Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-11 / 212. szám

A megyei tanács vb napirendjén

A közúti közlekedés helyzete

Az ország és a megye egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata a közúti közlekedés. Jellemző, hogy három év alatt megyénkben 46 százalékkal nőtt a járművek száma, 41 ezerről 60 ezerre. Somogybán ezenkívül jelentős még az átmenő forgalom is, különösen az idegenforgalmi szezonban vannak kitéve az utak nagy megterhelésnek. A rohamos fejlődés egész sor új problémát vet föl. Ezért tűzte napirendre a megyei tanács végrehajtó bizottsága a közúti közlekedés helyzetét.

Azt kell elsőnek kiemelni, hogy a személy- és teherforgalom nagy ütemű fejlődésével nem tudott lépést tartani megfelelően a. közúti pályahálózat fejlesztésé, és a különböző létesítmények — szervizek, töltőállomások — száma is kevesebb '■annál, mint amennyire szükség- lenne. Ezen belül pedig változatlanul súlyos Siófok nyári közlekedésének a helyzete, bár a Sió-híd szélesítése valamelyest enyhítette a túlzsúfoltságot.

A megnövekedett gépkocsiforgalom és az útpályák korszerűtlensége — annak ellenére, hogy a somogyi utak jobbak az országos átlagnál

— megnövelte a baleseti veszélyt. Ezért megyeszerte intézkedéseket vezettek, be a baleseti veszélyforrások csökkentésére. Ennek következtében mintegy három éve lassan csökken a közúti balesetek száma, de még így is igen sok a tennivaló. A végrehajtó bizottság ülésén ezeket a teendőket vették számba.

A közlekedési balesetek csökkentésének egyik fontos követelménye az útpályák állandó tisztán tartása. Somogybán sok a földútcsatlakozás, amely megnehezíti ezt a munkát. Esős, sáros időben sok jármű hordja a sarat az utakra, különösen a mezőgazda- sági területekről. A mezőkön, majorságokban a tsz-ek, állami gazdaságok gyakran nem fordítanak elég gondot útjaik karbantartására, így »járműveik a közútra szorulnak, s felhordják oda a sarat. Ugyanígy veszélyeztetik a közlekedést a 67-es úton a reggeli és az esti órákban az útra terelt állatok. Az útcsatlakozásokat egy kormányhatározat értelmében felülvizsgálták a hatóságok, és soknak a megszüntetését, illetve kiépítését rendelték el. Nehezebben megoldható problémának ’ látszik az állathajtás megszüntetése: alaposabban

meg kell vizsgálni, mit lehet tenni.

■ A balesetek megelőzésében fontos szerepe van a közlekedésrendészetnek. Az elmúlt időkben a megyei közlekedés- rendészeti szervek fokozták az útvonalellenőrzést a 7-es úton, de a következő évben még több ilyen megelőző, segítő jellegű ellenőrzést fognak tartani. Fonyódon és Siófokon is ellenőrző bázis létesül, bogy jobban megszervezzék a munkát. Az ellenőrzésekkel párhuzamosan megnövekedett a szabáTysértések miatt a felelősségre vonások száma és a pénzbírságok összege is.

Somogybán 21,4 közlekedési bűntett jut tízezer lakosra, ezzel az . átlaggal megyénk az országban harmadik. A közlekedési balesetekben vétkesnek talált somogyi lakosok száma ennél lényegesen kevesebb: 16—17 jut tízezer főre. A helyszíni bírságok átlaga az idén 50 forint. A bírságolások eredményét áttekintve látszik, hogy a

szabályok megszegésétől nem is annyira a pénzügyi bírság, mint inkább a jogosítvány időszakos megvonása tartja vissza az autótulajdonosokat.

Ugyanakkor az a tapasztalat, hogy azok, akik felelősek I az utak beázásáért, rongálásáért, többnyire büntetlenül megússzák följelentés hiányában. Hogy az ellenőrzés ezen a területen is hatékonyabb legyen, jobb koordinációra van szükség a helyi tanácsokkal.

A somogyi közlekedés helyzetét nagyban meghatározza az is, hogy a tanácsi utak karbantartására szánt pénzek felhasználása a legkevésbé hatékony, egyebek között azért, mert ezeket az összegeket túlságosan szétaprózták. Ezért szükség lenne egy megyei irányítású költségvetési szervezetre, amely alapos tájékozódás után az összegek legmegfelelőbb felhasználásáról döntene. A KPM-ben is nagyobb hangsúlyt kapott a kárbantartás, s a meglevő utak szélesítésére, korszerűsítésére való törekvés a teljesen új szakaszok építésével szemben.

A végrehajtó bizottság ülésén elhatározták, hogy intézkedési tervet dolgoznak ki, amelyben részletesen kidolgozzák a somogyi közúti közlekedés gondjai orvoslásának szervezeti, technikai és pénzfeltételeit.

úgy

közlekedési i ügyi

Zselickislaki kalauz

Az út kettéágazik

Nyűi Mihály

Menni vagy maradni? A

hamletivel csaknem azonos súlyú kérdés. A fiatalok városi munkahelyen dolgoznak, sokszor ott is telepednek le. Nem megy ez már felfedezésszámba a .városközeli településeken. Nem ! csodálkozunk rá mi sem. Vannak olyanok is, akik — velük ellentétben — itt látják a jövőt. Évente két-három ház épül: így tájékoztat bennünket a közös községi tanácson — ez Simonién van — Schlitt János elnök, Fetzer Ferenc titkár és Szalai István, két község párt- alapszervezeti titkára. Ismerik a kisláki helyzetet: maguk is onnan járnak át munkahelyükre.

És nem kell hozzá papír, hogy sorolják, miben lépett előre a felszabadulás óta a falu. Szaporodnak jegyzetfüzetünkben a sorok: »bekötő út, minden utcában járda, villany, ravatalozó, tűzoltó- szertár, naponta többszöri buszjárat, buszváró stb.« S a nagy terv: a következő ötéves tervben törpe vízmüvet szeretnének. Kellene nagyon, hiszen ahány vizsgálat, annyi kútról derül ki, hogy a vize enyhén vagy jobban fertőzött.

lene a tiszta búza. Peregnek a szemek, a mondatok.

— Há’szen itt születtem én, itt vótam gyerek ezen a vidéken. Itt éltem le az életem, a katonaság keserű öt év és két hónapját kivéve. Lityáz- tunk, verekedtünk, bujkálóz- tunk, mint gyerekek. Akkor a töröcskei erdő még nem vót ilyen csepites, csak később vált bokrossá, vagy ahogy mink mondjuk: susnyássá. Éltünk, úgy, ahogy mindenki. A kislaki ember vitte, amije vót a kaposvári piacra. Tejet és fát. A szép hasábokat sajnálta a saját tüzire, azt bevitte a városba. Tehén meg mindig vót, s az tejet adott. A kislaki ember nagy állattartó vót mindig. így éldegéltünk mink is. Az apám ács vót, az lettem én is. A két-három hold főd nem tartott volna el bennünket.

— Itteni lányt vett el, Mihály bácsi?

— Nem a! Megláttam én egyszer Kaposvárba egy lyányt. Gyönyörű vót. Ha\hi- szik, ha nem, én egy szem- pillantás alatt beleszerettem! Odamentem hozzá és megmondtam neki. Este már náluk vótam, Zselicszentpálon. Nem titkoltam és a szüleimnek sem a szándékom. Már az első este kinyilvánítottam. De csak évek múlva valósult be, merthogy jött a katonaság. Bukovinában ettem a komiszkenyeret.

Egyik unokája még tanul, a másik mezőgazdasági üzemmérnök. Ragyog az arca, ha róluk beszel. Aztán a kezéhez igazítja a vasvillát — »nehezebb lett ez mostanában, mióta ötvenhárom kilóra fogytam!« — s elballag hátra. Kisborjú, öt hízó várja az al- mozást. Felesége négy éve halott, ez görnyeszti az öregember hátát. »Jó asszonyom vót nekem végig.« Ballag a térben, s ha szabad azt mondani: az időben. Talán már csak egyedül, van, aki ezekre vezeti vissza a környék egyes részeinek neveit:

— A Keke-domb onnan kapta a nevét, hogy ott egy igen öreg asszony lakott, Keke Józsefné. A Szállások, az itt van a kert végében. Ezt rétkiegészítésnek szokták kiadni. Mondják,. valamikor laktak is errefelé. A Vellás- dombon meg vellakészítő ember lakott. A Deres-hegynek, meg a Szuszka-hegynek biz én sem tudom az eredetjét.

Kirostálódnak az emlékezetből ezek a kitalációk, vagy valós szómagyarázatok. Miként megváltozott a piacozó életmód is.

Az üzemegységi majorban láttuk ennek jeleit. Piros traktorok, hosszú istállók. Péter Sándor íőállattenyésztő így vall erről :

— Lemérhető a változás» de még lemérhetőbb lesz néhány év múlva, mi úgy reméljük. Három telepüiés ‘szövetkezete egyesült január elsején. Si- monfa, Kislak, Zselicszentpál. Az első közös gazdasági év jól indult. A gabona a tervezettnél jobb termésátlagot hozott, s ha nem lesz járvány, az állattenyésztés is szép eredményeket produkál. Ez a telep egy vagyont ér, ahol most vagyunk, ötvenhárom fejőstehén, tizenegy előírási és tizenöt növendéküsző van itt, harminchárom borjúval együtt. A másik községekben is vannak telepeink. Bizakodunk ...

ö nem beszél eltávozó fiatalokról. Mi azonban találkoztunk eggyel, aki szakmát tanul.

Szabó József

— Szerszámkészítő leszek, itt el sem tudnék helyezkedni. Harmadéves ipari tanuló vagyok — mondja Szabó József. — Mások a lehetőségek a városban. De az itthoni fiatalokkal is tartom a kapcsolatot. Néha elmegyek a KlSZ- helyiségbe. Lemezjátszó, tévé, játék van ott. S lesz más is. Társadalmi munkára megyünk, ha lehet szedni a kukoricát. Ebből.

Ezt mondja, miközben elnéz a város felé. A repülőcsészealj-forma, ezüstösen csillogó víztartály éppen idelátszik. \

(Folytatjuk.)

írta: Lcskó László és

Luthár Péter

Fotó: Grábner Gyula

Nincs könnyű dolguk. Évszázadok terhét kell súlytalanná változtatniuk. Hát csoda, hogy nemcsak hivatalos időben, hanem otthon is felkeresik őket ügyes-bajos dolgaikkal a kislakiak?

Évszázados teher. Nyúl Mihály viselt belőlük negyven- öt-ötven éVnyit. Most hetvenhat éves. Szép új házban lakik. A tisztára söpört udvaron egy gombostűnyi szemetet sem lehet találni. Hátul gazdasági épületek, a kert előterében boglyák.

— Régen nem ezt a részt hívták ám Kislaknak! A Pö- löskei rétqh vót kilenc ház, azt.

És mesél' a faluról, magáról. Mintha egy zsákból ömÜzemegységi »bázis«.

Árnyékban

H

a nem volna fény. hiába keresnénk az árnyékot. S ha megtaláljuk, idegenkedünk tőle. Miért félünk? Hiszen az árnyékban'nemcsak megpihenni, hanem alkotni is jó. A napokban ezen töprengtem egy egyetemet végzett kaposvári fiatalember öntudatos »szónoklata« közben. Apjával beszélt. »Értsd meg, apa, menekülök az árnyékodból. Te sok mindent elértél, tisztelettel vesznek körül. Nem akarok belőled élni. Magam szeretnék felnőni, hadd próbáljam ki: van-e erőm, tehetségem hozzá. Elmegyek innen. Itt úgyis csak azt erezném, hogy miattad becsülnek az emberek.« Az apa megértette a fiát, nem ellenkezett. Büszke yolt és szomorú. Ügy zárta le magában ezt a beszélgetést, mint aki tökéletesen megértette ~az élet rendjét«. Csakugyan ez lenne az élet rendje? Ki tudja? Hiszen akkor nem volnának apjuk örökébe lépő fiúk, nem lennének munkásdinasztiák. Lehet, hogy az árnyékból indulva még nehezebb útra, még nagyobb erőpróbára vállalkoznak az ifjak?

A fenti példán felbuzdulva, ellentétét kutatva két makacs embert szeretnék ma bemutatni, aki vállalta a nehezebbet. Hasonlítanak egymásra. Arcvonásaikat mintha viaszmintából másolták volna. Külsőleg nincs is más különbség köztük, mint az, hogy az egyiknek vágott, a másiknak harcsabajusza van; az egyik haja sötétebb, a másiké világosabb; s az egyik arcán, a szeme körül több a ránc. Huszonnégy év van közöttük, tehát nem feltűnő, hogy az egyik higgadt, a másik hevesebb vérmérsékletű. A nevük azonos. Happ Gézának hívják az idősebbet, és Happ Géza a fiatalabb is. Apa. es fia.

»Hoi van az elnök?-« — szólt az ifjú, amikor belépett a tsz-irodába. »Az apádat keresed?« — kérdezte a főagronó- mus. »Nem. Az elnököt. Tudhatnád már, hogy otthon az apám, itt meg a főnököm.« A párbeszédnek híre ment. S amikor a fiúnak alkalma volt magyáLázatot adni, azt mondta: »Ugyanolyan beosztott vagyok, mint más. Csak nekem valamivel nehezebb...« Hangjában nyoma sem volt a szemrehányásnak; maga választotta ezt az utat.

A közös munka öröm. biztonságérzet és konfliktusok hordozója. Mert Happ Géza nemcsak egyszerűen beosztottja Happ Gézának, hanem örököse is. Ha a kétszáznyolc holdas tsz-gyümölcsös fái beszélni tudnának, bizonyára elmondanák: milyen szenvedéllyel nőtt hozzájuk az »öreg«. Maga tervezte, telepítette és ápolta a gyümölcsöst tizenegy évig. Ezt az örökséget adta át a fiának. Nem volt könnyű. S most ő az elnök. Hogyan nézzen vissza? Mit várjon a gyerektől? Bízhat benne, hiszen ismeri. Magára hagyja vagy gyámolít- sa? És hogyan kezelje a tagok előtt? A huszonhárom éves »gyerek« tudta, hogy mit csinál. Ő sem akar az apjából élni, mint az a kaposvári fiú. De nem is hagyja magát csak azért, mert az elnök az apja.

Történetünk színpadra kívánkozna. A szereplők között nem lenne jó és rossz, mint ahogy az életben sem ilyen egy- síkúak az emberek. A nemzedékek természetes küzdelme szőné át a figurák hétköznapjait, úgy, ahogy a valóságban. Harcuk tiszteletre méltó.

Faggattam és figyeltem őket. Néha egymás szavába vágtak, a másik olyankor elharapta a szó végét. Tisztelik egymást, van miért. Egyikük útja sem volt akadálytalan. Az apa megszállottja a gyümölcsösnek; úgy mondja: erre tette az életét. Gyermekkori álma valósult meg, amikor hatvanegyben kocsis brigádvezetőként rábízták a telepítést, meg lygy vezesse a kertészetet. Esténként Boglárra járt iskolába; ment zuhogó esőben, hóban, csípős szélben, s éjjel tanult,/olvasott odahaza. Kertésztéchnikus lett. S vele együtt nőttek a fák. Leste a koronaforma kialakulását, az első gyümölcsöt a termőre forduló fán. Azt mondta: elismerést senkitől sem várt,, csak olyan egészséges gyümölcsöt, amilyet elképzelt, s amelyért megdolgozott a társaival.

a-gyerek- ott nőtt fel a gyümölcsösben. Mi tagadás, jobban érezte magát a fák között, mint otthon, amikor házi munkát bíztak rá. Gyerekfejjel is érzékelte, mennyi küszködés, fáradozás érleli a gyümölcsöt. Elindult hát az apja nyomdokain. Kertészeti technikumot végzett, azután egyetemre ment volna — nem Vették föl. Egy évig brigádtagként dolgozott a gyümölcsösben, majd növényvédő technikusi tanfolyamon vett részt. S amikor az apa elnök lett, a falu természetesnek tartotta, hogy a fiú lesz az utód. Milyen egyszerű ezt így elmondani. 1

Az apa bizalommal és aggódással, néha sanda szemmel figyelte a fiát. Kiment ő akkor is a gyümölcsösbe, csak úgy, hogy a fia észre ne vegye. Eleinte — megvallja — mellőzte a gyereket; tanuljon önállóságot, birkózzon maga. Csakhogy féltette a fáit. Még tőle is. Esténként »kikérdezte- odahaza, i, néha be is avatkozott a fiú dolgába. Ö azonban komolyan vette az önállóságot. »Ne szólj bele, elnököm, tudom, hogy mit kell tennem. Te csak törődj a magadéval.«

Az ilyen szóváltásokból könnyen perpatvar támadhatott volna. »Apám rettentő nyugodt ember, halkan beszól. Amikor ideges, akkor elkezd viccelődni... Én meg csak fokozom a hangerőt-. Tehetetlenségében mondott már olyat is: »Ha ti így, akkor én elmegyek. Csináljátok magatok-. Természetesen maradt. »Sok jót tanultam az öregtől. Nem tudtam bánni az emberekkel. Amikor gyakorlaton voltam egy gazdaságban, lehetett parancsolni. Itt másképp kell, Apám nagyon tud a nyelvükön; most már én is jobban. Csak dicsér- getni nem szeretek, ha valami jól megy. Ezt is tőle tanultam.«

Szakmai viták. A fák alatt, az . irodában és otthon. Ha nem hallja senki, sokszor nyersen is. Az édesanya mindig vállalta a villámhárító szerepét. »Miért marod azt a gyereket, még elveszed a kedvét.« S a fiúnak: »Tedd rpeg apád kérését, láthatod, mennyi gondja van«. A családi hármasban megértés és béke születik.

»Miért nehezebb nekem, mint a többi beosztottnak? Más elnöknél odavernék az asztalra is, itt nem tehetem. Sok mindent le kell nyelni. A gyümölcstárolót például telehordták búzával. Bezzeg, amikor ő volt a kertész, meg nem engedte volna. Vagy üzen az elnök: adjak három embert a búzarakodáshoz.És a mi munkánkkal mi lesz? Ezt is odavághatnám egy másik elnöknek, neki nem. Egyszer nem voltam itthon, szólt a brigádnak, hogy mit csináljanak. Győztem egy hét alatt helyrehozni. Így megy ez. A legjobban mégis az bánt, amikor így mutatnak be valakinek: a gamási tsz-elnök fia. A munkámért becsüljenek, ne azért, amit az apám csinált.. .«

S az apa gondja. »Néha bizalmatlanok az emberek. Mondják ám, hogy a te idődben ez másképp volt. Előnyt akarnak kicsikarni. Ha idegen kertészem lenne, pártfogolhatnám. Mondhatnám, hogy emberek, btzzanak benne. Hiszen tudom, hogy jól teszi íjj dolgát, csak még heves egy kicsit. Nemigen dicsérhetem, az éti fiam... Ne.m könnyű egyszerre apának meg főnöknek lenni.- Most is tanul a fiú. levelezőre jár a keszthelyi egyetemen. Lassan »zsebre vágja« az apját. De a gyakorlatból még van mire figyelnie.

n

fortyogás. a sok vita, a munkahelyi gyötrelmek, az önállóság akarása edzi a fiatalembert, s edzi az apa tisztességét, emberségét is. Nem rossz ez így, csak nehezebb. Happ Gézának Happ Géza oldalán keményebben kell a saját lábára állnia, mintha másutt dolgozna.

Életükből, eredményes hétköznapjaikból úgy láttam: alkotni árnyékban is jó. S az árnyékot hiába kutatnánk, ha nem volna fény, amely átruházza éltető melegét.

Jávori Béla