Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-18 / 244. szám
I A Hazai esték félideje Házigazda: Vitrai Tamás fflfla kÖTrretftf a tévé a Hazai ©stck-sorozatban Székesfehérvár és Salgótarján vetélkedését.) Jó tulajdonsága, hpgy soha nem akar más lenni a képernyőn sem, az újságíró előtt , sem, mint amilyen. Mindig azt | mondja, amit gondol. Most éppen Székesfehérvárról érke- j zett, tele az ott szerzett élmé- í nyekkel és (jó) tapasztalatokkal. — Fontos előfeltétele a Hazai esték sikerének, hogy egy- egy város miként készül fel. Például Székesfehérvár: még külön újságot is kiadnak Hazai esték címmel, melyben a gyerekek maguk írják a cik' keket; benne a fényképük, a véleményük. És ezt ott találták ki! Sajnos Fehérvárra csak egyszer, most tudtam lemenni... — A többi műsor előtt többször is találkozott a várossal vagy a részvevőkkel? — Hogyne, legalább négyszer! A helyszínen, meg itt Pesten is. Van egy riporterstúdióm a televízióban dolgozó pályakezdők számára, ide hívjuk meg a fiatalokat, s együtt játszunk, dolgozunk egy álló napig. — Játszanak? — Játszunk ám! Bár a tét, az eredmény és a felkészülés is komoly, azért ez játék. Vetélkedő ! — Jólesően nyugtázta az imént Fehérvár készülődését. Előfordul, hogy egy város nem örül annak, hogy téma a televízióban? — Igen. És ez megőrződik a műsoron is. Mert az a bizonyos barátságtalan város — ahol például nem engedték be a tévéseket az étterembe, mert ott éppen a helybeliek ünnepelték a Hazai esték adását — esélyes volt. És kiesett. — Sokféle tapasztalattá szerezhetett az adások során. Mi volt a legnagyobb felfedezés? — Most érezzük meg igazán, milyen nehéz a pedagógusok dolga Olyan ez a műsor, mint a jéghegy. A néző csak a csúcsát látja. Mi tapasztalatokat szereztünk nagyságáról is. Látjuk a felkészülés lelkes és szívós munkáját, a fiatalok és a város kapcsolatát. Mert az iskola elengedi őket egy hónapra, a város viszont nemcsak vendégül látja őket. hanem — és ez a legfontosabb — mindent kinyit, megnyit és megmutat nekik. Soha városnak nem volt még alkalma ilyen szoros és közvetlen kapcsolatba kerülni jövendő pedagógusokkal. Jellemző, hogy például Kecskeméten az ott szereplő I szegedi főiskolások mindegyikének állást és lakást kínáltak fel — ha végeznek. Csak zárójelben jegyzem meg, volt olyan hely is, ahol csak a büszkélkednivalót tárták fel j őszintén a diákok előtt. Túl- súlvban mégis az őszinte, a valóságot nem lakkozó bemutatás volt. Ennek eredménye, hogy amíg az első adásban mi sugalltunk ötleteket, most ők állnak elő számunkra is meglepő és vérbeli televíziós javaslatokkal. — A főiskolások — közülük most ismét a pécsiekre és az egriekre kerül sor Székesfe| hérváron, illetve Salgótarjánban — hogyan tudják később tanulmányaik vagy munkájuk j során hasznosítani az itt szer- j zett tapasztalatokat? — A főiskola szakdolgozatnak^ is elfogadja a városban I végzett kutatások eredmé- ! nyét. Hogy később munkájuk- I ban, pedagógusi pályafutásuk j során hogyan hasznosítják majd, nem tudom. De ha felhasználnák, bizonyos, hogy tanítványaik soha nem unatkoznának óráikon. — Terveznek-e valamilyen változtatást a további adások során ? — Az ötödik adáshoz, félidőhöz érkeztünk,- minden főiskola eddig kétszer szerepelt. Most van lehetőségünk a játékszabályok módosítására, 1 élünk is vele. Ezentúl riporter- ! ként a főiskolások csak akkor | szerepelhetnek, ha témájuk *a j beszélgetőtárs — foglalkozása, múltja, tevékenysége. Adásonként legalább négy olyan játék lesz, melyben a játékosok tudását tesszük próbára. Ezenkívül olyan is, melyben a vá- ro£ segítőkészségét mérjük. A zsűri — jelen esetben a néző — »nehéz helyzetben van«. Össze nem mérhető dolgokat kell értékelnie. Az értékelésbe most szervezett társadalmi zsűrit is bekapcsolunk, olyan neves embereket, akik otthon 1 nézik a műsort, és telefonon adják le szavazatukat. Egy-egy szavazatuk száz 100-as égő felgyújtásának felel meg — mert« a villanyszavazást ezentúl is megtartjuk. T. A. Minden eddiginél több munkás-paraszt fiatal a középiskolákban Változatlanul nagyobb a leánytanulók aránya AZ OKTATÁSI szakemberek összegezték a jelenlegi tanévben nappali tagozatokon tanuló középiskolás diákok legfőbb jellemzőit. Az adatok szerint 55 142 fiatal iratkozott be az első osztályokba, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a végzett nyolcadikosok 43,3 százaléka tanul tovább középiskolában — minden eddiginél nagyobb arányban. (A nyolcadik osztályt együttvéve 127 221-en fejezték be a tanév végén.) Az oktatáspolitikai elhatározásoknak megfelelően megváltoztak a gimnáziumok és a szakközépiskolák tanulóinak összehasonlító adatai is. Jelenleg a fiatalok nagyobb része — 53,2 százaléka — jár a szakközépiskolák első osztályába, míg a gimnáziumokba 46,8 százalékúk iratkozott be. Jellemző, hogy 1970-ig minden esztendőben a gimnáziumokban kezdték meg többen tanulmányaikat, és a szakközép- iskolákban kevesebben. Azóta évről évre apad a gimnazisták aránya a szakközépiskolások javára. Mindez nemcsak az oktatáspolitikai céloknak felel meg, hanem a diákok érdeklődésének is: a gimnáziumokba még a szükségesnél is kevesebben jelentkeztek -7- 40,6 százalékos arányban —, míg a szakközépiskolákba a túljelentkezés változatlan volt, a középiskolákban tovább tanulni szándékozó diákok 59,4 százaiéira ebbe az iskolatípusba adta be jelentkezési kérelmét. Örvendetesen javul a munkás-paraszt fiatalok továbbtanulási aránya a középiskolák nappali tagozatain. Az idei tanévben végző nyolcadikosok közül 102 647 Volt a fizikai dolgozók gyermeke, közülük 38 158-an szándékoztak tanulmányaikat középiskolában folytatni. Az első osztályokba végül is 32 314-en iratkoztak be, és ez azt jelenti, hogy az ott tanuló diákok 58,6 százaléka munkás-paraszt szülők gyermeke.' Ez az utóhbi nyolc esztendő legkedvezőbb arányát jelenti. (1967-ben például 100 első osztályos közép- iskolás fiatal közül még csak 53 volt kétkezi dolgozó gyermeke.) VÁLTOZATLANUL többen tanulnak tovább a középiskolákban a lányok közül, mint a fiúk soraiból. A középiskolák jelenlegi első osztályaiban minden száz diák közül átlagosan 59 a lány, és 41 a fiú. (A végzős nyolcadikosok között az idén is és esztendők óta általában fele-fele a fiúk- lányok aránya.) Az elmúlt évekhez képest kedvezőbben alakult a középiskolás kollégiumokban elhelyezhető diákok száma is: most 12135-öt helyeztek el, ami egyúttal azt is jelenti, hogy minden tíz jelentkező közül hatot fölvettek. Gerencsér Miklós Ácsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye Távozása előtt egész éjszaka nem aludt a hazatérés miatti izgatottságtól és az örömtől. Leste, mikor világosodik az ablak. Bármennyire ajzotta is azonban a türelmetlenség, korainak találta a hajnali pirka- datot. Gyanút fogott; kinézett. És látta, hogy tűz lobog a szomszéd házon. Ügy, ingben- gatyában riadóra verte a rendház harangját... Mihály így bízvást elmondhatta magáról, hogy tűzvésztől mentette meg Pápa városát. És miközben a fráterek, cselédek, polgárok lóhalálában oltották a tüzet, ő csendesen útra kelt övéi közé. Mégis csak használt a pápai kúra. Nyakáról lassacskán eltűnt a daganat. Számot vetett a család is: miféle jövőt szabnak Mihály elé. Ügy látták, többre való ez a gyerek, mint a nyomorúságos paraszti sorsra. Legyen hát iparos! Számíthat-e ennél kiválóbb életre bármelyik jobbágyivadék? Szívesen fogadta Mihály az ösztönzést. Öt is szívesen fogadta inasnak Kisbéren Szombati szabómester. Stancsicsék jó alkut kötöttek: semmit nem kellett fizetniük a kamaszért, sőt ingyen ellátást kapott. Megpróbált helytállni új kötelességében is. Szófog'adóan teljesítette a szabómester sűrű parancsait. Hamarosan kiderült, cseléd kellett a kisbéri szabónak, nem pedig inas. Mindössze a tűt engedte befűzni, ebből állt az egész szakmai tanítás. Ellenben annál több házimunkát, favágást, pesztonkázást, kaszálási-kapálást követelt tőle. Méghozzá a leggyérebb eledelen. A kenyeret ostyavékonyra szelték, híg levesét a legsekélyebb tányérba merték. Mihály szédelgett a kimerültségtől is, az éhségtől is. Egyszer aztán se szó, se beszéd, faképnél hagyta a kisbéri szabómestert. Ügy vélte, ennél ezerszer különb a paraszti sors, noha otthon is bőven volt alkalma tapasztalni a szigorú ínséget. Ha koplalni kellett, akkor inkább otthon koplalt. Dolgozott zokszó nélkül, csak ne adják még egyszer sanyargató mester kezére. Szülei, idősebb testvérei tiszteletben tartottak a komoly magaviseletű legényke hajlandóságát. Szép családi egyetértésben dolgoztak tovább, mint korábban. Így érte Mihályt eddigi életének legnagyobb szerencsétlensége: váratlanul meghalt az édesapja. Müvésztelepek vezetőinek első országos értekezlete billióson A Kulturális Minisztérium képzőművészeti osztálya, a Magyar Képzőművészek Szövetsége, az MSZMP Baranya megyei Bizottsága, a Baranya megyei Tanács és annak Siklósi Járási Hivatala együttes rendezésében került sor a siklósi vár kongresszusi termében a tanácsi kezelésű művésztelepek vezetőinek és fenntartóinak első országos értekezletére. Az értekezletet Bernics Ferenc, a Baranya megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője nyitotta meg. Elmondta, hogy Baranyában két művésztelep is működik: Siklóson kerámia, Villányon szobrász alkotótelep.- — A művésztelep-mozgalom a közművelődés hatékony eszköze, új fóruma — mondta Bencsík István szobrászművész. A többé kevésbé függetlenül alakult és alakuló művésztelepeket szervezett mozgalommá igyekeznek összekovácsolni. A Képzőművészek Szövetsége fontos feladatának tekinti, hogy az élő 1magyar képzőművészet egészét bekapcsolja q művésztelep-mozgalomba. Helyesnek tartják, ha a fenntartó városi vagy megyei tanácsok a művésztelepen dolgozókkal szocialista szerződést kötnek. A magyar művészeken kívül külföldi művészeket is meghívnak a1 nyári táborokba, alkotótelepekre. A művészek a munkáikat otthagyjak a telepen, ahol ezekből szabadtéri gyűjtemények létesülhetnek. Ilyen a villányi kőszobormú- zeum is. A telepek munkájának segítésére a Magyar Képzőművészek Szövetsége öttagú bizottságot hozott létre, amelynek elnöke Makhsz Agamemnon Kossuth-díjas szobrászművész. Bencsik István beszámolója után a művésztelepek vezetői, illetve az azokat fenntartó tanácsok képviselői adtak tájé-; koztatót a működés eddigi tapasztalatairól. A Fonyód-Bélatelep-i művésztelep és alkotóház munkájáról Szabados János festőművész számolt be. A konferencián Rumi Attila fafaragómű-, vész is tájékoztatást adott az 1975. nyarán — júliusban és augusztusban — Nagyatádon megrendezendő szobrász szim- posion terveiről.1 Ezek szerint az atádi táborba fafaragó szobrászokat — hazaiakat és külföldieket — hívnak meg. ] művészeti kultúra fejlesztése, Céljuk, hogy a somogyi hagyó- : a közízlés formálása. Ennek a mányolihoz igazodó művészi | célnak kell alárendelni a mű- alkotómunka lehetőségeit te- j vésztelepek tevékenységét. remtsék meg. A találkozó al- j Szükség van árra, hogy tovább kalmas lesz a hazai és külföldi 1 erősödjön, fejlődjön a nemes művészek gondolatcseréjére, a I mozgalom, s ennek érdekében művészi tapasztalatok megvi- | több fontos szervezeti kérdést tatására. Mindezzel kívánják | is tisztázni kell. színesíteni megyénk, ezen be- j a vitában részt vett többek lül Nagyatád képzőművészeti j között Makrisz Agamemnon, életét. í ifjú Szabó István, Mészáros A tanácskozáson felszólalt | Sándor a Magyar Képzőművé- Csorbá Géza, ,a Kulturális Mi- I szék Szövetsége külügyi bizott- nisztérium képzőművészeti j ságának a vezetője, Probstner osztályának vezetője, is. ! János kerámikusművész és — Egy jelentős mozgalom- j K°vács Diana, a dél-dunántúli nak első országos fóruma ez a szervező bizottság Jitkára. tanácskozás, amely hivatott j Az országos értekezlet vége- arra, hogy a művésztelepi j zetül egy ajánlást fogadott el, munkát összefogja, szervezet- ! melyet az illetékesek rendelÍ tebbé tegye — mondta. — A I kezesére bocsátanak. mozgalom elsődleges célja a I D. S. Gallus és torkvétum A pécsi Geodéziai Vállalat a fennállásának 20. évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi konferenciára és műszerkiállításra elkészítette a XVI. század magyar származású tudós matematikusa. Pnülher Kristóf tervei alapján szerkesztett két csillagászati műszert, a gallust és a torkvétumot. Ezek a műszerek a maguk idejében a legjobbak közé tartoztak. Képünkön: Dávid József üzemmérnök kipróbálja a gallust. Volt-e iránytű a kiisepkorhan? Ismeretes, hogy a keresztény templomokat évszázadokon át kelet—nyugati irányba tájolták oly módon, hogy a szentély keletre nézett, a bejárat pedig nyugatra nyílt. A görög-római templomok és szentélyek is gyakran ilyen tájolásúak, azzal a különbséggel, hogy a bejárat nyílt kein. A gyász után sanyarú napok következtek á családra. Legidősebb nővérének férje, Pintér János, akire a szétzilálódott jobbágygazdaság szállott, sokkal ügyetlenebbül sáfárkodott, mint a megboldogult. Mihály a sógor cselédje volt — családtag létére, kialkudott bér nélkül. Hasztalan iparkodott kiváló szorgalommal, a kétbalkezes Pintér János azt is elrontotta, amit a legény jól csinált. Így hát nem kellett kétszer hívni, amikor Kokas iskola- mester ajánlotta, hogy legyen az ő segédtanítója. A még mindig kis legény Stancsics Mihály a réá jellemző, kötelességtudattal odaállott a gyermekek elé, és nagy élvezettel olvasott föl nekik, magát is mulattatva a könyvbéli történetekkel. Szép szóval, érdekes, ám hasznos elfoglaltsággal tartott rendet egymaga az^ iskolában. Oktatási dolga mellett az ő kötelessége volt harangozni a megszabott órákban. Ebben is kellő rendet tartott: méltán számolták az időt ha- ran gozása sz(erint. Segédtanítói állásának haszletre, állítólag azért, hogy a felkelő nap az ajtón át megvilágítsa a vele szemben levő istenszobrot. Feltűnt, hogy számos régi angliai templom nem pontosan a csillagászat keleti irányába tájolt, hanem attól kissé délebbre. Ismeretes, hogy a mágneses északi pólus vándorol, a nát vette az egész falu, legfőképpen pedig Kokas úr, a sánta. iskolamester, aki azért kerített magának helyettesítőt, mert élt-halt a nyúlvadá- szatért. Ebbéli passziójában méltó párja volt Elszaszer plévándorlásnak megfelelő irányelhajlás pedig ismert. Mivel az angol templomok legtöbbjének építéséről részletes dokumentumok maradtak fenn, kimutatható volt, hogy a lö. századig a mágneses kelet—nyugat Irányba tájolták azokat, azaz a templom tájolása megfelelt az akkori elhajlás által megszabott mágneses kelet— nyugat iránynak. A régebbi templomok tájolását is feldolgozták, egészen az évezred kezdetéig, feltételezve, hogy a tájolás a mágneses irányelhajlásnak felel meg, vagyis az építők a tájolásnál iránytűt használtak. Pl. a Szentháromság-templom főbános öccse, a Veszprémből itt J hajója Boshamban az i. u. 340- lebzselő fic.súr. Ök ketten gon-\ ben épített római kori bazilika doskodtak Elszaszer Ferdinánd? alapjainak, pontosabban osz- — no meg a maguk — bőséges J lopsorónak felhasználásával nyúlpecsenyéjéről. Bár a föl-o desúri mezőkön ritkították a nyulakat, szemet hunyt az isés évszázadokon át pán: pappal nem jó kötődni, hátha ő is mondhat valamit az ispánra a püspök földesúrnak. De hát az efféle »kéz kezet mos« nem tartozott a póri segédtanítóra. Tette, amit rábíztak. Ürféle pártfogói maguk is meglepődtek rátermettségén, és biztatták, hogy a pőregatya helyett húzzon magára rendes posztónadrágot, hosszú zsíros haját pedig vágassa le, ahogy tanultabb ifjúhoz illik. Mihály megköszönte a jóta- nácsot, de ragaszkodott mind a paraszti gatyához, mind a hosszú hajhoz. Akként vélekedett, hogy rövidesen kitelik a segédtanítói esztendő, hiszen* csak tavaszig fogadta föl Ko~* kas iskolamester úr. * (Folytatjuk.) ( épült, újabb részekkel egészítették ki. Az egyes épületrészek tájolásánál kisebb-nagyobb eltérések figyelhetők meg, ezek korrelációt mutatnak azok korával. Ebben az esetben tehát az irányelhajlás változását 340-ig lehetett visszafelé követni. Mindez azért meglepő, mert semmilyen nyom nem utal arra, hogy a középkorban, ill. a római időkben ismerték volna az iránytűt, noha a kínaiak 4000 éve használják. Elvileg lehetséges, hogy eljutva Európába, a műhelytitkaikat szigorúan őrző céhek birtokába került. de erre eddig nincs bizonyíték. Somogyi Népla m
