Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-27 / 226. szám
Száziiatvan lány szül rr Társadalmi összefogással eljutottunk oda, hogy új meg új óvodákat nyitunk meg, adunk át kis birtokosaiknak. Népesedés- és nőpolitikánk szellemében egyre nagyobb szerepet kapnak ezek az intézmények. A megyei tanács művelődésügyi osztályvezetőjétől, Sven- __________ d a Istvántól megtudtuk, hogy j ‘-//“‘."“T" • , az ilyen jellegű igény Somogy- ’ J ’ ban is megnőtt. Ezzel egy időben kiderült, hogy óvónőképzésünk nem tartott lépést az igényekkel. A fővárosban előfordult: a fölépített új óvodát óvónőhiány miatt nem lehetett megnyitni. Ilyen eset megyénkben ugyan nem fordul elő, az viszont tény, hogy százötven, képesítés nélküli nő foglalkozik gyermekeinkkel. Ezen kívántak Változtatni az illetékesek, mikor megindították a középfokú óvónőképzést a megyében is. A hirtelen megnőtt igényeket ugyanis a soproni felsőfokú óvónőképző már nem képes kielégíteni., Az 1972/73-as tanévben a Táncsics Gimnázium vette föl az arra alkalmas negyven lányt az óvónőképző szakközépiskolába. Erről kérdeztük Varga Sándort, a gimnázium igazgatóját. — Népszerű ez _ a képzési forma 7- mondta —, nagy a túljelentkezés. Az idén a 144 jelentkezőből csak 90-et tudtunk fölvenni a kaposvári és a csurgói első osztályokba. Érdekes, hogy kevés a kaposvári pályázó. Főleg vidékiek fölvé- teliztek. Eddig gondot okozott mentesítést jelent a csurgói I képzés megindítása. Ott ugyan- > is kollégiumban lakhatnak a hallgatók. A Táncsics Gimnáziumban i az óvónőképzés felelőse 'flór- | váth Jenöné, aki az igazgató szerint szívvel-lélekkel, nagy I hozzáértéssel végzi munkáját. | óvodai mód- ’ szertant tanít valamennyi j »képzős« osztályban, és elismerten vezeti énekkarukat. j Ö bőszéit arról, hogy a föl- | vett tizenöt éves lányokban j milyen tiszteletreméltóan erős [ a hivatástudat. Megfigyelései J szerint sokkal erősebb, mint a tizennyolc évesekben. A másodévesek lelkesedésétől kipi- rultan térnek vissza a kéthe- j tes kötelező nyári gyakorlat- | ról. Nem győzik mesélni élmé- ! nyeiket. Horváth Jenőné beszámolt arról is, hogy a képzős lányok a tanév befejeztével elismerést I vívnak ki kiállításukkal. Ezt a j rajzaikból, bábokból, módszer- j tani szemléltetőeszközeikből j rendezik. Gondjaikról is hallottunk: tankönyvek hiányoznak még. Nehéz volt főiskolai tankönyvből tanulni a középiskolás Iá- 1 2SSSS-«“Ä i w* -» a már megfelelő tankönyv. — Nagy öröm számunkra ez az új képzési forma. Szeretnénk meghatározott profilt adni iskolánknak, és ez kiválóan alkalmas lehne rá. Tudomásunk szerint a kaposvári Táncsics Gimnázium helyhiánnyal küszködött, nálunk pedig tanulóhiányfenyegetett. Ügy látszik, most mindenki jól járt. Hiszen nekünk még kollégiumi helyünk is van. Az idén így három első osztályt tudtunk indítani: két gimnáziumit és 46 tanulóval az óvónőképzőt. Később szükségünk lesz egy pedagógia szakos tanárra is, egyelőre azonban zökkenőmentesen indíthattuk az új osztályt. A csurgói képzősök osztály- főnöki óráján a két évvel ezelőtt végzett, fiatal Varga Jánosáé és a 38 különböző helyről érkezett negyvenhat jókedvű lány üdvözölt bennünket. Mindnyájan nagy várakozással, bizakodva vágtak neki a tanévnek. Csurgói sétánkat a kollégiumban fejeztük be. Fülöp József né, a képzősök kollégiumi igazgatója megmutatta az otthonos, meghitt légkört árasztó szobákat, mondván, hogy messziről jöttek a gyerekek, de jól érzik magukat. Egyelőre A hétszáz éves Marcali Album a jubileumra Szakórán kevés idő jut a bábkészítés elsajátítására. Szeretnének egy szakkört szervezni esetleg az ifjúsági házban, ahol ezzel foglalkozhatnának. Csurgón a gimnázium párttitkárától, Jakab Lászlótól hallottunk az ottani óvónőképzésaz elhelyezésük, most teher- | ről. tatkoznak. Megyénkben az idén százhatvan leendő óvónő tanul. Jövőre végez az első negyven. Több lesz az óvónő, kevesebb képesítés nélkülit kell alkalmazni. G. J. Albumot jelentetett meg fennállása hétszázadik évfordulójára Marcali nagyközség pártbizottsága és tanácsa. Paál László nem szokványos bevezetőt írt, hanem vallomást inkább, helyenként szociográfiai igénnyel, publicisztikai vénától gazdag tollal. Mindenfajta dicséret helyett álljon itt egy idézet a színes, plasztikusan jellemző bevezetőből : »A rőfösok, a rövidárusok. ] sodó Marcalit. Jól előkészíti olvasóit a képi látványra, mert Jávori Béla fotóiban — 1 aki szerkesztője is volt a kiadványnak — kibontakozik ! előttünk a sokarcú nagyköz- I ség. Igaz, egy-egy arcát több j kép is megörökíti — így telje- ! sedik ki némely részlet. A táj- í felvételek, a magasból készült ! utcaképek még felidéznek va- í lamit abból a hangulatból, j mely a tegnapi nagyközséget lenne Lakácsai akarat Magasodnak a falak a drogisták inkább a késő jellemezte, persze hiba délutáni órákban remélhettek j ebben csak a dzsentrifeszket vásárlót, amikor frissen felei- 'atnI' Hiszen az ,es® ^ep a comázva megjelentek az ügy- | szőlőhegyi oldaláról mutat védek, az orvosok, a hivatal- »■belátást« a községbe, egyben nokok asszonyai, lányai. A 1 jól jellemzi, hogyan épül rá felső-somogyi magasfennki sem mondaná meg, hogy már hetvenöt nyarat megért. Inas, csupaizom ember. Még az arca is. Mintha gumiból lenne. Ügy gondolom, rossz kedélyű ember nem lehet! Hiszen a szája körüli vonások az erősebbek; a sokat mosolygónak mélyebbek ezek a többinél. Kék szeme keskeny résből pillant ránk. — Ott voltam én az építkezésnél, hogyne lettem volna ott! Vasárnapi alkalommal. A vöm ugye, nem ért rá; én meg már nyugdíjas vagyok, hát elmentem helyette. Bírom én még!... Tudja, van nekem egy kisunokám, Esztike. Az — Hogyan vesznek részt a j majd otjajár. — Ügyes ember a papa! — »védi« a menye, Fucskár Pál- né is. — Ezt a házat, amiben lakunk, ő is építette. A tsz-be sokáig eljárt, csak most két éve hagyta abba a munkát. Háromszobás, gyönyörű ház. Fucskár Vince hetvenöt éves. falubeliek a tervek megvalósításában? — ez volt a kérdésem Gulyás Józsefhez, a La- kócsai Közös Községi Tanács elnökéhez: Csak ennyit válaszolt: — Ha elmegy a kultúrotthonhoz, annak az udvarában meglátja. Ott munkát talál most is... Csakugyan. Emberek dolgoznak az udvarban. Rakják a téglát, magasítják a falakat. Betont kevernek, talicskát tolnak, cementeszsákot cipelnek. Épül a lakócsai óvoda. S a Dráva menti Egyetértés brigádján kívül csaknem mindig található ott néhány, nem bri- gádbeli ember is. Közakarattal épül ez a létesítmény. S a »pecsét« rajtat a tett. A szép szándékot a cselekvés váltja valóra. Hosszú lenne felsorolni, hány lakócsai emelt itt már téglát, lapátot azért, hogy az apróságoknak új, korszerű óvodájuk legyen. A tanácson azonban jegyzik ezt is. A lajstrom egyre bővül. Ügy mondják: több potonyi sem a száját tátani jött ide, hanem segíteni. Hiába; négy község már régebben összekapcsolta az életét gazdaságilag is, oktatásilag is! Lakócsán nem számolgatják, hogy az egymillió-háromszázezer forintba kerülő szép épülethez mennyi saját erőt biztosítanak a két karjuk révén. Nem keveset, annyi biztos. Huszonöt kisgyerek érdekében cselekszenek. Jóval többen, mint ahány kisfiút, kislányt felvesznek majd ide. Most már a tető következik... nőkkel az élen ott tevékenykedtek a tanácsiak, a tsz-ta- gok, a pedagógusok. Együtt a közös célért; a lakócsai gyerekek napjainak bearanyozásá- ért. Kecskés István vízügyi hivatalnok éppenúgy, mint Ve- riga József, vagy Jelics György. — A kisbíró kidobolta, hogy kellene a munkáskéz, hát mentünk. Kecskéséknél is unoka vár az új .ovira. És Jelics György tsz-tag. Öt mi vitte oda? — A jelszó. »Egy napot az óvodáért!« Aztán — eddig — kettő lett belőle. — Mentünk a szövetkezet járműveivel Görcsönybe. Tég-^ Iáért. Nem könnyű munka ai tégla rakása. Aki csinálta, tud- f ja ezt. Hordtuk a földet is. Én ^ úgy gondolom, kétszáz forinté értékű munkát végeztem a le-f boltosok kezüket dörzsölték, alázatosan hajlongva fogadták őket, akik jobbára csak turkáltak az eléjük halmozott szövetekben, selymekben, divatcikkekben. Különben is többnyire ürügy volt a vásárlás a délutáni felöltözkö- désre, a maguk mutogatására, a kutyasétáltatásra.« Ez a fenti zsánerkép megjelenítő erővel festi elénk ma a tegnapi, tegnapelőtti fészek álmos, egyhangú életét — a két világháború közötti vegetációt, a filiszterek, dzsentrik úrhatnám mindennapját. A bevezető másik része egy dinamikus korszakot ölel fel teli adattal, tervvel, beruházással: az iparosodó, városiaa síkra, a dombok között is jól kiemelkedő térségre Marcali. Játszótér, iskola, új és régi házak, fiatalok és öregek, elszármazott művésznagyságok, és ittmaradott hétköznapi emberek; jeles események éa eseménytelennek látszó/ hétköznapok, mind láthatók aa albumban. Amire büszkék a marcaliak, és amit lehet, hogy holnap vagy holnapután már megújítanak az utcaképen. így részletenként egy-egy mozaik áll előttünk a mai nagyközségből — az album viszont teljes híradás, ennélfogva köze van mindahhoz, ami egy hétszáz éves magyar nagyközséget jellemez 1974- ben. (A kiadványban szereplő fotókat kiállítás keretében is láthatták Marcaliban.) T. T. Szovjet hanglemezhetek A közelgő szovjet hanglemezheteken mintegy félszáz újdonsággal — világhírű zeneszerzők és előadóművészek nagy sikerű lemezeivel — jelentkezik ismét a Melódia szovjet hanglemezgyártó vállalat a magyar piacon. A szovjet lemezek magyarországi forgalma évről évre emelkedik. Forintértékük az utóbbi öt évben megnégyszereződött, s már idén is több százezer forint értékű lemez talált gazdára. Több mint száz teljes opera és húsz' teljes balettzene, valamint számos szimfonikus és kamaramű jelenti a Melódia lemezválasztékát. Közülük sok egyedül szovjet kiadásban jelent meg a világon. A szovjet hanglemezhetek újdonságai tovább szélesítik az amúgy is bőséges választékot, s minden bizonnyal újabb híveket szereznek a Melódia- márka kedvelőinek. endő óvodánál. VARGA DOMOKOS olyok- őstoigato % Fucskár Vince bácsiról senA tetőrakás következik. Városias jellegű. Nagy üvegfallal; a világosságot nagyon szerethetik az itt lakók. — Kicsit elszórakoztunk az óvodánál — somolyog Vince papa. — Eljátszogattunk, mint az unokáink játszogatnak ott majd ... — Csak viccel — szól közbe a ' szövőszék mellől a menye újra. — Szabó Gyuláné is dolgozott otb az mondta: »Katica, a papa úgy serénykedett, mint a fiatalok. Biztos nagyot alszik majd utána ...« S a további beszélgetésből az is kiderül: Gulyás József elAzt mondja, valóságos han- gulatpezsdítő volt az, hogy a pedagógusok, tanácsiak velük voltak. f ö különben járni is korán t megtanult. Tizenegy hónapos » korában már vígan totyogott # a pipaszár lábain. Vékony t volt, de erős, inas kölyök: a f saját súlyát könnyen elhordoz- ? ta. Ment, mint a veszedelem, f amerre csak szabad teret, nyi- f tott ajtót látott. Nem is bo- f csátotta meg soha, hogy nem engedtük már akkor a maga feje után rohanni, s ha kiszökött a lépcsőházba, fölkaptuk, visszahoztuk, mielőtt lebukfencezett volna. Ordított, mint a sakál, hogy ő menni akar, menni, menni, nem számít a lépcső, nem számít semmi, — Nem maradtak le azok* , ... .... sem tőlünk semmiben. i CSak ereSS2uk a maga utjara' ^ Hozzá képest Bubu igazán jámbor, kellemes egykének Festi a megújított háza vas kerítését. Narancsvörössé válik a kapu. — Az ott az óvodánál, nem volt »savanyú munka«. Nem ám! Tréfa, nevetés is belefért. 1 bizonyult. Ö nem feszegette szét áz ágya léceit, minek is feszegette volna, mikor állandóan le volt húzva a rácsa: kedve szerint bármikor kifolyvást magunkkal hurco- lásztuk mindenüvé, erdőre- mezőre, le a városba, meg még messzebb is: egyéves kölyökként már Kolozsvárt is megjárta. Ügy járta meg, hogy még nem is tudott járni. Miután hazajöttünk, akkor sikerült rávennünk az önálló mendegé- lésre. Megvan ennek a forsza. Áll a gyerek a földön, s kapaszkodik valamibe, akár az ágyba, akár egy székbe, vagy más egyébbe. Kapaszkodik, de már nem olyan görcsösen, mint eleinte, mert az álláshoz, a fogódzva járáshoz már megszerezte a kellő biztonságot, csak támasz nélkül nem mer még elindulni. Hiába vezetgetjük kézen fogva, abban a reményben, hogy egyszer majd elereszti a kezünket, vagy engedi, hogy mi eleresszük az övét ... nem, ez nem sokat ér. Egyet tehetünk, ha már megérett a helyzet, hogy önállóan járjon a gyerek: közvetlen közelből hívogatjuk magunkhoz. Mintha csak arról volna szó, hogy a székbe kapaszkodik vagy belénk, ahogy ott guggolunk mellette. Mindössze karnyújtásnyira vagyunk tőle, mégis elég messze ahhoz, hogy el ne érjen, míg a széket el nem ereszti. Hívjuk, karral. hívogatjuk kitárt közben hátrafelé, hogy még egy lépést kelljen tennie, még egyet, még egyet, talán már az ötödiket, talán már a tizediket, míg kiköthét végre a karunkban. Első gyerekeim mind ilyenformán tanultak meg járni. De Bubut, mint született gyáva gyereket sokáig nem tudtuk rávenni, hogy fogódzó nélkül egy lépést is tegyen. Gyalogszerrel bekalandozta már az egész szobát, de egy széket tolt mindig maga előtt, s attól nem volt hajlandó elválni. Egyszer aztán öt testvére körülötte, s ők csalogattál: felváltva az ölükbe. Egy-ké1 lépést kellett csak tennie, egyiktől a másikig, legalább is eleinte, mert később ők is éltek az ismert csellel, és mindig meghátráltak a közeledő Bubu elől. Fél óra se kellett, s az úgy rákapott az önálló to- tyogás jóízére, hogy többé le se szokott róla. , A kis totyik a világ legaranyosabb gyerekei. Minduntalan nevetni kell rajtuk, hogy ilyen aprócskák, és már járni tudnak. De azon is, hogy milyen komikusán billegnek-bal- lagnak, felsőtestüket jobbra- balra ingatva nagy elszánásuk- ban, hogy tovább és tovább jussanák a kissé még bizonytalanul kacsázó két lábacskájú- kon. így épül az új létesítmény £ mászhatott a rekamiéra. Ö Lakócsán. S így épül az ember.^ nem szökött ki a lakás ajtaján f sem, minek is szökött volna, Leskó László * mikor kicsi korától fogva Ennek nem tud sokáig ellenállni. Elvonja a kezét a széktől, s nypl felénk. Már a lába is mozdul, már az ölünkben is volna, ha mi nem húzódnánk (Folytatjuk.) Somogyi} Néplap
