Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-29 / 228. szám

Ünnepi gyűlés a fegyveres erők tiszteletére (Folytatás az 1. oldalról.) szolidáció megteremtéséből, a közbiztonság védelméből. Fegyveres erőink határozottan álltak ki a szocializmus építé­sének igaz ügye mellett, a ter­melő munka részt vevőivel szo­ros egységben munkálkodnak népünk boldogulásáért. Beszédében emlékeztetett arra, hogy amikor az 1956-os ellenforradalom idején ve­szélyben forgott a munkás— paraszt hatalom, a néphadse­reg, a rendőrség és a határőr- j ség hű fiai tanúbizonyságot j tettek a szocialista Magyaror­szág mellett. Az ellenforrada­lom elleni harcban új fegyve­res erő kovácsolódott ki, a munkásőrség, melynek tagjai napi munkájuk mellett állnak helyt posztjukon. Dr. Kassai János a további- : akban részletesen elemezte az , ország és Somogy gazdasági és társadalmi fejlődését, majd utalt a közelmúlt fontos párt- 1 határozatainak kedvező hatá- j sára. A nemzetközi helyzetről szólva hangsúlyozta: — Ha­zánk a szocialista tábor orszá­gaival együttműködve a külön­böző társadalmi rendszerű or­szágok békés egymás mellett élésének lenini politikáját folytatja és a nemzetek kö­zötti vitás kérdések tárgyalá­sok útján történő rendezését vallja. A nemzetközi esemé­nyek alakulása azonban azt mutatja, hogy a vezető impe­rialista hatalmak reakciós kö­rei meg karják akadályozni az enyhülési folyamatot. Éppen ezért pártunk és kormányunk megkülönböztetett figyelmet fordít országunk védelmi ké­pességének fejlesztésére, ha­zánk fegyveres erejének szer­vezésére, erősítésére. A szocia­lista országok a Varsói Szerző­désbe tömörülve, elsősorban valamennyi európai szocialista állam biztonságát, határainak sérthetetlenségét, népének sza­badságát garantálják, együttes erejükkel készek és képesek minden ellenséges támadás visszaverésére. Befejezésül azt mondta: — A fegyveres erők napja alkal­mából őszinte tisztelettel kö­szöntjük mindazokat, akik pél­damutató helytállással har­coltak a magyar haza függet­lenségének megteremtéséért, 'népünk felemelkedéséért, és má fegyverrel a kezükben ké­szen állnak hazánk békéjének, népünk alkotó munkájának vé­delmére. Az ünnepi beszéd után úttö­rők köszöntötték az elnökség tagjait, rajtuk keresztül a fegyveres erők és testületek minden tagját. A gyűlés Varga Károly zár­szavával ért véget. Az ünnep­ség második részében a Fonó­munkás Kisszínpad adott mű­sort. Több műtrágya a mezőgazdaságnak fl taggyűlés elmaradt A terem tisztán, barátságos meleggel várta taggyűlésre a bolhói tsz pártalapszervezeté- nek tagjait. Fél nyolcra hívták a huszonöt párttagot. A kezdé­si időpont előtt azonban mind­össze öten voltak a helyiség­ben. Plantek Imre párttitkártól arról érdeklődtem: milyen ak­tivitást vár a mai taggyűléstől. — Bízom benne, hogy el­mondják a véleményüket. Hi­szen az utóbbi időben sokat hallottak, olvastak a témáról: a közművelődés gondjairól, a továbblépés tennivalóiról. Ahogy azonban múltak a percek, a titkár reményei egy­re halványodtak. Nyolc óra előtt tíz perccel tizenketten ültek asztal körül, köztük az egyetlen meghívott, a tsz el­nök. Plantek Imre, az ötven felé járó, e tisztet évtizede be- i töltő kommunista igyekezett palástolni belső feszültségét, szégyenét. Ki-kinézett, remény kedve nyugtatta magát és tár­sait. De hiába. A létszám nem szaporodott. Keserűen mentegetőzött: — Személyesen vittem ki mindenkinek a meghívót. Meg is ígérték, hogy eljönnek, sen­ki nem mondta, hogy nem ér rá. Nem tudóm, igazán nem értem, hogy történhetett. Még egyszer kitekintett, az­tán nyolc óra tíz perckor be­jelentette, hogy a taggyűlést — határozatképtelensége miatt — egy héttel el kell halaszta­II balatoni érdekek összehangolásáért dolgozik az BIB Interjú dr. Ábrahám Kálmán államtitkárral A Peremartoni Vegyipari Vállalat dolgozói a tervezett mint­egy 250 000 tonnán felül 4000 tonna hármas hatóanyagú mű­trágyát és 8000 tonna szuperfoszfátot állítanak elő a hazai mezőgazdasági üzemek számára. Képünkön: csomagolják a műtrágyát. (MTI-foto — Jászai Csaba felvétele — KS) A várakozók elköszöntek. Nem tudom, mit gondoltak magukban. Előttem — a távol- maradottak helyett is — hall­gattak, tanácstalanul hümmög- tek. El tudom azonban képzel­ni a titkár lelkiállapotát. Gon­dosan elkészítette a beszámo­lót, megfogalmazta a meghí­vókat, majd személyesen is fölkereste a tagokat. Bizako­dáshoz — hogy ezen a taggyű­lésen előbbre lépnek a j fontos témában — megvolt az alap. I Aztán szomorúan kellett meg- j állapítania, hogy a tagságnak több mint a fele rútul cserben­hagyta. Személy szerint őt is, de — még súlyosabb felelőt­lenség — saját szervezetüket, a párt helyi közösségét. Pedig az időjárás viszontagságaira sem lehet hivatkozni, mint olyankor szokásos, ha mond­juk, esik az eső. Pénteken este az égbolt derült, tiszta volt. De vajon ilyen tisztának érzik-e lelkiismeretüket azok a párt­tagok, akik — elemi kötele­zettségüket feledve — otthon maradtak, vagy más elfoglalt­ságot tartottak fontosabbnak a településnél? Feleljenek erre önmaguknak, de alapszerveze­tüknek is, amelynek szabályait önként vállalták! P. L. A héten Balatonfüreden újjáalakult a BIB — Somogy és Veszprém megye kezdemé­nyezésére. Az alakuló ülés után dr. Ábrahám Kálmán közlekedés- és postaügyi mi­nisztériumi államtitkártól, a Balatoni Intéző Bizottsága új elnökétől kérdeztem: — Fogalmazhatunk úgy, hogy az újjáalakult szervezet a Bala­ton lelkiismerete lesz? — Mindenképpen. A Balaton körüli fejlesztés irányait meg­ítélni nagyon összetett feladat. Nem lenne jó, ha egy-egy me­gye csak a maga helyi érde­keit tartaná szem előtt. De az sem,' ha például csak a víz­üggyel kapcsolatos fejlesztések vagy az építészek elképzelé­sei uralkodnának. Káros lenne az is, ha csak a vendéglátás­sal, idegenforgalommal kap­csolatos érdekeket tartanánk szem előtt. A BIB-nek tehát az a feladata, hogy megtalálja a sokféle érdek egyensúlyát és ennek megfelelően befolyásol­ja a döntéseket. A BIB feszí­teni tud, olyan lehet, mint egy jól működő, érzékeny műszer: véleményt nyilvánít a fejlesz­tési elképzelésekről, sorra ve­szi a gondokat, a nehézsége­ket, a változtatásra megérett dolgokat. Mint testület a köz­véleményre támaszkodva ál­lást foglal, változtatási igényt indít el. A közvélemény ítéle­tét öszegyűjtve ugyanis jelez­ni tudja azokat a gondokat is, amelyeknek megoldására nem készültek föl, vagy nem a kellő színvonalon készültek az ille­tékesek. A BIB társadalmi szervezet: célja, hogy szebb le­gyen a Balaton. Nagy előnye az is, hogy tagjai révén a Ba­laton érdekeit olyan szinten tudja, képviselni^ ahol már a döntés születik. A Balaton­part fejlesztésének gondjait az országos fejlesztési célokkal mérheti ősze. Ez pedig azt je­lenti, a gyakorlatban, hogy például e térség művelődéspo­litikáját, kulturális rendezvé­nyeit az országos szintű törek­vésekkel is összehangolja. Ar­ra törekszik, hogy az ember kulturált pihenéséhez szüksé­ges feltételeket együtt bizto­sítsa. — Mivel kívánnak leginkább foglalkozni? — Röviden azt felelhetem, hogy az egész Balatonnal. Eb­be azonban sok minden bele­tartozik. Az alakuló ülésen szó esett például a vízvédelemről. Ezt nem lehet elválasztani a környezettől, amely a víz mi­nőségét, biológiai egyensúlyát erősen befolyásolja. A Balaton környéke — érthető okok miatt — nem Balaton-, hanem ter­meléscentrikus. A termelési feltételek megteremtése során azonban áz eddiginél több gon­dot kell fordítani a tó élővilá­gának védelmére. Az építkezés sem kerülhet ki a BIB hatókö­réből. Azt, hogy milyen épüle­tek milyen nagyságú telekre kerülhetnek, nem szabad csak az építész szemével nézni. Nem lehet kizárólagos szempont a terület »gazdaságos« felhaszná­lása sem. A Balatonhoz ugyan­is hozzátartozik a parti sáv, a zöldterület, egy-egy szőlőskert vagy mezőgazdasági művelés alatt áló föld éppúgy, mint a hangulatos nádasok és a fák. Az ember nem tud kikapcso­lódni akkor, ha ugyanazzal a zsúfoltságot, kőrengeteget ta­lálja itt a szabadsága idején, mint amilyenben naponta ré­sze van, ha a munkahelyére megy. A közművesítés, a víz­ellátás és‘a közlekedés gond­ja ugyancsak e témakörhöz tartozik. E mindkét partot érintő kérdések kapcsán fog­lalkozni kell olyan konkrét dolgokkal is, mint például a Siófokon belüli zsúfoltság. — Milyen megoldási lehetősé­gei vannak ennek? — Véleményem szerint azt kell eldönteni, hogy nyaranta világvárosi körülményeket akarunk-e itt teremteni, a ve­, lejáró nagy gondokkal együtt, I vagy pedig lazítani a jelenlegi állapoton, s meggyorsítani a mozgás lehetőségét. Azt kell tudni, hogy mekkora tömeget és milyen eszközök segítségé­vel akarunk mozgatni. — Elképzelhető, hogy az autó­sok leteszik a kocsit a város sze­lén, és onnan gyalog vagy autó­busszal mennek tovább? — Szerintem nem. Az autós nem szívesen megy messze a kocsijától, mert benne van a holmija, amelyre bármikor szüksége lehet. Azt azonban mindenképpen elképzelhetőnek tartom, hogy parkolási lehe­tőségek bővítésével a város egyes területeire nem enged­jük be a kocsikat. Másutt vi­szont a szellősebb beépítéssel csökkentjük a zsúfoltságot. — Az újjászervezett BIB mit tart a legsürgősebb tennivaló­nak? — Az alapos, mindenre ki­terjedő tájékozódást. A mi munkánkhoz erős akaratra, meggyőző tények sokaságára van szükség. És természetesen lelkesedésre. A Balatonért ha­tékonyan csali akkor lehet dől--, gozni, ha pontos információ­ink vannak- a jogos és, reális fejlesztési igényekről. Ha e jo­gos törekvésekhez a közvéle­ményt is meg tudjuk nyerni, akkor jól dolgozhatunk. K. I. Viktor újra eljön Viktorra még ma is úgy em­lékszünk. mintha utoljára teg­nap láttuk volna. Sűrű, gesz­tenyebarna, hullámos haja, szabályos, örökké mosolygó arca élesen belevésődött mind­nyájunk emlékezetébe. Emlék­szem a szorongásra, mely első jövetelét kísérte: 1945 elején egy szovjet tiszt... Szóval ve­gyes gondolatok kavarogtak mindnyájunkban. De csak ad­dig tartott mindez, amíg el nem mosolyodat!. Apámat ke­reste, aki tolmács volt a szov­jet parancsnokságon. Viktor csak oroszul beszélt, de arckifejezése és hangjának lágysága rögtön elárulta, hogy barát lépte át . küszöbünket Aztán mindennapos vendég lett nálunk. Esténként ponto­san megjelent, és ritkán jött üres kézzel. Akkor hiánycikk­nek számító só és cukor, öcsémnek és nekem mazsola — ahogy ő nevezte: »kismis« — gyakran volt a táskájában. Néhány hónap után szinte családtagként járt-kelt közöt­A mikor megjelent a köz­lemény az országgyűlés összehívásáról, egyik is­merősöm megálított az utcán, s azt mondta: ugye, most dol­goznak a képviselők. Nem most, mindig, válaszoltam. Láttam, hogy nem érti, ezért gyorsan felsoroltam, mennyi mindent vállalnak a képvise­lők a két országgyűlés közötti hónapokban s kiváltképpen milyen 'elfoglaltak az ország­gyűlés előtt. Bármennyire jó a hírközlés, azért az országgyűlési képvise­lő munkájából csak egy rész látszik az egész nyilvánosság előtt. Pedig az emberek joggal kíváncsiak arra, hogy mit csi­nál a képviselőjük. Ismerősöm is azért vélte úgy, teljes jó­szándékkal, hogy csak az or­szággyűlés idején van felada­tuk, elfoglaltságuk. Pedig sok­kal inkább előtte és ptána. A képviselő hosszú hetekig ké­szül a kétnapos ülésszakra. Mo«t például valószínű, hogy megtárgyalják a külkereske­delmi törvényjavaslatot. Van. akihez ez a téma nagyon közel A képviselők öröme van, mert olyan gazdasági posz­ton áll, hogy az export—import mindennapos tevékenysége. Mások viszont! legföljebb köz­vetetten foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, s éppen ezért nagyobb erőfeszítést követel tőlük, hogy alaposan áttanul­mányozzák, véleményt formál­janak róla, hiszen a törvény- javaslat elfogadásáról minden képviselő a szavazatával dönt a Parlamentben. Aki képviselő, annak olyan a közéleti tevékenysége, hogy a szakmájától távol álló ügyek­kel is rendszeresen foglalkoz­nia kell. A választókerületben tapasztaltak alapján fogalma­zódik meg egy-egy hozzászó­lás, amelyet aztán elmondanak a képviselőcsoport ülésén. Leg­utóbb fölfigyeltem arra, meny­nyire érzékenyek a legapróbb gondokra is. A főigazgató pél­dául azt szorgalmazta, hogy a községekben épülő kisebb lé­tesítményeknek, aztán a fel­újításoknak is legyen kivitele­zője. S mivel egyre több em­ber helyezkedik el az iparban, falun is egyre több család sze­retné óvodában elhelyezni a gyermekét. Erre nagy figyel­met kell fordítani a jövőben. Az agronómus szemléletes pél­dákkal bizonyította, hogy az engedély nélküli építkezések oka sokszor a nehézkes és las­sú ügyintézés. És,, lehetne még hosszan sorolni. A nyáron Somogyjádon jár­tam a tsz-elnök országgyűlési képviselővel. Sokan fölkeres­ték panasszal. Mindent szor­galmasan följegyzett, aztán megbeszélte a község vezetői­vel, melyik panaszt lehet or­vosolni odahaza valamelyik szerv segítségével, jobb oda­figyelésével. A képviselőcso­port ülése után szó'ba hoztam a somogyjádi látogatást a tsz- elnöknek; Boldogan újságolta, hogy annak az öreg tsz-nyug­dfjasnak megcsináltatták ám azóta a hídját is a háza előtt, amelyet a traktor tört össze egy durrdefekt miatt. Emlék­szem az öregre, ű egészen biz­tosan tudja, hogy a képviselő nemcsak akkor dolgozik, ha összehívják az országgyűlést. S hány ilyen elintézett panasz­ról, ügyről számolhat be min­den képviselő! Nem készítettem leltárt, hi­szen abba beletartozna a me­gyei tanács ülésein való rész­vételtől a megtartott előadá­sokig, az országgyűlés bizott­ságaiban végzett munkától az elfogadott törvények magya­rázásáig és népszerűsítéséig sok minden. Most, amikor né­hány nap választ el bennün­ket az országgyűlés kezdetétől, gondoljunk azokra, akik sokat fáradoznak mindannyiunkért egész évben, a megválasztásuk óta. Lajos Géza tünk. Kölcsönösen ragaszkod­tunk egymáshoz. Sokat mesélt hazájáról, a távoli Kaukázus­ról meg a háború okozta szen­vedésekről. Sok-sok kellemes napot töltöttünk együtt. Egy­re több és több szót tanult meg magyarul, és ezeket örömmel ismételgette. Megsze­rette a magyarnótákat is: »Ja- zaszep, jaza szép, akinek a szeme kék« énekelte gyakran. Néhány orosz dalra bennünket ij megtanított. Lassan úgy éreztük-; mintha mindig közöttünk élt volna. Csaknem egy évig volt Fonyó­don. Egy napon szomorúan érke­zett. Búcsúzni jött, és mikor ezt közölte, elcsuklott a hang­ja. Nehezen váltunk el. »Vi- szontlatasra« mondta, s ezer­szer is megígérte, vissza fog jönni. Sokáig nem kaptunk hírt fe­lőle. Otthoni címét mindnyá­jan kívülről fújtuk. »Viktor Szkipnyik, Kiszlovodszk, Kraszna Armeszkaja.- Numer dvenadszat«. De hiába írtunk, leveleinkre nem jött válasz. Nehezen képzeltük el, hogy elfelejtett volna bennünket. Fényképe ahányszor kézbe ke­rült, mindig feltettük a kér­dést, vajon él-e. Mi történhe­tett vele? Néhány éve egy riport je­lent meg egyik napilapunk­ban. A hódmezővásárhelyi út­törőkről szólt, akik egy, a vá­rosuk felszabadításában eb esett kiszlovodszki szovjet ka­tona G. K. Gyenyiszov sírját gondozzák és most meghívták az idős szülőket. Családunk egyik tagjának ez adott ötle­tet: levélben kérte az úttörő­ket, ■ hogy néhány napra szíve­sen látná vendégül az idős há­zaspárt. A találkozás létrejött, és együtt keresték föl a hód­mezővásárhelyi hősi temetőt. Soha nem lehet elfelejteni azt a pillanatot, amikor Gyenyi­szov édesanyja meglátta fia síremlékét. Soha nem gyógyu­ló seb szakadt fel a szülők­ben. Három napot töltöttek Pes­ten Gyenyiszovék. Megígérték, ha Viktor Szkipnyik él, bár városuk nagy, ők felkutatják. Alig telt el pár hét elutazásuk után, máris levél érkezett KiszlovodszkbóL A feladó : Viktor Fonyódon, 1945-ben. | Viktor Szkipnyik. Futótűzként I terjedt el a családban a hír: Viktor él. Viktor jól van. Megnősült, van egy lánya éí egy fia, s a legnagyobb kisz­lovodszki áruház igazgató;-“. Egymás kezéből kapkodtuk a , küldött fényképeket. Alig vál­tozott. Haja most is tömören barna, arca kissé megtelt, de a hamiskás mosoly most is ott bujkál a szeme szögletébea Igen, ez a régi Viktor! Levelek jöttek és mentek. Már tudjuk, mi történt vele az elmúlt években, ő is kere­sett bennünket levélben, de oroszul írta és elkallódott. So­kat emlegetett bennünket, még ma is élénken emlékszik a fonyódi napokra.. Név szerint érdeklődött valamennyiünk­ről. Hamarosan 30 éve lesz, hogy Viktor elbúcsúzott tőlünk. Most családjával együtt újra Fonyódra készül. Mennyivel más találkozás lesz ez, mint az első! Mindig tudtuk, hogy egyszer el fog jönni. Hiszen megígérte. Jutási Róbert Somogyi Néplap ü

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents