Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-15 / 293. szám

Siófok Siófokról nézve

— Ha fölmegyek Pestre, bármelyik vállalathoz, ahogy belépek az ajtón, s mondom, siófoki vagyok, mindenki kezében megáll a ceruza. Ha azt mondom, hogy Szolnokról, Győrből vagy Zalaszent- grótról jöttem, rám se hederítenek. De Siófok, az más. Annak neve van, híre, az emberek szeme felcsillan, szíve nagyobbat dobban. Mert Siófok nemcsak egy a többi magyar város közül. Több ennél. Az egész Balatont jelenti, noha tudom, a város nem azonos a Balatonnal. De ha a nevét hallják, mindenki a nyárra gondol, a napfényre, a simogató vízre, a zenés szórakozóhelyek esti muzsikájára, a sok fiatalra, a gondtalanságra, s mindenre, amit a nyár nyújtani képes. Ezért áll meg a kézben a ceruza, s ezért feszül várakozás az arcukon, ha megtudják, honnan jöttem.

Lakóhelye iránti mély érzelmeiről, elkötelezettségéről nevezetes Pomucz János, a Siófoki Építőipari Ktsz elnöke, mint az valószínűleg abból is kitűnt, amit bevezetőül elmondott. Rövidnadrágos kisgyermek korától itt nőtt fel, a város évről évre megújuló nyári forgatagában, s együtt az őszi-téli egyszerű, szomorkás napok múlásával. Végignézte, végigdolgozta a város különböző korszakait. A két világháború között volt újságkihordó, hordárfiú, labdaszedő gyerek a teniszpályák környékén, kertészlegény, építőmunkás, s a felszabadulás után nem sokkal a megalakult ktsz elnökeként tevékenykedett. Munkája és élete szorosan összefonódott azzal, ami Siófokon történt. Átélte, réázese volt. De munkája formálta is Siófokot. Amit ma ott az üdülővendég, a turista, a külföldi látogató lát, abban Pomucz Jánosnak is része volt. Egyrészt mint a várost építő szövetkezet elnökének, másrészt a Hazafias Népfront városi titkáraként és a siófoki tanács vb- tagjaként. Ezért érzi olyan mélyen, hogy köze van az utcákhoz, a terekhez, az új épületekhez, a város százezres vendégseregéhez, puha homo- kú strandjához, lakóihoz, az idősekhez, fiatalokhoz egyaránt. Ami az 6 gondjuk, örömük, keserűségük, az Pomucz Jánosé is. Kötődése Siófokhoz több mély érzelemnél. Elkötelezettség.

— Az üdülésre érkező ember más, mint a többi. Az örökké rosszkedvű hivatalnok, a törődött családanya, az egész évben szigorúan takarékoskodó munkáslány itt a két hét alatt könnyelműen szórja a pénzt, olyan dolgokat enged meg magának, amikről év közben álmodni se mert. Nevetni akar, kikapcsolódni. a legszebb ruháit veszi fel, napjában többször eszik fagylaltot, s issza a sört, mint máskor. Nyaranta ezt 100—150 ezer ember teszi napjában. Nem múlik ez el nyomtalanul itt Siófokon, nem.

Pomucz János jól ismeri -földijei«-nek gondolkodását. — Ha egy család üdülőben, étteremben, szállodában dolgozik — mondja —, ha kevesebbet keres is egy-egy jó szakmunkásnál, még akkor is jól jár. Az üdülőben kosztolhatnak, sőt sok helyről hazaviszik a vacsorát is. Sok siófoki tavasszal, nyáron, alig költ valamit élelemre, míg más, városi emberek fizetésüknek sokszor a 30—40 százalékát is kénytelenek élelem vásárlására fordítani. Akad olyan öreg néni, aki csak virágból 500—600 forintnyit is el tud adni naponta; üdülőhelyen bőkezűbbek a férfiak. A piacon minden elkel, S az árak nyaranta, sajnos, '70 éve itt a városban a legmagasabbak. Számítsuk még hozzá azokat, akik a szobáikat vendégeknek is ki tudják adni. Ha ezt nézzük. Siófoknak áldás az idegenforgalom. S mindig is az volt, amióta a Balatonnak ilyen nagy a vonzereje.

— ön ismert közéleti ember Siófokon. Mi a véleménye a városról, a vb-ülése- ken tizennyolc éve aktívan részt vevő vb-tagnak?

— Néha az az érzésem, hogy többet gondolunk a jövőre, mint a jelenre. Szép tervek vannak a part beépítésére, de közben sok helyen kitöri az ember a lábét, mert olyan gödrök vannak az utcán. Több helyen látni oda nem illő szemetet, gazt, viszont kevés a szemet gyönyörködtető park, pázsit. A hajóállomás környékén a rózsakertre egy-egy nagy forgalmú vasárnap délután végén nem lehet / ráismerni. Mindent elborít a dinnyehéj, a kukoricacsutka, a zsíros lángospapír és a lerágott csirkecsont. Pedig a rózsakert

Berták László munkája

Könyv a könyvtárról

Meglepetés volt azoknak — Vekem is ' — akik Bertók zászlót »csak« költőként is- nerték, amikor megjelent jrózai műve, az így élt Csokonai. Alapos ismeretanyagéi, emlékezőkészségről tett lanúbizonyságot e műve, s rém sokkal megjelenése után nár nem volt kapható a cö ny vesbol tokban.

Most újabb tudományos igé- íyű könyve jelent meg a so- nog.vi származású írónak. A Pécsi Tanárképző Főiskola

;udományos bizottsága és könyvtára adta ki. A Pécsi Tanárképző Főiskola könyvárának története, 1948—1973 ;ímű munkáját. .Miként azt i bevezetőben olvashatjuk: ►A dolgozat írásának idején, .972—1973-ban a főiskolai

íönyvtárak több szempontból íz érdeklődés középpontjába terültek. A Magyar Szocia- ista Munkáspárt Közp ->nft

3izottsága 1972. június 13-én latározatot hozott az állami nktatás helyzetéről és i ■ fej- esztésének feladatairól.« E ’eladatokból vállal közvetve e jeles kiadvány is. »A folyamatos önművelés korszerű cönyvtári tevékenység nélkül sohasem valósulhat meg.«

Bertók László arra vállalkozott: segít a leendő pedagógusokat ■ alkalmassá tenni arra, hogy a főiskoláról kikerülve képesek legyenek tanítványaikat is beavatni az önművelés »titkaiba«, annak szükségességet megértetni a

gyerekekkel. Szép és nemes feladat ez, Somogyra is kisugárzik, hiszen évről évre megyénkbe is kerülnek Pécsen végzett pedagógusok.

összefoglaló, rendszerező jellegű tanulmány ez. Felvázolja a tanárképző főiskolák létrehozásának körülmériyeit, bemutatja a fejlődést. Az olvasó megismerkedhet a pécsi intézmény történetével is. Ebbe a keretbe ágyazza Bartók László a könyvtárral foglalkozó fejezeteket. Világosan megjelöli helyét a hálózatban, megismerkedhetünk a funkcióból eredő feladatokkal. Miért hasznos ez Somogybán is? Mert az áramlás kétirányú: nemcsak végzős főisko'ások kerülnek megyénkbe, de évről évre válnak somogyi közép- iskolások pécsi főiskolássá. Jónak tartanánk, ha a gimnáziumokban már megismerKedhei- nének e kiadvánnyal, s így eg> kicsit rögtön »hazaérkeznének« a pécsi intézménybe.

A kiadvány ugyanis kalauzul ajánlkozik a könyvtárral ismerkedni kívánóknak. Tudósít az elhelyezkedésről, a berendezésről, az olvasási, ku'a- tási lehefpségekcől. Megismerteti az érdeklődőket a könyvtárosi hivatás legalapvetőbb teendőivel.

A bőséges forrásanyagra támaszkodó kiadvány nagy nyeresége I a könyvtárügynek, az olvasóvá nevelés mozgalmának.

I* L.

mellett van a strand, ahová három forintért bárki bemehet, vagy ha drágállja, elmehet a négy kilométer hosszú szabad strandra is, tehát nem kellene a tilosban fürödnie.

— Mit lehet tenni?

— A tanácsi apparátus ugyanaz nyáron is, mint őszszel vagy télen. Pfedig nyáron több mint százezer ember gondja szakad a tanácsiak nyakába. A rózsakerti orvfürdőzőket például csak következetes büntetésekkel lehetne féken tartani. Szerintem két héten belül le lehetne szoktatni őket arról, hogy Siófok egyik legszebb, legforgalmasabb helyét mindig elcsúfítsák. De a tánács szabálysértési előadója egyszerűen nem bírja égy személyben a munkát. Régen nyaranta létrehoztak egy üdülőhelyi bizottságot, s ez intézte azt a számtalan tennivalót, amellyel m^st a tanács sokszor, eredménytelenül birkózik. Valami ilyen kellene napjainkban is. (A BIB legutóbbi siófoki ülésén határozat született hasonló társadalmi bizottságok megalakításáról. A szerk.)

— A siófokiaknak végül is nem rossz az idegenforgalom.

— A városban a nyári szezon nemcsak többletjövedelmet jelent a családoknak. Jelenti az Időszakos drágaságot, a rettenetes zsúfoltságot a boltokban, az áruházban, s a nyári fokozott munkát, amikor pedig a szemük előtt mindenki szórakozik, üdül, pihen. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy néhányan hajlamosabbak átvenni az üdülni érkezők könnyebb, a mindennapi örömök iránt fogékonyabb gondolkodását is. S ez az idegenforgalom másik, figyelmen kívül alig hagyható hatása.

Csupor Tibor

Kalinyini mementó

A hős neve: nép

»Lengd körül, te szél, a bátor,

drága holtak sírhelyét,

hősi hírük vidd a távol,

nagy mezőkön szerteszét.«

(J. Barbarus: A béke dala)

Láng lobog az éjszakában, fénye messziye világít.. Ügy emelkedik a város) Kalinyin fölé, mint egy tüzes kard. A közeli, a távoli, az új meg a : régi várbsrészekben meg-meg- állnak az emberek, tisztélet- j tel, kegyelettel gondolnak j azokra, akik emlékére a Vol- ■ gához közeli emlékmű tetején fellobog ez a láng. j Évfente háromszor: május 9-én, a győzelem napján, november 7-én, az- októberi forradalom évfordulóján, s holnap, december 16-án, a város felszabadulásának ünnepén a hősök, a hazájukért életüket áldozok emlékére meggyullad az ünnepi láng.

1941. december 16.

Kalinyin város történelmében aranybetűkkel írják ezt a 33 évvel ezelőtti napot. S írják azoknak a nevét, akik életüket áldották, vérüket hullattak, hogy megállítsák a Moszkva ellen vonuló fasiszta csapatokat.

Kik voltak ezek a hősök?

Néhány héttel ezelőtt kaptam választ erre. A szakadó hóesésben éjfél körül járt az idő — százak vonultak az emlékműhöz tisztelegni.

Anyák, karjukon kisgyermekükkel, fiatalok egymás kezét fogva, idős, lépni is nehezen tudó emberek. S némán állták körül a magasba nyúló emlékművet, amelynek oldaláról tolmácsunk a lobogó lángnál ezt olvasta: »A hős neve: nép...«

Néhány méterre az emlékműtől a föld alá vivő lépcsősor. örök láng ég itt a hősök tiszteletére, s közben az emberi szív dobogására emlékeztető hang hallatszik. Óránként

pedig gyászzene csendül fel,- amelyet néma csöndben, kegyelettel hallgatnak idősek és fiatalok. Köztük sokan olyanok, akik a harcokban elesett hozzátartozójuk emlékét jötték felidézni.

Ez az örök’’láng és a szívdobogás azoknak az embereknek állít emléket — katonáknak, a partizánharcot vállaló civileknek —, akik a város pincéiben, kazamatáiban hónap-, szám rejtőzve le-lecsaptak az ellenségre, s akiknek a szive a hazáért, az ellenséggel vívott harcban szűnt meg dobogni.

Az örök lángot őrző emlékmű tetején kék márványtábla. A rajta levő felirat azt adja hírül: egy tokban üzenetet, levelet helyeztek el a XXI. század emberének. A levelet a győzelem napjának 100. évfordulóján, 2045-ben szabad csak felbontani.

Mit tartalmaz, miről szólhat ez az üzenet? S mit mondhat az akkori kalinyini embernek, ha 2045. május 9-én felbontják? Azt, amit a városban, a megyében s az országban járva tapasztaltam: a hősök emlékét őrző, ápoló végtelen

tiszteletet, kegyeletet, amely nemcsak az évfordulók ünnepi hangulatában nyilvánul .meg.

Ez fejeződik ki abban is, hogy a fiatal házasok első útja a hősök emlékművéhez vezet a szertartás után, ezzel is kifejezve, hogy tudják, kiknek köszönhetik szabad, boldog életüket. Azért, hogy ők most új életet kezdhessenek, száz- és százezer névtelen hős áldozta életét.

A hős neve: nép.

Ezt olvasta tolmácsunk késő éjszaka az emlékmű felett lobogó láng fényénél. Ez a láng a hősök emlékét idézi, azokét, akikről Avetik Iszaak- jan örmény költővel együtt így vallanak a kalinyiniak és minden szovjet ember:

»Neved beírtad a históriába, arany betűkkel ragyog ott a lap,

s az orcák nem búsulnak majd hiába, 1

rád néznek, s büszkén vallják sorsodat/«

Szalai László

Üzenet a Behár-völjri

•7 •

A topolyai művésztelep kiállítása Kaposváron

Pécstől 192 kilométerre, s hogy egy másik irányt is megadjunk a tájékozódáshoz, Novi Sadhoz 67 kilométerre, a Betyár-völgy felett fekszik a több mint húsz esztendeje működő topolyái művésztelep, melynek anyagából a megyei könyvtárban — Somogybán először — kiállítás nyílt.

Megérdemli a kiállítás, hogy — mielőtt az itteni látnivalókról szólnánk — fölidézzük a topolyai művésztelep több mint két évtizedes történetét. Ipacs József készítette el a topolyai művésztelep monográfiáját.

A franciaországi Barbizon- ban 1850-ben alakították meg a festőiskolát, nyári időszaki iskola kezdett működni 1896- tól a magyar Nagybányán.

Nadezda Petrovic, a szerb

tdá

Alcksandar Lukovlc Akrobata a széken című alkotása.

impresszionizmus megalapítója, a jugoszláv festészet kitűnősége 1904-ben addig agitált, szervezett és kilincseit, míg Szerbia kultuszminisztériuma beleegyezését adta az első művésztelep létrehozásához. »A tagok három hónapon át gyűjtőmunkát végeznek; kosztümöket, népi ornamentikát, típusokat, valamint népi jeleneteket gyűjtenek, mialatt megörökítik az érdekesnek bizonyuló tájrészleteket.« Íme a hivatalos jóváhagyás egy részlete.

Topolyán 1924-ben hivatalos községi végzéssel tárgyalnak — tíz év után ismét — a művésztelep létrehozásáról. A Bácska Topola és Vidéke című hetilapban jelent meg az alábbi tudósítás:

»Soha még község nem vallotta kárát annak, ha ilyen telepet létesített. Az ország szemében emelkedni f jg tekintélyünk ...« Folytathatnánk tovább a gondolatsort, de tudva, hogy a lelkesedést megtorpanás követte, lapozzunk tovább a monográfiában, s újra idézzük Ipacs Józsefet: — A felszabadulás után Acs József és Dévics Imre tárgyalt először a művésztelep megalapításáról. Az erről szóló okmány 1953. szeptember 22-i keltezésű. Az első táborozik között van Acs József Zentárói, Milos Bajic Belgrád- ból, Petrik Pál Szabadkáról és még három festő.

A telep jelenéről szól már a nyolc pontba foglalt állás- foglalás, mely rögzíti, mit jelent a művészteíep a jugoszláv képzőművészetben. Többek között: a művészetek demokratizálását, a vidék művelődését, képtárak és alkotó közösségek létrehozását, 1 a nemzetiségi művészet fejlődéséi.

A megyei könyvtárbeli látnivalókat máris tudjuk kapcsolni mondanivalónkhoz. Nem is tudom, hány kép címeként tűnt fel a »Betyár- völgy«.

— Szinte újra élnek a századok. Hagyatéka, jelképessége erős — lelkesedéssel szól a tájról a monográfia szerzője. És ugyanezt a lendületes, táji élményeket időben és térben összefoglaló gondolkodás- módot találjuk a kiállító művészek képein is. Elsőnek Szilágyi Gábor Betyár-völgy című képét említeném, mely meseillusztráció színeivel és ízeivel eleveníti meg az erdőt, folyót és világát. A monda szerint a híres Rózsa Gán - dór is megfordult a topolyai rengetegben, nem véletlen hát, hogy a művésztelep tavalyi somogyi vendégei közül Szabados János »betyárromantikus« álmot festett itt.

El tudjuk képzelni a valós tájat a látványt közvetlenebbül leírt festmények láttán. Gyurkovics Hunor Topolya VI. című pasztell je a dombos táj hullámzó vonalát örökítette meg. Igyekszem a táj bemutatását a különböző fes- tőjrányzatokon keresztül érzékeltetni, jelezve, hogy mennyire változatos anyaggal találkozni a megyei könyvtárban. Stojan Trumic: Sinkovics fehér tanyája című expresszív látomása is ebbe a sorba való.

A topolyai művésztelep munkája annál sokirányúbb, mint hogy megelégedne a táji élmények kisugároztatásá- val. Művészi céljaik messzire vezetnek. A törekvések sokirányú megvalósítását jellemzi a Kaposváron bemutatott anyag is. Ács József alumíniumból készült II. variáció a Petőfi Brigád témára című alkotása olyan szintézis, amelyben stilárisan az új hang, mondanivalóban a köz- életiség jelentkezik.

Az irányzatok sokszínűségét bemutatva szólunk Alck- sahdar Lukovic Akrobata a széken, Kaca M. Ljubinkovic Ágy a búzában című szürrealista alkotásáról.

A Magyar Képzőművészek Szövetsége Dél-dunántúli Területi Szervezete és a topolyai művésztelep azonos irányba fordult a szomszéd népek művészetének megisme -ését célzó tervvel. így történhetett, hogy a találkozás sikerült. A művészeken a sor, hogy t- vább bővüljön a kapcsolat.

Horányi Barna