Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-12 / 264. szám

Nagyatád győzött a megyei rangadón Totó A 45. játékhét 13+1 talála­ton szelvénye a következő: x, x, x, 1, 1, 2, 2, x, 2, x, 2, x, 1, -fa:. A 4 darab telitalálatos szel­vény nyereménye egyenként 279 913 forint. A 13 találatos 133 459, a 12-es 3379, a 11-es 263, a 10-es 55 forintöt fizet. A megyei labdarúgó-bajnok­ság vasárnapi fordulójában is­mét egy rangadóra került sor. A Nagyatádi Kinizsi a tavalyi bajnok Kiss János SB csapa­tát fogadta. Nagy küzdelem­ben az atádiak győztek. Nagyatád—Kiss J. SE %:l (1:0) Nagyatád, 350 néző. Vezette: Szerecz. Nagyatád': isobrák — Varga, Kömpf, Horváth (Szabó), Deák, Balogh, Oláh, Dics, Fodor. Seges- di, Zákányi. Edző: Szabó Pál. Kiss J. SE: Gerebics — Baán, Tilinzer, Bartl, Szabó, Pordán, Kovács, Sei­ner, S/.őcs, Puha, Halász. Edző: Kétszeri Ferenc. 15. perc: Szabadrúgáshoz ju­tottak a hazaiak. Balogh Kies­hez gurított, aki nem hibázott. 1:0. 60. perc: Nagy kavarodás volt az atádi kapu előtt, töb­ben is a földre kerültek. A já­tékvezető 11-est ítélt a vendé­gek javára. A büntetőt Puha értékesítette. 1:1. 75. perc: Kovácsot a játék­vezető kiállította. 78. perc: Megismétlődött - a 60. percben lejátszódott jele­net, de most a nagyatádi kapu előtt. Szerecz bíró most is ha­tározott volt, s a 11-es pontra mutatott. A büntetőt Fodor ér­tékesítette. 2:1. A rangadó végig nagy ira­mú, küzdelmes mérkőzést ho­zott. Noha nem hiányozták a heves összecsapások, a játék sosem lépte át a sportszerűség határát. Jók: Deák, Balogh, Kömpf, Zsobrák, illetve: Gere­bics, Szabó, Szőcs. Tóth Ferenc Latinea SE—Fonyód 4:2 (2:1) Marcali, 150 néző. Vezette: Fellegi. Latinea: Győrfi — Vadászi, Ba­lázs, Halász, Szabó (Mika), Koz­ma, Szukics, Szita, Berta, Bors­fái. Tarr. Edző: Borsfái Géza. Fo­nyód: Sonnenschein — Zámbori, Gyuricza, Farkas, Horváth I. (Hor­váth II.), Fejes, Landor, Vecsrra, Tavaszi, Nagy (Szárszói), Basics. Edző: Vida János dr. Minthogy csak az egyik part­jelző érkezett meg, Fellegi já­tékvezetőnek nem volt köny- nyű dolga. Jó mérkőzésen a magára talált marcali csapat nemcsak fölényben volt, ha­nem gólokat is rúgott. G.: Szu­kics (2), Borsfái, Berta, illetve Basics, Farkas (ll-esből). Hegedűs Gyula Somogyi B. SE—Lengyeltóti 3:0 (1:0) Lengyeltóti, 100 néző. Ve­zette: Pesti. Somogyi: GosxtoHi (Enr.si*!) — Turnár, Giczinger, Máthé, Bere, Papp, Szalai, Ladlte, Kalmár, Gő­cze, Nagy, Nyári. Edző: Oláh Fe­renc. Lengyeltóti: Benkő — Kesz­tyűs, Riba, Hosszú, Smida, Sándor, Mátyás (Hoilósi), Komócsin, Csor­dás, Szalai, Kollár. Edző: Csordás László. A hazai csapat az első fél­időben egyenlő ellenfele volt a vendégeknek, sőt ebben az időszakban, a Lengyeltótinak volt több helyzete. Szünet után változott a kép, s várat­lanul biztosan nyert a Somo­gyi B. SE. G.: Gőcze, Nyári, Kalmár. Jók: Turnár, Bere, Gőcze. A lengyeltóti csapat­ban nem volt kiemelkedő tel­jesítmény. Lengyeltóti ifi—Somogyi B. SE ifi 2:0 Dr. Körmendy István K. Vasutas—Csurgó 4:0 (3:0) Kaposvár, 100 néző. Vezet­te: ZsalakÖ. K. Vasutas: Okos — Takács, Ka­szás, Méreg — Kéki, Kelemen, Törzsök, Tallián. Hegyi, 'Páti. Tóth I. (Tóth II.). Edző: Barta Lajos. Csurgó: Jancsi — Szmolek, Kis- géczi. Polgár, Balogh, Hosszú, Lu­ka. Nagy, Kiss, Péntek, Szabó. Edző: Jakab László. Változatos mérkőzésen, vé­gig a Vasutas irányította a játékot. A 70. percben tíz főre olvadt a csurgói csapat, Pén­teket reklamálásért a játék­vezető kiállította. G.: Báti (2), Hegyi. Takács. Jók: Kaszás, Kéki, Hegyi, Páti, illetve: Jan­csi, Szabó. K. Vasutas ifi—Csurgó ifi 2:0 Simon Ferenc Somogytarnóca—Taszár 1:1 (0:1) Somogytarnóca, 100 néző. Vezette: Bognár. Somogytarnóca: Kátai — Ben- esik, Pintér, Szili, Novak, Molnár, I Nagy, Kovács J. (Sátori), Fábián J (Béres), Kovács V., Mohácsi. Edző: I Bolhói Ferenc. Taszár: Szarvas — Koza, Peterke, ’ Magyar, Varga, Vigh, Vágvölgyi (Tóth), Ernyes, Berdán (Imre), Nagy, Horváth, j Edző: Balatoni Sándor. Sportszerű mérkőzés. A vendégek vezető gólja után nehezen, de megérdemelten egyenlített a hazai csapat. G.: Mohácsi, illetve Vigh. Jók: Molnár, Mohácsi, Pintér, illet­ve: Koza, Varga, Horváth. Taszár ifi—Somogytarnóca ifi 4:2 Novák József Barcs—Lábod 4 :1 (3:0) Lábod, 300 néző. Vezette: Horváth L. Barcs: Piros — Pintér, Tóth (Bencsik), Winkler, Dóczi, Kiss, Börcsök (Molnár), Karsai, Gyer- gyák, Porrogi, Hoff er. Edző: Ma­yer György. Lábod: Mohácsi — Ti- báld (Xoósz), Németh, Wirtli. Bo- róczi, Kovács, Csalódi, Dorogi (Fü- löp), Lieber. Kozma, Iván. Edző: András József. Már a 7. percben 2:0-ra ve­zetett a vendégcsapat, amely egy pillanatra sem engedte ki kezéből a kezdeményezést. A barcsiak ilyen arányban is megérdemelten győztek. G.: Hoffer, Porrogi, Winkler, Gyergyák, illetve Csalódi (ll- esből). Jók: Wiiikler, Kiss, | Porrogi, a hazai csapatban ! nem akadt kiemelkedő telje- j sítmény. | Barcs ifi—Lábod ifi 4:1 Tóth Sándor Balatonlelle—Babócsa 6:2 (2:2) Balatonlelle, 150 néző. Ve­zette: Mátés. Balatonlelle: Kollár — Bottá. Hi­ba, Bakos (Vázsonyi), Kenéz, Brunner, Berdán, Vass, Szabó, Takács, Darabos. Edző: Cser Lász­ló. Babócsa: Sülé — Orosházi, Hajdú, Balogh, Vukmann, Keré- nyi, Vangyia, Arany, Klampauer, Takács, Orsós. Edző: Hajdú Imre. Kiegyenlített első félidő után a mély. sáros talajon el­fáradtak a vendégek. Akár több gólt is rúghattak volna a leilei csatárok. Jók: Vázso­nyi, Berdán, Szabó, Vass (a mezőny legjobbja), illetve Ba­logh. Hajas Gyula Marcali—Juta 1:0 (0:0) Juta, 200 néző. Vezette: Kor- nai. Marcali; Barta — Dunkler, Ható I. , Rigó. Bekk, Kis (Korona). Domsa. Darázs, Szántó, Izsák, Ható II. Edző: Bősz Ádám. Juta: Sisz*- ler — Tompa, Csonka, Hegedűs, Csima, Báli, Decsi (Balázs). StágJ (Burger), ßhl, Göncz, Landek. Edző: Göncz István. Közepes iramú és színvona­lú mérkőzés. Egy kipattanó labdából szerezte a győztes gólt Izsák. Jók: Dunkler, Szán- tó, Izsák,, illetve: Tompa, Cson­ka, Decsi. Juta ifi—Marcali ifi 4:1 Csekk László A megyei bajnokság állása: Sorúi* egy kaposvári beat- „f esztiválról Í59 1. Nagyatád 13 11 2 —­49-14 24 2. Barcs 13 11 1 1 45-14 23 3. Kiss J. SE 12 9 — 3 44-13 IP 4. Marcali 13 6 3 4 26-17 15 5. Juta 13 7 1 P 33-31 15 6. K. Vasutas 13 7 — ti 25-24 14 7. Taszár 13 5 4 4 20-27 14 3. Som. B. SE 13 6 — 7 25-35 12 9. Fonyód 13 5 1 7 24-27 11 10. B.-lelle 13 5 1 7 33-37 11 11. S.-tarnóca 13 4 3 6 30-36 11 12. Latinea SE 14 4 2 6 20-22 1(1 13. Lengyeltóti 13 4 2 7 24-31 10 14. Csurgó 13 2 3 8 20-36 7 15. Lábod 13 2 2 9 14-44 6 ie. Babócsa 13 2 1 10 18-4(2 5 A korábban elmaradt Kiss János SE—Latinea SE mérkő­zés ügyében még nem szüle­tett határozat. A Tűzgolyó együttes. ... és én még attól tartot­tam, hogy az első könnyűze­nei találkozó gálaestjén üres széksorok előtt peng az ama­tőr zenészek gitárja, mivel — a hasonló rendezvényektől el­térően — itt nem osztogatták a jegyet, hanem árulták. De úgy látszik aminek ára van, az vonzóbb. Rég láttam eny- nyi fiatalt a művelődési' köz­Szabályíalan jegyzet Déry-mű adaptációja ürügyén Nagy vállalkozása a rá­diónak, hogy Déry Tibor két­kötetes, jóval több, mint ezer- oldalas regényét, A befejezet­len monda mi hangjátéksoro­zat formájában közkinccsé te­szi. Olyan nagy vállalkozás, mely még bukás esetén is el­ismerésre méltó próbálkozás lenne. Most, amikor a cselekmény­ben jócskán előrehaladtunk, az általánosításokra, mi több, az értékelésre is okunk, jo­gunk lehet. Ismerjük a mo­dellt, annak s/ej-kezetét, min­den rugóját. Nagyon érdekes­nek tartjuk azt a módot, aho­gyan a más múiara adaptá­lok — Lós Sándor és a kapos­vári színművész, Szabó Kál­mán — válaszoltak. Egy re­gényt filmre, színpadra, rádió­játékra átdolgozni maradékta­lanul csaknem lehetetlen; a műfajok rendszerint »-vízvá­lasztók«. Aki a teljesség igé­nyével adaptál, az esetek nagy részében elbukik. Hisz mások a törvények egy regényre, mint például egy filmre. Az emberben — ha a regényt ol­vasta — hiányérzet marad, így voltunk például annak idején Németh László művé­vel, az Iszonnyal. A filmvál­tozat nem elégített ki ben­nünket. ' A feldolgozás követhető, de mindenképpen szolgai útja az, amikor az adaptáló afféle ké­peskönyvvé változtat egy-egy irodalmi művet, a felszínen maradva, csak a cselekmény­re koncentrál. Ilyenkor avval szoktuk vigasztalni magunkat: »talán sikerült felhívnia a könyvre a figyelmet, többen olvassák majd ...« Pós Sándor és Szabó Kál- fcián egyik utat sem választot­ta. Mondhatnánk azt is: föl­fedeztek egy új utat. Ez egy jó középút. Portrékat villan­tanak fel Déry híres regényé­ből. Közben-közben elemző beszélgetésekkel segítik az összefüggések megértését, a jellemek sokszínűségének ki­bontását. Nem akarják elhi­tetni azt, hogy a teljeset nyújtják — hisz az lehetet­len ! —, de nem is zanzásíta- nak. Tanítanak: hogyan kell egy művet befogadni. Mert Déry művét valóban be kell fogadni. A befejezet­len mondatot 1933 karácso­nyán kezdte írni .külhonban, anélkül, hogy reménye lett Volna rá: megjelenik. Csak 1947-ben fogadba be a ma­gyar irodalom, a felszabadu­lás után vállalkoztak a kiadá­sára. Pedig jelentős regény, egyike a hazai irodalom leg­jelesebbjeinek. »Déry regé­nyét az emeli világirodalmi színvonalra, hogy rendkívüli ember- probléma- és helyzet­érzékenysége ugyancsak rend­kívüli evokatív erővel páro­sul« — írta róla Lukács György. Társadalmi keresztmetszetet ad az író koráról. Mégsem freskó ez, nem olyan egysíkú, nem olyan állóképszerű. Ál­landó változásban, érésben van itt minden. Indulatok dü­he kap lángra, emberek es­nek el harcmező nélkül is, bu­kások, kudarcok és felemelő élmények váltakoznak. A nagypolgári sarj, a burzsujfi — személyes rokonszenv ide, személyes rokonszenv oda! — nem bújik ki bőréből. Míg a kezdetben egyfajta érzelmű kommunista asszony alkal­massá érik sokfajta emberi kapcsolatra. S e két pólus kö­zött hány és hány típus »vo­nul fel«! A két alapvető vi­lágon kívül hány és '' hány életformát ismerünk meg! A lélekrajznak milyen pompáé példáját adja Déry Tibor! Majdnem azt írtam: tanítani kellene. De ezt nem lehet ta­nítani, s nem lehet utánozni sem. Tehetség, aszkétizmus sem nélkülöző akarat kérdése. Parcen Nagy Lőrinc figu­rájában, valamint a proletár­ház lakóinak megrajzolásában Déry a dosztojevszkiji mély­ségekig ereszkedett. Ez a szűklátókörű Miskin nem él­het a proletárok között. Par­cen Nagy Lőrinc egyszer majd kvaterkázás közben csak úgy emlékezhet életének erre az időszakára, mint »ifjúság — bolondság!,« — emlékre. Soha­sem fogja megérteni, miért csak alkalmi szeretője lehe­tett Krausz Évinek, az esz­méiért halni kész lánynak. S valójában nem értheti meg azt a p£oletárfiút sem, akit ro- konszenvből magához fogad. Az igazi cselekvést pótcselek­vésekkel helyettesíti. Déry e figurával messze megelőzte a napjainkban divatos, irodal­mi művekben oly otthonos, pontban. Igaz, némelyik részt­vevő a móka meg az »aréna« kedvéért ült a karzaton — ahogy ez már lenni szokott ilyen alkalmakkor —, csodák csodája azért mégis rendben »lement« a gála, s nem volt cirkusz. Legalábbis nem nagy... ... nem vagyok beatszakér- tő, jóllehet nagyon kedvelem a tánczenét. Olyannyira, hogy nem tartom szentségtörésnek, ha a beatzenét még irodalom­mal is ötvözik — mint ezt néhány amatőr együttes és iordalmi színpad tette közö­sen már a tavaszi szemlék so­rán. Az esti gálán a rendezők nemes szándékától indíttatva versekkel töltötték ki a szá­mok közti rövid időt, nem túl szerencsésen. Mindez a kö­zönség feszengő közönyével vagy mereven elutasító, alpá­ri szellemességű közbeszójá­án | egyszer majd eljutunk ódáig, hogy... nem folytatom to- dom, vannak türelmetlenek, akik szerint már rég ott kel­lene lennünk). „ tengő-lengő figurákat. Ezek­kel eleidéiben: az ő hőse jel- j “ . ~rtaiálkozo“tt. Te uÜ A befejezetlen mondatot — bár néhány kiadást már meg­ért — azt hiszem igazából csak most, a nyolcvanadik születésnapra fedeztük fel.) Film is készült belőle, bemu­tatásra vár.) Örülünk, hogy | ehhez — a Déry-regények kö­zül leginkább a Felelethez ro­konítható műhöz — a rádió még közelebb vitt bennünket. A jó rendezői munkát ugyan gyengítette néhány sze- reposztáíybeli tévedés. Krausz Évi szerepét kár volt Vass Évára bízni; a rádióhallgató a film és a televízió korában már képtelen a színész alka­tától elvonatkoztatni a figu­rát, ha csak hallja is. Tahi Tóth László, Máthé Erzsi és sokan mások viszont a ren­dezőt, Pós Sándort igazolták. Leskó László ... persze nemcsak a szok­vány beat a minden. Egyesek a változatosabb hang’szerelésű rock muzsikára és még sok minden másra esküsznek. A siófoki fiatalok a dixielandre. A Volán nagyrészt úttörőkből álló együttese szép sikerrel szerepelt. Utánuk a Szűcs há­zaspár protest számai követ­keztek, különösen a két első szám, a patópálság és a fő­nöki kiskirályoskodás ellen való dalbeli tiltakozás tetszett. Balatonlelléről a HBC együt­tes tagjai jutottak a gála nem túl népes mezőnyére, majd a kaposvári Volán Tűzgolyó együttese zárta a somogyiak sorát fergeteges ritmikával és hangerővel. Ez a négy amatőr együttes vesz részt a dunántú­li — Győrben rendezendő — könnyűzenei fesztiválon. __és voltak — mint ven­dég — fesztivál győztesek is. A szegváriak és a szegediek például. El kell mondani — s ez nem valamiféle lokálpat­rióta elbizakodottság — a két együttes nem tud többet a Tűzgdlyónál. Talán változato­sabb a hangszerelés, de éne­kesei teljesítményben — úgy vélem — alulmaradnak. A Tűzgolyó nemcsak saját szá­maiból él, s ez amatőröknél szerintem fontos dolog, míg például a vendégek saját szá­maikat énekelték csak. És ezeknek még szövegük is van. Néhol még meg is lehet érte­ni. Az énekfos^lányokból ál- taláUSán ki lehet szűrni, hogy az »élet fáj«, »gyere vissza«, és a következő két sort — ha jól emlékszem —: »öleld át, szorítsd meg / Add be neki a szerelmet«. Csuda : 'jó... és milyen eredeti! A nyíregyhá­ziak Zenit együttese volt a legjobb. Ök is saját számaik­kal jöttek, de ezek változato­sak, dallamosak voltak han­gulatos előadásban. . .. feltétlenül bebizonyoso­dott ezen az amatőrtalálkozón, hogy a könnyűzenével többet kell törődni, többször kell szereplési alkalmat és találko­zási lehetőséget biztosítani. Hiszen jószerével minden if­júsági klubnak van már sa­ját együttese, mely talán még nem tudja, hogy a beatzene nem azonos a három gitár + egy dob képletével, tovább a fülhasogató decibelek nem mindig a tehetséget jelzik ... T. T. Jucika naplója Szeptember 7. Zsóka barátnőm júliusban írt Becsből, hogy megismer­kedett egy házasságközvetítő­vel. Én mindjárt tollat ra­gadtam, és csodálkozva meg­kérdeztem: »Csak nem akarsz házasságközvetítő útján férj­hez menni?« Erre ma meg­érkezett a válasz: »Drága Ju- cikám, azért megyek a há­zasságközvetítőhöz feleségül, mert igaz ugyan, hogy egy kicsit öregecske, de így re­mélhetem, hogy később, ha elmúlnak a mézeshetek, jól férjhez ad majd.« Szeptember 28. Ma felvettem a legolcsóbb kalapomat, s Kálmán mégis azt mondta, hogy nagyon tet­szik neki. Ügy látszik, Kál­mánnak komoly szándékai vannak velem. Október 20. Zsákétól levelet kaptam Olaszországból: »Jucikám, otthagytam a házasság közve­títőt, s disszidáltam Olaszba. Jól ismerhetsz, mindig mű­vésziélek voltam, cs ma is nagyon vonzódom a költők­höz. Egy olasz tőkéshez me­gyek feleségül. Igaz, verset egyáltalán nem tud írni, de nagyon szeretem a lírá­ját«. November 1. El vagyok keseredve. Kál­mán egy új kalapot vett ne­kem. Bizonyára csak esetnek tart, hogy így áldoz rám. És azt mondja, azért vette ezt az új kalapot, mert spéciéi ebben a kalapban még nem csókolt meg. November 10. Kálmán 3-án, 6-án 8-án és ma is vett nekem egy új ka­lapot. November 18. Kálmán megkérte a met. Az eljegyzés is volt tegnap. Kiderült, Kálmán nőikalap-készítő kis­iparos. Már el is adta az ösz- szes kalapomat, és az árán megvette a jegygyűrűt. December 1. Levél jött Zsákétól: »Édes Jucikám, itt vagyok Francia- országban, Lyon városában, mert kirúgott az a szemtelen olasz. Kiderült, hogy költő, keze­meg­hogy verset is tud írni és ő is na­gyon szereti a lírát. Gyönyö­rű ez a Franciaország, csak nem győzöm kalappal, itt pedig most kalap a divat. Küldj, Jucikám, egy szép ka­lapot!« December 20. Feladtam Zsókának azt az ócska kalapot, amit Kálmán annyira szeretett rajtam. Kis^ sé kopott, a szalagok is lóg­nak rajta, de hátha új diva­té kalapnak nézik odakint és Zsókának sikere lesz vele. Január 8. Zsóka levelet írt, szó sze­rint ezt: »Gratulálok, Juci­kám, az eljegyzésedhez! Kál­mán remek férjed lesz, ezt hidd el nekem. A kalapot megkaptam, nagyon jókor jött. Mert tudod, van nekem vagy nyolc kalapom, mindet Kálmán adta nekem aján­dékba réges-régen, de nem veszemífel egyiket sem. A te régi kalapod a legcsábítóbb, igazán nagyon szépen meg­élek belőle.« A naplót másolta: Dénes Géza tSSBáSB

Next

/
Thumbnails
Contents