Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-10 / 237. szám

Harminc éve történt í Létrejött a két munkáspárt egységokmánya A mikor a Vörös Hadse­reg 1944. szeptember végén magyar földre lépett, kedvezővé váltak a fel­tételek ahhoz, hogy Magyar- ország is kövesse szomszédjai példáját: szakítson a náci Né­metországgal, Horthyék — bár ingadozva, még mindig visz- szafelé tekintve — megtették a szakításhoz vezető kezdeti lépéseket: fegyverszüneti dele­gációt indítottak a Szovjet­unióba, kapcsolatokat keres­tek azokkal a politikai csopor­tokkal — köztük a kommunis­ták által befolyásolt Magyar Fronttal — és olyan főtisztek­kel, akik a háborúból való ki­lépésben meghatározó szere­pet játszhattak volna. A kommunista párt — mi­közben a Magyar Fron­ton keresztül maga is ke­reste a kapcsolatot a ná­cikkal való szakítást latolgató horthysta csoportokkal — azt is világosan látta: a tömegek, mindenek előtt a munkásosz­tály mozgósítása, támogatása nélkül nem lehet sikeresen szembefordulni a hitleri Né­metországgal. Ezért nem értett egyet a Magyar Fronton belül azokkal a kisgazdapárti és pol­gári politikusokkal, akik a tö­megmozgósítás ellen, csupán Horthy ígéreteiben bízva a vá­rakozás politikáját hirdették. A KP 1944 őszén a Magyar Fronton belül e csoportok el­szigetelésére és a szervezett dolgozók mozgósítására rend­kívül fontosnak tartotta a két párt közös fellépését. A háború alatt antifasiszta harcban el­ért eredmények — a karácso­nyi Népszava, a különböző antifasiszta megmozdulások, a Magyar Történelmi Emlékbi­zottság, az 1942. március 15-i tüntetés, 1944-ben a' Magyar Front létrejötte — csak a kom­munisták és szociáldemokraták közös fellépéseként jöhettek létre. Erre az együttműködés­re és ennek pontos körülhatá­rolására mindennél nagyobb szükség volt nemcsak a hábo­rúból való kiugrás, hanem az új, demokratikus és független Magyarország megteremtése érdekében is. A kommunista párt szep­tember végi kiáltványában kü­lön felhívással fordult az ille­galitásban dolgozó szociálde­mokrata párthoz és a még le­gálisan működő szakszerveze­tekhez. Felszólította őket arra, hogy »haladéktalanul teremt­sük meg a szociáldemokrata és a kommunista munkásság szoros harcos és szervezeti egy­ségét«, mert csak így tudjuk kialakítani azt a szilárd, meg­bonthatatlan frontot, melyhez bizalommal csatlakozhat a ma­gyar nép túlnyomó többsége-*. lül a kommunisták elszigete- | lésére irányulna. A határozat kimondja: a háború gyors be- [ fejezése és az új, demokratikus Magyarország megteremtése csak «a munkásosztály harcos, forradalmi egysége, határo­zottsága, és vezetése« által biz­tosítható. A megállapodás egyik, talán legfontosabb pontja a magyar munkásosztály egységes forra­dalmi pártjának megteremté­séről szólt: »Az SZDP és a KP megállapítja — olvasható a határozatban —, hogy a ma­gyar munkásosztály harcos, forradalmi egységének tovább­fejlesztése szükségessé tenné a i két párt egyesülésével az egy­séges és egyetlen forradalmi szocialista munkáspárt meg­alakítását*. Az aláírók azon­ban helyesen látták, hogy az adott helyzetben ez nem reá­lis, és ez zavart keltene a szö­vetségesek táborában, gátolná a legfontosabbat, az antifa­siszta harcot, ezért úgy dön­töttek, hogy »a két párt az egyesülés kérdésének megoldd- j sdt a háború utáni időkre ha­lasztja«. A két munkáspárt megálla­podása nagy hatással volt a szervezett dolgozókra. Megerő- ; sítette őket abban, hogy támo- 1 gatni kell a Magyar Front ak­cióit, siettette a kommunista és szocialista munkások egy­séges küzdelmét a nyilas ura- j lom ellen, a különböző né­met és nyilasellenes megmoz­dulásokban. Az egységokmány az ország felszabadulása után — a peyeri jobboldal minden ; gáncsoskodása, a megállapodás hitelességének és érvényessé­gének kétségbevonása ellenére — a két munkáspárt és még inkább a kommunista, szocia­lista munkások együttműködé­sének, a peyeri megalkuvó po­litika gyors visszaszorításának alapja lett, és kiindulópontja a munkásosztály egységes, for­radalmi pártja megteremtésé­nek. óktóber 10-e így lett nemcsak az ■ új, születő, de­mokratikus Magyarország, ha­nem a magyar munkásmozga­lom egységének helyreállításá­ban és az egyedüli marxista— leninista forradalmi munkás­párt megteremtésében is fon­tos dátum. P. I. ; n Szakasits Árpád körül tömörült baloldali szo­ciáldemokraták ked­vező válasza után Rajk László és Kállai Gyula szeptember végén elkészítette a két mun­káspárt akcióegységéről szóló tervezetet. Majd megkezdőd­tek a tárgyalások is. Sikerült a szakszervezetek vezetőit is bevonni a megbeszélésekbe. A tárgyalásokon a kommunistá­kat Rajk és Kállai, a szociálde­mokratákat Szakasits Árpád, a szakszervezeteket pedig Kabók Lajos és Bán Antal képviselte. Aláírásra várt a tárgyalások során véglegesített és a szak- szervezetek, valamint az el­lenállást támogató ifjúság fel­adatait is meghatározó egység­okmány. Sajnos az aláírás napján a szakszervezetek veze. tői visszaléptek, így az aláírók kénytelenek voltak a »Zára­dékában rögzített, a szakszer­vezetekre és az egységes szo­cialista—kommunista ifjú­sági szövetségre vonatkozó megállapodásokat törölni. Ez természetesen csökkentette az egységokmány értékét, érez­tette hatását az ellenállási mozgalomban. Az október 10- én aláírt dokumentum ennek ellenére alapvető, történelmi jelentőségű okmánya a ma­gyar munkásmozgalomnak. A Szakasits Árpád és Kállai Gyula által aláírt dokumen­tum előírja, hogy a két mun­káspárt messzemenően együtt­működik a náci-ellenes harc­ban, és gátat emel minden elyan mesterkedésnek, mely a Hitler-ellenes erők táborán be­llyenkor, ha beköszöntő­nek az őszi, hideg napok, min­dig heves fejfájás kínoz. Nem a hideg, nem is a csúnya, nyirkos idő idegesít, ezekről tudja az ember, hogy elkerül­hetetlenek ... A szorítás ha­lántéktájon akkor kezdődik, amikor otthon közük velem egy szép napon: vásárolni kel­lene. Sapkát, sálat, átmeneti kabátot, bakancsot, csizmát, meleg kardigánt. Ilyenkor föl- rémlenek eddig szerzett ta­pasztalataim, s a szorító görcs mind fájdalmasabbá válik. Mi történik? A vásárolni szándékozó családapa betér a kaposvári üzletek egyikébe. S lassan már alig lepődik meg, j ha nem kapja meg, amit ép- I pen keres. Ha cipő kellene, ak­I kor csizma van, ha zöld ve- ] lúrkabát, akkor csak barnát árulnak. Nincs megfelelő mé­ret, szín, fazon, se a gyerek­nek, se a feleségnek. Áru van, telten roskadoznak a polcok, a pultok, csak éppen az nincs, ami kellene. A többszöri si­kertelen próbálkozás után az emberben feltámad a kétség: vajon nem saját maga a hi­bás? Nem túlontúl igényes? De amikor azt hallja, hogy még a pelenka is kifogyott — a kismamák legnagyobb bosz- szúságára —, akkor a gyanú­ja kezd más irányba terelőd­ni. Az első felvonás azonban még szerény közjátéknak lát­szik a másodikhoz képest. Mert, ha Kaposváron nem le­het kapni ezt vagy azt, bizto­san lehet másutt. S akikor jönnek az utazások: Buda­Hét község sorsfordulója A feszült figyelem csendje. [ A minden szót megérteni aka­rás, a tiszta, őszinte érdeklődés csendje- Csak a holnapot for­máló, életeket, sorsokat ha­tározó döntésekett kísérhet ilyen belső feszültségtől fűtött j figyelem. Az »igen«-t már jó j egy hónapja kimondták: 1975., január elsejétől egyesül a ba- i latonőszödí, a szóládi és a köt- j csei termelőszövetkezet. Hét | község — Balatonszárszó, Ba- latonszemes, Balatonőszöd, Szólád, Nagycsepelv, Kötcse, Teleki — lakói új alapokon, új körülmények között folytatják munkájukat. Izgalmas nap volt az, de legalább olyan iz­galmas ez a mostani, amikor három helyen egyszerre, egy időben ugyanarról folyik szó: milyen legyen az új negyüzem- nek a »belső alkotmánya«, az alapszabály, kik legyenek a vezetőség tagjai, kik képvisel­jék az embereket a különböző bizottságokban, testületekben. — A jelölő bizottság javas­lata nem új senki előtt. Hiszen az elmúlt hetekben kisebb cso­portokban, egyénileg megbe­széltük ezt mindenkivel- En­nek alapján javaslom, hogy a szavazólapra elnöknek Bognár József neve ... A mondat végét elnyomja a taps, a »Helyes! Helyes! Jól van!« felkiáltás. Csak egy pil­lanatig tart a zajos egyetértés, mély csendben következnek sorra a nevek: — .. ■ két elnökhelyettesnek Szabó Lajos kötcsei és Mohai András szóládi elnököt java­soljuk ... Tulajdonképpen egy kerek esztendő gondos előkészítő munkájának legutolsó aktusa ez a közgyűlés. A Balaton déli partján a megye egyik legna­gyobb termelőszövetkezete szü­letett meg: több mint 7300 hek­táros nagyüzem, ahol mintegy ezerötszáz szövetkezeti tag. él- Eredményesen gazdálkodó szövetkezet volt mind a három, s hogy mégis az egyesülés mel­lett döntöttek, annak egymon­datos magyarázata: megértek a feltételek arra, hogy a terü­leti koncentrációból fakadó előnyök a gazdálkodás gyor­sabb fejlesztését, az itt élők életkörülményeinek lendüle­tesebb javítását szolgálják. Végighallgattam a közgyű­lést, a jövőre vonatkozó sok­sok oldalas elemzést tanulmá­nyoztam át, beszélgettem azok­kal, akik készítették, akik meg­ismerték, megértették és elfo­gadták ezeket a célokat — és most olyan nehéz a sok okos, szép és fontos elgondolásból néhányat kiemelni. Hogyan határozott a jövőről felelősséggel ennek a kiterjedt szövetkezetnek a tagsága? Ál­talánosságban úgy, hogy foko­zatosan és ésszerűen fejlődjön gazdaságuk. A növényterme­lésnél a szakosodás, a termelé­si rendszerek továbbfejleszté­se, a vetésszerkezet egyszerű­sítése a fő cél. Igen jelentős, hogy a jelenlegi 127 hektáros szőlő részbeni rekonstrukciója mellett 1980-ig további kétszáz hektárral telepítenek. A gép­parkot fokozatosan korszerűsí­tik, minden feladatra új,- nagy teljesítményű, a modern tech­nikának megfelelő eszközöket szereznek be. Az állattenyész- i tésnél a juhászat kivételével! nem mennyiségi, hanem minő- S ségi fejlesztéssel számolnak- A 1 juhászat előtt viszont a kon- | centrált nagyüzem adottságai- j nak megfelelően nagy távlatok ] nyíltak; a mostani kétezres anyaállományt 1980-ig ötezer­re fejlesztik. Száztizenhét és fél milliós közös, nyolcvanötmilliós tiszta vagyona van az induló szövet­kezetnek. Az ötödik ötéves terv végére 165 milliós közös, 125 milliós tiszta vagyonnal számolnak, s a részesedési alap ez idő alatt négymillióval emelkedve meghaladja a hu­szonöt és fél milliót. Munkában a szavazatszedő bizottság. Szavazás Balalonőszödön. — Nem kell fülke! Tegyék az urnát a színpad elé! Fiatalok, öregek, nők és fér- | fiák jönnek sorra. A terem ■ most nyüzsgő hangyaboly lett. Szavaznak — ki tudja hányad­szor- Hogyan? A fényképező­gép jellemző, sajátos pillanatot örökített meg. Egy idősebb ember Bognár Józsefhez lép az urnától. Ke­zet ráz vele. — A nagyon sok munkához jó egészséget kívánok, Jóska! — Korai még a kívánság! Majd ha összeszámolták a szavazatokat. De azért köszö­nöm. — Biztos vagyok én a dol­gomban . •. Biztató kacsintás kíséri a szavakat. , Részletek Balassa Bélának, a Siófoki Járási Pártbizottság Szubjektív sorok a kabátról és egyéb főfájdító dolgokról első titkárának a felszólalásá­ból: — Mélyreható szakmai elem­zések előzték meg ezt az elha­tározást. Minden alapja és fel­tétele megvan annak, hogy ez az egyesülés ne csak gazdasá­gi, hanem politikai egyesülés is legyen. Nem mindegy az, hogy ezerötszáz szövetkezeti tag miként érzi magát; a ter­vek, az elgondolások hogyan határozzák meg a szövetkezet gazdálkodását, az itt élők sor­sának alakulását. Nemcsak most a szavazásnál, hanem a mindennapi életben, minden ide tartozó községben és min­den munkaterületen legyen az első a bizalom! Bizalomra van szükség egymás iránt, a veze­tők iránt, éi> pent utolsósorban bízni kell önmagunkban. Két­ségtelen és elkerülhetetlen, hogy eleinte lesznek átmeneti nehézségek — három szövet­kezet, hét község szokásait, munkamódszereit, egész közös életét kell egységbe hangolni- Nem kis munka ez. De türe­lemmel, jó szándékkal, megér­téssel a kezdeti gondok eltűn­nek egykettőre. A jövő mellett döntöttek. Ez a hetvennégyes ősz újabb sorsforduló az éle­tükben. A szövetkezet tagjain áll most már, hogy az ígéretes terveket milyen akarattal, oda­adással, szorgalommal váltják , valóra. Bízunk benne, olyan becsülettel, mint eddig is min­denkor . •. — A szavazatszedő bizottság befejezte munkáját. Ismerte­tem a szavazás eredményét: A három részközgyűlésen 539-en pestre, Pécsre, Nagykanizsára, Siófokra, Csurgóra, Karúdra (!), egyszóval a gazdagabb választékot kínáló helyekre. S az embernek ilyenkor rá­nyílik a szeme: »Hát ilyet is lehet kapni?* S amint nagy­ban válogat, próbál, félszem­mel észreveszi, hogy a szom­szédban ott mustrálgatja a kabátokat megyeszékhelybeli ismerőse, s kifelé jövet újab­bal is találkozik. De még nincs vége. Következik az epilógus: hazatérve összefut a szomszéddal, aki ugyanolyan ruhában pompázik, mint ő, s csodálkozó kérdésére közli, hogy ezt a kabátot bizony Kaposváron vette, igaz, »pult alól«. A kör azonban csak akkor zárul be teljesen, ami­kor az őszi vásárlási »csúcs« végeztével, kétszáz fölé emel­kedett vérnyomással, a dolgo­kon füstölögve a hétköznapi vásárló havonként találkozik a kaposvári ruhaüzletek kira­katában a felírással: Végki­árusítás! Hogyan is van ez? A vá­rosban sajnos általános jelen­ség, hogy ha valaki szép hol­mit akar vásárolni, más vá­rosba utazik. (Bolti eladó is­merősöm mesélte szomorúan, hogy bizony ő is így tesz nem­egyszer. A főnöke ugyanis igen jó véleménnyel van a crombi kabátról, ami, tudjuk, rendkívül praktikus és diva­tos holmi — volt a hatvanas évek közepén. S a főnök ma is előszeretettel rendel crom- bit...) A vásárló tehát, ha nem akarja a mérget és a sok »nincs«-et nyelni, s kivált, ha végre jó áruhoz szeretne jut­ni, elutazik máshova. Ezáltal csökken a kereslet — nem is keveset — a megyeszékhe- : lyen, az ember ugyanis foko­zatosan leszokik arról, hogy jobb holmiért betérjen ezek­be az üzletekbe. A kereskede­lem viszont e csökkent keres­lethez méri rendeléseit! Ilyen­formán állandósul ez az ör­dögi, önmagába mindig visz- szatérő kör, melyet csak ak­kor lehet átszakítani, ha vala­kinek jó ismerőse van az üz­letekben. (Emlékszem, egy éve a megyei tanácson, a vá­ros kereskedelmi ellátásával foglalkozó értekezleten is fel­szólították az iparcikk-kiske­reskedelmi vállalat igazgató­ját, hogy számolják fel a »pult alóli« kereskedelem an­tidemokratikus gyakorlatát. Ügy tűnik azonban, hogy az­óta sem sok történt ezen a téren.) Jól tudjuk, a kereskedelem­nek sem könnyű: kevés a boltja, szűk a raktárkapacitás. Történt már jó néhány, való­ban egészséges kezdeménye­zés: például a Május 1. utcai férfi kötöttáruboltot közö­sen tartja fenn a nagykeres­kedelem és a kiskereskedelem. : A szemlélet azonban maradi: irtózás a kockázattól; a széle- ! sebbre tekintő árubeszerzés, a mozgékonyság, a rugalmasság * 1 nem sok jele tapasztalható a I boltokban. Évek óta komoly baj van j Kaposvár ruházati ellátásával, i s ezzel a véleményemmel nem | vagyok egyedül. Lehet, hogy j a forgalom évről évre na- | gyobb, de ezzel nem magya­rázható a helyenként kiáltóan szegényes választék. A rejtett kórról a rendszeres készletki­árusítások tanúskodnak. Olyan áruk eladására kényszerülnek | az üzletek immár jóval áron alul, amelyek másként sem­miképpen sem, kelnének el. A laikus azt kérdezi: i nem volna helyesebb olyan I árut rendelni, amelyik bizto- | san el is fogy? De igen. Csakhogy ehhez lényegesen jobb kapcsolatra lenne szük­ség a kereskedelem és a vá­sárlók között, olyan kapcso­latra, amely érzékeny mű­szerként mutatja a város és a vonzáskörzetébe tartozó több mint százezer ember igényeit. Csupor Tibor , adtak le érvényes szavazatot. Bognár József elnökre 514-en, ellene 25-en; Szabó Lajos el­nökhelyettesre 519-en, ellene 20-an; Mohai András elnökhe­lyettesre 525-en, ellene 14-en szavaztak... Bognár József huszonegy éve elnök Balatonőszödön- Sokszor állt már fel, mint most is, hogy köszönetét mondjon a bi­zalomért. Sokszor fordult a ta­gokhoz, kérve odaadó szorgal­mukat, emlékeztetve őket a kö­zös felelősségre. Sokszor érezte már, hogy egy szakasz ismét lezárult, hogy valami más, új, több erőt, több energiát kívá­nó időszak jön. Ez a mostani mégis más volt, eltért minden eddigitől. Hét falu népe tekint rá bi­zalommal, és másfél ezer em­bertől kérik: — Dolgozzunk becsülettel, egy akaraton, egyetértésben — és szebb lesz az életünk! Vörös Márta

Next

/
Thumbnails
Contents