Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-27 / 226. szám

II jó témára megtelik a terem S okan talán azt gondol­ják: hol van még a fa­lugyűlés, hogy ezzel foglalkozzunk. Pedig az alapos fölkészüléshez, a tapasztalatok megfontolásához és alkotó fel- használásához körülbelül egy hónap van még. Ez pedig arra késztet mindenkit, hogy a tar- talom és a szervezés javításá­nak feladatait pontosan meg­határozza. Ezt a példát nemrég hal­lottam a tavalyi falugyűlések­ről. . Tizenöten gyülekeztek össze e fórumra Bábonyme- gyeren. Télikabátban üldögél­tek és beszélgettek, mert el­felejtették jól befűteni a ter­met. Ügy hét óra tájbÉm be­toppant az egyik megyei ve­zető. Meglepetten látta, hogy se híre, se hamva az előadó­nak. Mit tehetett egyebet, be­szélgetett az emberekkel, vá­laszolt a kérdéseikre. Egy óra múlva elfogyott a türelem, éppen indulóban voltak, ami­kor berobbant a tanács egyik vezetője, aki Kaposvárról, egy értekezletről érkezett, hogy megbetegedett társát helyette­sítse. Nem ez volt a jellemző, hi­szen az előkészítő, a szervező munkára általában nagy gon- ■ dot fordítottak a községekben, de az előfordult hibák csak ak­kor nem ismétlődnek meg, ha már most átgondolják a taná­csok és a népfrontbizottságok a teendőiket. Itt van például a személyes és természetesen udvarias meghívás. A téli fa­lugyűlések sikere vagy siker­telensége bebizonyította, hogy a levél, a dobszó, a hangos be­mondás fontos, de nem pótolja azt, hogy a tanácstag, a nép­frontaktíva bekopogjon a szomszédokhoz, meghívja őket, egy-két szóval megemlítse, miért lesz érdekes a falugyű­lés, miről hallhatnak ott. Az egyik községben például elin- tézettnek vélték a szervezést azzal, hogy gépeltettek száz meghívót — ugyanis annyi hely van a művelődési otthon­ban —, s kési A »kicentizés« vége az lett, hogy mindössze harmincán jelentek meg. Mindenhol kialakul azoknak az embereknek a köre, akik i formálják a közvéleményt, akikre hallgatnak. Ha olyan kérdést tesz föl valaki, ame­lyet elsősorban nekik címez, jobb, ha ők válaszolnak rá. Ezek az emberek a falugyűlé­sek szervezésében is nagy se­gítséget adhatnak. Hogy kik­ről van szó? A boltosról, az orvosról, az agronómusról, az óvónőről, a tanítóról és lehet­ne sorolni tovább. Nem jó, ha megfeledkeznek róluk! A szakszervezetek például azt szorgalmazzák — éppen a Hazafias Nép­front megyei elnökségével kö­tött együttműködési megálla­podás alapján —, hogy a mun­kások, az üzemek se maradja­nak ki a falugyűlések szerve­zéséből. Ha a megye térképén kis zászlócskákkal jelölnénk, merre van ipari szövetkezet, ilyen-olyan üzem, telep, meg­lepődnénk a színes jelek soka­ságán. S ez nagyon sok mun­kást, szocialista brigádot je­lent. Sem a szervezésben, sem a részvételükben nem nélkü­lözhetjük politikai érettségü­ket, közéleti érdeklődésüket, s községfejlesztós iránti. ügybuz­galmukat s javaslataikat. Szó esett arról, hogy úgynevezett részfalugyűléseket is tartaná­nak. Ezek megszervezésébe be­vonnák az üzemeket, egy-egy ilyen fórumon a bejáró dolgo­zók vennének részt. Ennek az lenne az előnye, hogy sokkal többen kifejthetik véleményü­ket, ha kisebb csoportban jön­nek össze. A falugyűlés a közvetlen de­mokrácia nagyszerű fóruma, s évről évre jobban kiaknázzák a megyében is a benne rejlő lehetőségeket. A társközségek­ben különösen fontos, mond­hatnánk hézagpótló szerepe van. Minden messze került a központi községek kialakulásá­val, ez azonban nem csökk. tette, sőt növelte az emberen érdeklődését. Szeretnék tudni, hogV mire fordítják a közös vagyont, egy-egy település előtt milyen jövő áll, mi épül és kinek. A falugyűlésen minderről tájékozódhatnak. Somogybán eddig csak az egyik formát alkalmazták, a falugyűlés jobbára a tájékoz­tató, a véleményt felmérő sze­repet tölti' be. Ezen kialakul a párbeszéd a vezetők és .a la­kosság között, énnél azonban érdemes továbblépni. A másik forma arra is lehetőséget ad, hogy egy-egy fontos községpo­litikai döntés előkészítéseként meghallgassák a lakosság vé­leményét. Ez a hangulat kipu- hatolásához nagyon jó mód­szer, hiszen az egyéni, a cso­port- és a társadalmi érdek üt­közése nem egy jó tervet zá­tonyra futtatott már, vagy leg­alábbis elodázott egy időre. Akár az egyifc, akár a másik formát választják is a taná­csok és a népfrontbizottságok, már az előkészületek idején gondolják meg, hogyan lehet­ne minél több ember vélemé­nyét hallani. S nemcsak a köz­ségfejlesztés dolgaiban. Elkép­zelhető lenne például, hogy a közművelődésről, a közoktatás­ról, a népesedéspolitikáról és még nagyon sok mindenről szó essen a falugyűléseken. Gon­doljuk csak meg, tavaly is számtalan hely volt, ahol száz, sőt több száz ember össze­gyűlt. E fórumok arra is ki­válóan alkalmasak, , hogy for­máljuk az emberek gondolko­dását, meggyőzzük, helyes irányba befolyásoljuk őket. A falugyűlések sikere a jó előkészítéstől függ. Ta­valy Lullán annyian el­mentek a falugyűlésre, hogy pótszékeket kellett behordani a terembe. Hogy az idén hány helyen lesz szükség pótszékre, az csak a szervezőktől függ. Lajos Géza Példát mutatnak az észak-somogyiak... 3épek a mezőgazdasági ügyvitelben Támogatást ad az ipar Papírprogram A KÖRNYEZETVÉDELEM­MEL kapcsolatos tanácskozás egyik felszólalója az anyagá­hoz a Nyugat-dunántúli MÉH Nyersanyag-hasznosító Válla­lattól kért adatokat. Meghök- kenten vette tudomásul: mi­lyen hatalmas mennyiségű fé­met, rongyot, papírhulladékot gyűjt össze a vállalat. Ebben az évben — az ere­deti tervek szerint — 3 ezer 500 tonna papírhulladékot kell összeszedniük Somogybán és Zalában. 1973-ban ez még 2 ezer 900 tonna volt, jövőre már 4 ezer 500 tonna lesz. Az ez évre tervezett 3 ezer 500 tonna papírhulladékon fe­lül újabb ezernégyszáz tonnát kell összegyűjteni. Ha kell — mondták a szerdán megtartott rendkívüli telepvezetői érte­kezleten —, megcsináljuk. A kérdés már csak az: hogyan? Az adottságok nem a leg­kedvezőbbek. A korábbi évek­ben gyakran fordult elő, hogy a telepeken — a szabad ég alatt, mert erre a célra alkal­mas raktár csak nagyon ke­vés helyen van — hónapokig ott állt az összegyűjtött pa­pírhulladék. »-Nem kellett a kutyának sem!« — mondta tömören az egyik telep veze­tője. A MÉH vállalatnak most a legnagyobb gondja: újból munkába állítani a papírgyűj­tőket. A gondok között említik az eszközök hiányát is. — Elöregedett bálázógéppel dolgozunk — mondta a ka­posvári telep vezetője. — Ka­pacitása egy műszak alatt 30 mázsa. Az évből még hátrale­vő idő alatt a megemelt köve­telményeknek két műszakos üzemeltetés mellett is csak »nyirkos tenyérrel« tudunk megfelelni. Ezt egyébként be is vezet­ték. Két szocialista brigád fel­ajánlotta, hogy a bálázógépet két műszakban üzemelteti. — A jelenlegi körülmények között nehezen lehet előbbre lépni! — mondták a tanácsko­záson, amikor az eszközök ke­rültek szóba. Papír van. Sok helyütt ége­tik is! Pedig eey tonna papii megtermeléséhez 10—15 fát kell kivágni, és 250—300 kilo­gramm kőolajat felhasználni. Ha ugyanezt a mennyiséget papírhulladékból állítják elő, 100—200 kilogramm kőolaj is elegendő, a fák pedig megme­nekülnek. Hencz Pál, a vállalat igaz­gatója szerint mindent meg kell mozgatni a megnöveke­dett igények teljesítése érde­kében. S minthogy a követke­ző években elsősorban a la­kosságtól várják a leadott mennyiség növekedését, a MÉH már most is elsősorban rájuk számít. »Osztogatok és csendes kampány« — ezeket emlegetik gyakran a tanács­kozás részvevői. Az előbbi azokat az apró ajándékokat takarja, amelyeket a MÉH ügyfeleinek szokott adni. Az utóbbi pedig a vállalati szin­ten szervezett kampányokat. Mindkettő nagyon eredményes lehet, ha pontosan kijelölik a papír útját a MÉH-átvevőtöl az elszállításig, — Ezzel — mondta Püspök Tibor igazgatóhelyettes — tel­jesíthetik a megemelt tervet, s előkészülhetnek a jövő évi nagy feladatra is. Az idén a vállalat két gépkocsit kap, sa­ját fejlesztési alapból ötöt vá­sárol, s újabb bálázókat állí­tanak munkába a tröszt se­gítségével. A jövő év közepéig egyenként összesen több mint 50 százalékkal nő a Nyugat­dunántúli MÉH Nyersanyag­hasznosító Vállalat gépkocsi- parkja. A vállalat a tavasszal szer­vezett országos papír; és rongygyűjtési kampányban el­ső lett. A tíz MÉH vállalatnak a jövő évben összesen 120 ezer tonna papírhulladékot keli összegyűjtenie. Az ehhez szük­séges eszközök egy részét a papíripartól felvett 40 millió forintos támogatásból fedezik. Persze a gépek mellé emberek is kellenek. A nyugat-dunán­túli vállalatnál tizenhárom szocialista brigád dolgozik, s Pohánka Rudolf párttitkár szerint eddig mindig lehetett számítani rájuk, s minden bi­vegen zonnyal így lesz ez év is. — A papírprogram teljesíté­se nem egyedül a MÉH vál­lalat feladata, hanem a leadó- ké'. is — mondta Hencz Pál. — Lehetőségük van például a boltoknak, a vállalatoknak ar­ra, hogy — a MÉH által meg­térített fuvardíj mellett — a telepekre szállítsák a papír- hulladékot. TERMÉSZETESEN a tároló kapacitás itt is meghatározó. Ezért például a vasútra is há­rul feladat: állítsák ki ponto­san a vagonokat, hogy a pa­píripar késedelem nélkül hoz­zájusson a nyersanyaghoz. Mészáros Attila Munkában az elektronikus szorzóval ellátott könyvelőgép. Ma véget ér Siófokon az az országos tanácskozás, melynek során négy napon át szakmai előadások és viták hangzottak el arról, milyen szerepe, fel­adata van a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a számvitelnek és az ügyvitel- szervezésnek az üzem- és munkaszervezés korszerűsíté­sében. Élénk visszhangja volt az előadásoknak, a vitafórumo­kon számos, a szakemberek által föltett kérdés tisztázó­dott. Dr. Villányi Miklós pénz­ügyminiszter-helyettes egye­bek között az információs rendszer és a termelés kap­csolatáról szólt és arról, hogy közös gazdaságainkban a ha­tékonyság mérésében bizonyos lemaradás tapasztalható. A tanácskozás mintegy másfél száz részvevője és az a negy- ven-ötven olyan hallgató, aki a környező gazdaságokból ér­kezett és a kiválasztott elő­adásokat hallgatta meg, sok hasznos tapasztalatot szerzett a siófoki szakmai napokon. Az ügycitelgépesités mind­inkább a legfontosabb felada­tok sorában követel helyet a termelőszövetkezetekben. ' A pénzügyminiszter-helyettes mondta vitaindítójában: egye­lőre a kis- és középteljesítmé­nyű ügyviteli adatfeldolgozó gépek bizonyulnak alkalmas­nak erre a célra, ezek felel­nek meg az igényeknek, a gaz­daságok beruházási és szelle­mi kapacitásának. A Mező- gazdasági Ügyvitelszervezési Iroda és a Pénzügyminiszté­rium Ügy vitelszervezési Iro­dája gondoskodik — mező- gazdasági vonatkozásban — az irodagépkezelők képzésé­ről. Hogy milyenek ezek a gépek és hogyan kell őket használni, erről rendezett előadásokkal egybekötött be­mutatót a szakmai napok ke­retében Siófokon szerdán dél­után és csütörtökön az NDK Nagykövetség Kereskedelmi Irodája és a MIGÉRT. A korszerű ügyviteli gépek, könyvelőautomaták gyakorla­ti alkalmazásának lehetőségeit a Büromaschinen Export GmbH munkatársai mutatták be az érdeklődőknek, de köz­reműködtek ebben a magyar szervezők is. Wolfgang Bock a Soemtron számlázó gépek­ről, a daro-rendszerről, Heinz Heussner az Optima íróauto­matáról, Lothar Keller az Ascota könyvelőautomatáról adott ismertetőt. Hogy melyik gép mit »tud?« íme némi íze­lítő. Az Ascota 170/35 TM—20 elektronikus szorzóval ellá­tott könyvelőgépen például bemutatták az anyagkönyvelés folyamatát, a forgalmi köny­velést és a főkönyvi _ kivonat készítését, valamint a mun­kabér-karton és a bérjegyzék egyidejű elkészítésének mód­ját. Hazánkban ez a géptípus terjedt el leginkább. Somogy­ba mintegy húszat hoztak ed­dig ebből a típusból, zömét az Észak-somogyi Termelőszö­vetkezetek Területi Szövetsé­gének tagszövetkezeteibe. íróautomaták, számlázó gé­pek, adatrögzítő berendezések, villanyírógépek, kiskönyve- lőgápek — ezek szerepeltek a kiállításon. Természetesen a gépbeszerzéssel egyidejűleg fölvetődik a kérdés: hogyan történik az eszközök hibáinak a kijavítása? Az észak-somo­gyi tsz-szövetség területén er­re is találtak megoldást: ugyanis a marcali járás közös gazdaságai szerződést kötöttek egy olyan szakemberrel, aki az NDK-ban megtanulta ezt a szakmát, s vállalta a gépek karbantartását és javítását. Pontosság, gyorsaság, nap- | rakészség, mindenkori átte­kinthetőség — ebben van az ügyvitelgépesítés, az ügyviteli munka korszerűsítésének lé­nyege. Végcélja a termelés és ezen keresztül az egész gaz­dálkodás segítése. Ehhez nyúj­tott hasznos útbaigazítást és ösztönzést a szakmai napok keretében Siófokon rendezett irodagép-kiállítás. Hernesz Ferenc A daro Ascota 1343 adatrögzítő berendezéssel dolgozik. Egészséges az iskolatej — de félnek a kockázattól Kérdés — egyértelmű felelettel Ülést tartott a napokban a megyei tej-operatív bizottság, s ezen megvitatták az iskola- tej-ellátás kérdéseit. Jelenleg a megyében 31 településre szál­lít iskolatejet a tejipar, össze­sen 61 iskolába. Ezekben a tanintézményekben naponta 1500 pohár tej és 4800 pohár kakaó fogy. Az adatokból vilá­gosan látszik egyrészt, hogy az iskolai »étrendnek« ez a hasz­nos és egészséges része kelendő és jól fogy. Másrészről, ha ösz- szehasonlítjuk, hogy hány köz­ség hány iskolájába szállít a tejipar, akkkor arra következ­tethetünk, hogy inkább a na­gyobb településeken juthatnak hozzá a tanulók az iskolatej­hez. Varga Gyula, a megyei ta­nács művelődési osztályának tanulmányi felügyelője meg­erősítette: a megye kisebb és közepes községeinek iskoláiban nem szívesen foglalkoznak az iskolatej árusításával. Ennek az az oka, hogy az áfészek kis egységei is húzódoznak a tej forgalmazásától, mert több ve­le a fáradtság, mint — a kis mennyisége miatt — az e te­vékenységből származó haszon. Az iskoláknak kellene kézbe­venni a dolgot. Ha közvetle­nül a tejipartól kapnák aztirut. az ebből származó haszonból például az úttörőcsapat gyara- píthatná a pénztárát. Más kér­dés viszont, hogy az iskolák­ban sem a pedagógusok, sem a szülői munkaközösségnek nincs ‘ megfelelő kereskedelmi tapasz­talata, s így — érthetően . — idegenkednek a kockázatválla­lástól. A tej fogyasztása — vajon kell-e még bizonyítani? — egészséges a gyerekeknek. Na­gyobb elterjedésének akadálya ma még jórészt a rossz beideg­ződés, vagy az iskolák túlzsú­foltsága. Szőnyi Ferenc, a ta­nács kereskedelmi osztályának csoportvezetője olyan példákat ,is említett — mint Kaposváron a Krénusz iskola — ahol kü­lön büfében árusítják a tejet. A kis iskolások között is van néhány, ahol az úttörőcsapat vette kézbe —■ sikeresen — az áru rendelését és kiszolgálását. Az adminisztráció egyszerű, csak el kell egyszer kezdeni.. . Me^előzhetjük-e a visza- éléseket, a buktatókat a szö­vetkezetekben? — Ez volt a címe a tegnap délben a Kos­suth Rádióban elhangzott mű­sornak. Ügy vélem, aki a kér­dést elolvassa, az azonnal így válaszol rá: igen, megelőz­hetjük, csak... És ez után a »csak« után következnek azok a feltételek, amelyekről a be­szélgetés folyt tegnap a TOT vezetőivel, igazságügyi szak­emberekkel. A tsz-ek alapszabályaszerű, törvényes működéséről nem először esik szó, és jól ismert az a követelmény, hogy a ter­melési színvonal emelkedésé­vel a gazdaságok koncentrá­lódásával feltétlenül javítani kell a belső ellenőrzést. (Mi­nél fejlettebb, korszerűbb egy üzem, annál nagyobb veszély- lyel járnak azonban az apró lazaságok, kisebb mulasztá­sok. De ki a felelős azért, hogy ezek ne következzenek be? Mondhatnánk összszövet- kezeti érdek ez, tehát a közös­ség valamennyi tagjának kö­telessége részt venni a meg­előzésben. Ez igaz is, — de ön­magában kevés. A tegnapi beszélgetésen megszívlelendő módon meg­fogalmazott négy fő feladat. Az első, hogy minden vezető — az elnöktől a brigádvezető- ig — ellenőrizze a határoza­tok, az utasítások végrehajtá­sát. Emellett azonban szükség van belső ellenőrökre akik rendszeresen, következetesen figyelemmel kíséri a gazdaság jogszerű működését. Az 5 munkájukat egészíti ki, az ellenőrző bizottság. Ha enn.k a három követelménynek ma­radéktalanul eleget tesz a szö­vetkezet, akkor minden bi­zonnyal kevés kifogásolniva­lót talál a szövetségek mellett működő revizori iroda, ami­kor két évenként tételesen fe­lülvizsgálja a nagyüzem gaz­dálkodását. A hasznos és értékes javas­latokat adó műsorról sok min­dent el lehetne még mondani Hadd jegyezzük azonban meg. még azf, hogy ezúttal hallhat­tunk ilyen fórumon először arról, ami néhány hónappal ezelőtt itt Somogybán, egy tanácskozáson elhangzott. Ak­kor egyik szövetkezeti veze­tőnk azt vetette fel, hogy a gazdálkodás mai színvonalán nemcsak termelni tudó szak­emberekre van szükség, egy­re sürgetőbb az igény a ter­mékeket értékesíteni tudó, jó kereskedő szakemberekre is. A tegnapi műsorban országo­san is hangot kapott ez az igény, mégpedig úgy, hogy az »állami szerveknek indokolt áttekinteni a képzést, az okta­tást és e téren is segítséget nyújtani a szövetkezeteknek.­Ismét új feladat, összefügg a buktatok megelőzésével — és reméljük — nem soká sze­repel feladatként. Hamarosan gyakorlattá válik. V. M. Somogyi Néplap 0

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents