Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-29 / 279. szám

A jómód dilemmája

M...Fürdünk a társadalmi lét melegében, de a túl hosszú ideig tartó fürdő elernyeszt. Csak ki kell lépni belőle, és máris kiderül, hogy ez a melegház milyen infantilissá teszi és mennyire elpolgárosítja az embert« — olvasható Regis Débray-nek Guevara harcostársának egyik munkájában.

Débray-n kívül (és nála jóval korábban is) sok társadalomtudós és politikus megfogalmazta már azt a gondolatot, miszerint a társadalmi jólét »langyos melege« romboló következményekkel jár. Ezek a gondolkodók úgy vélik, hogy az anyagi bőségből társadalmi méretű deviáció fakad, amelynek eredménye az enerváltság, a tespedés, az általános romlás és a hanyatlás. S mi több, a fizikai er- nyedéssel — úgymond — együtt jár a társadalmi értékek felbomlása, az erkölcsi züllés, az állampolgárok meg- hasonlása, kiábrándulása és eltunyulása, s a folyamat egy idő után teljesen cselekvés- képtelenné teheti az egész társadalmat. A riasztó képek felsorolását folytathatnánk, azonban célszerűbbnek látszik végiggondolni, hogy a társadalom életében jelentkező negatív tendenciák valóban az adott társadalom jólétéből fakadnak-e.

Mindenekelőtt a jólét fogalmát kell átgondolnunk. Mit nevezhetünk társadalmi jólétnek vagy jómódnak? Egyáltalán van-e az anyagi és szellemi gazdagságnak vaja- miféle kívánatos, kiszámítható és bemérhető határa, amelyen túl a tespedés, a bomlás, a degeneráció következik? Szocialista társadalmi viszonyainkra áttéve a kérdést, melyek gazdagodásunk — anyagi és szellemi fejlődésünk — várható határai, mi az, ami még elérhető, és mi az, amelytől óvni kell társadalmunkat? E kérdések évek óta érdeklődésünk előterében állnak, a mi marxistáink is vitáznak róluk. Érdekes módon akkor kerültek napirendre, amikorra társadalmunk eljutott egy viszonylag magas fejlettségi szintre, melyen a mindennapi megélhetés gondjai már nem, vagy csak elvétve jelentenek problémát. Sokan úgy gondolják, hogy anyagi jólétünk látható jegyei (a bővülő áruválaszték, a gépkocsi, a telek, a nyaraló — hogy a megváltozott életmód egyéb kellékeiről ne is beszéljünk) már-már a fogyasztói mentalitás megjelenését, a kapitalizmus másolását, szocialista vívmányaink feladását jelentik. Mások előszeretettel állítják, hogy anyagi létünk gyors változásait a társadalmi tudat nem képes követni, s máris kialakult az a paradox helyzet, amelyet egyszer az elmaradott tudattal, másszor pedig a forradalmi változásokkal lehet illusztrálni, természetesen a szemlélő hangulatának, óhajának vagy nem egyszer szándékának megfelelően. Társadalmi jelenünk reális megítéléséhez viszont szélsőségektől mentes, objektív álláspontra van szükség. Ugyancsak objektív álláspont szükséges a társadalmi jólét megítélésé- ■ ben.

A jóléttel kapcsolatban mindenekelőtt azt kell látnunk, hogy meglehetősen re- | latív fogalom. Közismert, j hogy egy-egyi ország átlagos életszínvonalának mennyiségi mutatója más országban mérhetetlenül alacsony vagy kimagaslóan magas is lehet. Havi 100 dől jár a fejlettebb országokban nyomorúságos életmódot jelent, viszont a gyengén fejlett országokban esetleg biztos megélhetést, az adott körülményekhez képest »jómódot« biztosít. A jómód ugyanis nagyon sok tényező függvénye. Függ az adott tár- idalom rendszerétől, fejlettégi fokától, és függ azoktól i gazdasági-társadalmi tradícióktól, melyek az adott társadalomban kialakultak.

Megítélésünkben éppen ezért nem alkalmazhatunk valamiféle általános mércét — ilyen nincs is —, ezért mindig az adott gazdasági-társadalmi szinthez, tehát önmagunkhoz kell mérnünk az állampolgárok életszínvonalát, jólétét. Hazánk gazdasági fejlettsége alapján a közepesen fejletl országok közé tartozik, s ebből következően életmódunk megítélésénél nem lehet a fejlett vagy a fejlődő országok mércéit alkalmaznunk.

A különféle fejlettségű és eltérő társadalmi rendszerű országok életmódjának, jólétének összehasonlítása egyébként is meglehetősen nehéz, nem egyszer lehetetlen vállalkozás. Az életmód és a jólét ugyanis minden esetben túlmutat azokon a mérhető és. összehasonlítható tényeken, melyek az adott társadalom anyagi termelésével kapcsolatosak.

A jólét nem redukálható egyoldalúan csak az anyagi jólétre, mivel az életmód és a jólét fogalma szükségszerűen tartalmazza a társadalmi élet valamennyi szféráját. Éppen ezért a jómód nemcsak anyagi gazdagságot jelent, hanem magában foglalja a szellemi élet gazdagságát is. Márpedig az anyagi lét és a kulturális élet kölcsönösen feltételezi egymást, s egyetlen társadalom sem engedheti meg magának, hogy egyiket a másik rovására egyoldalúan előtérbe állítsa.

Azokban az országokban, amelyekben nem jön létre, vagy tartósan megbomlik az egyensúly a társadalom anyagi és szellemi léte között, óhatatlanul megjelennek a deviáció (a »normálistól« eltérő) különféle jegyei. Ha az anyagi jóléttel nem párosul a neki megfelelő magas szintű szellemi lét, akkor az anyagi javak fogyasztása öncélúvá válik, és az állampolgárok hiába hajszolják az anyagi javakat, a fogyasztás nem az elvesztett emberi és kulturális értékek kompenzációját jelenti, hanem zaklatott és tartalmatlan életmódot, amelyben óhatatlanul a »polgáriasodás« jegyei válnak a társadalmi élet jellemzőivé. Ilyen esetekben a bőség »langyos melege« nemcsak »infantilissá« teszi az embert, hanem kiábrándulttá, cinikussá is, azaz a fogyasztásban való

Energikus asszony. Egészen biztos, hogy hallgatnak rá' bíznak a szavában. Nagyon kedves szóval, meggyőzően ajánlja a politikai könyveket munkatársainak.

— Az volt nehéz, mire rájöttem, hogy kit milyen könyv érdekel, mert nem mindegy, melyiket (kinek, viszem — mondja Árgyilán Ferencné.

— Mióta könyvterjesztő a pártszervezetben ?

— Lassan húsz éve ... 1956 után megbízott az akkori párttitkár vele, pártfeladatként •.. Nehéz volt az ellenforradalom után, vigyáznom kellett, hogy a könyvek ne vesszenek el.

Lassan lendült bele a munkába, az elején néhány száz forint értékű könyv talált

elidegenedés jelei nyilvánvalóan kiütköznek az állampolgárok cselekvésében, emberi kapcsolataiban és gondolkodásmódjában is.

Az anyagi és szellemi Jét egyensúlya megbomolhat más formában is. Azok az elképzelések ugyanis, melyek a fejlett társadalmat megfelelően fejlett anyagi termelési szint nélkül gondolták el, a gyakorlatban sorra meghiúsultak. Gondoljunk csak a népi kommunák kínai gyakorlatára, a diákmozgalom hippi kommunáira, vagy azokra a törekvésekre, melyek a társadalmi egyenlőséget az egyeniősdi alapján akarták megvalósítani. A szocializmust és a kommunizmust npm / lehet voluntarista módon, a kommunizmusnak megfelelő anyagi kultúra nélkül megvalósítani, még akkor sem, ha a társadalom egésze aszkétákból áll.

A szocializmus, a kommunizmus az első társadalmi forma, melyben a társadalom képes megvalósítani az anyagi és szellemi lét egyensúlyát. Ez az egyensúly azonban nem adottság, ezt a társadalom fejlődése során kell a társadalomnak megtalálnia, kialakítania. Nyilvánvaló tehát, hogy fejlődésünk lehetőségei akkor korlátlanok, ha megtaláljuk az anyagi és szellemi fejlődés harmóniáját. Fejlődésünk középpontjában az ember áll, nem egyszerűen az anyagi javakat fogyasztó ember, hanem a sokoldalú ember, aki anyagi és szellemi igényeit egyaránt magas fejlettségi szinten akarja kielégíteni. Marx a kommunizmus állampolgárában a »totális életnyilvánítást igénylő« és annak kiegészítésére képes embert képzelte el.

Szocialista társadalmunkban minden lehetőségünk megvan arra, hogy anyagi fejlődésünk ne váljon öncéllá, hogy kísérője ne a fogyasztói mentalitás, vagy a »polgárosodás« legyen, hanem az új, szocialista ember kialakítása, aki anyagi jólétét képes magas szintű kulturális igényeivel összhangba hozni.

gazdára, azután néhány ezer, ma pedig már epnek is a többszöröse. S a politikai könyvek terjesztésében ez nem a legfontosabb mutató- sokkal fon- tosabb az érdeklődés növekedése.

— Sokan gyűjtöttek maguknak politikai könyvtárat az

élelmiszer-kiskereskedelmi

vállalatnál?

— Nagyon sokan.

— A legszorgalmasabb olvasói?

— Jobban Jánosné, azután a Mihályné, Bárdosné ...

— A fiatalok is érdeklődnek e könyvek iránt?

— Nagyon . ..

— Változott-e az emberek igénye a tizennyolc év alatt?

— Nagyon sokat. Az elején

B. A.

Krista Agnes a világpolitikai lexikont választotta.

Jugoszlávia nemzeti ünnepén

A Jugoszláv Szocialista

Szövetségi Köztársaság népeinek november 29-i legnagyobb nemzeti ünnepét sokan a felszabadulás évfordulójával tévesztik össze. Történelmi tény azonban, hogy bár a nácik által megszállt európai országok népei közül a jugoszlávok az elsők között fogtak fegyvert a hitleri »úi rend« ellen, Jugoszlávia teljes felszabadulására legutoljára került sor. A délszlávok földjén az ellenség elkeseredetten, szinte az utolsó töltényig harcolt, és csak 1945. május 15-én, vagyis hat nappal a hitleri Németország hivatalos kapitulációja után tette le a fegyvert.

November 29-én a Köztársaság Napját ünnepük Jugoszláviában. Olyan évfordulóról emlékeznek meg, amely két történelmi dátumhoz kapcsolódik. Mindkettő annak a hősi ellenállási harcnak a során nyerte el a történelmi jelzőt, melyet a jugoszláv népek a hitlerista megszállók és csatlósaik ellen vívtak 1941— 45 között.

Röviddel azt követően, hogy a német hadigépezet 1941 áprilisában lerohanta Jugoszláviát, melyet a korrupt királyi rendszer szinte védtelenné tett, a Jugoszláv Kommunista Párt a megszállók elleni fegyveres harcra szólította fel a tömegeket. A párt irányításával futótűzként terjedt a felkelés, s a gomba módra elszaporodott partizánalakulatok tevékenysége nyomán egy új európai hadszíntér nyílt meg, mely a nácik és szövetségeseik 20—25 hadosztályát kötötte le állandóan.

A felszabadított területeken — megyényi nagyságú, vagy ennél kisebb »szabad szigetek« tucatjai — a népi hatalom szervei alakultak meg, s ezekből nőtt ki 1942 tavaszán a forradalmi parlament csírája, a Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Tanács (AV- NOJ). Második ülésére a boszniai Jajce városkában került sor 1943. november 29-én. •Joszip Broz Tito, a Jugoszláv KP első titkára, a népfelszabadító hadsereg főparancsnoka tartotta a beszámolót a fegyveres küzdelem állásáról. Ezt követően a 208 delegátus olyan fontos határozatokat hozott, amelyek megvetették az új Jugoszlávia alapjait. Kimondta, hogy a jövendő államnak demokratikus, szövetségi alapokon kell nyugodnia. Végül Tito vezetésével — ideiglenes kormány felállítását határozta el az AVNOJ.

Nem egészen egy évvel később a forradalmi kormányzat szervei már Belgrádba köl« tözhettek, melyet az előnyomuló szovjet hadsereg harcosaival vállvetve szabadítottak fel a partizánok. 1945. november 29-én pedig az újonnan megválasztott alkotmányozó nemzetgyűlés egyhangúlag a monarchia megszüntetésére, a köztársaság kikiáltására szavazott.

szítése és ennek kísérő jelenségei, a beruházási tőkehiány és az inflációs tendenciák jutottak kifejezésre. Jelenleg az ország ezek felszámolását célzó átfogó stabilizációs program megvalósításán fáradozik. Nagy segítséget nyújtanak ebben a tavasszal elfogadott új alkotmány és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége májusban megtartott XI. kongresszusának útmutatásai.

Az utóbbi másfél • évtized során hazánkat és Jugoszláviát a baráti együttműködés egyre több szála köti össze egymással. Rendszeressé váltak vezetőink legmagasabb szintű találkozói; legutóbb ez év tavaszán Tito elnök volt Kádár János vendége. Gazdasági árucserénk volumene az idén eléri majd a 180 millió dolláros összeget. Elénk a határforgalom, s mindkét országból turisták százezrei látogatnak el a szomszédba.

Az újjáépítés keserves munkája a maga módján nem kevesebb áldozatkészséget követelt a tömegektől, mint a felszabadító háború. Ma már jogos büszkeséggel tekinthetik át építőmunkájuk nagyszerű sikereit a jugoszláv dolgozók.

Az egykori paraszt’ ország immár ipari-agrár állammá alakult át. 1947-hez viszonyítva a nemzeti jövedelem ‘ tavaly négy és félszer volt nagyobb, az ipari termelés pedig ezalatt hétszeresére emelkedett. Űj városok, lakások százezrei épültek fel. Az 1965- ben életbe lépett gazdasági reform lendületet adott a termelékenység növekedésének, az áruválaszték bővítésének.

A továbbiakban azonban a í szomszédainknak, gazdaság fejlesztésének túlfe- ‘

A

z ideát élő délszláv ajkú lakosság és az odaát élő magyar kisebbség egyenrangú családtagként boldogul hazájában, és a két ország közötti híd szerepét tölti be. Egy okkal több ez, hogy nemzeti ünnepükön baráti jókívánságainkat fejezzük id a szocializmust építő déli

P. V.

Bizakodnak Botéban

Kikerült a kátyúból a TÖVÁL

Hodics István idestova egy éve dolgozik a batéi TÖVÁL- nál. Január elsején nevezték ki igazgatónak. így látja a múlt évet:

— Tavaly nehéz éve volt a TÖVÁL-nak. Négymillió forintos vesztesége volt, az utolsó negyedévre ezt sikerüli kétmillióra csökkenteni. Ezután indult a fejlődés. Az idei igény hetvenmillió , forintos beruházás volt, szemben a , hatvgnmilliós kapacitásunk- : kai. Éppen a tavalyi problémák j tervet állítottunk

ségű mérnökkel. Jelenleg négy felsőfokú végzettségű vezetőnk van, s három dolgozónk tanul főiskolán. •

— Milyen jelentős beruházásokon dolgoztak?

— Egyrészt a múlt évről áthúzódott beruházásokat fejeztük be, másrészt a megyei szarvasmarhaprogram építkezéseibe kapcsolódtunk- Kisbár- apátiban szakosított szarvasmarhatelepet építünk majdnem tízmillió forint értékben. Ugyancsak szakosított szarvas- marhatelepet készítünk a so- mogysárdi és a mezőcsokonyai termelőszövetkezetnek. Mos1

Könyvekkel a hóna alatt

miatt szolid

össze. Belső átszervezéseket hajtottunk végre. A tervezés- hez programcsoportot hoztunk , kezdődik a szennai tsz telepé- létre, élén felsőfokú végzett- nek az építése. A jövő év ele‘ jén kezdjük Batóban a tsz . húshasznosítású telepének épí- ! lését is. Az idén elkészítettük j a hetesi, a nagyberki, a ráksi í tsz terménytárolóit, valamint a j szárítókat. Űjabb igények is j vannak, ezeknél azonban gond> { hogy egyes termelőszövetkezetek — mint például a kapóstól — bejelentik ugyan az igéazokat az olcsóbb füzetecské- ket kérték, amelyeket kiadott a Kossuth Könyvkiadó.

— S ma?

— Az értékesebb műveket keresik az emberek- Vannak, akik minden könyvet megvesznek, mely a második világháborúról szól. Sokan tanulnak a kihelyezett marxizmus—leninizmus esti középiskolában, az esti egyetemen. Ök j a komolyabb lexikonokat kérik.

— Meíyikből talált a legtöbb :

gazdára?

— A munkásmozgalom-történeti lexikonból, abból sok elment, még utólag is kértem a megyei kirendeltségtől. Egyébként nagyon jó a kapcsolatom velük, ha szólóit, akkor mái küldik is a kért könyv-eket. Nem egy kolléganőm a férjének is innen viszi a politikai műveket. Most például az idegen szavak szótárából huszonötöt rendeltem. Az a gyanúm, hogy még ez is kevés lesz. i

Árgyilán Ferencné rendszeresen kiállítja az újonnan érkező Kossuth-kiadványokat a ! szobájában. A kollégák megszokták. hogy szabadon válogathatnak. Amikor ideje engedi. kézbe fog tíz-tizenöt könyvet, s szobáról szobára járva ajánlja őket.

— Most már könnyebb a dolgom, mert kialakult egy aktívahálózat.

— Kik segítenek?

— Kaposváron a Május 1. utca 33. szám alatti élelmiszer- bolt Kállai Éva szocialista brigádja, Kiss Józsejné, a Bert zsenyi utca 49. számú bolt vezetője, Halasi Mártonná a Má- { jus 1. utca 31. szám alatti trafikban ... nála sok lexikon ta- j Iái gazdára. Azután Ától Jó- | zsefné a Latinca-ház trafikjá- ! ban, s még néhányan. A párt- ; tag kollégáknak ez pártmegbí- | zatása. Egyébként a politikai j művek több mint hatvan szá- I zalékát a vállalati központban j kérik a munkatársak- | Árgyilánné 1950 óta dolgozik a vállalatnál, törzsgárdatag. A í vállalat és ő is jubilál jövőre.

| Neki még egy szép évfordulója lesz, hiszen negyvenötös | párttag. Hat éve tagja a párt- i vezetőségnek is. Nem könnyű minden feladatnak eleget ten- i ni: fontos beosztásban dolgozik, boltkönyvelési csoportvezető, s kilenc kolléga munkáját irányítja. A politikai köny-’ vek terjesztését nagy figyelemmel kíséri a pártszervezet tagsága, minden év végi beszámolóban értékelik ezt a munkát, s elismerik a nagy ügyszeretettel végzett tevékenységet.

A Kiadói Főigazgatóság és a Kossuth Könyvkiadó oklevéllel tüntette ki a közelmúltban Árgyilánnét. s megajándékozta egy kétszáz forintos vásárlási utalvánnyal is. A vállalat sem feledkezett meg róla. Sopronban üdült a kitüntetés után, s Kovács Lajos igazgató a napokban adta át a vállalat ezer- forintos jutalmát a párt- és az szb-titkár jelenlétében.

— Nagyon jólesett, hogy ennyire megbecsülik ezt a pártmunkát nálunk .. •

Lajos Géza j

i nyűket, de tervdokumentáció- I val nem rendelkeznek. Hason- J ló a helyzet az osztopáni, a | ráksi és a kisbárapáti tsz-nél. ! A késői tervszolgáltatás együtt j jár az építkezések befejezésének csúszásával. Számunkra is az lenne a legjobb, ha a gazdaságok idejében gondoskodnának a beruházások előkészítéséről.

— Az egyesülés előtt álló tsz-ek most dolgozzák ki közös beruházási terveiket, s ha ezekkel csak tavasszal jelentI keznek, félő, hogy jövőre már ! nem tudják kielégíteni az igé- | nyeiket.

— Hallottuk, hogy Somogy- sárdon határidőcsúszás miatt

j késik az iskola átadása.

— A beruházások nyolcvan- j nyolcvanöt százalékát határ- - időre vagy határidő előtt ad- ! juk át. A somogysárdi iskolánál- azért kellett kérnünk a szerződés módosítását, mert késett az egyedi vasbeton gerendák gyártása, és a központi fűtést biztosító kazánnal is gondjaink voltak— Melyek a távolabbi terveik?

— Kapacitásunk hetven százalékát továbbra is a MÉM- tárcához tartozó intézmények és termelőszövetkezetek építkezéseire fordítjuk, a fennmaradó kapacitással pedig a területünkön levő egyéb beruházások megvalósításán dolgozunk majd.

N. J.

Somogyi Néplap] 3