Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-07 / 183. szám

Könnyű ruha relurbőrből Könnyű vehirbőrbó'l készült ruha, a Pécsi Kesztyűgyár bőr­ruházati divatbemutatójáról. (MTI) A vérzékenység még száz évvel, sőt félévszázaddal ez­előtt is titokzatos betegségnek számított. Abban az időben a véralvadás folyamata még nem volt tökéletesen tisztá­zott. Ma már azt is tudjuk, hogy a vérzékenység örökölhető. A betegségokozó gént a megvál­tozott X kromoszóma viszi át az utódba. Ám, ha ez két X kromoszómáid leánygyerekbe kerül, nem^ okoz különösebb bajt, legfeljebb ő is tovább­adja majd az utódainak. De ha fiúgyermekbe kerül, akinek csak egy kromoszómája van: az újszülött biztosan megbe­tegszik. A betegség tehát nem­hez van kötve, recesszív mó­don örökölhető, ami azt je­lenti, hogy nem beteg nők közvetítik az utódokba és azok közül csak a férfiak — a fiúcsecsemők — betegszenek meg. Ä nők soha. Mi a betegség lényege? Az egészséges ember vére 5—7 perc alatt megalvad. A vérzékenységben szenvedő vére hosszabb időn át folyé­kony marad. Rendszerint csak órák múlva alvad meg, vagy még akkor sem. A vérzékeny ember vérében nem képződik elég véralvadáshoz szükséges anyag, az úgynevezett trom- bin. Az ilyen ember — főleg gyermekkorában — állandó életveszedelemben él, mert a legkisebb sebzés is súlyos vér- veszteséget okozhat, sőt egy aránylag kis sérülésből is el­vérezhet. A vérzékeny, azaz hemofiliás kisgyermekre há­romszorosan vonatkozik a ti­lalom: »kés, villa, olló gyer­mek kezébe nem való!«. Még a játékra is vigyázni kell, mert ha elesik és erősebben megüti magát, a bőr alatti vérzés is súlyos szövődményt okozhat. A vérzékenység te­hát elsősorban a gyermekre je­lent veszedelmet. Bár egyes familiák már ismerik, tudnak róla, de a bajra rendszerint úgy döbben rá a család. Idő­sebb korban a vérzékenység veszedelme csökken. Felnőtt embernél a betegség rendsze­rint enyhébb formában jelent­kezik és a nagyobb sebzés sem okoz veszedelmet. Divatról — orvosi szemmel Paróka, hosszú haj, hajmosás Régi mondás, hogy a haj I a szépség koronája. A mai dolgozó nők azonban nem ér­nek ró fodrászhoz szaladgál­ni. Sietős korunk azért is hozta újból divatba a parókát, amelyhez elég egy-két gyakor­lott mozdulat, néhány simítás, és máris kész a megálmodott, alkalomhoz illő hajkorona. A paróka azonban nemcsak azo­kon segít, akiknek nincs elég idejük fodrászhoz járni. Érték azok számára is, akiknek szü­letett »adottságuk« a csene- vész, ritka haj. A paróka te­hát praktikussága miatt, és pszichológiai szempontból is feltétlenül előnyös. Dr. Ko­vács László bőrgyógyász sze­rint azonban ezek az előnyök egészségügyi szempontból erő­sen vitathatók: — Elsősorban azért, mert minden paróka olyan, mint egy sapka, amely alatt a fej­bőr — különösen ha hosszabb ideig viselik — belülied. Rá­adásul a mai parókák többsé­ge műszálból készül; számos előnyük mellett legnagyobb hátrányuk, hogy nem szívják magukba a nedvességet. Már­pedig a hajas fejbőr, mint minden élő bőrfelület, verej­téket, nedvességet is termel, s ennek elpárolgását akadályoz­za a paróka. Ilyenkor a verej­r Mi tehát a tanácsadó orvos mondanivalója a vérzékeny­séggel kapcsolatban. Megelőz­hető? Meggyógyítható? Igen! Természetes, hogy a hemofili­ás kisfiú . fokozott védelmet igényel. Foghúzás, műtét, vagy egyéb beavatkozás előtt be kell jelenteni, hogy vérzé­keny. Ez az egyik tudnivaló! A másik az, hogy sikerült az egészséges vérből olyan anya­gokat kivonni, amelyekkel a véralvadási zavarok megszün- tethetők. Ezek egyike az anti- hemofiliás globulin, a másik az úgynevezett Cristmas fak­tor és ilyen az X faktor is. Ezeket nem azért említem, hogy a furcsa nevek közül va­lamelyiket bárki is megjegyez­ze, hanem azért, hogy olvas­sanak, tudjanak róluk és szük­ség esetén vigyék orvoshoz, szakintézetbe a vérzékeny gyermeket, mert megfelelő beavatkozással, illetve a szük­séges anyagok beadásával a vérzékenység veszedelme meg­előzhető. Dr. B. L. ték pangása miatt befülledt fejbőr szarurétege fellazul, felázik, és a bőrön könnyeb­ben megtapadnak a fertőzé­sek. Viszketéssel, szőrtüsző- gyulladással és hasonló kelle­metlenségekkel járhat a paró­ka huzamosabb ideig tartó használata. Emiatt még a természetes hajból készült pa­rókát sem ajánlatos 'egyhu­zamban 2—3 órán át viselni. — Különösen azoknak nem való paróka, akik hormonális, vagy idegrendszeri okok miatt az átlagosnál erősebben izzad­nak. — Egészségtelen a paróka akkor is, ha szűk, mert leszo­rítja a fejbőrhöz vezető ere­ket, s így kevesebb vér, keve­sebb tápanyag jut el a haj­hagymához, amelyeknek szük­ségük van a jó vérellátásra ahhoz, hogy megfelelő hajszá­lakat termeljenek. Ellenkező esetben satnyább hajszálakat növesztenek. — Tapasztalataink szerint hetente egynél többször nem szabad hajat mosni. Akinek erre — munkaköre miatt — gyakrabban szüksége lenne, inkább kösse be a fejét, vagy viseljen könnyű, szellős kötött sapkát. Akinek haja pedig egyébként is hajlamos a zsíro- sodásra, gyakori fejmosás he­lyett inkább használjon száraz shampont. Ha ezzel dörzsöli be a haját, és utána kikeféli, ez a hajtisztító szer a hajról eltávolítja a zsiradékot, de a fejbőrről nem. S ez a lényeg: a haj ne legyen csapzott, s a fejbőrt se bántsuk. Hintőport azonban erre a célra semmi esetre se használjunk, mert az beleragad a hajba, és nem le­het kikefélni. — A haj hosszúságáról még annyit: nyáron minden esetre egészségesebb a rövidebb fri­zura, mint a hosszú haj, vagy a kopaszra nyírt fej. Az utób­bi azért sem ajánlatos, mert a kopaszra nyírás — a hiede­lemmel ellentétben — egyál­talán nem erősíti a hajat. A fésülés, a hajszál moz­gása még előnyös is, ingert je­lent a hajhagymák működésé­re, és serkenti a haj növeke­dését. A rövid, vagy a hosszú haj tehát ízlés dolga. A kettő között egészségügyi szempont­ból csupán annyi a különbség, hogy a hosszú hajat nehezebb gondozni, ápolni, mint a rövi- debbet. m. r. === LÁSZLÓ LAJOS ~:r—■===—■=—=— == ORáNBÚHYÁSZOK ■ — Megint rosszul köt a ba­rack. Ez a szél mindig olyan­kor jön, amikor kárt tesz. El­nézést ... Leöblíti kezét a ciszterna vizében. Vászontörölközővel dörzsöli, majd a házba invi­tál. Bent: asztal, négy szék, egy heverő, petróleumfőző, edények a polcon és üvegek. Apró, féldecis üvegek. Lehet néhány száz. Rumos, pálinkás üvegek — magyar,. albán, ju­goszláv, lengyel címkékkel. Kabátot vesz magára, aztán leemel a polcról egy pintes üveget. Teletölti a poharamat zöldes borral. Magának szó­dát spriccel. Közben dohog. — Nincs még pincém, a bort otthon tartom a szuterinban. Van pár hordóval. Pincét még ásnom kell, mert a bort itt kellene érlelni, itt kellene fej­teni, de hát... Igyon, én csak szódával élek. Szívizomgyulla­dásom volt. Megkóstolom a bort. Édes­kés, nincs zamata. Szégyenkezve néz rám. Somogyi Néplap — Nem cukroztam, csak ké­sőn fejtettem le, megfordult. De majd sütök tojást, arra jobban csúszik. Segítek hagymát tisztítani, mialatt ő szalonnát szeletel a lábosba. Csípi a szememet a hagyma. Kinyitja az ajtót, a szél behozza a betonpadlóra a fák virágait. Meggyújtja a fő- zőt, a lángok szétterülnek, a szalonna sercegni kezd. Tö- rülgetem a szememet. Nevet. — Egészséges a könny, ha a hagyma indítja meg. Én máskor is könnyeztem. — Fe­hér haját végigsimítja. — És megőszültem negyvenéves ko­romban. Most egyébként negyvennyolc vagyok. — S az a sok kis üveg? Dísz vagy emlék? Nem szól. Veri a tojást a tál széléhez, megkeveri, ráön­ti a zsírban kergetőző hagy­madarabokra, a zsír mérgesen pöröl a belekerült vízzel, az­tán megnyugszik. Néhány perc múlva a tálban, a tá­nyérban .gőzölög a tojás. Föl­szeleteli a veknit. Puha a bé­lé, mint a szivacs, gyúródik a kés alatt. Eszünk. S már nem érzem, hogy a bor éretlen, megfordult. Házigazdám spric­celi a szódát hosszú pohará­ba, nagyokat kortyol, és a szemével biztat: egyek. A szél megnyugszik. Ki­ülünk a faház előtti partra. A fű már előbújt a száraz cson­kokból. A tavalyi sárga szá­lak között néhány pirostarka bogár mászik. Merre? Házigazdám, a vegyészkan­didátus merre tart? Szabad szombaton a szőlőjébe, a fa­házba néha gondol erre. — A kémiának van jövője. A mi speciális kutatásaink­nak, hisszük, hogy szintén van. De hogy ilyen összetört em­bernek, mint én, milyen jövő­je van, azt nem tudom. — Negyvennyolc éves. Az a kor, amikor az ember már képes a szintézisre. Kutatók­nál a legtermékenyebb idő­szak. Felugrik, elém áll, összeveri a bokáját. — X. Y. elvtárs, jelentem, a mai érckihozatalunk megint nem érte el a tervezettet! így kellett csinálnom hét éven keresztül,, mint egy gonosz mesében. És nem volt egy nyugodt éjszakám. — Üljön le — nyugtatga­tom. — Elmúlt. Az, aki előtt bokázott, elment, maga a bá­nyánál van. Megbecsült em­ber, tudományos kutató. — Igaza van — hajtja le a fejét. — Ne haragudjék. Úgy­is hallott már valamit az én dolgaimról, akkor engedje meg, hogy úgy mondjarfi el, ahogy megtörtént. Az üvegekkel kezdem. Ab­ból a sok kis üvegből én it­tam meg a tömény szeszt. Nem bírtam másképpen. A hatvanas évek legelején, de még inkább az ötvenes évek végén, nálunk elég sok kép­zett ember megfeneklett. Mondhatnám, tönkrement. Két vegyészt vettek föl 1957 januárjában, az egyik én vol­tam. Senki sem ismerte a be­rendezéseket, amelyeket a gyárak szállítottak, viszont azt szerették volna, ha mi­nél előbb termelünk. Érthető. De az nem, hogy miért nem kaptunk elegendő segítséget. Járt hozzánk egy főosztályve­zető a minisztériumból, de az is csak fenyegetőzni tudott, a szakmához nem értett. Az ak­kori igazgató szintén azt akarta, hogy azonnal termel­jünk. így ketten másztak ránk, ne haragudjon, hogy így fejezem ki magam. Az igazga­tó szinte félóránként telefo­nált, a főosztályvezető pedig éjszaka vert föl a lakásomon, hogy mi az, már megint baj van? Én megértem, kellett az urán, . akkor különösen, de embereket ennyire zaklatni... Úgyse lett előbb dúsítás, sem­mivel se haladt jobban az érckinyerés. Sőt, a sok ide­geskedés miatt késett a mun­ka. Én el akartam menni, de nem engedtek. Meg éreztem is, hogy mi most olyat csi­nálunk, amit előttünk senki. Tudja, hogy van ez ... Mikor már dolgozott a dú­sító, inni kezdtem. Reggelen­ként vettem négy-öt féldecis üveget, s ahogy jártam ellen­Levelező gyerekek Egyre nő a számuk. Ez ör­vendetes jelenség. De nézzük csak, kikkel és miért levelez­nek a tizenévesek? És miért örülünk mi annak, hogy egy­re többen választják a sza­bad idő kellemes eltöltésének ezt a módját? Volt tanítványaim közül sokkal beszéltem. Zsuzsa az orosz tanárnőjétől kapta a cí­meket. Egy moszkvai és egy leningrádi kislányét. Megkér­deztem, miért kezdett el leve­lezni velük. Zsuzsa gyerekes őszinteséggel így felelt: »Tet­szik tudni, olyan jó dolog le­velet várni, és olyan érdekes arról olvasni, hol él, milyenek a szórakozásai, a hobbyjai egy szovjet kislánynak.« Csak ennyit mondott. Azt nem tet­te hozzá, hogy kedvtelése ré­vén egyben gyakorolja az orosz nyelvet, helyesírást, fo­galmazást. Későbbi tervek szerint egy-egy nyáron köl­csönösen ellátogatnak egy­máshoz. Fényképet már cse­réltek. Gyűjtők, modellezők Anikó hazai pajtással leve­lez. Mindketten szenvedélyes levelezőlap-gyűjtők. Azon is írnak és leveleikben mellé­kelnek egy-egy »lap-cseme­gét«. A gyűjteményben majd lassan összeáll a világ. Péter repülőgépmodellező. Olyan társat keresett, akivel modellezési problémákról le­velezhet. Megállapodtak egy­mással, hogy a feltett kérdé­sekre kötelesek felelni. Gabi budapesti kislány. Le­velező társa tanyán él. Olyan kedvesen írta le az ő nehéz életüket (messze van az isko­la, nagy a sár stb.), hogy Ga- biék az elmúlt tanév tavaszi szünetében meghívták maguk­hoz Julikát egy kis városné­zésre. Gabi most van náluk, gondolom, sok újat lát ő is, hiszen nem érdektelen megis­merkedni a tanyavilággal sem. játszik ebben a hasznos szó­rakozásban. De nézzünk csak egy konk­rét példát! A Kutya című lap júniusi számában olvasom, hogy egy ózdi kislány leve­lezne kutyabarátokkal, főleg boxertulajdonosokkal. A jú­liusi számban egy nagyberé- nyi és egy kondorosi kislány keres levelezőpartnert. Nyil­ván ők is kutyaügyben. El­mondanák egymásnak: mit tud már a kiskutyus, hogyan tanítgatják, idomítják, szok­tatják, mivel etetik, hogyan gondozzák, milyen oltásokat kapott stb. És közben? Fogalmaznak, igyekeznek szépen írni, gon­dolataikat értelmesen, szaba­tosan kifejezni. Tanulnak egymástól, ki nyelvet, ki mást/ ki a gyűjtőszenvedélyét elé­gíti ki. Megtanulják, hogy a levelezés is a kölcsönösségen alapszik: aki szeret tartalmas, színes, értékes beszámolókat kapni, annak magának is igyekeznie kell hasonlókkal kedveskedni társának. Hasznos szórakozás ez a gyermekeknek. Ne becsüljük le! Ellenkezőleg. Segítsük hoz­zá. hogy megfelelő társat ta­láljon. Végül még egy tanács: ne bontsuk fel a címére ér­kező levelet! Ö olvassa el először, hiszen neki szól. Dr. Gergely Károlyné OTTHON CSALÁD Levelezni ­olyan „felnőttes” dolog... Elgondolkoztam, vajon mi készteti a kamaszodó lányokat és — kisebb számban — fiú­kat arra, hogy levelező part­nert keressenek. Meg is kér­deztem néhányukat. Többen azt válaszolták, amit Zsuzsa is mondott: jó levelet várni és kapni, mások pedig, hogy a levelezés olyan »felnőttes« do­log. Volt, aki kifejezetten egy témára szorítkozott (pl. bé­lyeggyűjtés), és a tapasztalat- cserét — meg persze a bélyeg­cserét — tartotta érdekesnek. Pajtáskeresési, barátságkö­tési, közlési vágy is szerepet Receptek Csirkehús párolt karalábéval A csirkedarabokat besózzuk, pici mustárral megkenjük, 1 lisztben és tojásban megfor­gatva, forró olajban, vagy zsírban kisütjük. Még mele­gen meghintjük reszelt sajt­tal, párolt karalábéval tálal­juk, amelyet a következőkép­pen készítünk: a hosszúkás szeletekre vágott karalábét, összevágott gyenge leveleivel vajon megpároljuk, sóval, pi­ci cukorral, apróra vagdalt petrezselyemmel, törött bors­sal, Vegetával ízesítjük. őrizni az üzemrészeket, fel­hajtottam egy-egy üveggel. Amint látja, a szívizomgyul­ladásig szép gyűjtemény jött össze. De a cigarettavégeket nem gyűjtöttem. Naponta két- három csomag Kossuthot szív­tam el. A családom is kezdte már unni. Ruhám bűzlött a dohány és a szesz szagától, éjszaka és mámorosán men­tem haza. Már a feleségem szerehányó tekintete is ide­gesített. Egyszer váratlanul, este nyolckor értem haza. A fele­ségemnél idegen férfit talál­tam. Fél év múlva elhagyott. Akkor őszültem meg. S akkor kezdett emberibb körülmé­nyek között dolgozni az üze­münk. S akkor dőltem én ágynak. Egy évig voltam kór­házban. Aztán vettem ezt a kis gyümölcsöst, hozzá tarto­zik pár tőke szőlő. A házat az egyik barátom segítette össze­verni. Megtanultam főzni. Az­óta a hét végét, hacsak nincs zimankós idő, itt töltöm. Leg­inkább a pacsirtákat szere­tem. Kár, hogy hideg van, ilyenkor elbújnak. Az idén már hallgattam pacsirtafüty- työt. — Kellemes a pacsirtafütty a bányagépek robaja után ... — Én a bányagépek robaját nem hallom. Mindössze két­szer voltam lent. Igen, hiába néz rám, nem járok a bányá­ba. Nekem ott semmi dolgom. A két leszállás közül az egyik még 1944-ben történt. (Folytatjuk.) Sertésszelet — joghurtos salátával A hússzeleteket alaposan ki­verjük, néhány percig kevés tejben áztatjuk, utána besóz- zuk, majd lisztben megforgat­juk és hirtelen kisütjük. Köz­ben személyenként számítva 4—5 szem burgonyát megfő­zzünk, ha puha, megtisztítjuk ‘és nagyobb kockákra vágjuk Ja pecsenyezsírból annyit ha- Jgyunk az edényben, amennyi <a burgonya elkészítéséhez szükséges. A zsírban kevés vöröshagymát rózsaszínűre párolunk, beletesszük a bur­gonyát, kissé átsütjük, ha le- i vettük a tűzről, apróra vágott ? petrezselyemzöldjét keverünk J bele. v Joghurtos saláta K A tisztára mosott salátát icsíkokra vágjuk, üvegtálba ftesszük, egy vékony karikára ^vágott hagymát is beledobunk és leöntjük joghurttal, alapo­san összekeverjük, fél órára hűtőbe tesszük. (A salátát le­vővel együtt fogyasszuk el, mert az összevágott salátából sok vitamin és ásványi anyag kioldódik.) A saláta közepét ^paradicsomszeletekkel, virág- Jalakú formára díszítjük. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents