Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-10 / 211. szám

I

Jól szerepeltek a vendégcsapatok a megyei labdarúgó-bajnokságban

TÁSKÁK—JUTA 3:3 (1:2)

Taszár, 150 néző. V.: Per- ger.

Taszár: Szarvas — Varga, Gcr- bán, Magyar, Iiimyes, Vígh, Nagy, Vágvölgyi, Koza, Mátllé (Tóth). Sátrán. Edző: Balatoni Sándor. Juta: Schiszler — Tompa, Csonka, Hegedűs, Bíró, Decsi, Stágl (Gurger), Csima, Ehl, Göncz, Lan- dek. Edző: Göncz István.

•A jól kezdő vendégek negyedóra alatt kétgólos előnyre tettek szert. Azután felülkerekedett a Taszár, s kiharcolta a döntetlent, noha a 73. percben a hazai csapat Magyar kiállítása miatt 10 főre olvadt. G.: Tóth, Nagy (11-es- ből), Ernves, illetve Éhl (2), Gönz. Jók: Vígh, Nagy, Er- nyes, illetve Hegedűs, Bíró, Landek.

Taszár ifi—Barcs ifi 3:2

Vadas Tibor

BARCS—CSURGÓ 3:1 (1:0)

Csurgó, 200 néző. V.: Horváth I. Li.

Barcs: I*iros — Kiss, Dóczi, Gelencsér, Bőrösök (Fábián), Winkler (Plecskó), Hoffer, Gulyás. Gyergyák, Tóth, Porrogi. Edző: Mayer György. Csurgó; Jancsi — Péntek, Kovács, x Lieber, Kisgéczi, Szmolek, Luka (Balogh), . Nagy. Polgár, Szabó II. (Szabó I.), Mogyorósi. Edző: Jakab László.

Nagy várakozás előzte meg -a barcsi csapat 9surgói szereplését. Az NB III-at megjárt vendégek változatos játék után a 45. percben védelmi hibából szereztek-vezetést. Szünet után a barcsi csapat tovább növelte előnyét és biztosan nyert, mert lendületesebb volt a támadósora. G.: Hoffer (2), Gulyás, illetve Szabó I. Jók: Gulyás, Hoffer, Dóczi, Kiss, illetve Lieber, Polgár, Szabó I.

Barcs ifi—Csurgó ifi 2:1

Kovács Antal

sós (2). Jók: Giczinger, Gőcze, illetve Luczek, Orsós, a mezőny legjobbja.

g

Babócsa ifi—N. Somogyi ifi 3:0

. Varga Tibor

MARCALI SE—KÁPOLY 2:1 (2:1)

.Marcali, 400 néző. V.: Vajda.

Marcali: Király — Dunkler, Ható I., Beck, Kiss, Pék, Kovács (Korona), Kusz (Páiíi), Szántó, Izsák, Ható II. Edző: Bősz Ádám. Kapoly; ?Gerebics — Bán, Tilinger; Bordán, Szőts, Halász (Lerch), Kovács, Szabó, Puha, Schnur, Gara (Bartl). Edző: Kétszeri Ferenc.

Két ellentétes félidő volt. Az elsőben a hazaiak, szünet után a vendégek játszottak jobban. A marcali csapat gólratörőb- ben futballozott. G.: Izsák, Szántó, illetve Szőts. Jók: Király, Dunkler, Szántó, illetve Tilinger, Schnur.

Bősz Adám

FONYÓD—

LENGYELTÓTI 3:2 (0:0)

Lengyeltóti, 300 néző. V.: Tardi.

Fonyód; Fenyvesi —* Sipos, Gyu- ricza, Horváth, Vecsera J., Nagy, Vecsera Z. (Varga), Fejes (Lanti or), Papp, Marko vits, Tavaszi'. Edző: dr. Vida János. Lengyeltóti: Benkő — Hollósi, Smida, Hosz- szú (Tóth), Kesztyűs, Kiba, Komócsin, Sán<f»u\ Oszlánszky, Szálai, Mátyás (Kollár). Edző: Csordás László.

Kiegyenlített első félidő után 'a második 45 perc kezdetén a hazaiak szereztek vezetést. Azután a fonyódi csapat 3:1-re elhúzott és megérdemelten nyert. G.: Nagy (2, egyet 11-esből), Tavaszi, illetve Kollár, Sándor. Jók: Gyu- ricza, Nagy, Tavaszi, illetve Szalai, Smida, Kollár.

Lengyeltóti ifi—Fonyódi ifi 6:0

Dr. Körmcndy István

NAGYATÁDI SOMOGYI— BABÓCSA 4:2 (3:0)

Nagyatád, 100 néző. V.: Szöl- lősi.

Somogyi; Goszlola — Sándor, Giczinger, Turnár, Lados (Nagy). Szalai, Serczig, Gőcze, Fehér, Bérc, Papp. Edző; Oláh György. Babócsa: Vukrfiann I. — Orosházi, Luczek, Balogh, Kiss, Vukmann II., Arany, Va.ngyia (Vidák), Hajdú, Horváth (Gyurákovies), Orsós. Edző; Vukmann László.

Az első' félideji jó játékát gólokra is tudta váltani a hazai csapat. Szünet után már csak küzdelem folyt, s ekkor két ízben eredményes támadást vezettek a vendégek is.

G.: Gőcze (.3), Bere, illetve OrK. VASUTAS—

M. LATINGA 3:2 (1:0)

Kaposvár, 24)0 néző. V.: Resti.

K. Vasutas: Okos — Marosi, Takács, Kaszás, Méreg, Finota, Páti (Kelemen), Tallián, Kéki (Tóth), Hegyi, Törzsök. Edző: Barta Lajos. Latinca: Györfi — Berta, Szabó, Balázs, Mika, Halász, Kulcsár, Borsfái, Szita, Vadászi, Ituppert. Edző: -Borsfa' Géza.

Egyenlő erők küzdelméből azért került ki győztesként a K. Vasutas, mert csatárai jobban kihasználták helyzeteiket. Sorsdöntőnek bizonyult

Berta öngólja. G.: Hegyi, Kelemen, Berta (öngól), illetve Borsfái (2). Jók: Takács, Finota, Hegyi, illetve Balázs, Vadász.

K. Vasutas ifi—Latinca ifi 2:C

Simon Ferenc

NAGYATÁD—

SOMOGYTARNÓCA ö:2 (4:1)

Somogytarnóca, 250 néző. V.: Zsalakó.

Nagyatád: Németh (Balogh) — ZsouiaK, Varga, Komp, Deu'.i (GrczsaA), Horvath, Fodor, Oian, Segesdi, Iiics, Zakányi. Edző: Szauo Pál. Somogytarnóca; Nemes — Bencsik II., Pintér, Farkas I., Kovács II., Novak, Sipos, Fábián, Farkas (Bencsik I.), Boros ^Kovács 1.), Mohácsi. Edző. Bolhói Ferenc.

Jó iramú, sportszerű mérkőzés. A hazai csapat tartalékosán állt tel, azonkívül az együttest megviselte játékostársuk, Hoffer hétközi tragikus halála. G.: Fodor (2), Segesdi (2), Oláh, Zákánvi, illetve Mohács) (2). Jók: Zsobrák, Varga, Fodor, Oláh, illetve Kovács

II., Mohácsi.

Nagyatádi ifi—Somogytarnó- cai ifi 2:0

Novak József

EALATONLELLE—LÁBOD 3:1 (3:0)

Lábod, 100 néző. Vezette: Sehr an tz.

Balatonlelle: Kollár — Bakos, Hiba, Brunner (Vázsonyi), Kenéz, Rácz, Kovács, Vass, Szabó, Takács, Androsovits. Edző: Cser László. Lábod: Pánovics — Tibál. Kovács, Oroszi, Iván II., * Dorogi, Csabi, Fülöp (Lieber), Nemes, Kozma. Edző: llosfai László.

Változatos, jó mérkőzés. Az első 45 percben a vendégek jól használták ki a hazai védelem1 zavarait. Szünet után fölényben játszott a lábodi csapat, de erejéből csak szépítésre futotta. G.: Takács (2), Kenéz, illetve Dorogi. Jók: Kenéz, Vass, Takács, illetve Pánovics, Nemes.

Balatonlelle ifi—Lábod ifi 1:0

Tóth Sándor

A megyei bajnokság állása a 4. forduló után;

1.

Nagyatád

4

4

—

—

19-3

8

2.

Kapoly

4

3

—

1

12-5

6

3.

Barcs

4

3

—

1

12-6

6

4.

Taszár

4

2

2

—

7-4

6

5.

K. Vasutas

4

3

—

1

9-7

6

6.

Marcali

'4

2

1

1

7-6

5

7.

Juta

4

2

1

1

14-14

5 1

8.

M. Latinca

4

2

—

2

11-6

4

9.

Fonyód

4

2

—

2

8-6

4

10.

Som. B. SE

4

2

—

2

6-8

4

11.

S.-tarnóca

4

2

—

2

6-11

4

12.

B.-lelle

4

1

—

3

8-11

2

L.-tóti

4

1

—

3

8-11

2

14.

Babócsa

4

1

—

3

8-12

2

15.

Csurgó

4

—

—

4

2-1116.

Lábod

4

—

—

4

2-18

—

Hószakadás

Rövidesen új magyar film kerül a somogyi mozik műsorára, a népszerű alkotóhármas: Csoóri Sándor, Sára Sándor és Kása Ferenc filmje, a Hószakadás.

Filmballada, egy huszadik századi história, embert próbáló időkből, embert próbáló időkről. Még a nyáron láttam a filmet, s, mielőtt akkor készített jegyzeteimhez nyúlnék. azt próbálom fölidézni: mi is tér vissza — mi is maradt mes? a több hete látott képsor után. Két vízió tör fel. Az egyik egy vöigvkatlan. mely a csúcsos-sepKás heevek- től. az áldott kék égtől déd>=l- getetten lehetne akár a béke nyugalmas paradicsoma. a csend szigete... De a faházak eg vikéből csizmanadrá- gos. barna egyenruhás, he- gvessipkás katonatiszt lépdel elő. s az emlékezet kamerája máris élesíti a képet: gondterhelt. racionális pózokat öltő. egzaltált arc. ahogv Hau- mann Péter megformált egy tábori csendőr tisztet, aki két agvonlövetés kőzett moralizál... Ez az egyik kép.

A másik maga a /leszakadás. A pilléző hó meseszerű látványa, az egymást kergető pelyhek időtelenséget sugalló téli némasága. És egy öregasszony, aki magányosan a sziklák oltalmába húzódik — lassan belepi a hó. Egy ideig élesen világít az arca, a ráncok barázdái szinte megszámlálhatok, azután egyre életlenebb a kép .... Egy folt csupán a sűrű, hatalmas hóesésben.

Nem véletlen talán, hogy Sára Sándor e két csodálatos képsorát őrzi meg elevenné, azonnal kitárulkozóvá az em- ‘ lékezet. A korábbi Nincs idő | című film kapcsán kérdések, j dialógusfoszlányok, groteszk, j börtönbeli karácsonyünnep képsora fakad fel: innen csak | az operatőr remeklése . .. Persze, azért Soltival több ez a | film annál, mintsem csalt annyit mondjunk róla, hogy Sára Sándor gyönyörű képe: avatják emlékezetessé.

Filmballada — kezdtem fentebb egy bekezdést, s ki kell egészíteni a kifejezést: film-népballadára. Megrázó képsor indítja a történetet, egy második világháború alatti hadiversem' zajlik, ahol a győztes jutalma a szabadság. Ember emberre tapos a félelmetes hadijátékban, halál is esik, s épp ez lesz a győzel- ' mes fiú szabadságan'ak az ára. A fiú hazatér, otthon csak a mamát leli. apja már felhúzó- ! dott a havasok békés csendjébe a háború, az emberva- í dászok elől. Utána indulnak, i egy pilótalányra lelnek, az- j tán egy tábori csendőrre, majd a táborra, ahol ott fog- | ják őket. A dialógusokban, I amelyek látszatra vallatások, valójában a háború sodorta I

emberek talajtalan kérdései, izgatott ösztönei, félelme és félélmetessége ágálnak. Egy bizonyos: itt—a film legnagyobb gyengéje ... Ahol el- vékonyul a cselekmény, és megérezzük, hogy a íigurák, a képsorok lényegében absztrakciók. A hegy ölén levő kis táborban igen sokféle társadalmi típus vonul tel, s tárulkozik ki egy háborús helyzetben — sajnos, kevés eredetiséggel. Kevés meggyőző erővel. Papírfigurának, az eddig igen sokszor »megénekelt«, regényben, színműben, filmen megrajzolt, úgynevezett dzsentroid magyar tiszt hibrid változatának érezzük azt az alakot, amelyet Hau- mann Péter jobban is életre keltett volna, ha több eredeti vonással öltöztetik fel meg- írói. S ezért nem eleggé életigaz ellenében a fiú sem . . ■ Mintha úgy érezték volna az alkotók, hogy' a Csoóri által dialógusokba öltöztetett balladái történet, Kosa helyzetépítése, Sára csodalatos képsora kiteljesíti a mondanivalót. Sajnos, elégséges élet- anyag nélkül úgy vagyunk vele, mint egy lestménnyei, amelynek témája ugyan megragad bennünket, de a főalakja nem elég érdekes. így csak a részlet néhány szépségét visszük magunkkal, némi csalódottsággal. t

Tröszt Tibor

Napirenden az idegsebészet

Tizenöt országból jöttek el

A Balaton-part déli főváro- j sának, Siófoknak, a fejlődése, | városiasodása magával hozta j azt is, hogy szezon előtt és most ősszel, amikor napról napra népteleoednek eí a korábbi forgatag színhelyei, kongresszusok bérelik ki a szállodákat.

Tegnap kezdődött és holnap fejeződik be a Magyar Ideg- gyógyászati Társaság — kétévente ismétlődő — nemzet-’ közi érdeklődést kiváltó idei kongresszusa.

Az előadások szünetében megkértük dr. Mérei Tibort, a Pécsi Orvostudományi Egyetem idegsebészeti egyetemi tanárát, a nemztetközi kongresszus egyik szervezőjét, hogy mondja el: a jelentkezések és az első napi előadások után milyennek értékeli a siófoki eszmecserét?

— Mintegy százötven részvevő érkezett siófoki kongresszusunkra. Tizenhat ország legjobb idegsebészei gyűltek össze, hogy beszámoljanak a legújabb eredményekről.

Francia, angol, német, olasz,

cseh, osztrák, jugoszláv, len- j gyei, amerikai, szovjet, holland, román, spanyol, brazil I és magyar összetételű a kongresszus. Megérkezett Brazíliából az idegsebészek nemzetközi szervezetének az elnöke, Mattos Pimenta is.

— Milyen célt, programot tűzött ki a, kongresszus most?

— A háromnapos tanácskozássorozatnak, . a hatvan előadásnak mindössze egy témája van. Ügy gondoltuk, hogy sokféle módon megvitathatjuk így a hallóidegsebészetet. A hallóidegekhez közel eső daganatokról is szó esik tanácskozásunkon. Az újabb eszközökkel hatékonyabbá vált ezeknek a daganatoknak a korai fölismerése, illetve műtéti eltávolítása.

— Magyarországot) hol tartunk az idegsebészettel?

— A nemzetközi élvonalhoz tartozunk. Különösképpen a kis daganatok kezelésében. Az utóbbi négy-öt év vívmánya, hogy itt tartunk.

— ön Pécsen tanít. Ott is végeznek idegsebészeti műtétet. Mióta, és -hogyan fejlődik?

— Pécsen hagyománya van az idegsebészetnek. Mintegy harminc éve végeznek ilyen műtéteket. Hol tartunk? Hazánkban a kis daganatokat a mi klinikánkon távolítják el.

— A siófoki kongresszus programjában szekcióülések is szerepelnek. Milyen szekciókban folynak előadások?

— Foglalkozunk a daganatokkal, az idegsejtek szövettani vizsgálatával, az egyes daganatok sebészeti ellátásának módjaiyal és az utókezeléssel.

A kongresszus részvevői hasznos munkát végeznek Siófokon a műtőktől távol is. A mintegy százhatvan részvevő kicseréli tapasztalatait, s ez nemzetközi viszonylatban nagyon fontos. Vendégeink, európai és távoli országok küldöttei pedig megismerkednek egy kicsit a Balatonnal, hazánkkal. Ilyen program is szerepel a kongresszus »munkafüzetében«.

H. II.

PVSK-gySzelcm született Kaposváron, a kosárlabda Latinca Kupában. A kaposváriak — a Táncsics SE-t is beleértve — gyengébben szerepeltek a vártnál. A versenyre szerdai számunkban részletesen visszatérünk.

/

Izgalmas könyvet olvastam. Az -írója — bár egyike volt a magyar irodalom | jelesei között is a legjeleseb- | beknek — soha nem gondolta j tán, hogy egyszer e »munkáiból« is mű lesz. Felkavaró, i megindító; hol hozsannásan ! életigenlő, hol megrendítően tragikus. Móricz Zsigmond leveleinek egy részét szerkesztette könyvvé, látta el min- j dent értető jegyzetekkel, ma- j gyarázattal egyik lánya, Móricz Lili.

Egyetlen személyhez szólnak a levelek. Simonyi Máriához, a színésznő-szerelemhez, későbbig feleségéhez. A másodikhoz, aki miatt bomlani kezdett első házassága. Mi minden van e levelekben! Egy nagy író életének tíz-tizenöt éve. Öröm, bánat, remény, indulat, gyanakvás, kitárulkozás, szerélem, harag. Magánügy, mondhatná bárki.

De nem az. Egy író küzdelme a mindennapi betevőért; állandósult reménytelen küzdelme a megélhetésért. S szerelmének grafikonja. Igazj móriczi alkotássá állnak ösz- sze a levelek. A »műhelytitkok« beavatottjává válik az olvasó. Megtudja, kikről mintázta alakjait. Megismerkedik az akkori irodalmi, színházi élet világával, a mozgató emberekkel. Romló viszonyokkal, az akkori korral: a húszas és a harmincas évekkel.

Csaknem minden levél remek elbeszélés, szép sítlusban. Aki annyi »irodalmat írt«, az a leveleit sem tudta henyén fogalmazni. Talán egyszer valaki színpadra állítja ezeket a leveleidet, miként Bemard Shaw-éit is tették.

O Zamárdiban sétáltam a minap. Szűnik a nyári zsúfoltság. A várakozás perceiben — amíg a kollégák megérkeztek a kocsival — ezt a könyvet, a »Kedves Mária!« címűt olvasgattam. S egyszer csak Zamárdi neve bukkant fel a könyvben. Ezt? írja Móricz Lili az apjáról: »Imádott földet vásárolni... Egy-kéí

éve Máriának vett egy bájos kis kertet Zamárdiban. Bala- tonfüredről Hévíz felé megáll ott, és onnan ír egy kedves, vidám, rajzos beszámolót. Lerajzolta a kertet...«

íme egy epizód, mely eddig — azt hiszem — nemcsak számomra volt ismeretlen, s amely Móriczot, ha gyenge szállal is, Somogyho» kapcsolja. Egy személyes emlék a másik, a »hivatalos« mellé, amikor a forradalmi időkben ámulva járta be a megváltozott világot, az első szövetkezet tábláit.

A levél a bizonysága a zamárdi vásárnak. Olvassunk bele!

» ... Itt ülök a maga földjén, és hallgatom, hogy susog a kukorica levele. A kukorica oly óriási, magasabb, mint én. Van itt egy napraforgó előttem, olyan magas, hogy kézzel nem érem el a tetejét, s oly vastag, hogy egy tenyér nem éri körül. Buja föld s jó j művelve, trágyázva. »Minden megterem itt a Baliának« mondja a szomszéd lánya. Ku-1

korica — bab — krumpli — paradicsom — retek — saláta.

De bizony a gyümölcsfák betegek, hernyórágottak, penészesek. Három körtei^ gyönyörű. Mindeniken van termés, összesen 50 szem remek körte.

Tizenhat szilvafa él, szépek, csak meg se metszették.

Van még két szép nyárfa és egy igen szorfforú fűz. A fák többi része kiveszett. Se alma. se dió ...«

. Gazdaszem ez. így nézhette ország gondját is.

Sétáltam ' Zamárdiban, s csak egyre tudtam gondolni. Vajon nfielyik telken pihenhetett akkor Móricz valamelyik fa alatt? Melyik kertet vásárolhatta meg Simonyi Máriának, a hattyúi előkelőségű színésznőnek? Biztosan épület áll már a kukorica helyén.

S régóta áll az a másik »épület« is. Az író életműve. Biztos menedéke a könyvszerető embereknek.

Leskó

somogyi Néplap

László

B

%

\

h