Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-30 / 254. szám
% Unatkozni — luxus \ H ogyan élnek ma azok, I jómagam is csak Illyés Gyű- I győzelemért. Nem éltük le az i akik valaha — igen h ától tudom, az ő híres pusz- ! életünket értelmetlenül: nagy] kevésszámú jókedvű;, . ........ .. eszem-iszomokba, semmitte- j napjaikon — ezt énekelték:] 1 11 a asa;>0' __ j vésbe bágyadva. Hogy sajná-' Béreslegény, jól megrakd a ! Valami igaza azonban csak lom azokat az embereket, akik | van a mi, gazdaönérzetet még ! 6ráki§ eifecserésznek egymás- , .... . i sál semmi dolgokról! Szelma sem hazudtoló parasztba- j lemi energiát nem igényl6 csipák. Vannak olyan ernbe- j dolgokról. Ostoba viccekben rek, akik ma is cseledsorsban | merül ki minden fantáziájuk élnek. Mindenkinek akadhat | s nincs egy — csak egyetlen! ilyen ismerőse. Vannak A Hermann Ottó Múzeumban szekered«. Sokféleképpen. Nemrégiben egy kék kötényes falusi bácsi azt mondta: »Ügy, mint régen. Önkéntes cselédsorsban.« Íme, az egykori rangkülönbség megnyilvánulása! Mert ő azt tartja: »Amelyik akart, abból lett gazda a régi időkben is! Kisbéresből gyalogbéres, gyalogbéresből szekeres béres, szekeres béresből első béres, első béresből * béresgazda, béresgazdából pusztagazda.« Bizony, jó a memóriája a béreshierarchiát illetően. De nem jó egyebekben! Mert gyalogbéresből nehezebben lett szekeres, mint asszonyból pápa. S egyébként is: ha minden cseléd gazdává ., I—mindenkit, de legalábbis so- y 1 kákát érdeklő mondatuk, csenek. A volt cselédeknek el- ; Nőm tudnak __ e nyeszo részé. Csak ők, a volt cselédek hányada? Nem. Mások is. Üzemben, gyárban, hivatalban, iskolában dolgozók is. Mindazok, akik nem élnek a lehetőségekkel önmaguk kiteljesítésére. t Az igénytelenek. A szellemi közönybe zsírosodot- tak. A fejlődésben egy ponton — nem képességeik csúcspontján — megtorpantak. Valett volna, ki művelte volna j ^™™yien’. akik az evés, ivás I alvas öröméinél nem ismernek meg Magyarország birtokait; több, másfajta örömöket. Hi- a termőterület felét? I szén már Gorkij Szatyinja is No, de ne vitatkozzunk to- ! dirdeti: az, ember több annál, ... , . , , .... hogy egyek, igyek, aludjék, vabb nagy bajuszu, kotenyes | jgaz felismerés. Célt mutató. ismerősünkkel! Hisz a régi vi- r, ,, , , __ . K ell, hogy olyasmire törekedjünk — lehet, hogy nem érjük el —, ami teljesebbé, értékesebbé tesz bennünket. Mert, ha nem sikerül is maradéktalanul magunkévá ten- j ni az áhított célt, a küzdelem zott. Nem kellett »beletanul- | maga megérte! Hisz törekedniük«. S jó ez így. Bevallom: | tünk, vívtunk, verekedtünk a lág elmúlt. Ma egy tizenéves de egy harpiinc éves sem tudja: mi volt a különbség a béres, a napszámos, a szakmá- nyos, a summás, a zsellér köj lekedetük. Nem nem akarnak? — lelkesedni I j új dolgokért. Nem érdekli j őket a csillagok felé törő em- j 'pertársuk. Nem osztoznak ve- \ lünk irodalmi élményekben. Nem állnak meg egy szép kép előtt. Lekapcsolják a televíziót. ha valódi értékekkel bíró filmet sugároznak. Nyitott szemmel elszenderülnek, ha érdekfeszítő tudományos eredményekről esik szó. Sainálni- valöak csakugyan. Az életüket szalasztják el. Rendszerint az ilyenek keverednek »tyúkperekbe« másokkal. Mert valami eseménynek csak kell lennie az életükben, úgy vélik. S nem is sejtik, hogy nem az efféle torzsalkodások teszik gazdaggá az életet. S a szenvedélynek nemtelen formája az, amit elsőrangúnak találnak. u Irodalmi kirándulások — hiányérzettel Figyelemre méltó vállalkozás látott napvilágot a Tan- könyvkiadó gondozásában, Lengyel Dénes könyve, az Irodalmi kirándulások. A szerző kirándulásra hívja olvasóit: »a kiránduló ... azért indul útnak, hogy jobban megismerje a költőket, műveik színhelyét, szereplőit és.a tájatr amelyet megénekeltek■« A cél valóban nemes, és nagyon időszerű. Hiszen hovatovább többet beszélnek gyermekeink a tengerpartról, a Tátráról, mint hazai tájainkról. Amikor hazafias nevelésről beszélünk, arra is gondolnunk kell, hogy a hazaszeretet érzése miként töltődik fel a szűkebb haza irodalmi, művészeti hagyományaival. művészet egészére• (Különösképpen azért is, mert az oktatás amúgy is túlságosan irodalomcentrikus.) Lengyel Dénes Budapest »fejezete« mellett érdemes lenne tehát több j _ luxus. S s zerző bevonásával még egy válogatást közreadni, hogy az .irodalmi kirándulások valóban élményt adóak legyenek, í T. T. natkozó ember. Nem anakronizmus ez a XX. század második felében? Akkor, amikor az ember már a holdra lépett. Akkor, amikor az orvostudomány szinte naponta »végez« egy-egy korábban gyógyíthatatlannak vélt betegséggel. Akkor, amikor az utazási irodák száz meg száz hazai és külföldi utat ajánlanak. Akkor, amikor hetenként tucatnyi érdekesebbnél érdekesebb könyv jelenik meg. Unatkozni Hatéves kényszerszünet után ismét fogadja a látogatókat a a miskolci Hermann Ottó Muzeum: Képünkön: Egy 3,40 méteres mammutagyar. 1900-ban találták a miskolci fűtőház építésénél. Gyermekolvasó Belinszkii írta: »Csak (jelenti, • hogy közülük néhá1 nyat ma már nem érzünk az a mü jó és hasznos a gyermek számára, amelyik érdekelheti a felnőtteket is és tetszhet is nekik, nemcsak mint gyermekolvasmány, hanem mint irodalmi mű is.« A felnőtt olvasók irodalmi igényességének fejlődéséről, a valódi irodalmi értékek térhódításáról sok szó esik napjainkban. Jóval kevesebb arról, hogy a gyermekolvasók gondolkodása, érdeklődése, sőt fantáziája is sokat fejlődött, gyors fejlődésre sarkallva a gyermekirodalmat is. Bezerédj Amália 1840-ben a luxusért min- megjelent műve, a »Flóri dig árat kell fizetni. Azunat- kozók nagy árat fizetnek. Elszalasztják legszebb lehetőségeiket. Leskó László müve, könyve« igazi könyvsiker volt. Csaknem száz kiadást ért meg. Ma is elismeréssel kell szólnunk a gyermekvers jelentőségéről a maguk korában. Ez az elismerés azonban nem szájbarágónak, gügyögőnek, vagy éppen esetlennek. Nem érne el sok sikert az a mai pedagógus, aki kis tanítványait e rímecskékkel pró- pálná gyönyörködtetni... Talán túl kiélezett példa az első magyar gyermekkönyv ma már poros versein lemérni a mai gyermekek olvasási igényeinek fejlődését. Egyet azonban mégis szemléletesen bizonyít ez a sarkított példa. A mesék és versikék. amelyek nagyapáinkat egy tündérvilágba ringatták, nem biztos, val mennek haza, és autóban fekszenek le. Egy olyan városról álmodnak, ahol nincs minden autóból ... Minden pontosan úgy történik, ahogy a gyermekolvasó elképzeli... A mai gyermekek értelmi szintje fejlettebb, mint az előző korokban élt gyermekeké. Ennek folytán természetesen egyre inkább eltolódnak a néhány éve meghatározott — a szakirodalomban ma is használatos — korhatármegjelölések. »A 9—10 éves olvasók érdeklődéssel olvassák a meseregényeket és a gyermekregéhogy gyermekeinket is »elva- j nyékét« — írja az 1966-ban rázsolják«, hiszen a mese is — mint bármely más irodalmi alkotás — adott kor érzésvilágának tükrözője. Örök érvényű és bármbely korban élkészült Gyermek- és Ifjúsági Irodalom című tanítóképzős jegyzet. Nos, a nyolc éve tett — akkor kétségtelenül helytálló — Mozaik a nagyatádi szakmunkásképzőből Évfordulóra készülnek .Jövőre lesz 25 éves a szakmunkásképzés. Erre az ünnep- Ezért véljük úgy, hogy Len- j re készülnek a nagyatádi szakgyei Dénes utazásai nemcsak munkásképző intézet tanulói, az ismereteket bővíthetik, ha- j Másra Jut jdejük termésű- nem mélyíthetik a szülőföldrégi dolgokat nézzük, a mostani egy álom. Mindenre van könyv, gyakorlati eszköz. Szerszám akkor is volt elég, de elmélet az nem sok. Ügy lestük el a mestertől mindent- Altkor tesen. Társadalmi munkát vál( latnak, a KISZ-szervezet élete I egy nyomdász az csak úgy höz fűződő érzéseket. Hiszen ;s zajlik, ők az áprilisi határo- j nyomdász volt. Most meg csak van felfedezni való, a múlt j zattal vannak elfoglalva. Min- J a részeit tanulják: szedő lesz a gyerek, gépmester... Ennek legalább annvi izgalmat rejt, \ denC náluk hallottam, ... . I nem lehet leírni. Nagyon sok mint a jovohoz tapadó tudó- j doIgot mondtak el Ez raffinyos a mofeldolgozó i zaik csak munkájuk tört ré- I szét mutatja be. fikciókat ifjúsági irodalom. I Lengyel Dénes vállalkozása | —— mégsem sikerült teljesen. Nem ! Sokat nem tudunk a réaz átadott ismeretekkel vagy i §iekr°k Akkor ta‘án ^ég nem t is volt más, csak a szakma- a stílussal van bajunk, hanem ; ;y[eg rosszabb volt: inas és ta- a mű belső arányaival, a té- 1 none. mák szűkösségével. Ennélfog- — Amikor huszonöt évvel va adósság marad érzésben és ismeretben is. A nyolcvanoldalas Budapestié jezet jól sikerült- Utcáról utcára házról házra halad, művek, pályák, sorsok emelkednek ki a sorokból. A megyékkel szemben azonban meglehetősen szűkmarkú. Érdemes fölvetni, hogy egyáltalán várhatjuk-e egy szerzőtől, hogy országos irodalmi kirándulásai teljesek legyenek. Nyilvánvalóan nem. Amit Somogy ról tud túl ad — például — édeskevés. Ennyit — ha nem is ilyen választékosán — egy érettségizőnek már illik tudnia megyéje irodalmi múltjáról és jelenéről. Jobb lett volna tehát, ha a Tankönyvkiadó inkább antológiát készíttet. Igaz nagyobb ezelőtt megindult a képzés, biztosan nem volt ilyen. Fölszerelés kevesebb lehetett, kisebbek voltak a lehetőségek. — A szakmát akkor is elsajátították az emberek, értik is. De egy huszonöt évvel ezelőtt végzett tanuló ma már nem nagyon tudna mit kezdeni. Ilyen gépekről talán nem is hallottak. A tanulási lehetőségek sem voltak ilyen jók, talán nem is tudtak annyit megtanulni. Így vélekedtek a mai szakmunkástanulók a negyedszázaddal ezelőtti világról. Most még keveset tudnak róla, de az évfordulón már bizonyára többet mondanak el- Addigra összejön a kiállítás anyaga: a régi mesterlevelek, eszközök, és gyűjtés közben tanulnak is. Vajon az idősebbek mit tudnak a maiakról? Tátrai Gyuri bácsit, Nagyatád régi iparosainak egyikét kerestük meg. Nyomdász volt, de sokat tud a többiek életéről. A mostani megvan a hátrány?, de az előnye is. Amelyik fázist megtanulja, azt alaposan teszi. Volt itt nálunk egy hentes. Szalámit csinált. A fűszert maga rakta bele- Ügy titkolta az összetételét, mintha az élete függött volna tőle. Ma meg a konzervgyári munkában még a kémiát is megtanulják mindenhol. Gyuri bácsi figyeli a maiakat, ismeri a szakmunkásképzőt. 0 is tanított a nyomdában tanulót. Már nyugdíjas, de nem tud elszakadni, bejár az üzembe. Sokat tanulhatnak tőle a fiatalok. Talán három-négy percet voltunk együtt, de órák alatt sem lehetett volna többet mondani... ményt ^adó csak akkor lehet. I megállapítás ma már nem ha a tükrözés módja igazán igaz, hiszen a jegyzetben egye- művészi, tehát időálló. Min den kornak voltak halhatatlannak tartott meséi, az azonban, ha egy mese‘száz éve él, még nem jelenti, hogy talán éppen egy-két évtizeden belül nem »évül el«. Pedagógusi tapasztalatok szerint a tündérekkel 'és királykisasszonyokkal teli mesék közül jó néhány már csupán tizedakkora hatással van a mai gyerekekbe, mint az egyemberöltővel ! előbbiekre. Az ok egyszerű. Mai életünk már több, a gyermeki fantáziát mozgató motívummal rendelkezik, mint néhány, művészi értékekben szegényebb mese. A mai gyerekek már mást várnak a könyvtől. Az iskola új szárnnyal bővült. A tanulók 150 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek. Belső falakat építettek, vakoltak, mozaiklapokkal burkoltak- A három kőművesfiúval egy építkezésnél találkoztam. Csak rövid ideig beszélgettünk, siettek' vissza dolgozni. — Csináltuk az iskolát. MinA KISZ-szervezet egyik legfontosabb munkája mo6t a Ki- lián-körök beindítása, a leendő KISZ-esek felkészítése az ifjúsági szövetség munkájára. Kreisz György, az iskola pártösszekötője panaszkodott: — Már mindent megszervezí??’j _m®8yaimak ^ a körveze-J Nem állíthatjuk persze, hogy gyermekeink nem olvassák szívesen a tündérmeséket. Gazdag fantáziájuk élményt talál mindenben, amit a művészi fantázia szült. Legtöbb örömet és legmaradandóbb élményt mégis az ad a gyermekeknek, ha saját világuk válik mesévé a könyv lapjain éppúgy, mint saját képzeletükben. tők, de még nem kaptuk meg a Kilián-kör előadásainak anyagát. Amíg ezek hiányoznak, nem. tudunk előbbre lépniAz elsősök bizakodnak. — Jelentkeztem, hogy KISZ- tag lehessek. A körben előkészülhetek rá, a szabad időmet is úgy töltöm el, hogy hasznomra váljon. párttafl^raLrS-b j sz^vezethn^ét^nnbk^nTvan . %™e^ör£veink adnak . minden: Kommunista Ifjúsági j Peldat: Emhtsuk meg Szecsi Szövetség. Ezért jelentkeztem. ™ara'} F8““ a gesztenyét. Vannak, akik bejárók, gim- 1 ^yurkovics Tibor Üveggolyó, náziumot végeztek. tanulás ^ovszky Éva Jo nekem!. Hervay Gizella Kobak könyve és Szabó Magda Bárány Boldizsár című művét. végeztek, tanulás; után hazamennek, vagy csak j hetenként egyszer járnak isko- lába. Bizonyára lenne közülük is jelentkező, számukra megoldást kellene találni. És persze minél hamarabb elküldeni Talán Kobak könyve ad leginkább választ a kérdésre, miért is vonzó a modem medenki ahogy tudta. Vidámak tartozni- A kiadványokat az vállalkozás lett volna, de meg- | tanulók körülményeit is figye- émé. És a kirándulások körét leimmel kíséri, nemcsak Irodalmiakra szűkít-! — Ismerős vagyok a szakve, hanem a múlt és jelenkori i munkásképzésben. Hát, ha a voltunk! Ment a szöveg, a vicc, közben járt a kezünk. Szükség volt rá, kevés volt a terem. — Csináltuk, mert nekünk csináltuk, no meg a jövendőbelieknek. — Mindegy, hogy ki kerül oda- Mi kőművesek vagyunk, de -ha lakatosok vagy autószerelők tanulnak benne, azok is csak olyanok, mint mi, szakmunkástanulók. Ezért építet- j denképpen gazdagodni fognak, tűk. I Luthár Péter Ifjúsági Lapkiadó gondozza, tőlük várják a fiatalok. Csak néhány kép, villanás — Atádról. Jövőre elkészül a város iparának monográfiája, kiállításon mutatkoznak be a szakmunkásképző fiataljai munkáikkal, megmutatják az eredményeket. Megtanulják még jobban a múltat is. Minaz anyagot azoknak, akik már j se? Kobak rajzol egy százlá- most a szövetségbe akarnak ! bút, meg egy óriás autóbuszt, és közben rájön, hogy nagyon érdekes lenne egy százkerekű autóbuszt rajzolni... Vajon melyik óvodás vagy éppen kisiskolás gyermeknek nincsenek ma hasonló ötletei? Olyanok mint az »Autómesében«, amelyben egy városról van szó, ahol minden autóból van. Kobákék kilencemeletes autóban laknak. Az óvoda is egy nagy autóban van, ahol a gyermekek kisautókon ülnek, és az óvó néni egy nagy autón ... Este a gyerekek autóbek közt említett meseregények közül Tersánszky: Misi Mókus kalandjai, v?gy Bálint Ágnes: Mi újság a Futrinka utcában című könyvét a 6-7 évesek is olvassák. A tíz év előtti pszichológu- sők a 10-13 éves kort »Robin- son-kornak« nevezték, mivel az akkori vizsgálatok arra mutattak, hogy a felső tagozatos gyerekek kedvenc olvasmányai a kalandos robinsonádok, valamint Cooper indiánkönyvei és Kipling állatregényéi. Ma már ezeket a műveket, sőt Verne korábban ifjúsági irodalomba sorolt regényeit a kisiskolások — negyedikesek — is szívesen olvassák. Terjedelmes tanulmány témája lehetne, hogy a gyermekek és a könyvek ilyen gyors fejlődésével miért éppen a népmesék vagy azok feldolgozásai tudnak leginkább lépést tartani? A »titok« nyitja bizonyára, hogy ezek a mesék tiszta forrásból merítenek. A modern meseirodalom népszerűségét és hatását egyetlen körülmény teszi kérdésessé: eljutnak-e egyáltalán a gyerekhez ezek a könyvek, még pontosabban megismerik-e őket egyáltalán ? Ha nem, ezért a szülők nem marasztalhatok el. Csaknem természetes, hogy az elsős vagy másodikos kisfiának könyvet vásárló apuka saját gyermekkorának kedvenceit választja. Elsősorban a pedagógusok feladata a modern gyermekirodalom egyre gazdagodó termését a gyermekhez, helyesen válogatva és felelősséggel tolmácsolja. Nagyon jó—egyre több kaposvári iskolában már megvalósult — módszer például az »osztály könyvespolca«. A gyermekek így bármikor hozzáférhetnek a könyvekhez, gyérmeklapokhoz, sőt lexikonokhoz is. Nemcsak a gyermekirodalom legújabb értékeinek megismétlésében. hanem az olvasóvá nevelésben is eredményes ez a módszer, mely csak egy a sok közül. Bíró Ferenc
