Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-27 / 252. szám

Nyelvjárások Sotnooyőan

A nyelvjárások történelmi kategóriák. Hajdanában, amikor a népek még hordában éltek és halászó, vadászó, gyűjtögető életmódot folytattak, a hordába tartozó nép nyelve valószínűleg egységes volt. A külterjes, legeltető állattartás kialakulásával a társadalomban törzsi szervezet alakult ki. Más törzsekkel csak laza kapcsolatban álltak. A törzsek egymástól való elkülönülésével egy hajdan egységes nyelv nyelvjárásokra bomlott.

Az azonos nyelven beszélő népek nyelvének ez a különbsége tartós lett, állandósult, sőt sok helyen tovább erősödött a feudalizmus idején.

Mai nyelvhasználatunkban a köznyelv uralkodó, de (bár egyre halványuló mértékben) megtalálhatjuk a nyelvjárásokat is, melyek lényegesebb jellemzőiben visszavezethetők a törzsi nyelhasználati különbségekre. Mivel a törzsek letelepedési területe és a vármegyerendszer nem esett egy.be, s ezt a későbbi területmódosítások még inkább eltérítették, a nyelvjárások határai nem azonosok a közigazgatási határokkal.

Az alábbiakban csali a legfőbb jellemvonások szerint osztályozhatjuk a nyelvhasználatot. Ha valaki gondosan figyel, könnyen megállapíthatja, hogy finomabb különbségek az egyes falvak nyelvében is vannak, sőt: még egy községen belül sincs teljesen azonos nyelvjárás.

A nyelvjárások legfőbb jellemzőit hangtani sajátosságok adják. A nyelvjáráskutatók azt vizsgálják, hogy egy adott területen milyen hangzók (elsősorban magánhangzók) találhatók, melyek ezeknek a képzési sajátosságaik, az egyes hangok a beszédben mennyire terheltek — a köznyelvi nyelvhasználattal szemben — s egyes helyzetekben hogyan viselkednek.

Milyen nyelvjárásokkal találkozhatunk megyénkben,

1. A Zala megyével határos területeinken erősen érződik a nyugati nyelvjárás hatása. E vidéken az e hang használata a jellemző, nagyjából a köznyelvivel azonos mértékben. Feltűnő számunkra viszont, hogy az írásban ly betűvel jelölt hang helyén leginkább Z-t használnak. így mondják: kálhti, foló, hatodik osztál; esz szegéi kenyér; ollam bű szára imt a gatyámnak stb. Az á utáni szótagban az a helyén áltálában o van: iskolábo, elválttá. Gyakori a palatalizá- ció (lágyítás) is: éfelejtenyi, huznyi, megóddanyi. Találunk zártabb magánhangzó helyén nyíltabbat is: tanéttó. (A példák egy Vörsről lejegyzett szövegből valók.)

Ha kettős hangzót találunk, az ú. n. nyitódó hangzó (a kettős hangzó második tagja a nyíltabb): sziép, juo. Megjegyzem, hogy ez a somogyi területeken már sokkal ritkább, mint a szomszédos Zalában (pl. Sármelléken), csak elvétve, néhány idősebb ember nyelvhasználatában lelhető meg.

2. Somogy megye északi harmada az úgynevezett dunántúli nyelvjárásterülethez tartozik. Ennek is fő jellemzője az é hang megkülönböztetett képzési módja és használata (keresztapám, eszik, megetet, gyerekek, mékfe- nyéget, szem. kisbárapáti példák). Ezen a nyelvterületen lakók használják, mint a köznyelvben, ma már sajnos elmosódófélben lévő hangot — s ezt a nyelvjárást használók d'csévetére kell megállapítanunk. Nagy szegényedés éri ugyanis köznyelvünket, ha kétféle e (é és e) közti különbség eltűnik, pedig ennek igen nagy a veszélye. Ugyanis nrndegyiknek egyéni jelentés-funkciója van. Gondoljunk csak pl. erre a szóra: szeg. írásképe azonos, de jelentése más-más lesz, ha zárt é-vel vagy nyílt e-vel mondjuk. A szeg (zárt é-vel) egy vasból készült, egyik vé- gyén hegyes, a másikon általában ellapított olyan eszköz, amellyel különböző tárgyakat erősítünk össze. A szeg pedig egy mesterségesen megbontott tárgy végének olyan »elmunkálá&át« jelenti, amely a további bomlást ■rtegakadályozza.

Az írásban ly-nek jelölt 1 hang ejtése nem következete- | sen. ezen a területen: ejtik B Z-nek IS, de megtalálható a I j-s ejtés is (gója, fojik, illetve I gála, folik.) Jellemzője to- I vábbá a rövid magánhangzók I (itt, viz, tűz stb.) használata | és á »lágyahb« ejtés ugyanúgy, mint a nyugati területeken (ennyi, innya, hallanyi, dógoznyi stb.)

Kettősihangzők általában nem találhatók ezen a területen, vagy ha vannak is, nem gyakoriak.

3. Megyénk lgnagyobb területére — mintegy kétharmadára — az erős fokú ö-zés I jellemző. Ez azt jelenti, hogy fl a köznyelvi é hangok helyén I általában ö hangot találunk I (szóm, szög, köröszt, könyér, B gyerök, mögöszöm stb.) Ez B alól csak kevés kivétel van: az egytagú szavak egy része- (te, éggy, né, nem, le), a vegyes hangrendű (betyár, szerda, gyertya, deszka, gerenda stb.) és az újabb jövevény szavak (elefánt, kon'éktor, proletár, béndzin stb.) A zárt é képzési módja elkülönül a nyíltétól, bár nem olyan határozott módon, mint az északabbra eső területeken.

«• Az ö-zés ősi jelentés ezen a tíSiüeten. A Dunántúl déli részére már a honfoglalást követő időben az ajakkerekítéssel képzett hangok erőteljes terheltsége volt a jellemző (ekkor még az ü, mert jjz ö hang csak később, a XII. század elején alakult ki nyelvünkben). A nagy pusztulások, újabb telepítések — te- *hát a jelentősebb népmozgások — hatására innen terjedt el más vidékekre is: a Duna mentére (a XV. században), majd Szeged vidékére (a XVI. században, bár erre a területre a telepítések a Dunántúlról csak a XVIII. században történtek nagyobb tömegben és szervezetten).

Sokan — tévesen — Szeged vidékének nyelvhasználatát tartják az igazi ö-ző terület- 'nek. Ennek csak látszólagos oka van, nevezetesen az, hogy azon a vidéken erősebb ajakkerekítéssel képezik ezt a hangot, mint a mi vidékünkön. Az ö-hang előfordulási esetei, tehát a megterheltsége viszont Qél-Dunántúlon erő' sebb.

Dél-Somogyban is az ly helyén egyaránt megtaláljuk az l-t is és a j-1, de jellemzőbb és egyre terjed az utóbbi használata. ,

Érdekes jelenség, hogy e terület községeinek egy részében (pl. Gölle, Mosdós, Attala stb) kettőshangzókat találunk, de éppen fordítottan, mint nyugaton. Itt nem nyitódó, hanem záródó kettőshangzók vannak, tehát ezek második tagja zártabb (jou, kéiz, lou, nöiisül, néémöt stb.)

Érdekes a v hang hátraható zöngésítő hatása is, amelyről más vidékiek hamarosan , megismernek ^ bennünket: Kapozsvár, huzsvét. Jellemző az azonos szótagban előforduló l kiesése is, melynek következtében az előtte lévő magánhangzó megnyúlik: kolbász: kóbász,

alma: óma, olvas: óvas stb. Az előforduló szavak végén is: reggel rögge, éjjel éjjé. Megrövidül a hosszú rr is: erre: ere, arra: ara, orr: ór stb.

Mi lesz a nyelvjárások jövője, milyen legyen magatartásunk e jelenségekkel szemben?

A nyelvjárások fő jellemzői elhalásra vannak ítélve. Ez mindenekelőtt két tényező következtében jön létre: a

kultúra rohamos terjedése, főleg az iskolázás, a televízió és a rádió nyelvi hatása és a felgyorsult társadalmi mozgás (városi munkahelyre bejárás, városba vagy városias környezetbe település, országjáró utazások stb.) következtében. Ezeket a hatásokat nem gátolhatjuk meg, sőt az egész nép haladása érdekében csak támogatnunk szabad. Mindenekelőtt a hangtani jelenségek tűnnek el (pl. az ö-zés), amelyek pedig a nyelvjárási sajátosságok alapjai, aztán a tájszókincsből azok a szavak, amelyek elvesztik funkciójukat azáltal,, hogy az általuk jelölt tárgy is kikerül a használatból.

Dr. Várkonyi Imre

F

iúk! Jön a főnöki — szólt Kis-Néger az állványon cigarettázó kőművesekhez.

— Ügy látszik rajzszeg van a székén, hogy nem tud egy óí'át a fenekén maradni — morogta magában Molnár Öcsi, s két ujjáVal a csikket az öt méterrel arrébb álló malterosvödörbe pöccintette.

— Azanyád! — hördült fel a brávúros mutatvány láttán Kis-Néger, akit a kőművesek a fekete képéről neveztek így.

— Az embernek égy perc nyugta sem lehet. A fene enné meg —- tápászkodott föl szitkozódva Kocka Nándor, a brigádvezető. Tenyerére apró téglaszemcsék tapadtak. Leporolta elnyűtt nadrágját:

— Mozgás, emberek, dologra ...

Kockát egy hónapja választotta a brigád ideiglenesen ■ vezetővé. A TÖVÁLL-tól

és faképnél hagyta a brigádvezetőt.

— Itt valami bűzlik! Vajon milyen madarat dugnak a kalitkánkba? — kérdezte Kocka, míg Bangó Dénes a másik segédmunkás fölsegítette, vissza az állványra. A válaszfallapok lassan kerültek egymás mellé.

A többiek hur.colkodtak a raktár következő válaszfaláig. A szokott, ebéd utáni kényelemmel került arrébb a szerszám. Bangó és Kis-Néger a lapokat és a maltert már odakészítette. El is feledkeztek a főnök látogatásáról.

A közelgő piros sapkás, kék munkaruhás jövevényre először Bangó figyelt föl:

— Odanézzetek!

— Az álmélkodásra nem sok idejük maradt.

— így írja elő a balesetvédelmi óvó rendszabályzat.

— Persze, persze ...

Munkához láttak;

Az előbbi lustaságnak a nyoma sem látszott. A fal gyorsan nőtt. Szemük sarkából valamennyien a lányt figyelték. Kati érezte, hogy vizsgáztatják. Ügyet sem vetett a férfiakra. Kalapácsával egy ütésre felezte a falazólapot.

— Azanyád! — gondolta Kis-Néger, s eszébe jutott, hogy Kocka kezéből legalább hátfelé hullott a szürke lap és salaktörmelék lett belőle.

Mindnyájan azt várták, hogy a lány izzadjon, kidőljön. Az állvány rekord gyorsasággal készült el.

— Ezek ■ megbolondultak! — mondta Bangó, amikor

meghallotta-------------------- Molnár öcsi

ö

blös hangját: — Maltert!

T, Szabó Gyula

Kőművesek

jött át az állami építőkhöz.

A többiek is a hirdetésre jelentkeztek. Kőműveseket kerestek,. az áruház építéséhez.

Kocka Nándort Molnár öcsi javasolta vezetőnek. Régebbről ismerte. Együtt dolgoztak, és sohasem árt, ha az ember haverja a brigádvezető. Tulajdonképpen hasonló elgondolás vezette őket, .amikor a hirdetés nyomán munkára jelentkeztek: kevesebb meló, nagyobb dohány. Sikerült is kiharcolniuk, hogy órabért kapjanak. Annyira még nem ismerték egymást, hogy megkockáztassák a teljesítménybért, bár az építésvezető ezt szerette volna. Sürgette az átadási határidő.

— Lassú munkához idő

kell szokták egymást tréfásan biztatni a kőművesek. A tartópillérek közötti válaszfalazást végezték.

Simon Attila, a főnök, az építésvezető naponta meglátogatta őket. A hat kőműves műveztő nélkül dolgozott, s így nagyobb felelősség szakadt a Kocka-brigád nyakába.

— Jó napot, szaktársak! — köszönt az építésvezető. Szeme végigpásztázta az állványt. *

— Mi szél hozta, főnök?

— Lassan, haladnak — mondta amaz csendesen. Nem ismerte közelebbről a brigádot, hiszen ő is új ember volt.

— Mérnök elvtárs, nem tudunk eligazodni a terveken — magyarázta Kocka, s közben Simon szemeit figyelte, mintha azt kérdezné: vajon beveszi-e?

z építésvezető válasz nél- kül hagyta a magyarázatot. Elgondolkodott néhány pillanatig. Kis-Néger a ládából vödörbe rakta a habarcsot; kanállal most akkorát cuppantott, hogy a malterból bőven jutott Simon ingére és arcára is. Meglepetten ugrott hátra s kézfejével törölte le a habarcscseppeket arcáról. Nem vette észre a kaján pillantásokat.

— Szóval a terveken nem tudnak eligazodni? Épp jókor — szólt. — Friss munkaerő érkezett, majd magukhoz küldöm segíteni. Így legalább heten lesznek, mint a gonoszok — mondta tréfálkozva,

— Kocka Nándort keresem.

— Én vagyok ... És maga? — nézett rá a brigádvezető nem kis csodálattal.

— A »friss« munkaerő.

Kockába belészorult a levegő. Ez lenne a hetedik kőműves, a segítség? Ez a törékeny termetű kirakat bábú? Egy nő?

— Éles Katalin vagyok — mutatkozott be, és sorra kezet nyújtott a kőműveseknek meg a segédmunkásoknak. Kis-Néger a kezét törülgetve kacsintott Molnár Öcsire.

— Mi ment a szemedbe? — kérdezte Molnár.

— Nem tévesztette össze a helyet? Itt nem az Építők Szépét választják! — fordult a lány felé a brigádvezető.;

Kati, mintha nem hallotta volna a kérdést:

— Technikus vagyok ...

— Technikuc? Akkor miért nem az irodában helyezték el?

— Én kértem, hogy szeretnék néhány hónapot kőművesként dolgozni. így a szakmái fogásokat közelebbről megismerhetem.

— Itt lesz alkalma egészen közelről megismerni.

E zt most Molnár öcsi je™ gyezte meg, de úgy, hogy a »megismerni« szót erősen megnyomta.

— Nemcsak megismerni, csinálni is akarom — mondta a lány s Kockára nézett, mint akitől segítséget vár, pedig az építésvezető nem sok jót mondott róla. ,

A brigádvezető biccentett fejével s az üres pillérközrl mutatott:

— Délután ezt falazzuk. Álljon a jobb szélre! — mondta. Szándékosan küldte oda zsinórt kezelni, merevítőhuzalt. rögzíteni és persze falazni. A többiek tekintete cinkosan összevillant.

— Meglátjuk, mit tud a... »kicsit« akart mondani Ujj Berci, de elakadt a szava. Most vették csak észre, hogy a lány kezében sisak himbálózik, amit a fejére rak. Védőszemüvegben, kezén gumi- kesztűvel állt a sarokhoz.

— Csak nem az Antarktisz- ra készült? — kérdezte Kocka gúnyosan.

— Nekem is

legyen szíves!

— szólt a lány. — Parancsoljon, kisasz- szony — nyújtotta föl a vöd- ' rőt Kis-Néger.

Az alját megemelte kissé, mint a főnök elleni habarcslöttyentési akciónál. Molnár öcsi a lány segítségére sietett, látva, hogy nem bírja a nehéz vödröt. A malter az ő szemébe fröcs- csent.

— Az istenit! — kiáltott hangosan. Kati hozzálépett:

—■ Várjon, majd segítek!

Ujj Berci tiszta zsebkendőt nyújtott oda.

— Mi a csoda? Az öregnek két zsebkendője is van? — ámélkodott Kis-Néger, mint akinek öttalálatosa van, pedig nem is lottózik.

A brigádvezető nem szólt semmit. Falazott szorgalmasan. A lány sem maradt le tőle, pedig a kanál nyele alaposan törte a tenyerét. Délután a brigád még két pillérközt befalazott.

Másnap már csökkentették az iramot. Kati nem. A saroktól lépcsőzetesen haladt le a. falközép felé. Egy-két sorral előbbre járt s a kőművesek már barátságosabb szemmel néztek rá. Nem azért, mert a sisakját levette. Ebédkor az egyébként hallgatag Dénes Vilmos Kockához fordult:

— Te Nándi! Nem lenne jobb teljesítménybe dolgozni? Szólj a főnöknek!

— Meszet ettél? — nézett rá.

— Jobban jönnénk ki.

Simon Attila a szokott időben érkezett.

— Főnök! Rossz ez az órabér. Nem ösztönzi az embert — kezdte Kocka.

— Jó. Majd a jövő heti brigádértekezleten beszélünk róla. Az új szaktárs hogy dolgozik?

— Igyekszik.

f\ brigádgyűlésen az épí- tésvezető ismertette a normát, a Negyedéves -tervet, válaszolt a kérdésekre, majd magukra hagyta a brigádot.

— Ideje lehne már végleges brigádvezetőt választanunk — törte meg a csendet Molnár öcsi.

— Tehát a Kocka el van vetve_— szólt közbe Kis-Néger. Ö ugyan az irodalomban kevésbé volt járatos, de a jó mondások megragadtak benne, és a lányra nézett.

Forgás. Nagy László (Kaposvár) fotója.

(Az V. dél-dunántúli népművészeti hél kiállításának anyagából.;

Herék Imre bemutatkozása SQßitnüan

A somogyi származású Kefék Imre költészetét megbecsülték eddig is Győr-Sopron megyében, az Érlelő című antológiában szereplő fél kötetnyi versével azonban külö* nősen magára vonta a figyelmet. Sopronban fokozta az érdeklődést az is, hogy a költő nemrég költözött a városba.

A művészeti-irodalmi hagyományairól híres város szeretettel fogadta Kerék Imrét. A Liszt Ferenc Művelődési Központ színháztermében rendezett nagy sikerű szerzői est is ezt tanúsítja: fiatalok, diákok, irodalomkedvelő felnőttek töltötték meg a sorokat, de jöttek érdeklődő barátok szerte a megyéből. f

A költő pályáját, törekvéseit Bödöcs Pál gimnáziumi tanár ismertette. Külön felhívta a figyelmet arra a megtartó erőre, amely Kerék Imrét szülőföldjéhez, a falu világához, a népi - kultúrához fűzi. Verseiben e gyökerekből sarjad ki az a mindensé- get formáló indulat, amely szándékában Adyhoz, partitúrájában leginkább Nagy Lászlóhoz kapcsolhatná. A műsor összeállítása is költészetének ezt a jellemzőjét hangsúlyozta.

A lelkes és jól képzett irodalmi színpadi tagok tolmácsolásában többek között az In memóriám József Attila, Húsvéti virágénekek, Dózsa, Napraforgó, Regölő, Bartók, Egry, Ady és a Május című verset hallhatta a közönség. Végül Kerék Imre szavalta el egyik új versét (Sopron, Széchenyi tér), amelyet nagy tapssal ünnepeltek.

Hiszünk abban, hogy a sikeres soproni bemutatkozás és a már nyomdában levő újabb antológia (Versmondók könyve) 'megjelenése további lendületet ad Kerék Imre költészetének.

Dohnál Tibor

Kerék Imre

Sopron, , Széchenyi tér

Ahogy azokban a viliarzó márciusi napokban, úgy néznek itt ma is farkasszemet

a gróf s a vézna közlegény,

a költő

folytatva az örök vitát, mit abbahagyni nem lehet. Hidak és akadémiák, vagy szabadságért dörgő

fegyverek?

Óvatos változtatás, vagy forradalmi erőszak s holtakkal teleszórt csataterek, ha élni másként nem lehet? Nemcsak a bronz s a márvány feleselnek itt szüntelen, de a fennkölt ünnepi gesztusok s a hétköznapi tett!

A legnagyobb magyar s a másik óriás, akit utolsó hónapjaiban Bées kópéitól bekerítve, az elboruló elme maradék öntudatával édes fiának nevezett —

S ahogy terük itt egybetorkoll: példázva, döblingi golyó vagv segesvári lándzsahegy — gyönyörű sorsuk végül egy! Szólítanak naponta.

Ügy «Ij, ahogy ők: Cselekedj:

Somogyi Néplap