Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-15 / 267. szám

Közművelődési aktívaértekezlet MAI KOMMENTÁRUNK Kritikusan, tettre készen Aktívaértekezlctet tartottak tegnap a megyei pártbizott­ságon. Honfi István, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának vezetője köszöntötte a meghívotta­kat, a megyei, járási és városi pártbizottságok munkatársait, a gazdasági és közművelődési intézményvezetőket, népmű­velőket, pedagógusokat. Bíró Gyula, a megyei pártbizott­ság titkára tartott vitaindító előadást. A közművelődés politikai leiadat A márciusi párthatározatot követően a megyei pártbizott­ság júniusban elemezte a me­gye közművelődésének hely­zetét, és meghatározta a to­vábbi tennivalókat — utalt a bevezetőben Bíró Gyula az eddigi tevékenységre. A to­vábbiakban megállapította, hogy a párt kulturális politi­kája alapvetően érvényesül a megyében, jelentősek az ered­zal a megjegyzéssel, hogy az eddiginél jobban kell segíte­ni törekvéseiket. Bírálta a vezetők körében tapasztalható egyoldalú gazdaságcentrikus szemléletet, utalt arra, hogy a közművelődés is vezetői fel­adat. — Bízunk abban, hogy ha­ladásról, a határozatok meg­valósításáról adhatunk szá­mot a XI. kongresszust meg­titkára hangsúlyozta, hogy a formalitások ellenére a szocialista brigádok közösségi munkájában mind nagyobb teret kap a közművelődési te­vékenység. A tennivalók so­kasága közül kiemelte,; hogy a szakszervezeteknek és tiszt­ségviselőiknek az eddiginél jobban figyelemmel kell kí­sérniük a vállalati kulturális alapok rendeltetésszerű fel- használását. és határozottab­ban fel kell« lépniük a gaz­dasági vezetők közművelődé­si feladatainak ellenőrzésé­ben, számonkérésében. A fiatalok részvételét ele­mezte a közművelődés egé­szében Csordás Ferenc, a marcali járási KISZ-bizottság titkára. Elmondta, hogy fejlő­dött a fiatalok kultui'áltsága, mények, egyes területek job­ban, mások kevésbé jól töltik be hivatásukat. Hangsúlyozta, hogy a közművelődés ideoló­giai funkcióját az eddiginél nagyobb felelősséggel kell ke­zelni. A párthatározat nyomán széles körű munka indult meg, s ez azt is jelenti, hogy a me­gyei párt-vb a jövőben rend­szeresen napirendre tűzi a közművelődés főbb munkate­rületeit > A megyei feladatterv alap­ján a járási, városi pártbizott­ságok, területi, űzetni párt­szervek megtárgyalták e fon­tos témát, és a helyi céloknak megfelelően megfogalmazták a tennivalókat. Bíró Gyula vi­taindítójában megállapította, hogy ezek a feladattervek ösz- szességükben és alapjában megfelelnek a követelmények­nek. önmagában is jelentős lé­pésnek minősítette azt a tényt, hogy a pártszervezetek érdemi elemzést végeztek e témában. Ez azt bizonyítja, hogy a megye kommunistái megértették a pártmunka és a közművelődési tevékenység szoros kapcsolatát. A továbbiakban utalt arra, hogy a következő időszakban a tanácsok és a társadalmi szervek dolgozzák ki sajátos feladataikat. Sokat vár e munkában a párt a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsától, éppen a központi feladat, a munkásművelődés érdekében. A közműyelődés állami irá­nyítóinak szerepét hangsú­lyozta Bíró Gyula, majd az elemző értékelés után ki­emelte a nagyobb segítség- nyújtás fontosságát az alsóbb szintű tanácsoknak, és a ha­tározottabb követelménytá­masztást az intézmények tevé­kenysége iránt. A vitaindító előadás ele­mezte megyénk művelődési életét; a színház feladatait a közönséggel szemben, a kép­zőművészek és a vállalatok kapcsolatát, a zenei élet fej­lesztését, az olvasómozgalom kiszélesítését, a múzeum fo- , kozottabb ismertető tevékeny­ségét, és mindezek egymás­sal való kapcsolatait. Utalt a .levéltári kutatások szerepére, bírálta a Latinca Művelődési Központ tevékenységét és a udományos ismeretterjesztő n unkát. A vitaindító hangsúlyozta a munka folytonosságát; utalt a szocialista brigádmozga­lom közművelődési vállalá­saira és tevékenységeire az­előző pártértekezletünkön is — fejezte be vitaindítóját Bíró Gyula. Ezután hozzászólások kö­vetkeztek. Szocialista brigádok Bayer Nándor, a Pamutfo- nó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának igazgatója arról számolt be, hogy náluk 8 év óta egységes éves művelődési terv szerint végzik munkáju­kat, és ezt ugyanolyan fon­tosnak tartják, mint a poli­tikai és a világnézeti neve­lést, illetve a termelési fel­adatok teljesítését. A számos jól bevált közművelődési for­ma közül kiemelte az ifjú­sági és a szocialista brigádve­zetők által létrehozott klubot és az olvasómozgalmat. El­mondta, hogy a könyvtárnak 1100 olvasója van, és tavaly 40 000 kötetet kölcsönöztek. Hasonló szellemben szólt a falusi dolgozók művelődési gondjairól Varga Sándor, a Hetesi Egyesült Erő Tsz el­nöke. Meggyőzően bizonyítot­ta az iskolázottság, az általá­nos és szakmai műveltség és a hatékonyabb termelés tör­vényszerű összefüggéseit. Hangsúlyozta, hogy a közmű­velődés gazdája a községek­ben a tanács, de feladatának ellátásában sajátos lehetősé­geikkel a gazdálkodó és a társadalmi szerveknek feltét­lenül segíteniük kell. Az anyggi támogatásról úgy véle­kedett, hogy nem szabad saj­nálni a pénzt sem a tsz-ek- nek, sem az ipari vállalatok­nak a művelődéstől, de min­dig ismerni kell az anyagi segítés pontosan meghatáro­zott célját. — Ötven telepe és. több ezer munkása van a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnak. Sok dolgozó a . munkásszálláson lakik — kezdte hozzászólását Antal Attila, a vállalat szakszerve­zeti bizottságának titkára. El­mondta, hogy a párthatáro­zat után intézkedési tervet készítettek a közművelődési feladatok megvalósítására. Abból kiindulva, hogy jó közművelődés csák megfelelő szakember vezetésével bonta­kozhat ki, főállású népműve­lőt alkalmaztak. Az eltelt rö­vid idő alatt is mérhető az érdeklődés fokozódása: negy­ven kisebb-nagyobb kulturá­lis rendezvény jelzi, hogy a vállalatnál fellendülőben van a művelődési élet. Pusztai Ferenc, az SZMT javult a KISZ ez irányú szervező tevékenysége. Fon­tos területként méltatta a po­litikai ismeretszerzést, össze­függésben a' művelődés más területeivel. Utalt arra, hogy a gazdasági vezetők még nem mindenütt látják a fiatalok továbbtanulásának jelentősé­gét, sok helyen akadályokat gördítenek továbbtánulásuk útjába. Az irányítás gondjai A közművelődés hivatott, nagy tapasztalattal rendelkező megyei, járási és községi veze­tői közül is többen elmondták véleményüket. Valamennyi­en örömmel üdvözölték a me­gyei párthatározatot. Egervölgyi János, a Kapos­vári Járási Hivatal művelő­désügyi osztályának vezetője az irányítás gondjairól szólt. Hangsúlyozta, hogy a községi tanácsokat alaposan föl kell készíteni a közművelődési fel­adatok végzésére, a népműve­lők pedig hatékonyabb mód­szertani segítséget igényelnek. Ennek érdekében a kaposvári járásban a hivatal illetékesei a társadalmi szervek képviselői­vel közösen fölkeresték a köz-, ségeket, segítettek az igények fölmérésében, a lehetőségek felkutatásában és a legkedve­zőbb formák megválasztásá­ban. Elmondta, hogy a járás­ban azt tapasztalták: sokat változott a gazdasági vezetők szemlélete, erősödött felelőssé­gük a közművelődés iránt} ér­zékelhetőbbé vált segítőkészsé­gük. Ennek is tulajdonítható, hogy az elmúlt három év alatt háromezren végezték el a dol­gozók általános iskoláját a já­rásban. Soós Dezső, a Barcsi Járási Hivatal művelődésügyi osz­tályvezetője is elismerően szólt a gazdasági vezetőkről: az ál­taluk biztosított anyagi támo­gatás, ösztönzés fellendülést hozott a felnőttoktatásban. A Központi Bizottság, illetve a megyei, járási pártszervek ha­tározata alapján egyébként is mozgalmasabb lett a közmű­velődési élet. A pártszerveze­tek többsége — ezt bizonyítják a taggyűlések — fontos poli­tikai feladatnak tekinti a köz- művelődési munkát. Az előre­lépés példájaként említette az átgondoltabb szervezői előké­születeket a következő évre- a számos kezdeményezést, ame­lyek nyomán közelebb kerül­nek a művelődés formái a dol­gozókhoz, a munkahelyekhez. A nagyatádi járási művelő­dési központ igazgatója, Ludán Imre javasolta, hogy dolgozzák ki a munkásművelódós intéz­ményi segítésének modelljét. Ennek néhány nagyatádi ele­mét ismertette: gyermek- és ifjúsági szakkörök, csoportok, illetve klubok működtetését, valamint az üzemekkel való együttműködés több lehetősé­gét, megvalósult formáját. A népművelő személyisége — Ahol a községi vezetők is szívügyüknek tekintik a köz- művelődést, ott lehet igazán i szép eredményeket elérni. — így összegezhetnénk Vértes Györgynek, a babócsai műve­lődési ház igazgatójának hoz­zászólását. A községi vezetők közművelődési szemlélete azonban attól is függ, hogy milyen a népművelő emberis­merete, lelkesedése, munka­készsége. A- babócsai közművelődési helyzet jó. Igen sok eredmény mutatja ezt az ismeretterjesz­tésben, a felnőttoktatásban, a fiatalokkal való foglalkozás­ban és a műkedvelő mozga­lomban. Sajnálatos, hogy megyénk­ben többnyire képesítés nélkü­li népművelők dolgoznak. Erre utalt hozzászólásában dr. yár- konyi Imre, a Kaposvári Taní­tóképző Intézet igazgatója. El­mondta, hogy enyhíteni sze­retnének a gondokon, és ehhez kérte a megyei tanács, a me­gyei könyvtár, az SZMT és a Latinca Művelődési Központ segítségét. Tervük szerint ugyanis megkezdik a hallgatók népművelési képzését: a taní­tói oklevél mellett diplomát kapnak, hogy akár főhivatás­ként, akár tiszteletdíjasként népművelői tevékenységet folytassanak. Közművelődési munkafegyelem A ‘kaposvári Csiky Ger­gely Színháznak a gondjairul beszélt Zsámbéki Gábor mb. igazgató. A közművelődési fel­adatokról szólva több külföldi és egy hazai példára — for­mára :— is utalt. A színház ne­hézségeit említve elmondta, ho^y a túlságos megterhelés miatt kevés a lehetőség az elő­adáson kívüli közművelődési tevékenységre. A megyei fel- adatterv a közönséggel való in­tenzívebb kapcsolatra utal. Itt alapvetően a közönségből kell kiindulni, amelynek egyik magva — az ifjúság — máris adott. Nem szabad azonban megfeledkezni a kaposvári munkásságról sem. Az egységes értelmezésben kulcsszerepük van a pártszer­vezeteknek — mondta Kocsis László, a megyei tanács elnök- helyettese. egyben arra is r utalva, hogy ez nem kisebbíti az állami szervek feladatát és felelősségét. A megye közművelődését eredményesnek minősítette, de a javuló életnek, a több sza­bad időnek megfelelően az ed­diginél nagyobb gondot kell fordítani a szocialista életmód és magatartás kialakításának segítésére. Két területen van gond: a szemléletmódban és az irányi- I tásban. Valamennyi gazdasági i vezetőnek be kell látnia, hogy j a közművelődésben felelősség- ) telj.es politikai feladat hárul rájuk. Kocsis László szólt a megye amatőrmozgalmáról, a mun­kásság fokozott szerepéről a közművelődésben, és külön ki­emelte a szocialista brigád­mozgalom fontosságát. A kul­turális fegyelem döntő fontos­ságú — hangsúlyozta —, hiszen olyan sajnálatos eset is előfor­dult, hogy az 1966-os megyei pártértekezlet óta rendre ,visz- iza kell térni az egységes‘köz- művelődési tervkészítés elma­radására. A megyei tanács el­nökhelyettese szólt az állam­irányítás egyéb feladatairól, a szakigazgatás javításáról, és kiemelte a nemrég megalakult közművelődési bizottság sze­repét. Az aktívaülés hozzászólá­sait Bitó Gyula, a megyei pártbizottság titkára összegez­te. Értékelésében hasznosnak, tevékenynek ítélte az összejö­vetelt. Az ülés Honfi István­nak, a megyei pártbizottság osztályvezetőjének a zárszavá­val ért véget. Nagyra értékelt segítség Ahogy előrehaladnak és kö­zelebb jutnak az őszi mező- gazdasági munkák befejezé­séhez a somogyi gazdaságok, úgy gyérül az igényelt társa­dalmi segítségben részt vevők száma. Mind több iskola diákjai töltik napjaikat is­mét. tantermekben. A segítés szükségessége azonban ezzel nem szűnt meg: a hátralevő munka — főként a megye déli részén — továbbra is az eddigi összefogást kívánja. Ezekben a napokban a ter­melőszövetkezeti, állami gaz­dasági irodákban átutalják az intézményeknek, üzemeknek a végzett munka ellenértékét. Ez az elismerés anyagi része. Ám hadd tegyük hozzá, hogy voltak munkacsoportok, kü­lönösen szocialista brigádok, amelyek nem kértek anyagi ellenszolgáltatást a segítsé­gükért. Mindemellett sokat nyom a latban az az erkölcsi elishneréf, melyben egy-egy gazdaság részesítette a se­gítségükre érkezőket. Idé­zünk abból a levélből, me­lyet a berzencei Jobb Elel Termelőszövetkezet elnökhe­lyettese, Simon László, és a tsz párttitkára, Kovács Ist­vánná írt alá: ‘■‘Termelőszövetkezetünk tagjai és alkalmazottai az idei őszön a megfeszített 1 munkákhoz rendkívül jelen­tős társadalmi segítséget pap­iak a katonáktól, a KfM üze­mi dolgozóitól, a diákoktól. A helybeli általános iskola fel­ső tagozatosai és a Csurgói Mezőgazdasági Szakmunkás­képző Iskola diákjai példá­san töltötték el nálunk a 15—15 napjukat. A kellemet­len, hideg időjárásban dicsé­retesen vettek részt a öur- gonyaválog atásban százhú- szan, az 523. sz. Ipari Szak­munkásképző Iskolától; kö­szönetét mondunk nekik és tanáraiknak, a katonáknak, az ipari dolgozóknak azért, hogy segítettek szövetkeze­tünk mezőgazdasági munkái­ban.« Elismerő sorok — őszinte szavak. Még nincs vége az őszi munkáknak, még nehéz feladatokat kell megoldaniuk a gazdaságoknak Somogybán, annyi azonban már most bi­zonyos, hogy az idei év gaz­dálkodásának mérlegében, a zárszámadásban helyet köve­tel a társadalmi segítségből származó eredmény. Jól tud­ják azt termelőszövetkeze­teink és állami gazdaságaink vezetői és tagjai, illetve dol­gozói, hogy e nélkül •a segít­ség nélkül nem tarthatnának ott, ahol tartanak. Ezért ér­demes és kell nagyra értékel­ni a társadalom megmozdu­lását, a- segitökészség oly sok és szép példáját, melynek he­teken át tanúi voltunk, és tanúi lehetünk ezekben a napokban is. \ növénytermesztési ágazatvezető egy napja Hetes, 1974. november 12. A föld már kezd felszikkad­ni. Napok óta nem esett eső. Az emberek nvugodtabbak, bár néha-néha ieltör belőlük az indulat, az idegesség. A * ter­melőszövetkezet ágazatvezető- jére, Sófalvi Imrére sok fele­lősség hárult az elmúlt hetek* ben. — Nehéz volt. Vasárnap is dolgoztunk. A család Gamáson van, mindössze kétszer voltam otthon. Reggel hatkor kez­dünk, és este csak tíz óra után kerülök haza. Általában úgy kezdünk, hogy a gépek kiindulását ellenőriz­zük. Mindig elsőnek kell be­érnem, mert az embei'ek meg­kívánják, hogy a vezető legyen az első. Ma reggel Csambárd- ra mentem ki, a cukorrépa szállítását megnézni, az a leg­fontosabb munkák egyike. Délelőtt együtt járjuk a határt. A kocsi nehezen halad a földeken. — Ma reggel indítottuk be a burgonyaválogató gépet. A MÉK-nek szállítunk. Kezdet­ben sok probléma volt vele. Sár tapadt a gumókra, nagy volt a földszázalék-levonás. Naponta veszik át tőlünk a ká­posztát is. Főleg katonák dol­goznak itt, de vannak tsz-ta- gok is. A takarmányrépát szedőknél megáll, mindenkit üdvözöl, mindenkivel kezet fog. — A mi munkánk olyan, mint a költészet. Ebben is megvan az a líraiság, mint a versben. Aki szereti a növé­nyeket, az érti ezt. Tavasszal életre kelnek a növények, nyá­ron, vagy ősszel meghalnak, ezért is a halál jelképe a ka­sza. Ez a táblánk — mutat kö- ‘rül — az egyik legnagyobb. Itt lesz majd az igazi nagyüze­mi termelés. Száznegyven hek­tár egybefüggő terület, kukori­cával bevetve. Ott van a re­pülőtér, a növényvédelem is megoldható. Az emberek nagy része belátja, hogy ez a jár­ható út, persze van — az öre­gek közül —, aki i nem ért egyet ezzel. Ha erre járunk ve­lük, ebben a nagy »tengerben*« mindig megmutatják: ez volt az ő földjük, s hozzáfűzik: lát­ja, még mindig itt legnagyobb a kukorica! Délben üres az iroda. Van, aki már elment ebédelni, vagy még kint jár a határban. Az ágazatvezető elnézést kér, leül az asztalához, papírjai fölé ha­jol. A másnapi munkabeosz­• tásnak fél kettőre el kell ké­szülnie. A fehérre meszelt falakon grafikonok, táblázatok. Elég fölnézni az asztal mellől, s már látja is az ember, hogy a gépparkban hány könnyű gép és hány nehéz gép, s hogy hol milyen tábla van. — Havonta »elnyű« az em­ber egy-egy ilyen kisebb tér­képet. Mindig a zsebemben hordom, hogy útközben el'tud­jak igazodni. Rejtenek más érdekessége­ket is ezek a kabátzsebek, Idő­járásnaptárt, amelyik naponta megjelölj, mikor várható eső, lesz-e köd. Ahogy ő mondja, fenntartással kezeli ezeket az adatokat, de legtöbbször bevál­nak. Alig egy óra telt el, s már kint is vagyunk az új bábolnai szárítónál. — Az asszonyokkal kell megbeszélnünk az indulást. Nekik kell vállalniuk a műsza­kokat. Kis teremben gyűlünk ösz- sze. Az asszonyok arcán fá­radtság, némelyikük éjjeli műszakban volt. Az ágazatve­zető beszél először: — Most kell dönteni arról, hogy vállal jók-e? Később már nincs erre lehetőség. A szárító­nak folyamatosan kell üze­melnie. Mindannyiunk érdeke ez. Halk moraj, kérdések: kinek mennyi lesz a fizetése; milyen munkák lesznek; az új szárí­tónál hány órát kell dolgozni? Van, aki csak úgy hajlandó az új szárítóhoz menni, hogy ha a férjével együtt dolgozhat. Egyikük nem vállalja, mert a hazajárást nem tudja megol­dani, ő marad a régi szárító­ban. Még néhány kérdés, az­után kialakulnak a brigádok, s mi indulunk tovább a határ­ban dolgozó emberekhez. Sötétedik, amikor elköszö­nünk egymástól. Az ágazatve­zető halkan megjegyzi: — A rtlai nap már könnyű volt. Munkatársai mint jó szak* emberről beszélnek róla. Svéd­országban tanult állami ösz­töndíjjal. Dolgozott már ter­melőszövetkezetben, állami gazdaságban. A hetesi terme­lőszövetkezetbe aratáskor ér­kezett, s rrjiost ősszel együtt dolgozott az emberekkel a mostoha időjárás ellen. Nagy Jenő Somogyl Néplapl 3

Next

/
Thumbnails
Contents