Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-09 / 236. szám

Növekedett a tekintélyük

Tanácskoztak a munkaügyi döntőbizottságok

elnökei

Dr• Szerényi János, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsának titkára köszöntötte tegnap délelőtt Kaposváron a munkaügyi döntőbizottságok elnökeit, akik a hamarosan sorra kerülő III. országos tanácskozás előtt az eddig végzett munkáról és feladataikról tárgyaltak. Köszöntötte az Igazságügyi, a Munkaügyi Minisztérium, a SZOT és a megyei pártbizottság képviselőit, majd bejelentette: megalakult a megyei munkajogi bizottság, mely a jövőben segíti a munkaügyi bizottságok tevékenységét.

Ezután dr. Hegedűs Gyula, a megyei munkaügyi bíróság elnöke tartott előadást.

, — Az elmúlt évekre visszatekintve a munkaügyi bizottságok többségének tevékenységét pozitívan értékelhetjük. A döntőbizottságok sajátos igazságszolgáltatási szervek, amelyek munkájukat a vállalatok keretei között, a dolgozók közreműködésével végzik- A bizottságok tevékenységükkel kettős célt valósítanak meg: a felmerült munkaügyi vitákban mindkét fél meghallgatásával igazságot tesznek és azokat törvényesen lezárják; nevelik a dolgozókat a törvények tiszteletére, betartására — hangsúlyozza, dr. Hegedűs Gyula.

I Beszélt az 1973. január 1-én megalakított munkaügyi bíróság létrehozásának jelentősé, géről, majd számadatokkal is bizonyította a bizottságok tevékenységének megnövekedett jelentőségét.

Elismeréssel szólt arról a lelkiismeretes munkáról, a törvények, jogszabályok betartásáról, amelynek eredménye, hogy a gazdasági vezetők és a

seket tartalmazó közlönyök. Elismeréssel szólt a szakszervezetek, az ügyészség, a jogászszövetség segítő munkájáról. A feladatokról szólva hangsúlyozta az oktatás, a tanulás fontosságát.

Színvonalas, körültekintő munkával növelni tekintélyüket — ezt hangoztatta az előadó, s erről beszéltek a felszólalók is: dr. Bernátli István az Igazságügyi, dr. Czucz Ottó, a Munkaügyi Minisztérium és dr- Turczer Róbert a SZOT képviseletében. Elmondták, hogy többek között az eddig megjelent és hatályos, munkaügyi jogszabályok gyűjteményének kiadásával és más intézkedésekkel kívánják elősegíteni a munkaügyi döntőbizottságok színvonalasabb, eredményesebb tevékenységét.

— Növekedett tekintélyünk, a gazdasági vezetők egyre inkább helyeslik, segítik a munkaügyi döntőbizottságok tevékenységét, s azt hasznosnak tartják a jó vállalati, munkahelyi légkör kialakításában. — Erről beszélt felszólalásában Botka Lajos, a Balatonboglári Állami Gazdaság munkaügyi döntőbizottságának elnökhelyettese. Gyarmati Ferenc, a FÜSZÉRT-től azt mondta el, hogy minden segítséget megkapnak munkájukhoz. Ott József — a megyei élelmiszer- klkkereskedelmi vállalatnál 23 esztendeje látja el az elnöki teendőket — azt javasolta, hogy esetenként a vállalati munkaügyi bizottságok képviselőit is hívják meg a munkaügyi bíróság tárgyalásaira.

Javul a baléi TÖVÁL ' munkája

KÖZTUDOTT, hogy a batéi TÖVÁL évek óta veszteségesen dolgozott. Az év elején a korábbi főmérnököt, Hodics Istvánt nevezték ki igazgatónak. Alapos átszervezések, a bi-1 zonylati1 fegyelmet sziláraíti intézkedések után a koráobi 500—580 helyett jelenleg 400 emberrel úgy termelnek, hogy az alapító 16 termelőszövetkezet nem csalódott.

Hodics István igazgató elmondta, hogy az idén hatvan- millió forint a termelési tervük. Az állóeszközök értéke húszmillió forint- Főleg mező- gazdasági üzemektől kapnak megrendelést.

— Batéban, Mezőcsokonyán, Kisbárapátiban szarvasmarha- telepet építünk. Ezek értéke egyenként 15—20 millió. Ugyanilyen építkezésbe fogunk a közeljövőben Szennán. Több helyen szárító- és takar- máríytelepekén dolgozunk, melyeket a legújabb vasvázas szerkezettel készítünk. Kaposváron, az Egyenesi úton átadtuk már a 300 vagonos MÉK- raktár épületét. Hátravan még a tartozékok elkészítése- Ez is hatmilliós munka. A cukorgyárnak és a húskombinátnak

évente 3—4 millió értékű t ‘

munkát végeztünk.

Az igazgató elmondta, hogy a. kaposvári kórháznak is

rendszeresen dolgoznak. Különféle ’ asztalosmunkákat végeznek a szerelés mellett, és ők építik az idegsebészetet.

— Lakásokat is készítünk. E hónap közepén adjuk át Kaposváron, a Beloiannisz utcában a 30 lakásos társasházat. A Kalinyin városrész új bölcsődéjét társkivitelezőként az Országos Szakipari Vállalattal közösen építjük- Sajnos itt sok a nehézség, ennek ellenére ebben az évben átadjuk. Sor mogysárdon iskolát építünk. A következő tanévben már birtokukba vehetik a diákok.

A SZOCIALISTA brigádmozgalom az év elején nálunk is gyökeret vert. Munkásaink jó összetartását, közösségi gondolkodását nyolc brigád szocialista szellemű cselekedetei bizonyítják. Az egyik .dolgozónk férje hirtelen, nagyon fiatalon meghalt. A családi ház i építése félbemaradt- Szocialista brigádjaink befejezték. Rekordidő — egy hónap alatt — felépítettük a ráksi tsz takarmánytárolóját. Ezen dolgoztunk szabad szombaton és vasárnap. A tmk-műhely dolgozói a kaposvári siketnéma intézetnek készítettek játszóteret. A szocialista brigádok megkezdték az úttörőklub kialakítását a Toponári Általános Iskolában.

A lakásépítések meggyorsításáért

(Tudósítónktól.)

Ebben az évben sikeres vo-lt a vadon termő gyógynövények gyűjtése Böhönye környékén. 60 féle gyógyító füvet, növényt szállítottak el a Herbária rendelkezései alapján a vállalat gyáraiba. Vannak olyan családok, melyek egész évben rendszeresen foglalkoznak ezzel a munkával. Szőkedencsen 5, Mesztegnyőn 8, Dávodpusztán 2 család foglalkozik vele. Egy-egy gyögy- növényíajtából nagyobb

mennyiségeket is megvettek Böhönyén.

gitális termelésére is szerződött. Ebből 30 mázsát várnak, amelyért 70 000 forintot fizetnek majd ki. Jelenleg folyik a vadgesztenye felvásárlása; kétvagonnyi gyűlik ösz- j'sze 20 000 forint értékben. A 1 böhönyei áfész a szállításokat | saját gépkocsikkal segítette.

A Chemical Vállalát Soroksári úti központjában megkezdte üzemelését a Breplas- ta műanyag alapú glettgyár- tó üzem. A svéd Strabruken- cég licence alapján készülő új anyag alkalmazásával I meggyorsul a lakásépítés. A

I Breplastával történő felületi

| képzés termelékenysége tíz- 1 szerese a hagyományosnak, és j a bevont belső falfelületekre ; közvetlenül lehet tapétázni és j-festeni. A Breplastát a fálfe- ; lületekre speciális géppel \szórják fel.

Gyors segítség

Gyógyító füvek

dolgozók körében is jelentősen megnövekedett a munkaügyi bizottságok tekintélye. Elérték, hogy kevés a határozatok megváltoztatását kérő panasz vagy fellebbezés. A megye munkaügyi döntőbizottságai 1967-ben 2219, tavaly már csak 1773 ügyben intézkedtek- Beszélt arról is, hogy noha ezek a bizottságok munkájukat egyre színvonalasabban látják el, akad még elegen lő tennivaló. Többször elhúzódik az ügyek intézése, nem biztosítják a vállalatok a bizottságok működésének tárgyi feltételeit, hiányoznak a különböző jogszabályokat, rendelkezé— Emberségesen, megfontoltan határozni — erről szólt Horváth Lajos Bárdibükkből- Dr. Vogl Hubert az erdőgazda- ■ Ságtól az időszakosan dolgozó ■anyák problémáira hívta fel a figyelmet.'

Hasznos, eredményes volt a tanácskozás — ezt hangoztatták a vitát lezárók, s erről beszélt zárszavában dr. Szerényi János, az SZMT titkára is. Tolmácsolta a döntőbizottságok elnökeinek, tagjainak a megyei tanács és az SZMT vezetőinek elismerését, majd négy elnöknek átnyújtotta a megyei tanács elnökének és az SZMT vezető titkárának elismerő, köszönő levelét az eddig végzett eredményes munkájukért.

Sz. L.

Mindezt Kalapáti Ferenc, a böhönyei áfész gyógynövényfelvásárlója mondta el. Néhány példa: legyezőfűből 32 mázsát, kutyabenge-kéregből 46 mázsát, mogyorólevélből 30 mázsát, fehér fagyöngyből 15 mázsát, zsúrlófűből 26 mázsát vásároltak meg.

A gyógynövényeken kívül foglalkoztak csigafel vásárlással is; ebből 70 mázsát vettek 4t. Gombát — szárítva — 4 mázsát szállítottak el.

összességében 4,5 vagon áru került a böhönyei felvásárlótól a rendeltetési helyére. A gyűjtőknek 380 000 forintot fizettek ki. Ez a felvá- »árlóhely Nemesdéden — a háztáji .gazdaságokkal — diKét hét múlva megkezdő- d:k a legnagyobb őszi mező- gazdasági munka, a kukorica betakarítása a csökölyi VII. Pártkongresszus Termelőszövetkezetben. A gazdaság vezetői- már jó előre felkészültek. Gépparkjuk alkalmas arra, hogy különösebb bonyodalmak nélkül kezdhessék, meg a betakarítást. Üzemanyag-tároló tőreiket az igényeknek megfelelően feltöl- tötték. A kukorica egy részét saját szárítójukba viszik majd, illetve a nagyhajóim termelőszövetkezettel ^kö főttek szerződést ötven vagon kukorica bérszárítására.

Mindez csak az / idén okoz gpndot a tsz-ben, hiszen jövőre — az egyesült termelőszövetkezetben — megkezdik az új, Bábolna típusú Szárító építését.

Az esős időjárás hátráltatta a paradicsom és- a burgonya betakarítását. A májusi jég tetemes károkat 'okozott, az Állami Biztosító csaknem egymillió forintot fizetett a gazdaságnak. Mivel a paradiéso- mot újra kellett ültetni, a be- érése is késett. Hasonló a helyzet a burgonyánál is.

A vetésnél már nemcsak „az időjárás okoz gondot. A csö- kölyie’-nek nincs műtrágyájuk, májusban kaptak utoljára. Mint elmondták, igényüket június 25-én visszaigazolták, de azóta nem kapták meg a kért ötszáz mázsa szuperfoszfátot. A kálium és nitrogén műtrágya megérkezett, de a szuperfoszfát hiánya késlelteti a búza vetését. Legkésőbb tíz napon belül meg kellene kapniuk a szuperfoszfátot, 'hogy időben vethessék a búzát.

A csökölyiek gondjával kapcsolatban az AGROKER műtrágya- és növényvédőszer- osztályán Márton János osztályvezető a következőkről tájékoztatott:

A csökölyi VII. Pártkongresszus Termelőszövetkezet igényét jugoszláviai importból akarták kielégíteni. Mivel ez a szállítmány nem érkezett meg. a Tisza menti Vegyi Kombinátnak adták ót e megrendelést. Ott már két hét óta készen áll a csökölyiek tétele, de szállítási nehézségek miatt eddig nem tudták eljuttatni a- megrendelőhöz.

Az AGROKER — ha a csökölyiek a szállítást meg tudják oldani — a tartalékból biztosítja a szuperfoszfátot a bázavetés megkezdéséhez.

N. J.

J

/

Feszültség

fi napokban meghökkentő kijelentés tanúja voltam: II “A mi üzemünkben nincs távlat a munkások előtt-*.

Igaz lehet? Sértődés vagy félreértés szülte? Borúlátásra semmiképpen sem lehet okunk. A Nagyatádi Városi Pártbizottságon érdekes kimutatást tettek elém. Káderfejlefztési tervinek hívják. Néhány adattal érdemes megismerkedfii. A bevezetésben azt olvastam: fiatal városunk huszonkét első számú vezetője valamikor munkás volt. s a középvezetők közül százötvenen a munkapadok mellől léptek elő. Nagyatád munkásváros, ehhez nem férhet kétség. Csakhogy korábban egy kissé ösztönösen választották ki a vezetőket. Ma már gondosan megtervezik. Húsz nagyatádi üzem és munkahely jövőjét rajzolja meg ez a dokumentum: ötvenkét emberről vannak távlati elképzelések. Ök még nem tudnak róla. csak azt vehetik észre, hogy innen is, onnan is tanulásra, felkészülésre ösztönzik őket. Harmincháromról már azt is tudják, mi lesz majd belőlük: csoportvezető, előadó vagy művezető. Okos, előrelátó terv. Mégis, mi adhat okot a bizonytalankodásra. az előbbi szokatlan megjegyzésre? Mit jelent az. hogy *A mi üzemünkben nincs távlat a munkások előtt? Hiszen az ötvenkét jelöltből tizennégy éppen a Pámutfonó-ipari Vállalat Újpesti Cérhagyárának nagyatádi telepén dolgozik. S a »jelzés« innen érkezett.

Az indíték már az irodábah kiderült, hiszen a telepvezető, a párttitkár, a személyzetis jól ismeri a munkásnök gondját. Aligha volt olyan fórum az utóbbi három évben, ahol a munkások ne tették volna szóvá. És mindenki egyetértett velük. Az asszonyok, lányok munkáját nem ismerik el szakmunkának. Ez sérti is, zavarja is őket. Sokan közülük tizennégy, tizenhat éves koruktól itt dolgoznak a gyárban, s ha nyugdíjba mennek, azt írják majd a papírjukra, hogy betanított vagy segédmunkás. Miért? Ennyit érdemelnek? Becsülne, a háromműszakos, áldozatos munkájukat? Figyelembe veszik-e, hogy szeretnének többet és jobbat adni a gyárnak, s ehhez tanulni kell? Észreveszik-e »odafönt«, hogy a szakmunkás feltehetően többet is kereshet, s amikor nyugdíj előtt áll az ember, ez senkinek sem közömbös?

Kérdések helyett azonban tekintsünk be ebbe a csaknem ezer embert foglalkoztató, régi üzembe. A munkakedvei & tapasztalatlan látogató is rögtön érzékeli, s a munkakörülmények — amelyek valamicskét javultak az utóbbi időben — ugyancsak árulkodók. A számok pedig — a munkáskéz teremtette értéket fejezik ki — mindennél kérlelhetetlenebbek. Ezeket nem tárom az olvasó elé, csak annyit mondok el, hogy belföldre is, exportra is többet termelnek itt, mint az újpesti cérnagyárban. Nagyobb a munkáslétszám, és mintegy tizennégy százalékkal alacsonyabbak a jövedelmek, niint ott.

Nem szándékozom szembeállítani az »»öreg kislányt« anyavállalatával, hiszen ott éppúgy tudják, hol szorít a cipő, és azt is, hogy mit|ől fakad az indokolatlan »megkülönböztetés«. ■ Segítenek. is, ha lehet. Csakhogy az igyekezet kevés. Az üzem nyolcszáznegyven munkásából hétszázharminc a segéd- és betanított munkás. Egyelőre úgy látszik: örökre kizárva a szakmunkásképzés lehetőségéből. Azt gondolják, valahogy mégis lehet belőlük szakmunkás? Nem. A rendelet tiltja. És ez a feszültség oka.

Furcsa paradoxon. Fonónő, szövőnő van — ezeket szakmának ismeri el a rendelet. Orsózó, cérnázó, kiszerelő nem létezik — csak a valóságban. Mindenki tudja, hogy az itt dolgozó betanított munkások tevékenységének társadalmi haszna felér a szakmunkásokéval. Mégsem tanulhatnak, mégsem juthatnak előre. A rendelet tiltja.

D

e mielőtt bárki félreértené, elmondhatom: sokat tanulnak az asszonyok, lányok betanított munkásként is. Az 1972, 73-as tanévben-negyvennyolcán tanultak az általános iskola kihelyezett osztályában, és ötvenötén a gimnáziumban. Huszpnegyen érettségiztek, és kilencvenen szakmai tanfolyamra jártak. Mit mutat ez, ha nem a tudásvágyat, a többet akarást? De az általános műveltségen kívül mire mennek az érettségivel, ha szakmájuk nem lehet? Hagyják el az üzemet? Nem hiszem, hogy ez a cél.

Jártam a cérnázó, a kikészítő és a kiszerelő üzemrész gépsorai között. Egy-egy percre megszólítottam őket, válogatás nélkül, találomra. »Szakmunkásnak lenni? Az bizony jó volna«. És miért nem lesz az? »Nem engedik, hiába mondjuk évek óta«. Göntér Teri előorsózó. »Nem hallgattam el az ifjúsági parlamenten sem, azt mondták: igazam van. Ennyi az egész. Én itt akarok dolgozni ebben az üzemben, miért nem tanulhatók szakmát?« »Francz Lajosné a taggyűlésen, Kovács Imréné a nagyaktíván, Simon Ernőné Budapesten, a szocialista brigádvezetők tanácskozásán tette szóvá. És itt az üzemben mindennapos téma: szeretnének szakmunkások lenni. Hiába.

Érvek, ellenérvek csapnak össze. Mondják, hogy ezt a szakmát szaktudás nélkül is el lehet látni. Igaz. De nem olyah jól. Ha megindul a rekonstrukció, új gépeket várnak. De már most is sokat jelentene, ha ismernék a technológiát. Egy-egy üzemrészben öt munkafolyamat zajlik, mindegyiket meg kellene tanulniuk. S akkor ésszerűbb a. belső szervezés, kevesebb a gond, ha beteg valaki, s jobb a minőség is. És képzettebb lenne a munkás, szakmával a kezében. Volt, aki azt mondta: »Vidékre nem lehet korszerű gépeket lehozni, mert nincs »munkástradíció«. Igaz, itt »csak« 1911 óta működik a gyár. Mások szerint: »A termelékenység sem indokolja, hogy többet keressenek az emberek«. De hiszen elavult gépeken dolgoznak. S a három üzemrész nincs szinkronban. A cérnázó 700, a kikészítő 1400, a kiszerelő 1000 tonna évi teljesítményre képes. Hol számolják a termelékenységet, ha itt festik a cérnát és másutt fejezik be a termék előállítását? De hagyjuk ezt. Sok gondja van az üzemnek, érdemes volna odafigyelni. Már csak azért is, mert szorgalmas munkásgárdája megérdemelné.

Jóindulatból, emberségből nincs hiány. Mindenki megérti a munkásnők gondját. Hallottam, hogy — amennyire leheteti — ezt figyelembe vették a bérrendezésnél is. Mondják, hogy a cémázókat például már-már úgy kezelik, mintha szakmunkások lennének. »Fekete besorolás«. Társadalmilag, okmánynyal is elismerni ezt a munkát, nem, azt nem lehet. Megnéztem az országos szakmunkásképzési jegyzéket, és gondosan felírtam a számát: 13/1069 (XII. 30) MüM. sz. rendelet, öt év telt el azóta, s öt év alatt rengeteg a változás.

Gondoljanak csak arra, hogy 1969-ben milyen aggasztó munkaerőgondokkal küzdött a főváros. Nagy volt a kereslet, s kínálat alig. Talán nem tévedek: ezt is figyelembe vették a rendelet alkotói. Vidéken azonban akkor még korlátlan volt a lehetőség. Nem hiszem, hogy a rendelet módosításával, a lehetőség megteremtésével várni kellene addig, amíg Nagyatádon is újságban kell hirdetni a munkásfelvételt.

A

zt tapasztaltam: megértik az atádi munkásnőket, cselekedne is értük a vezérigazgatótól a párttitkárig, a szakszervezettől az üzemvezetőig mindenki. De senki sem meri kimondani: egy rendelet el is avulhat, túl is haladhatja az idő, azaz időnként módosítani, tökéletesíteni kell. És nem is elsősorban a munkások több pénze reményében. A művelt, szakmáját jól ismerő munkás ma példakép. Mi indokolná az ő megkülönböztetésüket? Atádon csak a cérnagyárban hétszázharminc segéd- és betanított munkás végez szakmunkával felérő, mindenki által elismert tevékenységet. Nem szabad hát elfogadni a kissé eltúlzott, de igazságokat is hordozó megállapitást: »A mi üzemünkben nincs távlat a munkások előtt«. A megfogalmazást a feszültség szül. te, s ezt a feszültséget föl kell oldani. Jávori Béla

i