Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-26 / 225. szám
/ A Kalinyin lakótelep a megye legkorszerűbb új városrésze. Éppen ezért ötlik any- nyira az ember szemébe, hogy bizonyos órákban csak idős asszonyokat, férfiakat lehet látni az erkélyeken, az utcákon, az áruházban, a boltokban, a gyógyszertárban. A város legöregebb polgára is ebben a városrészben él. Sokszor elmondtuk már, hogy Somogy Csongrád után az ország legöregebb megyéje. Sok oka van annak, hogy a hatvan éven felüli korcsoport aránya majdnem egyötöde a megye népességének. Első helyen említeném az átlagos életkor hosszabbodását. A hetvenöt-nyolcvan év ma már természetesnek számít! S milyen kevésszer tulajdonítjuk ezt az új rendnek. A születések számának somogyi csökkenése szintén meggyorsította az öregedési folyamatot. S ehhez még hozzátartozik egy somogyi sajátosság: az ország minden részéből jönnek nyugdíjasok, s itt telepszenek le a Balaton-parti községekben. Nyugdíjasok. Ha valaki ösz- sze kívánná őket hívni, többen lennének, mint a megye- székhely lakói. Valamikor a harmincas években az a mondás járta, hogy »teheti, mert vasúti«. A vasutasok ugyanis várományosai voltak a nyugdíjnak. Ez a világ nagyon távoli messzeségbe tűnt azóta. Az egész életükben mezőgazdaságban dolgozók is kapnak járadékot vagy nyugdíjat. A megye jellege miatt a nyugdíjasok több mint hatvanezres tömegében csaknem harmincnégyezren mezőgazdasági nyugdíjasok. Éppen mert öreg a megye, évről évre többen mennek nyugdíjba, tavaly például több mint négyezerrel nőtt a nyugdíjasok és járadékosok száma. A társadalombiztosítás somogyi kiadásai között a nyugdíj a legnagyobb tétel: tavaly 626 millióra rúgott. Hogy élnek az öregek? Ez olyan fontos dolog megyénkben, hogy egyetlen percre sem feledkezhetünk meg róluk. Sem az üzemek, sem a szövetkezetek, sem a tanácsok, sem a tömegszervezetek. A nyugdíjasok negyven százaléka a gyermekével, huszonöt százaléka az unokájával él. Nekik jobban megvan a kapcsolatuk a világgal, az emberekkel. Több mint húszezer somogyi öregnek azonban egyáltalán nincs gyámo- lítója, egyedül él. Éppen ezért fontos, hogy sorra megnyitották a városokban és a falvakban az öregek napközi otthonait. Jelenleg negyvenkét ilyen otthon kilencszáz idős ember programjáról, ellátásáról gondoskodik. Azért olyan közkedveltek, mert a magányos nők és férfiak nem szakadnak ki a megszokott környezetből (a szociális otthon azt jelenti), s érzik a társadalom gondoskodását is. Sokan élnek azonban még mindig , támasz nélkül. Úttörők, szocialista brigádok felfelkarolnak idős embereket, ez azonban kevés! Ha az ipari és mezőgazdasági üzemek, a társadalmi szervek összehangoltan és tervszerűen gondoskodnának a segítségre szoruló idős emberekről, akkor még jobban kiteljesedhetne a szocialista humánum. Valamikor ugyanis azt gondoltuk, hogy a nyugdíj minden gondot megold, ez azonban — az élet bizonyította be — nem így van. A nyugdíjaskort is meg kell szinte tervezni, hogy a hasznos tevékenység, a társadalommal. a közösséggel való kapcsolat valóban »életet adjon az éveknek». Szovjet tudósok a közelmúltban bizonyították be, hogy sokkal hosszabb életűek azok, akiknek a szakértelmére, tudására, közéleti tapasztalataira időnként számít a volt munkahelye, nem szakad meg a kapcsolatuk hajdani munkatársaikkal. Vannak még kiaknázatlan lehetőségek a megyében. Nemcsak a nyugdíjasok száma nő, hanem a nyugdíjak összege is. Azok, akik most és a közelmúltban mentek nyugdíjba, egészen mást igényelnek. Az ő szabad idejüknek a hasznos eltöltése még legtöbb helyen akadályokba ütközik. Pedig az SZMT-szék- házbeli nyugdíjasklub példája bizonyítja, milyen lelkes közösségek verbuválódhatnának minden nagyobb községben. Tatabánya, Budafok már példát adott a nyugdíjasok házának megépítésével. Nagy szükség lenne egy ilyen húszlakásos épületre a Kalinyin lakótelepen is. A némaság fáj a legjobban, éltető erő a hasznosság, a társaság. Amikor ezt megteremtjük, gondoljunk Szabó Pál író mondására: »Ha van az ember számára halhatatlanság, a munka az: megőrzi nevét és szépíti, egyre szépíti emlékezetét». L. G. Az emberélet őszén Álomba bágyasztó szeptemberi napon jártunk Siófokon, az öregek napközi otthonában. Édesre érett szilvájú fák alatt idős emberek napfürdőztek. Tökéletes béke volt itt, a tiszta udvaron. Szamosfaívi Lászlóné gondozónő és Frank Ilona kisegítő gondozónő vezetett végig bennünket ennek a nyugalomnak a »hátországán«. A társalgón, melyben könyvek, újságok kínálják a kisebb-nagyobb élményt az olvasni szeretőknek. Régebben magánlakás volt ez a rész; ma sok-sok embernek nyújt biztonságot, kényelmet, művelődést, szórakozást. Mert van itt tévé, seregnyi társasjáték, kártyapakli, sakk, játék. Unalmat űz valamennyi. Két szoba heverőkkel, fürdőszoba, ebédlő. A falakon otthonérzést keltő képek. ! A siófoki nyugdíjasoknak egy [ része — negyvennyolc nagy- j anya és nagypapa korú em- í bér — itt talált partnert be- i szélgetéshez, szórakozáshoz. S nyugdíjához mért csekély ösz- szegért ételt, italt. Van, akinek egy fillérébe sem kerül- I nek itt a földi javak. Nincsenek egyedül. Nemcsak azért, mert Kiss Kálmánné ve- j zetőnő és társai mindent meg- ! tesznek a kényelmükért. Hanem mert máshonnan is sugárzik feléjük a szeretet, a Nagymamák gondoskodás. A tanácstól, seregnyi szocialista brigádtól, amelyek valóban a vállaltak szerint élnek. A hétköznapokat édesítik a meg a találkozások, ajándékok. Milyen melegséggel emlege- ! tik még azt a karnevált is! j Operettprimadonnának öltő- j zött az egyik, vőlegénynek a j másik, csodadoktornak a har- ! madilc. Kell a jó hangulat na-’ gyón! A nyugdíjaskorban — itt fáj, ott szúr! — már nagyon j megérzi az ember kedélye az i időjárásváltozást is. Bizony összekapnak néha. Figyelnek minden köhinté- I sükre. Rendszeresen jár be az ! orvos az otthonba, hogy ellenőrizze a »korelnök«, a ki- j lencvenhét éves Pereczes Feri bácsi hogylétét, vagy a jóval fiatalabb Tóth néniét. Csend van a barátságos udvarban. A fákról egy-egy levél indul útnak a föld felé. Ősz van ... I,. L. Középkorúak és egész idő j sek. Barna hajúak és őszek, j Fürge mozgásúak még mindig, vagy éppen betegesek, nagyon I fáradtak. Nagymamák. Szere- j tetük nagymama-szeretet, sa- ; játos és pótolhatatlan. Csak ! velük teljes a családi élet. Korán kelnek, éberen, keve- , set alszanak. Nincs gondod; naponta terített asztal fogad. | magad sem érted, hogyan kerültek a befőttek a kamrába, a tegnapi szennyes holnap pa- I tyolat rendben áll a szek- | rényben. Nesztelenül, alig észrevehetően jár-kel, él körülötted valaki, aki másképpen, talán jobban szereti a gyer- I mekedet, mint ahogy szeretett , téged. Akinek az élete leegyszerűsödött, már csak két ér- | zés határozza meg: a szere- ! tét és az aggódás. Ezt köti bele a kardigánodba, a gye- í reked kocsitakarójába. ezért üdülhetsz, pihenhetsz nyugodtan, mert tudod, otthon nem lehet semmi baj, hiszen a nagymamával van a gyerek. Nagyon ritkán, vagy soha nem kell kérni tőle, lecsendesedett élete tengergazdag tapasztalatával mindig tudja, mit kell tennie érted, értetek. Tudja — és teszi. Te nem is veszed észre ezt. Lepereg rólad a százszor hallott megjegyzése: — »Neked könnyű, mert ott van a nagymama.« Talán még bosszankodsz is miatta. Csak jóval később érted meg a mondat igazát. Ha elmennek a fürge mozgású, vagy éppen beteges, nagyon fáradt nagymamák, űrt hagynak maguk után. Nincs a világon semmi, ami ezt az űrt ki tölthetné ... V. 1YI. Gyorsabban forog a kerék Többször írni, többször bekopogni NINCS A GYÄRBAN gép, amelyikkel ne lett volna dolga. Ötvenhárom decemberében lett a kaposvári textilművek tmk-technikusa, hatvan- kilencig, nyugdíjba vonulásáig ebben a munkakörben dolgozott. Helytelen a múlt idő, hiszen Apagyi Zoltán évenként nyolcszáznegyven órát most is a gépek között tölt. — Otthon is akadnak tennivalóim, kis kert vár rám, mégsem találom a helyem. Hatvanhét esztendős létemre várom a napot, amikor behívnak a gyárba. A sok idő mély nyomot hagyott bennem. Nem tudok, nem is akarok a bentiek nélkül élni. Velük együtt reménykedem az új gépekben, együtt izgulunk az üzembe állításakor. 1750 forint a nyugdíjam, ahhoz kapom a majdnem tízforintos órabért. így sem dúskálunk a javakban — a feleségemnek nincs nyugdíja—, de szépen megélünk. Elégedett vagyok. Apagyi Zoltán a szerencsések közé tartozik, hiszen a Pa- mutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára csak néhány nyugdíjast — az idén huszonötöt — foglalkoztathat, jobbára portásként, éjjeliőrként, válogatóként. A többség kívül rekpd a gyárkapun, ha továbbra is ott szeretne dolgozni. A gyár, a szakszervezet, az üzemi pártbizottság azonban szálakat próbál szőni, melyekkel a nyugdíjasokat akarja továbbra is — ha másként nem, érzelmileg — a textilművekhez erősíteni. Az igyekezetnek szép virágaival találkozunk, de elszomorító gondokba is botlottunk. Most száznyolcvanegy nyugdíjast tart nyilván a gyári szakszervezeti bizottság, s nagyjából-egészéből ennyi gondot is. Adnak rá, hogy a nyugdíjba vonulás ünnepélyes legyen, ne hiányozzék az ajándék, a virág, a kedves szó, s azoknál, akik több mint tíz évet dolgoznak ott, az egyhavi fizetés sem. (Márpedig nem kevesen vannak.) Most a gyárban 163-an húsz évnél, 175-en tizenöt évnél, 245-en pedig tíz évnél régebben dolgoznak. A kis ünnepséget a brigádok rendezik, de akkor sincs baj, ha a nyugalomba vonuló nem brigádban dolgozott. A gyárban nyilvántartanak egy közösséget, amely helyettesíti a brigádtagokat és megpróbálja mindenkinek emlékezetessé tenni a gyárban töltött utolsó napot. A bajok inkább akkor kezdődnek, amikor a volt munkások végleg kilépnek a kapun. Régebben megesett, hogy csak két hónap után kapták kézhez a nyugdíjat, s a késedelem nem csupán anyagi, hanem lelki megrázkódtatással is járt. A nyugdíjasok között sok az egyedül élő nő, akinek szerény összegű a nyugdíja. Nagyobb 'a baj azoknál, akik régebben igen alacsony fizetés, 1200— 1300 forint után mentek nyugdíjba, hiszen a pár száz foÁltalában az a tapasztalat, i penge ívét követte, azután a hogy a falun, termelőszövetke- j kasza újra suhogni kezdett, zetekben dolgozók a nyugdíj- j Tiszperger János 12 éve tagkorhatárnál tovább dolgoznak, j 3a a szövetkezetnek. A tsz nem is tud nélkülük, hiszen kevés a kéz, a fiatalok inkább a városok Most 64 , . i esztendős. Szerda és szombat meg enni kivételével a gazdaságban dolgozik. ba húzódnak. Az istvándi Magyar Lajos Termelőszövetkezetben a tsz- tagok 45 százaléka járadékos és nyugdíjas. Ez mintegy 150 idős embert jelent. Ök alakították meg a szövetkezetét több mint két évtizeddel ezrintból lakni, enni, ruházkod- t előtt, és az ő munkájuk még ni nagyon nehéz. Sok utánjárást követel a szakszervezettől, amíg eldönti, kinek adja a négyszáz forintos segélyeket, hiszen évenként csak harminc nyugdíjasnak futja. Pedig sokkal több a rászoruló — még akkor is, ha a nyugdíjas nem kilincsel a segélyért. Éppen ezért a gyár minden második brigádja oltalmába fogadott egy arra rászoruló nyugdíjast. Nem csupán rutinlátogatásokról van szó, hanem valódi segítségről, néha pénzről is. A brigádok nem várnak elismerést érte, jól tudják, egy munkában eltöltött élet után megjár a gondoskodás. A textilművekben eseményszámba mennek az évenkénti nyugdíjastalálkozók, amikor különösen a gyár fejlődéséről esik sok szó, s amikor a szak- szervezet ’ megvendégeli az idős embereket. Ilyen találkozót a párt is rendez a gyárban. A SZAKSZERVEZET minden nyugdíjas címét őrzi — s természetesen a bajokkal küszködőket hívás nélkül is várja. Többször kellene írni — többször bekopokni... P. D. most is nélkülözhetetlen. Közülük jó néhányan nap-nap után ott hajladoznak a földeken, mert nekik a munka — ahogy egyikük mondta — az életet jelenti. Borbás Sándor. A szövetkezet két nyugdíjasával a burgonyatábla mentén húzódó ároknál találkoztunk. Lendületesen húzták a kaszát. Néha kiegyenesítették dereku« J — Box’bély a szakmám, és a hét két napján most is borotválok, hajat vágok. A régi vendégeim lakására is elmegyek. Megszokták, hogy hosz- szú évek óta mindig így volt, meg az az igazság, hogy én is megszoktam. — A tsz-ben milyen munkát szokott végezni? — Beteg voltam, a nehéz munkát nem bírom, hát ilyen könnyebbet bíznak rám — mutat a kaszára. — A kaszálás könyebb munka? — Nem nehéz. De a zsákokat nem tudnám cipelni. A kaszát meg már megszoktam, ez is csak penge — teszi hozzá mosolyogva. — Ettől a derekam sem sajog. A gyümölcsösben is dolgozunk néha. Ott szintén olyan munkát végzünk, amelyiktől az öregek sem fáradnak el. A társa, Borbás Sándor, az istvándi tsz egyik alapító tagja. Az ötvenes évek óta a gyümölcsös, a szántóföld a munkahelye. Az, hogy nyugdíjas, nem hozott különösebb változást áz életében. Minden napját most is a földeken +ölti. — Nem is tudnék mit kezdeni az időmmel. Muszáj dolgozni, mert munka nélkül nem lehet meg az ember. Itt jól elbeszélgetünk mindenről, ami a faluban vagy a világban történik. Meg aztán a nyugdíj sem valami sok, arra a pénzre is szükség van amit mellette keresünk. Tiszperger János. ! — A múlt hónapban 1500 | forintot kaptam. De otthon a I ház körül is dolgozgatok. Most j négy sertésünk van. A fele- ! ségemmel gondozzuk őket. j Aztán a lányoméknak is jól | jön a segítség. I — Estére kelve jólesik a pihenés ... — Amit az ember szívesen ! csinál, az nem fárasztó, és én j szívesen dolgozom, amíg csak i tudok. A termelőszövetkezetben a j nyugdíjasokat ugyanazok a jogok illetik meg, mint a fiatalokat. Ugyanazokat a kedvezményeket élvezik. Tisztelik őket. Lerakták egy korszerű nagyüzem alapjait, és most is segítenek, hogy »gyorsabban forogjon a kerék«. Dán Tibor kát, fenőkövet tartó kezük a] — Mennyi ez a pénz? Somogyi Néplap A hasznosság éltet
