Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-24 / 223. szám

Kosárlabda A harmadik helyre jött fel a Táncsics A szokásosnál is nagyobb ] Izgalommal készülődött va- j sárnap délelőtt a K. Táncsics } kosárlabdacsapata a - PMSC j elleni találkozóra. Ennek oka, i hogy az eddigiek során mind- I össze egyszer és akkor is csu­pán egyetlen ponttal sikerült j a Táncsicsnak a pécsieket le- j győzni. Most végig jobb volt j a kaposvári együttes, amely a hajrában el is tudott húzni ellenfelétől. K. TÁNCSICS SE—PMSC 79:67 (35:31) Táncsics: Papp, Horváth B. (21), Lévai (4), Bocskor (13), Hidasi (10). Csere: Simon (22), Halász (2), Rámpái (4), Hor­váth F. (2). Lévai kosarával a kapos­váriak szerezték az első pon­tokat. A hazaiak az egész pá­lyás emberfogást alkalmaz­ták, s ez ellen a vendégeknek kezdetben nem volt ellensze­rük. Később azonban feljött a pécsi csapat, s 26:24-re már a vendégek ve­zettek. Ezt kö­vetően azon­ban változott a kaposváriak játéka, s ez pontokban is megmutatko­zott. Szünet után a pécsiek las­sítani igyekez­tek a játékot, s igyekeztek a Táncsics vé­dekezési hi­báit kihasznál­ni. A Táncsics azonban len­dületbe jött, sikerültek a gyors indítá­sok, javult a dobó biztonság is. Bár a vé­gén Bocskor, Papp meg Hi­dasi kipontozódott, a zónázó PMSC-vel szemben a kapos­vári csapat növelni tudta DUNAÚIVÁROSt IEGYZETEK előnyét. Nagyszerű mérkőzés i ^e'­Horváth F. harca egy pécsi védővel. [ volt a K. Táncsics játéka, a csapat megérdemelten zött. Ezzel a két ponttal a posvári csapat a bajnoki lázat harmadik helyére es győ­ka­táb­jött P. a Siófok nyerte a megyei NB lll-as rangadót Siófok—K. Vasas 3:0 (2:0) Siófok, 1200 néző. V.: Ko­csis. Siófok; Málies — R5edI.Jzilágyi, Horváth K., Kékesi, Babán, Johan (Kovács), Horváth J. (Kapitány), Horváth L„ Bihari, Fiath. Edző: Papp Gyula. Vasas: Rácz — Ba­logh, Boros, Túli, Fábián, Máli, Bíró, Burcsa II., Herbei, Fülöp, Laczkovics. Edző: Csanda István. 14. pere: Biharit buktatták a Vasas-védők 18 méterre a kaputól. A szabadrúgást Hor­váth K. a sorfalba lőtte, és a visszapattanó labdát Horváth L. 14 méterről vágta a ba) felső sarokba. 1:0. 27. perc: Fiath Biharitól ka­pott jó labdát, és a tömörülő védők között 13 méterről meg­találta a rést a jobb alsó sa­rokba. 2:0. 55. perc; Johan a jobb olda­lon húzott kapura, közben Túli kézzel ért a labdához, 11-es. A büntetőt Horváth L biztosan értékesítette. 3:0. Nagy iramú mérkőzést ját­szott a két csapat, A Vasas fő­leg a védekezésre fektette a súlyt, így helyzete alig-alig akadt, bár a mezőnyben játé­ka folyamatos volt. A siófo­kiak megérdemelték a győzel­met, némi szerencsével akár több gólt is lőhettek volna. Kocsis játékvezető nagysze­rűen vezette a mérkőzést. Jók: Málics, Riedl, Szilágyi, Babán, Fiath, illetve Balogh, Máli, Fülöp. Molnár József K. Táncsics—BVSC 3:0 (1:0) Kaposvár, 600 néző. V.: Pé­csi. Tánc sic«: Török (Kasr*> — Gon­dos, Pataki, Horváth, Geiger, Né­meth, Potyók, Savanyó, Veszelka, Papp (Mészáros), Varga# Edző: Vá- radi Lajos. BVSC: Pálinkás — B. Nagy» Kovács, Sasvári, Lazsányi, Aranyosi, Dani, Gara, Kikillai (Du­dás), Sebők, Kaszás (Mokalisz). Edző: Mezei György, 20. perc: Gondos futott el a jobb szélen és nagyszerűen belőtt labdáját Potyók a hosz- szú sarokba fejelte. 1:0. 66. perc: Potyók indította Megyei bajnokság (Foiptatás a 4. oldalról} BOtMÍ Ferenc, bábod: Pánovics — libáid (Kiűz), Németh L, Iván n_ Németh II., Kovács, Dorogi, Borzas, Kozma, Nemes (íiilrp). Iván L Edzó: Ilosfai László. Közepes iramú, durva mér­kőzés. A jól kezdő Lábod már 2 :ö-ra vezetett, s a szünetig csak egyenlíteniük sikerült a taraócaiaknak. Szünet után nagy fölénybe került a hazai csapat, és biztosan szerezte meg nagy gólarányú győzel­mét. Pánovicsot a játékvezető sértegetésért kiállította. Gól­lövők; Mohácsi (3), Pintér, Nagy, Kovács, Farkas, illetve Kozma (2). Jók: Farkas, No­vak, Sípos, Mohácsi, illetve Németh L, Dorogi, Kozma. Somogytamóca ifi—Lábod ifi 4:2. Mmeí igazságos. G.: Gyergyák (2), Gulyás, Tóth, Winkler, Bör- csök, illetve Éhl (2), Göncz. Jók: Kiss, Winkler, Hoffer, Porrogi, Gyergyák, illetve: Tompa, Decsi, Éhl. Barcs ifi—Juta ifi 7:1. A meglel bajnokság állásé; 1. Nagyatádi K. C 2. Barcs 6 5 — 3. KapoJy 6 5 — 4. Taszár 6 3 2 5. Juta 6 3 1 6. Marcali SS 6 3 1 7. S.-tarnóca 6 3 1 6. M. Latinca 6 3 — 9. K. H. Vasutas fi 2 — 10. Somogyi BSE 6 3 — 11. Lengyeltóti 6 2 1 12. Balatonlelle 6 2 1 13. Fonyód 6 2 — 14. Csurgó 6 1 — 15. Babócsa 6 1 • 16. Lábod 6 — • hosszan Vargát, aki a védők­től szorongatva 10 méterről óriási gólt lőtt a jobb felső sarokba. 2:0. 70. perc: 18 méterről lőhet­tek szabadot a hazaiak. Po­tyók futott a labdának, és a 8 tagú sorfal mellett a bal fel­ső sarokba bombázott. 3:0, , Kitűnő játékot mutatott be ) a Táncsics ezen a mérkőzé­sen. Gördülékeny támadások után már az első félidőben számos gólhelyzetet teremtet- | tek és hagytak ki a csatárok. A második félidőben ugyan egy negyedórára a BVSC át­vette a kezdeményezést, de a | második gól megnyugtatta a hazaiakat, és ismét az első 1 félidei játékot nyújtották. A j helyzetek alapján a győze­lemre a csapat teljes mérték­ben rászolgált, sőt a gólarány akár nagyobb is lehetett vol­na. Jók: Potyók, Varga, Gon­dos, illetve Gara, Aranyosi, Lazsányi. Jutási Róbert További eredmények az NB Ill-ban: Lőrinci Fonó—PVSK 2:1, Törekvés—BKV Előre 1:1, III. kér. TTVE—Máza-Szász- vár 3:0, Szigetvár—Növény­olaj 1:1, Bp. Építők—Véménd 0:0, MEDOSZ ÉRDÉRT— Pénzügyőr 2:2, Április 4. Va­sas—Sashalmi Elektronikus 3:1, * Dunaújvárosi Építők— Székesfehérvári MÁV 1:1. A* NB tn Délnyugati csoportjá­nak állása: Új városok - régi tele A mai kor emberének életét nagymértékben megha­tározza a városiasodás. A többszörös vitát kavaró foga­lom a városra jellemző szol­gáltatások, a városi körülmé­nyek, szemléletmód és kultúra egyre szélesebb* térhódítását jelenti. A városi szolgáltatá­sokat és a kultúrát azonban intenzíven és megfelelő szín­vonalon csak maga a város képes kielégíteni, ezért válik napjainkban a városba áram­lás újkori »népvándorlássá«. S ezzel megindul a városodás folyamata is: az ország egy- egy területének városokban való gyarapodása. A várossá fejlődés azonban nem pusztán jogi eljárás, sőt a jogi aktus rendszerint csak pont az i betűn. Amíg ugyan­is egy város fejlettségét figye­lembe véve a település megfe­lelő »jogi státust« kap, addig rendkívül sok és bonyolult demográfiai, iparfejlesztési, építészeti, városrendezési, hír­közlési, kereskedelmi, egész­ségügyi és kulturális folya­matnak kell kiteljesednie. S hogy ezek milyen mértékben fejlődnek, egymással mennyi­re vannak harmonikus kap­csolatban — ez a város, a vá­rosi élet döntő meghatározója. Minden dinamikus korszak épített új városokat, s az új városok keletkezése különösen a XX. században. megszokott jelenség. A Szovjetunióban például 1917 óta mintegy 900 új város épült, nálunk pedig 1950 óta kilenc. Ugyanakkor az új városok építésével pár­huzamosan folyik a meglevő városias települések fejleszté­se, rekonstrukciója. Öreg, ros­katag házak omlanak le, régi városrészek tűnnek el a dóze­rok rohama és a bontómuij- kások keze nyomán. Helyükön új épületek emelkednek, meg­újítva a régi városrészeket, másutt pedig hatalmas lakó­telepek nőnek ki a földből, szinte egyik évről a másikra. Az új városok .építése, a ré­giek terjeszkedése, s ezzel együtt megújhodása ma is tartó, intenzív folyamat, és mind bonyolultabbá váló fel­adataival évről évre nehéz választások elé, állítja a tele­püléstudomány szakembe­reit, s a területrendezésért fe­lelős terveket, tanácsi szak­igazgatási szerveket. Ebben a i munkában a sokoldalú, rész­letes tájékozódás és a tapasz- | talatszerzés rendkívül fontos j lehet. Ezért is rendezték a na- j pókban Dunaújvárosban azt j a nemzetközi szimpóziumot, melyen az új városok építésé­nek tapasztalatait összegezték. A tanácskozásra nem vélet- i lenül került sor Dunaújváros- | ban. Ez a Duna-parti település annak a kísérletnek az első megvalósulása, amelynek cél­ja az ország gazdasági szer­kezetének megváltoztatása, ezenkívül egy-egy elmaradott táj urbanizált környezetté tör­ténő alakítása volt. Ami itt megvalósult, erényeivel és hi­báival együtt, azon szinte képletszerűen lemérhető min­den, ami a magyar városalakí­tó koncepciókat befolyásolta, s ami a magyar építőipar fejlő­désében az elmúlt 25 évben történt. A város alapjainak lerakásánál az a szándék ve­zette a tervezőket, hogy itt épüljön meg az ország első szocialista jellegű középvá­rosa. Ennek a koncepciónak a legfőbb elgondolásai máig ér­vényesek. A tizenkét ezer munkást fogla'koztató Dunai Vasmű és a többi azóta léte­sült gyár a város közelében van, azzal szerves egységet alkot, de mégis védő erdősáv­val választották el a lakóne­gyedeket az iparteleptől. Ma­gát a várost is a legkorsze­rűbb városszerkezeti elképze­lések alapján tagolták. A be­építés levegős, zöldövezeti jel­legű, s a mai Dunaújváros ké­péhez szorosan hozzátartoznak a parkok, útmenti sétányok, üde lombú fák is. A településrendezési elvek szerencsés megválasztásával szemben máF kevésbé sikerült a megvalósítás. A belváros egyik, házának oldalán már­ványtábla hirdeti, hogy ez volt az első épület az új városban. Az itt emelt néhány több szin­tes ház, az úgynevezett biva­lyok korszerűek, szellősek, vi­lágosak. Csak néhány hónap­pal később, amikor a központ —-■a mai Vasmű utca.környé­ke — építése megkezdődött, akkor kezdték építeni a vá­rosközpont képét ma is nagy­részt meghatározó párkányos, timpanonos, archaizáló épüle­teket, amelyek klasszikusan magukon viselik az ötvenes évek kevésbé szép és a kor igényeinek sem megfelelő épí­tészeti stílusirányzatának min­den jellemzőjét.­Az építkezések helyének ki­jelölésénél is helytelen elgon­dolásból indultak ki. Úgy ter­vezték, hogy Dunaújváros mintegy 30—25 ezres közép­várossá fejlődik, s ennek alap­ján készítették a terveket. A város azonban már rég kinőt­te a kezdetben rákényszerí- tett szűk ruhát, s lakóinak száma elérte az ötvenezret. A lakásépítkezés lendületesen folytatódik, s ma már új, a tervezésnél előre nem látott, de mégis azokból az időkből származó gondokkal kell a dunaújvárosiaknak szembe­nézniük. A városban ugyanis egyszerűen elfogyott a köny- nyen közművesíthető, a vá­rosmaghoz közeli építési terü­let. A Duna felé terjeszkedni nem lehet, mert a magas lösz­fal könnyen omlik (ezt 1964- ben keservesen tanulták meg a város lakói). így az egykori római castrum területén épü­lő lakótelep beépítése olyan sűrű, hogy az eredetileg leve­gősen kialakított Dunaújvá­ros római tábori városrészé­ben országosan messze a leg­magasabb a laksűrűség. (Har­mincnégy hektáron 3700 lakás épül.) A következő, építésre kijelölt terület azonban már messzebb van, s a költségeket jócskán fokozza majd, hogy ott jelenleg nincsenek köz­művek. A várOS építésének azon­ban mégis vannak számottevő előnyei. így például — mint a szimpózium egyik részvevője némiképp tréfásan jegyezte meg — a területelőkészítések során a tanácsnak nincs ba­ja a szomszédokkal... Nem kell szanálni, bontani, peres­kedni. S valóban. A- mai Du­naújváros túlnyomóan több szintes házaival, korszerű út­jaival, s városi színvonalú el­látásával valóban a kornak megfelelő körülményeket te­remtett 50 ezer embernek. S ez mindenképpen nagy ered­ménynek számit ott, ahol a hagyományos falusi település- rendszerből évszázadokig csak Székesfehérvár emelkedett ki. Csupor Tibor (Folytatjuk.) Tavaly heívenhárom készüléket kobozlak el Szeszfőzdék, zugfőzdék Somogybán 1. Dunaújváros 2. PVSK 3. Táncsic# 4. BVSC 1 20-7 12 3 18-9 11 3 19-13 11 3 14-9 11 y B*res—Juta 6:3 (5:0) Bans, 500 néző. V.: Zsalakó. Barcs: Piros — Pintér, Itorsi. Kiss, Börcsök, Winkler, Hoffer, Oulyfa, Gyergyák, Tóth, Porrogi. Edzó: Mayer György. Juta: Siszler — Tompa, Csonka, Hegedűs, Csima (Balázs I.), Biró, stági (Balász H.), Decsi, Bill, Göncz, Landek. Edző: Göncz István. Megilletődőtten kezdett a jutái csapat. A barcsiak a 20 percben már 5:0-ra vezettek A második félidőben meg­változott a játék képe, felja­vultak a vendégek, fölénybe kerültek, és egymás után há­rom gólt lőttek. Az eredmény — 25-7 13 5. ni. k. TTVE 9 5 1 3 18-14 111 1 24-9 10 6. BKV Előre 9 4 3 2 13-11 n ! 1 22-7 1« 7. Bp. Építők 9 3 4 2 6-6 10 1 9-11 8 8. Véménd 9 4 2 3 11-14 10 • 2 21-20 7 9. Sióíok 9 3 3 3 14-9 9 2 9-8 7 10. Sashalom 9 4 1 4 19-20 9 j 2 17-17 7 U. Április 4. 9 4 1 4 18-15 9 3 12-10 6 12. Törekvés 9 3 3 3 7-10 9 3 13-14 6 13. ÉRDÉRT 9 3 3 3 18-24 9 1 3 13-17 6 14. Szív. MÁV 9 2 4 3 16-14 8 3 13-12 5 15. Növényolaj 9 2 4 3 9-12 s í 3 14-16 5 16. K. Vasas 9 2 4 3 8-11 8 4 10-14 4 17. Lőrinci F. 9 4 — 5 12-23 8 1 5 11-14 2 1«. M.-Szászvár 9 2 2 5 9-14 6 i 5 10-22 2 19. Pénzügyőr 9 2 1 6 12-14 5 6 4-29 20. Szigetvár 9 1 3 5 8-15 5 i A közelmúltban hozták nyil­vánosságra, hogy az országban mennyi a bevétel a szeszfőzdék forgalmából. A számok meg- másíthatatlanok, azon viszont állandóan vitatkoznak, való­ban hasznot hoznak-e a tár­sadalomnak a szeszégetés »bo­szorkánykonyhái«. Annyi bizo. nyos, hogy nem újkeletű a vi­ta. Már Széchenyi István pa­pírra vetette: »A pálinkafőzés, nem tagadhatni, nagy nyere­séggel jár, s még sokkal na­gyobbal járhat, de ugyan mily áron? Nem csekélyebbel, mint számtalan embertársainknak lealacsonyításával, testi és lel­ki meggyilkoltatásával.-« Kos­suth is osztotta ezt a véle­Totó A totó telitalálatos szelvénye: x 2, x, 2, 1, 1, 1, x, 1, 1, 1, 1, L 4-2. Ezen a héten egy darab 13+1 találatos szelvény akadt, nye­reménye 1 017 590 forint. 13 talála­ton szelvény nem volt. 12-es 73 da­rab, nyeremény 6781 forint, 11-es 934 darab 53o forint, 10-es 6931 da­rab 107 forint. Az anyósom, Matrjona Fjodorovna megérkezett hoz­zánk. Vendégségbe jött. Fa­luról. Fejőnő volt. Most nyugdíjba ment, s jött meg­nézni az unokáit. Es hát mi­lyen a falusi anyós? Egysze-> rű, munkaszerető, kedves, szeretetre méltó. Megérke­zett, jól érzi magát, most itt él. Itt él csendben, nyuga­lomban. Esténként nézi a televízió adásait vagy eljár az isme­retterjesztő előadásokra. Ná­lunk, a házban az anyósok mind eljárnak ezekre az elő­adásokra. Ilyenkor kicsino­sítják magukat, frizurájukat rendbe teszik, az előadás :lőtt beszélgetnek, vitatkoz­nak erröl-arról, s meghall­gatják az előadást. így aztán tisztában vannak a világ dol­gaival. Vannak, akiknek nem tet­V. Klemovics Térden felül! szik, hogy az én anyósom, Matrjona Fjodorovna nem csípi ki úgy magát, mint a többiek és hogy falusiasán öltözködik... A szájukra vették. Azt állítják: helyte­len, hogy ilyen régimódian öltözködik. Azt mondták, hogy nem kislány már, ha­nem idős asszony, és mégis úgy öltözködik, mint egy Brigitte Bardot. És így a fia­taloknak rossz példát mutat, különösen mivel neki Galus- kin — ez én vagyok tehát — gyerekeit kell nevelni... Az udvaron utánanéznek... és a háta mögött megmoso­lyogják. Hazajössz, és hallod: »Meg­érkezett Bardot veje!« Mitrofonics, a házmester már nem is köszön. Ha meg­lát, ráhajol a seprűre, és annak mondogatja: — Hippi... hippi ... Sőt, még a munkahelyem­re is eljutott a hír. Iván Sztyepanics, a főnök behí­vat, és azt mondja: — Mi van nálatok, Calus- kin? Új rend költözött a ház­ba? Tartsál mértéket... Rossz híreink vannak házad népéről... \ Éjjel, amikor az egész csa­lád aludt, szép csendesen fölkeltem, és az anyós vala- ! mennyi ruhájának levágtam a hosszából. Levágtam belő­lük annyit, hogy mind tér­den felül érjen neki... A többi vénasszony is ilyet hord. Ha ez a mértéktartás, ám legyen! Fordította: Sigcr Imre ményt. 1841-ben írta a Pesti Hírlapban: » ... bármennyire jövedelmezőek legyenek is a szeszfőzőházak, mi mégis a pálinkát azon átkok közé so­roljuk, melyek a népen igen nyomasztóan fekszenek.« Folytatni lehetne a jó szándé­kú dörgedelmet, hasonló, te­kintélyes megnyilatkozásoknak manapság sem vagyunk híján. A valóság előtt azonban meg kell hajolnunk: a szeszfőzdék nem nélkülözhetők, számíta­nak az onnan származó pénz­re. A feladat nem a készülé­kek szétrombolása, hanem a hatásos föllépés a túlzott alko­holfogyasztás ellen. A hang­súly a mértékletesség elfogad­tatásán van, ezt nem szabad elfelejtenie a leglelkesebb al­koholellenes bizottsági aktívá­nak sem. Egyébként js: ha az állam nem, hát a magánosok magukhoz ragadnák a szeszfő­zés tekintélyes összegű hasz­nát. (Igaz, most is megpróbál­koznak vele.) Somogybán nyolcvannégy szeszfőzde csöveiből csordogál a pálinka. Huszonkettő a köz­ségi tanácsok, tizenhét a ter­melőszövetkezetek, negyvenhá­rom az áfészek tulajdona, ket­tő pedig a MEK-é. Ezeken a készülékeken 1972-ben 827 ezer liter, tavaly pedig majdnem i 900 ezer liter pálinka készült | el — tájékoztatott dr. Horváth | Sándor alezredes, a Somogy megyei Vám- és Pénzügyőrség parancsnoka. Van bérfőzés és kereskedelmi főzés is. A bér­főzés lényege: a lakosság viszi a . gyümölcsöt — cseresznyét, barackot, szilvát, körtét, almát — és a törkölyt, befizeti az adót — két liter 50 fokos pá­linka után 70 forintot —, és el­viheti az italát. Kereskedelmi I főzéssel néhány fogyasztási szövetkezet és a MEK foglal­kozik: fölvásárolják az anya­got, kifőzik, és az adót a for­galomba hozáskor fizetik meg. Tavaly összesen 104 ezer má­zsa nyersanyagot dolgoztak föl, s ez nem kis mennyiség. A növekedés a jó gyümölcster­més eredménye, bár a további­akban nemigen számíthatnak hasonlóra. Elöregednek a gyü­mölcsösök, a direkttermő sző­lők termesztését pedig — sze­rencsére — egyre kevesebben erőltetik. Néhány üzemeltető nem sokat törődik szeszfőzdé­jének állapotával, bár az utób­bi esztendőkben a nagyberé- nyi és a kőröshegyi községi ta­nács, továbbá a bálványos!, a fonyódi, a kuntelepi, a kapos- fői, a sántosi, a tapsonyi, a balatonújlaki, a berzencei, a toponári és a zákányi áfész, va­lamint az istvándi 'tsz és a MÉK sokat költött a felújítás­ra. Mindenki tudja, változatla­nul bőven akad zugszeszfőzde Somogybán. 1972-ben nyolc­vannégy, tavaly pedig hetven- három engedély nélkül előállí­tott és üzemeltetett főzőkészü­léket koboztak el a pénzügyő­rök, s erre a somra jutott a múlt évben nyolcszáz liter ti­tokban kotyvasztott pálinka is. Természetesen ezzel nincs vé­ge az ügynek, mert a törvény- sértőknek bírságot is kell fi­zetniük. Mostanában különö­sen veszélyesek a zugíőzok, mert italukat főleg a munka­helyeken akarják eladni, s ter­mészetesen azzal is kárt okoz­nak, hogy kivonják magukat az adózás alól. P. D.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents