Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-04 / 206. szám

I

A tapsonyi munkásőrszakasz

Szerényen, hétköznapi tettekkel

Magas, néhány centiméter híján csaknem kétméteres ember Németh Valér Győző szakaszparancsnok. Mezőgazdasági mérnök, a tapsonyi Rákóczi Tsz üzemegységvezetője. Korra és parancsnoki múltra is a fiatalok közé tartozik.

— Tavaly végeztem el Budapesten a szakaszparancsnoki iskolát, ezután kaptam jelenlegi megbízatásomat. Látványos sikerekről még nem adhatok számot. Szakaszomban huszonhatan vagyunk; Valamennyien becsülettel igyekszünk eleget tenni megbízatásunknak. Szakaszgyűlésen tárgyaltunk az országos parancsnok versenyfelhívásáról, mely a párt XI. kongresszusával és felszabadulásunk 30. évfordulójával kapcsolatos. Azt határoztuk el, hogy ennek szellemében dolgozva példát mutatunk a munkásőri feladatok teljesítésében, a szakasz erkölcsi, politikai egységének meg- j hallani sem szilárdításában, s munkahe- j megváljanak lyünkön a kongresszusi és a I Barka József,

munka versenyfelszabadulási ben is.

Ennyit mond Németh Valér Győző, amihez Keresztes József, a marcali járás munkás- őregységének parancsnoka hozzáteszi :

— A nemrég tartott riadón, amikor az országos parancsnokság vizsgálta a megye munkásőreinek felkészültségét, a tapsonyi szakasz elsőnek ért a parancsnokságra, s kezdte meg feladatának végrehajtását. Olyan emberek vannak ebben az a'egységben, akikre a szolgálatban és munkahelyükön is lehet számítani.

Szerelők, asztalosok, traktorosok, üzemegységvezetők, függetlenített pártbizottsági titkár — különböző beosztású emberek találhatók a tapsonyi szakaszban.

A Mezőgép gyáregységében dolgozik Pintér János logh József munkásőr.

és BaSokan közülük több mint másfél évtizede hordják a szürke egyenruhát, ám arról akarnak, hogy a testülettől. Molnár Lajos,

Keresztes József és Németh Valér Győző.

Csizmadia Tibor. Kisharmadás József: valamennyien kiváló munkásőrök, parancsnokok. Kisharmadás József április 4-én vette át a Haza Szolgálatáért Érdemérem kitüntetést. Balogh Imrét, a tsz szenyéri _ állattenyésztési szocialista brigádjának vezetőjét már fia és veje is követte a munkásőrségbe.

Kelemen Imre munkásőrt, szerelőt keressük, de elment a műhelyből. E^y silózó kombájnnál valami hiba adódott, nyomban, a helyszínre sietett, hogy minél kevesebb legyen az állásidő. Az alkatrészraktárban Peti József — tizenhét éve munkásőr, kétszeres kiváló — a készletet ellenőrzi.

— Én is traktorosként kezdtem; tudom mit jelent, ha alkatrészhiány nehezíti a munkát. Eddig ez nem fordult elő. Elmegyünk még Orosházára, Zalaegerszegre is. hogy a gépek fennakadás nélkül dolgozhassanak — mondja.

Papp László tsz elnök:

— Elégedett vagyok a munCép tartja nyilván

Személyazonosság kartonokon

EGYRE Nö az országos és helyi információs igény. Ez tette szükségessé, hogy megkezdjék a személyi nyilvántartások korszerűsítését és egységes rendszerbe foglalását. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának rendeleté szerint az állampolgárok személyi adatait gépi adatfeldolgozás céljára 1975. január 2-a és 30-a között az úgynevezett községi és városi összeíró bizottságok fölveszik. A gépi technika alkalmazásával fokozatosan megszűnnek a helyi összeírások, statisztikai adatfeldolgozások, mert ezeket a számítógép végzi majd el.

Az állami népességnyilvántartás adattartalma fokozatosan épül ki. Első szakasza — a választási összeírással egybekapcsolt 1975. januári általános népességösszeírás naprakészen továbbvezetett adatai alapján — már magában foglalja a lakosság személy- azonosító alapadatait és lakcímadatait. A lakosság munkahelyi, végzettségi, képzettségi adatait előreláthatólag 1980-ig illesztik az állami népességnyilvántartás rendszerébe.

A népességnyilvántartási tennivalók megszervezésére munkabizottság alakult, ennek vezetője a megyei tanács vb-titkára.

Az előkészítő feladatokhoz tartozott, hogy szeptember 1- ig meg kellett szüntetni az azonos utcaneveket. A névtelen utcákat elnevezték és az elhasználódott házszámtáblákat felújították. Meg kellett oldani az épületek folyamatos számozását is. A városi és a járási tanácsok igazgatási osztályán a hozzájuk tartozó településnek a pontos térképe rendelkezésre áll.

A jövőben a tanácsok igazgatási osztályain lehet majd ki- és bejelentkezni, nem a rendőrségen, mint korábban. A személyi igazolványok kiállítása és cseréje továbbra is a rendőrség feladata marad.

Mélyreható változás akkor következik be, amikor 1978-tól az állami népességnyilvántartás gépi rendszere más állami szervek adatigényeit is kielégíti. Például az anyakönyvi kerület mentesül a hadkötelesekre vonatkozó és az anyakönyvi utasításban jelenleg előírt sok adatszolgáltatási kötelezettségtől, mert az állami népességnyilvántartás gépi rendszere mindezeket központilag ellátja.

A gépi nyilvántartás és feldolgozás alkalmazásával lehetővé válik a választó jogogosultak, az oltásra, tüdőszűrésre kötelezettek, a sorkötelesek névjegyzékének területekre bontott elkészítése, az ezzel kapcsolatos egyéb adminisztrációs feladatok ellátása. Például az érdekelt állampolgárok kiértesítése, vagy az, hogy a tervezési, fejlesztési, államigazgatás-szervezési teendők előksézítéséhez szükséges adatokat naprakészen feldolgozzák, rendelkezésre bocsássák.

A MEGYEI TANÄCS kéri a megye lakosait, hogy a lakóhelyük szerint illetékes tanács igazgatási osztályán az adataikban történt változásokat minél hamarabb vezettessék be a személyi igazolványukba, j

kásőrökkel, bár mindenki így dolgozna. A kongresszusi és a felszabadulási munkaversenyben is kezdeményeznek, példát mutatnak. Ennek eredménye, hogy tavaly még csak nyolc, az idén már tizenhárom szocialista, illetve szocialista címért küzdő brigád tevékenykedik szövetkezetünkben, s mindegyikben ott találhatók a munkásőrök is, akikből tizennégy van a termelőszövektezetben. Az esedékes feladatokat eddig időben elvégeztük, s remélem a zárszámadáskor — a jégverés okozta kár ellenére is — kedvező évről számolhatunk majd be.

Néhány méterre van a tsz központjától a "Mezőgép Vállalat 6-os számú tapsonyi gyáregysége. Kozári Ferenc gyáregység-igazgató így beszél az itt dolgozó tizenegy munkásőrről :

— Csak jót mondhatok róluk. A pártkongresszus és a felszabadulás tiszteletére mintegy félmillió forinttal na gyobb értékű munkát végzünk el, mint amennyi .éves tervünkben szerepel. Brigádonként 2—4 százalékkal termelnek többet dolgozóink — köz tűk munkásőreink is — ebben az esztendőben. Például a bu dapesti Épfu számára tizenöt — egyenként 16 tonnás pótko csit — készítünk. Egynek az elkészítési ideje 1500 óra, vállalásunk eredményeként ezt 1400 órára csökkentettük. A munkásőrök nemcsak most, a kongresszusi és a felszabadulási versenyben, hanem korábban is kitűntek jó munkájukkal. Ezért kapott Szabó Lajos, Molnár Lajos, Pintér János és még több munkásőr tavaly kiváló jelvényt.

Nincsenek látványos sikerek. Ám a tsz elnöke és a gyáregység igazgatója arról beszélt, hogy a munkásörök azok, akik kezdeményeznek, példát mu-1 tatnak. S ők azok, akik szabad idejükben a községi építkezéseknél, az útjavításoknál társadalmi munkájukkkal hozzájárulnak Tapsony fejlődéséhez, gazdagodásához.

Szalai László

Vándorkiállítás nyilí a Nyugati pályaudvaron

Kitűnő takarmány télre

Gondos munka

a somogysárdi Haladás tsz-ben

(Tudósítónktól.)

Tsz-vezetőSégi ülés.

A magyar—szovjet műszakitudományos együttműködés negyedszázados évfordulója alkalmából vándorkiállítást szervezett a MÁV vezérigazgatósága. A Nyugati pályaudvar külső 6-os vágányán álló két vasúti kocsiban rendezett kiállítást tegnap ünnepélyesen Urbán Lajos, a MÁV vezér- igazgatója nyitotta meg.

A jubileumi kiállítás több mint 30 tablón a magyar és a szovjet vasúti együttműködés legjelentősebb eredményeit,

eseményeit ismerteti. Bemutatja azt a műszaki-technikai segítséget is. amellyel a szovjet vasút hozzájárult a magyar vasút újjászületéséhez, korsze rűsítéséhez. A szeptember 10-ig naponta 8—18 óra között megtekinthető kiállításon a »-mozi- kocsiban« filmet is vetítenek a magyar vasút talpraállításá- ról és fejlesztéséről- A vándorkiállítást november végéig bemutatják Miskolcon, Debrecenben, Pécsen, Szegeden és Szombathelyen is.

Fontos

esemény egy közösség életében, érdekében. Egy ilyen tanácskozás rövidebb vagy hosszabb időre meghatározza a tennivalókat, még szervezettebbé teszi a munkát. Ezt tapasztaltuk So- mogysárdon, a Haladás Termelőszövetkezetben, ahol minap a vezetőségi ülés után a tsz elnökével, Tóth Lászlóval beszélgettünk.

— Legfőbb munkánk most a silózás. 350 vagonnyi silót készítünk kukoricából és pillangósokból, lucerna- és vö- röshere-keverékkel. Kitűnő takarmány lesz belőle.

— Egyéb munkák?

— Bekapcsolódtunk az iparszerű kukoricatermesztésbe a nádudvari rendszer alapján. Most várjuk a kombájnokat — két gépsort —, mleyek már részt vesznek az 1200 hektárnyi kukorica betakarításában. A többi erőgép

csak a tél folyamán érkezik meg, s majd csak a tavaszi munkákba kapcsolódik be.

— Az aratás után készülni kell a vetésre. Ezzel hogy állnak?

— Mintegy 1800 hektáron búzát és 150 hektáron őszi árpát vetünk. Folyik a talajelőkészítés és a műtrágyázás, a vetőmag előkészítése, _ tisztítása, fémzárolása. A jó vetőmag egyenlő a jó terméssel.

— Gépeink állapota jó, folyamatos a karbantartás. Nehézségeink az alkatrészellátásban nem voltak és jelenleg sincsenek. Kellő mennyiségű üzemanyaggal is rendelkezünk. Korszerű, százezer liter befogadóképességű üzemanyag-tárolónkat feltöltöttük, s pótlásként állandóén jönnek a tartálykocsik. Ha az időjárás kedvező lesz, a vetéssel és a termények betakarításával időben végzünk •— mondta tájékoztatóul Tóth László tsz-elnök.

Korlátúk

A

z életnek aligha van olyan területe, ahol nincsenek korlátok. Körülvesznek bennünket, bölcsen és előrelátóan szabályozzék életünket, a rendet; de vannak olyan korlátok is, amelyek gátat vethetnek a legjobb elképzeléseknek is- Ez utóbbi — vélt vagy valóságos — korlátokról mondanék egyet és mást. Példáim nem nagy jelentőségűek; szándékosan apró epizódokat gyűjtöttem össze. Ki vitathatná, hogy a kicsikből lesz a nagy?

Fényképet mutattam egy könyvtári szakembernek. »Szép, igazán jó kép — mondta. — De hibás. Miért felnőtt lányok ülnek a gyerekolvasóban? Miért nem küldtél oda aprósága- kát?« A könyvtári sarok valóban a gyerekeknek készült. Kör alakú mesekönyv-lapozgató. Az ifjú'olvasók beveszik magukat a könyvek közé; önfeledten körülbástyázzák magukat a kincsekkel. Nekem is feltűnt, hogy felnőtt gimnazista lányok foglalták el a helyeket. Pedig alig fértek be, térdük az asztallap fölé ért. A terem másik felében sok magas asztal volt, fenőtteknek való székekkel. Miért nem oda ültek? Egyszerű- Itt érezték jól magukat. A képen nem látszik ugyan, de én tudom: Illyést és Brechtet olvastak. Meg Németh Lászlót. őket is a lányok választották, csakúgy, mint a helyet, ahol elmélyülhettek bölcsességükben. Biztosak lehetünk-e afelől, hogy mindig az és úgy jó az ifjúságnak, ahogy mi felnőttek »kitaláljuk« a számukra?

Kár volna rájuk szólni azért, mert vmegszegték a szabályt«: A gátak útját állják valaminek. Ha az árvízre gondolok, nagy veszélyt hárítanak el; ha a közéletre, bizony előfordulhat, hogy a fejlődést akadályozzák.

Rekkenő hőség, ünneplő tömeg egy zárt. szellőzetlen nagyteremben. Az előadó nyakkendösen, sötét zakóban szenved, állítólag azért, mert ezzel »megtiszteli« a közönségét. Csakhogy ők sem merik letenni a zakót, mert akkor hátha . ■ . És patakokban folyik a veríték, ráadásul senki sem figyel. Nem egymás tisztelete ez, hanem kölcsönös büntetés. A korlátot önmagunk építjük. Gondolt-e már valaki a sötét zakó, a nyakkendő és a gyűlés Hatásfokának összefüggéseire? A korlátot nagyrészt előítéletek, begyöpösödött, elavult szokások, a viselkedés túlhaladott »hagyományai« állítják elénk. Mennyivel felszabadultabban élne és cselekedne az ember, ha bátrabban döntögetné az értemetlen, buta korlátokat.

Gyakran járok a Kossuth téren. Esténként fiatalok ülnek a templom előtti lépcsősoron; figyelik a tér egyedülálló közlekedési »rendjét«. És hallom a felnőttek megjegyzéseit, figyelem a gyanús pillantásokat, a megvető mosolyt a szájak szögletében: »Nézd a hippiket! Most már kiülnek csúfkodni a város szívébe is. Miért nem kergetik el őket? Hogy nem szégyellik magukat a taknyosok!« Gondolom, ha valakinek eszébe jutott volna padokat rakni a lépcsősor fölé, s öregek ülnének ott naphosszat, nem tűnne föl senkinek. De a fiatalokat megvetik érte, mintha »tüntetésnek« vélnék, mintha ebből vonhatnának le következtetést a fiatalok egyéniségére, műveltségére. Pedig ettől még igatón lehetnek hasznos tagjai a társadalomnak, sőt, hiszem, hogy azok is- Mégis, sokszor ijesztő és értelmetlen korlátok állítják szembe egymással a generációkat.

S a korlátok sokasodnak; mesterségesen termeljük újra őket az emberek és embercsoportok között. A társadalom nem fogadja el az elkülönülést, s eredendően az egyén sem elzárkózó. Miért észlelhető mégis, hogy valami feltámad a múltból, hogy megint csak ki-ki a »saját brancsában« érezheti jól magát? Izgató kérdés.

I

smerek egy fiatal művezetőt, beosztottai is becsülik a gyárban. A munkások egy csoportja — összetartozásukat is bizonyítva — meghívta öt a nyáron vasárnapi kirándulásra, szalonnasütésre a közeli erdőbe. Jó szívvel tették, mellékgondolat nélkül. A művezetőben azonban kételyek támadtak, töprengett: menjen, ne menjen? Nem kényszerül-e majd engedékenységre, megalkuvásra a munkahelyén? Végül is döntött. A munkások gyalog, autóbuszon, ő bogárhátú kis kocsiján ért oda. Várták. De h'ogyan indítsák a beszélgetést, mit kezdjenek vele? Fagyosabb volt a légkör, mint a gyárban. így hát minden igyekezetük az volt, hogy minél több szalonnát, sült kolbászt egyen a művezető, aki ugyanúgy feszengett. mint ők- Két óra múlva szinte örült, hogy eljöhetett, és megkönnyebbült a társaság is. Pedig nem így akarák. Csak nem találtak utat egymáshoz... S egy hét múlva Földvárra hívták a művezetőt, egészen más társaságba. Orvostanhallgatók. vegyészek. »menő fejesek« gyerekeinek születésnapi bulijára. Elfogódottan, ismeretlenként érkezett a villához, s rádöbbent: a csodaautók között szégyellni kell a kis Volkswagent. Megjátszott közvetlenséggel fogadták, de nem tudtak mit kezdeni vele. Leereszkedő kérdésük, hogy »mi újság lent a gyárban?« csak fokozta a feszültséget. Igyekezetük ellenére sem tudták befogadni. Talán ha az »édes élet« balatoni változatairól beszél, befogadják, vagy legalább nem kínos a jelenléte- De ez nem az ő témája, nem is érdekli túlságosan. így azután keserű szájízzel jött el onnan is.

Csak három csoport képviselőiről- beszéltem, akik nem találtak utat egymáshoz a vélt vagy valódi korlátok miatt. S ez a különállás nemcsak azért erkölcstelen, mert jórészt a pénz. a vagyoni helyzet idézi elő. A »honnan jöttél« gyanús kérdését érzem mögötte, s mintha újratermelődne az az átkos kisebbségi érzés, amely valamikor oly mérhetetlenül meg tudta fertőzni az ember életét.

Sok nagy hegyen jártam Európában. Mindig megnyugtatott az ösvény korlátja, mert óvott, hogy le ne zuhanjak a mélybe. De nem tudtam volna elviselni, ha a szépet, a többet zárja el előlem, ha megakadályozott volna abban, hogy magasabbra jussak, a csúcsok felé.

A korlát véd, de gúzsba is köthet. Cselekvést fékez és jellemet formál: a jók, a törvénytisztelők, az energikusak és odaadok mellett akaratgyengéket, belenyugvókat, hízelgőket teremt. »Érdemes szólni?« — kérdezik sokan. Érdemes- *>De- hiszen ki figyel oda?« Eljuthat azokhoz, akik tenni tudnak a fonákság ellen. »Érdemes bírálni?« Kell is. Sokan nem szeretik, de ez nem változtat a lényegen. »A régiek így csinálták, mi sem tehetünk mást.« Tehetünk. A töprengés, a gondolkodás az ember sajátja, és nem a megalkuvás. A helyi szokásokat, az évtizedes módszereket úgy is lehet tisztelni, hogy elmondom, ha jobbat tudok, és harcolok érte szenvedéllyel. Ügy gondolom: a közösségért való cselekvés korlátáit, a félretájékoztatás és elhallgatás, a titkolózás és presztízsiéltés teremtette akadályokat tisztességes eszközökkel lehet és kell is ostromolni. A vélt korlátok is valódiként gátolják fejlődésünket.

E

gy öreg falusi harangozó fia vezető lett. a fővárosban. Gyakran hazajárt, egyszerű ember volt, mint azelőtt. Nem szerzett vagyont, és nem engedett az emberek iránti tiszteletéből, közvetlenségéből. Ügy fordult, hogy két évig nem jöhetett haza. Egys-zer aztán — mert erre hozta a hivatalos út — beállított a faluba a fekete Volgával. A szomszéd öregember csak megemelte a kalapját. Nem merte tegezni, mint azelőtt, pedig ott nőtt fel előtte, látta játszani a falu porában, büszkélkedett vele. mintna az apja lenne. A hazatérő csak ámuldozott: »Imre bátyám, hát más lettem én? Megváltoztam volna?« Az öreg csak nézte a fekete autót, mintha az hirtelenében fölébe emelte volna ezt a jóravaló gyereket.

Az önmagunk építette hamis korlátokat sem ártana ledönteni.

Jávori Béla