket. Róna Imre, Kaposvár, Hon­véd u. 30.; Pellérdi Gyula, Kaposvár, Géza u. 19.: A Somogyi Néplap vasár­napi kulturális mellékletei­ben közölt elbeszélések, tár­cák és novellák nem elég szó- rakoztatóak, nem lehet tanul­ságokat levonni belőlük, és sokszor pesszimista hangvéte- lűek. Nincs választék? Van-e akadálya annak, hogy rend­szeresen somogyi írókat szó­laltassanak meg a lapban? TKOSZT TIBOR: A kérde­zők országos gondokat fesze­getnek.' Egyetérthetünk a kri- ■ tikai megjegyzésekkel: való­ban, mennyiségi és minőségi szempontból is nehézségeink vannak a válogatásban. A magyar sajtó történetéből ki­tűnik, hogy valamikor a na­pilapok az írói tehetségek ki­bontakozásának színterei vol­tak; a legnevesebb írók — belső és külső munkatársként — a napilapokban jelentették meg először tárcáikat, novel­láikat és riportjaikat. Ma egészen más a helyzet. Orszá­gos tapasztalat, hogy íróink lebecsülik a napilapokat, és ehhez hozzájárul az is, hogy számos más fórum áll a ren­delkezésükre, a könyvkiadás fejlődését nem is említve. A Központi Sajtószolgálat — mely országos forrásokból próbál meríteni — ugyan­olyan nehézségekkel küzd, mint mi. A .Somogyi Néplap egyébként jó néhány évvel ez­előtt kitárta kapuit a somogyi és az innen elszármazott írók előtt. Gondoljunk Takáts Gyulára, Papp Árpádra, Fo­dor Andrásra, Sípos Gyulára, Kerék Imrére, Bertók László­ra és a többiekre. Mi örül­nénk a legjobban, ha somo­gyi íróktól irodalmi szem­pontból színvonalas, politikai, társadalmi mondanivalót hordozó, állásfoglalásra kész­tető irodalmi anyagot kap­nánk. Meg kell azonban mon­danunk: még nem olyan iz­mos a megyei irodalom, hogy arra rendszeresen támaszkod­hatnánk. Ezért kényszerűség­ből abból az országos és helyi anyagból válogatunk — nem mindig színvonalas összeállí­tást —, mely a rendelkezé­sünkre áll. A Nemzeti Bank dolgozói kérdezik: i Miért nincs nagyobb válasz­ték kenyérféleségekben és péksüteményekben ? BÖHM JÖZSEF: A válasz­ték viszonylagos dolog. Vá­laszték van, hiszen jelenleg 35 féle péksüteményt állíta­nak elő a megyében, és ebből 29 féle Kaposváron is kap­ható. Igaz, hogy nem mindig. Szeretném elsősorban a ka­posváriaknak megemlíteni, hogy 1975 első felében üzem­be helyezzük az új, 37 ton­nás kenyérüzemet. Itt már süteményt előállító gépsoro­kat állítanak munkába. Ezál­tal a jelenlegi sok kisüzem­ből jelentős kézi erő szaba­dul fel, mely a választék nö­velésére lesz hivatott. Tehát bővülhet a választék, nőve- ■ kedhet a mennyiség, a minő­ség pedig szerintem legalább­is változatlan marad. A szak­emberek esküsznek rá, hogy jobb lesz a minőség. Igaz, hogy nem mindig le­het kapni péksüteményt. En­nek azonban nemcsak az az oka, hogy nincs elég belőle, hanem mindenekelőtt az, j hogy szállítási és értékesítési | nehézségeink voltak. Kapos­váron — főleg a peremkerü- I letekben — ezelőtt 3—4 hó- i nappal még azt tapasztaltuk, | hogy a reggeli órákban volt péksütemény; fél nyolc-nyolc óra körül szállították ki a kenyeret. Utána általában csak kenyér volt, vagy olyan péksütemény, amelyet már az elárusítók sem szívesen ad­tak oda a vásárlóknak. Egy széles körű ellenőrzés során fölfedtük ezeket a problémá­kat. Intézkedtünk, hogy jobb szállítási feltételeket teremt­Előkészülctek a mezőgazdasági C7 U szakirodalom hónapjára Bár még decembert írunk, már javában folynak az előké­születek a minden év február­jában sorra kerülő mezőgaz­dasági könyvhónapra. A Mezőgazdasági Kiadó az ünnepi alkalomra 25 művet je­lentet meg összesen 260 ezer pédányban. A könyvek közül három mű is foglalkozik a mezőgazdasági nagyüzemek, a termelőszövetkezetek szerve­zésének, vezetésének problé­máival, a továbbfejlesztés, a korszerűsítés lehetőségeivel. Öt új kiadvány tájékoztatja az ol­vasókat a növénytermesztés, a növényvédelem, a gyepgazdál­kodás, a szállítás-rakodás, va­lamint az öntözés géprendsze­reiről. Nagy érdeklődésre tart­hatnak számot az állattenyész­tés témaköréből az Állatorvosi belgyógyászat, a nagyüzemi juhászat, a nagyüzemi sertés- tartás technológiájának szak­könyvei. Az új kertészeti tár­gyú müvek régi hiányokat pó­tolnak, ilyen többek között a fólia alatti termesztés tudniva­lóit ismertető kiadvány, a ker­tészet kézikönyve és a kertba­I rátok könyve. A korábbi gyakorlathoz hí­ven nemcsak a mezőgazdasá­gi, hanem más kiadók is je­lentetnek meg új műveket az ünnepi alkalomra, a műszaki kiadványoktól kezdve az iro­dalmi szociográfiáig számos mű szerepel az ünnepi könyv­listán. senek, ez talán 1975-ben, megvalósul. Mire az új ke­nyérgyár dolgozni kezd, ad­digra a szállítási kapacitás is bővül, minőségileg is jobbak lesznek a szállítás . feltételei. Megemlítem még', hogy Bala- tonbogláron is épül egy új sütőüzem, ott is állítanak elő péksüteményt. A Kaposvári Ruhagyár Radnóti szocialista brigádja, a Kaposvári Húskombinát Lendület brigádja és a Ma­gyar Nemzeti Bank dolgozói kérdezik: Mikorra várható a kaposvá­ri sportcsarnok megépítése? DR. ORMOSY VIKTOR: A kaposvári sportcsarnok fel­építése — az Arany János utcában — »sínen van«. A ki­viteli terv 1975. március 31-re készül el, ezt követően meg­kezdődik az építés. A sport­csarnokot az V. ötéves terv közepén adjuk át rendelteté­sének. Horváth Imre Sándorné, Kaposvár, Bartók Béla u. 74.: Régi panaszuk a donneri városrész lakóinak: miért füs­tölögnek állandóan a mozdo­nyok a donneri vasúti átjáró alatt? DR. ORMOSY VIKTOR: A MÁV kaposvári állomásfőnök­sége vezetőinek tájékoztatása szerint már a korábbi pa­naszok nyomán adtak utasí­tást arra, hogy a mozdonyok más helyen várakozzanak. Sokszor mégis »kénytelenek-« a gyalogos felüljáró közelében megállni, mivel ott van a víz­vételi hely, és ott kezdődik a vágányok elágazása is. Némi vigasz: a MÁV Pécsi Igazga­tósága megígérte, hogy az egyik »bűnöst«, a kaposvári állomás tartalék gőzmozdo­nyát, rövidesen »nyugdíjaz­zák«, és helyette Diesel-moz­donyt állítanak munkába. Roham Budapest határában. A fasiszta német parancs­nokság minden áron ki akarta szabadítani a Budapestnél be­kerített csapatait. Komárom térségében válogatott páncélos, gyalogos és tüzérségi erőket vont össze. Újévre virradóra nagy ellentámadást kezdett a szovjet hadsereg egységei el­len. A hitlerista terv végül is összeomlott. A 3. Ukrán Front csapatai felmorzsolták az ösz- szevont fasiszta csapatokat. Az első időben azonban bizonyos sikereket értek el a támadóik. Ütegünk a szilveszter éjsza­kát Szomód községben töltöt­te. A falu mögött a sima réten álltak Katyusáink. A legény­ség a faluszéli két házban he­lyezkedett el. Vaszilij Koskin törzsőrmester és futárom, Vo- logya Anyiszimov az ezred raktárából vételezett élelmi­szerekből egyszerű, mégis ün­nepi vacsorát varázsolt. Min­denkinek jó volt a hangulata. Az új év beköszöntése mindig is az volt, hiszen pontosan tud­tuk: már nincs messze a há­ború vége. Akárhogy őrjöngje­nek is a fasiszták, hamarosan I eléri őket a vég. Amíg a vacsora készült, a | törzsőrmester előszedte a - ki tudja, hol rejtegetett tartalék vodkáját, sőt konyakot is va- | rázsolt. Az egyik szakaszpa­rancsnokkal elindultam, hogy * 1 még egyszer ellenőrizzük az őrséget a falu szélén. Csodála­tos szilveszter éjszaka volt, | enyhe faggyal, s fölöttünk — mint mesebeli óriás kará­csonyfa dísze — világított a telihold. Fényében valószínűt­len színt kaptak a házak, a fák, a gépkocsik. Mélységes volt a csend, mintha nem is j lenne háború, hanem nyuga- | lom és boldogság honolna. I Szinte azt vártuk, hogy lcigyúl- nak a csillagszórók, megszólal a muzsika. Szívesen elábrán­dozna ilyen pillanatokban az ember __ M inden készen várt bennün­ket, amikor visszatértünk. A törzsőrmester az ünnepi elő­készületekre azzal tette föl a koronát, hogy kitöltötte a tá­bori bögrékbe az »üzemanya­got«. A beszélgetés is csende­sedett, az órát néztük, felemel- J tűk »poharainkat«. De azon az | éjszakán nem sikerült koccin­tanunk . .. Váratlanul nyílt az ajtó, és a küszöbön az őr kí­séretében megjeleni egy lds- lány. Vastag kendőbe burko­lózva reszketett a hidegtől — vagy az izgalomtól. Még be se lépett a szobába, gyorsan be­szélni kezdett. Csak néztünk rá, nem értettük, mit mond, hiszen nem tudtunk magyarul. Végre valaki félbeszakította és megkérdezte, nem tud-e né­metül? Az ismeretlen leányka energikusan bólintott, látszott, megörült, hogy végre megér­tik, és elég jól elismételte né­metül is, amit magyarul elkez­dett. Azért küldték, hogy meg­mondja: a németek titokban friss erőket vontak össze, és éjszaka nagy támadást indíta­nak, és akik őt küldték,, úgy gondolják, hogy az oroszok­nak, akik kevesen vannak a faluban, erről tudniuk kell. Mit tegyünk? Vegyük komo­lyan, amit ez a kislány mon­dott, vagy koccintsunk az új évre? Ügy döntöttünk, jobb félni, mint megijedni. Óvatos­nak kell lennünk. Űj darab ígérete Sütő András a megyei könyvtárban. Neves íróvendége volt teg­nap Kaposvárnak, Sütő And­rás romániai magyar író. Is­merőst köszöntött benne az olvasótábor is, a színházi kö­zönség is: annak idején regé­nyei, novellái, útirajzai és megkapó publicisztikai »tűnő­dései« után eljutott szatirikus vígjátéka, a Pompás Gedeon is Kaposvárra. Az idei évad az Egy lócsiszár virágvasár­napja ősbemutatójával indult, s most eljutott ő maga is, fe­lesége és a magyar irodalom­mal, irodalomtörténettel, szín­házi élettel foglalkozó, az elő­adásokra kíváncsi szovjet esz­téta, Alexander Gerskovics kíséretében. Kora délután érkezett a megyeszekheiyre s a színház igazgatójával, Zsambéki ua- oorrul együtt ellátogattak a megyei tanácsra, ahol i^ocsis Laszíó einökhelyeUes fogadta a vendégedet. Tájékoztatta az írót a tanács színházzal Kap­csolatos terveiről s képet adott a megye kulturális hely­zetéről is. A vendég programja szoros volt, a látogatás után máris a megyei könyvtár követite- zett. Zsúfolásig megtelt áz előadóterem: pécsi főiskolások, budapesti fiatalok is eljöttek Kaposvárra — a helybeliek is szép számmal voltak —, hogy hallgassák az írót, majd meg­tekintsék az előadást. Forró taps köszöntötte a pódiumon, ahol dr. Szíjártó István közép­iskolai tanár tartott méltató I bevezetőt. Derűs, szép beszé­dű, az anyanyelv értékeire felhívó és figyelmeztető bért ismertünk meg benne — egy részvevő fiatal megjegy­zésével élve: olyan, amilyen­nek művei alapján képzeltük.« Lelkes ünnepléssel fogadta a közönség mindkét felolva­sott írását, az első a Bethlen kollégium diákemléke nyo­mán kerekedett — Nagyenye- di fügefavirág volt, a máso­dik pedig a Kortárs decem­beri számában novellaként megjelent prológus, az Advent című regény bevezető része. A nagyszámú hallgatóság­ban bizonyára sok kérdés ágaskodott; az idő rövidsége miatt azonban ezekre az ed­digi és az újabb Sütő-művek- I bői lösz olvasható felelet, vagy a iegközelebbi látogatás során Kapható majd válasz. Hogy várható ilyen látogatás, ezt az írótól tudjuk, akitől két tonos lesz-e a kapcsolat köz­te és a színház között? A köl­csönös hajlandóság és közele­dés órán, úgy gondoljuk, újabb Sütő-dráma kerül szín­re majd Kaposváron, amelyik Kálvinról szól. Elmondta az író,, hogy a reformáció és ko­ra iránti érdeklődés — ame­lyet ugyancsak tisztán tükröz a Koíhaas Mihály sorsáról szóló dráma is — még diákkö­ri eredetű, éppen a Bethlen- koliégiumban töltött években gyökerezik. Kálvin és egy hozzá méltó hős konfliktusáról szól majd az új mű — nem tételek, ha­nem egyéniségek összecsapásá­ról. Valószínűleg napvilágot lát majd a Kortársban is. A darab befejezése után utazott el a játék színhelyére, Genfbe, onnan érkezett most hozzánk. Az író a könyvtári találko­zót a népes olvasótábor dedi- kációra váró köteteinek jegy­zésével fejezte be. Tegnap este a kaposvári Csiky Gergely Színházban a szerző részvételével díszelő­adást tartottak, az Egy lócsi­szár virágvasárnapja című da­rabot telt ház nézte meg. Itt folytatódott a darab és írójá­nak kaposvári ünneplése. T. T. Riadó! Harcosaink pillana­tok' alatt elfoglalták helyüket a Katyusák mellett. Igaz. ezek nem géppuskák, nem is ágyúk, nem lehet velük közeli ellen­séget megsemmisíteni, a Ka- tyusáknak térségre van szük­ségük, de a falunál ez nem volt. A Katyusákat úgy helyez­tük el. hogy szükség esetén azonnal rá tudjanak fordulni az egyetlen útra, mely a dom­bok közé ékelődve az erdőbe vezetett. Az út mentén és a domboldalon a géppuskások gyorsan beásták magukat, megkeresték a természetes fe­dezékeket, amelyeket a domb­oldal kínált, és felkészültek a véd ekezésre. Vártunk. Eltelt fél óra, egy óra. Teljes a'csend Mind ma­kacsadban tért vissza a gon­dolat, hátha tólösleges volt az egész riadó. Akkor az erdő fe­lől egyre erősödő .motorzúgás hallatszott. Néhány perccel ké­sőbb a holdfénynél géppiszto- lyos katonákat szállító teher­autókat pillantottunk meg. Amikor az első kocsik már egészen közei voltak hozzánk, egyszerre nyitottak rájuk tü­zet a géppuskák, géppiszto­lyok, repültek a gránátok, és ! 2—3 teherautó azonnal lángba 1 borult. A hatás leírhatatlan volt. A lángok fényénél futko­só fasisztákat kaszálták a gép­puskák. így tartott vagy 15 percig, míg fel nem hangzott a közelgő ellenséges páncélo­sok dübörgése. El kellett hagy­nunk a falut. De az ideiglenes visszavonulás okozta keserű- j séget enyhítette az a nagysze­rű érzés, hogy magyar földön mind több barátunk van. Meg- hatottan gondoltunk a máig is- j meretlen magyar kislányra és j azokra, akik elküldték, hogy ' figyelmeztessen bennünket. Azon az éjszakán sokan neki köszönhettük az életünket. (Folytatjuk.) Somogyi Néf>/opJ 3 program között kaphattunk em- választ arra a kérdésre: foly-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents