Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-13 / 240. szám

'Szabálytalan és veszélyes A zugpálinkafőzés »Tisztelettel kérem a pénz­ügyőrséget, hogy vessenek már véget annak az áldatlan álla­potnak, ami községünkben fo­lyik. Több háznál valóságos zugkocsmát tartanak fenn. Hi­telben is mérik a bort meg a pálinkát — amit ugyancsak zugban, titokban főztek, Sokan a munkából nem haza, a csa­ládjukhoz,* hanem ezekhez a házakhoz mennek ... Otthon pedig, mert a hitelben ivott bortól, pálinkától lerészeged- nek. napirenden a veszekedés. . a botrány. Családok mennek , tönkre, míg néhány ember így 'könnyen meggazdagodik ... « Egyre több embernek van megyénkben néhány száz négyszögölnyi szőlőterülete, s azon gyümölcsfa. Sajnos azok­nak a száma is évente növek­szik, akik a tiltó rendeleteket semmibe véve otthon, titokban pálinkát főznek, s azt értékesí­tik. — Két esztendővel ezelőtt 84 pálinkafőző üstöt és 486 li­ter 50 fokos pálinkát, tavaly 73 üstöt és 796 liter pálinkát, az idén szeptember végéig — a szezon csak most kezdődik — 68 üstöt és 410 liter pálinkát foglaltunk le. Ezeket az üstö­ket tulajdonosaik a rokonok, barátok és ismerősök között vándoroltatják, ezért vélemé­nyünk szerint legalább tizenöt­ször annyi pálinkát1 főznek évente titokban, mint ameny- nyit a tettenéréskor lefogla­lunk :— mondja dr. Horváth Sándor ■ .alezredes, a Vám- és Pénzügyőrség megyei parancs­noka. Szerencsére akadnak olyan emberek, — mint a fenti le­vél írója —, akik nem nézik I közömbösen az ilyen visszaélé­seket, s kérik a pénzügyőrség közbeavatkozását. Találni ugyanis olyan példát, hogy nemcsak otthon, lakásu­kon mérik —, a vendéglői ár­nál olcsóbban — a házilag kotyvasztott, nemegyszer fo­gyasztásra alkalmatlan, sőt ve­szélyes italt, hanem a vidékről bejárók a vonatokon meg mun­kahelyükön is árusítják társa­iknak. Korábban egy bejelentés alapján arra figyeltek fel, hogy Kaposszerdahelyen a téglagyár néhány dolgozója ittasan vé­gezte munkáját. A pénzügyő- i rök tetten érték Horváth János helybeli lakost, aki a pálinkát árusította. Lakásán egy tejes­kannában huszonöt liter, még finomítatlan pálinkát, úgyne­vezett alszeszt találtak. Fia to- ponári lakásán pedig egy üstöt és tíz liter pálinkát foglaltak le. Mindkettőjüket a szabály­sértési hatóság vonta felelős­ségre. Ismert pálinkafőző a pénz­ügyőrök előtt a vései Németh József, akit már ötször értek tetten zugfőzésen, és vontak fe­lelősségre. De Karádon és még jó néhány községben is szinte tucatjával akadnak az iyen •»szeszvegyészek«, akik évek óta űzik ezt a sötét mestersé­get, Vágnak zsebre jelentős nyereséget, ugyanakkor veszé­lyeztetik a társadalmat. Karú­don nemrég — .bejelentés alapján — egy 130 literes főző­üstöt s 10 liter pálinkát foglal­tak le. Egyet kell érteni dr. Horváth Sándor alezredessel, aki sze­rint ez a tevékenység elsősor­ban nem is azért veszélyes, »mert a zugpálinkafőzők — mi­vel nem fizetik az előírt adót — megkárosítják" államunkat. — Ezek az emberek nem tö­rődnek azzal, hogy »vendége­ik« mennyit isznak, miből fi­zetik, s mennyit szenved, eset­leg nélkülöz miattuk néhány család. Őket az érdekli, hogy a titokban főzött pálinka minél jobban fogyjon. Azonkívül már tíz esztendővel ezelőtt azt álla­pították meg, hogy a bűncse­lekmények ötven százaléka, az üzemi és közlekedési balesetek jelentős része ittasság miatt következik be! Hogyan küzd­jön akkor társadalmunk az al­koholizmus ellen, ha ezek a zugfőzök mindezzel folytatják gátlástalan tevékenységüket? Különböző rendeletek szabá­lyozzák a pálinkafőzést. Így például a szeszfőzdéknek min­den két literen felüli mennyi­ségről hivatalos igazolást kell adniuk, hogy a tulajdonos az árusításkor igazolni tudja a pálinka származását. Sokan ezt sem veszik figyelembe. Harcsa Dezső balatonlellei la­kosnál például azért foglaltak le 40 liter pálinkát, mert nem volt ilyen igazolványa. Még súlyosabb az a marcali eset, amelynek végére majd a bíróság tesz pontot. Márkus Árpád felvásárló — azóta elbo­csátották — 326 liter pálinkát vett meg az Alföldön, ám az ital származását nem tudtá igazolni. A vizsgálatkor kide­rült, hogy a lefoglalt pálinkát zugban főzték, 27 000 forinttal károsították meg ezzel álla­munkat! A felelősök ellen üzérkedés miatt emeltek vá­dat! A napokban Pécsen, egy la­kásban főztek pálinkát. A ki­szivárgó gáz két ember halá­lát okozta. — Sajnos ezek az emberek nem gondolnak arra, hogy gyakran életüket is kockáztat­ják. A léleplezéstől, a felelős­ségre vonástól félve általában este vagy éjszaka, lefüggönyö­zött lakásban, bezárt pincében főznek. Ezért fordult elő az utóbbi években két haláleset is megyénkben. Egyikük gáz­tűzhelyen főzte a pálinkát, az oxigén elfogyott s ez halálát okozta. Hasonló tragédiával végződött a másik zugpálinka- főzés is —‘mondja dr. Hor­váth Sándor. Megyénkben nagyon sok szeszfőzdét üzemeltetnek a fo­gyasztási és termelőszövetke­zetek, ahol a megfelelő díj el­lenében bárkinek jogában áll pálinkát fizetni. Nincs értelme tehát kockáztatni! Szalai László Battériás nialacnevclö Karádon ISV típusú »B« battériás malacnevelőt épített a karádi Aranykalász Tsz. Az 1080 férőhelyes malacnevelőt — mely 4 millió 250 ezer forintba!' került — e hónap végén adják át rendeltetésének. Indulatok tengerikígyója Néhány hete járt a szerkesztőségben egy csurgói házaspár, Csatos Lajos és fe­lesége. Akkor jöttek be, ami­kor helyzetük a Volán 13. Vál­lalatának nagyatádi kirendelt­ségén véglegesen megrendült. Az asszony azóta a kórházat is megjárta, a férj pedig munkahelyéről elbocsátva, idegkimerüléssel tengeti nap­jait. Amikor Nagyatádon jártam, az üzemegység igazgatójának, Szabó Endrének tömören az volt a véleménye: a Csatos- ügvben két év alatt 56 iratot kellett »»gyártaniuk«. Mi len­ne ha a vállalat minden dol­gozója ennyi gondot, bajt okozna, mint Csatosék? Mi lenne, ha a vállalatnál az utas­szállítás és az árufuvarozás helyett feljegyzések, fellebbe­zések vég nélküli tengeri kí­gyójával kellene bajlódni? Az igazgató megmutatta az irattengert is. Az ebben sze­replő több feljegyzés közül Csatosné levelét’ érdemes ki­emelni, aki a csurgói kiren­deltség »viselt dolgait« írta meg, hosszan felsorolva a visszáéléseket. A visszaélések java része — rendszeres italo­zások, menetjegyek hanyag elszámolása stb. — igaznak is bizonyult. — Az volt a baj — mondja Csatosné —, hogy nem illettünk a társaságba, ki­lógtunk onnan. De mi lett volna az ára annak, hogy kö­zéjük tartozzunk? A rendsze­res italozás és a felelőtlen élet­mód. S ezt mi nem vállalhat­tuk. — Ez igy nem igaz — véli Szabó Endre. — Egy egész ki- rendeltségről van szó, ahol kétségkívül történnek vissza­élések. Több embert is elbo­csátottunk, néhánynak fegyel­mit adtunk, de az egész ki- rendeltségre mégsem lehet azt mondani, hogy korrupt és al­koholista ott mindenki. Egyéb­ként is részletesen kivizsgál­tuk Csatosné panaszát, behi­vattuk az illetékeseket, őt is. Csak Csatosné nem jelent meg ..,. Különben is, ha min­den igaz, amit ő mondott, s mindenkit szélnek eresztünk Csurgóról, akkor ki fogja vin­ni a járatokat, s ki irányítja a forgalmat? A kalauznőnek — Csatos- nénak — tehát igaza volt, meg nem is. Az iratokból jól fi­gyelemmel lehet kísérni a változásokat. Első panaszait méltányolják, s például saját kérésére szó nélkül áthelyezik Csurgóról Iharosberénybe. Ké­sőbb azonban — egy bizonyos ponton túl — kezd olyan szín­ben feltűnni a dolog, hogy a kalauznő egyike azoknak az állandó jelentéseket gyártó, fűhöz-fához panasszal futkosó izgágáknak, akik csak nyű­göt jelentenek minden válla­latnál. A vállalati vizsgálat jó né­hány pontja igazolta a kala­uznőt, néhány esetben viszont nem. A kirendeltség dolgozó­inak java része maradt, mint Csatosné főnöke... Külön cikk témája lehetne a férj — aki gépkocsivezető volt a vállalatnál — esete. A kusza, bonyolult ügyből csak két dolgot ragadok ki- Négy fe­gyelmit kapott Csatos, egyebek között azt is felrótták neki, hogy 1180 forintos szerszámhi­ánya volt. S amikor az autó­buszról teherautóra vezényel­ték, egyszerűen nem jelent meg a munkahelyén. — Nem volt valami okos dolog ... — aka­rón) mondani, de közbevág: — Hogy nem mentem be dol­gozni, ugye? De én az előző héten szabadságot vettem ki! Az volt a szokás a kirendelt­ségen, hogy az ember bejelen­ti. hogy szabadságra megy, és kész. Rajtam kérték először számon, hogy nem töltöttem ki a szabadságkérő űrlapot. — És a szerszámhiány? — Amikor tudomást sze­reztem róla, hogy a nyakamba varrták, rögtön fellebbeztem. Tudnia kell, hogy én voltam itt az állandó helyettes, s ami­kor egyszer más vitte el a ko­csimat — amellyel én jártam állandóan, s melynek a felsze­reléséért valóban és voltam a felelős —, másnap két hit­vány benzinkannán kívül máá nem maradt a buszon... S ezután hiába futottam fűhöz- fához, nálam mutatták ki a szerszámhiányt. Az egymásra rakódó és bonyolódó, beláthatalan ügyek mind nagyobb sebességgel gö­rögtek előre, remény megállí­tásukra nem volt. Csatosék be­vádolták az egyik csurgói el­lenőrt, hogy a többiekkel iszik, s — feltehetően a közszájon forgó mendemondák alapján — arról is szót ejtettek, hogy az ellenőr értesíti a kalauzo­kat: másnap merre jár ellen­őrző körúton. Korrupt célzat­tal vagy primitív kivagyiság­ból — ez itt mindegy. A vá­dat persze bizonyítani nem i tudták Csatosék. Ezután az el-1 lenőr egy napon leállította és szondáztatni akarta a Somogy- bükkösdről szabálytalanul ha­zafelé tartó Csatost. A buszve­zető valóban szabálytalanul! járt haza, de nem lett volna jobb, ha az ellenőrzést olyan ember végzi, aki nincs az ügy­be belekeverve? Mert így mi történt? »Dőlt belőle a bor­szag« — mondja Csatos az el­lenőrre.« 'Súlyosan vétett a vállalati rend ellen és megta­gadta a szondába fújást. Ez pedig a felvett jegyzőkönyv­ben áll. Csatos csak akkor fújt végül is az üvegcsőbe, amikor az ellenőr a rendőr segítségé­vel kérte. (A szondáztatás eredménye- egyébként negatív volt.) Mi hát az igazság? Valóban összeférhetetlenek-e Csatosék? Hanyag, önfejű, állandóan sza­bálytalankodó autóbuszveze­tő-e Csatos Lajos, aki izgágás- kodva és a vállalati munkaren­det szüntelenül felrúgva gátol­ja a többiek munkáját is? Nagyjából erre következtethe­tünk a Csatos-ügyben keletke­zett iratokat átböngészve, hi­szen csak a férfinak legalább négy figyelmeztetése, s fegyel­mije van. Vagy inkább a csurgói ki- rendeltség lehetetlen viszonya­it a vállalat elé táró Csatos házaspárnak van igaza? S úgy jártak volna, ahogy a régi köz­mondás állítja: Szólj igazat és betörik a fejed!? Abszolút igazságot tenni nem lehet. Annyi bizonyos, hogy az üzemegység szerveze­tének fogaskerekei itt-ott aka­doznak. Minden szervezeti la­zaságnál rögtön felüti fejét a szubjektivizmus. Ahol a szer­vezetnek nincsenek jól kiér­lelt működési elvei, vagy ke­vésbé érvényesülnek a gyakor­latban, ott kerül előtérbe, s válik elviselhetetlenné a »ke- gyenc«-rendszer, a munkának az egyéni szájíz szerint való megítélése. Ott burjánzana'k el az indulatok, a szenvedélyek, amelyek között járható utat vágni és az abszolút igazságot megtalálni egyszerűen képte­lenség. A „Csatos-dosszié“ nem­csak a feljegyzésektől és a vizsgálatoktól lett ilyen vastag. Az elszabadult indulatok, köl­csönös vádak duzzasztották ilyen vastagra. S ez ennek az ügynek egy másik igen fontos tanulsága. Itt is hiányzik az üzemi-vállalati szervezetnek egy demokratikus pólusa. Olyan pólusra* széles és élő üzemi közvéleményre gondo­lok, amelyben a szándékok és a tettek megítélése, s a mun­kahelyi előmenetel nemcsak a vállalati szervezet — bizonyos mértékben öntörvényű — mű­ködésétől függ, hanem a dol­gozók széles kollektívájának a mindennapok során állandóan és közvetlenül alakuló.-formá- lódó véleményétől is. Csupor Tibor VARSA DOMOKOS ölyök- őstolgatő De elöbb-utóbb- mintha majdnem mirtden gyerek ke- / resné az alkalmat a természet­tel való személyes barátkozás- ra. Ahogy én is megkerestem a bármilyen sivár Kúnszentmik- lóson. Vagy ahogy Szabó Lő­rinc, Arany János után két emberöltővel, szintén a Nagy­erdőn : ... ősszél a játékórára előbb még maga a tornatanár vitt ki. Azután rabló-pandúr csábított s a sovány vackorszüret. Majd az ibolya és a szamócái az íjj s a kelevéz, ^ a sok szép vessző, sima, suhogó, ' \ ' mit a bokrok, főleg a mogyoró olyan bőven kínáltak. Sohase kellett megvárni, már ígérete elég volt a kalandnak: a terep maga súgta az eseményeket, s a lélek hitte őket: boldogan szárnyalt álmodott izgalmaiban, — s hogy ne legyen minden csak képzelet, ott volt köröttem az élő keret, föl, Hadházig, zúgó birodalom, a zöld erdő a szőke homokon. De megélte azt is, debreceni kisdiákként, amit jómagam Szentmiklóson, a vasúti töltés menti agyaggödrök miniatűr vízivilágában: ... gödrök voltak, meggyűltek, vízi fű, zsombék nőtt bennük, káka, gyönyörű sás, hínár, egy-egy sárga liliom. Odajártam. Tűnődtem pókokon, ahogy futtukban nyíló pontokat rezz^ntettek szét a vízen; hanyatt evezett a vízi poloska; volt ebihal, kagyló; fogtam hím-csibort, nagy ezüsthasút, zgldes-f eketét, s csíkbogarat, az szegélyes. Az ég kék volt a vízen, s lejjebb, pár arasz mélységben a sima, napsugaras homok sárgállt — és én órákon át néztem: de szép ez a búvárvilág! Nézte! Ahelyett, hogy tanult volna! Hogy okos könyveket olvasott volna! Hogy dolgozott, hogy a szüleinek segített vol­na! Töltötte a drága idejét! Csapta agyon a napot! Hát nem borasztó? Nem, nem borzasztó. S ha a mi gyerekünk csinálja, ak­kor se az. Számunkra ez: a lélek sza­badulása. Nemcsak felfedezés, nemcsak tapasztalat, hanem: vigasz. Érdemes élni. Jó a vi­lágon lenni, ha az ember ki­léphet olykor a mért időből, a naponta megújuló muszájok nyűgéből. Erre a vigaszra legeslegfő- képpen a a kiskamaszok szo­rulnak rá: ők érzik magukat a legkiszolgáltatottabbnak a felnőttek kormányozta és elle­nőrizte emberi tárgadalorg- ban. De a kisebb gyerekeknek is boldogságot szerez, ha egyre több szállal kötődhetnek égi és földi természethez. Az égihez is. Sokat nézeget­tem én is a magaméival a D- formán dagadó és C-formán csappan ó-csökkenő holdat (bár ők tréfából inkább azt mondL Iák a C-alakú fogyó holdra, hogy cökken). Bubuval is hányszor megcsodáltuk, főleg . a régi hold utolsó és az újhold * első karéját, mert az ő képze­letét ez csigázta fel a legjob­ban, hogy ilyenkor milyen he­gyes, milyen szúrós a hold. »Juj, vigyázzunk, most szúr ám!«; — mutattam neki. »Most nem szabad ráülni!« Amikor megtelt, akkor meg azt kér­deztem : — Látod, milyen gömbölyű? . Mi lesz. ha legurul? — Akkor nem lesz hold? J — Lesz, csak itt lent. Majd J vrí crá -711 m lr o Az OTP Somogy megyei Igazgatósága Kaposvár, Május 1. u. 13. sz. alatt lévő hivatalos helyiségében Lakásépítési hitelnyújtási tanácsadást tart. e hó 15-én 8 órától 13 óráig. Ez alkalommal bárkinek kész részletes felvilágosítást adni a családiház építési, tatarozási, iakáshelyreáilítási, korszerűsítési kölcsönnyújtás feltételeiről, továbbá a társasházlakásépítéssel és értékesítéssel kapcsolatos hitelfelvételi lehetőségekről. gurigázunk vele. Az ilyen képzelődésekben ő , a5 Fiastyúkot nézegettük: erek. J- 5 r, es \ mindig benne volt. Máskor — Ott az Anyja csillaga. Lá- J tód? Ott a sok csillaggyerek " Vagy a Göncölszekeret — Felmegyünk egyszer, kocsikázunk vele. Űgyis olyan > üres, látod ? 5 — Hogy megyünk fel? ^ — Helikopterrel. * ^ — Anyja is? > — Anyja is. i Ez volt a legnagyobb lódítás ~ a részemről: a pórom ugyanis még rendes repülőgépre se ül­ne, nemhogy helikopterre. De milyen jól el lehetett azért ábrándozni rajta, hogy zötyögünk majd végig a Tej- úton, s körülöttünk mint a szentjánosbogarak, röpködnek a ragyogó csillagok. (Vége) A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat 2. sz. főépí­tésvezetősége kaposvári munkahelyeire alkalmaz ács, kőműves szakmunkásokat és kubikos, valamint segéd m a nk/ísokat. Bérezés a kollektív szerződés szerint. Meleg ételt, vala­mint munkásszállást biztosítunk. Esetleg naponkénti hazaszállítást a meglévő buszjáratainkon. Szervezett brigádok jelentkezése esetén a brigádot személyesen is felkeressük. Jelentkezés: Kaposvár, Üjtelep. (Tüskevár, Kanizsai u.) irodaépület, 2. sz. főépítésvezetőség, 215. sz. szoba. (272135) X

Next

/
Thumbnails
Contents