Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-03 / 231. szám

A hárontszakmás lakaié

Minden év újat hoz

Ketten ülnek az asztal mellett. Lempel János főagronó- mus és Sasvári Attila növény- termesztési ágazatvezető.

Mindketten a fonyódi Balaton Terntelőszövetkezet szakembe- berei. Lempel János már »öreg« szakembernek számít. Nem az'életkorát tekintve, hanem azt a tizenegy évet, amióta a szakmában dolgozik. A gödöllői egyetemi évek után Ordacsehibe került, majd amikor a szövetkezet a fonyódival egyesült, az új nagygazdaság tőagronómusa lett. Az első időszak nehéz volt, de hát mindenütt így van ez addig, amíg az ember Megszerzi a rutint, mely a munkakör ellátásához kell.

— Egy agronómus feladatköre ma már teljesen más, mint jó néhány évvel ezelőtt. A közgazdász szemével is kell látnia, hogy egy-egy intézkedés milyen hatással van a termelésre, mennyire teszi azt gazdaságossá.

Tizenegy év alatt sokminden megváltozott. Hogy csak egyetlen ,;példát említsünk: akkor a búza termésátlaga egy holdon alig több mint nyolc mázsa volt, az idén 25 mázsa.

— Egy-egy új létesítmény, mint például a sertéstelep vagy a gépműhely, mindig örömmel tölti el az embert, és egyben arra ösztönöz, hogy még többet tegyünk. Persze, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretném, akkor lehangolt vagyok. De az ilyen napok is ugyanúgy a munkához tartoznak, mint a sikerek, az öröm. Szeretem, amit csinálok, ezért aránylag rövid idő alatt túlteszem mágam a kellemetlen dolgokon, igyekszem megváltoztatni őket.

Sasvári Attila áprilisban került Fonyódra. Előtte a so- mogyvári tsz-ben dolgozott. A diplomáját 1970-bén szerezte Keszthelyen.

— Engem elsősorban a természet szeretető vonzott erre a pályára. Szeretem a szabadságot, nem tudnám egész életemet a négy fal között, egy szobában eltölteni. Itt megtaláltam, amire vágytam. A munka azzal nem ér véget, hogy hazamegyek. Otthon gyakran gondolatban folytatom, amit az üzemben délután csináltam.

Vannak dolgok, amikhez az ember hozzászokik, és megszokásból csinálja. Nem törekszik arra, hogy többet tegyen, mint amennyit kell. Mást viszont azért csinál, mert szépnek' találja, és akkor az ismétlés ad valami újat. Az ismétlés során felfedezett új viszi előre az embert, ez az á mozgató erő, amit a szakma sze- retete ad, ez eredményezi, hogy »többet tehetünk az asztalra«.

D. T.

Amikor — reggel háromnegyed hatkor — megkezdi a munkát, a három éjszakás »leteszi a lantot«. A »lant« itt egy kicsit nehéz . ..

Telep a Kapos partján. A vasútvonal és a folyó szinte leválasztja a városról a cseri •részt. A felüljáró összeférceli a szakadást. Kevés emlékem van innen. Diákkoromban árvíznézőbe jöttünk erre.

Csek Lajos formázó szakmunkást viszont emlékek százai kötik ide, a VBKM Vasvári utcai telepéhez. Nem csdda, hisz tizennyolc éve dolgozik itt. Milyen ember? A képzeletbeli útlevélkérő , lap kérdéseire adott válaszok nem jól felelnek rá. Hajszíne: szőkésbarna. Szeme színe: kékeszöld. Külö- nösö ismertetőjele: nincs.

(Mert a kisebb baleset nyoma a kezén már alig látszik.)

Mondom: nem jól felelnek nekünk ezek a »jellemzők«. Az ember több a »külalakjánál«. Az ember az, akivé a gondola- | tai teszik.

— Én itt tulajdonképpen a I fiatalok közé tartozom. Írjon [ az idősebbekről — tanácsolja.

j S ez is ő. Mennyivel többet mond, mint megannyi látható I jellemzője! Én azonban ma- I kacs vagyok. Nehézkes, mint J azok a tárgyak, amelyeket napjában százszor ő emel. Róla akarok írni. Az emberről, aki formáz. Ott jártamkor éppen fogaskerékházat és lendkei'e- ket. '

— Felvonóhoz lesznek.

Körülbelül hetvenen vannak

a telepnek e részében. Kék murtkaruhában, vagy inkább valamikor kékben, mostani szürkében. Hideg és meleg áramlatok vándorolnak. Attól függően : vörösre hevülve csor- dul-e a fém.

— Az előttem kezdőkből csak egy ember van már itt. A velem kezdőkből csak én.

— A többiek?

— Más pályán helyezkedtek

A formázó

el. Itt napi harminc mázsát emelünk. Volt úgy, amikor a gépi formázón dolgoztam, hogy a százhúsz mázsa is »kijött« naponta.

Fagerendás, sötét helyiségben kezdték a munkát. Most i jobbak a körülmények.

— A nyár nálunk most is kétszeresen nyár. A tél kétsze1 résén tél.

Itt nem szoktak kételkedni I az emberek szavában. Próbáld j meg nem elhinni, hogy az ál- I taluk megemelt munkadarab j ném olyan "nehéz, mint ők mondják! Megemelheted, hogy í meggyőződj igazukról! Ha bí- ! rod . . .

Formaszekrények emeletei. Szerszámok, idegennek furcsa vasak, s mint zsugorodott művégtagok; öntetmaradványok. Csek Lajos mutatja, hogyan lesz a nyersanyagból fogaskerék. Bogáncsként ragadnak belém egyes szavai, kifejezései: »DesZlíára tesszük a formaszekrényt, homok, átfordítjuk, üres szekrényt fölé. negatív, ki fújjuk a port, öntjük a vasat, üresít.jük ...« '

A két végén kés, illetve kanál formájú szerszámra azt j mondja: lametta. (Evvel vág- j ja le a formáról a fölösleget.) í A simítóra: strepli. Az enguse- j nak"'talán még magyar neve j sincs. Ezek a szerszámai a for- I mázónak.

— Tizennyolc év egy helyen. Mi történt ez idő alatt?

— Szakmunkás lettem. Vol- j tam katona. Megnősültem. J Fiúnk született. Két éve házat

építettünk a donnei'i Nyár ut- I cában.

I Harminckét éves. i — A fiából is öntödei szak- ' munkás lesz?

— Nem. Könnyebb munkára * adom. Hisz látja: itt sincs igazán fiatal. Hatvankettő-hat- vanhárom óta.

Harminchat perc jut egy munkadarabra. »Hajtanak.« Egymásra vannak utalva; egyikük munkája nélkül sem születik kész munkadarab. Délután háromnegyed kettőig tizennégynek kell elkészülnie, az a száz százalék.

— Aki cigarettaszünetet tart, annak alaposan meg kell fognia a munka végét, hogy ne maradjon el!

Ha hazamegy, tesz-vesz a ház körül. Van kétszázötven négyszögöl kertje is az épülethez. Két könyvtárból viszi a könyveket,. s magának is van egy kisebb könyvtárra való.

Bevallom, nem kérdeztem meg: szereti-e a szakmáját. A tizennyolc év ugyanis válasz a kérdési-e. S ez a mondat:

— A formázás az öntés lelke.

L. L.

Befőttesüveg-hegyek között, fojtott levegőjű csarnokban a biztonságos üzemért dolgozik Szabó Vendel géplakatos. 1943-ban „lekvárlehordóként kezdte. Azután kazánfűtő lett a Nagyatádi Konzervgyárban. Vizsgája van róla. Később géplakatosszakm,át tanult.

»Magam forgattam a könyveket, s amikor úgy éreztem, hogy értem már a szakmát, vizsgára jelentkeztem. Sikerült.«

A tmk-műhelyben — ahol j most csoportvezető — sok mindent kellett csinálni, j Egyebek mellett hegeszteni. De hegesztőpisztolyt csak az foghatott a kezébe, aki vizsgát tett a szakmából. Szabó Vendel őszülő halántékkal, elővette a könyveket, s megint csak vizsgázott. Nagy-1 atádon ő hegesztett először alumíniumot. S hogy ez miért érdekes? (Mert az alumíniumot könnyebb is, nehezebb is hegeszteni, mint a vasat. Nem izzik, s a színéről sem lehet következtetni a hőfokára, de ha túlmelegítik, elfolyik.

Harminchárom ember tartozik hozzá. Naphosszat velük együtt dolgozik, vagy járja a csarnőkokat, s a .gyümölcslétől csöpögő gépeket javítja.

— A csoport csupa fiatalokból áll. Robbanékony, nemegyszer 1 kapkodó gyerekek. De a szakmát értik: az iskolában, ahol tanultak, olyan elméleti képzést kaptak, hogy azzal nem lehet probléma. A gya- I korlatot pedig megtanulják itt la gyárban. Figyelem őket:

| amikor felszabadulnak és ide i jönnek, lezserkednek. Azután | egy-két év után megértik:

I nem a rohanás, hanem az ala- , nos munka a kifizetődő. Fele- j lösségérzetük a rájuk bízott | feladat nagyságával arányosan I nő. És újra tanulni kezdenek.

mert egy jó lakatos sohasem tud eleget.

A galambősz csoportvezető kerek mondatokban • fogalmaz, s nyugodtan, higgadtan beszél. Több mint harminc éve dolgozik ebben a gyárban. Kérdem tőle, hogyan ragadt itt?

Elneveti magát.

— A fene tudja ... sohq nem éreztem, hogy el kér/ menni. Ajánlottak hőbb fizetést is, de itt fogott'a környezet, a gyár és a sok ismerős. Negyvenháromban, amikor én ide kerültem, protekcióval vették fel a segédmunkásokat is. örültünk, hogy itt dolgozhattunk. A felszabadulás után romokban hevert a gyár, mi javítottuk ki az épületeket, a gépeket. Volt olyan időszak, amikor fizetni sem tudtak, de azért, hogy menjen az üzem, dolgozni kellett. Dolgoztunk zokszó nélkül. Amikor jobban ment, s már fizetett is a gyár, úgy éreztem, helyem van itt. Most egyenesben vagyunk.

— Sokan vannak itt régiek?

— Nem ... Húsz vagy annál több éve itt dolgozó ember talán ha ötven akad az ezerötszázból. Nem olyan sok. A törzsgárdának itt becsülete van, könnyebben feltornássza magát. Nálunk már évek óta elv, hogy aki idejön, nem kaphat többet, mint aki itt dolgozik. S ez húz, marasztal is.

— Nehéz munka ez?

— Nem, de érdekes. Nálunk a tmk-ban szakosodnak az emberek. Van, aki hat hónapig csak borsócséolő gépeket javít. Mások a feldolgoj zó gépek egy-egy csoportjával I foglalkoznak, s egv kicsit I szakértővé is válnak. Így lesznek a kapkodó, a munkát ösz- szevágó emberekből megfontolt. a feladatukat értő szakmunkások. K. 1.

• {

Ha ©fsÄI a ha

Magas, erős férfi. Őszülő haja a homlokába hullik, beszéd közben gyakran simítja hátra hirtelen mozdulattal. Gyorsan mozog, gyorsan is beszél. Zor- bász, a görög jut róla eszedbe.

poór Gyula húsz év óta dolgozik a vasútnál, csoportvezető a pályafenntartási főnökségen. A vontató járművek javítása, karbantartása a feladatuk. Elmondva ez így egyszerűnek tűnik ...

— Huszonketten vagyunk a műhelyben, villanyszerelőkkel, gyakornokokkal együtt. Huszonkétíéle ember, egy brigádban. A vasút legerősebb rugója, az idő, a pontosság kényszere még ebben a zajos műhelyben is érezteti hatását. Gyakran van úgy, hogy bejön

! egy motor, mondjuk háromne- j gyed tízkor, s tizenegyre már j ismét a szerelvény előtt keli i állnia.

| A szakmaszeretetről kérdezem.

— Nézze, a szakmám szere- i taté nemcsak azt jelenti, hogy j szívesen megyek be reggel dol- I gozni, hogy ismerem a moto- ] rókát. Ha egy-egy ilyen sürgős munka vap, kellemes érzés fog I el, amikor látom, hogy a mun- | katársaim összegyűlnek a mo- | tor körül, s mindegyik azon van. hogy időre elkészüljön. El is készül!

Régen a műhely neve fűtő- házfőnökség volt. Ez még abból az időből származott, amikor, gőzmozdonyok húzták a szerelvényeket. Most már hatalmas, erős gépeket látni a vagonok

előtt. A váltás nem volt zök- > kenő nélküli.

— Sokat bajlódtunk az úgynevezett JAR-motorokkal. Tizennyolc mázsa volt egynek a súlya, s amikor megjelentek az újabb típusú MAN motorok, egyre r.dfeezebb voit az előbbiekhez alkatrészeket szerezni. Ez volt ennek a húsz évnek a legnehezebb időszaka!

Más talán családi problémát említett volna, súlyos betegséget. Ö azonban mindent a motorokhoz köt.

Egy valamit nagyon sajnál. »Mellékvonal vagyunk« —

Mindig újon töri a fejét

Húsz éve, tizenöt évesen került Köcski Lajos az Egyesült Izzóhoz. Szerszámkészítő szakmunkás lett. Azután elvégezte a technikumot. Tízéves izzós múlt után a »házból« nősült.

1967 nyarán a kaposvári elektroncsőgyárba kérték áthelyezésüket. Szép új lakást kaptak. Hamarosan megszületett az első gyermek, és most várják a másodikat.

Felesége azoknak az anyagoknak a minőségét ellenőrzi, melyekkel a gyárban dolgoznak, Az üzemvezető helyettese, újabban műszaki tanácsadó.

A megye vendégei által mindig megcsodált szerszám- készítő üzemben, illetve annak irodájában beszélgettem a nyílt szavú, még! jnindig erősen pesties kifejezéseket használó Köcski Lajossal.

— Könnyen beilleszkedtem az új közösségbe. A megfelelő hangot hamar megtaláltam az emberekkel. Fonyódon gyere- keskedtem, ahol mindig üok a kaposvári. így hát szinte hazajöttem. Inkább az okozott gondot, hogy a szerszámkészítéshez kevés volt a jó szakember, a megfelelő gép. Azóta a huszonegy helyett száz ember dolgozik itt, és mind(meg- állja a helyét. Tízmilliós beruházással pedii a fontosabb gépeket is beszereztük. Elértük, hogy ez a mi kis közösségünk itt Somogybán a nagy hírű budapesti gyár színvonalán termel.

— Tavaly a megye iparát bemutató kiállításon láttam egy gépét.

— Igen, tartógyártó automata. A helyi előállítású rácsfeszítő úgy született meg, hogy Budapest nem tudta zökkenő- mentesen ellátni a kaposvári gyárat a rácsgyái’táshoz szükséges alkatrészekkel. Javasolták, hogy vegyük át az ő gyártási módszerüket, és annak segítségével helyben állítsuk elő a szükséges alkatrészeket. Ez a megoldás azonban túlságosan költséges lett volna, új beruházást igényelt. Ezért inkább — lehetőségeinket átgondolva — üzembe helyeztük a saját automatánkat, ki tudja hányadik újításomként! Azóta a rácsgyártásban termeléskiesés nem volt, pedig régebben ez gyakran előfordult.

Mostanában milyen érde- kes munkája volt?

— Talán a legérdekesebb a Siemens-gépek üzembe helyezése a sajtolóüzemben. Ezekkel a gépekkel nagy anyagi és

mu^kaerő- megtakarítás érhető el.

összecsukja az előtte levő szakkönyvet, és visszakanyarodik kedvenc témájához:

— Végre a műszaki fejlesztés, az újítás szerepe is megnő a termelésben. Mi szervezetten, komolyan foglalkozunk ezekkel a témákkal. Két ügyes műszerészünkkel: Wer- tenbach Gyulával és Ferka Sándorral most egy rádiócső- mosóberendezés elkészítésén dolgozom. Ez a hagyományos berendezés sokszorosát tudja majd.

A beszélgetés után még sokáig időztem az üzemben. Munkásokkal beszélgettem. Elismeréssel, szinte rajongással nyilatkoztak újító társukról. Egy-egy szakmai »húzását« legendaként' emlegették.

A gyár igazgatója úgy beszélt róla, mint akinek kifejezetten »fejlesztő vénája«, van,, mindig újon, ésszerűbbö" töri a fejét.

G. J.

mondja, s ez azt jelenti, hogy műhelyük nincs felkészítve arra, hogy a nagyjavításokat is elvégezzék. Csak a kisebb motorokat javítják.

ötvenkét éves. Energiái nem koptak meg. Az ötvenes évek végén megalakította az első szocialista brigádot, s azóta is együtt vannak. Négyszeres kiváló dolgozó. Ebben az évben a közlekedés kiváló dolgozója kitüntetést kapta, ezt tavaly egy igazgatói dicséret előzte meg: a sok újítási javaslatért, amelyet benyújtott. Több mint tíz éve a szakszervezet újítási felelőse.

— Szabad időmben? — simítja hájj?a a haját, — Kihasználom a vasút adta lehetőségeket. Feleségemmel együtt szeretünk utazni. Mindig más részét nézzük meg az országnak. Voltunk már külföldön is. legutóbb Jugoszláviában.

Mindössze ennyit mond a szabad időről. Visszakanyarodik a műhelyhez, a motorokhoz, munkatársaihoz.

Munkájában — a motorszerelésben — elsősorban azt szereti, hogy látszata van. Amikor a javítás befejezése után elindítunk egy motort, s hall- 1 gátjuk a hangját, még a fáradtságot is elfelejtem. A papírmunkát azonban nem szereti, pedig mint csoportvezetőnek gyakran kell kimutatások, táblázatok fölé hajolnia. Szeret együtt dolgozni a beosz- I tottaival, mei't »fiatal a gárda, annyi idősek is vannak, mint az én fiam. Igyekszem őket megérteni, s ez nem is nehéz. Aki pedig már idősebb, az innen is megy el nyugdíjba. \kárcsak majd én!«

M. A.

Somogyi N«tó|5