Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-14 / 266. szám
EGYIPTOMI UTAZÁS A piramisok darcot vallott. Végül is megA utóbuszun k szorgai-J másán kerülgette a csacsi von- j tatta taligákat, de nem akar- j tunk kiiogyni a sikátorokból, a j leírhatatlanul színes bazárso- j rokból, a kézművesek utcácskáiból. Kairó országnyi nagyságú város, azt mondják, hétmillió embernek ad otthont. Egymáshoz közel lapuló házak mellett értünk ki a városból, és az ablakból végre megláttuk a három nagy piramist. Ám nem álltunk meg Gizeh- ben, egyelőre messzebb igyekeztünk; Memphiszbe, az egyiptomi birodalom első fővárosába. Időszámításunk előtt 3200 esztendővel Menész király mutatott erre a vidékre, 'itt akarta látni a fehér falakkal körülvett királyi palotát és Ptah istenség templomát. Az ősi várost nemcsak a leírásokból ismerjük, szépségét még a megcsonkított kövekből, szobrokból, épületmaradványokból sem nehéz magunk elé képzelni. A címben a piramisokát ígértem, nem időzhetek hát Mamphisznél, hanem gondolatban el kell vezetnem az olvasót a város közelébe, pontosabban a Holtak Városába, Szakkarába. Piramist láttunk itt, de egészen másmilyent, mint a gizekiek. Értékét nemcsak a kora — több mint négy és fél ezer éves —, hanem az is jelenti, hogy ez — Dzsószer fáraó úgynevezett lépcsős piramisa — volt a későbbiek atyja. Tulajdonképpen nem is igazi piramis ez a hatvan méter magas, téglalap alaprajzú, óriás lépcsőkkel hat szintre tagolt építmény. (Az »-igazi« négyzet alaprajzú, és sima oldalú.) Nem is annyira a piramis építtetője, Dzsószer maradt meg a világ emlékezetében, hanem a csodálatos tudású, polihisztor Imhotep építész, aki Dzsószer fő tanácsadója és kölattak három oszlopot, rajtuk faragott madarakkal. Ha megmozdították a madarakat, mozdult az ajtó is... Megesküdtek, hogy láttak olyan edényt, amelyikből állandóan csörgött a víz, szemügyre vettek verdeső szárnyú, villogó szemű drágakő kakast, és még sok egyebet, melynek fölidézésévcl már az ezeregyéjszaka meséinek birodalmába kanyarodnék. Kikerültük a távol nem tartható árusokat, az állataikra mutogató, kényelmes utazást ígérő tevéseket, és megcsodáltuk a Kheopsz közvetlen szomszédságában álló Khephren piramist. A belsejébe vezető alagútban még az apróbb termetűnek is össize kell görnyednie, a magamfajta azonban, j akit kis híján kétméteres ter- I mettel áldott meg a sors, csak I négykézláb merészkedhetett a mélybe. Megvallom, csak a fél- útig jutottam el, a vészesén fogyó levegő meghátrálásra kényszerített. Így aztán nem láttam a már régen kifosztott Khephren sírkamrát, a gránitszarkofágot. Annál hosszabb ideig gyönyörködtem a piramishoz tartozó, annak különálló völgytemplomának szomszédságában magasodó Szfinxben. A kelet felé forduló, sivatagot kémlelő titokzatos csodalény — a hossza 57 méter, a magassága 20, arcának szélessége pedig 5 méter — Khephren korában készült, és föltehetően magának a fáraónak az arcvonásait őrzi. A teste akár ; egy oroszláné, az arca egy férfié, a hajviselete pedig egy nőé. A tudományos magyarázat szerint a heliopolisi napkultusz egyik alakját, a horizonton ülő oroszlánt és a napistent jelképező Atomot tester .a -. •. . Pálmaliget a sivatag szélép. siti meg.. öt tartják a gizehi piramisok félelmetes őréneto s valamikor mágikus erőt tulajdonítottak neki. Nemcsak a fáraók őrzésében, hanem abban is, hogy a hiedelem szerint a Szfinx megvédi a Nílus völgyét a Líbiai-sivatag homoktengerének támadásától. A Kheopsz és a Khephren piramistól valamivel távolabb mered a majdnem mindig felhőtlen égre a legkisebb, a Mü- kerinosz piramis. 66 méter a magassága, 108 méter az oldalszélessége. Ezer évvel ezelőtt már megpróbálták lerombolni, nyolc hónapig tartott a kíméletlen támadás a mesterien összerakott kőhalom ellen. Az egykori föl jegyzések szerint: ha á kifejtett követ nézték, azt hitték, a földdel tették egyenlővé,\ha viszont a piramisra pillantottak, alig láttak pusztítást rajta. Szerencsére föladták a küzdelmet, így a mai napig is áll a valamikor vörös gránittal és finom mészkőlapokkal borított mű. Építtetőiéről, Mükerino6zról nemcsak azt jegyezték föl, hogy jó uralkodó volt, honéin azt is, hogy egyszer jóslatot kapott; készüljön föl rá, már csak hat esztendeig él. Az uralkodó töméntelenül sok mécsest készíttetett, s meg akarta hazudtolni a jóslatot. Éjjal-nappal mulatozott, le nem hunyta a szemét, s fennen hangoztatta, így nem hat, hanem tizenkét évig él. A tudósok megtalálták bazalt szarkofágját és a múmiáját is, ám szerencsétlenséget hozott rájuk. Angliába akarták szállítani, de a hajó a spanyol partok közelében elsüllyedt. Elköszöntem a piramisoktól, s a Kairó felé vezető úton gyalogosan elindultam. Jó lett volna egyedül maradni az élménnyel, ha úgy tetszik: a történelemmel, de ez az összesereglett gyerekek miatt nem volt lehetséges. Ha utólag végiggondolom, tulajdonképpen nem is baj. Mert Gizeh fölkavarja, elbizonytalanítja az embért. (Folytatjuk.) Pintér 'Dezső bokszot láttam filmen, fényképen a Kheopsz piramist, mégsem Volt fogalmam róla, hogy ekkora hatást tehet az emberre. Magasabb épület van nála a világon, de nagyobb tömegű a mai napig fittes! Kétmillió-háromszázezer kőből rakták össze, eg'y tömb két és fél—tizenöt tonnát nyomott. Hitetlenül méregettem a világcsodát, hogy volt képes megépítésére az óbirodalom embere? Micsoda mérhetetlen összhangra volt szükség, hogy az örökké változó százezrek olyan munkát végezzenek, amelynek eredménye így szembeszegül a kíméletlen idővel? Milyen számítások, eszközök álltak rendelkezésre, hogy valóság lett az uralkodó kívánságából? Kheopsz egész uralkodása alatt, körülbelül húsz esztendeig készült — előtte tíz évig a hozzá vezető utat építették —, 146 méter magas lett, oldalainak alsó szélessége pedig 232,5 méter. Napóleon kiszámította, hogy a Kheopsz piramis köveiből egész Franciaországot körül lehetett volna építeni egy három méter magas fallal. Kevés látszik a piramison abból, hogy mennyi mindent ki kellett állnia az évezredek során. A kincsre éhes sírrablók már az ókorban is megpróbálkoztak a kifosztásával, de szerencsére ez teljes egészében. később sem sikerült. A leírások szerint több mint 1100 évvel ezelőtt al-Mamún kalifának feszítővasak, tűz és ecet segítségével sikerült a piramisba behatolnia. A hiteles krónika nem rögzítetté, hogy a kalifa fejedelmi kincsekre lelt volna, de annál több csodálatos történet kapott szárny ra a betolakodók kalandjairól. Al-Mamún emberei állítólag egy boltozatos építményre találtak, melyben három, márványból kifaragott ajtó állt, Hiába próbálták kinyitni azokat, minden próbálkozásuk ku A gizehi piramisok. Gerencsér Miklós Ácsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye Sürgetett az idő, hiszen a rakott kéziratokat, haszonta- i naptárt újévre meg kellett lan papírnak gondolván azo- i volna jelentetni. , kát. Stancsicsnak szinte min1 Stancsics már nem is szám- cten eddigi munkája kárba lálta, oly gyakran kaptatott veszett. Abból vette észre a föl Budára a cenzori hivatal- pusztulást, hogy a szatócsnál hoz messzi lakásától. A ké- vásárolt holmi csomagolópa- nyelmes hivatalnok uraknak Plrján a saját keze írását is- azonban nem volt sürgős. merte föl. Hagyták, hadd késsen csak Kutyaharapást szőrével, — el a naptár. Amikor már biz- munkával akarta feledtetni a tosak voltak abban, hogy le- pótolhatatlan veszteséget. Tehetetlenség megjelentetni réz felépült, és ehhez az 1844 januárjára, kegyesen jó- örömhöz képest kibírhatónak váhagyták a szegedi cenzor vélte Mihály a veszteséget nemcsak De mert mégis bántotta a hanem dolog, nagy elhatározásra jupvün János reményei is szer- tott. Minden eddigi írásánál vé- kihúzásait. Stancsics Ezzel Mihály, tefoszlottak. bátrabb, szókimondóbb Somogyi) Eééplap A huzavona idején Teréz leménnyel szándékozott , súlyos betegségbe esett, moz- rukkolni, dúlni is alig tudott. Segítő Elmondhatatlanul a benőikül nem lehetett meg kis- gyében volt már a császári ded leánykája sem ő maga zsarnokság, a cenzúra min3i^ önCS‘CS l i f0gadOtt den alapvető szellemi jogot melléjük egy gondozo asz- 5 szonyt. Ez a meggondolatlan meggyalázo önkényé. Amint nőszemély se szó, se beszéd, áradt belőle a mondanivaló, sza- hangfogó nélkül megírta a !•* Sajtószabadságról nézetei f garasokért elhordta a l tócsnak a féltve őrzött, egy rabnak című hires művét. Mi sem nyilvánvalóbb, mint hogy ilyen könyvet képtelenség volt megjelentetni az osztrák császár birodalmában. Lipcsébe csempészte hát a művet — kinyomtatás végett, de a nyomtatás színhelyéül Párizst tüntették föl. A szerző neve természeteden nem szerepelt a könyvön. Alig jutottak be az országba az első példányok, óriási kalamajka támadt a hivatalos körökben. Erélyes ambícióval kutatták a tetteseket, kiváltképp a szerzőt. Hogy, hogy nem, a gyanú hamarosan Stancsicsra terelődött. Szekrényessy Endre, Pest város rendőrkapitánya, elhatározta megvallatását — kényszerítő eszközökkel. Mivel pedig mégsém lehetett egészen biztos a szerző kilétében, nem fogathatta el nyíltan, mert hátha kiderül vétlensége. Neves ember, zajt csapnak a nemzeti tábor egyébként is lármás hívei, ha igazságtalanul meghurcolják a magyar értelmiség egyik legjelesebbjét. A rendőrkapitány tehát egy nyájas darabont által invitálta baráti vendégségbe kiszemelt áldozatát. Stancsics azonban résen volt. A darabontéhoz hasonló nyájassággal köszönetét mondott a számára megtisztelő invitálásért, ugyanakkor halaszthatatlan családi teendőire hivatkozott. rülbelül kétezer évvel később a tudósok és az írnokok istene lett. Páratlanul merész alkotása volt a későbbi uralkodók vágyának a példája. Jelbeszéd Vannak helyszínek, ame- [ lyek, ha csak puszta fényképekben tárulnak a néző elé, j már akkor is izgalmasak, ér- j dekesek. Ilyen például a kórház, a műtőre előkészítő kór- i terem, azután a műtő a félelmetes, fénylő lámpaköreivel, a műtőasztal a körülötte csillogó műszerekkel. A gézmaszkokba bújt orvosok között a lehető legkevesebb szó hangzik el, s jól érvényesül a ' jelbeszéd. Valószínű, hogy innen a címe a filmnek is, melyet a napokban vetítenek az ország bemutató filmszínházaiban. Az emberek közötti kapcsolatok itt mások: végletesebbek, ünnepélyesebbek, elütnek a megszokott hétköznapoktól. Mint ahogy ez a film tizennyolc éves főhősének sorsában is jelentkezik: egy' fusizás közbeni véletlen baleset hozza felszínre rejtőzködő baját, amely miatt egyik lábfejét amputálni kell. Mint gyógyászati eset is félelmetes konfliktuslehetőséget hordoz. A filmíró^ Má- riássy Judit, a kóresetből kiindulva valóságos konfliktusrendszert vázol: a fiú lakhelye — egy módos bányászfalu — "világának és a . kórházi környezetnek az összeütközését, az ott kezdődő testi szerelem és egy, a kórházban szövődő finomabb kapcsolat összeütközését, a kinti élet és a benti világ »hi- giénikusabb« összeütközését. S mindez a főhős lelkivilágában épült frontokká, háttérként, mert a valóságos nagy kérdés a betegsége, s kama- szos vonzalma a szép, de nála jóval idősebb orvosnő iránt. Annyi kapcsolatot kell a játék másfél órás idejében felépíteni a rendezőnek — Luttor Mara —, hogy nincs elegendő lehetőség mindig az alapos kibontásra. De el kell mondani, hogy e jelzések, a színészi alakítások telitalálatai révén, nagyon beszédesek. A szülők kétségbeesése például, vagy a betegek kis társadalma, a különböző típusok felvonultatása a kórteremben, az anyáskodó, de butácska nővér megjelenése és így tovább. Jó epizódalakítások építik érthetővé, színessé a nagyrészt egy színhelyei! játszódó filmet. Lehetetlen nem észrevenni, hogy a főhős jelleme mellett, betegsége mellett, társadalmi tünetekre is igyekszik ráirányítani a figyelmet a játék alkotóközössége. A kórházi borítékolásra, a munkahelyi viszonyokra — például az induló képsorban —, vagy egy osztály szép vonzalmára a beteg osztálytársuk iránt, aki meghal. Nagyon rokonszenves nekem, hogy a film alkotói merik vállalni az érzelmeket, a könnyeket és a nevetéseket, a karnaszos vágyakat, vagy az orvosnő alakításában az anyás okosságot, szeretetet. Néhol észrevehetők felszínes jegyek, de összességében igen meggyőző ennek a filmnek a valóságábrázolása. Annyi »művészfilm« fúrt már az élet »mélyrétegeibe«, s jelentek meg hősei a közöny ezer formájú álarcában, természetellenes természetességet erőltetve magukra, a természetes emberi érzelmeket intellektuális rezignációkra áthangolva, hogy ez a mostani film őszinteségével — esetleges hiányai ellenére is — megkapó. Szépen vall, hittel és bírálattal a gyógyító hivatásról. Két orvostípust vonultat fel. Egy anyagias fiatalembert, aki látszatközvetlenke- dő, és egy orvosnőt, aki szilveszter éjszakáján estélyi ruhában rohan a kórházba, és gyógyít hite, tudása szerint. Tévedés ne essé, egyik sem véglet. Mindkettővel találkozhatunk mindennap. S milyen jó lenne, ha csak az utóbbit jellemezhetnénk. Az ő helytállásáról, példamutató lelkiismeretességéről kellene csak vallani mindazoknak, akiknek ez a dolguk, s nem kellene az előző típus néha végletes túlkapásainál. is megállni időnként. Tröszt Tibor Miniszteri rendelet a szarvasmarhatartásról A Magyar Közlöny 83. számában megjelent a pénzügy- miniszter, valamint a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter együttes rendeleté ás két rendeletmódosítása. A szabályozások főként az állattartó gazdaságokat érintik, fejlesztésükhöz újabb lehetőségeket biztosítanak. Tudta hát, hogy komoly, veszedelemmel játszik, ami-, kor a Rendőrség alapos gyanúja ellenére Pozsonyba, az, éppen zajló országgyűlés, színhelyére utazott. Titkos, módon elegendő példányt jut-, tatott el könyvéből a diéta, (az országgyűlés) városába, és, arról is gondoskodott, hogy a( követek kézhez kapják mun-| káját. , Műve óriási szenzációt kel-1 tett. írásáról beszélt minden-1 ki: lelkes viták zajlottak gon-1 dolatairól az országgyűlés1 tagjai körében, s azon túl, Pozsony politikai társaságai-1 ban is. A siker még az ő mindig l bizakodó elképzeléseinél isi nagyobb volt. A rendőrségi jobbnak látta, ha nem boly-l gatja az ügyet, mert feltéte-l lezése szerint ekkora akciót! csak igen befolyásos emberek! mernek megkockáztatni. I Valóban, Stancsics Mihály! merész cselekedete fölért egy< jól szervezett országos poli-! tikai megmozdulással. < Szaporodott a pesti külvá-! ros lakossága, rengetegen húzódtak a sanyarú pusztai! sors elől a jobb megélhetés! reményében az Orczy-kert! mögötti környékre. A jövevé-! nyék közé bűnözők is ke ve- ! redtek, s ezek kirabolták. Stancsics házát. Sürgősen la-J kast cserélt, mielőtt még na-J gyobb baj történne. ' (Folytatjuk-) I Szabályozták az olyan állóeszközök átalakítását, amelyeket eredetileg nem szarvas- marhatartásra építettek, de a szakosított fejlesztés, vagy más üzemi indokok miatt a létesítményt a továbiakban ennek az állatfajnak a tartására akarják felhasználni. Az ilyen irányú átalakításhoz a gazdaságok férőhelyenként 2000 forintos, egyes esetekben 1500 forintos állami támogatást vehetnek igénybe. A rendelet szabályozta, mi a teendő az üzemviteli támogatás igénylésénél abban az esetben, ha a tsz tehénállománya a 200-at meghaladja, és az állomány egy részét húsirányú tartásra szakosítják, másik részét pedig továbbra is kettős hasznosításban (tej— hús) tartják, vagy ha a teljes tehénállományt hús irányba kívánják hasznosítani. Azokban a kedvezőtlen adottságú gazdaságokban, ahol az állományt hús irányba szakosítják, az átállás miatt elmarad a fejősből származó tejárbevétel, s ez nehéz anyagi helyzetet teremtene. A bevételi kiesés ellensúlyozására a vágóállat- és tenyészállatérték árbevétele után az eddigiekhez képest megemelt, kétszeres összegű árkiegészítést vehetnek igénybe ezek a gazdaságok. Az eljárás szabályait a rendelet részletesen meghatározza. A? új szabályozás szerint a szakosított szarvasmarhatartáshoz abban az esetben is adható fejlesztési hozzájárulás, ha a kedvezőtlen adottságú üzem hizlalás céljára létrejött társulásba tagként akar belépni. Ezzel egyrészt a kedvezőtlen adottságú tsz-ek szakmai fejlődését, a társulásokban való részvételét tették lehetővé, másrészt elősegítették a koncentrált hizlalótelepek kialakítását. »
