Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-29 / 228. szám

A z AN—2-essel nem vé­geztek a szerelők reggelre sem. Jött volna a tantermi foglalkozás, azonban a parancsnok más­képp döntött. A kis PO—2-es gépet tolták ki a gyepre. Az öreg kétfedelű, kétüléses ma­sina köhögve, köpködve gyúj­tott, amikor körbeforgatták a légcsavarját. Megkapták az eligazítást: célbaugrás 3000 méterről, a reptérre, a hangár vonalába, nyitás negyven másodperc után. Szőnyi Andor várako­zóan állt a csoportban. Senki sem mozdult. — Na mi az, ki kezdi? — A parancsnok ránézett és in­tett. O? Nem ez a sorrend, ő még itt nem volt első, Ala- gon. Kállai barátságosan nevetett: —• Ügy, ahogy magyaráztad. Most bizonyít­leíelé, mint egy vércseppet. A PO—2-es vezérsíkja is megsérült, áz alsó merevítő­je meghorpadt. Andi most már értette, mi történt. A gép után úszó nyi­tott ernyő kirántotta őt az ülésből. Nyomban nekivágó­dott a gép farkának: ekkor kapta az első ütést. Oda szo­rult be, a hátsó vezérsík alá7, az ernyő fölfelé húzta, fejét belenyomta a mellkasába. Az a rúgás, karlendítés szabadí­totta el. amellyel a hasernyőt akarta kinyitni. A szél a repülőtér mellé, sodorta, túl az országúton. Sanyo. — Ne nyúlj oda a piszkos mancsoddal, mindjárt itt lesznek a mentők, ők majd lekezelnek. Andi óvatosan sandított az orra hegye felé, de csak véres foltot látott. Hirtelen olyan hideget érzett a fogain, mint­ha az ajka is leszakadt volna. Jött szirénázva a röptér mentőkocsija, a sofőr mellől Kállai Robi ugrott ki elsőnek, utána az orvos. — Még azt az egyet mondd meg mielőtt elvisznek, hogy mi a nyavalya történt ezzel az ernyővel! — unszolta a pa­rancsok. — Hát az úgy volt..'. ■— kezdte Andi, de Kállai Ro­bi közbevá­Az úgy van, hogy du­málni sokkal könnyebb, mint bizonyí­Molnár Géza Az alagi ugrás gott: Franki József állatmeséi Mesék felnőtteknek címmel jelentette meg magánkiadásban Franki József orvos­tanár legújabb kötetét. A szép, tudományos sikerekben gazdag kutató-gyógyító pályát mindezidáig elkísérte a szépirodalom is. Mondhatjuk úgy is, hogy az életbölcsesség lecsapódása a tudományoktól látszatra tá­voli. de valójában sok gyökéren közös világban. ­Az állatmesék nagyon emberi tanulságok­kal szolgálnak — már Phaedrus óta. Sőt minden emberi életkornak azzal szolgálnak. Hiszen gyermekkorban hallott meséink zöme az állatok között játszódik. Franki József az emberek számára kínál tanulságokat. Efelöl nem hagynak kétséget Martyn Ferenc kitűnő illusztrációi sem. A Kossuth-dijas művész a Franki-mesékhez olyan állatokat rajzolt, amelyeknek egy kissé — de nagyon jól jel­lemzően — emberarcúk van. Bizonyságul álljon itt néhány mese — és egy rajz: Martyn Ferenc illusztrációja. hatsz. Hű, ezek az éjjel megbe­szélték. Bemászott a pilóta mögé, a második ülésre. Ócskavas ez a gép, a szélvédője kitörve, bever rajta a levegő. A nyi­tott ülésről ki kell lépni a szárnyra, megkapaszkbdni a merevítőkben, onnan ugrani. Bizonyítson ... Előbb magá­nak kellene bizonyítani, ki­próbálni, úgy van-e, ahogy kigondolta. Öt fogják lesni mindnyájan kidülledt szem­szemmel, s ha mégis bepörög, kiröhögik. Na mindegy. A' gép nekirohant a gyep­nek; már fenn voltak, emel­kedtek. Andi előírás szerint kuporgott az ülésen, félolda­lason, egyik lábát maga alá húzva. Észrevette, hogy fá­zik a dereka, a lemberdzsek- jé felcsúszott, a törött szélvé­dőn vág a hideg, mintha jeget tettek volna a meztelen bőré­re. Pedig talán ezer méteren lehetnek. Mi lesz feljebb?... Hátranyúlt, az inget begyűrte a nadrágjába, a ruhát lerán- cigálta a derekára. Megrázkódott a hátán az ernyő. Hőhullám szaladt a fe­jére: ez a rázkódás a nyitás jele. Picit emelkedett, hátra­nézett, válla mögött a tokot látta. Megnyugodott: a tok zárja a kupolát, minden rendben. Visszaereszkedett a maga alá húzott lábára. Ab­ban a pillanatban megérez^ te a lobbanó ernyő húzását a vállán, a hátán. Ügy látszik, amikor a derekához nyúlt, a kioldó... V eszélyben az ember agyműködése hihetet­lenül felgyorsul. An­di azonnal. tudta, ha a gép­ben marad, az ernyő húzása nekiszorítja az ülésnek s ösz- szetöri a mellkasát. A lábaival nyomta föl ma- __ gát, mint amikor helyben ' felugrik az ember. Az ernyő abban a pillanatban kiemelte az ülésből. — Sikerült — állapította meg, s nyomban ütést kapott, elvesztette az eszméletét. Amikor magához tért, ká- bultan, zavarosan, az a gyanú, ja támadt, hogy az ernyője nem nyílt ki. Furcsa helyzet­ben észlelte magát, lába, ke­ze kinyújtva, a feje beleszo­rítva, belenyomva a mellka­sába, bárhogy erőlködött, nem bírta fölemelni. A kar­ját szabadon mozgathatta, legalábbis úgy tűnt, tere volt rá. A hóna alatt visszanézve, mintha az ernyő kupoláját is látta volna. S mindez ele- mezhetetlenül egybekavaro- dot.t. Ha a háternyő nem dolgo­zik. az ugró automatikusan a has ernyőt nyitja, ez a vészki­járat, amelyen mindég ki le­het menni. Andi is mindkét kezével odakapott, szétrán-, tóttá a tokot s lábaival is kirúgott, hogy nagyobb erőt kölcsönözzön a karjainak. A hasernyő zárva maradt, az iménti ütés karjaiból is elvet­te az erőt, de a rúgás kisza­badította. Ismét elájult. Aztán kivi­lágosodott körülötte a levegő, meglátta maga alatt a földet, érezte' fönt az ernyő nyitott kupoláját. Nyugodtan merült, lengés nélkül. Elhúzott mellette a gép, ta­lán harminc méterre lehetett, egész nagynak látta. A hátsó ülés mögött a borítás fölsza­kadt, cafatokban csapkodott s a nyíláson egy piros fedelű könyv hullott ki; a légörvény lapozni kezdte, megpörgette, maid újra összecsukva ejtette *) Készlet a Harangos óra cimű elbeszélésből. Ügy manőverezett a zsinórok­kal, hogy visszacsúsztatta magát. Lent látta a csapatot, szétszórtan álltak, a feléje forduló kis, narancsszínű ar­cok szinte világítottak a zöld fűből. Soha még így nem kívánta a társait, ilyen forrón szom­júsággal, hogy köztük legyen. Az életöröm úgy zengett ben­ne, mint az ököllel vert cim­balom, tépett, meztelenhúr- süvöltéssel. Az ernyő a hangár tetejére tette, két lábával rúgta el ma­gát a peremtől. A többiek rohantak hozzá, elöl Gyémánt Ferenc. Andi egy pil­lanatig azt hitte, nem tudja visszatartani a könnyeit, és összeölelkezik mindegyikkel, de zavarba jött, s bibelődni kezdett a hevederekkel. Még azt his/ik, hogy ő akar a Jani lenni, a nap hőse. — Hű, ahogy ott lógtál a vezérsík alatt, mint az akasz­tott ember... — Gyémánt erősen lihegett, és csóválta a fejét. — Mindent láttunk, ahogy kirántott az ernyő ... — Egy lány ugyanígy járt két éve — mondta a parancs­nok. — Csak az nem bírt el­szabadulni, a pilóta vele együtt hozta le a gépet. — Ismertem azt a lányt, Tóth Marikának hívták — je­gyezte meg Szinetár Sanyo, aztán barátságosan hátba pü- fölte Andit. — Be vagy bizto­sítva a világbajnokságra. Ne félj semmitől! Viszünk ma­gunkkal mindenüvé, te leszel a szerencsemalacunk. Mert az ilyen embert baltával se lehet agyonverni. — De hogy a fenébe nyílt ki az ernyőd? — kérdezte Gyémánt. — Ezen tanakodtunk mi is, amikor az a lány lejött — tette hozzá a parancsnok. — De ő már senkinek sem tudta elmagyarázni. — Mindenesetre a pofád, azt tisztességesen összetörted — állapította meg Szinetár Sanyo. — Igen? — csodálkozott Andi. — Nem is vettem észe­re. — Maradt valami az orrod­ból? — vizsgálgatta az arcát a parancsnok. — Ha egy kicsi is megma­radt, még két embernek bő­ven elég lenne — röhögött Al eneranda úr a villa- " moson odalépett az egyik utashoz és megszólí­totta: — Megengedi, hogy újsá­got olvassak? — Mit óhajt? — kérdezett vissza értetlenül a megszólí­tott. — Azt kérdeztem öntől — válaszolt Veneranda úr —: vajon olvashatok-e újságot? — Ahogy óhajtja ... — fe­lelte most már nyugodtan az útitárs. — Felőlem elolvas­hatja az újságot... — Csakhogy annak van egy akadálya. — Éspedig? — Éspedig az, hogy nekem nincsen újságom. Így hát nem tudok újságot olvasni. Vagy úgy gondolja, hogy tu­dok újságot olvasni, ha nin­csen újságom? Ön talán tud olyan újságot olvasni, ami nincsen? — Nem, természetesen tani... Olyan kíméletlenség sütött a szeméből, hogy Andi hirte­len elvesztette minden erejét. Kilépett a hevederekből, és elindult a mentőkocsi felé. Kállai csendes, kiszámított szavai úgy csattogtak a há­tán, mint a korbácsülések: — Mert'némelyeknek még a homokban kellene csúsz­kálni ... És közben magya­rázzák, hogy kell ernyő nél­kül repülni... Mint a mada­raknak ... Ez nagyon megalázó volt. Fölkapaszkodott a hágcsóra, majdnem visszaesett; a pa­rancsnok megkapta a karját, s visszatolta. A maga gyen­gesége mellett vasmarkok- voltak ezek, bajtársias vas­markok. Hallotta a hangját is: — Akárkivel megtörténhet. Az a fő, hogy lejött. Andi ráhanyatlott a hord­ágyra. Nem tudott szabadul­ni a gondolattól, hogy nincs orra. Kállai hangja beröppent a kocsiba, s ott verdesett fö­lötte, mint egy feldühödött keselyű: — De itt a csapatról van szó! A világbajnokságról! Egy halálos ugrás fejre állít­ja a csapatot! *A mentőorvos is bemászott, becsapta az ajtót. A motor zúgása erősödött, a kocsi ug­rált, dobálta magát a gye­pen. ..'. Megvan az orrom vagy nincs? ' Köd gomolygott körülötte, ritkás, száraz köd. — Van egy tükrötök? — kérdezte, de már nem figyel­hette meg az orrát, a tükör a ködtől teljesen bepárosodott. A kivizsgálással eltelt egy hét, utána még megfigyelés alatt tar­tották, a csapat nélküle ment Szófiába. Annak az alagi ugrásnak nem sok nyoma maradt. Az orrában a hajszálerek reped­tek föl, azok vérezték össze, kívülről csak ha nagyon megnézte valaki, akkor vette észre, hogy picit íerdült. az orrgerinc, mintha a száját elhúzva mosolyogna. Belülről pedig ... Andi né­ha maga is eltűnődött, miért is nem bántja különösebben, hogy Kállai Robi olyan dur­ván nekiment. Hiszen ő a ba­rátságát kívánta akkor, ott a Duna-parton, a szelíd, meleg estében, életre szóló, hű ba­rátságot, ragaszkodást. Még a ló is tudja A lovak országában megszüntették az or- szágo-ló, pxrancso-ló, kizsákmányo-ló rend­szert. Erre számos mén, kanca, paripa, sőt még néhány póni ló is azt gondolta: ezentúl mindenkinek mindent szabad! Viszont a józanabb lövök kijelentették: minden közösségben szükség van közös eszmére, erkölcsre és szemléletre, melyek nem akadályok — amint azt sok firká-ló és szabotá-ló emlegeti —, hanem a helyes irányt jelző szellemi útmutatók. A lovak többsége lóhalálában mögéjük állott... A tücsök karrierje Az állatok zenekarában a tücsköt szer­ződtették prímhegedűsnek. Néhány tehetsé­gére büszke önjelölt sértődötten kérdezte meg a rókától, a karmestertől, hogy miért éppen a tücsökre esett a választás. — Azért, mert príma hegedűs és akár egész éjjel bírja szusszal. — De mindig ugyanazt a nótát húzza! — Nem tesz semmit, ez az én nótám. Kollégák Megbetegedett a róka. Felesége gz erdő mindkét orvosát, a baglyot és a harkályt hívta a betegágyhoz. Kénytelen-kelletlen vették fel közösen a kórelőzményt, majd a bagoly megszemlélte, a harkály pedig kiko­pogtatta a beteget. Utána félrevonullak egy üres odúba konzíliumra, de nem értettek szót egymással. Végül kiilön-külön beszéltek a beteg feleségével és mindketten felajánlot­ták további szolgálatukat. Az volt mind­egyiknek a kikötése, hogy egyedül ö legyen a kezelőorvos. Rókáné egyiknek sem mondott nemet, de megemlítette, hogy a másik ingyen is elvál­lalná. Erre »hivatásérzetből« nappal a har­kály, éjjel a bagoly végezte a kezelést. Pár hét múlva találkozott a két kankur­rens. — Gyönyörűen meggyógyult a betegem, mintha ön nem is látta volna! — kezdte a harkály. — Én ugyanezt mondhatom, ön nélkül a gyógyulás simán történt! — hangzott a válasz. Rókáék még ma is azon mulatnak, hogy könnyebb két doktort tartani ingyen, mint egyet pénzért. Suha Andor A laikus apa Fiamat elütötte egy kerék­páros. Szinte a kezemből. Csak egy pillanatra rántotta ki. kezét az enyémből, hogy átugorjon egy tócsát,’és máris repült hétéves kis teste, együtt a kerékpárral és meg­termett utasával. Felkapom, rohanok vele az egészségházba. Nincs bent senki, vasárnap van. A füléből csordogál a vér, sápadozik. Nagyon rosszul es­hetett. Tovább rohanok a mentőállomás felé. No, még csak ezt a tíz mé­tert bírjam ki! Lábam ólommá vált, karom elzsibbad, fejemet nagy kala­páccsal veri valaki. A mentő egyik dolgozóját megsértem, mert mozgása nem az én. ér­zéseimhez igazodik. A kór­házban egy fiatal, csinos dok­tornő mosolyogva vizsgálja a gyereket. Lábam megrándul a reme­géstől. / — Koponyarepedés ... Tel­jesen biztosat azonban csak a holnapi röntgenvizsgálat utáp tudok mondani. Remélem, nem súlyos ... Megkérdezem az orvosnő­től, injekciót kap-e a fiú. Lá­tom, nem tudja elképzelni, mi bajom lehet, de válaszol: Carlo Mandzoni nem ... — helyeselt az isme­retlen útitárs. — Nos, ha ön nem tud olyan újságot olvasni, ami nincsen, hát én sem tudok ... Mért lennék én különb, mint ön? — Kérem, akkor ne olvas­son — akarta lezárni a vitát a másik. Természetesen, nem fogok olvasni — hagyta helyben Veneranda úr. — Nem va­gyok olyan idióta, hogy azt képzeljem, olyan újságot olf vassak, ami nincsen. Ez csak ön szerint lehetséges! — Én nem tudtam, hogy önnek nincsen újságja. —■ De most mir tudja... — szólt Veneranda úr —, mégis csak hajtja a magáét! — Ugyan! — ellenkezett az ismeretlen. — Ha nincsen újságja, természetesen nem fog újságot olvasni. — De vásárolhatok! — csattant föl Veneranda úr. — Vagy talán azt gondolja, hogy nem vagyok képes egy újságot megvásárolni? — Dehogyis, kérem. — No lám! — nyugodott meg Veneranda úr. — Hális- tennek, nekem itt le kell szállnom. Ki tudja, még mi mindent nem hordana itt össze-vissza ... Leszállt a villamosról, és maga elé mormogott: — Micsoda lehetetlen alak! Az ember nem utazhat nyugodtan a villamoson, hogy ne zavarja meg valami idióta ... Fordította: Antalfy István — Nem, nem szükséges. Felkísérem a gyereket, aki a saját szememmel néz vissza rám. Odasúgom neki, hogy in­jekció nem lesz. Arcán bágyadt kis mosoly húzódik, és szemmel látha­tóan megnyugszik. Holnap!? És addig? A hallban a közlekedési rendőr azt mondja, hogy menjünk helyszínelni. Tartom 9 centimétert. Lá­tom, hogy a kerékpáros keze is remeg. — Itt történt? »Igen, kérem, itt történt, a házunk előtt. Tessék nézni az ablakot. Itt lakik a doktor né­ni, aki zongorázni tanítja a fiamat. Nagyon jól játszik a kis taknyos. Néha már kija­vítja a tanárnőjét, hogy ez nem kis oktáv, hanem nagy oktáv. És keresztbe tett kéz­zel is tud játszani. Ma dél­után is játszani akart, hogy utána tényleg játszhasson, a homokban. Mert ugye, a foci, mégiscsak más ...« — Mennyi idős a kicsi? ' »Hét, hétéves. Itt tanult járni ebben a csúf bérházban. És erre a csúnya térre azt mondja, hogy udvar, a mi udvarunk. — Szóval nem a kerékpá­ros volt a hibás? »Nem, dehogy! A fiam olyan vakmerő. Egyedül meg­tanult úszni és tavaly a kor­csolyaversenyen a harmadik lett. És a múltkor azt mon’dta egy harmadikosnak, hogy te gombócfejű. És szégyen, de a tizenkét éves lányok is el­szaladnak előle. Azért érzé­keny, jólelkű fiú, jó tanuló.« — Hogyan történt? »Balkezes a fiú. Az iskolá­ban kesztyűt húztak a bal ke­zére, hogy tanuljon meg a jobbal írni. Ballal elkeni a tintát. Most már mind a két kezével tud írni és rajzolni. Már kétéves korában tudott rajzolni, és megtanulta hal­lásból a Szeptember végént. A bátyja skandálta otthon, s ha elakadt, ő beleszólt, és így mondta • »De lá-tod a-mot- tan a té-li vi-lágot...« Aztán játszott tovább. És este azt mondta nekem, hogy ő mun­kásőr és proletár akar lenni. Butaság, mondtam neki. És másnap este beszámolt, hogy egy kislánnyal voltak Gyula páternél; , a lakásán magnóztak, kaptak csokolá­dét és szentképeket. Mi lesz belőled, emberke, ha... — Itt tessék aláírni! »Igen, egyszer elvittem Pestre az Állatkertbe. A lég­gömbjét az oroszlánházban eleresztette, és az felszállt a mennyezetre. Beszóltam az oroszlánoknak a rácson, hogy csend legyen, és egy hatalmas létrán lehoztam a léggömböt, írtunk egy kis cédulát a báty­jának, rákötöttük a léggömb­re, és elengedtük hazafelé. Nagyon tetszett a gyerek­nek a'vili, a varázslat, én vol­tam a szemében a nagy Vili, a varázsló. Hagyjanak békében, kedves rendőr elvtárs, nem helyszí­nelek tovább. Hiszen ez gyil­kosság, lélekgyilkosság! Ne­kem teljesen mindegy, hogy ki a hibás: rohanok és kere­sek egy idősebb, nagy tudású orvost, aki különb varázsló, mint én, és mint az a fiatal orvosnő. És ismét egyben lesz a fiam koponyája, és me­gyünk újra az Allaíkertbe, és jövő nyáron elhozom neki Párizsból az Eiffel-tornyot. És ...« — Doktor úr, jó étvágyat kívánok. De tessék abba­hagyni az ebédet, a fiam ... A sebészfőorvos aranyos ember, előbb a kórházban van, mint én. — Nincs komoly baj. Nyu­godjon meg, .kérem! Néhány nap múlva hazaviheti á gye­reket. — Köszönöm, doktor úr. Ne haragudjon, hogy vasárnap otthonában megzavartam, de ... Ó, kérem, én megértem magát, bár higgye el, a dok­tornő is mindent megtett a gyerekért. De tudom, ha az és a fiammal baj van, én is azonnal laikus apa leszek. A laikus apának kicsordul­hat a szeméből a könny. Pe­dig utoljára akkor sírt. ami­kor harminc évvel ezelőtt az ő feje is betört, és akkor se­hogyan sem értette, miért szaladgál^idegeskedik annyit az apja, hiszen nem az ő fe­je tört be. s nem neki fáj. SE3E330

Next

/
Thumbnails
Contents