Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-29 / 228. szám
A z AN—2-essel nem végeztek a szerelők reggelre sem. Jött volna a tantermi foglalkozás, azonban a parancsnok másképp döntött. A kis PO—2-es gépet tolták ki a gyepre. Az öreg kétfedelű, kétüléses masina köhögve, köpködve gyújtott, amikor körbeforgatták a légcsavarját. Megkapták az eligazítást: célbaugrás 3000 méterről, a reptérre, a hangár vonalába, nyitás negyven másodperc után. Szőnyi Andor várakozóan állt a csoportban. Senki sem mozdult. — Na mi az, ki kezdi? — A parancsnok ránézett és intett. O? Nem ez a sorrend, ő még itt nem volt első, Ala- gon. Kállai barátságosan nevetett: —• Ügy, ahogy magyaráztad. Most bizonyítleíelé, mint egy vércseppet. A PO—2-es vezérsíkja is megsérült, áz alsó merevítője meghorpadt. Andi most már értette, mi történt. A gép után úszó nyitott ernyő kirántotta őt az ülésből. Nyomban nekivágódott a gép farkának: ekkor kapta az első ütést. Oda szorult be, a hátsó vezérsík alá7, az ernyő fölfelé húzta, fejét belenyomta a mellkasába. Az a rúgás, karlendítés szabadította el. amellyel a hasernyőt akarta kinyitni. A szél a repülőtér mellé, sodorta, túl az országúton. Sanyo. — Ne nyúlj oda a piszkos mancsoddal, mindjárt itt lesznek a mentők, ők majd lekezelnek. Andi óvatosan sandított az orra hegye felé, de csak véres foltot látott. Hirtelen olyan hideget érzett a fogain, mintha az ajka is leszakadt volna. Jött szirénázva a röptér mentőkocsija, a sofőr mellől Kállai Robi ugrott ki elsőnek, utána az orvos. — Még azt az egyet mondd meg mielőtt elvisznek, hogy mi a nyavalya történt ezzel az ernyővel! — unszolta a parancsok. — Hát az úgy volt..'. ■— kezdte Andi, de Kállai Robi közbeváAz úgy van, hogy dumálni sokkal könnyebb, mint bizonyíMolnár Géza Az alagi ugrás gott: Franki József állatmeséi Mesék felnőtteknek címmel jelentette meg magánkiadásban Franki József orvostanár legújabb kötetét. A szép, tudományos sikerekben gazdag kutató-gyógyító pályát mindezidáig elkísérte a szépirodalom is. Mondhatjuk úgy is, hogy az életbölcsesség lecsapódása a tudományoktól látszatra távoli. de valójában sok gyökéren közös világban. Az állatmesék nagyon emberi tanulságokkal szolgálnak — már Phaedrus óta. Sőt minden emberi életkornak azzal szolgálnak. Hiszen gyermekkorban hallott meséink zöme az állatok között játszódik. Franki József az emberek számára kínál tanulságokat. Efelöl nem hagynak kétséget Martyn Ferenc kitűnő illusztrációi sem. A Kossuth-dijas művész a Franki-mesékhez olyan állatokat rajzolt, amelyeknek egy kissé — de nagyon jól jellemzően — emberarcúk van. Bizonyságul álljon itt néhány mese — és egy rajz: Martyn Ferenc illusztrációja. hatsz. Hű, ezek az éjjel megbeszélték. Bemászott a pilóta mögé, a második ülésre. Ócskavas ez a gép, a szélvédője kitörve, bever rajta a levegő. A nyitott ülésről ki kell lépni a szárnyra, megkapaszkbdni a merevítőkben, onnan ugrani. Bizonyítson ... Előbb magának kellene bizonyítani, kipróbálni, úgy van-e, ahogy kigondolta. Öt fogják lesni mindnyájan kidülledt szemszemmel, s ha mégis bepörög, kiröhögik. Na mindegy. A' gép nekirohant a gyepnek; már fenn voltak, emelkedtek. Andi előírás szerint kuporgott az ülésen, féloldalason, egyik lábát maga alá húzva. Észrevette, hogy fázik a dereka, a lemberdzsek- jé felcsúszott, a törött szélvédőn vág a hideg, mintha jeget tettek volna a meztelen bőrére. Pedig talán ezer méteren lehetnek. Mi lesz feljebb?... Hátranyúlt, az inget begyűrte a nadrágjába, a ruhát lerán- cigálta a derekára. Megrázkódott a hátán az ernyő. Hőhullám szaladt a fejére: ez a rázkódás a nyitás jele. Picit emelkedett, hátranézett, válla mögött a tokot látta. Megnyugodott: a tok zárja a kupolát, minden rendben. Visszaereszkedett a maga alá húzott lábára. Abban a pillanatban megérez^ te a lobbanó ernyő húzását a vállán, a hátán. Ügy látszik, amikor a derekához nyúlt, a kioldó... V eszélyben az ember agyműködése hihetetlenül felgyorsul. Andi azonnal. tudta, ha a gépben marad, az ernyő húzása nekiszorítja az ülésnek s ösz- szetöri a mellkasát. A lábaival nyomta föl ma- __ gát, mint amikor helyben ' felugrik az ember. Az ernyő abban a pillanatban kiemelte az ülésből. — Sikerült — állapította meg, s nyomban ütést kapott, elvesztette az eszméletét. Amikor magához tért, ká- bultan, zavarosan, az a gyanú, ja támadt, hogy az ernyője nem nyílt ki. Furcsa helyzetben észlelte magát, lába, keze kinyújtva, a feje beleszorítva, belenyomva a mellkasába, bárhogy erőlködött, nem bírta fölemelni. A karját szabadon mozgathatta, legalábbis úgy tűnt, tere volt rá. A hóna alatt visszanézve, mintha az ernyő kupoláját is látta volna. S mindez ele- mezhetetlenül egybekavaro- dot.t. Ha a háternyő nem dolgozik. az ugró automatikusan a has ernyőt nyitja, ez a vészkijárat, amelyen mindég ki lehet menni. Andi is mindkét kezével odakapott, szétrán-, tóttá a tokot s lábaival is kirúgott, hogy nagyobb erőt kölcsönözzön a karjainak. A hasernyő zárva maradt, az iménti ütés karjaiból is elvette az erőt, de a rúgás kiszabadította. Ismét elájult. Aztán kivilágosodott körülötte a levegő, meglátta maga alatt a földet, érezte' fönt az ernyő nyitott kupoláját. Nyugodtan merült, lengés nélkül. Elhúzott mellette a gép, talán harminc méterre lehetett, egész nagynak látta. A hátsó ülés mögött a borítás fölszakadt, cafatokban csapkodott s a nyíláson egy piros fedelű könyv hullott ki; a légörvény lapozni kezdte, megpörgette, maid újra összecsukva ejtette *) Készlet a Harangos óra cimű elbeszélésből. Ügy manőverezett a zsinórokkal, hogy visszacsúsztatta magát. Lent látta a csapatot, szétszórtan álltak, a feléje forduló kis, narancsszínű arcok szinte világítottak a zöld fűből. Soha még így nem kívánta a társait, ilyen forrón szomjúsággal, hogy köztük legyen. Az életöröm úgy zengett benne, mint az ököllel vert cimbalom, tépett, meztelenhúr- süvöltéssel. Az ernyő a hangár tetejére tette, két lábával rúgta el magát a peremtől. A többiek rohantak hozzá, elöl Gyémánt Ferenc. Andi egy pillanatig azt hitte, nem tudja visszatartani a könnyeit, és összeölelkezik mindegyikkel, de zavarba jött, s bibelődni kezdett a hevederekkel. Még azt his/ik, hogy ő akar a Jani lenni, a nap hőse. — Hű, ahogy ott lógtál a vezérsík alatt, mint az akasztott ember... — Gyémánt erősen lihegett, és csóválta a fejét. — Mindent láttunk, ahogy kirántott az ernyő ... — Egy lány ugyanígy járt két éve — mondta a parancsnok. — Csak az nem bírt elszabadulni, a pilóta vele együtt hozta le a gépet. — Ismertem azt a lányt, Tóth Marikának hívták — jegyezte meg Szinetár Sanyo, aztán barátságosan hátba pü- fölte Andit. — Be vagy biztosítva a világbajnokságra. Ne félj semmitől! Viszünk magunkkal mindenüvé, te leszel a szerencsemalacunk. Mert az ilyen embert baltával se lehet agyonverni. — De hogy a fenébe nyílt ki az ernyőd? — kérdezte Gyémánt. — Ezen tanakodtunk mi is, amikor az a lány lejött — tette hozzá a parancsnok. — De ő már senkinek sem tudta elmagyarázni. — Mindenesetre a pofád, azt tisztességesen összetörted — állapította meg Szinetár Sanyo. — Igen? — csodálkozott Andi. — Nem is vettem észere. — Maradt valami az orrodból? — vizsgálgatta az arcát a parancsnok. — Ha egy kicsi is megmaradt, még két embernek bőven elég lenne — röhögött Al eneranda úr a villa- " moson odalépett az egyik utashoz és megszólította: — Megengedi, hogy újságot olvassak? — Mit óhajt? — kérdezett vissza értetlenül a megszólított. — Azt kérdeztem öntől — válaszolt Veneranda úr —: vajon olvashatok-e újságot? — Ahogy óhajtja ... — felelte most már nyugodtan az útitárs. — Felőlem elolvashatja az újságot... — Csakhogy annak van egy akadálya. — Éspedig? — Éspedig az, hogy nekem nincsen újságom. Így hát nem tudok újságot olvasni. Vagy úgy gondolja, hogy tudok újságot olvasni, ha nincsen újságom? Ön talán tud olyan újságot olvasni, ami nincsen? — Nem, természetesen tani... Olyan kíméletlenség sütött a szeméből, hogy Andi hirtelen elvesztette minden erejét. Kilépett a hevederekből, és elindult a mentőkocsi felé. Kállai csendes, kiszámított szavai úgy csattogtak a hátán, mint a korbácsülések: — Mert'némelyeknek még a homokban kellene csúszkálni ... És közben magyarázzák, hogy kell ernyő nélkül repülni... Mint a madaraknak ... Ez nagyon megalázó volt. Fölkapaszkodott a hágcsóra, majdnem visszaesett; a parancsnok megkapta a karját, s visszatolta. A maga gyengesége mellett vasmarkok- voltak ezek, bajtársias vasmarkok. Hallotta a hangját is: — Akárkivel megtörténhet. Az a fő, hogy lejött. Andi ráhanyatlott a hordágyra. Nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy nincs orra. Kállai hangja beröppent a kocsiba, s ott verdesett fölötte, mint egy feldühödött keselyű: — De itt a csapatról van szó! A világbajnokságról! Egy halálos ugrás fejre állítja a csapatot! *A mentőorvos is bemászott, becsapta az ajtót. A motor zúgása erősödött, a kocsi ugrált, dobálta magát a gyepen. ..'. Megvan az orrom vagy nincs? ' Köd gomolygott körülötte, ritkás, száraz köd. — Van egy tükrötök? — kérdezte, de már nem figyelhette meg az orrát, a tükör a ködtől teljesen bepárosodott. A kivizsgálással eltelt egy hét, utána még megfigyelés alatt tartották, a csapat nélküle ment Szófiába. Annak az alagi ugrásnak nem sok nyoma maradt. Az orrában a hajszálerek repedtek föl, azok vérezték össze, kívülről csak ha nagyon megnézte valaki, akkor vette észre, hogy picit íerdült. az orrgerinc, mintha a száját elhúzva mosolyogna. Belülről pedig ... Andi néha maga is eltűnődött, miért is nem bántja különösebben, hogy Kállai Robi olyan durván nekiment. Hiszen ő a barátságát kívánta akkor, ott a Duna-parton, a szelíd, meleg estében, életre szóló, hű barátságot, ragaszkodást. Még a ló is tudja A lovak országában megszüntették az or- szágo-ló, pxrancso-ló, kizsákmányo-ló rendszert. Erre számos mén, kanca, paripa, sőt még néhány póni ló is azt gondolta: ezentúl mindenkinek mindent szabad! Viszont a józanabb lövök kijelentették: minden közösségben szükség van közös eszmére, erkölcsre és szemléletre, melyek nem akadályok — amint azt sok firká-ló és szabotá-ló emlegeti —, hanem a helyes irányt jelző szellemi útmutatók. A lovak többsége lóhalálában mögéjük állott... A tücsök karrierje Az állatok zenekarában a tücsköt szerződtették prímhegedűsnek. Néhány tehetségére büszke önjelölt sértődötten kérdezte meg a rókától, a karmestertől, hogy miért éppen a tücsökre esett a választás. — Azért, mert príma hegedűs és akár egész éjjel bírja szusszal. — De mindig ugyanazt a nótát húzza! — Nem tesz semmit, ez az én nótám. Kollégák Megbetegedett a róka. Felesége gz erdő mindkét orvosát, a baglyot és a harkályt hívta a betegágyhoz. Kénytelen-kelletlen vették fel közösen a kórelőzményt, majd a bagoly megszemlélte, a harkály pedig kikopogtatta a beteget. Utána félrevonullak egy üres odúba konzíliumra, de nem értettek szót egymással. Végül kiilön-külön beszéltek a beteg feleségével és mindketten felajánlották további szolgálatukat. Az volt mindegyiknek a kikötése, hogy egyedül ö legyen a kezelőorvos. Rókáné egyiknek sem mondott nemet, de megemlítette, hogy a másik ingyen is elvállalná. Erre »hivatásérzetből« nappal a harkály, éjjel a bagoly végezte a kezelést. Pár hét múlva találkozott a két kankurrens. — Gyönyörűen meggyógyult a betegem, mintha ön nem is látta volna! — kezdte a harkály. — Én ugyanezt mondhatom, ön nélkül a gyógyulás simán történt! — hangzott a válasz. Rókáék még ma is azon mulatnak, hogy könnyebb két doktort tartani ingyen, mint egyet pénzért. Suha Andor A laikus apa Fiamat elütötte egy kerékpáros. Szinte a kezemből. Csak egy pillanatra rántotta ki. kezét az enyémből, hogy átugorjon egy tócsát,’és máris repült hétéves kis teste, együtt a kerékpárral és megtermett utasával. Felkapom, rohanok vele az egészségházba. Nincs bent senki, vasárnap van. A füléből csordogál a vér, sápadozik. Nagyon rosszul eshetett. Tovább rohanok a mentőállomás felé. No, még csak ezt a tíz métert bírjam ki! Lábam ólommá vált, karom elzsibbad, fejemet nagy kalapáccsal veri valaki. A mentő egyik dolgozóját megsértem, mert mozgása nem az én. érzéseimhez igazodik. A kórházban egy fiatal, csinos doktornő mosolyogva vizsgálja a gyereket. Lábam megrándul a remegéstől. / — Koponyarepedés ... Teljesen biztosat azonban csak a holnapi röntgenvizsgálat utáp tudok mondani. Remélem, nem súlyos ... Megkérdezem az orvosnőtől, injekciót kap-e a fiú. Látom, nem tudja elképzelni, mi bajom lehet, de válaszol: Carlo Mandzoni nem ... — helyeselt az ismeretlen útitárs. — Nos, ha ön nem tud olyan újságot olvasni, ami nincsen, hát én sem tudok ... Mért lennék én különb, mint ön? — Kérem, akkor ne olvasson — akarta lezárni a vitát a másik. Természetesen, nem fogok olvasni — hagyta helyben Veneranda úr. — Nem vagyok olyan idióta, hogy azt képzeljem, olyan újságot olf vassak, ami nincsen. Ez csak ön szerint lehetséges! — Én nem tudtam, hogy önnek nincsen újságja. —■ De most mir tudja... — szólt Veneranda úr —, mégis csak hajtja a magáét! — Ugyan! — ellenkezett az ismeretlen. — Ha nincsen újságja, természetesen nem fog újságot olvasni. — De vásárolhatok! — csattant föl Veneranda úr. — Vagy talán azt gondolja, hogy nem vagyok képes egy újságot megvásárolni? — Dehogyis, kérem. — No lám! — nyugodott meg Veneranda úr. — Hális- tennek, nekem itt le kell szállnom. Ki tudja, még mi mindent nem hordana itt össze-vissza ... Leszállt a villamosról, és maga elé mormogott: — Micsoda lehetetlen alak! Az ember nem utazhat nyugodtan a villamoson, hogy ne zavarja meg valami idióta ... Fordította: Antalfy István — Nem, nem szükséges. Felkísérem a gyereket, aki a saját szememmel néz vissza rám. Odasúgom neki, hogy injekció nem lesz. Arcán bágyadt kis mosoly húzódik, és szemmel láthatóan megnyugszik. Holnap!? És addig? A hallban a közlekedési rendőr azt mondja, hogy menjünk helyszínelni. Tartom 9 centimétert. Látom, hogy a kerékpáros keze is remeg. — Itt történt? »Igen, kérem, itt történt, a házunk előtt. Tessék nézni az ablakot. Itt lakik a doktor néni, aki zongorázni tanítja a fiamat. Nagyon jól játszik a kis taknyos. Néha már kijavítja a tanárnőjét, hogy ez nem kis oktáv, hanem nagy oktáv. És keresztbe tett kézzel is tud játszani. Ma délután is játszani akart, hogy utána tényleg játszhasson, a homokban. Mert ugye, a foci, mégiscsak más ...« — Mennyi idős a kicsi? ' »Hét, hétéves. Itt tanult járni ebben a csúf bérházban. És erre a csúnya térre azt mondja, hogy udvar, a mi udvarunk. — Szóval nem a kerékpáros volt a hibás? »Nem, dehogy! A fiam olyan vakmerő. Egyedül megtanult úszni és tavaly a korcsolyaversenyen a harmadik lett. És a múltkor azt mon’dta egy harmadikosnak, hogy te gombócfejű. És szégyen, de a tizenkét éves lányok is elszaladnak előle. Azért érzékeny, jólelkű fiú, jó tanuló.« — Hogyan történt? »Balkezes a fiú. Az iskolában kesztyűt húztak a bal kezére, hogy tanuljon meg a jobbal írni. Ballal elkeni a tintát. Most már mind a két kezével tud írni és rajzolni. Már kétéves korában tudott rajzolni, és megtanulta hallásból a Szeptember végént. A bátyja skandálta otthon, s ha elakadt, ő beleszólt, és így mondta • »De lá-tod a-mot- tan a té-li vi-lágot...« Aztán játszott tovább. És este azt mondta nekem, hogy ő munkásőr és proletár akar lenni. Butaság, mondtam neki. És másnap este beszámolt, hogy egy kislánnyal voltak Gyula páternél; , a lakásán magnóztak, kaptak csokoládét és szentképeket. Mi lesz belőled, emberke, ha... — Itt tessék aláírni! »Igen, egyszer elvittem Pestre az Állatkertbe. A léggömbjét az oroszlánházban eleresztette, és az felszállt a mennyezetre. Beszóltam az oroszlánoknak a rácson, hogy csend legyen, és egy hatalmas létrán lehoztam a léggömböt, írtunk egy kis cédulát a bátyjának, rákötöttük a léggömbre, és elengedtük hazafelé. Nagyon tetszett a gyereknek a'vili, a varázslat, én voltam a szemében a nagy Vili, a varázsló. Hagyjanak békében, kedves rendőr elvtárs, nem helyszínelek tovább. Hiszen ez gyilkosság, lélekgyilkosság! Nekem teljesen mindegy, hogy ki a hibás: rohanok és keresek egy idősebb, nagy tudású orvost, aki különb varázsló, mint én, és mint az a fiatal orvosnő. És ismét egyben lesz a fiam koponyája, és megyünk újra az Allaíkertbe, és jövő nyáron elhozom neki Párizsból az Eiffel-tornyot. És ...« — Doktor úr, jó étvágyat kívánok. De tessék abbahagyni az ebédet, a fiam ... A sebészfőorvos aranyos ember, előbb a kórházban van, mint én. — Nincs komoly baj. Nyugodjon meg, .kérem! Néhány nap múlva hazaviheti á gyereket. — Köszönöm, doktor úr. Ne haragudjon, hogy vasárnap otthonában megzavartam, de ... Ó, kérem, én megértem magát, bár higgye el, a doktornő is mindent megtett a gyerekért. De tudom, ha az és a fiammal baj van, én is azonnal laikus apa leszek. A laikus apának kicsordulhat a szeméből a könny. Pedig utoljára akkor sírt. amikor harminc évvel ezelőtt az ő feje is betört, és akkor sehogyan sem értette, miért szaladgál^idegeskedik annyit az apja, hiszen nem az ő feje tört be. s nem neki fáj. SE3E330
