Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-18 / 295. szám

Köze! az emberekhez Mérlegen a népfrontbizottságok tevékenysége Két és fél évvel ezelőtt, 1972 áprilisában tartotta V. kongresszusát a Hazafias Népfront. Az ott hozott ál­lásfoglalások alapján a nép­front megyei bizottsága négy­éves munkaprogramot dolgo­zott ki, meghatározta a moz­galmi élet minden területén a legfőbb feladatokat. A Hazafias Népfront me­gyei bizottsága tegnapi ta­nácskozásán azt elemezte, hogy az eltelt két év alatt mennyiben sikerült a kitűzött célokat valóra váltani, a kongresszusi állásfoglalás alapján, a munkaprogram szellemében miként tevé­kenykedtek Somogybán a népfrontbizottságok. Ahogy Varga Károly, a Ha­zafias Népfront megyei titká­ra értékelésében elmondta, a kongresszus óta eltelt idő­ben megyénk dolgozói egyre növekvő aktivitással vettek részt a politikai és a társa­dalmi megmozdulásokban, to­vább erősödött a munkások és a különböző rétegekhez tartozók kapcsolata. A nép­frontbizottságok életéin előtérbe került a politizáló tevékenység, és ez döntő mér­tékben hozzájárult ahhoz, hogy a mozgalom mindinkább betölti politikai, tömegmozgal­mi szerepét. Népfrontestekkel, előadásokkal, békegyűlések­kel, önálló vagy közösen szervezett sikeres rendezvé­nyekkel, a lakosság vélemé­nyét feltáró tevékenységével, a népfrontmozgalom a me­gye politikai, társadalmi éle­tének állandó tényezőjévé, szereplőjévé vált. A tanács­kozások témáin keresztül a lakosság széles rétegéhez ju­tottak el az országos állás- foglalások, megyei ajánlások, és minden korábbinál több sző esett a helyi kérdésekről. Ennek kedvező hatásaként nőtt a közéleti bátorság, a lakosság mind őszintébben, bátran nyilvánít vélemé'/yt, vagy tesz javaslatot különbö­ző közérdekű kérdésekben. Ahogy tegnap a megyei bi­zottság megállapította, nem­csak számszerűségükben sza­porodtak a rendezvények, ha­nem lényegesen növekedett látogatottságuk. Ugyanakkor rámutattak arra is, hogy a fa­lusi rendezvényekről hiányza­nak a bejáró dolgozók, a fia­talok. Ez szükségszerűen ,azf a követelményt állítja a nép­frontbizottságok elé, hogy kö­rültekintőbben állapítsák meg rendezvényeik időpontját és témáját is. A népfront megyei bizottsá­gai az eltelt 31 hónap alatt 61 témát tárgyaltak, lényegében szót váltottak mindazokról a népfrontmozgalmi feladatok­ról, melyek a népfrontkong­resszus állásfoglalásaiból, il­letve a X. pártkongresszus és a Központi Bizottság határo­zataiból adódtak. A mozgalmi munka hatékonyságának nö­velését jól szolgálta, hogy öt megyei szervvel kötöttek együttműködési szerződést. A sokrétű munkát úgy ér­tékelte tegnap a megyei bi­zottság, hogy ezzel párhuza­mosan meghatározta a most soron következő feladatokat. Ahogy Kocsis László, a Ha­zafias Népfront megyei elnö­ke összefoglalójában többek között hangsúlyozta, a mos­tani időszakban, amikor ha­zánk felszabadulásának 30. évfordulójára, pártunk XI. kongresszusára készülünk, a népfrontbizottságoknak min­den lehetőséget meg kell ra­gadniuk ahhoz, hogy közel kerüljenek az emberekhez. A lakossággal való találkozások módot adnak arra, hogy min­denki szabadon, alkotó mó­don fejthesse ki a gondola­tait, éljen a szocialista de­mokrácia adta lehetőségekkel. A politizáló munka fokozása, a kongresszusi irányelvek, il­letve a vele összefüggő ten­nivalók, feladatok megismer­tetése, széles körű megvitatá­sa alapvető és elsődlegesen fontos feladata most me­gyénk népfrontmozgalmának. V. M. Sajtótájékoztató az Állami Biztosítónál 0 A Somogygeszí iek párttitkára A decemberi havas, jéghár- tyás keréknyomokon körbejá­rom a magtárt. Zárva. Pedig a somogygesztiek állítják: Ba­logh Lászlót ilyenkor mindig itt találni. Makarész István növényter­mesztési forigádvezető igazít útba. A községi pártbizottságra hívták a titkárukat. — Régóta ismeri? — Mi itt Gesztiben vala­mennyien ismerjük egymást, s tíz éve párttag is lévén, Laci bácsit jól ismerem, hiszen leg­alább húsz éve párttitkárunk. Másfél éve közvetlenül mellet­te dolgozom. Valamennyien nagyon tiszteljük. Mindig jól jön a humora. Rossrat nem is lehet rá mondani. Népszerű a falunkban. — Családos ember? — Három fia van — és so­rolni kezdi —:. a nagyobbik VOLÁN-soför, a középső a tsz-ben dolgozik, a harmadik határőr, csak az a baj, hogy a felesége nagyon beteg ... nem könnyű neki. A faluból kifelé menet Androsics István állattenyész­tési brigádvezetővel ismerke­dem meg. Ö párton kívüli, Ba­logh Lászlót azonban barátja­ként, szeretettel emlegeti. — Együtt gyerekeskedtünk, s 1950. augusztus 20-án, még az ünnepségre is jól emlék­szem, egyszerre léptünk be a tsz-be. Aztán őt hamarosan is­kolára vitték. Agronómusi képzettséggel tért vissza, de éppúgy dolgozott velünk, mint annak előtte. Akkor még nem voltak gépeink. Együtt arat­tunk: ő kaszált, én meg kötöt­tem utána a kévét. Mernyén, a községi pártbi­zottságon találom a széles vál- lú, ősz halántékú Balogh Lászlót. ötvenkét éves. Erős külseje ellenére valahogy érzi rajta az ember, hogy fáradt. Belül­ről. Nyílt beszédű, nyílt tekinte­tű ember. Nemsokára megtu­dom róla, hogy apja zalai sumimásként került Gesztibe, ahol feleséget talált, s letele­pedett. Tizenhárom gyerek született a házasságból. Kilenc maradt életben. Lászlót már kilencévesen kénytelenek voltak aratáshoz szerződtetni. Tizenöt évesen a plébánia cselédje lett. Tizen­nyolc évesen boldog volt, hogy már egész rendes aratónak fogadták föl. Húszévesen őt is katonának vitték, ahol hiába bizonyult jóeszűnek, megbíz­hatatlannak minősítették, mert a nagyszülőkig' visszamenően nem tudta igazolni a szár­mazását. A fogságból 1945. augusztu­sában, Bajáról szabadult, s jött vissza szülőfalujába, ahol hamarosan megnősült. — Az anyósom öt hold" föld­jét műveltem — emlékezik. — A falunkban 1949. karácsony másnapján alakult a tsz, de valahogy kimaradtam. Aztán a következő évi augusztus 20-i ünnepségen egyszerre öten léptünk be, én akkor jelent­keztem párttagnak is. — Nehéz volt az az időszak? — Nehéz is meg szép is. Két év múlva Gödöllőre kerültem, a mezőgazdasági akadémiára, akkor még úgy hívták. Büsz­kén, jeles eredménnyel jöttem vissza, Sí lettem az egyesülésig, 1970-ig a geszti Üj Barázda Tsz mezőgazdásza. — Milyen állapotok ural­kodtak itt akkor? — Áldatlanok. Gazdasági és mozgalmi vonalon egyaránt. Volt mit tenni, de volt is értelme. — Az ellenforradalom hatá­sa? — Szétzilálta a kö­zösségünket. A korábbi hatvanhét helyett tizenki­lencen kezdtük újra. Az újra­kezdés is, a következő évek is mind-mind izgalmasak, ered­ményesek voltak. Fejlődött a gazdaság, egység volt az em­berek között. Egymásra szól-, tak, ha véletlenül azon kapták a másikat, hogy a közösség kárára figyelmetlenkedett, la­zított. Érezték, hogy magúk­nak, egymásért. közös jóért dolgoznak. Egyészséges szellem uralkodott a fejekben, a szí­vekben. — Ma? biztosítás az állattartó gazdák SOMOGY háztáji és kise­gítő gazdaságaiban több mint hatvanezren tartanak sertést és szarvasmarhát. Többségük termelőszövetkezeti dolgozó, de sokan vannak olyan állat­tartó gazdák "is, akik valame­lyik üzemben dolgoznak. El­sősorban a termelőszövetke­zeti tagok kifogásolták, hogy a háztáji gazdaságokban ne­velt állatok biztosítási formá­ja elavult, alacsony az az összeg, amelyet térítésként az elhullott állatokért kapnak. Tegnap az Állami Biztosító megyei igazgatóságán Sándor Gyula igazgatóhelyettes, szer­vezési osztályvezető, arról tá­jékoztatott, miként kívánnak ezen változtatni, hogy a mai korszerű követelményeknek megfelelő, az állattartás biz­tonságát valóban segítő bizto­sítási forma bevezetésével könnyítsék a háztáji állatte­nyésztést. Megyénk háztáji és kisegítő gazdaságaiban 40 000 szarvas- marhát és 245 ezer sertést ne­velnek. S hogy mennyire fon­tos a biztosítás, azt jelzi az a tény, hogy az elhullott, bal­esetet szenvedett, betegség­ben elpusztult állatok után a biztosító 3,5 millió forintot térített meg a gazdáknak az idén. Ez az összeg azonban a tényleges kárnak csak egy részét fedezte. A szarvasmar­ha- és sertéstartó gazdák többsége összevont mezőgaz­dasági biztosítással rendelke­zett, melynek alapján káruk egy részét, gyakoribb esetben csak kisebb részét térítették meg. Az év végétől, illetve 1975. január 1-től az eddig érvény­ben levő mezőgazdasági biz­tosítás, egyúttal a legeltetési biztosítás .is megszűnik, s he- Hébe olyan új biztosítás lép életbe, amely lehetőséget nyújt a tényleges kár megté­rítésére, s egyúttal anyagi hozzájárulást is ad az állat- tenyésztés folytatásához. Sándor Gyula Igazgatóhe­lyettes elmondta, hogy az egyéni állattartó gazdák ré­szére bevezetett új biztosítás, az arányos díjak ellenében, jobban megközelíti a piaci forgalmi árakat. Ezt bárki megkötheti, aki nem rendel­kezik egyidejűleg más, állat- kockázatot is tartalmazó, ösz- szevont vagyonbiztosítással, vagy kiegészítő állatbiztosí­tással. Aki viszont ilyen ki­egészítő biztosítással . rendel­kezik, az minden további nél­kül fölcserélheti azt — ala­csonyabb térítési díj ellené­ben — az új módozatra. Le­hetőség van arra is, hogy aki azt igényli, a korábbi ház­táji biztosítás helyett éoület- és háztartási biztosítást .kös­sön. A szarvasmarha- és tehén­tartó gazdák keret- vagy | egyedi biztosítási forma kö­zött választhatnak, vagy mind a kettőt, illetve annak több­szörösét megköthetik. A Ice- rebiztosítúsnál — felső határ 25 ezer forint — a biztosí­tási díj a keretösszeg 4, egye­di biztosításnál pedig a biz­tosítási összeg 5 százaléka. A sertésekre, a juhra és a kecskére is a biztosítás két formája köthető: anyaálla­toknál a keretösszeg .5000 fo­rint, hízóállatoknál . pedig 3000 forint. Itt is igénybe 've- ! heti az állattartó gazda a ke- retbiztosítási összeg többszö­rösét. Első esetben 10, a többszörös keretbiztosításnál, valamint a 300Ű forintos hízó­biztosításnál az összeg 8 szá­zalékát kell díjként fizetni. A SAJTÓTÁJÉKOZTATÓN részt vettek a megyei tanács számára mezőgazdasági osztályának, valamint a tsz területi szö­vetségének képviselői. Mint elmondták, szerintük ez az új biztosítási forma jobban segít, ösztönöz a háztáji állat- tenyésztésre. Különösen az az intézkedés, hogy a tsz-tagok a biztosítást egyénenként is fi­zethetik, de a közös gazda­ság is átutalhatja helyettük — nyilatkozatuk alapján. — Hadd kezdjem korábbról: 1970-ben Mennyével egyesül­tünk. — Harmadik újrakezdés? — És ez sem sokkal köny- nyebb az előző kettőnél. A meggyőzés, a távlati, nagy kö­zösségi érdekek átlátása bo­nyolult, sokszor igen-igen ne­héz. Mindannyiunknak. — Az egyesülés óta új be­osztásban dolgozik? — Igen, magtárvezető va­gyok. — És továbbra is a somogy- geszti pártalapszervezet titká­ra. Tudtommal nemrégiben kapta meg a munka érdem­rend ezüst fokozatát. — Igen, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 57. év­fordulójának tiszteletére. Sz. L. Gombos Jolán Dobozok az iparnak, a kereskedelemnek Dobozokat és egyéb csomagolóanyagokat készítenek a nyom­daipari vállalat nagyatádi üzemében, évi 14,5 millió forint értékben: Képünkön: A budapesti Triál számára készül­nek a társasjáték papírdobozai. D hétköznapok valósán H em beszéltek általánosságba«, nem használtak nagy sza­vakat gondolataik kifejtéséhez. »Szemüvegük« munkás­szemüveg, ezt gondolataik bizonyítják, öfc írják mai jegyzetemet, tehát nem közvetett a szerepük. Őszintén be­széltek, magukba tekintve. Megvallom, ez utóbbi volt a leg­rokonszenvesebb számomra. Az üzemről, vezetőikről, a mun­kásokról — önmagukról vallottak. Hogy ismerik-e a kong­resszusi irányelveket? »Belülről« ismerik, a hétköznapok valóságából. Hatan ültünk az asztal körül; mindenekelőtt a rejtett tar­talékokról volt szó. Nem a pénzben, az anyagban, a gyárban, a »külső« erőkben, nem más társadalmi osztályban vagy ré­tegben keresték a felhalmozott, s még szunnyadó értéket, hanem önmagukban. Ezzel azt is elmondtam: ízik-vérig mun­kásokkal cserélhettem véleményt. S hogy gondolataikat ne kelljen minduntalan megszakítanom a nevek sorolásával, hadd mondjam el előre: kik vettek részt ezen a késő dél­utáni beszélgetésen. Partika József, a DÉLVIÉP gépszerelője, Kőműves Béla, a Volán megbízott műszaki vezetője, Fajcsi Teréz, a VBKM marósa, Oletics András, a Budapesti Finom- mechanikai Vállalat 3. sz. gyárának szerszámkészítője és Vass József, a cukorgyár megbízott művezetője. Közülük hárman pártvezetőségi tagok, és jelenleg mindannyian az egyéves pártiskola hallgatói. Megfontolt, tapasztalt emberek. »Minden üzemben vannak tartalékok, csakhogy ezeket a satupadnál lehet megtalálni.« Ott, ahol az érték születik, ahol a munkás felkészültségétől, készségétől, kedvétől, hangulatá­tól és fegyelmétől függ minden. Nem túlzás ez? Nem. Mert beszélgetőpartnereim inrten indulnak fölfelé, s azt tartják: a »felsőbb régiókban« dől el, hogy van-e munkakedv, fegye­lem, hangulat és teremtő erő. A valóság dialektikája ez. »Nem kell különösebben bizonygatni: sok a rejtett tartalék a mun­kásközössegekben. Ha nem erre támaszkodnak a vezetők, ak­kor bizony elszakadnak az üzemtől.« És rögtön vitába kezdtek egymással. »Nem ez a baj — mondta a legfiatalabb munkás. *Az a bökkenő, hogy a mi társadalmunkban még nem olyan magas fokú a munkásöntudat, nggy akkor is ráhajtsanak az emberek, ha nincs verseny, meg, ha nem kapnak érte külön pénzt. Én egy hároméves vállalatnál dolgozom, fiatalokból áll az üzem, és volt kisiparosokból, akik azelőtt igazán megtanul­hattak dolgozni, ha meg akartak élni. Most meg? Hagyjuk. Egy harmincéves emberben már igazán kialakulhatott volna az öntudat.« Egy darabig hallgatták a többiek, aztán nem bírták »cér­nánál'«. Türelmesen magyarázták, hogy hiszen éppen ő bi­zonyította: miért nem tartanak ott a munkások, ahol szeret­né. Hogy csupa fiatal — és nem is a munkapadoktól, a mun- ' kásközösségekből — gyűlt össze náluk; s hogy türelem kell, szeretet, meg emberség, hiszen most épül, ott formálódik igazi munkássá az ember. Meg aztán az is igaz: »ha egyszer odateszi a melós a magáét, s utána kap valamit cserébe, az jó. De ha ő csak rak az asztalra, vissza meg nem kap semmit, akkor bizony elkophat az öntudat.« Észre kell venni a jó munkást, ennyi *az egész. Van tartalék a megbecsülésben? Ki vitathatná ? »Nekem az a véleményem, hogy az értékek, az emberi teljesítőképesség feltárásához az alsóbb vezetők jó kiválasz­tása a legfontosabb. Nem biztos, hogy a legjobb esztergályos­ból jó brigádvezető lesz, de az már biztos: aligha fejlődik jó csoportvezetővé az, aki nem érti a szakmát, bármennyire tud is az emberek nyelvén. A legalsóbb vezetők alakítják a csar­nok levegőjét, ők határozzák meg a fegyelmet, a munkások hangulatút.« ¥ ..... E s sorolták tapasztalataikat. Az alsóbb vezetők egy részé­nél rendre elakad az információ; nem' válaszolnak a ja­vaslatokra, képtelenek elviselni a véleménynyilvánítást. Van, aki nem is köszön közülük, ha belép a műhelybe, ezt nem állhatják a munkások. Nem mindegy az sem, hogy a vezető két-három ember közvetítésével adja-e ki a munkát csak azért, mert hónapok óta haragszik a marósra. Soknak a modora, a módszere elviselhetetlen. Nem értik. Hiszen mun­kásból nőttek vezetővé. Jobb volna, ha nem veszítenék el a talajt a lábuk alól akkor sem, ha együtt poharazgattak; tud­nának távolságot tartani, ha követelni kell; s tanulnának em­berséget, mert a kiabálásból sohasem szármázott tekintély... Vannak aztán olyan munkások is, akiket nem a munkájuk alapján emelnek ki, kivételeznek velük. A többiek meg látják a visszásságokat. Hogyan hat ez az öntudatra? Vallják: o szocialista brigádban nagy erő van, tud hatni az emberekre lefelé is, fölfelé is. És a fegyelem. Van-e tartalékunk a munkafegyelemben? És van-e tennivaló? »Munkát kell adni, ennyi az egész. A munka a legfőbb fegyelmező erő. De hogy vagyunk mi is? Vagy tízezer termékhez kapunk részfeladatot, az anyavállalat meg vagy küld anyagot, vagy nem. Nálunk, ha »meglazul a fegyelem«, akkor munkáért hadakozik a munkás. Mit csinál­jon, ha elkészült a rajz, van szerszám is egy termékcsaládhoz, csak éppen anyag nincs hozzá? Azt mondják: mindenki min­dent megtesz, csak éppen nem megy a szekér. Utána meg s jöhet a hajtás, a túlóra, hogy belefeszül az ember. És akkor nekünk, az agitátoroknak azt kell megmagyaráznunk, hogy miért nincs anyag, vagy miért kell a hajrá. Nem megy ez így. A tartalék a szervezettségben van, az anyagellátás folya­matosságában.« Figyeljék csak, hogy tartunk »fölfelé«. Mert »... jó az, igenis legyen a munkásnak beleszólása a tervkészítésbe. De mi haszna? Év közben ötször is módosítják a tervet, akkor aztán nincs felkészülés, nincs anyag, nincs idő. Az a vélemé­nyem, ha már tervezünk, akkor megalapozottan tegyük, ne változtassanak rajta örökösen. Mi szeretnénk odarakni a ma­gunkét, de nem mindig rajtunk áll.« Figyelem őket, tele vannak törekvéssel. Egyetlen hét alatt másodszor találkoztam a »munkásmentalitással«: alig beszél­nek sikereikről, pedig volna mivel dicsekedniük. De változ­tatni akarnak, s azt nem lehet, ha eltelünk önmagunkkal. Egyikük így fogalmazott: »Olyan üzem nincs, ahol minden tökéletesen megy. A szervezés jelentősége óriási, különösen a napi munkaszervezésé. I smerik a kongresszusi irányelveket? Döntse el az olvasó. S az elmondottakon kívül még sok mindenben sejtenek tartalékot. A munkások képzésében, hogy megszűnjön a kisebbségi érzés, hogy tudják: többre is képesek. A sok fiatal műszakiban, mérnökben, aki »még nem szagolt puskaport«. Ezért nem ártana, ha gyakrabban kimozdulnának az irodákból. Végtére is jó volna odamenni az idősebb mun­káshoz: »neked csinálom ezt a tervet, mit tanácsolsz, hogyan alakítsam, hogy tudj is dolgozni vele?« És figyelemre méltó a következő észrevétel is: »A legnagyobb tartalékot az ad­minisztrációs létszám csökkentésében látom, igaz, ehhez ad­minisztratív intézkedés kellene. Nálunk az üzemcsarnok egyik sarkában vannak a lakatosok, a másikban a marósok, a har­madikban az esztergályosok, a negyedikben a karbantartók — nem zavarjuk egymást. De a műszaki osztályon minden raj­zolót »elkerítenek«. Majd ha nagy csarnokuk lenne és középre ülne a főkönyvelő, — rögtön látná, hogy hány ember fölös­leges.« Irányelvek, munkásgondolatok: a hétköznapok valóságá­ból táplálfkozók. Bárcsak mindannyian megtanulnánk a ma­gunkba tekintés »művészetét«. Sivori Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents