Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-11 / 238. szám
Az elmúlt negyedévben Népművészeti hét Tizenötezer csatádnál emelkedett a családi pótlék. Negyedév elteltével még ma is sokan érdeklődnek a családi pótlék legutóbbi emelésével kapcsolatos rendeletekről. Az emelés végrehajtásáról és a szülőket leginkább foglalkoztató kérdésekről beszélgettünk Bencze Józsefnével, a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság csoportvezetőjével — Mint ismeretes, 1972 januárjában a háromr és több gyermekesek, valaónint az egyedülálló szülők kaptak gyermekenként 100—100 forint családipótlék-emelést. Ez év június elsején pedig a kétgyermekes szülők családi pótléka növekedett gyermekenként 100—100 forinttal. Ez az utóbbi emelés megyénkben 15 ezer családot érintett. A magasabb összegű családi pótlékot az előirt időben — a kifizetőhelyekkel együtt —kiutaltuk. — Minden kétgyermekes szülő kapott emelést?, — A júniusi családipótlék- emelés nem terjedt ki az egyedülálló, illetőleg a testi vagy szellemi fogyatékos gyermeket is eltartó szülőkre, mert ők már 1972-től magasabb összegű családi pótlékot kaptak. Viszont 300 Ft-ra emeltük az egy gyermeket eltartó, egyedülálló ipari dolgozók családi pótlékát. Így azonos összegben kapják azokkal, akiknek a korhatár betöltése vagy egyéb ok miatt a családi pótlékban részesülő gyermekek száma egyre csökkent. — Az összegszerű emelésen túl nagy jelentőségű az a kedvezmény, hogy az együtt élő szülök esetében — ha mindketten jogosultak családi pótlékra — azt annak a jogán kell megállapítani, aki arra magasabb összegben jogosult. Ez hány családot érintett? — E kedvezmény folytán megyénkben mintegy ^50 dolgozónak emelkedett a családi pótléka. A félreértések elkerülése miatt megjegyzem, hogy ezt a kedvezményt nem tudtuk alkalmazni abban az esetben, ha a termelőszövetkezeti tag csak egy gyermeket tartott el, mert a korábban igényjogosult gyermekek a korhatárt betöltötték, vagy elkerültek a háztól. Ebben ,az esetben továbbra is a termelőszövetkezeti tag apának jár a családi pótlék. mert a munkaviszonyban álló anya nem egyedülálló, így egy gyermek után nem jogosult. Tehát a kedvezmény két vagy több gyermek eltartásakor áll fenn. Ezekben a napokban dolgozzuk fel a múlt hónapban bekért igazolásokat. Minden tanév megkezdésekor kutatjuk a 14. életévüket betöltött gyermekeknél, hogy a gyermek a szülők háztartásából elkerült- e vagy sem, s azt is, hogy hova. került és mikor. Ez azért fontos, mert például a szakmunkástanuló-otthonban elhelyezett gyermek nem jogosult családi pótlékra. Ugyanakkor megkaphatja a családi pótlékot. ha a nyári szünidőben odahaza van. Szintén most igazolták a 16. életévüket betöltött gyermekek az iskolai tanulmányaikat. A családi j pótlék folyamatos utalása vé- j gett a szülőknek fontos érdé- j kük fűződik ahhoz, hogy a ki- küldött űrlapokat pontosan ki- i töltve, rövid időn belül visz- J szaküldjék, mert ennek hiányában nem utalható tovább a családi pótlék — hangzott a tájékoztatás. S. Gy. Hullámzó tengerekről az iskolapadok közé Matrózként kezdte Vannak emberek, akiket a honvágy, a falu szeretete sokszor kényszerít arra, hogy az általuk annyira szeretett pályát otthagyják. Simon Endre csökölyi orosz szakos tanár is erre a »sorsra jutott«. Így válaszolt arra a kérdőívre, amelyet 1962-ben töltött ki a Duna—Tenger Hajózási Rt. részére: — 1943. november másodikén születtem. Érettségi vizsgámat 1962-ben a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban tettem le. — Furcsa história az enyém —v meséli. — Amikor 1962- ben leérettségiztem, felvételiztem a Pécsi Tanárképző Főiskola matematika—kémia szakára. Nem nagyon • reménykedtem abban, hogy fölvesznek', ezért jelentkeztem ugyanekkor a DETERT-hez. Egyszerre kaptam meg az értesítést mindkét helyről. Mindegyikre fölvettek. Találomra húztam ki az egyik borítékot, így lettem tengerész. Matrózként kezdtem. Hatvanhárom januárjában hívtak be a vállalathoz. Először a vámmentes kikötőben dolgoztam »veszteglő« hajókon. Olyan munkát végeztettek velünk, amelyhez nem kellett különösebb szakértelem. Márciusban már megvolt a helyem a Duna tengerjárón. Boldogan indultam haza, végre tengerész lettem. A srácoknak büszkén meséltem, hajós vagyok. Vagányságból a vonat lépcsőjén utaztam. Az egyik táv- iróaszlop elkapott. Hetekig feküdtem a kórházban . élethalál között. Nem mehettem a Dunával. Április végén feljutottam az első hajóra, az M,S Tokajra. Várnán javították, oda kellett leutaznom. Hajót ápoltunk, festettünk, mostunk... Hosszan mesél. Egykori hajóskollégákról, hajókról. Szinte lexikonszerűen mondja az akkori hajók nevét, nagyságát. Mesél a bátyjáról, aki már akkor hajóstiszt volt, az öccséről, aki nemrég tette le a tengerésztiszti vizsgát. Tőle tudom: az akkori magyar hajók főleg a Fekete-, a Földközi-, az Adriai- és néha a Vörös-tengeren jártak, s hogy a kormányos matróznak a vezényszavakat angolul és olaszul kell ismernie. A tisztek pedig angolból tesznek kötelező nyelvvizsgát. — Jelenleg orosz szakos tanárként dolgozik, hogyan tett szert orosz nyelvtudásra? — Várnában volt egy ismerős kislány, akivel jó' barátságban voltam, ő egyetemre járt, orosz szakra. Ha beszélgettünk, akkor oroszul beszéltünk. Innen ered az én orosz tudásom, igaz, már középiskolás koromban is érdekelt az idegen nyelv, 'de hát az más volt. — Miért hagyta ott a pályát, a tengereket? — A legfőbb ok a honvágy volt. Én falun nőttem fel, megszoktam a falusi környezetet, nem tudok nélküle meglenni. Most már mosolygok azon, ha visszagondolok a matrózévekre; sírtam, ha megláttam egy kisebb-nagyobb falut. Akkori tisztem segített abban, hogy leszereljenek; azt írták a papíromra, egészségileg nem bírom a tengert. — Hogyan lett tanár? — Amikor eljöttem a DETERT-től, hazajöttem Somogyba. A KISZ-bizottság segített az elhelyezkedésemben. Először Segesdre kerültem, majd Csökölybe. Nem az a tény vonzott, hogy tanár leszek, hanem az, hogy gyerekek, fiatalok között lehetek. Szeretek a fiatalokkal foglalkozni, tanítani őket. — Tanítványai gyakran kérik, hogy meséljen a tengerészévekről ? — Régebben még igen. Ma már nem 'csodálkoznak, ha néha valami miatt szóba kerül az, hogy tengerészből lettem orosz tanár. 1958 óta KISZ-tag. Megkapta a KISZ kb dicsérő oklevelet, három éve az aranykoszorús KISZ-jelvényt. Tagja a KISZ járási végrehajtó bizottságának. A pécsi főiskola orosz-»—magyar szakát levelező úton végezte el. Diákjai az egykori matrózt tanár bácsinak hívják, a kislányai otthon apukának. Nagy Jenő VARGA DOMOKOS“! K ölyök- I óstolgató — Gyertek haza, lúajaim! — kiáltja oda Anyjának. Ebből már tudom, hogy most nekem kell farkasnak lennem, elkapnom Anyját, mikor majd a ludak képviseletében oda akar szaladni a végén a lányához. De most egyelőre csak szóval felel: — Nem megyünk! — Miért? — Félünk! — Mitől? — Farkastól! — Hol a farkas?. — Híd alatt! — Mit csinál? — Mosakszik! — Miben? — Arany tálban! — Mibe törülközik? — Kiscica farkába. — Gyertek haza akkor is! És most jön a vidám kerge- tődzés. Ha engedem, hogy baj nélkül elérjék egymást, én maradok a farkas, ha elkapom Anyját, akkor meg ő lesz az. Ilyesmiket az óvodában is tanulnak a gyerekek — már aki óvodás közülük —, de akkor se mindegy, hogy a család is rá van-e hangolódva a kicsik nyelvét megoldó, fantáziáját fejlesztő efféle játékokra. Megyünk például az utcán, de nemcsak megyünk, mindig énekelünk vagy mondogatunk is valamit. Azt nem nagyon szeretem, hogy: »Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs!«, mert unalmas minden tizedik lépésnél leguggolnom. Inkább arra lépkedünk: Egy — kettő — há — rom! Macska — ül az — á — gon! Minek — ülsz az — á — gon? A Bu — buskát — vá — rom! Vagy arra: Egy — kettő — három — négy! Te kis — Bubu — hová — mégy? Nem me — gyek én — messzi — re, Csak a — világ — vé — gi — re! Utána az jöhet: Egy'— kettő — három — \ négy — öt! Nagy — mama — haris — nyát — köt. De ezt meg is toldhatjuk: Egy — kettő — három — négy — öt — hat! Nagy — mama — haris — nyát — szag — gat. Sőt: Egy — kettő — három — négy öt — hat — hét! Nagy — mama — haris— nyát szag — gat — szét. így mellesleg a számok sorrendje is idejekorán belerögződik a kiskölyök fogékony koponyájába. De van olyan mondóka is, — ez már nem sétára való —, amelytől a hét napjai vésődnek bele kitörölhetetlenül, s egyúttal az ősi magyar hangsúlyos, alliteráló verselés csengése is; Tudományos tanácskozás A tegnapi tudományos tanácskozást Kocsis László, a megyei tanács elnökhelyettese nyitotta meg. Megnyitójában visszatekintett a Somogyi Napok rendezvényeire, a rendezvénysorozat küldetésére, s ezek fő eredményeire. A néphagyományok ápolásának fontosságára a közművelődési párthatározat is felhívja a figyelmet, s ennek kapcsán utalt arra, hogy miért fontos fóruma mindennek a dél-dunántúli népművészeti hét. Ez a hét — miként Kocsis László külön kiemelte — egyben a dél-dunántúli megyék közötti együttműködés szép és eredményes megvalósulása is. Megnyitójának befejező gondolata az volt, hogy a jövőben nagyobb gondot kell fordítani a munkáshagyományok feltárására és fokozottabb ápolására is. A tudományos tanácskozást tegnap Erdélyi Zsuzsannának a Somogyi Almanach sorozatban megjelent kötete, illetve ka, hasonló kutatás folyik például a Szovjetunióban is. Előadásában külön hangsúlyozta, hogy ez a folklórréteg sok olyan motívumot tartalmaz, amely szomszéd népeinknél éppúgy, mint a tőlünk távolabb élő etnikumok hagyományában fellelhető. Állításait szemléletes forrásokkal bizonyította. A források megszólal tatója volt Jan- csó Adrienne, Tarkó Magdolna, Sebestyén Mária és Tarái László. A válogatás, és a versben, dalban választékosán bemutatott anyag gazdagon bizonyította az Erdélyi Zsuzsanna által ismertetett párhuzamokat. Szólt a kutató a munka területéről is, nevezetesen a filológiai jellegű tevékenységről, amely kiterjedt a »terepen« adatközlőktől felvett szóbeli anyagra, és a könyvtári munkára, majd röviden méltatta a népi imák pszichológiai elemzését is. Érdekességképpen említaz ehhez kapcsolódó előadása jük meg, hogy a kutató egyik köré csoportosult. Mondhatni: szinte megéledtek a könyv lapjai, amikor az adatközlők reszketős magyar vagy idegen nyelvén megszólaltak a magnetofonból az archaikus népi imák. Erdélyi Zsuzsanna köszönetét mondott av^yűjtemény és a tanulmány 'gyors, együttes megjelentetéséért, s egyben utalt arra, hogy a népi imádságok gyűjtése és feldolgozása korántsem elszigetelt munadatközlője Bari Károly költő volt, akinek énekét kétszer is hallhattuk hangszalagról tegnap. A tudományos előadás méltó »zárófejezete« volt az említett művésze előadásában megjelenített liturgikus játék. A korreferensek közül sajnos nem lehetett mindenki jelen. Dr. Bárczi Géza egyetemi tanár . korreferátumát Olsvai Imre népzenekutat» olvasta fel. Dr. Bárczi Géza a nyelvészet szempontjait alapul véve nagyrabecsüléssel nyilatkozott a Hegyei há- gék lőtök lépék című kötetről, s korreferátumában máris »megvallatta« annak nyelvjárási szókészletét, mondattanát, sőt egyes hangtani vonatHétfő hetibe, kedd kedvibe, szerda szeribe, csütörtök csűribe, ? péntek pitvarába, # szombat szobájába, # vasárnap a verpeléti vásárba- J Egy kötetre valót ide írhat-# nék ezekből, de most nem ez# a célom, csak a légkört aka-# rom felidézni, melyben a gye-# rekeim nőttek. Egyébként aján-# lo-m kinek-kinek a szíves fi-# gyeimébe a Cini-cini muzsika# című óvodás versgyűjteményt,# amelyben még a legtöbb efféle — és másféle — mondóka található. A mi mondókáink közül soki Ré beszámolót újt a ne. volt a ház. rögtönzés is. Pél-#gyedszázados szovjet-magyar hozásaira is utalt. Jól jellemzi elismerését, hogy az archaikus népi imák jelentőségét híres nyelvemlékeink felfedezésével állította egy sorba. A gyűjteményt a másik korreferens — dr. Bán Imre egyetemi tanár az irodalom- történet szemszögéből vette vizsgálat alá. Elfogadta például a szerző csoportosítását, ugyanakkor több ponton — főlég az eredet kérdésében vitázott is, és további szempontokra hívta fel az elemző figyelmét. Dr. Murányi Mihály vallás- történész korreferátumát dr. Kányar József, a megyei levéltár igazgatója olvasta fel. E korreferátum elsősorban lélektani szempontból méltatta a gyűjteményt, kiemelve, hogy az imák a nép számára a mindennapos nyomorúságból való menekvést jelentették. A korreferátumokat vita követte, amely dr. Bán Imre professzor zárszavával ért véget. Ügy véljük — s írásunkban azt kívántuk érzékeltetni — tegnap délután a városháza díszterme híven a hét küldetéséhez, tudományos műhellyé vált. A népművészeti hét vendégeit várják a kiállítások, a Somogyi Képtárban, .a TIT megyei székházában, az ifjúsági és úttörő művelődési központban és a Latinca művelődési központban. Az utóbbi helyen tegnap este Somogyi képek címmel folklórműsort rendeztek. A tanácskozás ma folytató- d'k,. melynek központi témája Somogy népköltészete lesz. Ma este rendezik a megyei művelődési központban a négy megye folklór együtteseinek díszelőadását is. T. T. A gondolkodás fekete doboza Ember a súlytalanságban 1 próbálkozásokról, melyek a ha- címmel a tartós űrrepülések j szonnövényeket víztakarékoseddigi tapasztalatait részletezi ságra kívánják »kényszeríte- új számában a Delta Magazin. ni«, az írógép helyett alkalmamozaiknyomóról és dául: Nagyot — ásít — az ap — ja! Bubus — kaját — bekap — ja! Ham, ham, ham ham, ham! Vagy az idősebbeknek szóló, intelmek közül egy, ha min-, dent tárva-nyitva hagytak: Ajtót, ablakot, vagy a pofont megkapod! műszaki-tudományos együttműködés eredményeiről, és közli Prohorov szovjet akadémikus írását a szilárdtest íizi- [ ka diadalútjáról. Részletes ismertetés szól az azonnal színes képet készítő új Polaroid zsebkameráról, a bolygók mág- nességének vizsgálatáról, a lézersugaras magfúzió távlatairól, a tenger óriási járművei- Ha megtelt a szemetesvödör ről, a mágnesvasút vonzó jö- Eszem a szemedet, # vőjéről és a műtárgyak megőr.vidd le a szemetet! (Folytatjuk.) # zéséről, helyreállításáról. Beszámol a lap azokról zott mozaiknyomóról és az izomfehérjék működésének újonnan felismert mechanizmusáról. A gondolkodás fekete doboza címmel a gondolkodás biofizikájának ismeretlen tényezőit vázolja. Sok-spk információ, találmány és újdonság, hír és a népszerű Deltalexikon mellett száznál több — javarészt színes — látványos fotó teszi teljessé a lap most megjelent új számát. Somogyi Néplop
