Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-15 / 216. szám

Munka, öröm, sikerek Nyolcszáz somogyi dolgozott az if júsági építőtáborokban Eredményes évet zártak a KISZ önkéntes ifjúsági épí­tőtáborai Somogy megyében. A középiskolai tanulók hasz­nos munkát végeztek a mező- gazdaságban és az építőipar­ban. A gyümölcstermesztéssel foglalkozó állami gazdaságok és termelőszövetkezetek gyü­mölcséréskor diákok nélkül nehezen tudnák pótolni a szük­séges munkaerőt. Az építőipa­ri dolgozók nyári szabadságo­lása idején lassulna az építke­zések üteme, ha a tanulófia­talok nem lépnének a hiány­zók helyére. Jelentős tehát az a népgazdasági érték, amelyet a középiskolások nyaranként termelnek, de nem lebecsülen­dő a táborok nevelőhatása 6em. Az építőtáborok jelentőségé­nek megfelelően készítették föl a fiatalokat az iskolák, a KISZ-szervezetek. A tanulók tudatában voltak annak, hogy a táborban kemény munka vár rájuk, önként jelentkez­tek, lelkesen. A somogyi kö­zépiskolások közül 800-an vál­lalták azt, hogy a tanév befe­jezése után fizikai munkát végeznek. Teljesítették válla­lásukat- Talán most történt meg először, hogy az iskolák­ból még a tartalékok is meg­jelentek. • i Mi vonzza a fiatalokat az építőtáborba? Jó a tábori élet, az egész évi tanulás után a fizikai munka kikapcsolódást jelent — vall­ják a kaposváriak. Lelkesítő erőként hatnak a hagyomá­nyok is. A marcali Lady Já­nos Gimnázium és Szakközép- iskola III. C osztályos tanulói azzal az elhatározással indul­tak az építőtáborba, hogy eb­ben az évben is megszerzik a legjobb brigádot illető zászlót. ■ Munka, eredmény, öröm, büszkeség, erő. Olyan láncolat ez, mely teljesen körülfogja a jó közösséget. Az építőtábori munka is segíti a pozitív, kö­zösségi személyiségvonások ki­alakulását. A kölcsönös segí­tés, a kölcsönös felelősségvál­lalás, sikerek, kudarcok óriási összefogó erőt jelentenek, s ez az egyén és a közösség ere­jét képes növelni. — Ügy érezzük, osztályunk a táborban forrt össze igazán — mondta Bistyák Tünde KISZ-titkár, aki brigádtagként dolgozott- Valóban, a közös­ségi összetartás megfelelő munkafeltételek mellett csodá­latos teljesítményekre képes. A legjobb brigádok napi ter­melési eredményei az előírt norma kétszeresét is megha­ladták. Vonzó a fiatalok számára a jól szervezett tábori élet. A tengés-lengés viszont unalmas, fegyelmezetlenséghez vezet. Bármennyire is meglepő: a fiatalok különösen nagyra ér­tékelik a jó munkaszervezést. Látogatásaink során a tábori életet jellemezve szinte' min­denütt megjegyezték, hogy »olajozottan folyik a munka«. Ez az elisrherés a gazdaságok, vállalatok vezetőit és dolgozóit | illeti. Hol van már az az idő, amikor egyes gazdaságokban a munkafeltételek biztosítása jelentette a legnagyobb gon­dot? Ma már ott tartunk, hogy gazdaságaink jól végzett mun­ka elismeréseképpen szívesen fedezik a szabadidőprogramok szervezésének költségeit is. Nagy élményt jelentenek azok a buszkirándulások, amelye­ken a táborozok vasárnapon­ként részt vehetnek. A Bala­ton környéki táborok lakóinak bérelt kabinjaik vannak a strandokon­Színesítik a tábori életet a kulturális programok. A Tolcs A táborokban nagyszerű le­hetőség nyílik az önkormány­zati munka gyakorlására is. Űj vezetők tűnnek föl, akik éppen itt bizonyíthatják rá­termettségüket, szervezőkész­ségüket- örvendetes, hogy többségük kollektív elismeré­seképpen vezető szerepet kap az iskolai életben, a KISZ- munkában is. Az építőtábori munka a fia­talok számára nemcsak a kö­zös élmények forrása, hanem olyan edzőpálya is, amely a közösségi nevelés, a jellemne­velés szempontjából felbecsül- heteten értékű. Igazi próbaté­tel. őszintén szólva: azok a tanulók, akik nyaranként nem végeznek fizikai munkát, ke­vésbé képesek az erőfeszítés­re. Sajnos, az erőfeszítést nem lehet puszta érdeklődéssel pó­tolni. Ha gyenge a közösségi kötelék, néhányan el is távoz­nak a táborból, nem vállalják a munkával járó fáradalma­kat. A más megyékből jelentke­zők egy részét csak a Balaton vonzza. Egy Győr megyei kis-' lány például azért kesergett, mert »nem az ablak alatt fo­lyik a Balaton«. Szerencsére a többség inkább azt fájlalta, vai, a Gemini együttes például I hogy nem maradhat két hétnél többször is szerepelt ifjúsági táborainkban. Lehetőség nyílt a nagy sikerű hazai és külföl­di filmalkotások megtekinté­sére is. Természetesen a tábori élet­nek megvan a maga romanti­kája; a közös éneklés, a já­ték, a tréfa állandó mozzana­tai a szabad délutánoknak. Szerephez jutnak az öntevé­keny művészeti csoportok. A közös élmény fokozott örömöt jelent. Kár, hogy egyes helye­ken nincs mód a sportolásra. Több sporteszközre volna szükség! A sportolás hozzájá­rulhat a nem egyszer mono­ton munkát végző fiatalok ak­tív pihenéséhez. Bernáth Aurél műtermében Elkészült a kaposvári házasságkötő terem faliképé Az utolsó ecsetvonások előtt. Részlet a műből. tovább a táborban­Külön örömünkre szolgál, hogy megyék közül a somo­gyiak átlagteljesítménye a leg­jobb. A középiskolák közötti versenyben a Kaposvári Köz- gazdasági Szakközépiskola leánytanulói és a fonyódi fiúk tűntek ki — a norma többszö- ! rösének feljesítésével. A KISZ önkéntes ifjúság: építőtáborok munkájának idei mérlege tehát jó. Tenniakarás- ból, erőfeszítésből jelesre vizs­gáztak középiskolai tanulóink, de elismerést érdemelnek a tá­bori élet irányítói, szervezői is. Szoliva János megyei középiskolai csoportvezető A Képzőművészeti Főiskola régi, Bajza utcai épületében, a tanári műteremben elkészült Bernáth Aurél i Kossuth-díjas festőművész hét méter hosszú, négy és fél métér széles farost­lemezre festett faliképé, amely hamarosan a kaposvári házas­ságkötő termet díszíti. A megbí­zatást egy éve kapta a marcali születésű festőművész. Azóta kizárólag csak ezen az alkotá­son dolgozott. Nem ez az első ilyen nagy méretű alkotása Bernáth Aurélnak. A Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi- I A figyelem középre összponto- zottsága épületében található a sül: a menyasszonyra és a vő­népgyűlést megjelenítő faliké pe. Ismeretes, hogy nemrég ké­szült el az Erkel Színház szá­mára Shakespeare népszerű vígjátékának, a Szentivánéji iegenyre. A kép hátterében csupán jelzésszerűen ott van Kaposvár jellegzetes városké­pe, a Kossuth tér három meg­határozó épülete: a városi ta­álomnak a freskója. Házasság- i nácsé, a szállodáé és a templo­terembe azonban eddig nem készített faliképet, kötő még freskót Bernáth Aurél. A napokban befejezett alko­tás ünnepélyes hangulatot áraszt. A kép két oldalán a fiatal párt búcsúztató szülők, hozzátartozók csoportját látni. me. A reflektorfényben arany színben csillog a kép jelentős felülete. A kaposvári házasságkötő te­rembe készült nagy méretű falikép hamarosan útra kel, hogy mielőbb a neki szánt hely re kerülhessen. H. B. Találkozás a pincében Sokan hajóztak át Fonyód­ról a túlsó partra. Erősen fújt a szél,’ nagy hullámok ímbo- lyogtatták a hajót. A hegyből nemsok látszott a köd miatt. — Jaj, csak eső ne legyen! — aggódott Borisz, és a sirá­lyokat nézte, amelyek hűsége­sen követték a hajót, s le-le- csaptak a zacskóból odadobott kenyérdarabokra. — AkármeVre nézek, minden olyan, hogy Szocsiban érzem magam — áradozott Alekszej. Szemben a pádon két meg­termett asszonyság ült, sok­sok kosárral a lábuk előtt, s olyan széles gesztusokkal kí­sérték beszédüket, hol a vízre, hol az égre, hol a Badacsony­ra mutogatva, hogy Boriszék megkérdezték: ■—1— Mit mondanak? — Azt, hogy ez az utolsó nyári vasárnap . éppen Borisznak ült háttal, megemelte a borral teli poha­rát, koccintott, s mondott va­lamit neki. '— Biztosan bulgárok — ta­lálgatta Alekszej. Az orosz dalokat német kö­vette, aztán cigánynóták, mert két asztalnál nagyon vidám ci­gánytársaság ült. Egy korom­fekete, mackós kinézetű férfi a vendégsereg ütemés tapsára Ez azonban a forgalomból még táncba is vitte az asszo- nem érződött. A kikötő környe- nyát. Az iskolatörténet krónikáját kerék évfordulók alkalmával szokták papírra vetni. A csur­gói ipari szakmunkásképző in­tézet szinte még csecsemőko­rúnak látszik a nagymúltú gimnázium mellett, de fenn­állásának rövid története olyannyira tanulságos, hogy érdemesnek látszik írásunkat egy rövid, rendhagyó iskola- történettel kezdeni. Fel a minisztériumba! — Dinamikusan, gyorsan fejlődő intézmény, jól elégíti ki a helyi igényeket — így' jel­lemezte Szabó István, a nagy­atádi járási pártbizottság tit­kára az iskolát. Tóth Tihamér igazgató, sze­rint ennek a helyzetképnek az egyik legfőbb eredője a közel­múlt mozgalmas történetében keresendő. A közigazgatási változások — Csurgó többé nem járási székhely — némi bizonytalansághoz vezettek az intézmény jövőjét illetően. A helyi, járási és megyei veze­tők természetesen így foglal­tak állást, hogy kell itt iskola, hiszen az iparosodás koránt­sem marad abba Csurgón. Az átmeneti állapot következté­ben csökkent a tantestület lét­száma is. Az iskolaigazgató fölment a Munkaügyi Minisz­tériumba, majd a Munkaügyi Minisztérium illetékesei jöt­tek le Csurgóra, és a helyi ér­vek meggyőzőek voltak. A Napsugár Ipari Szövetkezet, a fűrészüzem, a kavicsbánya és a többi vállalat, tsz igényelte a szakmunkásokat — szükség volt az iskolára. Sőt, szükség volt az új iskolára. A pártbi­zottság egykori épületébe, egy jó állapotban lévő kastélyba költözött az intézet, s hónapok alatt bebizonyította az addig »albérletben« működő iskola Egy mai alma mater Iskola az iparért — az ipar az iskoláért tantestülete és tanulóifjúsága, hogy iskolát tud »építeni«. Ta­nárok és diákok vállvetve dol­goztak, és a csurgói üzemek is bebizonyították, hogy az ipar is sokat tehet az iskolá­ért. A Napsugár pénzzel, a fűrészüzem faanyaggal, a tsz fuvarral, a TÖVÁL munkával segített: odaálltak a dolgos diákok mögé — és a miniszté­riumban ugyancsak nagy volt a meglepetés, hogy pár hónap­pal a jelentős »igen« után már fölavathatták az intéze­tet.. Azóta tornaterem készült. És az építkezés most sem ma­radt abba; új épület falai ma­gasodnak: az alagsorban klub és büfé lesz, felül pedig kabi­netrendszerű előadótermek — ha új, akkor a legkorszerűbb legyen, mondták az iskolában — és legmodernebb típuster­vek alapján alakítják ki az előadótermeket. S ha ezzel vé­geznek, tornapályákat építe­nek, feltöltik, rendezik a kas­tély szép parkját. Tanító tanítványok Ez a munkával és tervek­kel teli közelmúlt összeková­csolta a tantestületet. Az igaz- ; gató a legidősebb, bár még ő I sem idős: harmincnyolc éves. A tantestület többsége pedig huszonéves, köztük öt szakok- , tató az igazgató tanítványa volt. A tantestületi munka alap­elve, hogy: »mindenkinek van ötlete«. Egy-egy tantestületi értekezlet tervtárgyaló megbe­széléshez hasonlít: hiszen ko­rántsem arról van szó, hogy a roméves szakközépiskolát. Kiássák . I a színházjegyet vezetőnek van egy kész elgon- j mincan kezdték el most a há- dolása, s azt kell végrehajta­ni, inkább arról, hogy közös tervet dolgoznak ki, és az le­gyen »törvény« azután, amely­nek megvalósításában min denkiriek megvan a feladata. | Persze nemcsak ez az összete­vője annak, hogy jó legyen a tantestület, hanem a munka- körülmények is, az egymás gondjával, bajával törődés is. Az iskolaépületben például egy magánlakrészt alakítottak ki: fiatal pedagógusnő lakik benne, nem kell albérletet fi­zetnie. És szép nyári élménye a nevelőközösségnek az együt­tes adriai kirándulás. ke, a pavilonsorok, a büfék, a vendéglők dugig voltak ember­rel. — Akárcsak a Kaukázusban — csóválta a fejét Borisz, aki ötven évével a bölcs szerepét kapta tőlünk, szeretetből, hi­szen mindig tudott egy jó pél­dázatot, amivel hangulatot te­remtett, ha pedig megakadt a beszélgetés, mindig ő lendítet­te előre. Ügy döntöttünk, hogy igazi gulyást ebédelünk, mégpedig a Panoráma pincében. Előtte megálltunk a korlátnál, s a Kettőnk figyelmét nagyon el­vonta ez a jó hangulat a szom­szédjával beszélgető Boriszról. Közben a zenészek a székre tették hangszerüket, s a ko­pott grádicson fölmentek leve­gőzni. A szomszédok kászálód­ni kezdtek, előtte ózonban sor­ban elbúcsúztak tőlünk. Boriszt különösen hosszú ideig ölelget­ték, jól megropogtatták a csontjait. — Bulgárok? — kérdezte Alekszej. Borisz hallgatott. — Mondj már valamit! — szőlőskerteket, a tavat, a Fo- türelmetlenkedtünk, bár láttuk, A pártszervezet terméke- S nyen részt vállal a szervezés- ben, segíti a fiatalok beillesz- j kedését, részt vesz ideológiai- politikai nevelésükben, s ez a j tantestület munkahangulatát, | légkörét is meghatározza. Min- | denki pontosan tudja, mi a terv és hogy lehetne azt még jobbá tenni. Sokan tanulnak. A gyakor­lati oktatás vezetője például munkásember volt, érettségi­zett, így lett szakoktató, most pedig az egyetemet végzi. Nem véletlen, hogy a tan­testület elvállalta közoktatá­sunk egyik manapság igen fontos feladatát Csurgón: a dolgozók szakközépiskolájának a beindítását. Az itt végzett diákok jélentös része ugyanis mar azelőtt is itt kapott érett­ségi bizonyítv im t av emelt szintű képzés lehetősé­gével élve. Több mint har­Végigjárva az intézet fabur­kolású osztályait — még a padlástérben is »mini« tanter­met alakítottak ki —, az isko­larádió stúdióját, a könyvtárt, a tornatermet olyan érzése tá­mad az embernek: jó itt diák­nak lenni. Szabók, gépszere­lők és más szakmák jelöltjei készülnek itt a munkáspályá­ra. Az igazgató és a tantestület is a nyitott iskola elvét vallja. Arra törekednek, hogy minél szélesebb, minél szorosabb kapcsolatuk legyen a lakó­hellyel, az üzemekkel, a nagy­községgel. A községi társadal­mi munkák szervezésénél is mindig bízvást számíthatnak az iskola tanáraira és diákjai­ra. Nemrégiben vásároltak egy mikrobuszt — a jutalomuta­zásokhoz. Az építkezésinél rendkívül sok ásásra van szük­ség — ezt mind a tanulók vég­zik társadalmi munkában. A legjobbak jutalma: színház­jegy Kaposvárra, mikrobusz- kirándulás Budapestre. Így nincs is sempai titok abban, hogy visszajárnak az intézetbe, és nemcsak érettsé­gi bizonyítványért, továbbta­nulás végett, hanem azért is mert kíváncsiak: hogy halad a munka, hogy szépül tovább j az együtt épített iskola. nyódra visszamenő hajót néz­tük. — Balaton — ízlelgette a szót Alekszej, majd hozzátet­te: — Badacsony... Egészen biztos, hogy írok egy verset róluk. A kerthelyiségben egyetlen szabad asztalt sem találtunk, az öreg pince durván ácsolt asztalai közül azonban még válogathattunk is. A pincér té- rült-fordult, s már hozta is a méregerős gúlyást, hozzá a ba­dacsonyi szürkebarátot. — Arra, hogy még eljussunk erre a tájra! — emelte a poha­rát Borisz és Alekszej. Amíg ebédeltünk, minden asztalt körbeült egy-egy társa­ság, s a zenekar is előkerült. A prímás végigsétált a két asztal­sor közötti utcán s fülelt a tár­salgásra, hogy hol milyen nyel­ven folyik a szó. Nagy a gya­korlata, tudja, hogyan kell hangulatot teremteni egy ilyen pincében, mert a zenekar már rá is zendített a Moszkva-parti estékre, aztán a Kalinkára. Mindhárman meglepődtünk. Aztán — elször dünnyögve, majd egyre bátrabban — éne­keltük a dalokat. A pince ki tudja honnan ver- búválódott vendégserege szin­tén bekapcsolódott. Az előttünk tevő asztalnál öt férfi ült, tes­tesek, feketék. Egyre többször odafordultak mifelénk, kacsin- ottak. integettek, majd szín­én velünk együtt énekeltek. Tröszt Tibor mégpedig oroszul. Egyikük, aki hogy nehezen ocsúdik, olyan hatással volt rá az élmény. Bo­risz azonban gondolkodott. Előbb töltött a poharakba, koccintott, s utána fogott bele a történetbe, — Ez a férfi egészen jól be­szélt oroszul... Az elején fél­reértettem, hogy hova valósi­ak, mert mindig Csehszlováki­át emlegette. Később tisztáz­tuk, hogy gyerekeket üdültet- nek ott egy testvér vállalat révén ... Különben németek, az NDK-ból. Kérdem ettől a férfitól, honnan tud ilyen jól a nyelvünkön ... Hadifogság, mondta ő. Erre kérdezgetni kezdtem, merre járt a háború idején. Sorolja: Pszkov. Rzsev, aztán megemlíti, hogy Kali- nyin ... — Kalinyin? — lepődik meg Alekszej. Borisz csak bólint. — Persze ott nem sokáig volt, egy napig csak, mert megkezdődött a mi ellentáma­dásunk. Utána nem sokkal fogságba esett. Egyszóval ak­kor ő is katona volt meg én is ... Szentben álltunk egy­mással. Most meg! Hát láttá­tok. ...Nem? Könyvelő egy nyomdaipari' vállalatnál. Azt mondta, ha Wittenbergben jár­nánk föltétien keressük meg. Borisz elővette a noteszát, ki­nyitotta, s egy tiszta lapra föl­írta: Vsztrecsa v padvale. Ta­lálkozás a pincében. Négyszer aláhúzta, s több felkiáltójelet tett a “re. Uajos Gé- •

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents