Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-06 / 182. szám
Az esztergomi Bazilika a Dunával. Salgótarján látképe. Dorog látképe. i*’ Zebegény a Dunával. Ki hajt a pirosba? TRAFFIPAX után Traffi- phot! Ismét egy csalhatatlan műszer a közlekedési szabály- sértések leleplezésére. A nyugatnémet- gyártmányú Traffi- pax a gyorshajtókról, a megengedett sebességet túllépőkről készít cáfolhatatlan bizonyítékot — fényképet. A hazai közlekedésrenaészet két éve vezette be ezt a hatásos »fegyvert«. A fénykép alapján lehet megállapítani a vétkes gépkocsivezető járművének rendszámát és azt, hogy mikor, vagyis hány órakor, perckor történt a gyorshajtás. A Traffiphot hasonló elven alapul, azzal a különbséggel, hogy ez a fényképező berendezés csak azokat a szabálytalankodó járművezetőket leplezi le, akik tilos-pirosba hajtanak. Miért van erre szükség? Nemcsak a nemzetközi baleseti statisztikai adatok, hanem a hazaiak is azt bizonyítják, hogy az áthaladási elsőbbség meg nem adasával számos tragikus kimenetelű baleset történik minden évben. Tavaly a hazai közutakon 3161 ilyen baleset történt, s közöttük nem egy — éppen a legsúlyosabb kimenetelűek — azért, mert a gépjárművezetők behajtottak a piros jelzésbe. A Belügyminisztérium műszaki-fejlesztési csoport- főnöksége az idén tavasszal kísérletképpen egy forgalmas budapesti útkereszteződésben állította fel a Traffiphot berendezést, hogy valamilyen képet kaphasson arról, hány jármű hajt be a tilosba. A főpróba igazolta a korábbi megállapításokat, mert a fényképek alapján kiderült, hogy öt perc alatt 11 jármű vezetője szegte meg a legalapvetőbb közlekedési szabályt. Mit tud ez a fényképező berendezés? Működését a piros lámpa irányítja, vagyis akkor lép működésbe, ha az útkereszteződésekben levő lámpákban felvillan a piros fény. A berendezés a szabály- sértő gépjárműről egymás után két fényképet készít. E két felvétel alapján állapítható meg a helyszín; a szabály- sértés elkövetésének napja, órája, perce és tizedmásod- perce, és természetesen látható a vétkes járművezető gépkocsijának vagy motorkerékpárjának rendszáma. (Azért készül két fénykép, mert előfordulhat, hogy a járművezető ugyan behajt a tilosba, de azonnal meg is áll. A második fénykép már cáfolhatatla- nul bizonyítja, hogy tovább- hajtott-e az illető.) A fény- képfelvételek ' kiértékelésekor ugyanakkor az is kimutatható, hogy a szabálysértő gépjármű a pirosra váltás után mennyi idő múlva haladt át a tilos jelzésen. Emellett a berendezés azt is tudja rögzíteni, hogy hány gépjárművezető szegi meg a jobbra fordulás szabályát. A berendezésbe a legkorszerűbb fotótechnikai eszközöket építették be: nagylátószögű' objektívet, automatikus blendevezérlőt és villanóegységet működtető fényérzékelő áramkört. Ezek az automaták bizonyítják, hogy a berendezés napszaktól, illetve időjárási viszonyoktól függetlenül, minden időben jó minőségű felvételt készítsen. A BELÜGYMINISZTÉRIUM közlekedési csoportfőnökségének tájékoztatása szerint a főpróba után Budapesten még az idén nyáron működésbe állítják a Traffiphot berendezést. Hogy hol? Ezt természetesen nem mondják meg előre. A gépjárművezetőknek azonban nem árt tudniuk, hogy a berendezést nem lehet látni, csupán azt kell tudomásul venniük, hogy a tilos jelzés felvillanásától a gép működésbe lép. Lesz v/z az iskolában Tab környékén is eredményes az uborkatermelés / 2 vagonra számítanak (Tudósítónktól.) A múlt évben 8 vagon uborkát vett meg a tabi áfész a kistermelőktől. Eredményes volt a munka, ezért az idén többen vállalkoztak uborka termelésére. Az áfész felvásárlási osztályán arról tájékoztattak, hogy a tavalyinál 4 vagonnal több árunak a felvásárlására számítanak. Az áfész körzetében három községben jött »divatba« ennek a kerti növénynek a termelése. Kapolyon negyvenötén, Somogymeggyesen húszán, Kányán huszonötén vetettek uborkát. Ezenkívül néhány termelő akad a többi községben is, a felvásárlásra kerülő mennyiség 70 százalékát azonban az említett három község adja. Legtöbben 200— 400 négyszögölön termelik az uborkát. Az áfész felvásárlói két évvel ezelőtt honosították meg az uborka termelését a községekben. Arra számítanak, hogy az idén összesen 700—800 ezer forint bevételhez jutnak a termelők. Mivel az idén nagyon jó termést ígér ez a növény, ezért a szövetkezetiek azt várják, hogy ■ a következő évben újabb kisgazdaságok csatlakoznak az uborkatermelőkhöz. Az új tatai Diana kastélyszálló. J — Az viszont nagyon bántott, ha értetlenséggel, vaska —■ ■■■ LÁSZLÓ LA/OS-----m /t v" ~~ ~ "=S ujjas Bfl \ Yí ISZÍ iK m Vízműtársulat alakult- Lábodon Az összes költség 14 és fél millió forint A pártszervezet, a tanács és a Hazafias Népfront aktivistái Lábodon a vízműtársulat létrehozásához szükséges belépés* nyilatkozatokkal kopogtattak a házak ajtaján, ötszáz csalad és tíz közület (»jogi személy«) közül mindössze egyet nem sikerült meggyőzni a napokban tartott alakuló ülés időpontjáig. A községfejlesztési munkában élen járó településen már hat évvel ezelőtt megpróbálkoztak a közműves vízellátás megoldásával, ám a próbafúrások sikertelenül végződtek. A megyei programban szereplő iskolaépítés kínálta a lehetőséget: az új létesítmény vízellátását pssze kell kapcsolni a lakossági igényekkel. A kaposvári vízfúrók — a megyei tanács támogatásával — a múlt ősszel soron kívül fúrtak egy jó minőségű vizet adó kutat. Ez a környékbeli fúrások eredményének kétsze- rese-háromszorosa. A már részben kész tervet ki kellett egészíteni, és júniusban megjelentek a Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat földgépei. Amit az év elején kevesen hittek volna, az ma már biztosra vehető: a szeptemberi iskolanyításra víz folyik az iskola csapjain. A 13 kilométeres, műanyag csöves hálózatból hármat már lefektettek, kész a gépház is. Már csak a lajosmizsei VlZGÉP-től függ a siker: e hó közepéig állnia kellett volna a már összeszerelt kétszáz köbméteres acélglóbusnak, ám a kivitelezés három hetet csúszik. Addig is készülnek a kerti csapok az udvarokban. A 14 és fél milliós összköltségű társulat »alapkövéhez« a helyi tanács egy-, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szintén egymilliós támogatással járult hozzá. A lakosság pénzét az állami gazdaság és a tsz is kiegészíti. A megyei vízművek különleges búvárszivattyúkat adtak át, ezzel megoldották az ideiglenes működtetés gondját. A példás gyorsasággal készülő vízmüvet várhatóan a jövő év közepére adják át üzemelésre. N. F. Derűs históriák Sztárgázsi és meccsjegy Sebestyén Dezső, a népszerű »Dodi«, a József Attila Színház nemrég elhunyt nyugalmazott gazdasági igazgatója évtizedeken át jellegzetes, közszeretetnek örvendő alakja volt a színházi világnak. Eleinte bátyjának, Gézának búd a-misk ölei társulatában tevékenykedett, majd a Városi Színház gazdasági vezetője lett. Életét szinte végigkísérték az anekdoták, amelyekből — emlékezetére — most idézünk néhányat. A Városinál Alpár Gittával sztárszerződést kötött. Az ünnepélyes aktus, állítólag, a következőképpen zajlott le: — Az én gázsiigényem, kedves Dódikám, kereken ... — Ki ne mondd, Gittus! Az sok. A maximum, a legesleg- maximumabb — de ez aztán igazán a kész romlás, a csőd — esti hatszáz pengő- Ennyit még soha nem kapott tőlünK senki! Esküszöm! Félórás alku után maradt az esti hatszáz. (Ekkor járta a dal, hogy havi kétszáz pengő fixszel az ember könnyen viccel.) Alpár azonban gázsiügyekben egyáltalán nem vicceit Aggályosán kérdezte: — És mondd, Dódikám, ugye nem maradsz adós a gázsival? — De édes Gíttuskám, gondold meg: esti hatszáz! Még ha nem kapod meg, akkor is gyönyörű — nyugtatta meg Sebestyén. Dodit mindenki szerette, erényeivel, gyöngéivel együtt. Így volt vele Honthy Hanna is, bár a. híres primadonna azt nem tudta megoocsátani, hogy a korábban neves labdarúgó Dodi szenvedélyes szurkoló maradt. Egyszer aztán elvitte magával Honthyt egy örökrangadóra, hátha megkedveli a focit. Alig kezdődött el a játék, szögletrúgásból parázs helyzet keletkezett az MTK-kapu előtt. Sebestyén lélegzetét visszafojtva figyelte a Fradi-csatár rúgásra lendülő iáoát, amikor fölcsendült Hor.thy utánozhatatlan hangja: — Dodi, ne másfelé bámul]! Foglalkozz velem! A József Attila Színház gazdasági irodáján egy időben meglehetősen gye ige képességű hátra mozdító dolgozott Dó- d- mellett. Cs* u‘ -s ;'>» eseménytelenebb időszakokban ettől nem származott nagyobb baj, »csúcsidőtől* azonban nu- uyon láb alatt volt a kétbalkezes munkaerő. Egy alkalommal, a tengernyi izgalommal, idegeskedéssel, futkosással járó premier előtt, Sebestyén nem bírta tovább »cérnával«. Tapintatosan msgkerte az illetőt: — Végy ki holnapra szabadnapot. Nagyon sok dolgunk lesz... ^lapossággal és irigységgel akadályozták a továbblépést azok, ^akiknek éppen az lett volna a ^feladatuk, hogy minél jobb ^feldolgozási j teremtsenek. t — Mindez a múlté, most ^mór jól bejáratott üzemben ^dolgozik. J — Most is tele vagyok mé- freggel és csalódással. Munka- ftársaimmal hosszú kísérletezés Jután gumizott felsőrészt szerkesztettünk a szorpciós oszlopokhoz, ami megakadályoz- Jza a kádak folyását, a feldol- Jgozás alatt levő uránzagy ki- Jcsapódását. Az urániparban \ez még a tömlőszelepnél is Jnagyobb jelentőségű újítás. 5 — Hónapokig fektették a ^javaslatunkat. Végül megengedték^ a gyártását. És bevált. Í Ma már valamennyi szorpciós oszlopnál alkalmazzák. A több millió forint értékű újításért pár ezer forintot akartak adni. Az ügyből üzemi, vállalati vita lett, majd bírósági tárgyalás. A vállalat ____ megnyerte a port. Azzal az k örülményeket indoklással, hogy az újítás munkaköri kötelességünk teljesítéséből fakad. — A fölajánlott összeget ugyan nem fogadtuk el, s mégis mindenütt hallom: anyagiasak vagyunk. Csak újítási díjért dolgozunk. Ügy tudom, külföldön jobban fölkarolják a kezdeményező embereket. Még ha nem látnak sok fantáziát a javaslatukban, akkor is elfogadják. És több kisebb újításból ötvöződik össze egy nagy. — Olvastam, hogy az ércdúsító mérnökei, technológusai tíz év alatt ezer újítást nyújtottak be a vállalat vezetésének. Ön szerint ezt mind el kellett volna fogadni? — Biztosan sok olyan volt, ami előbbre vitte az ügyünket. S még előbbre lehetnénk, ha a féltékenység és a kissze- rűség egyeseket nem akadályozna a megvalósításban. — Ezek után? — Ügy dolgozom, mint eddig. Tehát újítok is, amikor erre alkalom, ötlet adódik. Nekem sok indítást ad a műszaki főiskola, ahol gyakorlat- vezetőként működöm. Hívtak oktatónak. De én jobban szeretem, ennek ellenére is, az üzemet. Megszoktam. — Szereti? — Akkor éreztem, hogy. ragaszkodom hozzá, amikor tizenhat órákat kellett dolgoznunk, azért, hogy a technológiai folyamat zavartalan legyen. S hogy a tanulásban se maradjak el, a kávémba koffeintablettákat tettem. Másként nem ment. Most már ezt nem teszem. Este, ha hazajövök, kevés pálinkát iszom. Főleg vacsora után, mert hirtelen eszem, és szeretek korán lefeküdni. Hajnalban, mielőtt munkába megyek, olvasok, — Az ilyen ember, mint ön, hamar fölemészti magát. A mérnök arcára enyhe ránc rajzolódik: — Harmincnyolc éves vagyok. A munka engem nem fáraszt. A töprengés se, ha tudom, hogy eredményéért megbecsülnek. Ha másként nem, jó szóval. De amikor újításommal a bírósághoz kellett fordulnom, valamit öregedtem. Azelőtt huszonöt embernek kellett a technológiai üzem minden egyes részlegében a feldolgozási folyamatot ellenőrizni. És szaladgáltak jobbra-balra, mint a hangyák. Most, az újításom után, egy ember elég. Ezért legalább megérdemeltünk volna annyit: »Rendben van, gyerekek! Megint hozzáadtatok valamit, legalább egy cseppet ahhoz a tenger sok munkához, amit ezen a földön há- rommilliárd ember végez...« Kár, hogy ennyire siet. Hazavinném, de nincs kocsim. KÉTSZER VOLTAM A BÁNYÁBAN Kemény áprilisi szél tépi a mandula- és barackfák virágait, amiket a szelídebb márciusi nap már kicsalt a mecseki fákból. A virágok fehér és rózsaszín pöttyei beterítik a faház bejáratát, a motorkerékpárt, a villakapát és a ge- reblyét. A férfi mérgesen kapkodja magára az inget. (Folytatjuk.) i
