Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-04 / 232. szám

Felkészüllek a politikai oktatási évre (Tudósítónktól.) ötnapos tanfolyamon vet­tek részt Nagyatádon, a Fegy­veres Erők Klubjában a vá­ros, a járás községeinek poli­tikai oktatásokat vezető pro­pagandistái. A tanfolyamon — melyet azzal a céllal rendeztek, hogy elméleti és módszertani segít­séget adjanak egész éves pro­pagandista munkájukhoz — több előadást, ankétot, mód­szertani foglalkozást tartot­tak. Előadást hallgattak gaz­dasági építőmunkánk eredmé­nyeiről, a párt gazdaságpoli­tikájából fakadó főbb megyei, városi és járási feladatokról. A munkahelyi demokrácia, a káder- és személyzeti munka, a közművelődési párthatáro­zat, valamint az annak alap­ján készült megyei és helyi feladatterv is előadási téma volt­Tájékoztató hangzott el idő­szerű politikai és ideológiai kérdésekről. A ' módszertani foglalkozásokon szó esett a felnőttoktatás pedagógiájáról, hogyan készüljön fel a propa­gandista a foglalkozásokra. Valamennyi tanfolyamforma' propagandistái külön is meg­beszélték feladataikat, majd a város és a járás vezetőinek részvételével fórumot rendez­tek. Ezen mintegy ötven kér­dés hangzott el. ötnapos programot kulturá­lis rendezvények tették telje­sebbé. A propagandisták meg­tekintették a Déryné Színház előadásában Shaw: Warrenné mestersége című színművet, azonkívül filmvetítésen vettek részt. Együttesen nézték meg a Gábor Andor Művelődési Köz­pontban a Rippl-Rónai Mú­zeum legszebb grafikái című kiállítást. ’ ....:...~ k S z emrehányást kapott a sajtó a minap. Jó, tu­dom, hogy nem ritka eset ez, elmarasztalják, bírál­ják a hírközlő szervek mun­káját máskor és mások is: rendszerint amiatt, hogy ked­vezőtlen színben tüntet fel va­lakit vagy valamely közössé­get, munkahelyet. Esetenként pedig éppen az a kritikus sza­vak indítéka, hogy nem vesz- szük észre az átlagon felüli, a nyilvánosság elé kívánkozó eredményeket, jeles tetteket, és nem. is hívják föl erre a fi­gyelmünket. Most azonban nem egészen erről van szó. Egy kaposvári •gyár igazgatója azt rótta fel a tömegtájékoztatási szervek­nek, hogy a gyárak, az üze­mek, a gazdaságok helyét, sze­repét újabban nem aszerint ítélik meg, hogyan teljesítik tervüket, mennyivel járulnak hozzá a népgazdaság fejlesz­téséhez — vagy maradjunk a konkrét példánál, az említett igazgató által irányított gyár­nál: az. ország exportkötele- zettségánek teljesítéséhez. Az értékelés elsődleges szempont­ja: milyen társadalmi munkát végzett akár a munkahely, akár a környék vagy a telepü­lés érdekében. Ahogy megfo­galmazta: gyáruk az idei első féléves tervét jelentősen túl­teljesítette. Ez azonban nem kapott nyilvánosságot, ehhesj nem volt hely á megyei lap­ban. Ha azonban bármilyen kis jelentőségű társadalmi mozgalomról, akcióban való részvételről, oktatási intézmé­nyek segítéséről, óvodai he­lyek megváltásáról hallanak a lap munkatársai, azonnal cikk lesz belőle. Pedig elsősorban a termelés a fontos, az értékek ennek nyomán keletkeznek, a dolgozók jobb életkörülmé­nyeinek javításához, az ország általános fejlődéséhez ez járul hozzá. nV Akkor nem volt módom vá­laszolni erre a megjegyzésre, mert országos és megyei veze­tők jelenlétében hangzott el. De azóta is foglalkoztat ez a megállapítás, és mivel általá­nosítva hangzott el, azt hi­szem megérdemli a nyilvános reagálást. Azzal kezdem: lehet, hogy az utóbbi időben aránytalanul keveset foglalkoztunk az em­lített gyár termelési eredmé­nyeivel. Hadd mondjam meg: mi ezzel szemben még mindig azt tartjuk, hogy — törekvé­seinkkel ellentétben — Írása­inkban általában háttérben marad az ember és gyakrab­ban foglalkozunk az általa létrehozott értékekkel, a szám­szerű , eredményekkel. Mégis hadd válaszoljak az elmarasz­talásra. I Május l-én adják át Kongresszusi oklevél a legjobb brigádoknak Megalakul az értékelő bizottság Á termelés az emberek el­sőrendű kötelessége, mindennél előbbre való feladata. De a szocialista tí­pusú embert éppen az jellem­zi, hogy nem szűkíti le tevé­kenységét az anyagi értékek előállítására, hanem önmaga sokoldalú megvalósítására tö­rekedve másra is figyel, egyéb indítékok is vezérlik gondol­kodásában, magatartásában, cselekedeteiben. Nevezetesen az, hogy szűkebb közösségében — brigádjában, üzemében — jól érezze magát, sokoldalú, tartalmas kapcsolatot alakítson ki társaival, magáénak tudja ennek a csoportnak erejét, al­kotó képességét. Jó, tudom, hogy az összefogásnak, az együtt gondolkodásnak első­sorban éppen a termelésben kell megnyilvánulnia. Ez azon­ban önmagában — bár meg­határozó szerepet játszik — mégsem elegendő. Szükség van arra, hogy az emberek ne csak a termelésben, hanem egyéb társadalmi folyamatok­ban is részt vegyenek még ak­kor is, ha ezek eredménye el- : enyészően csekély értékű, vagy egyáltalán nem is mér­hető. Az így vállalt és becsű- lettel elvégzett feladatok kö­zelebb hozzák egymáshoz a : dolgozókat, ugyanakkor társa- j dalmi kapcsolataikat is széle- ’ sítik. ciális és kulturális körülmé­nyek javításához, a városban indított társadalmi akciók si­keréhez. Támogatjuk és szer­vezzük az ilyen irányú kezde­ményezéseket és mozgalma- ! kát. De mégsem ezek a leg­fontosabbak, hanem a terme­lés. Igaza van, ez az alapja a társadalom létének és fejlődé­sének. De hadd menjek to­vább. Azt hiszem, abban, hogy a gyár jelentősen túlszárnyal­ta féléves tervét, benne van a szocialista brigádok lendülete, öntudatos, felelősséget érző munkája is, és nemcsak a gyors munkaszervezés és fo­lyamatos anyagellátás. Ezek a brigádok nemcsak a termelés­ben kovácsolódtak össze, ha­nem az egyéb jellegű tevé­kenységben is. Ez pedig ’erő­síti őket a feszített tervek vég­rehajtásában, abban, hogy egy­más tapasztalataira támasz­kodva, újításokon töprengve, kezdeményezve, versenyeket indítva felszínre hozzák a tar­talékokat. Ehhez nem elegen­dő csak a termelési folyama­tokban együtt lenni. Más. több kell ennél: egyéb természetű, társadalmilag hasznos tevé­kenység, amely segíti őket a közösséggé formálódásban és így a termelési folyamatok mind magasabb szintű megol­dásában is. Egy másik össze­függésre is -hadd mutassak rá: arra, hogy a társadalmi tevé­kenység, a különböző — vá­rosszépítő, intézményeket se­gítő — mozgalmakban való részvétel közvetve is hat az üzemek munkájára, teljesítő­képességére. Hiszen például, ha több gyermeket lehet böl­csődebe, óvodába elhelyezni és mennél kedvezőbb körül­mények közé, ez nagyon is mérhetően hat a szülők mun­kavégzésére. Ezt pedig a jelen követelményeinek megfelelő ütemben csak társadalmi tá­mogatással lehet biztosítani. Nádszövet, hordódongák Battyán y pu sztáról A nád, ez az ősi építő­anyag niég ma sem nélkülöz­hetetlen. Ezt bizonyítják azok a megrendelések is, melyek a Dunántúli Nádfeldolgozó Vál­lalat balatoni üzemének baty- tyánypusztai telepére érkez­nek. A technológia azonban, amellyel a nádszövet, a nád­palló készül, sokat változott. Az alapanyagot nem kell messziről ideszállítani. A Ba­laton és a Kis-Balaton bőven termi a nádat, a telep udva­rán ott sorakoznak a kévék. A telep fafeldolgozással is foglalkozik. A hatezer köb­méter fából — ennyit dolgoz­nak fel évente — boroshordó­dongák, négyzetes lécek és az T alán megbocsátják ne­künk, hogy mindezek­ről egy kicsit — ha esetenként úgy tűnik is: ará­nyokat vétve — többet sze­retnénk írni a jövőben is. Tesszük ezt azért, mert fon­Eredményes a kongresszusi és felszabadulási verseny a megyében. Az SZMT elnöksé­ge megállapította, hogy már szép sikerekről adhatnak szá­mot az ipari és mezőgazdasá­gi üzemek. Például a Volán 13. számú Vállalat első helyen végzett az első félévi verseny­ben a tröszt huszonkét vál­lalata közül. A MÁV igazgató­ságainak versenyében első lett a pécsi igazgatóság. A somo­gyi vasutasok nagy részt vál­laltak a jobb munkából. Az állami gazdaságok azt vállalták, hogy 273 ezer liter tejet adnak. Augusztus végéig már 227 ezer litert teljesítet­tek a felajánlott mennyiség­ből. A vállalt 2210 mázsa hús termelése szintén jól alakult, eddig több mint ezerhatszáz mázsát termeltek. A BVG tabi gyárának mun­kásai felajánlották egy 80 ezer köbméteres tartály elké­szítését. A munkának több mint felét már elvégezték. A cukorgyár karbantartása a verseny eredményeként feje­ződött be időre. Több mint félmillió forintot megtakarí­tottak. A Somogy megyei Viz­es Csafornamű Vállalat szép eredményt ért el az energia megtakarításában. A Patyolat négy szocialista brigádja csat­lakozott a budapesti Fáklya brigád indította mozgalomhoz, amelynek elnevezése: »Add a neved a munkához!«, s a mi­nőség javítását szolgálja. Több vállalat, mint például az Állami Építőipari Vállalat, a Közúti Építő Vállalat kom­munista műszakot tartott, s az iskolák, az óvodák fejleszté­sére ajánlották fel a megke­resett pénzösszeg egy részét. A kongresszusi és felszaba­dulási versenyben részt vevő szocialista brigádok minden erejükkel azon vannak, hogy jó eredményeik révén megpá­lyázhassák a Kongresszusi ok­levél országos brigádkitünte­tést, vagy pedig a megyei párt-vb alapította tizenöt me­gyei kongresszusi oklevél egyi­két. Dr. Szerényt János, az SZMT titkára elmondta, hogy hat ipari, öt mezőgazdasági és négy egyéb ágazatban dolgozó szocialista brigádot tüntetnek majd ki a megyei párt-vb kongresszusi oklevelével. Az SZMT elnöksége a közelmúlt­ban elhatározta a megyei tár­sadalmi értékelő bizottság megalakítását. Ebben .a szak- mai megyebizottságok titká­rai kapnak helyet, azután meghívják, a Hazafias Nép­front, a KISZ megyei bizott­ságának, a megyei tanácsnak, a tsz-szövetségnek, a KISZÖV- nek, a MESZÖV-nek a képvi­selőit. Ez a bizottság dönt majd arról, hogy a kitüntetés­re pályázó brigádok milyen szinten teljesítették felajánlá­saikat. A gazdasági munkán kívül, a politikai, erkölcsi, kulturális tevékenységet is mérlegre teszik. Ennek alap­ján javasolják a brigádokat az országos, illetve a megyei kitüntetésre. Az S.ZMT elnöksége azt ké­ri a vállalatoktól, az ipari és mezőgazdasági üzemektől stb., hogy március 15-ig az SZMT címére küldjék be a pályáza­tokat. Ezen a kiemelkedő eredményt elérő szocialista brigádok vehetnek részt, ame­lyek elnyerték a vállalat ki­váló brigádja címet stb. Az ipari brigádok pályázatai a vállalatok útján, a termelőszö­vetkezetieké a tsz-szövetsége- ken keresztül juttathatók el az SZMT-hez. A gazdasági, a párt-, a szakszervezeti veze­tők véleményezik a pályáza­tokat az elküldés előtt. A ki­tüntetést a tizenöt brigád a május elsejei ünnepségeken veszi majd át. L. G. tosnak tartjuk e nem csupán a Amikor igazgató ismerősöm munkapad .melletti megr.yilcá­idáig ér a cikk olvasásában, biztosan azt mondja és joggal: — Engem nem kell kioktatni mindezekről, tisztában vagyok azzal, hogy az ember nem­csak termelőerő, hanem több ennél. Gyárunk példájával bi­zonyítom, hogy mi aztán iga­zán nem kezeljük szűklátókö­rűén a dolgozók életkörülmé­nyeinek alakulását: jelentős erőfeszítéseket teszünk azért, hogy hozzájáruljunk a szo­nulásokat a szocialista ember­típus kialakítása szemponttá- j bői. Ezzel nem becsüljük le a j termelésben elért eredménye- j két. Csupán az embert igyek- I szünk szemlélni a maga egy- | níÍE,V7pWt(, ségében és változatos cseleke- | _ ^ deteinek sokoldalú bemutatá­sával, példaként szolgálni az értelmesebb, tartalmasabb, gazdagabb élethez. Az embernek ma mór nincs útépítéshez jelölő cövekek ké­más dolga, mint hogy kiszol- I szülnek (2. kép), gálja a gépeket, beléjük tömje a nádkötege- ket, és a má­sik oldalon a kész terméket elvegye (1. kép). Nádpallóból egy műszak­ban 490 négy­zetmétert ké­szít a gép. Az üzemnek ezt a termékét a »stukatúr« ké­szítésénél hasz­nálja az építő­ipar. Évente 2,5 millió fo­rintért rendal- nek ilyet a vállalatok. Nádszövetből sem készíte­nek keveseb­bet. A húsz Paál László rés tekercsek­ből egy-egy év­ben mintegy negyvenkétezer kpl el­Munkatársunk jelenti a Parlamentből Kérdések a képviselőhöz a felszólalás után Szaporán teltek a képvise­lők előtt a jegyzetlapok, de érdeklődésükről másként is számot adtak. Az ülésszak kezdete előtt és a szünetek­ben körülvették a külkeres­kedelem szakembereit, s egé­szen a csengőig tartott a vita, a beszélgetés. A padsorokból is elhangzott több figyelemre' méltó felszó­lalás. Egyöntetűen ilyennek tartották Radnóti László so­mogyi képviselő felszólalását is. A csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet elnökét beszéde után rögtön fölkerestem, hogy még a parlamenti beszéd he­vében szóljon arról, amit ki kellett hagynia. — Napestig itt ülhetnénk, ha mindent el akarnék mon­dani a témáról, amit másfél °sztendő alatt összegyűjtöt­tem, mert ennyi ideje készül­tem a felszólalásra. — Könyveket, tanulmányo­kat olvasott a külkereskede­lemről? — Ezenkívül sok erőt meg időt áldoztam érte. A téma kedvéért elvégeztem a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara egyéves tanfolyamát is. — Nyilván bízott az előta­nulmányok hasznában. — A tapasztalataimat a. mindennapi munkában is hasznosíthatom vagy másokat is segíthetek velük. — Azzal szólítottam meg: mondja el, ami kimaradt. El­sorolná a leglényegesebbeket? — Nem hangsúlyoztam elég­gé, milyen fontos a külkeres­kedelmi törvény, bár ezt előttem a miniszter és mások megtették. A közvélemény nemigen tud róla, hogy eddig a külkereskedelem szerveze­tét, működését és irányítását nem foglalták magas szintű jogszabályba. — Néha úgy látszik, túl sok szó esik a külkereskedelem­ről, pedig csak kevesen érte­nek hozzá igazán. — Nekem más a vélemé­nyem. Felszólalásomban is bí­ráltam a sajtót, mert nem tett eleget a feladatoknak. — Pontosan mire céloz? — Esetenként elharapódzik a hamis megállapítás: ide jön az a sok külföldi, és potom áron fölvásárol előlünk min­dent. Nagyon egyszerű okfej­téssel be lehet bizonyítani, hogy ez puszta tévedés. De maradjunk az országgyűlésen el nem hangzott mondókáim- nál. Fájlalom például, hogy nem tisztázottak az áruszállí­tás körülményei. — Ügy tudom, a Hungaro- camion bármilyen gét elvállal. — Pontosan ez az: a meny- nyiség! Tegyük föl: akad "a mi szövetkezetünknek egy akinek árura a fővá­bécsi megrendelője, csak viszonylag kevés van szüksége. Lemegy rosból Csurgóra az óriási ka­mion, rengeteg kilométert el­pocsékol, ráadásul alig-alig megrakva indul a célhoz. Ez így nem üzlet. — Rendelet van rá, hogy másként nem lehet szállítani? — Dehogyis. Ha az árut előállító vállalatnak vagy szö­vetkezetnek van előírásos ko­csija és képes eleget tenni minden szabálynak, akkor maga is szállíthat. Mi már kipróbáltuk, és nem csalód­tunk. — Az ülésszak előtt szó volt a bérmunkáról is... — Köztudott, hogy számos magyar üzem olyan alap­anyagokat dolgoz föl, majd szállít exportra, amelyeket külföldről kapott. Számos or­szágban igen kevés a munka­erő, és szívesen választják ezt a megoldást. A bérmunka ne­künk is kifizetődő; ilyen üz­letet kötni nem szégyen. A magyar termékek versenyké­pessége azonban meg kell hogy növelje az »étvágyun­kat«: a jövőben, ha lehet, mennyisé- az alapanyagot is idehaza kell előállítani. A lehetőségeink bátrabb gondolkodásra biz­tatnak, ám a körülmények a bérmunkák elvállalásánál vál-, tozatlanüi megfontolt döntést várnak ’tőlünk. — A nyugati pénzügyi vál­ság nem teszi majd próbára a mi új törvényünket? — A törvény, meggyőző­désem szerint, kiáll minden próbát. Sok függ természete­sen a külkereskedelmi válla­latainktól és többek között attól is, hogy a többi szocia­lista országgal egyeztetjük-e az árainkat, mielőtt ajánlatot tennénk egy-egy nyugati meg­rendelőnek. — Felszólalásában a hazai fogyasztási cikkek hiányának említésekor érdekes fejtege­tésbe kezdett. — Ha nálunk nem lehet kapni valamit, most állítólag a konnektor az »ügyeletes« hiánycikk, nem az a megol­dás, hogy leállunk az export­tal és, kizárólag belíöldre ter­melünk. — Eszerint itthon kellene meginnunk a fokozott export­igények levét? — Szó sincs róla. Ilyenkor a kérdéses áruból gyors im­portra van szükség. Nem sza­bad kockáztatni az export­piacunkat, ennél sokkal oko­sabb, gazdaságosabb a beho­zatal, néha pedig a kishatár- menti árucsere. A somogyi képviselők Rad­nóti László felszólalásával le­tették a garast. Hamarosan kiderül, hogy a megyei üze­mek, szövetkezetek hogyan élnek majd a tegnap elfoga­dott külkereskedelmi törvény teremtette lehetőségekkel. Pintér Dezső Somogyi Néplapl 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents