Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-20 / 271. szám

Gondokkal teli négy Beszámoló taggyűlés a szak- és szerelőiparban

esztendő nehéz munkájáról szóltak felelősséggel a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat szak- és szerelőipari pártalapszervezetének

Az építők becsületéért

tagjai. A beszámoló taggyűlés elé terjesztett jelentésben Pintér Alajosné titkár a jövő tennivalóit, az alapszervezet tagjainak felelősségét is hangsúlyozta. A 36 tagú alapszervezethez huszonkét munkás tartozik. Ez a 61 százalékos arány a vállalati átlagot messze meghaladja. A kommunisták szakmai és politikai felkészültsége — sokéves munka eredményeként — ugyancsak átlagon felüli: politikai iskolája 27 kommunistának van az alapszervezetben. A két főépítésvezetőséget magába foglaló alapszervezetben nem divat, hanem az élet parancsolta szükség- szerűség a tanulás. Szakmai képesítést nyújtó közép- és felsőfokú oktatási intézményekbe járnak innen az emberek, s élénk a vita a pártoktatáson is. Annak ellenére, hogy az itt dolgozó emberek az egész megyét járják, egy- egy foglalkozásra megtelik az újonnan létesített párthelyiség. Az embereket természetesen a gazdaságpolitikával

kapcsolatos kérdések érdeklik leginkább: a vitához a tapasztalatokat munkájuk során szerzik.

A vezetőség beszámolójában így fogalmazott: »Nagyon sok vállalati dolgozó és vezető becsületes munkája és a jó kezdeményezések ellenére a múlt évben a vállalati összmunka nem javult megfelelően. 1974. évi feladataink megvalósításához már új szervezeti felépítéssel láttunk hozzá ... a szervezeti változás és a vezetés módszerében alkalmazott új elem kezdeti eredményei biztatóak. Fontos feladatunk lett az alapszervezeti munka föllendítése a vállalati célkitűzések végrehajtásának segítésére."

Mit tett ezért az alapszervezet?

A gazdasági munka pártirányításának és ellenőrzésének mind nagyobb fontosságot tulajdonítottak. A munkahelyi vezetők beszámoltatása rendszeressé vált. Azt is figyelemmel kísérte a taggyűlés, hogy miként mérlegelik gazdasági döntéseik politikai hatását. A pártszervezet és a pártcsoport politikai nevelő és felvilágosító munkával, személyes példamutatással is segítette a gazdasági feladatok megoldását. Hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Berecz István mondta el a taggyűlésen, hogy az év £lső háromnegyedére jutó tervet az anyaghiány ellenére is teljesítették. A munka minőségének javulását pedig a reklamációk csökkenésével lehet jól mérni. Gyulavári Tamás igazgató az építőmunkások becsületéről és megbecsüléséről szólva elmondta: az adott szó kötelez, s a vállalatot annak alapján értékelik, hogy miként teljesítette vállalásait. Ebben az évben számos olyan létesítményt adtak ót jó minőségben, amely régóta terhelte a vállalatot. A szakiparosok és a szerelőipar jó munkájának is része van abban, hogy a vállalt határidőre elkészült a tanítóképző

Vetés után Lengyeltótiban

Kukoricalörés és mélyszántás

A köd átláthatatlan szürkeséggel telepszik a határra, az. épületekre. Tömör sűrűségébe aprócska rést tör a gépjárművek lámpáinak fénye, hogy azután ismét ebbe a nyirkos lepelbe burkolózzon a táj. Hogy gép dolgozik a közelben, inkább csak füllel érzékelhető. Itt, a Balaton közelében még nem törték át a napsugarak a tömény ködtakarót a kora délelőtti órákra: Lengyeltótiban, a Somogy Népe Termelőszövetkezet központjához vezető út mentén alig látni a házakat.

November közepén, ezen a borongós őszi reggelen mór csupán két mezőgazdasági tennivaló várt a szövetkezetiekre a földeken: a kukorica betakarítása és a mélyszántás. Dicséretes ez a helyzetkép, s mindenképpen jól szervezett munkáról, szívós tenniakarás- ról, emberek és gépek derekas helytállásáról tanúskodik.

— Az őszieket n\jr csaknem két hete elvetettük. A kenyérgabonából mintegy nyolc százalékkal többet a tervezettnél: a búza 363 helyett 394 hektáron került a földbe — mondta a szövetkezet elnöke Szaván József. — Mindezt úgy végeztük el, hogy közben táblacserére nem került sor, talajíertőtlenítésre sem volt szükség. Az elővetemény rep ce, cukorborsó, pillangós és a terület harminc százalékán búza volt.

— Milyen minőségben sikerült elvetni?

— Eleinte még szükség volt rá, hogy két traktor vontasson egy harminckét soros vetőgépet, utána aztán, hogy jobb lett a talaj, jó minőségkén és könnyen vetettünk. Az eu-ö vetések már csíráznak, az őszi árpa kikelt mind a 31 hektáron. Szépnek mutatkozik, nem károsodott. A búzavetéshez jó időnk volt. már az is kel. Nyújtott műszakban dolgoztak az embere« a gépekkel, és azt mondhatom, nagyon szép munkát veg-íztek. Az emberek megérették, hogy a hosszú kényszerpihenő után be kell hozni a lemaradást, és alaposan hozzá - ■ láttak, mihelyt lehetett. Igy sikerült elvégezni, teljesen önerőből...

— Következett-e ezután szusszanásnyi pihenő?

— Ha így lett volna, nem állnánk ott a kukorica betakarításával, ahol állunk. A 788 hektárból 240 hektárról lekerült a termés, a hozammal elégedettek vagyunk. Az eddigi mérések 65 mázsás átlagot mutatnak hektáronként a tervezett 55 mázsával szemben, májusi morzsoitban számolva.

— Legnagyobb gond a kukorica betakarításánál általában a szárítással, a termés elhelyezésével van. Lengyeltótiban mi a helyzet?

— A CPS keretében termelünk kukoricát, s a rendszerhez tartozó betakarító gép, a Claas Dominátor kitűnően dolgozik. Három SZK—4-es kombájn is »bevethető" bármikor. Csakhogy a betakarítás üteme most már nálunk is teljesen a szárítóberendezések függvényévé vált. Csökkent

ugyan a termés nedvesség- tartalma és! most már »csak« 28—32 százalékos de nem tudunk többet szárítani napi 10—13 vagonnál. A szárító éjjel-nappal megy, a dolgozók nyolcóránként, a szerelők tizenkét óránként váltják egymást. Ha . megérkezik a kért fólia, akkor százvagonnyi szemet elhelyezhetnénk alatta, melyet aztán Leszáríthatnánk. Ez lényegesen meggyorsítaná a betakarítás ütemét. Műanyagüzemünk dolgozói addig, amíg alapanyaghiány miatt állni kényszerül az üzem, kukoricát törnek azokon a területeken, ahol a gépek nem boldogulnak.

— Megüresednek tehát a kukoricatáblák is. Mi a soros munka ezeken a helyeken?

— Három traktorunk, egy IHC és két Dutra, őszi mélyszántást végez. Ez a tennivaló is (fontos a tavaszi vetésű növények jó termése érdekében.

Itt tartottak a múlt hét közepén a lengyeltóti Somogy Népe Termelőszövetkezetben. Többet vetettek búzából, mint amennyit eredetileg terveztek — vetőgépüket szívesen felajánlják más, rászoruló gazdaságnak. Nagy gondon jutottak túl, s figyelmüket most már a kukorica mielőbbi betakarítására és a jövő évi magas hozamok megalapozására fordíthatják.

Hcrnesz Ferenc

kollégiuma, a Kalinyin városrész iparcikk-áruháza, befejezték a kaposvári bevásárló központ építését, s az év végéig átadják a Kalinyin városrészben a 276 lakást és a felújított Béke szállót.

Azt, hogy a határidőkért mit tehetnek a kommunisták, Fock Jenő fogalmazta meg a taggyűlésen: a korábbinál jóval demokratikusabb döntés- előkészítés nemegyszer vezetett a résÜhatáridő csökkentéséhez. A munkások és a brigádvezetők véleményének meghallgatása után határozták "meg a részhatáridőket, s ezek gyakran rövidebbek voltak, mint amennyit a vállalat vezetői szántak arra a munkára. Az érthetően megfogalmazott célkitűzéseket pedig szívesen támogatja mindenki. Elég csupán utalni arra, amit Csepeli Zoltán mondott el: a szakipar fiataljai csaknem 1500 óra társadalmi munkát végeztek. Amikor például Marcaliban sürgetett az idő, két nap alatt négyszáz órát teljesítettek.

A szak- és szerelőipar munkájáról azért is érdemes többet beszélni — mondta hozzászólásában Balajcza János, a vállalat pártbizottságának titkára —, mert tevékenységük átfogja az egész vállalatot. Munkájuk minőségét pedig elsősorban az új lakások bérlői, tulajdonosai ítélik meg, s ennek alapján mondanak véleményt az egész vállalatról. Az építőiparral szemben megnőtt a szakmai követelmény, ez pedig magasabb 'erkölcsi követelményeket támaszt a vezetőkkel és a munkásokkal szemben. A többet akarág számos példájával lehet találkozni: a vállalat fokozatosan adja át azokat az épületeket, melyek a korábbi időszak szervezetlensége miatt nem készültek el határidőre.

A munkások jó összefogásának bizonyítéka volt a kommunis.tg, szombat sikere. A Szoőialisfá brigádok többet akarásának bizonyítéka pedig a kongresszusi munkaverseny szép eredménye. Az, hogy ma háromszor annyi az újító a vállalatnál, mint egy évvel ezelőtt volt, ugyancsak a tenni akarás szép példája. Az eredmények mellett azonban gondok sokaságát kell még megoldani. A munkásvándorlás a javuló légkör ellenére sem csökkent. A munkafegyelem is hagy kívánnivalót maga után. A kommunistáknak kell olyan légkört teremteniük, amely nem tűri meg a rendetlenséget, a hanyag munkát. Ezt pedig tudatos politikai nevelő munkával! lehet csak elérni.

K. I.

Három millióan dolgoznak

m o

csökkentett munkaidőben

Január 1-íöl minden vasutas törvényes munkaideje heti 44 ára

A dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását szolgáló intézkedések sorában hat évvel ezelőtt kezdődött a rövidített munkaidő tömeges bevezetése. 1968—70 között,, az iparban és az építőiparban mintegy kétmillió dolgozó tért át a rövidebb munkahétre. (Ezt megelőzően csak az egészségre ártalmas munkakörökben és a folyamatosan termelő üzemekben volt munkaidő-kedvezménye, körülbelül 210 ezer munkavállalónak.) Utána, ahogy a feltételek, a lehetőségek megengedték, fokozatosan jutott öbb szabad időhöz 1972—73- an az államigazgatásban, a • rsadalmi szerveknél 250 :er, majd az idén félmillió ereskedelmi, hírközlési, vala- nint a kommunális ellátásban, az oktatásban és kulturális területen dolgozó. Jelenleg a népgazdaság különböző“ ágazataiban a négymillió bérből és fizetésből élő 75 százalékának, mintegy hárommillió dolgozónak 44 óra vagy ennél kevesebb a heti munkaideje.

A Minisztertanács idei augusztusi határozata intézkedett a többiekről is, arról, hogy 1975. január 1. és 1977. december 31. között mindenütt át kell térni a 44 órás munkahétre. A tervek szerint jövőre újabb 450—500 ezer — egészségügyi és közlekedési — dolgozó helyzetét könnyítik a í rendelkezés végrehajtásával, j s 1976—1977-ben kerül sor az [ állami mezőgazdasági üzemek és a szállítás körülbelül további százezer dolgozója munkaidejének rendezésére.

A MÁV január 1-től egyszerre valamennyi munkakörben, ahol eddig 48 órát dolgoztak. bevezeti a 44 órás munkahetet.

19 millió forintos beruházással

Új ton ügyi épület

mérni

telis*

> ' •?.' • ''v ■ V: i 1 ip

y&Tatg affért Bal 5%

'4: í %

> " ,-f ' * '

J *

j

A Kaposvári. Mezőgazdasági Főiskola új tanügyi épülete két lépcsőben készült. Elsőként azt .az épületrészt adták át rendeltetésének, melyben az üzemszervezési szak kapott helyet. Ennek egy részét már a tavasszal birtokukba vették a hallgatók, ez év szeptemberétől azonban teljes egészében használják.

A létesítmény másik felé- ( ben a tanszékek kapnak majd j helyet. Ugyancsak itt alakit- [ ják ki a szertárakat, az előadótermeket. A jelenlegi tanügyi épületbe a kutatórészleg laboratóriumai költöznek.

Az új létesítmény — melyet a barcsi TÖVÁL épít, és 19 millió forintba kerül — ez év végén teljes egészében birtokába veheti a főiskola.

Nézőpontok

M

agam elé képzeltem egy hatalmas lencsét, amely egyetlen képmezőre tudja vetíteni a nézőpontok sokaságát. Ha volna ilyen eszközünk, bizonyára még tisztábban látnánk a valóságot. Én arra lennék kíváncsi, hogy a megyének sok száz pontján miképp határozza meg vagy befolyásolja az emberek nézeteit, véleményét a hely, ahonnan szemlélődnek. De mondhatom így is: munkájuk, beosztásuk, tar- sadalrpi helyzetük révén hogyan ítélnek meg általánosan elfogadott eszméket és igazságokat? »Sokszínűbb+ -valósággal találkoznánk. Az a tapasztalatom ugyanis, hogy sokan és sokszor torzító lencsét tesznek a szemük elé. És nem is mindig önszántukból.

A Balaton-part, az idegenforgalom a magyar sajtó hasábjain elég gyakran szerepel; a fejlődés, a sikerek, a gondok, az emberek anyagi helyzete és életfelfogása foglalkoztatják a közvéleményt. Tudom, hogy mai témám a parti emberek nagy részének ellenvéleményét váltja ki. De hát arrafelé más a nézőpont. És nem is földrajzi okból. Érveim mellé felsorakoztathatnám »ellenérveiket«, azaz megelőzhetném a vitát. Mégsem teszem. Az ismert »ellenérveknek« ugyanis az a »szépséghibájuk«, hogy csupán a gazdasági, anyagi megfontolásokat támogatják, és megfeledkeznek az ideológiáról, a politikáról; megfeledkeznek az emberről is, akinek szocialista fejlődése elé sokszor pénzkötegekből emelnek akadályt.

De most már vágjunk a közepébe. A villákról és tulajdonosaikról, az idegenforgalom irányítási módszereinek ideológiai hatásáról lesz szó. Nem a nyerészkedők, a harácsolok módszereit, munka nélkül szerzett busás jövedelmét akarom fölemlegetni, megtettük máskor. És megteszi az állam is a magáét azzal, hogy megfelelő adópolitikával korlátok közé szorítja az idegenforgalmi konjunktúra vámszedőit. Az foglalkoztat inkább: hogyan hat az emberek gondolkodására, életszemléletére a mai állapot? Hogyan vezet ideológiai torzulásokhoz a lakások és villák nyári »hasznosítása«, a fizetővendég-szolgálati rendszer mindenhatóságának örökös hang- súlyozása?

Hazánkban szocialista tulajdonviszonyok uralkodnak, ezt senki sem vitathatja. Ily módon az állami és a szövetkezeti tulajdon mellett létjogosultsága van — és lesz is — a személyi tulajdonnak. Fejleszteni, gyarapítani akarjuk, ez az élet- színvonal állapdó emeléséből is következik. S ha jobban élnek az emberek, ha becsületes munkával megszerezhetik, miért ne legyen villájuk, nyaralójuk? Miért ne utaznának világot látni, miért ne fejlődhetne lakás- és látáskultúrájuk? Miért ne fordíthatnának egyre többet önmaguk épülésére s a korszerű életmód eszközeinek beszerzésére? Hiszen ez a cél. A személyi tulajdon tehát semmiképp sem ellentétes a szocializmussal. Sokszor azonban megszerzésük módjával, méreteikkel, hasznosításukkal kell vitatkoznunk. Vannak ugyanis olyan alapkövetelmények, melyekről az utóbbi években sokan »megfeledkeztek«. Pedig a szocialista társadalom csak a munkával szerzett személyi tulajdont ismeri el. Azt, amelyik családi szükségletet elégít ki. S ez a személyi tulajdon nem lehet újabb jövedelemszerzés forrása, nem elégíthet ki olyan luxusigényeket, amelyek sértenék a társadalom igazságérzetét. Napjainkban sokan megszegik e követelményeket. S ráadásul elméleteket gyártanak az elvi engedmények igazolására.

A

z idegenforgalom fontos népgazdasági ág, a fizetővendég-szolgálat — más szállás hiján — nélkülözhetetlen, tudom. De legalább ne magyaráznák meg egyesek üzleti érdekeiket, politikai köntössel álcázva hamis nézeteiket. Mert ma már ilyenek sorozatával lehet találkozni a parton és másutt. Nyilatkozatok, felszólalások sorozatát hallottam, amelyekből nagyon is hiányzott a politikai megfontolás. Hadd mondjak néhány adalékot ehhez.

»>Politikai feszültség keletkezik abból, hogy a tulajdonosok lakásuknak csak a felét adhatják ki« — vallja egy szakvezető, és hozzáteszi: »Jogosan van felháborodva a lakosság.-" Milyen jogon? Miért nem háborodik föl ezen a rendeletén a barcsi, a csurgói vagy a tabi lakosság? Azért, mert találkozott igazságérzetével. A Balaton-part kivétel lenne a társadalmi követelményrendszer alól? Emlékezzenek csak vissza: a személyi tulajdon nem lehet újabb jövedelemszerzés forrása. S hogy mégis lehessen, ezért — önigazolásul — csupán közbeszúrt szavakkal igvekeznek megváltoztatni az elveket. Például így: »Arem fogadhatjuk el a munka nélkül szerzett kiugró jövedelmeket«. A »kiugró«-ra hívom föl a figyelmüket. Mintha ez hiányozna elveink és érveink eredeti gyűjteményéből. Azután: »Vigyáznunk kell arra, hogy munka nélküli jövedelmek indokolatlanul ne keletkezzenek«. Ugye, megtalálták az idézetben az idegen szót? Mi indokolhatja nálunk a munka nélkül szerzett jövedelmet? Nemde megalkuvás ez, torzítása elveinknek?

Találkoztam azután olyan nézetekkel is, melyek a túlzott jövedelemszerzést a szociálpolitika rangjára próbálták emelni. »Miért bántjuk szegény nyugdíjasokat, hiszen az a kis negyven-ötvenezer forint életszínvonal-javító tényező, a nyugdíjuk kiegészítése«. Érdemes lenne megnézni, hogy kikről van szó, és hány szobás nyaralókkal egészítgetik ki a nyugdíjukat. Az viszont már a saját gondolattól való megrettenés jele, amikor valaki a szociálturizmus álarcába öltözteti hamis nézeteit, vagy azt vallja: »A tisztesség határáig mindenki úgy gondoskodik magáról, ahogy tud«. De hogy hol van a tisztesség határa, ezt nem fejtegetik. Gondolom, másutt van a görgetegi és másutt a siófoki ember tudatában. Végtére is az a helyzet, hogy miközben az egész országban a munkásosztály eszmerendszere válik uralkodóvá, addig a Balaton partján erőteljes ellenhatással találkozunk — valljuk be: egy kicsit hivatalos segédlettel.

Milyen e jelenségek társadalmi hatása? Az emberek többsége a nyerészkedést éppúgy elítéli, mint elveink torzítását. A közelben lakók? »Ha másnak szabad, nekem miért nem?« S ilyenkor már nem a munka becsülete, az elvhűség ragad meg a tudatban, hanem a szomszéd »jó« példája. Feltűnt-e valakinek: miért van az, hogy a nagyberényi, a szabadi tsz-elnök Siófokon, a ságvári Földváron, a kötcsei orvos Szárszón, a szabadi tsz-főkönyvelő Zamárdiban épít vagy épített saját házat, és nem a falujában, ahol együtt kellene élnie azokkal, akik vezetőjükké választották vagy megbízták őket? Milyen hatása van ennek a gazdaságra, a falura? Ők alighanem arra számítanak, hogy a parton akkor is jól megélhetnek majd, ha már nem dolgoznak. Miért van az, hogy a lakásuk kiadásával bajlódó iskolaigazgatók, vezető beosztású emberek és mások rendre hátat fordítanak a közösségnek? Pedig az egyén társadalmi elkötelezettsége nem merülhet ki a nyolc órában, ha mégoly tisztességgel látja is el a munkáját. Elhallgathatjuk-e. hogy nagyon sokszor közömbösséghez. a társadalom ügyeitől való elzárkózáshoz' vezet a félreértelmezett idegenforgalmi érdek? Hogy egyik embernél befelé fordulást, a másiknál kivagyiságot, a harmadiknál szinte embertelen »kocaéletet« idéz elő. hiszen a nyári hónapokban a faház vagy a kamra is megteszi? Ne beszéljünk arról, hogy némelyeknek emberi magatartása süllyed vissza a múltba, mert szinte hajbókolni, szolga módjára meg- vászkodni kénytelen a külföldi úr előtt? Miféle hatás ez?

A nézőpontok sokféleségével találkozunk az idegenforgalom irányító köreiben is. Attól függően »értelmeznek« politikai, elvi tételeket, hogy ki hol dolgozik. Jó volna valamennyi hamis nézetet eszménk fókuszába vonni. Mert igaz: virágzó idegenforgalmat akarunk a Balaton partján. De elveink feladása nélkül. Javeri Bel»