Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-28 / 227. szám

Harminc éve írták... Ezekben a napokban van harmincadik évfordulója an­nak, hogy megindult a köz­vetlen . küzdelem hazánk terü­letének felszabadításáért, a hitleristák kiűzéséért. A már történelmivé vált események­kel kapcsolatban érdekes és érdemes fellapozni néhány egykorú sajtóterméket, s tal­lózni a korabeli híradások kö­zött. íme néhány szemelvény: Súlyos elhárító harcok Ma­kótól Nagyváradig — írta a Nemzeti Üjság 1944. szeptem­ber 23-i száma, s egy sokat sejteti mondat a cikkből: »A Törd a környéki harcokhoz ha­sonlóan Arad területén is vár­ható a harcok új fel'ángolása. itt a terep jellege a szilárd védelemnek r.em nyújt olyan előnyt. m:~t Torda térségében, és ennek folytán itt hullámzó Vnrcok'-:?.l kell számolni, ams- ivek csei':g 'Magyarország te­rmetére is átcsaphatnak.* Úgy ehet ben a számban vashatjuk vitéz Darányi Bé- j Iának, r falura alelnök-vezér- | igazgat.vártak nyilatkozatát, j ■ melyben leszögezi, hogy a | »Két hétig a partizánok fog­ságában volt Darányi Béla, a Futura vezérigazgatója« című cikk megírásához az informá­ciót nem ő adta. Ugyancsak a Nemzeti Új­ságból való a híradás: a bel­ügyminiszter elrendelte a női kerékpárok lefoglalását a ki­ürítéssel kapcsolatos célok elősegítésére. A férfikerékpá- í rok csak akkor foglalhatók le, | ha a honvédség céljára előre ki nem jelölték őket. Az Új Idők (Herczeg Ferenc hetilapja) szeptember végén címlapján egy vidáman mo­solygó leventelány képét köz­li. októberi első számában, pe­dig így felel a szerkesztő a ■>Ki Istenben bízik 3720« jel­igéjű kérdezőnek: »Egyhavi várakozás csak a szerelmes nőnek elviselhetetlenül hosz- szú, valójában rövid idő. A férfiaknak — és közülük ép­pen a legderekabbaknak —ma ol- | más dolguk van, mint hogy szerelmes leveleket írjanak.« Végül idézet egy, a disszo­náns, hazug és zavarodott saj­tókórus hangjától merőben el­ütő hangvételű írásból. Az illegális Szabad Nép ok­tóberi száma Tankelhárító »földreform« cím alatt írta: »A kormány legutóbb elhatá­rozta, hogy azt a harcost, aki közelharc! eszközökkel egy ellenséges harckocsit elpusz­tít vagy zsákmányul ejt, öt hold földdel jutalmazza. Ha pedig e fegyvertény közben életét vesztené, özvegye vagy árvája ennek duplájára, vagy­is tíz hold ingyen földre tart­hat igényt. Hát igen. Ez neked szól — falusi szegényparaszt. Neked, akit honvédmundérban Hitler és Horthy jóvoltából csak­nem fegyvertelenül tereltek a határokra. Oda, ahol már dü­börögnek a Vörös Hadsereg tankjai a tízezer holdak körül, a kastélyok kertjei alatt... Hideglelős félelmükben most hát »gavallérok« az urak: ígérik, osztják a földet. Úri módon — náci receotre, ahogy a cigánynak a borravalót, a házőrző kutyánali a koncot. Védd a tízezer holdat, és kapsz belőle ötöt.« Cs. B. A kongresszus tiszteletére... Anyagmegtakarítás és szakmai továbbképzés Több áram nyugat-dunántúli iparvidéknek A Duna menti Hőerőmű fejlesztésének második programjában elkészült a legújabb 200 megawattos egység, mely a Nyugat-Dunántúl iparvidékének ad áramot. A villamos áram fogadására bővítik a lit éri alállomást. A Kaposvári MEZŐGÉP Vállalat osztályvezetője, Ka­marás József a közelmúltban összegyűjtötte a gyáregységek­ben a kongresszusi munkaver­seny eddigi tapasztalatait; ösz- szevetette a szocialista brigá­doknál a vállalásokat azok tel­jesítésével. Szép eredményre jutott a tabi, az iharosberényi, a lengyeltóti, a tapsonyi, a ka­posvári közösségek teljesítmé­nyét mérlegelve, s ezt állapít­hatta meg a mernyei és a sió­foki gyáregység egy-egy bri­gádjánál is. Mernyén csaknem harmin­cán — többségükben forgácso­ló gépmunkássá betanított nők — tömörültek két évvel ezelőtt a Dobó Katalin nevet viselő, szocialista címért küzdő bri­gádba. Tavalyi teljesítményük, kel kiérdemelték a bronz fo­kozatot, s az^ idén figyelemre méltó vállalásokat tettek pár­tunk XI. kongresszusának tisz­teletére. Vállalati szinten ki­emeltek azok a termékek, me- I lyeknek a gyártásában a Pét- revics Gizella vezette brigád részt vesz: pótalkatrészeket, | készítenek a MEGÉV-nek, to­vábbá fejőgép- és hajtómű-al­katrészeket, hidraulikus gyors­kapcsolókat. Határidő-szűkí­tés, minőségjavítás — ezek voltak a kongresszusi vállalá­sok fő pontjai, s eddig kifogás­talan a teljesítésük. (Emellett gyermekotthoni kislányt pat­ronálnak, egy gyereket pedig elláttak tanszerekkel az össze­adott pénzükből.) A felajánlá- j sok jobb teljesítése érdekében úgy határoztak a brigád tag- : jai, hogy szakmai tovabbTcép- ■ zésben vesznek részt: a gyár­egység technológusai a mérő­eszközökkel, a mérési módsze­rekkel, a rajzolvasással ismer­tették meg őket. A lakatosműhelyben dolgo­zik Belléncs János vezetésével a siófoki gyáregység Petőfi Sándor szocialista brigádja. A kollektíva eddig kétszer nyer­te el a megtisztelő címet. Fő feladatuk víztornyok és Ciklon szárítóberendezések gyártása. Vállalásaik között az egyik legjelentősebb a somogyi me­zőgazdasági nagyüzemeket szolgálja, ugyanis felajánlot­ták, hogy megyénk gazdaságai részére öttel több víztornyot készítenek, mint amennyit ter­veztek. Eddigi teljesítésük megfelel a szerződésben fog­laltaknak. Tizenkét tonna anyagnak a megtakarítását vállalták, eddig nyolc tonnánál tartanak. Kilenc víztorony és I kétszer ennyi Ciklon-garnitúra Petrevics Gizella és társai alkatrészeket készítenek posvári MEZŐGÉP mernyei gyáregységében. a ka­/. gyártása az idei hátralévő fel­adatuk, s ha idejében meg­kapják a hozzá való anyagot, ezekkel is határidőre elkészül a mernyei gyáregység Petőfi Sándor szocialista brigádja. Törpetyúkper VARGA DOMOKOS ölyök- ősfolpto Megtörténik viszont^ az is, hogy a járni-kelni kezdő gye­rek elesik, s úgy megüti magát, hogy jóidőre elmegy a kedve a totyorászástól. Megtörténik, d| ritkán, mert az ilyen kicsik többnyire a fenekükre huppan­nak, s a guminadrágjuk ki lé­vén tömve pelenkával, nem éreznek semmi fájdalmat. Vannak aztán olyan gyere­kek is — de ez meg igazán ritkaság, mióta az angolkór ki­ment a divatból'—, akik nem­igen hajlandók föl sem állni. Úgy megszokják s megszeretik a fenéken csúszkálást, a négy­kézláb mászkálást, hogy semmi kedvük sincs kockázatos kísér­letekbe bocsátkozni. Nyújtjuk az ujjúnkat, hogy kapaszkodja­nak bele s úgy lépegessenek, de ők máris a földre tottyan- nak, s ha fölráncigáljuk őket, sem hajlandók folytatni a sé­tát. Nem és nem. A földön biz- tonságosobb. m Somogyi Néplap Ha az orvos szerint semmi bajuk, akkkor nincs miért iz­gulnunk. Majd felállnak egy­szer ők is, s elindulnak a ma­guk útján. A családi legendák szerint az én egyik testvérem is majdnem három éves korá­ig a fenekén csúszkorászott. Szokatlanul nagy feje volt, úgyhogy szüleim állítólag arra is gondoltak, hátha vízfejű. De mikor végre lábra állt, nagyon jól elbírta extra méretű kopo­nyáját, arról nem is szólva, hogy idővel családunk legesze­sebb tagjának bizonyult. AZ ELSŐ SZAVAK Mezőkövesden szálltam meg egyszer az ötvenes években, szálloda híján egy magánház­nál, ahol rendszeresen fogad­tak fizetővendégeket. Rend­szeresen, de mégse állandóan így a nekem szánt szoba akkor már három vagy négy napja íűtetlen volt, noha didergető januári idők jártak. Amíg be­melegedett, behívtak a háziak az ő szobájukba, ahol már amúgy is elég nagy volt a népsűrűség: egy idős és egy fiatal házaspár, egy nagylány és egy csecsemő fogyasztotta a szűkében levő levegőt. Ahhoz képest, hogy milyen fullasztó volt az ájer — az emberszagon felül némi pelenka- és csikk- illat is keveredett bele —, a gyerek nagyon vígan fickán- dozott az egyik ágyon. Anyjá­nak kedve is támadt, hogy ki­vegye; felültette az asztalra, úgy játszadoztak, heccelődtek, kacarásztak. Ennivaló kis pirospozsgás kislány volt, mindössze tizen­egy hónapos, de már teljesen tisztán mondta: »Buta mama, buta mama, buta mama!* Anyja visszafelelt: »Nem bu­ta mama. Buta Kata, buta Ka­ta!« A kicsi nem ellenkezett. Híven visszhangozta: »Buta Kata, buta Kata, buta Kata!« ő volt a legfiatalabb embe­ri lény, akit valaha beszélni hallottam. Fogalma se lehe­tett persze, mi az, hogy buta Fújta a magáét, mint egy jól­nevelt papagáj. Azt viszont, hogy ő a Kata, anyja a mama, már bizonyo­san tudta, s akkor is tudta volna, ha még nem képes ki­mondani. Látható, tapintható, meg­fogható dolgoknak a gyere­kek olykor hihetetlen hamar megtanulják a nevét. Példá­ul a saját testvéreikét. Kis némák még, egy értelmes szó nem jött ki még a szájukon, de ha megkérdezzük, hol a baba lába, hol a keze, hol a feje, hol a haja, hol a füle, hol az orra, boldogan mutatják hogy itt, itt, itt, itt, itt. Ha a szájukat kérdezzük, azt több­nyire kitátják, úgy böknek be­le, ha meg a szemüket, azt be­hunyják, úgy dúgják oda a mutatóujjukat. Megunhatatlanul kedves, szívmelengető játék ez. Az ekkorányi gyerekek job­bára nagyon okosak. Egyszer- kétszer elmondjuk nekik, s már azt is tudják, hol a tér­dük, a könyökük, hol a hasuk, hol a nyakuk. A mieinkkel még az olyan magasabb tudo­mányok szféráiba is elme­részkedtünk: hol a torkuk és ^ hol a tarkójuk ... Ezt persze össze-összetévesztették, két- szer-háromszor is el kellett néha mondani: »Nem a tor­kod! A tarkód!« De mikor rá­jöttek végre, akkkor megkap­ták az illő dicséretet, boldog összenevetés formájában. De esetleg szóban is: »Okos And­ris! Okos Andris!« vagy: »Okos Bubu! Okos Bubu!« Mintegy 50 év körüli, ide­ges, sápadt arcú férfi keresett föl, miután hosszas utánjárás után megtudta, hogy én inté­zem Kaposváron az állattartási ügyeket. Zsebéből elnyűtt, tö­mött borítékot húzott elő. Elpanaszolta, hogy Kaposvár belterületén lakik, de elvisel­hetetlen körülmények között él, és ezt szomszédasszonyá­nak egy törpetyúkja és törpe- kakasa okozza. A kakas ugyanis állandóan kukorékol és ez már kibírhatatlan, a szá­mára. Három napja nem aludt, gyors intézkedést kér, mert ellenkező esetben a rádióhoz és a televízióhoz fordul. Közben a boríték tartalmá­val beterítette az asztalomat. Kórházi elbocsátások és orvo­si igazolások voltak. Aztán fel­sorolta betegségeinek a nevét, pontos latin kifejezésekkel, gondosan megmutatta, hogy mi hol, hányszor van föl je­gyezve a papírokon. Majd mindenre hivatkozott, idézte a városi tanács állattartási ren­deletét. Elmondta, hogy szom­szédasszonyával hosszú évek óta jó viszonyban volt, de már nem beszélnek, mert ké­résére nem hajlandó a törpe­baromfiakat eltávolítani. — Gondolja meg, doktor úr, még azt is mondta, hogy ve­gyem meg tőle a díszbaromfia­kat 80 forintért! Holott egy kiló fagyasztott csirke csak 20 —30 forint. Márpedig én nem vagyok hajlandó erre a vá­sárra. Hosszú államigazgatási mun­kám alatt sok furcsa üggyel találkoztam, és rengeteg em­ber ügyes-bajos dolgát intéz­tem el egy tollvonás nélkül, [minden bürokratikus eljárást mellőzve. Itt is arra gondol­tam: úgy látszik, a panaszos­nak az egészségi állapota és a [nyugalma nem ér meg 80 fo­rintot. De ha a panaszát jegy- . zőkönyvbe veszem,. 20 forintos okmánybélyeggel kell ellátni, ugyanolyan értékű bélyeg ke­rül a közegészségügyi és jár­ványügyi állomás szakvélemé­nyére. Helyszíni vizsgálatot kell tartanom, megkísérelni a felek kibékítését, határozni és a többi. De ezzel még nincs vége. Mert ha törpeállatok tar­tását engedélyezem, akkor a panaszos foglalkoztatja a tévét, a rádiót, azután végül mégis nekem kell az ügyben dönte­nem. Mennyi idő vész kárba, és milyen sok fontos munka marad el e bagatell ügy miatt! Ahogy ezeket végiggondol­tam, megsajnáltam a közben lehiggadt, de láthatóan beteg embert. Előhúztam a pénztár­cámat, és a benne levő 70 fo­rintot átnyújtottam ügyfelem­nek azzal, hogy fizesse ki a ba­romfipárt. Vendégem átvette a pénzt, felugrott és elrohant. Azt hittem, ezzel az ügy be­fejeződött. Délután azonban a portás telefonált, hogy »doktor ür, meghozták á baromfiai I!« Azután \elmondta, hogy dél­előtti panaszosom nagy hálál- kodás közben dicsérte ügyin­tézésemet, gavalléros megoldá­somat. Hát bizony az állatok elhe­lyezése munkaidő után több órát vett igénybe, sötét este értem haza, de abban a biz­tos tudatban, hogy a két ár­tatlan jószág a külterület olyan részén kapirgál, ahol senkit nem zavar a hangjuk. A délelőtt még ideges, zakla­tott ügyfelem pedig megnyu­godva hajthatta le pihenőre a fejét. Magam 50 forint ellené­ben törpetyúk-tulajdonos let­tem, mert hogy el ne felejt­sem, ügyfelem & szomszédasz- szonyánál 20 forintot lealku­dott az árból. Kaposvár állattartóival azon­ban ezúton közlöm, hogy több baromfit nem szándékozom venni. Dr. Rcczcy Zoltán Minisztertanácsi határozat: 5 Havonként öt napra igenvhe vehetők Bubu különösen korán ér- J tett meg egyes szavakat, neve- ^ két, de későn tanulta meg ki­mondani őket. Hat-hét hóna­pos korában többször is hal­lottuk ugyan tőle, napokon át: »Kejkó! Kejkó!« s ezt az egész család úgy magyarázta, hogy Gergő nevét mondogatja, de később ez a Kejkó lekopott a közületi tehergépkocsik A rendkívüli áruszállítási helyzetre való tekintettel a Minisztertanács határozatot hozott, amelyben fölhatal­mazta a közlekedés- és posta­ügyi minisztert, hogy szep­tembertől decemberig a közü­leti tehergépkocsikat havonta legföljebb öt napra igénybe róla, s egyéves is elmúlt, mi-^vegye_ a kormány tudomásul re sikerült két igazi nevre úgy ahogy rátörnie a nyel­vét: én Appa lettem, Dombi pedig — másik becenevén Donó — ettől fogva Nyonyó- nak hivatott. Majd egy-két hét múlva Annyát is tudott már mondani, hogy aztán sorra megnevezze a család többi tagját is, el ne eméssze őket a ,1! vette azt is, hogy az egyes áruk szállítását a vasútról közútra terelik át, s az ezzel járó magasabb fuvarozási költségek a szállíttatókat ter­helik. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban elmondot­ták, hogy a közlekedés meg­sárga irigység. Így is emész-} levő fuvareszköz-állományá­tette őket eleget, hogy nem ( ők voltak az elsők, akiket a, szájára vett, pedig Gergő is, ( Magdus is félóra hosszat ültek , mellette, s mutogattak ma- < gukra, százszor elismételve < önnön nevüket. (Folytatjuk.) val a legnagyobb erőfeszíté sek ellenére sem tudja kielé­gíteni a megnövekedett, s az év végéig várhatóan tovább fokozódó szállítási igényeket. Ezért került sor a rendkívüli intézkedésre, amelyhez hason­ló egyébként három évvel ez­előtt mar érvényben volt. Egyes megyékben — főleg Bács és Szolnok megyében — a mezőgazdasági szállítási fel­adatok annyira összetorlódtak, hogy a vasút és a Volán kép­telen a zavartalan lebonyolí­tásra. Ezért a miniszter meg­bízásából a megyei szállítási bizottságok rendelik el — szükség szerint — a közületi teherautók igénybevételét. Intézkedtek arról is, hogy a mezőgazdasági üzemek, más közületek — amelyek rend­szeresen bérfuvarozást végez­nek — ebben az időszakiban elsősorban mezőgazdasági ter­mékeket szállítsanak. Miután a vasút nem tud eleget tenni a megriövekedett fuvarozási követelményeknek, a ' Köz­ponti Szállítási Tanács hatá­rozatára rövidebb távú fuva­rokat (ilyenre volt már példa a cukorrépa-begyűjtésnél és -szállításnál) közútra terelik. Ezekről a tárcaközi operatív bizottság rendszeres heti ülé­sein döntenek. t

Next

/
Thumbnails
Contents