Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-30 / 254. szám
Kongresszusi munka verseny a földhivataloknál Meggyorsultak az őszi mezőgazdasági munkák EZ ÉV TAVASZÁN a Marcali Járási Földhivatal kongresszusi versenyfelhívással fordult a többi hivatalhoz. Rendkívüli párttaggyűlésen határozták el, hogy a hivatal kommunistái példamutatóan vesznek részt a feladatok megoldásában. A Kaposvári Járási Földhivatal kommunistái összejöttek, csatlakoztak a munkaversenyhez. Többek között vállalták, hogy Nagyberki külterületén elvégzik a házhelyek belterületéhez csatolásának földmérési munkáit. Ezzel segítik a lakosság házhelyigényének kielégítését, s ezen keresztül enyhítenek a termelőszövetkezet szakembereinek lakásgondjain. Sántoson a nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas területek külterülethez csatolását végzik el. Ez a termelőszövetkezet nagyüzemi területeinek kialakítását segíti. Kaposváron a cigánylakosság házhelyigényeinek gyorsabb kielégítését célozza most felajánlott tevékenységük. Ezeknek a1 felajánlásoknak az értékét növeli, hogy a földhivatali szakmában egyedülálló az országban. 4 beleli vasútállomáson A napokban Belegen jártunk a vasútállomáson. Néhány vagon állt a rámpa mellett. Kettőbe almát raktak, egybe burgonyát. A munkát Horváth Imre, az állami gazdaság kutaskozmai üzemegysége gyümölcsösének vezetője, Tamás László, a kutasi tsz üzemegység-vezetője és Gálfi István áüomásfőnök irányíÉv közben rendszeresen vizsgálták a felajánlások teljesítését, ezzel egymást ösztönözték. Amikor például a kaposváriak értesültek a marcaliak tekintélyes eredményeiről, azonnal pótfelajánlást tettek. Ennek során kapott segítséget különféle járásokban a gépes változási jegyzék vizsgálata. Ugyanakkor a Kaposváron már bevált technológiákat átadták a társhivataloknak. Ezek után a különféle osztályok még külön felajánlásokkal álltak elő. PéldáuL a Somogy. megyei Földhivatal ingatlan-nyilvántartási és föld- minősítési osztálya - a járási földhivatal állami munkáit segítve csatlakozott az ingatlan-nyilvántartás szerkesztésének operatív teendőihez. Külön, bonyolult szakma a földmérési hivatalé. Abba laikusnak elég nehéz belelátnia. Mégis el kell ismerni, ha havonta mondjuk 733 telekkönyvi ügyintézés helyett 780-at bonyolítanak le, az idő- és energianyereséget hoz — mindannyiunknak. A marcaliak áprilisban indították a versenyt. A kaposváriak májusban csatlakoztak, a siófokiak, fonyódiak júniusban, a barcsiak júliusban. Folyamatosan figyelték egymás »állását«, és folyamatosan érkeztek a megyei földhivatalhoz a plusz felajánlások. SOMOGYBÁN az üzemi és mezőgazdasági munkaversenyeken felül új területen bizonyították be az ott dolgozók, hogy lelkiismerettel, igyekezettel az úgynevezett papírmunkában is lehet többet, jobbat adni. A MÉM operatív bizottsági ülése A múlt hét nagyarányú országos esőzése ellenére jelentőben előrehaladtak az őszi mezőgazdasági munkák — állapította meg ár. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezés- ügyi államtitkár a. MÉM operatív bizottságának keddi ülésén. A mezőgazdasági üzemek 170 000 hektár vetését fejezték be, ebből 150 000 hektáron búza terem majd jövőre. A búza vetésére kijelölt összes területnek eddig mintegy 30 százalékán fejezték be a munká- latokat, míg a múlt év hasonló időszakában 80 százalékát már bevetették. Azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol szárazabb a talaj, célszerűbb lenne az eredetileg tervezettnél 5-10 százalékkal nagyobb területet búzával bevetni, így kiegyenlítettebbé válhat a búzatermő terület. A gépi erő, a szállítóeszközök mozgósítása, a jobb szervezettség és az összehangoltabb munka nyomán a beta* karítás munkálatai is jelentősen előrehaladtak. A rizs 32 százalékát learatták, a burgonyabetakarításban pedig már a 94 százalék felett járnak a mezőgazdasági üzemek. Ebből Ságképpen a mezőgazdasági üzemeknek, hogy mielőbb a cukorgyáraltba kerüljön a termény. A társadalmi erők összefogásával és elsősorban a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak erőfeszítései nyomán a múlt héten újabb lendületet kapott a szőlőszüret, eddig az összterület 77 százalékáról let szedték a termést. A következő hét elején néhány nagyüzem kivételével országszerte befejeződhetnek a szüreti munkálatok, s az ily módon felszabaduló jelentős kézi munkaerő segítheti majd az elmaradt munkákban. A gyümölcs 90 százalékát szedték le, nagyobb mennyiség még Szabolcs—Szatmán megyében vár betakarításra. Előreláthatólag ezen a héten mindenhol befejeződik a gyümölcsszüret. A zöldség betakarításával is előrehaladtak a földeken, a vetésterület 86 százalékáról fölszedték a termést. A fagyérzékeny zöldség egésze biztonságban van már. Dr. Soós Gábor felhívta a a fontos növényből 4000 hektár, körülbelül 8-10 ezer vagon termény vár még a nagyüzemekben szedésre. A cukorrépának több mint a felét felszedték, mintegy 40 000 hektáron kell még elvégezni ezt a munkát, s összesen 170 000 vagon beszállításával számolnak az üzemek. Itt is gyorsítani kell a szedést, de főként a szállítást, ezért az ipar újabb szállítóeszközöket adott segítmezőgazdasági üzemek figyelmét: most a nedves termény különösen gondos raktározást igényel, hogy jó minőségét I megőrizze, ezért még nagyobb . figyelmet kell fordítani a i szakszerű tárolásra. A munkálatok további gyorsítását a mezőgazdasági üzemek kölcsönös segítségnyújtással mozdíthatják elő. Több üzemben kínálkozik például lehetőség, hogy kölcsönadják a gépeiket azoknak a termelőszövetkezeteknek, ahol már felszáradt a talaj, s dolgozhatnak rajta. Korszerű tehenészeti telep a falu végén tóttá. ■— Ma négy vagonban mint- i egy 700 mázsa jonatán almát | indítunk útnak az NDK-ba — mondta Horváth Imre. — A szedés folyamatos, bár sok nehézséggel jár. Árunk van, csak vagont kapjunk a rakodáshoz. Az alma után jön a körte. Szedés után részben ez is külföldre megy, részben a konzervgyár vásárolja meg feldolgozásra. A rendkívüli időjárás ellenére az alma szépen színeződött. Tamás László tsz-üzamegy- ségvezető: — Ma érkezett 250 mázsa szuperfoszfát műtrágya. Ahogy kiraktuk a vagonból, azonnal zsákolt burgonya kerül a helyére, mely Szombathelyre megy. Csak jó idő legyen, hogy szedhessük, válogathassuk, mert gyorsan szeretnénk j 3500 mázsát elszállítani. Ma I is 100—120 személy dolgozik a ! burgonyával Kisbajomban. Gálfi István állomásfőnök: — A szabási tsz a fentieken I kívül két vagon cukorrépát j küld a gyárnak. Dicséretet ér- j demelnek a mezőgazdasági üzemek, mert ha részükre áru érkezik — legyen éjjel vagy nappal —, azonnal kirakják, s az ő árujuk kerül a vagonokba. Külön dicséretet érdemel a tsz kisbajami ra- kodóbrigádja. Hasonlóképpen a Kutasi Állami Gazdaság is, amely még alkalmi munkásokat is foglalkoztat, ha saját dolgozói nem tudnák időben a ki- vagy berakodást elvégezni. Ezért nem is fizettek ebben az évben egy fillér va- gonállási pénzt sem. — Mit kívánna az állomásfőnök ? — Mindenekelőtt jó időt, I mert akkor folyamatos a szál- J lítás, nincs torlódás. Ebben az esetben én is könnyebben kapok vagont a mezőgazdasági termények szállítására, azonkívül elszállíthatnánk a 30 vagon papírnak való fát is Olaszországba. Most már valóban nem kell más, mint jó idő, hiszen az akarat a dolgozókban a legmesszebbmenőkig megvan, hogy a termény mielőbb biztonságban legyen. K. J. A délutáni műszak négykor kezdődik Űj sor — így hívják azt a kis utcát a büssüiek, amelynek végén a kisgyaláni egyesült termelőszövetkezet korszerű, modern gépekkel fölszerelt. 400 férőhelyes tehenészeti telepe áll. Házigazdánk Szabó Gábor, a termelőszövetkezet főállattenyésztője. Ö kísér végig bennünket a telepen. Délután négy óra van. Ilyenkor kezdődik a délutáni műszak, pontosában a délutáni munka. Fölberregnek a takarmány- szállító traktorok, egyre több fehér köpenyes asszony és férfi tűnik fel. — Tehenészeti telepünk négy éve üzemel a mai formájában. Régen a büssüi termelőszövetkezet istállója állt itt — mondja a főállattenyésztő. — Jelenleg 19 munkás dolgozik a telepen, zömmel nő. Égy istállóban 108 tehenet helyeztünk el, ezeket három asz- szony feji Elfa—Impulsa típusú géppel. Az országban először itt szerelték föl ezt. Hogy mi a véleményünk róla? Idáig egyszer sem kellett különösebb javítást végeznünk rajta. — A takarmányozást hogyan oldják meg? — Magyar gyártmányú takarmánykiosztó gépeink vannak, ezekkel dolgozunk. Sajnos hamarosan ki kell cserélnünk őket, mert nem kapunk alkatA tejházban mindig-tisztaság van. részeket hozzájuk, az pedig gyakran kellene. A hódmezővásárhelyi gyár gyártotta a gépsort, de alkatrészekről már nem gosdoskodott. Elindulunk telep körüli sétánkra. Első utunk a tehénistállóba vezet. Vörös Jánosné, a Szorgalom brigád tagja és a tejház vezetője 12 éve tsz-tag. A zúgó gépek zaja miatt alig éi-t- jük egymás szavát. — Én Kaposváron jártam Etetés géppel. ] tanfolyamra, a többiek itt a I termelőszövetkezetben tettek j szakmunkásvizsgát — mondja. — Az önök közössége szo- S cialista brigád. Milyen válla- j lásokat tettek az idén? j — Vállaltuk a telep körüli , munkák elvégzését, valameny- nyi épület kimeszelését, s ami a legfontosabb, a 3,9 százalékos tejzsírátlagot, ami azt hiszem meg is lesz, hisz a legtöbb hónapban a négy százalékot is elértük. A főállattenyésztő fűzi a szavaihoz: — A telepről Dombóvárra szállítják a tejet. Tavaly a Tolna megyei Tejipari Vállalat tisztasági versenyében a mi tejházunk lett az első. s ez az asszonyok munkájának köszönhető. A borjúnevelöben két fiatalember: Dávid Árpád és Fodor Zoltán a gondozó. Dávid Árpád már három éve itt dolgozik. — Miért választotta ezt a munkát? — Szeretem az állatokat. Ma a mezőgazdaságban talán az állattenyésztésben dolgoznak a munkások a legnyu- godtabban. Számukra az időjárás nem jelent különösebb gondot. A munka mindennap reggel négykor és délután négykor pontosan megkezdődik. N. J. I i Centrumcsütörtök H atásvadász lenne a cím? Nem vitatom. Mentségeimre szolgáljon: csupán azt szeretném kifejezni vele, hogy csütörtököt mondott minden' erőfeszítés, amellyel Centrum áruházat akartunk teremteni Somogy székhelyén. Igaz, nem mostanában, hanem jóval régebben feneklett meg az ügy. De ha átfogóbb képet akarunk kapni az iparcikk- kiskereskedelem fejlődéséről, gondjairól, akkor nem hallgathatjuk el ezt a kudarcot, amelyben nem biztos, hogy int foltunk a ludasak. Tény, hogy le kellett mondanunk róla. Ügy vélem: sokan fölteszik majd a kérdést: miért éppen most beszélünk erről, két új áruházunk megnyitásának küszöbén? Miért akkor kesergünk, amikor feltehetően minden rendbe jön, s a boltok egy része kiszabadul az elavult kuckókból? Miért éppen most háborgunk. amikor örülni, lelkesedni kellene? Nos, úgy gondolom: a visszapillantás sohasem firtat inas, ha célja levonni a tanulságokat- Voltaképpen milyen ma Somogy iparcikk-ellátása ? Hol tart a kereskedelem? A vélemények megoszlanak. Másképp látják a helyzetet a vásárlók, másképp a kereskedők és megint másképp az irányítók. Ebben nincs semmi különös. Csupán az a baj, hogy a vélemények között túl nagy a szakadék. És ez már gyanús. A vásárlók általában úgy látják: Somogybán megrekedt az iparcikk-kereskedelem. líevés az áru, kicsi a választék, a hiánycikkek száma túllépi a tűrési határt. A vásárló sohasem vizsgálja az összefüggéseket, nem az ő dolga- Háborog és érthetetlennek tartja, ha nem lehet két porcelán tányért kapni, csak étkezőkészletet, ha nincs választék télikabátból, ha cipőért vagy függönycsipeszért futkoshat a fővárosba, a szomszédos megyékbe, esetleg falura. A vásárló elégedetlen, s az is igaz, hogy nincs mindig igaza. De hát ilyen a természete. A főhatóságok (például az anyag- és árhivatal) azt bi-| zonyítják kereskedelmi szakembereinknek- hogy minden rendben. »Bér csak ilyen gazdag áruválaszték lenne az ország minden területén, mint Kaposváron.« (Állítólag Pécsről is járnak ide vásárolni!) Az iparcikk-kiskereskedelmi vállalat az országban a negyedik helyet foglalja el. Évről évre nő a forgalma, s október 20-ig tavaly 682 milliót, az idén 751 milliót árult. {Az áremelkedés a két százalékon belül maradt). Szép eredmény. A vezetők szerint az árukészlettel, a választékkal nincs különösebb baj, legföljebb a nagykereskedelem »gyengélkedik«. ök meg attól tartanak: bizonyos körök mesterségesen próbálják szembeállítani a vásárlót a vállalattal. Nem tudom. Az irányító szerv elégedetlen. Véleménye valamivel közelebb áll a vásárlóéhoz, de önmagában nem lát hibát, csak a vállalatban. Állítását azonban kétségessé teszi, tudniillik adatokkal bizonyítja: Somogybán az egy lakosra jutó forgalom minden árufőcsoportban’ magasabb az országos átlagnál, és a mezőgazdasági megyék átlagánál is. (Nem tudni, hogy a statisztikus megjelenik-e átlagvásárlóként az üzletekben.) »De azért jobb vezetésre, mozgékonyabb munkára, ötletekre, rugalmasságra és versenyre volna szükség.« A verseny szükségességét sokáig vitatták. Somogybán még tovább. (Gondoljunk csak arra, hogy a Béke szállót milyen huzavona után vehette át a Pannónia Vállalat.) Ma ntár nincs vita. legföljebb az okoz gondot, hogy egy kicsit későn ébredtünk. Néhány szót a múlt is megérdemel. Témánkban a fő gondot Kaposvár ellátása okozta, hiszen vidéken a szövetkezeti boltok, áruházak behálózzák az égés?, megyét. S ha minden nincs is rendben náluk, a kereskedelem jóval kulturáltabb, fejlettebb volt, mint a megye székhelyén. Kaposvár megrekedt, ezt senki sem vitatja. De magyarázatot mindenki talál. Például: a Kapos szálló miatt csökkent az eladótér: a városközpont mozdulatlan, átépítésére csak tervek születtek; elmaradt az Irányi Dániel utca lebontása, autószalont nyitott volna ott a Merkur. Toldozgatták a régi magánüzleteket, de a Divatsarkon kívül semmi újjal nem találkozhattunk. 1968 előtt csak fillérek jutottak a fejlesztésre, nem úgy, mint a környező megyékben. »Mi csak kalmárok, kufárok, kupecek voltunk, nem úgy tekintettek a kereskedelemre, mint egy fontos népgazdasági ágra« — hallom a sértettek megnyilvánulásait. S azután végre eljutottunk a fölismerésig: tenni kell valamit Kaposváron is. A Centrum 1966-ban a tanulmánytervet is elkészítette a kaposvári áruházhoz. De 1968-ban megváltozott az irányítás rendszere akkor már nem lehetett csak állami támogatásból építkezni. A Centrum visszalépett. (Zalaegerszegen mellesleg 1974-ben . avatták föl a Centrum és a Domus áruházát is!) A kaposvári áruház az iparcikk-kiskereskedelmi vállalat nyakába szakadt. Hiába olvastuk tehát a különböző tanácsi előterjesztésekben: megszűnik a vállalat monopolhelyzete. Nem így történt- Később újabb tervek születtek, hogy mégiscsak szűnjön meg. Hiszen az új áruházzal egy csomó régi üzlet felszabadul. Idegen cégeknek kell adni, hadd bővüljön a választék, hadd késztessen jobb üzletpolitikára a verseny. Jó elképzelés. Mint annyi más. egyelőre ez is megfeneklett. Rémhírek terjedtek el: »a kócerájok árukészletét betelepítik majd az új áruházba, tehát nem változik semmi«. Rémhír a. javából, tehát nem igaz. Mégis gondot okoz a jövő- A vállalat hat üzlethelyiség átadását képzelte el hálózatrendezési tervében. A megyei és a városi tanács tizennégy boltot és raktárt írt elő. Legfrissebb híreim szerint egy valósul meg közülük: az Ezermester- és Üttörőbolt. Miért? Eredménytelen tárgyalások sorozatáról számolhatnék be. Előzetes megállapodásokról, amelyeket sorra visszamondták a váll .'-.Irtok. Miért nem akarnak Somogyba jönni? Lehet, hogy a verseny hirdetése csak szavakban nyilvánul meg, s a tettek nem serkentenek erre? De hiszen a vállalat már felére csökkentette az üzletek megváltási árát. Levelez, alkudozik, kér, bizonyítva, hogy nem ellenzője, hanem híve a versenynek. Egyeztető bizottság is működik a városi tanácson, de a megüresedő üzletek nagy részének még mindig nincs gazdája• Visszalépett a Centrum, a Népművészeti és Háziipari Vállalat, a Május 1. Ruhagyár, az Aranypók, a Kézműipari Vállalat, a Röviköt, a Dél-dunántúli Cipőnagykereskedelmi Vállalat, hogy csak néhányat említsek. S a Kaposvári Ruhagyár is — hosszú huzavona és manőversorozat után — csak úgy vállalta a Május 1. u. 21. alatti gyermekruházati szakboltot, hogy a városi tanács veszi meg számára az üzletet. Későn kezdtük a tárgyalásokat? Vagy valami más oka van az újabb kudarcsorozatnak? Nem tudom. É6 nem is vagyok hivatott eldönteni. Mégis úgy gondolom, ez a sorozat újabb tanulság ahhoz, hogy felülvizsgáljuk az irányítás, a fejlesztés módszereitÉs mindezzel szemben — legnagyobb örömünkre — megnyílik Kaposváron a két áruház. Változást várunk tőlük, s ezek feltételeit — úgy tudom — biztosították. A kiskereskedelmi vállalat árukészlete 130-ról 175 millióra nő, s bízunk benne: gazdagodik a választék is. Hogy a gondok nem csökkennek? Igaz. Ezek leküzdésére kell fölkészülni. Az áruház azonban továbbra is csak eladótér, lehetőség a kereskedelmi ellátás javítására. M eggyőződésem, ha olyan rossz marad a viszony az Irányítók és a végrehajtók között, mint amilyet most tapasztaltam, ha marad az elavult kereskedelmi felfogás és szemlélet, ha a szakágazati és a tanácsi egyeztetés ■'em javul, ha a felkészültségben, a hozzáértésben, a vezetésben nem jutunk tovább, akkor áruház ide, áruház oda — aligha változhat meg a vásárlók véleményeÁruházunk tehát van, örömmel tekintünk rá. A szakvezetés változásától várhatjuk, hogy ne kelljen leírni az -drti- hazcsütortököt«. jávori Béla
