Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-10 / 211. szám
I A katedráról a tanácselnöki székbe A véletlen úgy hozta, hogy az első igazi őszies napon ülhettünk le beszélgetni Horváth Árpáddal, a Balatonlel- lei Községi Tanács elnökével, Hogy miért jutott eszembe nevéről, tisztségéről az évszak fordulása? Két oka is volt ennek: jóformán az imént fejeződött be a nyári szezon és néhány napja kezdődött meg a tanítás. Az előbbit minden Balaton-parti település tanácsi vezetője megkönnyebbüléssel nyugtázza. Az utóbbi azért érdekes dátum a számára, mert néhány éve még maga is a tanévkezdés lázában égett: tizenegy évig tanította matematikára, fizikára a leilei gyerekeket. Azután a 71-es választások előtt azzal keresték fel: most itt van szükség rá. — Hosszú vívódás után azt mondtam: jó, úgyis csak kétéves ciklusról van szó. Ha nem megy, legföljebb visszakérem magam az iskolába. — Gyakran gondolt erre? — Az első időszakban igen, amikor a temérdek, addig nem is nagyon hallott ügyben kellett állást foglalnom, döntenem, tárgyalnom gazdasági, fejlesztési dolgokban, közben megismerni az államhatalmi, közigazgatási munkát. Aztán a sokoldalú tevékenység egyre messzebb sodort az iskolától. Az első időszakban ugyan sűrűn benéztem egykori munkahelyemre, de most már nem gyakrabban, mint más tanácselnök. Persze, ha iskolai dolgokról van szó, hasznát veszem a szakképzettségemnek. — A tanácsi munka, másfajta■ tevékenységet — talán azt is mondhatnám: magatartást —, merőben új ismereteket kíván, mint a tanári beosztás. Hogyan sikerült az átállás? — Hármas segítséggel: a, mindennapok gyakorlatával, a nagy szakismerettel és rutinnal rendelkező kollégák — elsősorban Szántó János vb- titkár — szakmai, embejri támogatásával és tanulással. Beiratkoztam a jogi egyetemre, most fejeztem be a második évet. — Azt hiszem, ez már végleges kötődést is jelent a tanácshoz. — Mit tagadjam? Szeretek itt lenni. Látni, hogy erőfeszítéseink, ötleteink, szervező munkánk nyomán hogyan szépül a községünk. Pedig a gondokból nekünk is kijut, akárcsak a többi balatoni üdülőhelynek. — Közülük is a legégetőbbek? ' — Községünk két részből áll: az üdülőtelepből és a belső községből. A lakosság azt látja: sokat költünk (szerintünk keveset) a parti részre, és elhanyagoljuk a falu utcáit. Pedig igyekszünk az őslakosság igényeit is kielégíteni, és közben megmagyarázni, hogy az üdülőtelepet csak erre a célra felhasználható,, külön központi keretből juttatott pénzből tartjuk rendben, illetve fejlesztjük. Aztán itt , volt a többletingatlanról .szóló törvény végrehajtásának hatalmas munkája. Igaz, az érintettek 90 százaléka megértette, hogy a jogszabály szerint kell eljárnunk, de egy kis része minden igyekezetünk, humánumunk ellenére rossz szemmel néz ránk. Igaz, nem ez az egyedüli népszerűtlen feladatunk. Nagy gondot okoz továbbá a szennyvízelvezetés. Most próbálkozunk társulatot létrehozni a hálózat bővítésére. Egy másfajta nehéz ügy: alig tudunk lépést tartani az évről evre nagy ütemben növekvő vendégsereg igényeivel. Tavasz- szal, amikor mindent gondosan .előkészítettünk, azt hittük, rendben mennek majd a dolgok. Azután kiderült, hogy a kereskedelem nem győzte helyiséggel — nem áruval — a mintegy 25 ezer üdülővendég kiszolgálását. Jövőre mindenképpen megoldást kell keresnünk idénypavilonok építésére. — Gondolom, az utóbbi volt az egyik nyári panaszcsokor a tanácshoz. Ezenkívül akadt-e említésre méltó? — Apróságnak tűnik, de az érintetteknek — mindkét félnek — mégsem az: a környék lakói túl hangosnak találták az ifjúsági park zenés műsorait. Szó se róla, nem valami finoman csinálták a fiúk. Persze, a lakóktól is több türelmet ■ kérünk, hiszen a lakás- tulajdonosoknak nem kevés bevételük származik a nyaralókból. — Ez a tanácselnöki munka egyik, a mindennapok sokrétű gyakorlatából felépülő oldalh, A másik legalább ennyire fontos: helytállni a testületi munkában, mindjobban bevonni a tanácstagokat — rajtuk keresztül a lakosság egyre szélesebb körét —, a közéletbe, együtt gondolkodásra, nagyobb közösségi felelősségre nevelni őket. — Igen, és ezzel — bár van némi előrelépés — magam sem. vagyok elégedett. Azt ugyan nem mondhatom, hogy nem elég aktívak a tanácsüléseink. De nem elég széles az érdeklődők, a megnyilvánulok köre; viszonylag nagy a passzív tanácstagok aránya, és ez a választókörzetben is érezteti kedvezőtlen hatását. Meg a kezdeményezést hiányolom. A tanácsi bizottságokban is. — ha megszervezzük — megjelennek, kérdeznek, még véleményt is mondanak a témáról, de ötletekkel, jó módszerekkel, á lakosság javaslatainak közvetítésével csak ritkán segítik működésüket. — Talán az is hozzájárul ehhez, hogy csekély a tanácstagok döntési lehetősége. — Lehet. De hát forintjaink túlnyomó többségének előre meghatározott helye van. Legföljebb a megvalósítás rangsorán és módján lehetne vitatkozni. — Például ezeken. És ebben az előterjesztések »nyíltabb* megfogalmazásával, választható, vagylagos határozati javaslatokkal is érdemes segíteni. Lehet, hogy csekélységnek tűnnek bizonyos dolgok, de ezek felett legalább gyakorolhassanak döntési jogot. — Igen, így elmondva egyszerűnek is tűnik mindez, a valóság, a gyakorlat azonban sokkal bonyolultabb. Nehezen szakadunk el bizonyos megcsontosodott formáktól. Mindenesetre lehet és kell is tennünk a testületi munka további javításáért, elsősorban jobb módszerek kimunkálásával. Horváth Árpád 35 éves. Kiegyensúlyozott, egészséges szemléletű fiatalember, egyszerre elégedett és elégedetlen. Nehéz befejezni vele a beszélgetést: a tanácsi munka, a közéleti tevékenység újabb és újabb területei felé ágaznak mondataink. De nem is kerekre zárt eszmecserét akartunk rögzíteni, hanem felvillantani egy arcot azoké közül, akik a köz szolgálatának ezt a posztját vállalták. Paál László Zselickislaki kalauz Ahova az út leágazik Zsclicség. Ezerszer áldott és ezerszer átkozott vidék. Turistáknak gyönyörű, földművesnek gyötrelmet adó táj. Meredeken futó lejtők, erdörengeteg, szemet dédelgető szőlőskertek, a völgyben a templomtoronyhoz bújó házak, mint ragadozó madártól a kotlóshoz menekvő csibék. Zselicség, ezerarcú táj! A Szigetvári útról egy helyütt »lefolyik az aszfalt. Keskenyebb csíkban kanyarog be a dombok közé. Ott található Zselickislak. Néhány adat tulajdonképpen sok mindent elmond erről a településről. ! Négyszázhetvennyolc «ember I lakja. Száznegyvenkét ember- | nek a tsz ad, vagy adott raun* J kát, nyolcvanketten bejárnak ipari munkahelyekre a közeli megyeszékhelyre. 1 Mi azonban nem számokban, nem mennyiségben- akarunk gondolkodni, mert a több jegyű számok mindig általá- j nosítást fejeznek ki. Embereket mutatunk be Zselickislakról. Olyanokat, akik ott élnek az 1790-es években épült késő barokk stílusú templom körül, abban a faluban, melyet egy 1534-es összeírás még nem említ a húsz portán felüli lakott helyek között. A régmúltat sem idézi más Zselickislakon az említett tornyos épületen és két-három százéves házon kívül semmi. beszél magáról. Azt sem tőle tudjuk meg, hogy a KISZ-ta- goknak tavaly színdarabot tanított be. Hogyan művelődik a zselickislaki ember? Milyen lehetőségei vannak erre? Él-e ezekkel? A zselickislaki könyvtár vasárnap öttől-hétig van nyitva. Ebben a két órában vihet olvasnivalót a 115 beiratkozott könyvtári tag. (Ha visz.) A köteteket Bencs Jánosné kezeli. A tanácson dolgozik, 1969 óta könyvtáros. — Mikor az elődöm elmént, nagy gondban voltunk, ki legyen helyette. »Csináld te, vagy talán te ...« Rám esett a választás, én meg elvállaltam, ezt is el kell látnia valakinek. Havi 150 forintot kapok érte, nem nagy pénz. Otthon is len- j ne munka, van három hízó, j egy tehén meg két nagy üsző. j A családban heten vagyunk, j így aztán még tanfolyamra ’ sem tudtam elmenni. Egyszer : volt rá lehetőség, de gyere- j megtalálható, nagy a választék. A rendszeres olvasó kevés. Vannak könyvek, amelyeket salatára olvastak, vannak érintetlenek is. — Le ghűségesebbek a kisdiákok. ök sokszor jönnek. Ha nem tudnak válasz tani, segítek nekik. A felnőttek nyáron nem jönnek, sok a munka. Télen visznek szakkönyveket. Szőlészet, borászat, kisállat- tenyésztés. Ha van egy tv-sorozat valamelyik bői, könyv- akkor azt Ilcrner Kálmán. Falurészlet. | ’ Nem messze tőlük — itt j egyébként semmi sincs mesz- sze! — emelkedik egy új emeletes ház, mintegy jelképezve: merre tovább. Herner Kálmán iskolavezető tanítót azonban nem itt, a házában találjuk. Szeptember van, ilyenkor már többet van az iskolában, mint otthon. — Az összevont alsó tagozatot tanítom. Huszonnégy gyereket. A nagyok bejárnak Kaposvárra a Zrínyi Ilona Általános Iskolába. Huszonnégy apró ember kavarog, forog körülötte a szü- nétben. Ö a középpont. A támasz, a biztos menedék: minden. A falunak szintén jelent mást is, többet a tanítónál. Népművelési ügyvezetőt, pártpropagandistát: olyan embert, j akihez minden időben bizalommal fordulhatnak. Keveset I kék és öregek mellett nem tudtam vállalni. Most 1263 könyvük van Szépirodalom, szakkönyvek, gyermekkönyvek vegyesen. Évente talán ötven kötettel tudják gyarapítani, a tanácsi alapból és a megyei könyvtár által adott könyvekből. — Van-p a faluban valakinek nagyobb könyvtára? — A fiatalabbaknak — 30 év alatt — vannak könyveik, az idősebbeknek nincsen. Olyan emberről, akinek sok lenne, nem tudok. Falusi emberek általában megveszik a kalendáriumot, az újság mindenhova jár. Nem nagyon olvasnak mást. — Önöknél otthon? — Olyan sok nekünk sincs, talán 30—40 kötet. Kedven- cem Szilvásig!) Nem kell köhyvet vennem, itt minden sorra elolvassák. A kapitány például egészen szakadozott. Ha idősebb ember téved be, az végigszöszmötöli a szekrényeket, ha így sem választ, altkor ajánlok neki valamit. De ez csak ritkán fordul elő. Egy községi könyvtár — nem szólam — a kultúra bástyája! K könyvtáros, itt Kislakon, de máshol is sokszor képzetlen, már annak is örülnünk kell, hogy csinálja. Az olvasók közül tizenhat cigány — gyerekek —, őket is Bencs Istvánná kötötte ide. Túllépni azonban ő sem tud önmagán. — Kellene-e bővíteni a könyvtárat? i — Nem, nincs rá szükség. Közel vagyunk a városhoz, aki igényesebb, az bemegy a megyei könyvtárba. Van olyan tagunk, aki itt is, ott is kölcsönöz. Ebbe a faluba ez elég. »Aki igényesebb**... A már megszerzett 1 tudás birtokosa. Kloss ' Aki nem, az kire marad? Arra, már i aki héttagú családot lát el, egy I háztájit, és dolgozik is. A népHáz a régi időkből. A hallgatók fele munkás Tanévnyitó a pártiskolán Újra becsöngettek a megye pártiskoláján is. Tegnap reggel megérkeztek az egyéves es az öthónapos tanfolyam hallgatói az Oktatási Igazgatóságra. A több mint száz hallgató fele munkás, és szép számmal kezdik meg a tanulást a nők is: huszonkét lány és asszony található a hallgatók között. Az igazgatóság nagytermében tegnap délelőtt tíz órakor kezdődött meg a tanévnyitó ünnepség, amelyen részt vett Honfi István, a megyei párt- bizottság propaganda- és művelődési osztályának a vezetője és Tolnai Sándor, a megyei pártbizottság párt. és tömegszervezetek osztályának a munkatársa. Dr. Nagy Lajos igazgató köszöntötte az 1974/75-ös tanév első pártiskolásait. Hangsúlyozta: azokra, akik a teremben ülnek az ' a feladat vár, hogy sajátítsák el a marxizmus—leniniz;must, tanuljanak becsületesen. Megígérte, hogy az igazgatóság, a tanári kar mindent megtesz ennek érdekében. Ezután Honfi István osztály vezető nyitotta meg a tanévet Elmondta, hogy a pártiskola évek óta a marxizmus—leni- nizmus alaposabb elsajátítását szorgalmazza, a marxizmus— leninizmus elmélyültebb tanulmányozásához nyújt lehetőséget azoknak a kádereknek, akik vezető poszton állnak, emberekkel foglalkoznak, s meghatározó szerepük van környezetük formálásában. A marxizmus—leniniz- mus a legfontosabb ismeret, s ennek áé kell itatni a szakismereteket, az általános műveltséget; akkor a már megszerzett ismereteket is jobban • kamatoztathatják, még teljesebben adhatják át a társadalomnak, a környezetnek. A megyei pártbizottság osztályvezetője felhívta a pártiskolát most kezdő hallgatók figyelmét arra, hogy a marxizmus—leninizmus elmélyült tanulmányozására azért van jelenleg olyan nagy szükség, mert egyre bonyolultabb feladatok állnak előttünk. Éppen ezért alaposan mélyüljenek ef mind a belpolitikában, * mind a nemzetközi kérdésekben, hiszen ez lesz leendő munkájuk vezérfonala. A párt politikájának megvalósítása egyre jobban a káderektől függ, éppen ezért a Központi Bizottság káderpolitikai határozata alapján szélesebb alapokra épül a kádérképzés. A pártiskolában is nagyobb számban tanulnak munkások az egyéves (tanfolya mon, s ez a folyamat folyta tódni fog. Honfi István arra kérte a jelenlévőket, hogy mindenki a képességei szerint álljon helyt.; tanuljon úgy, hogy az őket/ küldő pártszervek és -szervezetek elvárják. Ma különösen fontos a tanulás, nemcsak a marxizmusé—leninizmusé. Éppen ezért úgy tanuljanak a pártiskolán, hogy egyéb szakismeretek elsajátítására ösztönözzön mindenkit. Azt kérte, hogy gazdagítsák ismereteiket, i szélesítsék általános műveltségüket. Ez sok örömet ad, kiváltképp, ha a közösség számára többet tehetnek a gya- ; korlatban. A megyei pártbi- ! zottság osztályvezetője befejezésül jó tanulást kívánt a több mint száz hallgatónak. Az évnyitó) dr. Nagy Lajos szavaival fejeződött be, majd megkezdődött a tanítás. A pártiskolán ebben a tanévben még egy ötventagú csoport kezdi meg a tanulást az öthónapos tanfolyamon. , művelői munkához több idő és több erő szükséges. A községi könyytár 1958-ban 800 könyvvel indult, tizenhat év alatt ez a szám még meg sem duplázódott. A beiratkozottak közül legtöbb gyerek. Az olvasójegyek bizonysága szerint ők kölcsönöznek. Ahogy lapozgatunk, olvasunk: »tanuló, tanuló" ... A vastagabb borítékhoz érünk. A vastagság azt jelenti, hogy könyv van nála. Akajd egy-egy idősebb is. »Tsz- tag, htb." ... A boríték üres. Egy másik boríték: »Orsós, tanuló, mesék"'. Népmesék többnyire, aztán néhány »ko- molyabb" is. Az igyekezet megvan, erős akarattal meg is marad, de aki ébren tarthatná, hiányzik. Egy csaknem ötszáz lakosú faluban sem szabad megmaradni a kalendáriumnál. (Folytatjuk.) Irta: Leskó László és Luthár Péter Fotó: Gráhner Gyula Somogyi Néplap
