Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-24 / 249. szám

OLSZTYN TAVLATAI Interjú józef Buzinskivef, a vajdasági pártbizottság első titkárával Á közelmúltban; olsztyni lá­togatásom során alkalmam volt találkozni Józef Buzinskivel, a Lengyel Egyesült Munkáspárt vajdasági bizottságának első titkárával. A szívélyes fogadá­son részt vett Jerzy Szymans- ki, a Gaaeta Olsztynska főszer­kesztője is. A vajdaság első titkára készségesen válaszolt néhány kérdésemre. — Buzinski fIvtárs! Ügy gon- dolom, a somogyi emberek ér­dcklődéssel fogadnák, ha el­mondaná: milyen főbb politikai kérdések foglalkoztatják jelen- leg a vajdaság pártbizottságát. — Ezekben a napokban az egész lengyel társadalomra mély benyomást tett derek elvtáns amerikai látogatása. Ez állt az érdeklődés középpontjá­ban. Az olsztyni munkások és parasztok, azért követték nyo­mon első titkárunk amerikai útját, a tárgyalások eredmé­nyeit, mert tudják, hogy ezál­tal a kölcsönös érdekek figye­lembevételével továbbfejlőd­hetnek a lengyel—amerikai gazdasági kapcsolatok. Gierek elvtárs a szocialista országok egyeztetett külpolitikájának megfelelően járt el, útja a gaz­dasági és a kereskedelmi együttműködés továbbfejlesz­tését is elősegítette. Érthető, hogy most ez a legfontosabb politikai téma vajdaságunkban is. A másik: rendkívül nagy fi­gyelmet fordítunk a gyárak és a gazdaságok terveinek meg­valósulására. " Ötéves tervünk utolsó előtti esztendejében va­gyunk, s 1975 a pártkongresz- szust megelőző év. A követke­ző ötéves tervet és az 1990-ig szóló távlati elképzeléseinket is szeretnénk erős alapokra építeni. Több olyan munkate­rület van, ahol egy évvel ko- rábhan akarjuk végrehajtani a tervet. Ez nemcsak gazdasági, hanem természetesen politikai feladatot is jelent. Munkánkat hadd mutassam be egy példával. Körülbelül tíz nappal ezelőtt bizottságokat hoztunk létre a gazdasági egy­ségekben, melyeknek az a fel­adatuk, hogy feltárják az el­fekvő gép- és anyagtartaléko­kat. Ennek a tervek végrehaj­tása szempontjából is nagy je­lentősége van. A bizottságok­ban a legaktívabb kommunis­ták és az üzemi bizottságok tagjai dolgoznak. Az akció po­litikai nevelő hatású is, hiszen az ellenőrzés a jó .termelés alapja — Rövid idő telt el a munka megkezdése óta. Mégis; van-e valami kézzelfogható eredmé­nye a fölmérésnek? tejre és vajra, kenyérre ugyan­úgy szüksége van az ország­nak, mint szénre és acélra. Ma már elképzelhetetlen, hogy kü­lönböző tájegységek önállóan, elzártan fejlődjenek. A helyi adottságok jobb kihasználásá­val hozzájárulhatunk az or­szág más területeinek élelmi­szer-ellátásához ; termékeink­ből még exportra is jut. Saját erőnkből azonban nem tud­nánk fejleszteni a mezőgazda­ságot. Az olsztyni vajdaság 1990- ig a sokhoz 156 milliárd zlotyt kap. Az összeg nagyságát azzal ér­zékeltethetem, hogy ennyi pénzből tizenkét új gdanski kikötőt, öt katowicei óriásko­hót lehetne fölépíteni. Ha ez a program megvalósul, az olsz­tyni vajdaság lesz az ország legjobb mezőgazdasági terme­lési központja. V mezőgazdasági társulás alakult a vajdaságban. — Oisztyn hires idegenforgal- mi terület. Ha jól tudom, a Ma­zuri-tavak vidékén több mint kétezer tó van, s ezek nagyón kedveitek. Hogyan érinti a tu­rizmust a gazdasági központok kialakulása? ’— Erre is gondoltunk. Miko- lajki, a vajdaság legszebb te­rületén, a nagy tavak útvona­lán fekszik. Körülötte mező- gazdasági kisüzemek találha­tók. A programot úgy dolgoz- mezőgazdasági beruházd- hogy Mikolajki mező­,, T« v™ 'gazdasági-idegenforgalmi köz­pont legyen. A két funkció együttes fejlesztésére másfél milliárd zlotyt kaptunk. Mindezt hadd egészítsem ki azzal, hogy a vajdaság lakói örömmel és egyetértéssel fo­gadták a programot. Az embe­rek általában nagy dolgokat szeretnek véghezvinni, s ebben lesz mit tenniük. Céljaink vi­szont sikert is biztosítanak a számukra, ez nagyon fontos. Érzik, hogy szükség van alko­tó munkájukra, hogy bíznak bennük, számítanak rájuk, s ezt megfelelőképpen értékelik is. — Hallottam, hogy égési j&­rásokra kiterjedő egyesüléseket terveznek. IVgj ezeknek a lé­nyege? — Valóban, komplex mező­gazdasági-élelmiszeripari egye­süléseket hozunk létre 1990-ig az egész vajdaságban. A Köz­ponti Bizottság jóváhagyta ter­veinket. Olsztyn jelenleg is a hús- és tejtermelés élvonalá­ban áll, de a következő tizenöt évre háromszoros termelésnö­vekedést irányoztunk elő. Az egyesülések első kísérletét máris megtekintheti Ketrzyn- ben (Kencsin). Ez az állami gazdaságra épül, és működési területe 65 000 hektár, azaz az egész járás. Az állami gazda­ságok ipari, építőipari és szol­gáltató üzemekkel, gabonatá­rolókkal és 1500 magángazda­sággal működik együtt Ezzel a módszerrel a mezőgazdaság irányításának teljesen új for­mája valósul meg, és remélhe­tőleg példát ad a többi járás­nak is. Azokon a területeken, ahol túlnyomórészt magángaz­daságok vannak, ott az úgyne­vezett gazdakörök járási köz­pontjait alakítjuk ki. Ezek nem termelőszövetkezetek, de közösen tervezik a termelést, közösen vásárolnak gépeket, műtrágyát stb. Eddig hat ilyen családtól. És nem Is fognak félni, ha tudják: lesz hol lak­niuk, megélhetésüket bizto­sítjuk, és marad idejük a gyer­meknevelésre. Tudjuk, hogy a csecsemőnek fejlődése első sza­kaszában van a legnagyobb szüksége az anyai gondosko­dásra. Ezért nem bölcsődéket akarunk építeni mindenáron, hanem inkább hosszabbítani szeretnénk a szülési szabadsá­got, amelni a családi pótlékot, fizetés nélküli szabadságot ad­ni úgy, hogy emiatt ne sza­kadjon meg a dolgozó nők munkaviszonya. Vagyis azt szeretnénk, ha az első másfél évet minden anya gyermeké­vel tölthetné. — Végül engedjen meg egy Csak a tábla színe Hiányoznak a menetokmányok — az üzemanyag-fogyasztás magas kérdést. Hogy Ítéli meg Bu­zinski elvtárs Olsztyn és So- mogy kapcsolatát? Milyen ered­ményeket vár az együttműkö­déstől, és hogyan képzeli el kapcsolatuk továbbfejlesztését? — Hogyan élnek ma az olsz­tyni emberek? — Részletekkel nem fárasz­tóm. Elég elmondani, hogy a mezőgazdasági dolgozók jöve­delme az utolsó három évben 60 százalékkal, az állami vál­lalatok dolgozóinak reálbére pedig 24 százalékkal nőtt. Eközben az alapvető élelmisze-1 rek és a főbb iparcikkek ára nem változott. Három év alatt 40 százalékkal több lakást épí­tettünk, mint az előző ötéves tervben, és nagy jelentőségű pätünk*például szociális programot valósítunk meg: több óvoda, iskola, szol­gáltatóház, üzlet és áruház épül a lakásépítkezéssel pár­huzamosan. — Nagyon édekelne: hol tor­tának az anya- és gyermekvé­delemmel? — Izgalmas téma, valameny- nyiünket foglalkoztatja. Ügy tudom, még nem tartunk ott, ahol Önök. Központi bizottsá­gunk szociálpolitikai intézke­déseivel elsősorban a nőket érintő kérdéseket dolgozza ki. Azt akarjuk elérni, hogy az anyák ne féljenek a népes — Együttműködésünk a meg­állapodás szellemében máris gyümölcsöző, nagy lehetőséget látok benne, és még nagyobb eredményeket várok. Mégis azt kell mondanom: ami van, az csak a kezdet. Tudok a főis­kolák, az állami gazdaságok, a művészek, a kulturális cso­portok cseréjéről, s ahogy most látom, közeledik a sajtó is. Ez jó. Személy szerint az szeret­ném, ha a termelőegységek, a munkások és a parasztok, a műszaki szakemberek között is együttműködés alakulna ki. Azután meg lehetne hívni pél­dául a balatoni hajósokat bal­ti-tengeri utazásra és viszont; sportegyüttesek cseréjét kelle­ne lebonyolítani. Röplabdacsa- lengyel baj­nok ! Elképzelhetőnek tarta­nám az áruházak árucseréjét is. Miért ne engedhetnénk meg, hogy a lengyel nők a magyar cipőt dicsérjék, a ma­gyarok meg a lengyelt — akármelyik is a jobb. Remélem, lesz alkalmam ta­lálkozni a Somogy megyei Pártbizottság vezetőivel, s ak­kor közösen jó néhány kérdés­ben fejleszthetjük kapcsolata­inkat. Addig is megkérem: So­mogy megye munkásainak, pa­rasztjainak, minden lakójának és vezetőjének adja át szívé­lyes jókívánságaimat. J. B. Ha akarom fehér, ha aka­rom, fekete! Ezt a furcsa következtetést lehet levonni a Nagyatádi Já­rási-Városi Népi Ellenőrzési Bizottságnak nemrég tartott vizsgálata alapján. Azt nézték meg, hogy a különböző közü- letek miként tartják be a gép­járművekkel kapcsolatos jog­szabályokat, illetve kormány­rendeleteket. Mindössze egy változás! Két esztendővel ezelőtt lé­pett életbe az a kormányren­delet, amelyik szabályozta a közületek birtokában levő sze­mélyszállító, illetve szolgálta­tó személygépkocsik haszná­latát. Tíz termelőszövetkezet­nél, állami gazdaságnál és társulásnál tartottak vizsgála­tot a népi ellenőrök. Az említett közületeknél a rendelet életb® lépése előtt 37 személyszállítási célokat szol­gáló — fehér rendszámtáblás —, s mindössze 5 szolgáltató — fekete rendszámtáblás — gépkocsi volt. Ez a rendelet megjelenése után így módosult: a személy- gépkocsik száma 11-re csök­kent, a szolgáltató személy- gépkocsik száma pedig 30-ra emelkedett! A változás csu­pán annyi, hogy a fehér rend­számtáblás gépkocsikat szol­gáltató, fekete rendszámtáblás gépkocsikká minősítették át. Akadnak olyan szövetke­zetek is, amelyeknél azóta emelkedett a járművek száma. A háromfai tsz-nél kettő he­lyett három' van. Ez indokolt, mert az egyesülés következté­ben megnövekedett a terüle­tük is. Lábodon a MÉM hoz­zájárulásával vásároltak egy szolgáltató gépjárművet — ez­zel együtt négy kocsijuk van —, de az engedélyt a vizsgá­lat során nem tudták felmu­tatni. Személyi használatra? Furcsa az is, hogy néhány termelőszövetkezet — Lábod, Segesd, Háromfa, valamint a Lábodi Állami Gazdaság — nem tudta felmutatni azt az engedélyt sem, amelyből kitű­nik: hány szolgáltató személy- gépkocsit tarthat üzemben. A már említett kormányren­deletet azért hozták, hogy csökkentsék a közületek nem­egyszer indokolatlan gépkocsi­tartását, s lehetővé tegyék a fontos munkákhoz elengedhe­tetlen szolgáltató gépjármű­vek igénybevételét. Az utób­biak létjogosultsága vitatha­tatlan, hiszen bármikor, bár­hol előadódhat, hogy egy meghibásodott munkagéphez szerelőket, kisebb alkatrésze­ket kell sürgősen szállítani. Nem ezt tapasztalták Há­romfán, ahol a tsz főagronó- musának rendelkezésére bo­csátott szolgáltató gépkocsit külföldön tartózkodása idején lezárták. Ebből arra lehet kö­vetkeztetni — állapították meg a népi ellenőrök —. hogy ez a jármű személyes használat­ra szolgál, és más célra nem vehető igénybe! Teliesítmény és gazdaságosság — Van, s a tapasztalatok fe­lülmúlják a várakozást. Talál­tak olyan üzemeket, ahol az anyagfelhalmozás több tízmil­lió zlotyra rúg. Néhány gyár­ban a színesfémtartalék két évre is elegendő, máshol az elektromotorokból ötévi szük­ségletet halmoztak föl. Előfor­dult az is, hogy egyes gyárak devizáért vásároltak olyan ér­tékes külföldi gépeket, ame­lyeket csak két-három év múl­va akartak munkába állítani. De szerencsére nem tudok túl sok példát mondani. Annyi máris bizonyos: az emberek kezdik belátni, hogy az ilyen anyaggazdálkodás nem vezet jóra. S az akcióval azt is elér­jük: a munkások kritikusab­ban néznek saját gyárukra, sa­ját munkájukra. — A somogyi embereket kü- lftnösen érdekli az olsztyni vaj­daság^ mezőgazdaságának hely­zete, fejlődése. Kérem, mond­jon erről néhány szót. — Szerencsés helyzetben va­gyok. Nemrégiben külföldi és hazai tudósok, közgazdászok, szakemberek bevonásával ala­kítottuk ki .távlati elképzelé­seinket. Volt egy régi teória, amely szerint modern ipar nél­kül nem fejlődhet a gazdaság, ezzel szemben a mezőgazdasá­gi területek vegetációra van­nak ítélve. Ennek csak a má­sodik része nem igaz. Húsra, Fiatalok és az önművelés A Karádi Aranykalász Ter­melőszövetkezet egy Jéve üze­melő sertéstelepén találtunk rájuk. Tütő András a tenyész­tést, a malacnevelést-, hizla­lást, a sertéstenyésztési ágaza­tot irányítja. Felesége a szá- j rító vezetője. Mindketten fia- j talok, Nagykanizsáról kerültek j a megyébe. — Keszthelyen végeztem az egyetemet — mondja a férj. —- 'Onnan kerültem Szentgálos- ! kérre, majd tavaly szeptember 15-én. mikor a karádi telep üzemelni kezdett, jöttem ide. A felesébe követte, a férjét. 1 beiratkozott a Kaposvári Mo- I zőgazdasági Főiskola nappali — ...Azután én is Karádra jöttem, és most levelező tago­zaton folytatom a főiskolát. Üj telepre kerültek, nem voltak elődeik, nem volt kita­posott út Maguknak kellett * ösvényt vágniuk, amelyeken majd haladhatnak. — Egy induló telepen min­dig több a munka. Az embere­ket meg kell tanítani arra. hogy milyen körülmények kö­zött, hogyan dolgozzanak, és nekem is hozzá kellett szok­nom az új környezethez. A nyolc órai munkaidő nem elég. A gyors változás megköve­teli a szakemberektől, hogy ál­landóan gyarapítsák ismeretei­ket. Az önképzés elengedhetet. len. Egy kis lemaradás is több ezer forintos kiesést jelenthet a gazdaságnak. \ — A szövetkezet KA—HYB állományt tart — mondja Tütő András. — Amikor ide kerül­tem, az első az volt, hogy meg­ismerjem a fajtát. A másik a zárt rendszer megvalósítása. Számtalan dolognak kellett utánanézni, amit az iskolában nem lehet megtanulni. Mire a telep felépült, kiderült, hogy ami a kezdéskor még korszerű­nek tűnt, már elavult. Üjatkell keresni, mely a mi körülmé­nyeink között megvalósítható és majd eredményesen alkal­mazható lesz. A szaklapokat I bújtam, előadásokra, bemuta. tokra, értekezletekre jártam. A gazdaságnak kitűnő szik­könyvtára van, ennek is állin- I dó vendége voltam. | — Mj szintén kialakítottunk magunknak már egy kis : házi könyvtárat — veszi át a Jszót Tütő Andrásné. — Termé­szetesen ez nemcsak szakköny­vekből áll, hanem a szórakoz­tatásunkat is szolgálja. A tapasztalat az, hogy a vá­rosból falura került szakembe­rek nem mindig találják fel magukat az új környezetben. A falu nem nyújthat annyi szórakozást, művelődési lehe­tőséget, mint a város. Egy jól működő KISZ-szervezet azon­ban hasznos és szórakozható feladatokat adhat a fiatalok­nak. Bea, a feleség idejének egy részét a KlSZ-foglalkozasoit kötik le. — Van olyan hét, hogy há­rom-négy összejövetelt is tar­tunk. Gyűlések, megbeszélések követik egymást. A férj szerint falun a kocsi szinte létkérdés. I — Ha nem lenne kocsink, ritkán vagy egyáltalán nem juthatnánk el színházba. Arról nem is beszélve, hogy a szak­mai előadások nagy részét a városokban tartják. A könyveken kívül az újság olvasás, a tv-nézés a legked­veltebb szórakozás. — A tv-t még akkor i? szí­vesen nézi az ember, ha fárad* semmi máshoz nincs kedve A szórakozásnak, az önmű­velésnek számtalan formája van. Ki ezt, ki azt választja, attól függően, hogy mennyi ideje, energiája marad a napi | munka után. Sem az állandó \ tanulás, sem a szórakozás nem A népi ellenőrök lényeges hiányosságként állapították meg azt, hogy a vizsgált gaz­daságok többségében a gép­kocsik kilométer-teljesítmé­nyéről nem vezetnek nyilván­tartást. Így nincs lehetőség annak ellenőrzésére, hogy a ráfordítások arányban van­nak-e a teljesített kilométe­rekkel. Pedig érdemes ezzel is törődni, hiszen néhány he­lyen igen magas üzemanyag­fogyasztást tapasztaltak. Az egyik szövetkezetben a szol­gáltató gépkocsi 100 kilomé­terre 16 liter, egy másikban ugyanezen a távolságon 36 li­ter benzint fogyasztott. Hiba az is, hogy az üzem­anyagjegyek tárolásánál, ki­adásánál és elszámolásánál nem tartják be az előírásokat. Ugyancsak helytelen gyakor­lat, hogy néhány gépkocsive­zető a tankolásnál nem iga­zoltatja a töltőájloiúasokon át­vett mennyiséget. Egy-egy közös gazdaság évente jelentős összeget taka­ríthatna meg, ha rendszeresen ellenőriznék gépkocsijaik tel­jesítményét, az üzemanyag­fogyasztást, és megszüntetnék a túlfogyasztást. A korábbi évek tapasztala­tai arra figyelmeztetnek: az üzemanyagjegyekkel kapcso­latos visszaéléseknek elejét vehetnék — ott is, ahol nincs gépkocsi-előadó —, ha a jár­művezetőket előírás szerint elszámoltatnák az átvett és felhasznált jegyekről. Azokon a helyeken, ahol a gépjárművezetők tetszésük szériát kezelik a menetjegy­tömböket, az üzemanyag­jegyeket anélkül, hogy bárki is megkérdezné, hány kilomé­tert tettek meg járműveikkel, ott félő, hogy a túlságos »-bi­zalom« kellemelen következ­ményekkel jár! Szalai László Gépesítették a meszelést A Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat műszaki dolgozóinak újításával és a Bányászati Kutató Intézet sza­nélkülözhető. András és Bea i badalmának hasznosításával nem szeretne lemaradni. uí módszert dolgoztak ki a Trie­rs Tibor szelés gépesítésére. • t A Bányászati Kutató Intézet szakemberei egy úgynevezett dezagráló berendezést szer­kesztettek a KOMÉP részére. Ebben a berendezésben az ol­tott meszet hidrociklonon ke­resztül megszűrik, majd ütkö- zéses nyírással rendkívül ap­róra törik Az így nyert mész- pép szemcsemérete mindössze 30—50 mikron. Ez a nyers­anyag már alkalmas bármilyen típusú festőberendezéshez. Az új technológiával készülő termékkel nemcsak a meszelés tökéletes gépesítését oldották meg. Ezzel a mészpéppel egyenletesebb és szebb színű lesz a falak felülete. A másik előnye, _ hogy nem pattog le a falról, jól tapad, s így érintés­re sem kopik. Tütő András. \

Next

/
Thumbnails
Contents